Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)

1924-03-13 / 59. (507.) szám

AI! a bál (fi.) Prága, március 12. Ruszmszkóban már negyedik hete áld a bál- Mentöl jobban közeledik a március 16-íki terminus, annál nagyobb arányokat ölt a vá­lasztási kampány, amely eddigelé is szokat­lanul mozgalmas volt, ha ahhoz az aránylag kis területhez viszonyítjuk, amely annak ke­reteit megadja. A kormány teljes erejével belefeküdt a választási küzdelembe, majdnem mindegyik koalíciós párt leküldte a maga mi­nisztereit Ruszinszkóba, a kormány szövetsé­gesei közül a polgári párt és a Csánki-párfc hangzatos ígéretekkel és dörgedelmes fenye­getésekkel igyekeznek meggyurni és kezes bárányokká tenni a magyar, zsidó és ruszin választókat, sőt a színen már megjelentek azok a vérebek is, akikre minden tisztességes ember, aki ismeri a Srobár dicsőségének fénykorában hírhedtté vált hajdani propa- gacsna kancellária működését, undorral, meg­vetéssel és utálattal gondol vissza. Az őslakosság autonóm pártja éppen úgy, mint a többi ellenzéki párt, a legnehe­zebb viszonyok között indul neki a válasz­tásnak, de már most is bizonyos, hogy a koa­líciós pártok és főként a cseh agrárpárt, va­lamint a vele szövetkezett elemeik minden terroriszíikus kísérlete sem tudja letörni a magyarság és általában az ellenzéki ("'clmü bözVCdei'Uény - eUzáiit akaratát, kor­mánypártok minden erőszakos lépése csak olajat önt a lelkesedés máris hatalmasan lán­goló tüzébe. Az őslakosság autonóm pártjá­nak táborát ezen kívül igen nagy mértékben megduzzaszíja az a körülmény is, hogy a választások végső előkészületei olyan időben zajlanak le, amikor az egész közvéleményt állandó izgalomban tartják azok a hirek, me­lyek Prágából érkezve, újabb és újabb rész­leteket beszélnek el a koalíciós pártokban és a legmagasabb bürokráciában mindennapossá vált korrupcióról. Mindenki tisztába kezd jönni azzal, hogy a mai rendszernek minél előbb pusztulnia kell, aminek előfeltétele, hogy elveszítse azt a parlamenti többséget, amelyre eddig támaszkodott. Ruszinszkó vá­lasztóira várna a föladat, hogy a népnek ezt az ítéletét már a most következő vasárnapon tudomására hozza a kormánynak. A mai kormányzati rendszert csak a nép akarata söpörheti el a következő parlamenti választásokon. Ezzel az igazsággal tisztában vagyunk és ezért nem is ringatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy a ruszinszkói vá­lasztások bármilyen kedvező eredménye vál­tozást idézhetne elő a mai politikai helyzet­ben. A koalíciós kormánynak nem szokása, hogy törődjék a nép bizalmatlanságának meg­nyilvánulásaival. ősszel, a községi, megyei és járási választások alkalmával a napnál is világosabban kitűnt, hogy az állam lakossá­gának többsége semmiféle közösséget nem vállal a mai kormányzati rendszerrel és a kormány, miután bölcsen elhallgatta e vá­lasztások statisztikai eredményeit, még,is megmaradt a maga helyén, noha Európa min­den más parlamentáris államában a kormány ilyen körülmények között azonnal elrendelte volna az általános választásokat- Mivel a koalíció cinizmusa határt nem- ismer, egyet­len egy mód nyílik arra, hogy helyéről e-ltá- volittassék és ez abban áll, hogy az ellenzék Itt, a prágai parlamentben minden rendelke­zésére álló eszközzel kikényszeritse az uj választások kiírását. Gyökeres megoldás csakis ettől a módszertől várható és ezért végtelen naivitás, vagy végtelen rosszhisze­műség, ha egyes emberek azt hirdetik, hogy az ő úgynevezett „reálpolitikájuk" bármilyen lényeges változást is elő tudjon idézni. Talá­lóan mondotta a munkácsi gyűlésen a ru­szinokéi magyar gazdák ősz vezére, hogy az a politika, amit azok az urak űznek, nem reálpolitika, linneni borravalópolitika. amely a legjobb esetben egy pár morzsát, egy pár könyöradományt hozhat a magyarságnak, de nem változtathatja meg a mai rendszer gon- dolkodásvilágáí, módszereit és cselekvéseit a magyarság irányában. Mi nem akarunk bor­ravalót, amit a lakájoknak szokás adni, de egy szabad néphez illő életet akarunk és soha nem elégedhetünk meg olyan ígéretekkel, amelyeknek betartására nézve a korrupt koalíció elegendő biztosítékot amúgy sem nyújt. Ruszinszkó népe is csak az ellenzék győzelmétől várhatja helyzetének megválto­zását és ezért kell vasárnap az őslakosság autonóm pártjára szavaznia. Mindezek az igazságok egyre fokozódó erővel törnek maguknak utat a ruszinszkói közvéleményben is. A munkácsi, beregszászi, nagyszöllősi stb. ellenzéki gyűléseken a szlo- venszkói magyarság számos vezető egyéni­sége is megjelent és közölte azokat a tapasz­Géni, március 12. A népszövetségi ta­nács ma délelőtti ülésén a javorinai vidéken levő és Lengyelország és Cseh-Szlovákla között húzódó határ megállap íásának kérdé­sével foglalkozott, amelyről Quinones de León spanyol delegátus tett jelentést. S! lr- munt. és Benes hogy, r. ^ ság javaslatával egyetértenek. Ezután e ha­tározta a tanács, hogy a határkügazitő bi­zottság által megállapított atárt elismeri. Quinones de León köszöneet mondott úgy a lengyel, mint a cseh képviselőknek megér­tésre törekedő magatartásukért Páris, március 12. Ide s tova egy esztonideje, hogy a ma­gyar kormilttiy a Jó válté teli Bizottságnál a magyar zálogjogok felfüggesztését kérte mint egy nemzetközi kölcsön fölvételéinek el­ső feltételét. Időköziben a magyar kölcsön ügye egy hataömas görbét irt le, amely út­jában ezer apró részletkérdést súrolt és be­leszaladt a világot mozgató nagy nemzetközi kérdések pályáijába. Ezek közül a legfonto­sabb az angol-francia viszony, amelynek a magyar kölcsön akarafeniul is együk elérne lett. Ennék oka az a véletlen találkozás, hogy a miagyar kolcsónakció egybeesett Francia- ország Ruihrakciójavai s elbbe a szerencsét­len találkoizásba a magyar kölcsön majdnem belepusztult. A Ruha* megszá’.'lásiáinak egy esztendeje az angol—francia viszály törté­netét foglalja magában. Emunk a vi'száüynak az eredetét a ''Versaillesi békeszerződés egy szavára lehet visszavezetni. Ez a szó, amely talán belekerüli a történelemibe, ilgy hangzik: „respaatffs“ (a „megfelelő") kormányok. A francia kormány a szöveget úgy értelmezte, hogy mimdien egyes kormány külön járhat el tálatokat, amelyekre hosszú, nehéz és fárad­ságos küzdelem után jutott a szlovenszlkói magyarság, amelynek képviselői már eszten­dőik óta részt vesznek a cseh-szlovákiai par­lamenti küzdelmekben, míg a ruszinszkói ma­gyarságnak most nyílik először alkalma, hogy az urnák elé lépjen. Fogadja meg a ru­szinszkói magyarság szlovenszkói testvérei­nek jótanácsait és kövesse azt a példát, ame­lyet az ősszel adtak neki a szlovenszkói ma­gyarok. Ne engedje magát félrevezettetni semmiféle hamis Ígérettől és ne engedje ma­gát megfél említeni, bármilyen erőszakos fe­nyegetéstől sem- Az igazság nem a Prásekek, Svátekek és Micsurák oldalán van, de a mi oldalunkon található és az igazság le fogja győzni a korrupció hidráját, a proipagacsna kancellária galádságát és a hamis próféták szédelgését. A cseh sajtóirodának ez a távirata szűk­szavú és homályos. Amennyiben a népszö­vetségi tanács a határmegállapitó bizottság­nak 1922 augusztusában hozott határozatát tette magáévá, amely a Javorina. községet kettéosztotta, úgy ez a döntés a cseh-szlo- vak álláspont ellen szól, mert amiként, emlé­kezetes, a cseh-szlovák kormány Csusky pá­risi követ utján tiltakozott a határmegálla­pitó bizottság határozata ellen, ame’lyel szemben a nagyköveti konferenciának 1920 julius 28-án kelt határozatához ragaszkodott. Németország ellen, az angolok érteffimezése szerint csak együttes eljárásnak van helye. A szöveg helyes értelmezéséről a Jóvá tétéli Bizottság a francia álláspont mellett döntött, mint ahogy az angol álláspont ellen nyilat­kozott, miikor kimondotta, hogy Németország nem tesz eleget fizetési kötedezosttségeinek, ami tudvalevőleg a Ruhr-akoió megindítását vonta maga után. Mindezek az eseményeik világossá tették Anglia előtt, hogy a Jóvátétel Bizottság tel­jesen kiesett az angol beflyás alól. Amióta Amerika visszavonta képviselőjét a Bizott­ságból, azóta az angol-szász befolyás eltűnt és Franciaország a francia elnök s>zavazafá­val biztosam mai őriz álja a Bizottság határo­zatait. Ennek felismerésétől kezdve Anglia tudatosam arra törekedett, hogy a Nép- szövetséget, alsói az angol-steász befolyás túl­nyomó, minél inkább bevonja a Jóvátétel! Bizottság hatáskörébe. Angliának ez a cél­tudatos törekvése egybeesett az angol kül­ügyi politika egyik-másik irányító elvével: Európa gazdasági rekonstrukciójára való tö­rekvésével. Meneten mástól eltekintve Angliának eszek: a vezető gondolatai a magyar kölcsönnek kezdettől fogva biztosították az angol támo­gatást. Egészen más volt Franciaország állás-' pontja a magyar kölcsön Mől, mert a francia kormány viszont mindent a német kérdésen keresztül vizsgáit. Anglia törekvésével ellentétben a fran­ciák attól féltek, hogy ha Magyarországnak sikerül a Népszövetség támogatásával kők csődhöz jutni azzal, hogy a Jóvátétel! Bizott­ság hatáskörének egy részét a Népszövet­ségre ruházza, ez a francia befolyás jdenfé- kény csökkenését fogja maga után vonni, mú 'különösen végzetesnek látszott előttük arra az esetre, ha a magyar kölcsön Németország szármáira precedenst alkotna. így történt aztán, hogy a magyar köl­csön ügye mindjárt kezdetben az angol ka-j lapács és a francia üllő közé került. A fran­ciák eHeimte defenzívára szorítkoztak és harc-! modoruk az volt, hogy az angol javaslatok-: hoz és kezdemény ezé sbez olyan módosításo­kat toditvárnyoztak, ami azokat megfosztotta eredeti jelentőségüktől. A francia taktikához tartozott az is, hogy fnonttámadás helyett a ki-samtantot küldték élőre. így sikerült Bére­sek kívánságára s a franciáik támogatására aiz egész magyar kölcsönt őszre halasztani A szinajai konferencia hátterében szintén a wancíálkat keli keresnünk s talán ennek a tá­mogatásnak tulajdonítható, hogy a kfeamtatít megpróbálta a magyar kölcsönt belpolitikai feltételekhez kötni. Franciaország befolyásá­ra vezethető vfissza az a fontos döntés is, hogy a magyar kölcsönről ne a Népszövet­ség rendes tanácsa határozzon (ennek a kis- antant államok közül csak Cseih-Szlováksa Beriese a tagja s 5 is csak 1924 január else­jétől), hanem egy külön „tanács", amelybe® a három kis antant állam is képviselve van és 'Ugyancsak francia befolyás eredménye az a feltétel ils, hogy ennek a tanácsnak a dönté­seit „egyhangúlag1*, másszóval a kiisanitanttál váló megegyezésiben kell hozni. S mindezt nem határozott magyardtenességből tette a frarjoia politika, hanem elsősorban abból a taktikai magatartásból kifolyóan, amit az angott befolyás efflensralyozása érdekében ma­gára vállalt. Franciaországnak ez a taktikai támoga­tása azonban a kisanfcamtot reális előnyökhöz juttatta, orrát ez ugyancsak igyekezett kihasz­nálni. Genfben, noha angol befolyásra Benes már engedékenyebbnek nuustatkozott, a kls- antart újra belpolitikai követelményekkel ál­lott elő, valamint azzal a másik kivánságnk- kal, hogy a katonai ellenőrző bizottságban ők is kapjanak helyet. Bethlen István gróf azonban ezekre vonatkozóan határozottan ki­jelentette, hogy a békeszerződéseknél tovább rém mehet, már pedig ezekre a kivárságkra a békeszerződés semmi alapot nem nyújt. Meg kell jegyeznünk, hogy ebben az egyben a magyar miniszterelnök álláspontja találko­zott a franciák támogatásával Ez is mutatja, hogy a franciák részéről elsősorban elvi kér­désekről volt szó. Minél inkább haladt előre a magyar köl­csön ügye, a kiisantant annál nyomatékosab­ban s annál több követeléssel állott elő. Egy­szerre felvették a levéltárak ügyét, a ha tár­lód demsek dolgát, a restütuciók ügyét és nyíl­tan kijelentették, hogy a Népszövetségi Ta­nácsban semmiféle megállapodáshoz, „egy­10® cseh-szl. koronáért fizettek ma, március 12-én: Zürichben 16.7375 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Bécsiben 2Ü5300.— osztrák koronát Berlinben I22100ÖÖÖÖÖ000.— német márkát A népszövetségi tanács jóváhagyta a Jávorinál határt A Vatikán és Quirinál békéje készül A pápa nem lesz többé foglya a Vatikánnak — A pápa függetlenségét a népszövetség biztosítaná London, március 12. A Daily Express arról értesül, hogy a pápa és az olasz kormány között 1870 óta fönnálló viszályt rendezni fogják és hogy a pápát a jövőben nem fogják úgy tekinteni, mint a Vatikán foglyát, de egy egyezmény létesül, amely szerint az olasz kormány visszaadná a Vatikánnak az egész vatikáni dombot és a kormány saját költsé­gére palotát és épületeket emelne a bíboros kollégium számára. A pápa függetlenségét a népszövetség biztosítaná. I iiiifir bölcsön íz Hifii liüpác§ is a francia üllő Között Benes és a kisaniant akciója és utolsó ütőkártyái a A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása .jjj" ÜTévf®ban» 89 (507.) szám ZJL Prá**’csüt5rt5k’1924március 13 itjjijWHifHlP idmnoi flinnM mmup Ü150Ilitési áfftk böl* külföldön: TX&ifcRmRiAiP mm ^SSS^ Á. — Sürgönyeim: Hirlap, Praha. — Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR ár. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom