Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)

1924-03-13 / 59. (507.) szám

Csütörtök, március 13. 3 cseh-szlovákio biztonsága üli! meurépai kibontakozás Kemcitif diája London, március 12. A Daily Héráid párisi tudósítója állító­lag jól értesült helyről vett információk alap­ján közli azt a legkisebb minimumot, ame­lyet Franciaország a jóvátételi és bizton­sági kérdésben elfogadhat. A jóvátételi kér­désekre nézve Franciaország azt követeli, hogy a jövőbeni jóvátételi fizetésekre na­gyobb készpénzelöleg fizettessék, hogy a szöveíségközi adósságok töröltessenek, hogy mindaddig, amíg Németország eleget tesz kötelességeinek, a Ruhrvidék névleges meg­szállása fenmaradjon, hogy a németek szén- szállítási kötelezettségei megmaradjanak és hogy a jóvátételi összeg ötvenmllliárdról hanninchárommilliárd aranymárkára szállít­tassák le, amelyből Franciaország huszon­hat milliárdot kapna. A biztonsági kérdésben hajlandó Poincaré eltekinteni attól a katonai koncenciótól, amelyet Anglia elutasított, ha a jövőre nézve bevezetik az angol és francia vezérkari főnökök állandó érintkezését. A legnagyobb nehézséget okozza a Franciaország által követelt garancia Lengyelországért és Cseh-Szlovákiáért. Itt egy formulát fognak találni, amely esetleg igy hangzik: Lengyelország és Cseh-Szlo- vákia német támadás esetén a népszövet­ség segítségét kéri. ii leniiiilaiiiiliiii mii műdig ai tirdekNKtts iiipiiijálai áll A vádlottak „önérzetesen** viselkednek — A Legiobank szervei csábították őket a bűnre Prága, március 12 A nagyarányú benzinbotrány az elmúlt napokban is élénken foglalkoztatta a közvé­leményt és a sajtót. Az érdeklődés középpont­jában mostanában az a kampány áll, ame­lyet a Národni Listy vezet a cseh nemzeti szocialisták égisze alatt működő Légió-bank ellen. A lap rendkívül élésen megtámadta Ra~ ■se tábornokot, a bank elnökét, aki ezért idő­közben kénytelen volt benyújtani a Bemon­dását. A Ceské Slovo, a nemzeti szocialisták szócsöve ugyan védelmére kel a légionáriu­sok bankjának, de kevés szerencsével. A mai nap folyamán maga a bank is igazoló nyilat­kozatot tett közzé a lapokban, de a Národni Listy újból a fejére olvassa a banknak, hogy a bírói vizsgálat adatai szerint a benzinpa­namában kompromittált egyének nagy ré­szét a Légiobank végrehajtó szervei csábí­tották a bűnre. Antant diplomádat körökben Igen kínos vádlott is, de különösen Boubeia törzskapi- feltünésf keltett Svátek miniszteri tanácsos ■letartóztatása, mert Sváteket általában a kül­ügyminisztérium maitr-e de pfcubir-jémek tar­tották és ezért a diplomáciai világ is részt vett az általa rendezett estélyeken. Amikor 1 Svátek letartóztatása ismeretessé vállt, egy francia diplomata állítólag kijelentette, hogy ezentúl nem fog vendéglátóival kezet fogni. A 28. Rijen Svátek tetaróztatására vezeti vissza azt is, hogy a képvise-lőház legutolsó ülésén a külföldi diplomaták — az amerikai követet sem kivéve — nem vettek részt, no­ha mindenki tudta, hogy Tomasek elnök na­pirend előtt d fogja parentáli Wiilsot, Ameri­ka volt elnökét. A lap szerint a diplomatád kát kellemetlenül érintette, hogy a küszöbön álló letartóztatásról őket nem értesítették. Jól informált helyről a következőkről ér­tesülünk: Nemcsak Svátek, hanem a. többi tány feltűnő nyugalommal és „önérzettel44 vi­selkednek, mert azt jemélik, hogy a benzin- ügyet, irgy mint másfél évvel -ezelőtt tör­tént, megint csak el fogják posványositani. Ez az „önérzetes44 magatartásuk arra vezetendő vissza, hogy állítólag tudomásuk van más korrupciókról is, amelyekben magas szemé­lyiségeik vannak kompromittálva. Másfél évvel ezelőtt Rozmanit kapitány feljelentést tett a benzin ügyében és rámu­tatott a nemzetvédelmi minisztérium ked­vezőtlen vételére. Ezért Rozmanit ellen vizsgálatot indítottak, még pedig „megoko­lat.an gyanúsítás" címén. X vizsgálatot Adam őrnagy vezette, aki állítólag magas helyről utasítási kapott arra, hogy szüntes­se meg a vizsgálatot, amely már akkor is világosságot derített volna az ügyre. Adamoí, akit egyszer már szabadlábra •helyezték, tegnap ismét letartóztatták. A Rudé Právo szerint bizonyítékok merültek föl, hogy nemcsak a benzinszálíitásoknál, hanem író­gépek és szallonoaszállitásnál is történtek csa lások. A lap fölveti azt a kérdést, (hogy miben lehetett Maobar hadseregfelügyelő tevékeny­sége, ha három esztendőn keresztül ilyen csa­lásokat követhettek el. A vizsga .s t folyamán megállapítást nyert, hogy a benzinbötrárnyban nagy sze­repet játszó Benőni annak idején a szeren­cséden ül járt Stefanik Milán titkára volt. Káp­lán kapitány, mint Klofác szárnysegéde tel­jesített szolgálatot, Zeni, Káplán társa pedig Sokéiner tábornoknak később pedig Vani- cseknek volt a szárnysegéde. Ezek az embe­rek a minisztériumban való jártasságukat a korrupció megszervezésére használták föl. A közimunkaügyi minisztérium egy ma közzétett kommünikéjében megállapítja, hogy ;a minisztérium csak a saját szükségleteinek fedezésére vásárol kis tételekben benzint. A Nafta spol.-tól az 1922. évben mindössze 863 kilógnám benzint vásárolt, a következő év­ben pedig egyáltalában semmit. A szloven- iszkói és ruszinszkói állami báuyamüveiktől a Nafta spol. megrendelést sohasem kapott. Amikor az elmúlt évben a petr óleunin agyke­reskcdők szövetsége 100 ciszteria benzin szántására nézve ajánlatot tett, az ajánlatot a közmunkaügyi minisztérium is megkapta, de azt érdemleges elintézés vége't a nemzet- védelmi minisztériumihoz továbbította. A ben- zinbotrányban kompromittált Nafta spol.-M a közmunkaügyi minisztérium csak ara­nyiban állott összeköttetésben, hogv' e cég •egyik vevője volt a gbell nafta termékeknek, amelyekből azonban nem készítenek benzint. Lópanamák Az utóbbi időben sóikat beszéltek egy ló- panamáról. amelyről az R. P. most konkrét részleteket közölt. A lap szerint a cseh ‘nem­zeti szocialista párt gazdaszervezete, amely­nek élén Lisy szenátor áll, üzleteket kötött a nemzetvédelmi minisztérium nemonda-brzott- •s ágával és súlyos százezreket keresett. Újab­ban Morvaországról érkeznek olyan hírek, hogy az ottani országos lótenyésztési intézet­ben egyes személyek szintén százezreket ke­restek a nemzetvédelmi és földművelésügyi minisztériumok kárára. Drága pénzen beteg méneket adtak ez az államnak, amelyeket azonban hamarosan 1 áhuskereskedöknek kel- - lett eladni. Még nem fejezték be a íöldbirtokhivatal újjászervezését. A kormánykoalíció töldbir- íoktoiVatali petkája mia fog az álllami földbir- tokhivatail újjászervezéséről tanácskozni. Időéi őtfciek í elhalt egyes lap okinak azok a hírei, hoigy euz állami földlhbtokbivatál újjászerve­zésének munkálatai már befejezést nyertek. Nagyarányú csempészést lepleztek le Budapesten Budapest, március 12. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) A rendőrség rájött arra, hogy a Bu­dapest—bécsi vonaton nagyarányú csempé­szések folynak. Több hétig tartó nyomozás után letartóztatták Hampel József detektí­vet, akiről kiderült, hogy milliárdokra menő ékszereket és pénzt csempészett ki Auszt­riába. Hampel, hogy elterelje magáról a gya­nút, rettenetes szigorral járt el a vámvizsgá­latnál és mindenkit a legcsekélyebb dolgo­kért is följelentett. Az utasok valósággal ret­tegtek tőle. Hampel jutalékot kapott a ki­csempészett értékek után, amely egy száza­lékot tett ki. Még tegnap több ékszerészt és textilkereskedőt, akikkel Hampel összekötte­tésben állott, előállítottak a rendőrségen. Ma délben Hampelen kívül még tizenhét belügyi nyomozót vettek őrizetbe, ezeknek a neveit a nyomozás érdekében titokban tart­ják. Két magasállásu rendőrtisztviselő ellen is megindították a nyomozást. Megállapítot­ták, hogy nyolc milliárd korona értékű pénzt és ékszereket csempésztek ki az országból. Félhivatalos jelentés szerint e nagyarányú koronacsempészés nagyban hozzájárult a korona eséséhez. A kereskedelmi és ipari testületek ma délelőtt rögtönzött ülést tartottak, amelyen elhatározták, hog yötszáztagu küldöttséggel keresik föl a miniszterelnököt és a pénzügy- minisztert, akiknek előadják, hogy a kötött forgalom következtében a kereskedelem sú­lyos helyzetben van. bán s később a mártirs ágiban. És — különös szeszélye a sorsnak — ép­pen ebből a — mondjuk — véletlenből, Pákh Albert pályájának derékbatö rés élből szárma­zott az egyetemes magyar nemzet nagy, ta­lán legnagyobb baszna. Egy ember pályáját tette tönkre az élet, hogy egy tönkretett nem­zet pályáját terelje a jövő felé, egy nagynak indult életet állított meg, hogy a nagy ember­ből hasznos embert formáljon. A véres csalódás, a nagy bukás után a tarlóvá tarolt termőföldön, amerre csak né­zett a szem, nem talált egy vigaszvirágot. A márciusi napok nagy alakjai — egy híján — élnek ugyan, de ki börtönben, ki elmegyógy­intézetben, ki külföldi bujdosásában. Aikik itt­hon vannak, azokat is sanda szemmel nézi a hatalom, mert mind „kompromittálva44 van­nak. Veszedelmes egyéneik, rebellisek, gon­dolni sem lehet arra*, hogy közülök bárkinek ki lehessen osztani az újjáépítés szerepét. Lá­zasan keresnek, kutatnak egy oly embert, akinek meg volna erre az elhivatottsága s a bécsi kormány előtt sem vörös posztó. Hiába, senki sincs. Akkor jön meg La abból az élő halott, az emberi roncs. Járni sem tűd, csak „ope flekken44. A forradalomban nem vett részt, tehát nincs eljárás folyamatban ellene, ez a megtört exisztencia igazán nem fiehet vesze­delmes a kormányra. Nem kell azt hinni azonban, hogy olyan pictus máséul usn-ak szánták az ismerői. Pakli Albert testét meg­törhette a kórság, szép arcát meg torzíthatta a szenvedés, hullámos baját megritkihatta a láz, jóságos szeme azonban elárulta, hogy a beteg testben ép lélek lakik. És amit nem vívhatott ki a forradalom lángja, amit nem küzdhetett ki a vér és vas, hosszú, öntudatos nevelő munkával kikíiz- . előtte egy nagy, csöndesen munkáló széfem, íi Pákh Alberté. Nem lett nagy író belőle.1 nagy munkára sóiba nem hagyott neki huza­mosabb időt a fájdalmas betegség, de ő lett a kétségbeesés korában az ország leghasz­nosabb embere, mert miniden szaggatott so­rával, sokszor egyetlen sorával, minden lei­kéről leégő, fájdalomtól sziporkázó világos­sá gszik rá val uj lángokat gyújtott ezer és ezer. ember lelkében , Hosszadalmas lenne lépési öl-lépésre kö­vetni azt a szakadatlan munkát, melyet Pákh Alber folytatott. Lehetetlen összeszedni azt a temérdek cikket, melyet ez az egy ember névtelenül megírt, legnagyobbrészt kés szé­kén, vagy az ágyában ülve görcsöktől ösz- sz elhúzott térdén. Csak egy nevet említek, mely név sokoldalú munkásságának összete­vője, foglalatja volt. Vasárnapi Újság! — Van-e ki ezt a két köznapi szót nem ismeri? Van-e ki ne látta volna amiapján az egyszerű fametszetei? Baloldalt X lábú asztal mellett egy földimives család, gyertyafény mellett, borocska mellett a pihenés óráját olvasással tölti. Jobboldalt pipaszó melleit, petróleum lámpa világnál ugyanaz a kép, csak a személyek mások. Táblabirószerü magyar, főkötős nagyasz- szony, növendék gyermek. Közepén Hungá­ria istenasszony áldólag terjeszti ki jobbját a lánchíd által jelképezett fővárosra, melyből sugarasan világosság száll a magsba. Maga a cimkép eleven szimbólum és programúi is egyúttal. Világosan beszél a Vasárnapi Újság kitűzött céljáról: az egyszerű földnépet s a copfos táblíábirót olvasásra, művelődésre bír­ni. Elvinni a tudást a legalacsonyabb falusi kunyhóig, mert a nemzetet nem a politika cselfogásai, nem a tűz és vér, nem a gyilkoló fegyverek mentik meg* az életnek, de a kul­túra általánossága! Ma talán megmosolyogjuk azt ’ a naiv hangot, amit a Vasárnapi Újság az elején megütött, do hogy akkor ez volt az igaz Jhang, azt a következmények igazolják. Cso­dálatos a zefső szerkesztőnek, Pákh Al.berí­nék éleslátása, hogy ő, az európai műveltsé­gű ember le tudott szállani az egyszerű nép szellemvilágához, úgy irt, úgy szerkesztett, aki természetes eszü s a tudatlanságra csak a sors által kárhoztatott tömeg szemével né­zi a világot. Aki a Vasárnapi Újságot ma is­meri, vagy a század végén, amikor a legjava írók a legnemesebb alkotásaikat itt helyez­ték el, nem is tudhatja, milyen kis magból keit ki az erős sudárba szökkent fája, de aki a Vasárnapi Újságot az első számtól mindvégig átlapozza, az a nemzeti művelődés utján ha­lad végig. Páklh Albert ebben a legnagyobb alapításában az íróik és az olvasóközönség nevelőjének bizonyult, az a negyedszázad, mely alatt a lapot vezette, a magyar szelle­miség öntudatos fejlődésének kora volt. Harminc előfizetővel indult útjára a lap s az első é'v végén már 3000-re, a második év végén 9000-re nőtt az olvasóinak száma*, hogy még ez a szám is megsokszorosodjék az idők folyamán. Az első év végén önelégül­ten irja Pákh Kazinczy Gábornak, a barátjá­nak az előfizetőiről: „És ha látnád ezt a tarka névsort! Gróf, nemes ember, cívis, gazda-, szabó, csizmadia, doktor, bába, mosónő, ina®, iskolásfiu, minden van itt!44 — A Vasárnapi Újság viszi a tudás magjait Trencséntől az Aídunáig, szerte az egész országba, oly mű­vészettel van szerkesztve, hogy egyforma szeretettel olvassák a legkényesebb szalo­nokban és a cigány soron. És -ez mind a Pákh Albert érdeme. A ne­vét alig olvashatjuk a cikkek alatt s mégis ő a lelke a lapnak. ír rengeteget, még többet dolgozik. Jiv-aígatja, fésüli a cikkeket, báto­rba a tehetségeseket, maró gúnnyal lökdösi le a Parnasszusról a hívatlan tolakodókat Baráti köre, egyúttal munkatársainak köre s ebben a körben megtaláljuk mindazt, aki ko­rában érték volt. Arany Jánost, Tompát, Jó­kait, Gyulai Pált, Kazinczy Gábort, Vádnál Károlyt s ki tudná fölsorolná mind! Tisztelik és szeretik, sajnálják, szeretnének meggyiía- nti, küldik fürdőkre, de alig teszi ki a lábát a szerkesztőségből, már bajok vannak a lap körül. A sok nagy ember épkézláb ember kö­zött ő, a roncs az összekötő kapocs, nélküle megakad a zavartalan munka, ő laip s vele a nemzeti művelődés éltető szelleme. Mert más nagyot alkotni és más & nemes alkotásokat úgy föl tálalná, hogy egyformán kapjon rajta az éhes, a jóllakott és az étványtalan is! A nagy alkotásban van mindég valami önzés. A nagy alkotás az alkotó nevét dicséri minde­nek előtt, a nagyot alkotó nem törődik a kö­zönséggel, nem köti magát más Ízléshez, ma­gának ir, önmagából teremt, aki meg alkarja 1 érteni, ám érjen föl hozzá! De leszállói a ma­gasságból, úgy szabni a szavakat, hogy ért­sen belőle az is, aki éppen csak betűzi őket, A legnemesebb eszméket úgy adagolni az egyszerű népnek, hogy ne érezze meg rajta az — orvosságos ízt, fokról-fokra emelni a műveltséget, hogy a valóban súlyos alkotá­sokat te megértse idővel, ehhez önzetlen nagy akarat, szinte varázslatos szellemi erő, apos­tolokhoz méltó önmegtagadás szükséges. És ez a lelkiállapot abban az időben csak az egyetlen Pákh Albertiben volt meg. Meg­értette a sors intését, nem keseredett el azon, hogy álmai megcsalták, egyéni érvényesü­lésének lehetősége örökre megszűnt, de nagy nyomorúsága közt is mindég megmaradt vi­dám kedéllyel, meleg szívvel az egész or­szágra, forrón szeretett nemzetére szórta szét a leikébe gyűjtött kincseket, mint terméke­nyítő esőt. Hogyan és honnan gyűjtötte ezeket a lelki kincseit? (Vége következik.) miMMamjmm ■ rnwrnitnrmimmtarrnriWWmiF^^^nrUUmUUl IMI —IIIIMWI Hl ■■■ wiri iTlffH M———m 1 N Ruszinszkói ^ ? |i Az Őslakosság Autonóm JBtt i wakósok! vQZZuIOK! p“rtja listájával’mel,nek 41* I Magyarok! ******■ «&mm szama: I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom