Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)

1924-02-13 / 36. (484.) szám

Szerda, február 13. a Dux, február 12. A német nemzeti szocialisták duxi na­pilapja, a Dér Tag mai számában közli Baeran képviselőnek a bory-i fogházból irt levelét. Baeran képviselő e levélben azt ír­ja, (hogy választóinak egy küldöttsége arra kérte őt, lK)gy ne ellenezze az amnesztia iránti kérvény beadását. Közli, hogy a fele­sége is erősen szorgalmazza az amnesztia ügyét. Baeran meg van győződve arról hogy vele szemben az amnesztia ki va.n zár­va s inkább arra törekszik, hogy perének uj- rafelvételére kerüljön a sor. Az én igazam, olyan tiszta, mint a napfény — irja levelé­ben. Sdiwaibét letartóztatása elő 't 14 nap­pal futólag ismerte meg Brünnben az utcán. A fia mutatta be és azt mondotta neki, hogy Schwabe a parlamenti munkájához sok anyagot tud neki szolgáltatni. Ebből a tiz perces utcai beszélgetésből fakadt az elitél­tetése. Ha van igazságtalanság a világon, egy ez az én el ítél tété sem — írja Baeran. — Mikor Sdhwabe látta a tárgyalások során, hogy a Baeran fejéről van szó, meg akarta mondani az igazat, de a Baeran védői elle­nezték ezt, mert meg voltak győződve ar­ról, hogy Baerannak semmi baja sem történ­het. Az utolsó tárgyalási nc.pon Schwabe ki­jelentette Naimann felügyelő előtt, hogy saj­nálja Baerant, mert teljesen ártalan. Nai­mann erről jelentést tett s ezt jegyzőkönyv­be foglalták. Minden más esetben további vizsgálat tárgyát képezte volna ez a jegyző­könyv, az ő esetében nem vették ezt figye­lembe. Ez egy oly goromba formahiba, amely más esetben érvénytelenné tette volna az el­járást. Két nappal elitéltetése után beszélt a tárgyalás elnökével, aki Prágának legszigo­rúbb bírája s ez így nyilatkozott előtte: — öreg, tapasztalt büntetőblró va­gyok, de amikor az ön ügyének aktáit át­olvastam, azonnal megállapítottam, hogy itt valakit takargatnak. 1923 március közepén, öt héttel a sem­miségi panasz tárgyalása előtt ugyanez az elnök igy nyilatkozott: — Miért kíván maga ujraföívételt, egy pár nappal ezelőtt nálam volt egy brünni bíró és közölte velem, hogy az ön ügyé- ben hozott ítéletet nyilvános tárgyalás hői­kül fel fogják oldani, mert az tartha aRn. Mikor az ítélet jóváhagyása után, április 21-én Schwabeval a pankrátzi fogházba szál­lították, Sdhwabe a prágai törvényszék fog- ház'gazgaiója előtt kijelentette, hogy Baeran ártatlan és semmi köze sincs az ügyhöz. A tolonckocsiban bocsánatot kért tőle Schwabe és kijelenté ííte, hogy az ujraf elvé teli eljáráSr ná! a teljes és tiszta igazságot fogja monda­ni. Április 20-án, tehát egy nappal e’őbb ké­relmezte Baeran az ujraföívételt . Noha a b:rák megígérték neki. hogy az eljárás leg­feljebb tizennégy napot fog igénybe venni az mégis hét hónapig tartott. Schwabet csak októberben hallgatták ki, amikor egy harmadik oldalról származó befolyá­solás folytán Schwabe megtagadta a val­lomást. A törvény értelmében minden miás tanu­tó! megkérdezték volna ennek okát, Schwa- betól ezt nem kérdezték meg. Minden tanút kény szenteltek volna a vallomásra, Schwa- benél ezt nem tették s noha a Baeran tanúi igazolták azt, hogy semmi köze sincs az ügyhöz, az ujrafelvételi kérelmet elutashot- ták. Ez ellen panasszal élt Baeran és a felső biróság megállapította, hogy Schwabetól meg kellett volna kérdezni azt. mi okból ta­gadta meg a vallomást, de az első fokit biró­ság bizonyára azt tételezte föl, hogy ezt a szégyentől való félelmében tette. Baeran megállapítja, hogy ez nem igaz. Leohner képviselő nyolc nappal karácsony eiő4t be­szélt Schwabeval Pankrátzon és ez meg­erősítette előtte azt, hogy csak 1922 szep­tember 22-én ösmerkederi meg Baeramnrl. Az mondották azonban neki, hogy hamis tanuzás miatt felelősségre vonhatják s igy félelmében megtagadta a tanuval-omásí. — Borzalmas játékot jászának velem — írja Baeran. — En nem akarok mást. mint a jogomat: az uj tárgyalást. Túlsókat kivá­rok? Ma egy más emberrel történt volna az.- ami velem történt, nem alarmirozták volna az egész Közvéleményt? Az én esetemben eltelnek a hónapok, már teljes tizennyolc hónapja ülök magánzárkában, ártatlanságom tudatával és nem tudom meg'alálni az igaz­ságot. Igazságtalanul Ítéltek el és igazságta­lanul ülök a börtönben. Miért nem engedik Amerikába a szlovák néppárt vezérét — Kiinka cikke a Slovákban — Pozsony, február 12. (Saját tudósítónktól.) Hlinka a Slovák tegnapi számában Heuréka cimmel cikket irt arról, hogy miért tagadták meg részére az amerikai útlevél kiadását. Hlinka leközli Szkicsák Ferenc (volt magyar képviselő) jelenleg rózsahegyi járási főnök 1924 február 4-ikén kelt végzését, amely szerint azért utasította vissza a járási hivatal Hlinka ké­relmét, mert ellene 6306-922 szám alatt fel­hajtás címén eljárás folyik a nyitrai tör­vényszéken. Hlinka a bölcs nácselnik végzéséhez a következő megjegyzéseket fűzi: Ma minden vigécnek az egész világra szóló útlevele van, csak egy katolikus püs­pök vagy egy szlovák képviselő nem láto­gathat el a tengerentúlra. Gorazd, Havlik, Maule, Rudinszky, Srobár, Zobor, Dimitrie- vics és még egy csomó agitátor teljes sza­badságot élvez, csak mi szlovákok vagyunk kitagadottak, bán, mint a magyar uralom alatt. job­Ma szlovák testvéreim, a cseh-szlová- kok elzárják előlem az utat, hogy amerikai testvéreimet meglátogassam. A prágai miniszter urak sokkal őszin- : tébbek voltak, mint ez a végzés. Nem hivat- t koztak régi törvényekre, hanem nyíltan : megmondták, hogy „mi féltjük az ön életét! i önnek itthon kell maradnia, mert itthon I elég munkája van.4* A legőszintébb volt egy • harmadik ur odafönt Prágában, aki ezt i mondta: — Adunk önnek útlevelet, ha többé vissza nem jön! Ez a nyílt és őszinte igazság. Azt hit­ték, hogy bennem megölik az egész auto- nomista mozgalmat. Miért hagyják ezt a szegény nácselnikot ennyit fáradni a pa­ragrafusokkal? Mondják meg: „Sic volo sic jubeo“ vagy „Az állam én vagyok!“ Ti vagytok a törvény, ti határoztok élet és halál, tulajdon és szabadság fölött. Én beadom a felebbezést. Hogy mi lesz a sorsa? Nekem nem szabad hogy ' igazam legyen. De aztán apellálni fogok egész Európához, aztán hivatkozni fogok i a személyes szabadságra. Ne higyjétek, hogy én nem mehetnék a ti engedélyetek nélkül is Amerikába! Csak nem akarok többé bajt és felfordulást, hanem egyenes utón akarok haladni. H44 *♦<» </*<(,* *■**<>++*+ Baeran levelet irt a börtönből ismerteti ügyének eddig nem ismert részleteit — Miért tagadta meg Schwabe a tana- vallomást — „Igazságtalanul ülök a börtönben44 W+MI Nem szabad a nemzeti kisebbségekkel szemben agresszív politikát követei Vajda Sándor volt román miniszterelnök nyilatkozata A Prágai Magyar Hírlap erdélyi tudósítójától Arad, február 12. Alkalmaim volt beszélgetést folytatni Vajda Sándor dr. volt romám min isz tere 1- nőkikel, a romám nemzeti párt vezérével, aki az alábbi érdekes kijelentéseiket tette: — Mik a jó határok? A Dny észter jó határ, mert természetes. Romániáinak Len­gyelország feié a határa semmi kwánmi valót nem hiaigy bátra. A déli határ, a Duma, kielé- gi tőrnek tekinthető. — Rossz a cseh-szlová—román határ, mórt Máramarost elkülöníti az ország többi részétől. Magyarország félé a porit'kai határ egyes helyek kivételiéivel összeesik az etnikai ha­tárral. Ezen a határon állandóan résen keli lennünk. A Bánságban a határ nyílt seb, mert a Bánságot és annak román népét két részre osztja. A határ lehetetlen megvonása csak azok tudatlanságában és szeszélyében találja magyarázatát, akik azt megállapították. Ha­bár Románia a nyugat és kelet ütközőpontjai közé van ékelve, jelenlegi határaiban ellen fog adhatni minden támadásnak, ha nem ha­nyagolja el kötelességeit önmagával és a ci­vilizált világgal szemben. A határt szövetségi szerződé sekket lehet biztositani kifelé, viszont befelé a hadsereggel, gazdasági intézkedések­kel és kulturális haladással. A szövetségi szer­ződések ugyanazt a célt szolgái iáik az álla­mok részére, mint a tűzbiztosítások a házak­nál. Bármilyen nagy is legyen a biztosítási kötvény összege, sohasem képviseli a ház teljes értékét, a biztosítottnak pedig ála.ndó- an Őrködnie kell, hogy tűz ne keletkezzék. — Ami a kisebbségeiket illeti, nem szabad a kisebbségekkel szemben ag­resszív poétikát követnünk, még kevésbbé Tárcarovatunk: Péntek: Téchy Mária: Két vers. R á k o s y Gyula: Az első titkár II. Szombat: Ottlik Pálma: Magyar zenei élet. Vasárnap: Kersék János: Öröm és bánat (vers). Dánielné, Lengyel Laura: A szerzőnél. Jókai Mór centennáriuma R. Yozáry Aladár szerkesztőnek a szövetkezett ellenzéki pártok közös bizottsága elé terjesztett javaslatából — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — A költőket két csoportba lehet osztá­lyozni. Az egyik csoport a nemzeti élét meg­testesülését és költészetét képviseli. A másik csoport távol áll a nemzeti gondoládtól, nem­zeti érzéstől, internacionál.s a költészetben és annak művészetében. A két csoportot nem lehet szigorúan elválasztani egymástól, mert „a költő hivatása meglátni az égő csip- kobokorban az Isteni és tolmácsolni az égi szót a ráfigyelő nemzet előtt41. A költő meg- edzheti és meg,puhíthatja nemzetét, a költő lehet őre a nemzeti és emberi erények frigy­ládájának, lehet bálványpapja az érdekek aranyborjújának, a hiú gyönyörök kígyójá­nak, mert az isteni szikra minden oltártüzét meggyujtani képes. A nemzeti költők nagy­jai és legnagyobbjai ugyanakkor, amikor a'- kotásaikban a nemzeti gondolatot és a nem­zeti széliemet rögzítik. emelik és di­csőítik, az általános emberi eszmék elől nem zárkóznak el s müveikben a nemzeti érzésen kérészül önkénytelenül is ;z álfa'''nos em­beri léleknek és az egész emberiségnek nagy­jai lesznek. így lesz a nemzeti költő alkotása nemzetközi művészet és érték s m; magya­rok büszkék lehetünk arra, hogy kevés a ki­mondottan internacionális költőnk é.s annál több a nemző* költőnk, kk nemcsak éle­inkben, hanem halóporukban is örök 'időkre nagyjai maradnak az egységes magyai nem­zetnek, de rimaga -ló alakja ők egyúttal a nemzet: élet íehr az egéfl* emberségnek és a világirod.,tenvnak. A magyar nemzet nagy költői különös­képpen típusok arra nézve, hogy a nemzeti költő, ha valóban nagy, mennyire nemcsak nemzeti és mint lesz a nemzeti irányon felül nemzetközi érték és nagyság. A mi nemzeti költőinknek azonban a nemzeti költők cso­portjában is speciális helyük, fokozottabb hivatásuk és missziójuk van. Nemzetünk tör­ténelmének közelmúltjában ugyanis volt példa arra, hogy az elnyomatás éveiben holt Írók csontjaiból nőtt ki a remények virága, pedig akkor csak a Kazinczyk, Be-rzsenyik emlékei és költészete világított, nem is a na­gyoknak s Jegnagyobbaknakbnapfényre. A két holt költő képes volt 1849 után felébreszteni és ébren tartani a nemzetet s ma, amikor az egységes magyarságra a legsötétebb éj fény s villanás nélküli fekete palástja reménytelen kétséggel terül, sokkal nagyobb költők, sok­kal nagyobb emlékek intenek felénk s állí­tanak meg, hogy rájuk emlékezve, szellemü­kéi fölidézve legyünk hivök, legyünk dolgozva dolgozók a nemzet, a nemzeti szellem meg­tartásának és felébresztésének munkájában. Nagyon természetes az, hogy közöt­tünk, magyarok közölt a nagy költők em­lékének ébresztése és ünneplése ma is és itt is először ismét azoknak körében merül fel, akik akár kényszerűségből, akár hivatásuk és tehetségük folytán poliikávrl foglalkoz­nak, met „a politika és az irodalom a régi Magyarországon és az egységes magyar nemzet életében édes testvérek, két szép leány képében. Ha az egyik bajban van, a másik segit: k!. Nyelvünknek jogát a politi­kumok vívták ki trrkor a tanácsteremből Szobáikba vonultak vissza s állami érfia ;nk líttera túrát csináltak a nemzetnek az iróasz- alaiknál Mikor aztán az ő vetésüket verte el n jég. akkor az irodalom lépett ki a sorom­pókba, az írók csináltak politikát a költésze­tükben s visszaszerezték azt. amit a politi­kusok elvesztettek, vagy ami elveszett44. Az 1848—49,-i nemzeti megu hodást és demo­kratikus törvények hozását, majd a 67-es k;- cgyezés megtörténését a küllők készite'ték elő. Kölcsey, Berzsenyi, Vörösmarty. Petőfi nélkül talán 1846 március 15-ike, a jobbágy­ság felszabadítása, a szabadság, testvériség törvénybe iktatása sem következett volna be és talán 67 is későbbi dátumra tolódott volna, ha Tompa Mihály, Arany János, Jókai Mór nem készítették volna elő azt a nem­zeti érzés megőrzésével és az ellen ál’ás fo­kozásával a magyar nép lelkében. Sajnos, a magyar mának még nincsenek olyan élő költői, akik napjainkban uj és uj alkotásaikkal teljesítenék ezt az apostoli missziót, nekünk nincsenek ma még oly elérhetetlenül nagy és oly prófétai lelkű élő költőink, mint a múltban voltaik, azonban az isteni Gondviselés gondoskodott arról, hogy az élők hiányát a holtak pótolják, hogy az éppen napjamkra eső évfordulókkal fisryel- mezte lések álljanak előttünk. Nem lehet vélet’en az, hogy a Pe'őfi, Madách, Csoko­nai, Gvedányi, Vörösmarty. Jókai születésé­nek határos évfordulói éppen mai napjaink­ra esnek. A hivő hitével hiszem, hogv ez az isteni Gondviselés különös müve és bölcs el­rendezése azért, hogy e dátumok, ez évfor­dulók legyenek a mementók a nagyok szel­lemének idézésére, hogy az elmúlt időkhöz hasonlatos mában az elhunyt nagyok emlé­kezetéből, müveiből, alkotásaiból táplálkoz­zunk és az elmúlt nagyok emlékével, müvei­vel él alkotásaival foglalkozzunk, mindazzal mivel ők annak idején felébresztették s éb- j ren tartották a nemzetet és a nemzeti szel­lemet. 1925 február 18-án Jókai Mór születésé­nek lesz 100 esztendős évfordulója. Ez az évforduló, ez a dátum, melyre Jókai neve vau felvésve, -az egyik legnagyobb piramisa a magyar nemzetnek, mely a régi dicsőség­ről beszél s egy régi óriás emlékét eleveníti fel a Jnándk. E mellett az évforduló mellett nem sza­bad elhaladnunk hang. megállás, megillető- dés nélkül. Ünnepet kell ülnünk, nagyot, szomorút, de mégis felemelőt egyrészt a nemzeti érzés és öntudat élesztősére, ébren­tartására, másrészt megmutatására az egész világ előtt, annak, hogy a megszaggatott, a mostohánál is mostohább sorsra ilélt, lebi­lincselt, sokak által lekicsinyelt és lenézett magyarságnak mily nagyjai, mily értékei vannak. A Petőfi ünneplése külföldön b zo- nyára hatással volt a magyar nemzet ellen­ségeire, kük e napon meghajlásra kénysze­rültek a magyar föld, a magyar nemzet nagy szülöttének emléke előtt. Ünnepelni szerető nemzet vagyunk, azonban ezeknek a mostani évfordulós ünnepnapoknak nem to- asztos-, dáridós ünnepeknek kel] lenni, hanem karácsonyoknak, h-usvétoknak, pünkösdök­nek a magyar nemzet lelkében. Ezen ünne­peknek különös jelentőségük van. elsősorban az utódállamok magyarsága előtt, mert mi még jobban megszaggatva, még jobban le- tiporva és magyarságunkban határozottabb formában halálra ítélve, mint triauon-ma- gyarországi testvéreink, ezeken az ünnepe­ken a Petőfik, Madách ok. Jókaik által nyúj­tott oltártüzekhez járulunk, hogy a szent tüzből magunkhoz véve egy parázs szikráját azt elvegyük, megőrizzük, élesszük, hogy a kis parázs szikrájából mindannyiunk lelké­ben tápláljuk magyarságunk szent tűiét, ’ hogy e messzi tüzek fényéből világosságot' Vigyünk a ma éjébe, Jókai Mór különös közelségben áll a szlovenszkói és ruszinszikói, erdélyi magya­rokhoz, mért hiszen utolérhetetlen szépségű müveiben csodás valósággal festi a felvidé­ket, Erdélyt, szebben mint a tájképfestő ecsetjével, tökéletesebben, mint a fényképe­zőgép lencséje és az, hogy Jókai a felvidék­ről, Lőcséről. Rozsnyóról, Krasznahorkáról, Léva vagy Budetin várából, a sztraccnai völgyről, vagy a dobsinai barlangról oly szé­pen tud írni. hogy regényeinek tárgyában oly sokat és oly sokszor időzött a mi körünk­ben, a mi földünkön, szerintem az is csak azt bizonyítja, hogy s részek valóban magyarok voltak a múltban s e végek magyarságát kö- kötelességünk fentartami ma is. Bizonyára megmozdul a jövő évi Jóka! ünnepre mindenütt a magyarság, bármily széliszaggatva és megtépve éljen is. szeret­nék azonban büszke lenni arra. hogy a Jókai centennáriiiin megünneplésének kezdése tő­lünk induljon lel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom