Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)

1924-03-08 / 57. (505.) szám

2 Szambái március 8. A magyar Műkedvelői előadások betiltása Szent-Ivány József interpellációja a belügyi- és szlovenszkói teljhatalmú miniszterhez Prága, március 7. Szent-Ivány József nemzetgyűlési kép­viselő és társai interpellációt intéztek a bel­ügyi és szlovenszkói teljhatalmú miniszte­rekhez, amelyben a tarnaljai járási főnök egyik rendelete kapcsán szóvá teszi azt a Szlovenszkóbán és Ruszinszkóban immár szokássá váló eljárást, hogy a magyar mű­kedvelői előadások megtartását nem enge­délyezik. Az interpelláció elvi jelentőségű része igy hangzik: — A teljhatalmú miniszter idézett ren­delete szövegének utána nézve meggyőződ­tünk arról, hogy úgy ennek a rendeletnek, mint az ezt megelőző belügyminiszteri ren­deletnek intenciója odairányul, hogy meg­akadályozza az irodalmi és erkölcsi szem­pontokból kétesiiivóju és koncesszió nélküli vándor társulatok működését és hogy a mű­kedvelői előadások hatályosabb rendörigaz- gatási ellenőrzését biztosítsa. Egyik minisz­teri rendeletből sem olvassuk ki azonban azt a kultirrállamhoz nem méltó intenziót, hogy a falvak kulturális életét a hatóságok megbénítsák és annak fejlődését lehetetlen­né tegyék. Már pedig a tornaijai járási főnök ilyen intenciót tulajdonit a rendeletnek, ami­kor a magyar falvakban a kulturális élet egyik legjelentősebb megnyilatkozását, : műkedvelő előadásokat betiltja. A magyar falvak kultúrája ellen ez valóságos merény­let, miután nagyon kevés faluban működik oly egyesület, amelynek alapszabályaiban kimondottan a miikedvelő előadások rende­zése feladatként szerepel. Hogy az idézett miniszteri rendelet nem irányuj a falusi műkedvelői szinielőadá ellen, bizonyítja az is, hogy rendelet ellené­re nem volt egyetlen eset sem, hogy szlovák faluban betiltottak volna szlováknyelvü mű­kedvelői előadási. Pedig köztudomású dolog az, hogy szlovák falvakban sincs mindenütt oly alapszabályokkal működő egyesület, amelynek céljai között a műkedvelői előadá­sok is szerepelnek és köztudomású az is, hogy az engedélyezett szlováknyelvü mű­kedvelői szinieloadások nagy részét is egye­sületeken kívül álló műkedvelő csoportok rendezik. Az idézett rendeletnek esetleges homályos, félremagyarázható intézkedéseit tehát csakis a magyarság és a magyar kul­túra fejlődése ellen használják ki. A köz- igazgatásban a magyar kisebbség ellen irá­nyuló törekvéseknek tehát egy újabb esete ez. amely mellett szó nélkül nem haladha­tunk el és aminek sürgős orvoslását az ál­lampolgárok egy tekintélyes része kulturér- tékeinek megvédése érdekében kérni köte 1 ességünk. Ezután az interpellálok kérdik a minisz­tereket, hajlandók-e az idézett rendelet félre magyarázásának elkerülése és a falvak kul­turális élete zavartalan biztosítása céljából pótrcndeletet kiadni, amely világosan szabá­lyozza, hogy a műkedvelői előadások ne; tilthatók be. A RlMörzs megtámadta a spanyolokat Ellentmondó hírek a spanyolok súlyos vereségéről Paris, március 7. (Havas.) Félhivatalos jelentés szerint a spanyol kormány a Riff- törzs fenyegető magatartása következtében négyezer emberből álló különítményt küldött ki a mellílai zónához tarozó felkelők inegrend- szabáíyozására. A felkelők megtámadtak né­hány spanyol osztagot. A spanyolok a táma­dást visszaverték, veszteségük ötven halóit vo!\ Paris, március 7. A Daily Maii tenger: je­lentése szerint a Ríff-törzs Ali Benamor sejk vezetése alatt Tlzzí-Azza-nál megtámadta a Spanyol frontot, hatszáz foglyot ejtett és hat tréní fogott el. Madrid, március 7. Hivatalosan megcáfol­ják a katonai osztagoknak lázadásáról elter­jedt híreket, valamint azt a hírt is, hogy az idegen légióktól állítólag a Rift-törzs egy osz­lopot zsákmányolt volna. Hivatalos katonai körökben a tizzi-azzai eseményeknek csupán helyi jelentőséget tulajdonítanak. A horvátok haditerve Károly király visszatérése esetére Románia semlegességet biztosított — Boroviczény emlékiratainak újabb fejezete £iv fírft van: onnét mi Afssfinftl Prága, március 7. A Károly király volt magántitkárának emlékiratai bőven foglalkoznak azokkal az eseményekkel, amelyek Károly 1921 őszén történt magyarországi repülését megelőzték. Boroviczény emlékiratainak azt a részét, amely a Cseh-Szlovákiában történt monar- chista szervezkedésre vonatkozik, a Maiin nyomán már volt alkalmunk közölni. De ezenkívül beszámolnak az emlékiratok azok­ról az akciókról is, amelyek Jugoszlávia és Románia magatartása érdekében történtek. Boroviczény 1921 júniusában tárgyalt; a horvátok képviselőivel s ezek kijelentették, hogy körülbelül két hónap alatt készen lesz­nek arra, hogy garantálhatják, hogy Jugo­szlávia nem fogja tudni megakadályozni Ká­roly visszatérésének sikerét. Junius 15-én megjelent a hercegovinál lakosság egyik ki­küldötte a horvátok egyik exponensénél és összeköttetést keresett annak érdekében, hogy a szerb birodalmat, amely a hereggo- vinaiakat elnyomja, szétbomlasszák. Kijelen­tette, hogy a hercegovinál férfilakosság hajlandó mon­tenegrói mintára bandákat szervezni és Hercegovina elszakadását Montenegróval együtt proklamálni s szabadságát guerilla- háboru utján megvédeni. Azt kérte, hogy a horvát politikus hozza őt összeköttetés­be egy oly tényezővel, amely a harchoz szükséges fegyvereket rendelkezésükre bocsátaná, úgy ahogy Olaszország ellátta fegyverekkel Montenegrót. Az emlékirat szerint erre nézve meg­történtek az intézkedések. A horvátok kezé­ben volt a belgrádi vezérkarnak minden tit­kos terve, úgy hogy a szerb hadsereg ak­cióképessége ellen nagyon könnyen megte­hette volna az intézkedéseket. A horvátok azt követelték, hogy a magyar király a Du­na— Dráva-vonalat azonnal szállássá meg, azután jelentse ki Jugoszláviával szembeni békés szándékát és lábhoz tett fegyverrel várjon arra, vájjon megüzenik-e a háborút a szerbek vagy sem. A horvátok számítot­tak arra, hogy a szerbek elrendelik a moz­gósítást. Ebben az esetben a horvátok meg­alakították volna az önálló hadsereget s a horvát szervezetek megrongálták volna a Vasútvonalakat és egyéb objektumokat, hogy a szerb hadsereg fölvonulását megnehezít­sék. Ezzel egyidejűén megkezdték volna a montenegrói és hercegovinál bandák akciói­kat. Ily körülmények között a szerb hadse­reg a legjobb esetben két vagy három hét múlva kezdhette volna meg operációit Ma­gyarország ellen. Ha ezalatt sikerül Cseh­szlovákiát a küzdelmenkivüli állapotba he­lyezni, ami az emlékirat szerint bizonyosra vehető, úgy a magyar hadsereg a maga hat hadtestével elég erős lett volna arra, hogy föltartsa a szerb előnyomulást. A horvátok a tizennégy nap alatt proklamálták volna Horvátország függetlenségét és a magyar— horvát király zászlója alá vonultak volna. Augusztus 6-án jelentették Boroviczénynek, hogy minden akció a legjobb mederben fo­lyik, sőt be van fejezve. Romániára nézve kifejti az emlékirat, hogy Románia részéről a királynak biztosítékai voltak arra nézve, hogy ez az ország a sta­tus quo elismerése ellenében semleges lesz Károly király akciójával szemben. Ezt a garanciát Románia egy harmadik hatalom kezébe adta annak érdekében, hogy Károly akciójának sikere esetén a Duna-monarchlával szövetséget köthessen Oroszország ellen. Jugoszlávia közeledik a szovjethez Bdgrád, március 7. lüvatatós kommüoi- fcé szer int az edidng Beilgirádbam működő orosz cári képviselet megszűnt. Ezt annak eíőódéül tehet tekintem, hogy Jugoszlávia fel fogja verem a diplömáeiiaji érintkezést Soovjetorosz- orsz ággal. — (Mennyi magyar koronát fehet kivinni Cseh-Szlovákiából.) A minap közölt uj devi­zarendeletben a magyar korona kivitele te­kintő lében helytelen számok fordultak elő. A BankUiva tál közlése szerint egy útlevéllel 5 mffió magyar koronát és családi útlevéllel 10 millió magyar koronát lehet a cseh-szovák köztársaság teriietéről 'kivinni engedély nél­kül. Tárcarovafunk: Vasárnap: Jakab Géza: Valamire emlékszem. (Vers.) Egry Viktor: A toronyszoba. Európa kalandregénye — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Tóth Béla dr. (Páris.) A regénynek bujább termőhelyét kép­zelni sem lehet, mint azt az országot, mely­ben minden második ember született cau- seur. Mióta pedig a nonum prematur elvé­nek hódolni igazán sehol sem divat, a fran­cia könyvpiacon a regényeknek oly áradata jelenik meg, hogy néhány kritikus kifejezet­ten munkaképtelenséget jelentett be a könyvismertetésekre szentelt hasábokon. Nem csodálható tehát, ha az utolsó 50 évvel foglalkozó egyik irodalomtörténetben a mai regényeknek kilenc faját látjuk megkü.ön- böztetve s ez mentse egyben azt is, hogy alább egy tizedikről számolunk be. Ez a csoport közel áll a kalandregé­nyekhez, mivel azonban Pierre Mac-Orlan, Paul Morand és Jean Qirandoux idesorolha­tó regényei az európaszerte elharapózott anyagi és erkölcsi züllés rajzától nyerik ka­landos jellegüket, a nemzetköziség kiemelé­sével igyekeztek közelebbről meghatározni. Hanem ez a nemzetköziség igen kétes s legfeljebb annyiból áll, hogy e regények sze­mélyzete csakugyan egy olyan kontinentális és tengerentúli egyveleg, melyet a szerzők fölényes iróniával mozgatnak transeurópai utakra. Nagyjában véve inkább egy ephemer jelentőségű Ízlésről lehet beszélni, mely szo­ros kapcsolatban van a háború utáni bizony­talan lelkiállapottal. Azt mondhatjuk, hogy a regénynek a napi s főképp a bűnügyi króni­ka tárgyaihoz való közelítése és a kalandos elrajzolás előszeretete olyan tényezőkben bírja magyarázatát, melyek az irodalomtól legtávo'abb eső területeken is éreztetik ha­tásukat. Ha abból a fényből indulunk ki, hogy ma ritka az az ember, ki eszményeiben, hi­tében, meggyőződéseiben meg nem ingott volna, szükségszerüleg arra a nagy szelle­mi válságra kell gondolnunk, me’yen a há­ború alatt és után majdnem mindenki át­esett. Ennek a megrázkódásnak a következ­ményei gazdasági téren jelentkeznek a leg­szemléletesebb módon: az értékek azonban nemcsak a pénzpiacon veszítették hitelüket. Az általános fe fordulás folyamán kimozdult helyéből az is, ami a szociális élet sarkkö- I veiül s az egyéni világnézet alapjaiul szol­gált. Ugyanaz a mohóság, me’y például a ! tőzsdén csupán realizáló, nyereségbiztositó műveleteket eredményez, a társadalom min­den rétegében az életfelfogásnak elanyagia- sodását idézte elő. Az ellenőrizhetetlen vé­lemények és érdekek harca sohasem volt veszettebb, mint ma. Aki már most azt a feladatot szánja magának, hogy ezt az anar­chikus életet ábrázolja, fokozottabban ügyel arra, hogy hitelét ne könnyen veszrisc el. Az ilyen író óvakodik a dolgokról határo­zott Ítéletet mondani, ellenkezőleg igyekszik mindennek a visszáját is látni, főképpen pedig valamelyes csalhatatlan érdektelenség sánca mögé vonulni meg. Könnyű belátni, hogy ez majdnem annyi, mint a relativizmus térfog’alása az irodalomban. Az európai zűrzavar legpesszimistább képét Pierre Mac-Orlan adja; Malice (1923) i*cimü kötetének hősei az esett emberek leg­különbözőbb fajtája, kiknek kétes útjait jár­va, az iró a lelki kárhozat rejtelmes világá­ba is eljut és egy örökbolygó hajó halott uta­saival szeli a tengereket. Az általános mo­rál insaniíy képeinek kusza gomolygásában kancsal arcok keresztezik egymást, de a pőrére vetkezett valóság rajzának szenvte- lensége eleve lefegyverez minden megbot­ránkozást. Ez már nem Zola program-natu­ralizmusa, mely nyerseségeivel még megüt­közést kelthetett. Azóta az élet gondosko­dott róla, hogy semmi gorombaságán meg ne lepődjünk s ezeket a leírásokat olvasva az a gondolat merül fel bennünk, hogy az emberi szennynek tartózkodásnélküli kimon­dása hozzátartozik ahhoz a fáradt közöny­höz, mellyel írójuk sétáltatja pillantását Európán végig. Európa különben egy mozgal­mas nagy hotel s lakóinak szemérme nem igen ütközhetik meg a hotelélet promiscuitá- sa felett. Hogy milyen ez az élet közelebbről, azt .Mac-Orlan egy másik regényében (La Vé­nás Internationale, 1923) sokkal patlietiku- sabban festi le. A lezüllött középosztály éhenhalói kóbor csapatokba verődve vészé­Kohl védő bocsánatot kért az államügyésztől München, március 7. A Hiidetr-pör tárgyalásának maii napján Kohl védő kivárt átlósán bocsánatot kért az ál- lafflügyésztől. Ezzel a tegnapi incidens elin­téződött. Ezután Schiedt tamiut, az áriáira fő­biztos sajtófőnökét haffi®attáik íkii. A tanú hi­vatkozott ama, hogy tisztviselő $ hogy a hi­vatallá titoktartás ától osaik arra nézve van feloldva, amá közvetítőn, összefüggésben vari a november 8. és 9-iM eseményekkel. Hosszú vita fejlődött ‘ki afölött, vaiotn Schiedt tény­leg tisztviselő-e s e kérdést nem döntötték lét, miért az ügyész szükségesnek tartja a kor­mány határozatának beszerzését. Emiatt a tanút nem eskették meg. A tanú kijei.öntette, (hogy sohasem hallotta Kaimtól azt a szán­dékot, hogy Berlin ellen akar vonulni. Meg- foglíátafíannak tartotta — isimerve Kalhr poli­tikai álláspontját — azt a látszólagos egyet­értést, amely Kalhr és Htiíerék között észlel­hető volt. A tanút M fogják hallgatni Kahír val­lomása után is. A tárgyalás tart. A nagyköveti konferen i i jegy­zéke a katonai ellenőrzésről Páris, március 7. Tegnap délután átnyúj­tották a párisi német követnek a nagyköveti konferencia vála&zjegyzékét a katonai ellen­őrzés ügyében. A jegyzék szerint a katonai ellenőrző bizottságot csők az esetben alakít­ják át garanciabizottsággá, ha Németország teljééi ti azt az öt feltételt, amelyet a nagy­követi konferencia 1922 szeptemberében ál­lított fel. E föltételek szerint a német kor­mány köteles betiltani a hadianyaggyártást és a német hadsereg vezeőségét feloszlatni. Köteles a fegyverszünet idejében lévő hadi­anyagokra vonatkozó összes okmányokat ki­szolgáltatni. Köteles a hadianyagokat gyártó üzemeket a békés szükséglet számára átala­kítani. Köteles a rendőrséget átszervezni. London, március 7. (Reuter.) Mértékadó angol politikusok remélik, hogy a német kor­mány a nagykövei konferencia tegnapi jegy­zékét el fogja fogadni. Jaspar eltűsiik az európai politika porond iáról Brüsszel, március 7. Theunis. kit az uj belga kormány alakításával bíztak meg, meg­látogatta Jaspar volt külügyminisztert és sajnálkozását feijez.be ki amiatt, hogy további együttműködéséről kénytelen lemondani. Ez­után Hymensreak, a liberális párt vezetőjének (ajánlotta föl a külügyminiszteri tárcáit, aki ibajlaredömak mutatkozott annak elfogadására. Mac Kémia a jóvátéteü kérdés megoldásáról London, március 7. Lapjelentések szerint Mac Kenna kijelentette, hogy a jóvátétel! kér­dés méltányos megoldására nézve meg van a kilátás. A világnak azt a tanulságot kell le­vonni — mondotta — hogy politikánkat nem annalk megfelelően kell berendezni, hogy mit akarunk, hanem, hogy mi aiz, ami praktiku- san lehetséges._____________ lyeztetik a vidék vagyonbiztonságát, vagy cseptiragással, dalolással keresik a minden­napi falatot. Erre a helyzetképre, mely szin­te az egész európai társadalmat a teljes de­moralizáló állapotában mutatja be, mint tit­kos villanyerök vibráló fénye rajzolódik egy kémnő nemzetközi élete, ki küldetésénél fog­va az emberi erőnek Európa minden sarká­ban található telepeit vonja valamely kom­munista társadalom megalkotásának szolgá­latába. Megoldás nincs. Európa feszülten fi­gyel keletre. Várakozása félelemteljes. A je­lek nem biztatók: hófedte sikon egy akasz­tófa mered az égnek s rajta egy lakkcipős, hollórágta test. A viszonyoknak ezt a sötét rajzát nem enyhiti az iró érzéseinek a megcsillanása. Mac-Orlan sem részvétet, sem lázadást nem mutat; hideg tárgyilagossággal megállapítja, hogy az emberiség bomlási folyamaton megy keresztül, homályban járunk s a müveit vi­lág esetleg elérkezett alkonyához. És ez nem az Írónak müvéből kifejthető állásfoglalása, hanem egyenes kijelentései, miket egyik el­beszélése végén józan értekező hangon hoz tudomásunkra. Ez az okosság szinte lesújt. Néha hajlandók vagyunk azt hinni, hogy valaki a Marsról nézi a dolgainkat; annyira felette áll az iró annak, amit elmond. Ez az érdektelenség, melynek állandó kísérője valami kegyet’en irónia, még szem­betűnőbb Paul Morand-nál, kinek az a ké­zenfekvő ötlete támadt, hogy az európai éle­tet egy gonoszálmu éjszakához hasonlítsa. A „Nyitva éjjel0 (Quvert la nuit) cijjjü köte-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom