Prágai Magyar Hirlap, 1924. április (3. évfolyam, 74-98 / 522-546. szám)

1924-04-19 / 90. (538.) szám

Szombat, április 19. városa állandóan katonai táborhoz hasonlí­tott, a helytartó is gondolkodni 'kezdett ezen a megoldáson és közvetlenül azt a javaslatot tette a csá­szárnak, hogy az ő felmentése után Lob- kowitz Frigyes főherceget nevezze ki ho­mo reglussá és tétesse meg az előkészülte­teket a koronázásra. A koronázás terve azonban csak terv maradt. Hivatalos cselekmények egészen az utolsó hónapokig nem történtek a meg v aló- • siíására. Csupán október havába esnek ilyen lépések, de azok sem olyan formában, mint ahogy Haismann előadja. De akkor már min­den elkésett. A csehek, akik magatartásukat mindig a hadiszerencse ingájának lengésé­hez igazították, októberben már semmieset­re sem elégedtek volna meg a koronázással és Prága utcáin fölhangzott a jelszó: „A ko­ronázáson csak a katonák és vénasszonyok fognak résztvenni." Így is lett volna, ha ak­kor kísérlik meg a cseh királyi koroná­zást... Mz események leírásában tehát mindig van egy hézag, amelyet csak akkor fogunk tudni betölteni, ha a hivatali titoktartás vagy a diszkréció már nem köti meg azokat, akik­nek közvetlen tudomásuk volt az utolsó, válságos napok előkészületeiről. Azonban már most is bizonyos az, hogy a prágai ko­ronázás gondolata aligha érlelődött meg annyira, hogy tetté is változhatott volna. tu ő, A politika húsvéti esandje Prága, apríts 18. . A politikai aréna, mely tegnapelőtt még .hangos volt .a csatáz ajtók az ünnepek előtt teljesen fccsendes&ctett A ueímzetigyüiés hús­véti szünete megkezdődött és a cseh szociál­demokraták máhrisch-ostraui gyűlésétől el­tekintve, amelyen egy pár lényegtelen módo­sítást fognak elfogadni a párt programjához, az ünnepek alatt jelentősebb politikai .meg­mozdulások nem várhatók. A szenátus azon­ban már a jövő hét csütörtökén összeül, hogy hamarosan letárgyalja a képviselöház által az 'éíimult napoSdbau -elfogadott javaslatokat, A képviselőház szfeete hosszabb ideig: május közepéig 'fog’ eltartani, amikor is á szlbven- szkéi ipart'ön/éiiyen kiviül előveszik' á fiirdö- vjáv&sfefot, vaiíétont d korrtrpciő eteh tpr-' vény javaslatát. Mind a két jtmsjat az éUeú- zék négy' eibntá írására fog találira. A fürdő- javaslat ellen különben nemcsak a bei földön fog megindulni a harc, hanem a külföldön is, mert — amint értesülünk — a csehországi német fürdők máris a népszövetségihez for­dátok védelemért. A korrupció •élemi javas­lat első pilantásra tetszetősnek tűnik fel, ámde erre a javaslatra is ráillik a közmondás: nem miaud arany, ami fény ik. Nem szabad ugyanis megfeledkezni arrók hogy a javaslat lényegesen enyhébb büntetéssel fenyegeti a megvesztegetést mint a régi osztrák, vagy magyar törvény, másfelől pedig unikum annyiban is, hogy büntettenségot helyez kilátásba azokmik, akik ez év juirrus 14g ön­ként je’enfkeznek egy erre a célra kikü’dött bizottságnál, amely persze a kormár.y krea­túráiból fog áhani. Bizonyos optimista koalí­ciós körökben reménykednek abban, hogy a tavaszi ülésszak hátralévő részében a szo­ciális biztosítási javaslattal is foglalkozni ífeezdfoet a képviselőház, azonban a magiunk részéről ezt nem tartjuk nagyon valószínűnek. A kormány pár tok körében küihtoeai még mindig bizonyos idegesség észkrlietö. ami kitűnik abból is, hogy egy kormánypárti lap nna ;srniéte ten szükségesnek tartotta meg­alapítani, hogy a kormány újjáalakításának gondolatával nem foglalkozna komolyan, m'*4M>+*+4+&M*+*Q+**&+***+**++***<>+*+++++4*4** Mimkáskonaásj veszi át az uralmat A'iasztráliákast Perth (Nyugatausztrália), április 18. A választásokból a munkáspárt került ki győz­tesen és igy Ausztráliában is munkáskor­mány kerül uralomra­Az amerikai szenátus elfogadta az u; bevándorlási, törvényt Washington, április 17. A szenátus 53 szavazattal 25 ellenében elfogadott egy javas­latot, mely az uj bevándorlási törvény kon­tingenséi: az Egyesült Államok területén tar­tózkodó különböző nemzetiségű áPampolgá- rok egy százalékára kívánta redukálni .Több szenátor kijeién tette, hogy abba n a vára­kozásban szavazzák meg a javaslatot, hogy a kontingenshez az 1910,. évi népszámlálás adaíit fogják alapul venni. Ha az 18% évi népszámlálási adatokat fogadnák el a’apul, tlgy a Javaslatot még egyszer tárgyaid fog­ják és esetleg a két százalékos kontingens mellett maradnak. Pozsony, április 18­(Saját tudósítónktól.) Szlovén szkó és Ru- j színszkó gazdái még sokáig szomorúan fog- j nak visszaemlékezni a Hospodarski Uradra, | amely 3919-től kezdve minden gazdálkodóra termésének arányához képest kivetette az úgynevezett gabonáira ni ingenst. fia aztán a gazdák kellő időben be nem szolgáltatták a rettegett hányadot, reájuk csapott pallosával a közigazgatás: a főszolgabíró, a csendőr, a finánc és jöttek a horribilis bírságok, minden elmulasztott métermázsa után tizennégy na­pon beiül ezer korona bírságot kellett fizet- riiök. Három éven át majdnem minden nap olvashattuk a lápokban, hogy erre, vagy arra földbirtokosra százezres, meg egynrlMs bír­ságokat róttak ki. Sokan ki is fizették a bír­ságot, ámbár a hivatal uraival lehetett be­szélni, el is engedtek néha busz, meg ötven százalékot. Sok millióra megy az az összeg igy is, amit bírság alakjában bevasalták az amúgy is. porbaíiport sz-lovenszkói és ruszin- szkói mezőgazdáktól. Most aztán jólesik hallani, hogy a leg­felső közigazgatási bíróság egy Ítéletében ki­mondta, hegy s gabona-kontingens be nem szolgáltatása miatt kivetett bírságok törvénytelenek és jogtalanok, hasonlóképpen törvénytelenek az e tárgyban kiadott miniszteri rende­letek is. Egy érdekes konkrét eset provokálta ki ■ezt a döntést: Mirbach Emil (gróf) barsmegyei földbir­tokosra a Hospodarski Urad 1920-ban két­százötven métermázsa, azaz nyolcadáéi va­gon gabonakontingenst vetett ki. Az urada­lom intézője megtagadta a kontingens beszol­gáltatását, mert sokalloíía és meg is fölleb- bezte á kivetést az illetékes zsupánt hiva­talhoz- Közben, 1922-ben, beállott a korona árfoíyamemelkedése folytán az általános ol­csóbbodás, a 460 koronás búza ára leesett hirtelen 170-re. Ekkor az uradalom jogtaná­csosa: Bródi Miklós dr.-, pozsonyi ügyvéd, miután a följebb ezsést elutasították, azt a ta­nácsot adta Mirbadiéknak, hogy szolgáltas­sák be a hétszázötven mázsa gabonát termé­szetben. El is szállították tehát a gabonát a Hospodarski Urad érsekujvári kirendeltségé­hez, ahol azonban nem akarták átvenni, azt mondván, tessék készpénzben fizetni: 750.000 koronát! Az uradalom erre panasszal élt a legfelső közigazgatási bíróságnál, amely 8791—1923. szám alatt azt a szenzációs dön­tést hozta, hogy a le nem szállított gabonáért kirótt bírságok jogosulatlanok, mert az. a két miniszteri rendelet (1921 junius 30-án kelt 224. számú és 1921 julius 21-én kelt 237. szá­mú teljhatalmú miniszteri rendelet), amelyre a Hospodarski Urad hivatkozik, nem bír tör­vényes alappal, mert a hivatalos lapban nem tették azokat közzé! A legfelső közigazgatási bíróság erről most értesítette a feleket. .Azt hinné már most minden józanul gondolkodó ember, hogv a Hospodarski Urad ezek után szépen elhall­gat. Nem igy történt. Március 29-én Mirbach Emil földbirtokos Idézést kap, hogy március 21-én, tehát két nap múlva jelenjen meg a nyit raj zsupanafuson a gabonakonfin ~ens ügyében. A földbirtokos jogtanácsosát küldte el, akinek legnagyobb meglepetésére tudomá- r-'ra hozták, hogy a Hospodarski Urad ráirt a zsupánatusra a kentingensbirság újra való ■kivetése iránt(l). Az ügyvéd először valami misztifikációra gondolt, majd föl világos, kotta a zsuoanatus egyébként igen udvarias fő- jegyzőjét, hogy itt már egy felsőbb fórum döntött tehát fizetésről szó sem lehet. A zsu- panatus erre a Hospodarski Uradhoz utasí­totta, ahol kijelentették, hogv a legfelsőbb közigazgatási bíróság döntésének ellenére, újból kivetik a birságot(l). Nyomban hozzá­tették azonban, hogy alkudni fs lehet, keve­sebbel is megelégszenek. Az uradalom nem állt kötélnek és tdjelentette, hogy — nem fi­zet. hiszen a legfelső fórum döntése van a kezében írásban. Jogászkörökben élénk megütközéssel kérdik,-hogy miként lehetséges egy .jogéltem - bán az, hogy egv alárendelt hivatal a legfelső közigazgatási bíróság döntését egyszerűtek félredobja. R, !• Bethlen nagy csütörtöki beszéde Prága, április 18. Tizenegy napig tartó beható vita után. a bu­dapesti nemzetgyűlés ma hajnalban megsza­vazta a szanálási javaslatokat és igy teljes sikerrel járt a kormánynak az a törekvése, hogy e javaslatok komplexumát, amelynél fontosabb tárgy már rég nem foglalkoztatta a magyar parlamentet, husvétig tető alá ke­rüljön. A vitának legkiemelkedőbb mozzanata Bethlen István tegnapi beszéde volt, amely úgy felépítésénél, mint a benne előadott uj tényállításoknál és az általa megpendített mély gondolatok erejénél fogva a magyar ál­lamférfin egyik legjelentősebb megnyilatko­zásának tekinthető. Bethlen beszédének elején az ellenzéki szónokok részéről fölhozott ellenvetésekre válaszolt és élesen elválasztva az objektív bírálatokat azoktól a kritikái" ■.melyek a mindenáron való gyanusitgata cándékával a kormánynak hazafias céljait is kétségbe- vonták, a tárgyilagos bírálatnak alapját ab­ban a fájdalmas, de tiszteletreméltó aggoda­lomban látta, hogy Magyarország a kölcsön igénybevételével nem kerülheti el idegen té­nyezőknek beavatkozását és a külföldi el­lenőrzést. A miniszterelnök Apponyi szavaival jel­lemezte a mai külpolitikai helyzetet. András- synak felelt ezután Bethlen. Nem hallgatta el, hogy fájdalmas operációra van szükség, amelynek rendjén gyakran bizonyos jogfosz- fosztásokkaí fog szembcszállani és a megkö­töttség érzésével fog küzdeni a nemzet, >■ azonban mindjárt rámutatott arra is, hogy a i jelenlegi helyzetből van mód a fölemelke­désre, ha az ország a becsületes munka út­jára tér. A reálpolitikát hirdette, amely azon­ban nem jelenthet kishitűséget. A miniszterelnök összehasonlította a niai helyzetet, azzal az idővel, amikor a sza­nálási akicót megkezdték és kifejtette, hogy Magyarország helyzetét miért nem lehet összevetni sem Ausztria, sem Bulgária, sem Németország helyzetével. A szenzáció erejé­vel hatott az a kijelentés, hogy ugyanakkor, amikor a jóvátétel! bizottság a magyar kér­déssel foglalkozott, „bizonyos44 határinciden­sekért majdnem háborúba sodródott Ma­gyarország. A kormány, minthogy a két je­lenség között bizonyos összefüggés állhatott fönn, belátta, hogy vesztenivaló ideje nin­csen és ezért megváltoztatva politikájának a jóvátétel elodázására irányuló eddigi irá­nyát. aggódva a szankciók bekövetkezésé­től és egy második Ruhr-poütikától,* meg­kezdte a szanálási akciót. Zsilinszky fajvé­dőnek közbekiáltására, hogy Olaszország nem engedte volna meg Magyarország meg­szállását, Bethlen rámutatott arra, hogy po­litikai téren Magyarország ugyan számítha­tott . az olaszok támogatására, azonban Olaszországnak mint Magyarország legna­gyobb hitelezőjének ebben az esetben érde­kében állott a jóvátétel! összeg kivetése. Andrássyval polemizálva, Bethlen két- ségbevonta annak az állításnak helyességét, hogy a jóvátáteü bizottság elvi határozata után az antanthatalmak arra utasították a magyar kormányt, hogy a kísantanttal való tárgyalás utján intézze e! az ügyet és arra hivatkozott, hogy a jóvátételi bizottság első határozatában a hatalmak nemcsak a ma­gyar ügy vereségét, hanem saját akciójuk vereségét is látták és ezért éppen a kisan- lantnál még sokkal nagyobb erővel léptek föl Magyarország érdekében. A nagyhatal­mak ugyanis azt mondották, hogy a kölcsön- akció nem járhat végleges sikerrel, ha a bé­keszerződésből folyó differenciákat nem in­tézik el és ezekről a súrlódásokról tárgyal­tak Géniben, Londonban és Párísban. Ma­gyarország tehát nem a kisantanttól kért kölcsönt, nem is a magyar kormány tárgyalt vele közvetlenül, hanem a nagyhatalmak genfi képviselői és a népszövetség. Ezekben a függő kérdésekben tárgyalni kellett volna akkor is, ha nem lett volna szó kölcsönről, mert elintézésük végeredményben egy ked­vezőbb atmoszféra kifejlődését idézte elő. Andrássynak — a miniszterelnök véleménye szerint — inkább azokhoz az ellenzéki pár­tokhoz kellett volna fordulnia, amelyek sze­mére vetették a kormánynak, hogy nem fordult közvetlenül a kisantanthoz. Végül megdöntötte Andrássynak azt a fölfogását, hogy a kölcsön miatt az ország mindig rá lesz utalva a kisaníantra, Nagy Vincével szemben Bethlen megál­lapította, hogy a belgrádi katonai konven­ciót már a békeszerződés is elismerte fegy­verszüneti szerződésnek, mint ahogy a tria­noni békeszerződés 102. cikke rendelte el, bi­zonyos tárgyaknak Jugoszlávia részére va­ló visszaadását. Visszautasította Nagy Vince beszédének azt a részét is, amelyben - egy román újságnak a miniszterelnök személyére vonatkozó közléseit hozta szóba s pártjának zajos helyeslése közben kijelentette, hogy a magyar parlamentarizmus történelmében példátlan eljárás ez, mivel a nemzetgyűlésen olyan rágalmakat adót tovább Nagy, ame­lyeket az emigránsok terjesztenek a kor­mány integritásának csorbítása céljából. Ugyancsak Nagy Vincével szemben ismer­tette a helyes tényállást a Karca és Mura között húzódó prekmuri terület visszaadása ügyében. A magyar kormány a Millerand- féle kísérőlevél alapján azzal a kívánsággal lépett föl, hogy e területet adják vissza. A határkiigazitó bizottság a népszövetségnek a határnak egy közbenső vonalban való meg­állapítását javasolta és a feleknek azt aján­lotta. hogy a népszövetség döntésének ves­sék magukat alá. Ekkor merült föl az a cse­reterv, hogy a szerbek a Szabadkától észak­ra fekvő terület helyett Horgost és annak tferlVtét adják Magyarországnak. A miniszterelnök ezután szembeszáll ott azzal az érveléssel, amely a kormánynak nyújtandó felhatalmazásokban diktatúrát iát és találóan megjegyezte, hogy nem lá­tott még olyan diktátort, akit a parlament bármikor leszavazhat. Az államtanács gon­dolatáról beszélve kijelentette, hogy az ál­lamtanács létesítését aggodalommal fogadná, mivel a kormány annak ügyeibe bele nem szólhatna és igy annak tetteiért fele­lősségre sem lehetne vonni. Szívesen hozzá­járul azonban oly bizottság megalakításá­hoz, amely a nemzetgyűlés együtt nem léte, vagy feloszlatása esetén gvateoro’ná az el­lenőrzést. Majd hivatkozott arra, hogy a magyar kölcsönt Ausztria esetével szemben más ál­lamok nem garantálják és hogy az ellenőr­zést ott nem a jóvátételi bizottság, hanem a népszövetség gyakorolja. Az el'enőrzés fő­célja tehát nem a jóvátétel biztosítása, a kontrol pedig nem avatkozik:bele az ország beHígyeibe. A főbiztos pedig nemcsak, hogy úém aVatkozik bele az ország ügyeibe! de 'megvédi a jóvátételi hitelezőknek esetleges fülkövételései ellen. Ami pedig a kutónál el­lenőrzést illeti, a kormány sohasem lesz haj­landó a trianoni szerződéseken túlmenő kö­veteléseket teljesíteni. A jóvátételi kérdés egyidejű elintézésére azért volt szükség, mert különben az a ve­szély fenyegetett, hogy ha enélkiH mégis megkapta volna Magyarország a kölcsönt, egy-két év múlva, amikor újra talpra állott volna, nagy jóvátételt róttak volna ki reá, ami összerombolta volna a rekonstrukció müvét. A járadékmárka-elméletről, amelyet kü­lönösen a fajvédők hangoztattak, Bethlen né­zete az, hogy a járadékmárka Németor­szágban is csak a pénz átmeneti megszdár- ditását jelenti, úgy hogy nem volna tanácsos a biztos szanálást fölcserélni e rendszerrel. A szociáldemokratáknak pedig azt válaszol­ta, hogy az újjáépítési terv sikere a mun­kásosztály legnagyobb érdekében áll. Rup- perítel polemizálva kijelentette, hogy negy- venzer katonát már csak azért sem lehet el­bocsátani, mert a magyar hadsereg létszáma mindössze harmincötezer fő. Mindaddig, mig egész Európában keresztül nem viszik a le­fegyverzést, a kormány egy katonát sem bocsáthat el, mert ezzel kiejtené kezéből azt az egyedüli érvet, amellyel követelheti az általános leszerelést. A kormány az hiter- nálótáborokat lehetőleg gyorsan föl akarja oszlatni és éppen ezért kéri a büntetőjogi re­form gyors letárgyalását. A kormány az emigránsok közül egyes semlegesen viselke­dő embereket hajlandó ugyan hazabocsátani, de az emigráció likvidálásától távol áll, hi­szen a legutóbb is kiderült, hogy a kor­mányzó elleni merénylet kétségen kívül összefügg az emigrációval. A kormány in­kább hajlandó elviselni a kormányzási ne­hézségeket, amelyek a be nem engedés miatt fölmerülnek, mintsem hogy visszatérni engedje rosszszándéku rendbontásukat. Vé­gül még az általános választójog problémá­jával is foglalkozott és kijelentette, hogy ebben a kérdésben senkinek, még az ango­loknak sincsen beleszólásuk. A kormánypárt tagjai Bethlen beszédé­nek végén helyeikről fölemelkedve viharos tapssal ünnepelték vezérüket. 3f« msAr ftoxxánfk (tiKtoxtfl, tavfMl tuf 0kSw<p.tk«it tm •stmm-rtpmwni'11 JZ mi a te érdeftedf *nrr~* iwiihiibii un irm imiuiimhii ii»iiwytwfrmr—r i ww * i— aiiswKBBWPmut—OBwaüCKMflBPM—wwraB—g A gdrasakontíngens lse nem szolgáltatásáért kivetett bírságok törvényellenesek A tegíclső közigazgatási bíróság szenzációs döntése — Jogtalanul vasaltak be súlyos mii íSókat Szfovenszkő és Ruszinszkó gazdáitól ___

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom