Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)

1924-03-13 / 59. (507.) szám

s ______ __________ A ni©w@üiiif@i magyarság veiére! Éniilnsikébae\ A nagysröifösi népgyíflés — Korláth Endre, Egry Ferenc és Polcfey István programbeszéde ihaugu döntésihez addig: nem járulnak hozzá, iámig az összes függőben levő ügyeket nem rendeznék el. Az ilyen eljárásra miinden nyelv-1 ne,k megvan a magja kifejezése, amely egye-; dúl a diplomácia szótárából hiányzik. A kis- 1 antant ezzel a bókeszerződéssel összefüggő | szinte végtelennek és sokszor megoldlhatat-1 Hannák látszó kérdéseket vetett fel s a tár- \ gyalusokat komolyan veszélyeztette. Igen erős diplomáciai nyomásra volt j szükség főként Anglia részéről, hogy a kisasi- j tant igényeit leíompitsa. Mikor már eddig jutottak a tárgyalások, Fíraneiaország Londonban óira felvetette a reparáció kérdését. Francia részről a répa- ráció összegének semmi jelentőséget nem .tu­lajdonítottak s nyíltan Jdfi-eSeintette, hogy ne­kik egésaen mfed&gy, ha Magyarország akár­csak két scwU'S-t is fiizet jóvá téteti címén, a fő az, hogy Németország számára precedensül a magyar kölcsön ne szolgálhasson. Miikor már erre is elvi megegyezés jött létre, az utolsó percben és utolsó kártyáiul a kisautónt kijátszotta a ..felszabadítási adósságok" kér­déséit. Azt követelték, hogy az ö „engedé­kenységüket" a magyar kölcsön ügyében a nagyhatalmak azzal vásárolják mieg, hogy bizonyos könnyítéseket adjanak a kisan tanít­nák ama tartozások kiegyenlítésénél, — ösz- szesen mintegy 1500 millió aranyfrankról van szó — amellyel ők fel szab aditásí költségek fejében a nagyhataSmaknak tartoznak. Mi­után Franciaország elvi szempontjai meg vol­tak óva, Angliával együtt hajlandónak nyilat­kozott a kisantant fajvtáms ágait bizonyos kon­cessziók. sőt egy kis áldozat árán is kielégi- feffű. A döntés azonban miég talán így is efc- huzódott volna, ha a magyar fcomnapánik és a világ közvéleményével szemben felszínire került lelkiismereti aggodalmak a Jóvátétel! Bizottságot az ismert döntés meghozatalára nem szorítják. Magyarország katasztrófájá­nak réme huszonnégy óra alatt megérte He a döntést. Maguk a franciák is siettették most már a döntést, bár úgy érzik, hogy ezzel nagy elvi áldozatot hoztak Magyarországnak, ment a február 2-ükí határozattal Magyarországra busz esztendőre kikapcsolták a békeszerző­dés jóvátétel! határozatait. Most már csak arról van szó, hogy az Olaszország és Cseh- Szfcrvákta részéről fölmerült és még nem tisztázott kérdéseket a felszabaditási költsé- geket illetőleg megoldják $ .akkor a jegyző­könyvek alá ír ásónak már semmi akadálya sem lesz. Nagyszöllős, március 12. (Saját tudósítónktól.) Az őslakosság autonóm pártja vasárnap nagygyűlést tar­tott a nagyszöllősi Royal-szálló éttermében, amelyet zsúfolásig megtöltött a halgatóság. Az elnöki megnyitót Nagy Kálmán dr., a ruszinszkói keresztényszociális párt ügy­vezető elnöke mondotta, aki azt az elvei véste a hallgatóság leikébe, hogy az egyszer megszerzett jogot: Ruszinszkó autonómiáját föladni nem lehet soha. A ruszinszkói ma­gyarság megtanulta szeretni más nemzeti­ségű testvéreit és az az érzés szülte meg benne az őslakosság autonóm pártjának gon­dolatát. Tiltakozik az irredentizmus vádja ellen, amely nem más, mint a kormány el- nemzetlenitő politikájának kendözése. A ru­szinszkói magyarság a legmé'yebb tisztelet­tel hajlik meg a köztársasági elnök szemé­lye előtt, de mindaddig, amíg istent és emberi törvények, valamint a békeszerződések által biztosított jogai birtokába nem jut, az el­nök kormányával szemben a legélesebb el­lenzékben marad. Korláth Endre dr., az autonóm párt képviselői listavezetője röviden vázolta a politikai helyzetet és foglalkozott az autonó­miával, a szóimmal, az aktuális kulturális, gazdasági, szociális és vallási kérdésekkel, amelynek kapcsán érintette a zsidóság hely­zetét is. A megjelent választóktól bizalmat kért, amelynek zá'ogát adta eddigi becsüle­tes munkájával és ígéretet tett. hogy to­vábbra is becsülettel fogja szolgálni az ős­lakosság érdekeit. Körmén dy-Ékes Lajos dr., keresz- tényszociális nemzetgyűlési képviselő kifej­tette, hogy józan ésszel nem lehet helyeselni azt a politikát, amelyet a kormány folytat Nézete szerint egyedül az--, autonóm szojm érvényesíthetné Ruszinszkó akaratát, mert az a kilenc képviselő, akit most választanak meg, eltűnik a parlament nagyszámú tagjai között. Egry Ferenc, az autonóm párt szená­tusi listavezetője, miután visszautasította a kormány kortesei által feléje szórt vádakat, összetartásra buzdított és így fejezte be be­szédét: „A ml nagy nyomorúságunkban, amikor az egyes társadalmi osztályokat, fe­lekezeteket és nemzetiségeket egymás ellen uszítják, nem ordítoznunk kellene, hanem összecsókolózni. Eg a ház a fejünk fölött, oltani kell, mert különben beleégünk. össze kell fognunk a ruszinokkal és a többi nemzeti kisebbséggel és törhetetlen akarattal arra kell törekednünk, hogy ez a föld a miénk maradjon." Füssy Kálmán, magyar kisgazdapárti képviselő Hodzsa üzenetét hozza el a Duna mellől. Ez az üzenet úgy szól, hogy a ma­gyar földet vissza kell hódítani a szlávok ré­szére, Hodzsa el fog jönni a Tisza mellé is, hogy itt is megpróbálkozzak a magyar föld elvételével. P e t r o g a 11 i Oszkár dr., a szlovén- szkói és ruszinszkói ellenzéki pártok köz­ponti irodájának igazgatója beszélt ezután. A kormány — mondotta a többi között — azért nem teljesíti a békeszerződésben vál­lalt kötelezettségeit, mert a háború után be­következett elfásultság által előidézett közö­nyösségben bizakodik. A saint germaini szer­ződés 10—14. cikkelyei Ruszinszkónak a legszélesebbkörü autonómiát biztosítják, mert állítólag önszántából csatlakozott a cseh­szlovák köztársasághoz. (Közbekiáltások: Brascsajkó önszántából!) Mindazonáltal mostanáig sem valósult meg az autonómia. Amikor a külföld előtt felelősségre vontuk, Benes azzal mentegetőzött emlékiratában, hogy Ruszinszkónak nem lehet autonómiát adni, mert a régi rezsim a népet baromi sor­ban tartotta és kiszolgáltatta a zsidóknak, hogy pálinkával öljék meg a lelkét. (Közbe­kiáltások: Mégis vagonszámra szállítják a pálinkát a Verhovinára!) A kormány kultu­rális munkáját, amellyel annyiszor dicsek­szik a külföldön, találóan jellemzi, hogy is­kolákra 8,600.000 korona van íölvéve az ál- lylkö'tségvetésben, a katonaságra ellen­ben 18 millió. Népellenes politika ez és e tekintetben mindegy, hogy a császárság vagy a demokratikus köztársaság teszi-e azt. A „Role" cimü cseh lap is beismeri, hogy a ruszinszkói választás szégyene lesz a demokratikus köztársaságnak. Fölhívja a választókat, hogy gyűjtsék össze a választási visszaéléseket, amelyeknek jegyzékét el fogja küldeni Sco- tus Viatornak, hogy fölszólítsa öt a ruszin­szkói választási visszaéléseknek a külfölddel való ismertetésére.^ Az uj ál am konzekven­ciáit — így fejezte be beszédét — levonjuk és teljesítjük vele szemben való kötelessé­CsflfőrtÖk, március 13. geinket. De teljesítenünk kell kötelességein­ket az utódainkkal szemben is, akiknek jövő­jét biztosítanunk kell. Tarján Ödön, a magyar jogpárt ügy­vezető elnöke aktuális gazdasági kérdések­kel foglalkozott. A köztársaság pénzügyi po­litikáját kezdettől fogva az a szempont irá­nyította, hogy a gazdag Cseh-Szlovákia minden luxust megengedhet magának. Ma már az illetéke tényezők is elisme­rik e politika helytelenségét. Cseh-Szlo­vákia, amely középhatalomnak Is kicsi, úgy rendezkedik be, mintha nagyhatalom volna és hadserege nagyobb, mint Németország, Ausztria és ;.iagyarország hadserege együttvéve. 1921 óta az állam adósságai megkétsze­reződtek, az állam tartozásairól pedig nem vesznek tudomást. Politikát csinálnak a nyil­vánosság kizárásával s a kormány, a sze­nátus és a képviselőhz hatalmát öt emberre ruházták, akik föláldozzák a gazdasági ér­dekeket. Szlovenszkóban és Ruszinszkóban azért kerültünk oly szomorú helyzetbe, mert a prágai kormányhoz közelebb ál! az inge, mint a kabátja. Koczor Gyula, a magyar kisgazda- párt alelnöke az iparosság sérelmeit ismer­tette és hivatkozott arra, hogy a kormány pusztulásra szánta a kisipart, ami kitűnik abból is, hogy egy miniszter kijelentése sze­rint 30 százalékkal több iparos van, mint amennyinek lennie keíene. Pásztor András enyickei kisgazda elmondotta, hogy az amerikai demokrácia, amelyet tapasztalatból ismer, egészen más, mint az itteni. A kabátot rosszul gombolták be és ezért elölről kell kezdeni a begombo- lást. P o 1 c h y István dr. képviselőjelölt mondott végül rendkívül meleg beszédet Ruszinszkó földjének szülötte, idefüzi az ifjú­kor bohókás álma, a férfikor minden küz­delme és csalódása, az ősi rög és az ősök sirhalma. Programja a szeretet, fegyvere az igazság, hatalma a mindent megbocsátás. Ezután Nagy Kálmán dr. elnök megkö­szönte a választóknak azt a nyugodt médó­ságot, amelynek a gyűlésen tanujelét adták Tiltakozás egy újságíró inzuliálása ellen Lsbunk felelős szerkesztője tegnap Ma* lypetr be'.ügymíniszternél tiltakozott az el­len az inzultus ellen, amely a múlt héten Ruszinszkóba leküldött munkatársunkat, Bá­ró Lajos Jenőt érte Ungvárott, ahol egy Gyük nevű egyén, akinek nevét a szloven- szkói és ruszinszkói magyarság nagyon jól ismeri még abból az időbő!, amikor a propa­ganda kancelária szolgálatában állott, mun­katársunkat a legválogatottabb szidalmak és fenyetőzések között törvényellenesen le­tartóztatta. Malypetr belügyminiszter Írás­beli jelentést kért az esetről és kilátásba he­lyezte, hogy szigorúan fog intézkedni a bű­nösök megbüntetése iránt. 4AAAAAAÁAA£AAAAA*AAA&AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAJkAAAAAAAAAAfr 1 ^ \ Menyasszonyi kelengyék áruháza | \ Saját készítményt) önöm férfi % $ \ ^0^ nő! fehérnemű, asztal- tus » ^ \ térítők és mindennemű lenáru £ í \ Árusítás nagyban és kicsinyben $ Tárcarovatunk: A nyomdai sztrájk folytán tárcarovatunk így módosul: Péntek: S z i k 1 a y Ferenc: A százegy éves lámpegyujtogató. Szombat: Tamás Mihály: Vásár. Vasárnap: Bállá Irma: Debreceni fantázia (vers). — Szederkényi Anna: Jártál az erdőn? Napok Az egyik nap oly halavány, Mint ködös őszi ég. A másik, mint a nyári Nap, ügy szikrázza színét. Az egyik nap az életünk Dallal s kacagva száll. A másik nap: könny harmatoz S integet a Halál. Páll Miklós. 1 »■—iniimmiii»""ii A százegyéves lámpagyujfogaíő Irta és a rozsnyói Pá'kh Albert ünnepségen.; felolvasta Szikiny Ferenc dr. A Prágái Magyar Hírlap eredeti tárcája — I. Az isteni gondviselésnek különös jóté­teménye, hogy miikor az idők teljessége meg­jön, ad nagy embereiket is, akik a kor mellé­ben vajúdó eszméket valóságba bontják. A zsendülő magyar tavasz idején különö­sen megnyitotta böségszaruját a sors, a tár­sadalmi, politikai és kutturi&s élet minden lít­ium uuito t egy-egy nagy embert, hogy ne legyen egy ut sem járatlan, ne legyen hiá­nyos az élet teljessége. Ott van Kossuth lán­goló akaratereje, ott Széchenyi cél- és öu.u- datos építő munkássága a gazdasági és politi­kai életben. Ott vannak Kemény és Eötvös, akik a politikai és kötészet összhangját való­sították meg, egyikkel nemesítve meg a má­sikat. Ott van a jövőt álmodó Petőfi és a múlt idők vén fájának levéfezedője, Arany. Olt van a virágok poétája, ott a régi dicsőség képmutogatásával serkentő „kö! tők-apja". Ott van a világ leggazdagrbb erű mesélőie, Jókai és a többiek m:nd, a vezérek (hadsere­ge, az altisztek és köz-legények százai, akik­nek az a hivatásuk, hogy általános legyen a műveltség, akikiből összetevődik a nagy kor nagy élete. És ott vannak a szellemi hadse­reg technikai segédicsapatai, a nyomdászok és kiadók, a Heckenastok, Landererek, Emid] Gusztávok, akiknek nevei soha sem fognak kiéör’ődni a magyar élet és szellemiség tör- t énét élből Nincsen egy ága a költészetnek sem, melyen ne nyilit volna egy-egy gyümölcsöt termő virág. Dráma, epika, líra, mind itt érle­lik a jövő magját s hogy ma vagyunk, hogy nemesek élünk, de csodás gazdagságú ez a mi életünk, mind a márciusi nagy magve!es­nek köszönthetjük. Akkor fúródott a magyar humuszba a magyar élet gyökere, Lenyese- get'hették a friss hajtásait, zord idők zúza leforrázhatta a lombokat, kidönthették a ha­talmas törzset is, de az akikor megfogant gyökér örökké él, ha rejtve, ha titokban is né.]a, a legelső napsugárra újra hajt, minél nagyobb volt a pusztulás, annál zsendülöb- ben, annál bokrosabban. Csak a humornak, a jókedvű élcnck, a jó- lelkü szatírának, mely nevetve mondja meg az igazat, nem érett gyümölcse. Pedig lett volna ennek is hivatása. A buján fékadó élet­nél; természetes, hogy sóik a fattyú ja, a leg­tisztább buzavetésben is felüti fejét a gyom. Ott van a cikornyás, dagályos nagyképűség az „Irályban", ott van a valódi, tisztult né­pesség midiéit az affektáJt népieskedés, meg­maradt még a régi vetésiből élsz óró dott ktil- íöldimádat, meg a nyafogó szentimentaliz- mus, ott van a haladás szellemétől irtózó ma- radiság, a pa.ópálság, mind olyan dudva, melynek kigyomlálása a termelő nemzeti munka kiegészítése lenne, mely nélkül nem lehet igazán bő az aratás. Ezt a szerepet szánta a sors annak, akit ma ünnepel szülővárosa* Rozsnyó, erre . a hézagpótló munkára hívta el a sors Pákh A’ber.et. Kaján Ábelnek keresztelte el magát, egyszerre az első emberpár két mitikus fiá­nak nevét öltötte magára, mert tudott kaján lenni, maró szatírával tudta pellengérre állí­tani azt a társadalmi, irodalmi, vagy politi­kai fonákságot, melyen megakadt élesen lá­tó szeme, die melegen érző nagy szive a szatí­rát a szeretetével tudta humorrá enyhíteni. Nem ember- és világgyülöleből teszi nevet­ségessé a fonákságot, de ember és fajsizere- t étből. Nem a cinizmus gúny iának indító ere­je, de a javítani akarás. Ott volt ő is a „tizek" között, akik Petőfi körül a jövőt jelentették, a szép tavasz élet- igérete tehát igazán teljes volt. Pákh Alber-. tét joggal jósolgatták a magyar Moliere-neik. mert valóban annak indult. Meglátásai, kon­cepciója, tréfás köntösbe ölöztetett komoly jós'zámdékia, lelke mélyén alvó nagy tervei minden jogot megadtak ismerőseinek, hogy az első magyar, valóban nagy és hivatássze­rű humoristának higyiék, egy Dickensszcl e&y rangúnak. . . . Ám jött aztán a szépen zsendülő életre a hirtelen fagy. Alki eíimduiit azéletuton, megállott A szabadságnak nem volt elég vál­ságéi iija a temérdek kiömlött vér, a sors töb­bet kiváiHi érte, majd két évtizedes keserű szenvedést. A forradalommal kikényszeritett tavaszt bosszú télutóval kellett megérdemel­ni. így aztán mindenki révbe ért. Petőfi elso­dorta ugyan a véres áradat, ott esett el a harc mezején, amint kívánta és megjövendöl­te, de őt éppen a halála segítette, hogy 'halha­tatlanná legyen. A többiek mind kibontogat- haítálk a szárnyaikat, eleinte titokban, ké­sőbb felszabadultan, a márciusi nagy mag­vetés mindannyiok sízámára gyümölcsbe érett, csak az egy Pákh Albert maradt meg beváltatlan Ígéretnek., csak az ő élete tört derékba. Ez is a gondviselés intézkedése volt-e vájjon? Nem akarta, nem engedte talán, hogy a kétségbeesés sötét idejében fanyarrá le­gyen a nevetés az ajkakon? Vagy olyan mérhetetleninek szánta a csapását, hogy még a tréfán való vigasztalód ást is irigy elte a nemzettől? Ki tudná megmondani! Vagy mást akart a sors, más volt a ter­ve Kaján Ábellel, mikor súlyos, kínos beteg­séggel egy egész életre ágyhoz kötötte? Mikor a forradalmas fiatalság megfogal­mazta a szabad éltet talpkövét, a híres tizen­két pontot, mikor a nagy márciusi idus lerom­bolta a falakat ember és ember között, mikor a szabadság vágya tetté robbant s a magyar élni akarása nyíltan megüzente a hadat az osztrák elfogultságnak, a lelkes gárdának hí­ja volt már, nem volt ott a nemzeti művelő­désnek egyik legöntudatosabb harcosa, Pe­tőfi segítőtársa és szivbéh jóbarátja Pákh Albert. Kínzó kórságban, tehetetlenül feküdt egy németországi liidegvizgyógyintézetben, La ab-bán. Elképzelhetjük, kétségbeesését, el­képzelhetjük, miit érzett az idegenben ágy­hoz szegezetten, mikor odahaza minden szív­re és minden kézire szükség volt! Mily nagy lehetett testi kínjai mellett n lelki fajdalma s, lm arra gondol?, hogy nem vehet részt a nem­zet megváltó munkájában, önvédckiú harca-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom