Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)

1924-03-16 / 62. (510.) szám

4 Vasárnap, március 16. ország szuverenitását és függetlenségét és nem fognak törekedni olyan gazdasági és pénzügyi előnyökre, amelyek Magyarország függetlenségét veszélyeztetnék. A magyar kormány ezzel .szemben a maga részéről arra kötelezi magát, hogy a trianoni béke­szerződés határozatait, valamint minden egyéb magára vállalt megállapodást be fog tartani Magyarország megtartja teljes sza­badságát a vámtarifa, valamint a kereske­delmi és pénzügyi szerződések megkötése terén, amely mellett azonban nem teheti gaz­dasági függetlenségét kockára az által, hogy valamely más államnak olyan kedvezményes elbánást engedélyez, amely függetlenségét veszélyezteti. A hatalmak kijelentik, hogy tartózkodni fognak minden olyan cselekedet­től, amely káros kihatással volna Magyaror­szág pénzügyi és gazdasági újjáépítésére és a hitelezők érdekeinek árthatna, A második jegyzőkönyvben, amelyet csak Magyarország irt alá, Magyarország arra kötelezi magát, hogy a népszövetség kiküidendő delegációjával együtt programot fog kidolgozni az ország pénzügyi és gazda­sági újjáépítéséről. A magyar kormány en­nek a programnak a végrehajtására a ma­gyar parlamenttől fölhatalmazást fog kérni. Magyarország kétszázötven millió aranyko­ronát kitévő kölcsönt fog kibocsátani, amely az újjáépítési időszak tartama alatt mutat­kozó deficit fedezésére fog szolgálni- Ma­gyarország ezt a kölcsönt a vámbevételek­kel, a cukoradóval, valamint a dohány- és sójövedék bevételeivel garantálja. Magyar- ország hozzájárul ahhoz, hogy a népszövet­ségi tanács főbiztost nevezzen ki, aki ellen­őrizni fogja a szanálási program végrehaj­tását. Az említett jövedékek és adók jöve­delmeit a főbiztos kezelése alatt álló külön számlára fizetik be. A népszövetség delegá­ciójával egyetértésben egy második jegykl- bocsátó bankot fog Magyarország fölállítani, amelynek szervezeti szabályai biztosítják, hogy a kormánytól teljesen függetlenül fog működni, A főbiztos a bankhoz tanácsos ki­nevezését fogja javaslatba hozni, akit a ma­gyar kormány köteles lesz kinevezni. Harding még nem döntött Harding, akit Magyarország népszövet­ségi főbiztosává szemeltek ki, e héten meg­érkezett Párisba. Harding egy újságíró előtt kijelentette, hogy tudomása van arról, hogy a népszövetség őt szemelte ki Magyarország pénzügyi fő­biztosává, de erről mindezideig semmiféle hivatalos értesítést vagy felszólítást nem kapott. Sem Londonban, sem Párlsban senkivel még nem tárgyalt s ebben a pil­lanatban nincs is szándékában, hogy a megbízást elfogadja. Párisba való utazása már régebben elhatározott dolog volt és nem is azért jött Párisba, hogy innen Ma­gyarországba utazzék, hanem orvosai ta­nácsára betegségére akar gyógyulást ke­resni. Illetékes francia helyeken a Hardinggal való tárgyalásokat csak március vége felé kezdik meg. Nem szüntetnek meg minisztériumokat A népszövetségi bizottság ma megtár­gyalta a kormánnyal öt félévre az aranyko­ronában kiszámított költségvetést és a sza­nálási program minden részletét. A bizottság a MÁV és az állami üzemek deficitjének okát is fölülvizsgálja. Ezzel kapcsolatban a MÁV nagyobb takarékosságot fog kifejteni a mi­niszteri szalonkocsik kezelése körül. A ta­nácskozás után Bethlen újságírók előtt meg­cáfolta azt a hirt, mintha egyes minisztériu­mok megszüntetését tervbe vették volna. Búd mégis pénzügyminiszter? Az esti lapok arról értesülnek, hogy öud János közélehnezésügyi miniszter min­den ellenkező híresztelés ellenére hajlandó elvállalni a neki fölkínált pénzügyi tárcát és kinevezése már a hivataos lap egyik legközelebbi számában megjelenik. A védokötelezettség kedvezményei Prága, március 15. Az 1922. évi 370. sz. törvény végrehaj­tási utasításét megváltoztató 1924. évi 54. sz. kormány rend elet március 14-én jelent meg és lényegében a következő változtatásokat öle­li fél: Uj a rendeletneik az a rendelkezése, hogy a katonai szolgálatra vonatkozó kedvez­mény iránti kérelmekhez melléklendő családi kimutatásit az anyakönyvező tő is hiteloslüheti, A vagyon- és kereseti viszonyokról szóló iga­zolványt a község (város) állá Ja ki a hivata­los nyomárványokon é& közvetlenül terjeszti föl az elsőfokú politikai hatóságnak. Ha egy más családi hozzátartozó, aki köteles a többi osalád.agökat eltartani, ezt a kötelezettségét nem teljesíti, avagy elköltözés, kivándorlás, más családi otthon alapítása által ez alól a kö­telezettség aló] kivonja magát, akikor a véd- köteles kérvényét ilyen okból jogosnak tekin­teni nem lehet. Az uj rendelet ehhez a követ­kezőket fűzi hozzá: „Kivéve, hogy ha nem volna abban a helyzetiben a családtagokat a törvény 2. szakasza alapján, mint eltartó el- tartana.“ Védfkö teleseknek, akiknek (házassági engedélyt adtak, nem lelhet családfentartói kedvezményt adni. Az uj rendelet hozzáfűzi, hogy ez a 2. szakasz 1. bekezdése szerinti ked­vezmény megadását (a keresefcnéSiküli egyik szülő egyetlen fia) nem zárja ki. Megváltoz­tatták a főiskolai hallgatók kérvényeinek mel­lékleteire vonatkozó htározatokat is. A ked­vezményt kérőnek a folyamodványhoz a kö­vetkező mellékleteket kell csatolnia: a) a kérvényező és szüleinek vagyoni viszonyai­ról szóló bizonyítványt, b) a főiskolai igazo­lásit arról hogy a kérvényező aa) rendes hall­gatója, vagy bb) rendkívüli fhafflgatója, vala­mely felsőbb kereskedelmi iskola tanítói tan­folyamának, aki az alsói okú középiskolát, va­lamint a teljes felsőbb kereskedelmi iskolát (kereskedelmi akadémiát) elvégezte, vagy cc) rendkívüli hallgatója a természetrajzi fakul­tásnak, aki letette a reáliskolai érettségi és a középiskolai tanítói képesítés eléréséhez szükséges ázatni vizsgát le akarja tenni, vagy d!d) rendkívüli hallgatók a gyógyszeré­szeti szaknak, akt hat gimnázium- vagy reál­iskolai osztályt végzett és a gyógyszeré'sz- gylkornoiki gyalkorfuitot az 1920. évi 613. szá­mú kormányrended hatálybalépése előtt kezdte meg, továbbá egy bizonyítványt a meg nem szakított tanulmányok szabálysze­rű folytatásáról, a szabályszerű vizsgálatok­nak szemesztermegszakitás nélküli idejeko­rán történt letételéről, illetve a főiskolai ta­nulmányok szabályszerű befejezéséről (hi­vatalos formuláién). A kérvényeket a tanul­mány óik helyéinek elsőfokú politikai hatósá­gánál kelll beterjeszteni, ha ez a hely a kér­vényezőnek egyúttal rendes lakóhelye is, egyébként a kérvényező rendes lakóhelyének elsőfokú politikai hatóságánál. A főiskoláknak tekintendő iskolákat a rendelethez mellékelt jegyzék sorolja föl: belföldi egyetemek, fa­kultások, műegyetemek, a brünmi állatorvosi főiskola, a prágai kereskedelmi főiskola, a pribrami bányászati főiskola, a brünni mező- gazdasági főiskola és a képzőművészeti aka­démia Prágában, a cseh-szloválk köztársaság teológiai tanintézetei. A további változtatások és kiegészítések a vámköteleseknek nyújtandó kedvezmények teltételeinek fennállását igazoló eljárásra vo­natkoznak. Mindazok, akiknek a tanulmányok folytatása céljából halasztást adtak a tényle­ges szolgálatra, minden kővetkező évben é's utoljára a tényleges szolgálat megkezdését követő évben kö'elesek az említett igazolást előterjeszteni (még pedig a 14 hónapi tény­leges szolgálatra kötelezett védköteleseik is; ezeknek a szolgálat megkezdése évében az igazolást utofjára kell beterjeszteni). Azokat a főiskolái hallgatókat, akik saját hibájukból idejekorán nem teszik le az előirt vizsgákat, megfosztják a nyolcadik szakasz szerint en­gedélyezett kedvezménytől. A rendelethez mellékelve van a vagyoni- és kereseti vi­szonyokat, valamint a főiskolai viszonyokat Igazoló íormukkék, végül pedig a főiskolák jegyzéke. Poincaré ggüztitt a francia szenátorán Páris, március 15. A kamara éjjeli ülésén Daumer szélső- köztársasági párti képviselő élesen támadta Poincaré politikáját, amely a frank bukását okozta. — De Jouvénél radikális képviselő beszéde volt az ülés legfontosabb momen­tuma, A szónok védelmébe vette Poincaré politikáját, de hangsúlyozta, hogy az uj rend­szabályok csak akkor érik el céljukat, ha az eddigi politikában fordulat áll be. Óva inti a parlamentet attól, hogy a szakértők munká­jához túlságos reményeiket fűzzenek, mert ettől legjobb esetben csak a jóvátételi kér­dés megoldását lehet remélni- Majd P óin cá­réhoz intézve szavait, ezt mondja: Minisz­terelnök ur jobban lenné, ha látkörét meg­nagyobbítaná és inkább a népszövetségre tá­maszkodna, amely egyedül jogosult a rajnai, ellenőrzési és jóvátételi kérdések megol­dására. Az éjjeli ülés lefolyása továbbra is igen élénk maradt. A miniszterelnök és Millies Lacroix, a pénzügyi albizottság elnöke kö­zött több ízben összeszólalkozásra került a sor. Millies Lacroix rámutatott arra a súlyos helyzetre, amely akkor állott elő, amidőn Poincaré kijelentette, hogy lemond, ha a ka­mara által elfogadott megszövegezést nem fogadják el. A szenátor kijelentette, hogy senki sem kívánja őszintébben azt, hogy Poincaré uralmon maradjon, mint 5, de azt ajánlja, hogy Poincaré tanácskozzék a sze­nátussal a szenátus által javasolt szövegről, hogy végre megállapodáshoz lehessen jutni. A miniszterelnök azonban hajthatatlannak mutatkozik és nem akar eltérni az első sza­kasznak a kamara által elfogadott szöve­gétől. A radikális szocialista párthoz tartozó Francois-Albert szenátor is a fölhatalmazási törvények ellen szólalt föl és szemrehányá­sát fejezte ki a kormánynak, hogy emiatt föl­vetette a bizalmi kérdést. Mit fog az utókor mondani, ha látni fogja, hogy az, aki az al­kotmány őre volt, ragadta meg az iniciativát a deJkrétumtörvényekhez. „Miniszterelnök ur nagy múlttal rendelkezik — fejezte be beszé­dét a szónok —, de az utókor rendszerint az utolsó napok szerint itél-“ Poincaré erre azt felelte: „Remélem, nem ezek lesznek leg­utolsó napjaim.” A szenátus erre 154 szavazattal 141 sza­vazat ellenében elvetette a kamara által elfo­gadott első szakasz szövegét, amellyel kap­csolatban a kormány fölvetette a bizalmi kér­dést, 154 szavazattal 139 el’enében elfogadta a fölhatalmazás! törvényről szóló paragra­fust és végül 161 szavazattal 128 ellenében elfogadta egészében az első szakaszt. Az ülést 1 óra 20 perckor másnap délelőttre na­polták el. A szavazásról nyert képet a követke­zőkben lehet összefoglalni: A komoly helyzet és Poincaré személyes tekintélye megmen­tették a kormányt a szenátus szokott udva­riasság, tudákosság és elkeseredéssel elegyes támadásától. A sinnélküli automatikus gyorsvonat és a sivataghajó A titokzatos műhely lakói A „mérnök ur” Kétszázötvenezer frankot csali ki a szédelgő áldozataitól Zürich, március lt>. (Saját tudósítónktól.) A világboldo- gitók közül, ki az emberiséget megvál­tani készülnek, kik találmányaikkal vé­get akarnak vetni nyomornak, bánatnak, vannak lángelmék, varrnak hóbortosak, de akadnak olykor közöttük gonosztevők is. A szerkesztőségek jól ismerik a félreismert, csalatkozott embereknek ezt a fajtáját. Mert valamennyijét félreismerik, méltányolni nem akarják és ilyenkor bennünket keresnek fel, asztalnyi rajzokat bontogatva, homályos szavakkal magyarúzgntva, kuszavonalu figu­rákra mutogatva. Zürich közelében, egy titokzatos kül­sejű házból hónapok óta fúrás-faragás lár­mája, transzmissziók pergése, fúrók ércbe- szuró munkájának fütyülése, csiszológépek sivibása hallatszik. A házba senkit be nem engednek, csak a bejáratosak, holmi obskú­rus alakok stirögnek-forognak a rosszul vi­lágított miihely ablakai mögött. Soká nem maradhatott titokban azonban a rejtélyes te­vékenység és a környék lakossága bizonyos tisztelettel kezdett suttogni a ház lakóiról. A műhelyben dolgozók főnökéről azt tudták, hogy ber.ini mérnök, aki hatalmas horderejű találmányait jött kidolgozni Svájcnak erre a nyugodt helyére. A feltaláló jelenleg egy „automatikus, sinnélküli gyorsvonaton” dol­gozik, azonban csakhamar a „sivataghajó” építésébe fog kezdeni, mel yel a Szaharát akarják megbízói keresztülutazni. A zürichi rendőrség is értesült a kiszi­várgott hírekről és érdeklődni kezdett a ber­lini mérnök személye iránt. A kíváncsiság azonban komoly következményekkel járt, mert a zürichi rendőrség kiderítette, hogy a mérnök képesítését nem is annyira valame­lyik műegyetemen szerezte, hanem csak egy kis német vidéki műhelyben és igy legfeljebb csak a szerény mechanikus cim viselésére volna jogosultsága. Ez magában még nem volna valami főbenjáró bűn, ha valami sze­rény. kissé hóbortos feltalálóról volna szó. Hanem a vizsgást kiderítette, hogy a „mér­nök ur“ korántsem valami félkegyelmű, sen­kinek sem ártó könyvmoly, hanem ellenke­zően, egy agyafúrt és többszörösen körözött szélhámos, aki hiszékeny tőkepénzesektől hatalmas összegeket csalt ki találm >u érté­kesítésének ürügye alatt. A hitelezők milliós haszon reményében körülbelül kétszázötven- ezer frankot adtak a csalónak, mely össze* az utolsó fillérig elúszott — a találmányra. A rendőrség a „mérnök urat”, feleségét és két munkatársát (magyarul cinkostársát) le­tartóztatta. Kis káté mely arra tanít, hogyan hizelegjenek az asz- szonyok a férfiaknak Prága, március 13. Haig Lydiia asszony angol pszichológus a hízelgés lélektanáról irt fejtegetései nagy ér­deklődésre számíttatnak hölgy olvasóinknál, mert az angol pszichológusnő megmutatja az utat, amelyen legkönnyebben meg lehet hó­dítani a férfiakat. Haig Lydia megállapítása szerint a férfiak ugyan sokkal kevés’obé hajla­nak a szép szóra, mint a hölgyek, de őket is meg lehet környékezni a „hízelgés édes mér­gével”. Ám a téríitakinak nem lehet olyan könnyem hizekgnii — mondja Lydia asszony — és ezzel a hízelgéssel csínján kell bánni. Van. ugyan olyan férfi is, akii mázsás hízelgé­seket is gyönyörrel elfogad, de az átlag-férfi egyáítalában nincsen m:®gyöződve róla, hogy isteni képmásra teremtődött és az ilyen férfiaknál csak bizalmatlanságot kelt a nö, ha durván hízeleg neki. A hatékony hízelgés gyengéd kell hogy 'legyen; olyannak kell len­nie, hogy a férfi észre se vegye, hogy a neki szóló udvariasságok h'zeígőek. Mégis sze­mélyi jellegűek legyenek a hízelgések, mert a nők gyakran követik el azt a hibát, hogy bókjaik túlságosan áítalánosságban vannak tartva. Ami az egyik fülnek édes muzsik a> egy ir.fásk fii! számára bántó hangzavar le­het. A hízelgés művésznője kerüli az egyenes célzásokat, de ügyesen azt a benyomást tud­ja kelteni, hogy a bók csak annak szól. aki­hez intézi. Jó példa erre az a szeretetremél­tó vendéglösmé, alá minden vendégét moso­lyogva ezekkel a szavakkal köszönti: „l'yen későn?” és amrkor távoznak igy sajnálkozik: „Olyan korán?” A bizelgás tartalma tehát nem is olyan fontos, mint a kelő mód és pil­lanat. A legtöbb férfi abban a hitben él, hogy megértik a nőket. Ebben a hitükbe r meg kerI őket hagyni és ha e te kötetben botolunk nekik, a férfak mindig el vannak ragadtatva. Ugyanolyan hatásos, ha becsű ebükre hivatko­zunk. E tekintetben is a férfiak meg vannak győződve róla, hogy az ő becsüle'ük kü’örnb, mint a nőké és ha ezen a porton .fogják meg őket”, könnyen megfoghatók. A férfak arra is büszkék, hegy nehéz helyzetekben eltalál­ják a helyes intézkedést és ebben meg ke'l, hogy erősítse őket a nő. Úgy kell viselkednie a nőnek, hogy azt a látszatot keltse, mintha semmit sem tudna a férfi nélkül e’intézm, még akkor is, ha maga is elintézhetné a dohgot A nő magában megmosolyoghatja a férii ír'u- sáigát, de a férfit csak úgy hÓGft'a meg. ha ennek a hiúságának ügyesen hízelegni tud. Ke^etszibériai akció a szovjet eVest Moszkva, március 15. A keletszlbériai bolsevikíellenes mozgalom volt vezére, A tá­rnán Semenow Tokióba érkezett és fölkeres­te a japán kormány jelenlegi és e’öbbi tagjait. Az a nézete, hogy a jelenlegi helyzet a'kal- mas arra, hogy a szovjetköztársaságok efen Keled Szibériában uj akciót kezdeményez­zenek, Olaszország kérésére elmarad a román király római útja Bukarest, március 15. Amurt jelentettük, az olasz ügyvivő átadta a román külügymi­nisztériumnak Olaszországnak azt a szóbeli jegyzékét, amely követeli a román kincstári jegyek kérdésének szabályozását. Ezeket a kincstári jegyeket rövidesen a háború után állami számítások ért adtak ki és azok jelenleg olasz barik ok kezében vannak. A jegyzék igen kellemetlen benyomást keltett illetékes helyen. Hir szerint Duke miniszterelnök ál­lítólag kategorikus hangon adott választ és a lapok ma azt a hivatalos híradást közük, hogy a román király külföldi útja nem fogja Olaszországot érinteni A kamara ülésén Se­ver ellenzéki képviselő interpellációt intézett a külügyminiszterhez e kérdésben. Duka ki­jelentette, hogy a kincstári jegyek ügye és a római knrálylátogaás 'között nincs összefüg­gés. A király lemondott római útjáról mert Olaszország azt kívánta, hogy halassza el őzt az utat. Severs képviselő erre kijelentette, hogy a mmikizter válasza öt nem elégíti ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom