Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)

1924-02-13 / 36. (484.) szám

Farsangi tréfa (g.) Prága, február 12. Cseng, muzsikál és táncol körülöttünk a íansang. Mikor Jön az este, maskarás élet kezdődik és járja a maga tréfás, bumeutos út­jait. Az emberek áliarc mögé bujtatják a nap­pali arcukat és otthon hagyják a bánatos sze­műiket, keserűséggel megtöltött lelkűket és az irigységnek, kapzsiságnak elajándékozott gondolataikat. Az embernek tréfás gyermekei ilyenkor a társadalomnak, játékosan kacagó kis huncutok, huncutul játszó kacagással tol­ják a lepergett napokat hátrafelé... Az embert a farsang tréfás hangulatba ringatja s a farsangi tréfák úgy festenek, mint a nagyon komoly, nagyon reális és na­gyon szürke éfethajszámuk, a fáradt lábak egyforma lépéseinek felujjongó bukfencei. A farsang tréfás hangulata ragadós. In- ficiálja azt az embert is, aki bezárkózik a maga négy- falának szűk cellájába, aki nem akar törődni mással, mint a gondolatainak gondjaival, a problémák problémájává!!: az élettel. Ezt az embert is magához sodorja a farsang mágneses forgataga és ilyenkor ész­reveszi, hogy a lépésről-lépésre haladó gon­dolat kisodródik a logika medréből és bulkfen- ces- szabókkal kezd szórakozni. A farsangi tréfáknak ez a járványa át- vibráija az emberek életének hangulatait a komoly terrénumokra is és a farsangos leve­gő tréfás manói felbukkannak itt is, ott is, amerre jár és ahová el törekszik a gondolat. Tréfának látja az ember például azt, hogy a politika legkomolyabb ágazatának embere, a külügyminiszterünk, akit úgy ismerünk, mint a győzelem politikáját a végsőkig ki­használó uzsorását a mai európai helyzetnek, beszédet mondott, melyben gavallérom bőke­zűséggel osztogatta a békesség elvének csen­gő aranyait s megkomponált egy keringet, amelynek hangjával szédíteni akarja a terem­ben bent keringő párokat éppen úgy, mint a karzaton leselkedő közönséget. Az ember úgy érzi, hogy egy álarcos gavallérral áll szem­ben, aki szépeket mond mindenkinek, hogy az álarcos helyzet intimitását és a kábuló far­sangi hangulatot újabb hódításokra használ­ja föl Farsamgiasan tréfásnak tartja például azt is az ember, hogy az európai politikában a megtestesült ridegséget, a kegyetlen makacs­ságot képviselő franca hatalmasság, akinek a nevét többször írja le az ember, mint a leg­használatosabb közhelyét az írásnak, most, farsang idején „drágának" nevezi azt a kollé­gáját, akinek árnyéka is kellemetlenül hatott cirkuilusa'ra s a tárgyalások kibogozó mód­szerét választja azokkal szemben, akikkel ed­dig csak a fegyver parancsoló imperatívuszát ismerte. Önkényteíeniül azt kérdezi az ember, vájjon mikor kongat tizenkettőt az óra és m'kor hull le az az álarc, amely mögé elrej­tőzve Poincaré most politikát játszik? És mint egy farsangi tréfa, úgy tűnik fel az a liiciMc'ó is, mely megindult e kérdés kö­rű.: ki ért be elsőnek Moszkvába? Az álarc nélküli Macdonald vagy az ügyes jelmezbe öltözött Mussolini és farsangiasan bükiences az a hangulatváltozás, ami Moszkvával kap­csolatosan Géírná tói a mai napig végbement. De nehéz komolyan venni azt a nagy sze­relmet is, ami fölébredt és kedveskedő bó­kokban nyilvánulj most meg Róma és Bel- grád között, mert úgy llátja az ember, hogy itt egy álarcos pár ngratós szerelméről van szó csupán, mely jól fest a farsangi éjszakák miliőjében, de am'bö’ csak kesernyés csaló­dás lehet, ha elkövetkezik a farsangot temető hamvazószerda. Vagy nem a farsang .eseményei közé kí­vánkozó téma az a hir, hogy nemsokára újabb meglepetést szán az európai politiká­nak a „Balkán anyósa", az európai dinaszti­kus kapcsolatok ügyes és fáradhatatlan össze­boron diója, a román királyné, aki Miklós ro­mán herceget az olasz király egyik leányá­val hozza össze és Albánia trónjára akarja ül­tetni? Nem farsangiasan tréfás az, hogy ma, amikor a demokratikus szólamok úgy puffcig- nak, mint egy farsangi éjszakán a pezsgös üvegek s amikor nekünk, a demokráciába állítólag csak becsöppent és annak áldásos nagyszerűségét nem értő embereknek külön előadássorozatot fognak rendezni itt Prágá­ban Benes és más kiváló demokratikus poli­tikusok vendégfell.éptével s akik előtt ki fog bontakozni az az elv, hegy a nép az minden, az állaim, az azt teremtő és fönntartó akarat, a léterő és a jövő megváltója, akkor a kkan­tant nevű triásznak egyik tagja a dinasztikus politika kohóját füti és rendszereket épit a népnek és a nép föllé? És nem farsangi tréfa az, hogy van egy kormányunk, amely a pártok színeinek zagy- vasagától oly tarka, mint a legfantasztiku­sabb farsangi maskara és amelynek a támasz­tékát alkotó pártok úgy vagdossák egymás fejéhez a leleplezések konfettijét, mint a leg­forróbb báli hangulatban szokás s ez a kor­mány úgy adja a komoly politikát és szem­rebbenés nélkül ü'1 a pozíciójában, mintha joga volna a léthez -és értékűé vök'a az éle­iének? És nem farsangi tréfa az, hogy az ország többsége: az ellenzék egymás-elölt álarcokat ölt és hagyja élni és uralkodni a Svehla her­cegsége alatt álló karneváldirektóriumot? És nem farsangi tréfajár vany az, hogy nekünk van kedvünk és hangulatunk ahhoz, hogy tréfának minősítsük az etetünk minden­napját megkeserítő komoly és a politika sú­lyától terhes eseményeket? A. népszövetségben ne légijénél! ggőitik és legyőzőitek Megegyezés a pfaízi kérdésben — A katonai ellenőrzés és a népszövetség London, február 12. A Daily Teiegraph úgy tudja, hogy angol miniszteri körök nem helyeslik azt a francia tervet, amely a nép- szövetségen belül egy szövetségközi defenzív szervezetet kíván létesítem- Franciaország biztonsága céljából. Hangsúlyozzák, hogy a népszövetségen belül meg keli szüntetni a győzök és legyőzőitek közötti különbsé­get. Nem egyoldalú, de kö’csönös paktumra van szükség, amely nemzetközi garanciák alatt álló neutrális zónák létesi'éséhez és az általános leszereléshez vezetne. London, február 12. A Daily Maii szerint az angol kormány föl fogja használni az első alkalmat arra, hogy a katonai ellenőrzés kér­di-ét a népszövetségre rukáztassa. London, február 12. A Daily Teiegraph szerint mivel a pfaízi kérdés főbb pontjaiban tényleg megegyezés jött létre, valószínű, hogy a főbiztosok és szakértők francia kez­deményezésre utasítást fognak arra nézve kapni, hogy a pfaízi kérdés konkrét szabályo­zása érdekében tervet dolgozzanak ki. Zavargás©!.! Moszkvában ? Berlin, február 12. (Saját tudósit ónktól.) A Növi Ruski Wes i orosz lap Koppenhágából arról értesül, hogy Moszkvában rendkívül fe­nyegető hangulat uralkodik. Fegyveres kato­nákkal megrakkott au 'ók cirkálnak a városban éppen úgy ,m'nt a forradalmi időkben, A nép­tömegek benyomulnak a vendéglőkbe és a szovjet-burzsoázia képviselőit kifosztják. A szovjetlapok közlése szerint a Moszkva felé utazókat feltartóztatják és azokat, akiknek nincs utazási engedélyük, letartóztatják. E hí­reket Moszkvából eddTg nem erősítették meg. NtacdonoM palifiMfánaií sülfos föladatai Egy antantdiplomata nyilatkozata a P. M. H. munkatársa előtt Bécs, február 12. Jólértesült aníantdiplomáciai forrásból kapom a következő nagy érdekű Információ­kat, amelyek átfogóan interpretálják az uj angol politika lehtséges következményeit. — Lélektanilag nagyon érthető az a fe­szüli várakozás, — mondta informá orom — amellyel ma az egész világ politikai és nem­zeti közvéleménye az uj angol kormány mű­ködése elé tekint. Akármenny're is kigyó­gyul lünk az egy csapásra való világmegvál­tás rögeszméjéből, tagadhatatlan, hogy . a gazdag és eödigelé még nem komprom! Iáit programmal fellépő Labour Party kormány- tevékenysége az egész európai politikára nagy hatással lesz. Kérdéses csupán az, vájjon megmarad-e ez a program a maga makulátlan ípz'a~á- gában? Anéíkü1, hogy egy pillanatra is ké­telkednék a Macdonald-kormány képessé­geiben és jóindulatában, erre a kérdésre nemmel kell felelnem. — Az uj angol kormány a hatalomban a a fiatal pártok nagy aktivitását hozta magá­val s ez a helyezeti előny igen szerencsésen kapcsolódik a Brddwin-kormány súlyos örökségének megoldásába. Ha rendszerbe akarnák foglalni Macdonald feladatait, úgy a következő problémák merülnek fel: — Az uj kormánynak meg kell o’dan'a a belpolitikai kérdéseket igy elsősorban a va­gyonváitság, a munkanélküliség és a nagy­üzemek naelonalizálásának problémáit Ez lesz az első pont, ahol Macdouald kény­telen lesz komprommisszumot kötni, kü­lönösen a bányák nacionalszálása kérdé­sében. — Enneik a kompromisszumnak követ­kezményeképpen a Labour Party igazi és legveszélyesebb ellenzéke nem a konzerva­tívok, hanem saját pártjának baloldali szár­nya lsz. Miután Macdonaldban van annyi gouvernementális érzék, hogy dogmatikus párthatározatoknak nem áldozza fel a ter­melés folytonosságát s mindenek felett nem kergeti aktív oppozicióba a liberálisokat, bizonyosra vehető, hogy az igazi ellenzék saját pártjából fog kinőni s az is inkább a parlamenti klubokban, mint az ülésteremben lesz veszé'yes. —• Az uj kormánynak meg kell oldania az antant régóta függőben levő kérdéseit, igy elsősorban a szövetségközi adósságok rendezését. Mint köztudomású, Anglia mái­két esztendő óta fizet Amerikának nagy ösz- szegeket adóssága törlesztése fejében s mindmáig mitsern kapott vissza Franciaor­szágtól és Olaszországtól. Miután a búd get könnyítése nagymértékben befolyásolja az angol ipari termelést s ezen keresztül a munkanélküliséget is, Anglia feltétlenül dű­lőre viszi ezt a hosszú idő óta függő kérdést. Másrészről azonban azonnal aktuális lesz a harmadik feladatkoniplexum, a jóvátételek kérdése, amelyet Macdonald a többi európai gazdasági problémával egyetemben egy vi­lágkonferencián vél a legmegfelelőbben meg­oldhatni. Előre meg kel! jegyeznem, hogy Francia- ország jelenlegi többsége legalább is tar­tózkodással fogadja e konferencia egybehi- vását szorgalmazó törekvéseket. — A génuai és hágai konferencián túlon­túl bebizonyultak a konferenciák rendszeré­nek alapvető hibái, az illetékesség állandóan blzonyatalan kérdése, a közvélemény indo­kolatlan izgalomban tartása s.tb. Valószí­nűbbnek tartom, hogy Macdonald is meg fogja változtatni egy monstre-konferencia megteremtésére irányuló szándékait $ in­kább szakértő-bizottságokkal dolgozik. Mind­ez ma még nyílt kérdés, annál is inkább, mert Macdonald kormánya hosszú eszten­dők restanciáját van hivatva elvégezni. A Baldwln-kormáoy tétlensége, mellyel az angol világbirodalom legégetőbb kérdéseit paliia- tiv eszközökkel kezelte. Macdonaldra olyan feladatokat ró, amelyek megoldása már túl­esik az egyéni képességeken és jóindulaton. Az uj angol kormány szerencsés kezének — .mert, mint modottam. itt már nincs többé képességekről szó — első jele lesz, ba meg tudja oldani a negyedik fegfontosabb prob­lémát. az indiai kérdést. Az indiai padamen- tarizmus, bizony szomorú ka.rrikatu-ája az európainak, hiszen a képviselők egyhárina- dát a, kormány névezi ki. De még az a torz parlament is veszélyes Angliára, veszélyes mindenekfeleft az uj angol kormányra Az indiai homerule megadásáról szó sem lehet, ebben a kérdésben teljes az egyetértés kon­zervatívok és munkáspártiak között. A kor­mányzó pártnak ez a — legyünk őszin'ék nem nagyon demokratikus állásfoglalása sú­lyosan diszkreditálni fogja a párt morális erejét, akármennyire is merényi2ndó az an­gol érdekek mindenek előtt való szemmel- tartása. Ez lesz az a pont ahol az uj kor­mány elvi szempontokból kompromisszu­mokra fog kénzszerülni, amelynek a polgári pártok nemzeti és hatalmi jellegű erőteljes tiltakozását fogják maguk után vonni. Az in­diai kérdés Macdonald kormányba jójának legveszedelmesebb zátonya, a melye'’ elke­rülni csak váratlan polkkai konstellációk fel­lépése esetén lehetne. Erre a kérdésre kü­lönben néhány hónapon belül határozott vá­lasz* kap a világ, G. P. Az u| görög kormány a nemzetgyűlés előtt Athén, február 12. Az alkotmány ózó nem­zetgyűlés tegnap ismét összeült s Kafandaris miniszter elnök kijelentette, hogy az uj kor­mány ugyanazt az utat követi, mint Venize- losz kormánya. A miniszterelnök szerint az egész álami hatalmat a negatív elemek ellen kell összpontosítani. Kijelentette, hagy egy oily demokratikus rendszert, mint a köztársa­ság, csak a nép tiszta akaratának megnyilat­kozása utján lehet bevezetni. Kezdődik a választási agitáció Ruszin­Szkóban. Ungrvárróil jelentik: A mszimszkóí szociáldemokrata párt tegnap hét községben gyűléseket rendezett melyeken az Ungivárró! kiküldött szónokok mondottak beszédet. A szónokok a mai ruszimszkói rezsim ellen be­széltek. A gyűléseken elfogadott határozati javaslatok a íöldbirokreform végrehajtását és az adóterhek könnyítését követelik. 100 cseh-szl. koronáért fizettek ma, február 12-én: Zürichben 16.70 svájci frankot Budapesten 94 400.— magyar koronát Bécsben 205300.— osztrák koronát Berliniiei) 121B95Q0Q000G0.— német márkát / J jjjj3 ]jj^r III. évfolyam 36. (484.) szám kab® ) Prága, szerda. 1924 február 13 f J&k m 2lf m*WWÍ m ® Jr ml ® W rm pánská-ullce 40. I. Telefon: som W Jw m Jo' VM- ^ - Kiadóhivatal: Prájra. I., Liliova Ollce ia u., Telefon 6797. szám, — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. -­Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Rnszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok felelős szerkesztő. PETROGALU OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr, —im—— iMiw ■ mi ■minim mim ■ i i ii mi ■mi 11 11 ii i mi ii ii ii 11 is ii i i mi i r in j~it nTiimri i i nn~i iiir m~ii 11 mi i ni i mi i mi nini i ii MTiiiT'Tii mi " nf irairrrm rw íTr'rriiiiirrr'T~irin'T'T-rT'’-Tn"'TT

Next

/
Oldalképek
Tartalom