Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)

1924-02-12 / 35. (483.) szám

í y/jjD>t/fa t ».,«,, JÉF ' Kötött melléinek J Prága, kedd, 1924 február 12 # ifi# ^ S&ffl érésé £ SS ^Mna ., aQflDSHBUh. jflfiy ^K[ ttRR^mnnnah. momm mb (■nmgn^ Előfizetési árak bal* és külföldön. JPf # j£? #J|7 & jrm JRrlBr W Kriy flaT^ih M W Mffl 2nu Mm Etrósi évre 300 Ke, félévre 150 Ke. £ Imim fwmJL \£ZLJi£*W**ÉrJFÉLJ? íMj $LM m, íisti V^/ «f -«7 %MJtL %MS v!&r - Sürgönyeim: Hírlap, Praha. ­Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkői Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. Ótátrafiired (fi.) Gölnicbánya, február 11. Szövetkezett ellenzéki pártjaink leg­utóbbi értekezlete, amely úgy látogatottsá­gát, mint tartalmát tekintve, ellenzéki politi­kánk hárowiesztendős történetének egyik leg­kiemelkedőbb megnyilvánulása volt, ismét bebizonyította, hogy milyen nagy szükség van e harci egységre, amelynek kimélyitése és fejlesztése eminens érdeke mindazoknak á pártoknak és törekvéseknek, amelyek Szlo- venszkó és Ruszinszkó autonómiáját, népei­nek boldogulását és a nemzeti kisebbségek helyzetének javítását tűzték ki céljukul. Az ellenzéki pártszövetség alkotórészeinek szoros kohéziója conditio sine qua non-ja annak, hogy a reánk váró föladatokat megoldhassuk és az ótátrafüredi gyűlésen újból bebizonyo­sodott, hogy minden pártban meg van a ko­moly akarat és a kölcsönös megértés, melyre a kohézió minél hatályosabbá tétele végett szükség van. Hatalmas program bontakozott ki sze­meink előtt. Egy program, amely átöleli és magában foglalja mindazokat a kívánságokat, amelyeket Szlovenszkó és Ruszinszkó ősla­kosai általában, a magyarok és a németek pedig különösképpen iis melengetnek a szi­vükben. Tudomást, szereztünk a nagy mun­káról, amelyet a partszövetség közös ■ intéz­ménye: a központi iroda végzett és örömmel hagytuk jóvá azokat a terveket, amelyeket a közel jövőben szándékozik megvalósitani. A tarthatatlan gazdasági és adópolitikát hiva­tott közgazdasági szakember ismertette, aki a közös bizottság egyhangú helyeslése és a legnagyobb párt elnökének külön köszöneté mellett fejtette ki azokat a remédiumokat', amelyek egyedül terelhetik helyes irányba megrokkant gazdasági életünket. Szóba ke­rült a földreform, Hodzsának ez a legkedve­sebb eszköze a magyarság megnyomoritá- sára és elfogadtunk egy határozati javaslatot, amely világosan körvonalozza az ellenzéki pártok földreformprogramját, amely nem a nép földéhségének kielégítése, hanem a föld­osztás mai egészségtelen és erkölcstelen módja, valamint annak elnemzetlenitő tenden-. ciája ellen irányul. Megvitattuk a kisipar vál­ságos helyzetét és megtárgyaltuk azokat a módozatokat, amelyek a társadalom e dolgos rétegén segíteni tudnának. A magyar kisgaz­dapárt ügyvezető-elnöke rendkívül alapos tervezetet adott elő azokról a módszerekről, amelyek a kisebbségi nyelveknek a polgári *s büntető bírói eljárásban való érvényesülé­sét és a polgári szabadságjogoknak fokozott védelmét biztosithatnák. Végül pedig határo­zatba ment, hogy a népszövetség, illetőleg az állandó hágai nemzetközi bíróság elé me­gyünk elbocsátott tisztviselőink és az 1910 január 1-e után illetőséget szerzettek állam­polgársági ügyével, továbbá a lelkészek kongruájának megvonását és a köz:gazgatási beosztásnak kisebbs'gellenes megváltoztatá­sát is a nemzetközi fórum elé visszük. Lát­hatjuk tehát, hogy a közös bizottság figyel­me kiterjedt a közéletnek csaknem minden ágára, úgy hogy egy közbeszóló találóan ne­vezhette az ótátrafüredi gyűlést az ellenzék parlamentjének Az értékes kezdeményezések egész sorozatával, a fölvetett gondolatok mélységével, pontos előkészítettségével va­lóban meg is érdemelte ezt az cp: tetőn or- nanstf. Külön is ki kell emelnünk a rendkívül be­ható iskolaügyi vitát, amelynek folyamán a fölszólalások egész sora követte egymást, bi­zonyságául annak, hogy az ellenzéki közvé­lemény teljes tudatában van a magyar iskola- ügy rendkívül nagy, szinte középponti jelen­tőségének. Örömmel és hálás köszönettel hal­lottuk, hogy úgy a szlovákok, mint a néme­tek teljes szivükből átérzik a magyarság szorongatott kultúrájának pusztulása miatt érzett fájdalmát és amikor a keleti szlovákok ősz vezére a magyar kultúra védelmére kelt, percekig tartó tapssal köszönték meg a kö­zös bizottság magyar tagjai nemes érzelmek­kel áthatott beszédéi A vita, amelynek lefo­lyása azt a meggyőződést érlelte még ben­nünk, hogy kulturális életünk kiválóságaiból valami központi szervezetet kell alakítani a losonci központi iroda és kulturális referen­sünk támogatására, különösen a nevelés nem­zeti és valláserkölcsi oldalát húzta alá, bi­zonyságául annak, hogy a mai kormányzat minden rendelkezésére álló eszközzel cl akarja fojtani a jövő nemzedék nemzett! és vallási érzéseit. E támadás ellen nem elegendő segítség, ha egynéhány ember fog össze. Ezt csak az egész magyar társadalom verheti vissza. A családi otthoniban kell először is védekezni e veszély ellen. Gyönyörű föladat vár itt első­sorban a magyar anyákra, akiket Ótátraíü­redről fölszólítottak arra, hogy ne engedjék elhamvadni, hanem élesszék és ápolják a magyar nemzeti érzés vesztatüzét gyerme­keiknek zsenge lelkében. Az ő kötelességük, hogy otthon elbeszéljék kicsi gyermekeiknek, hogy ki volt Szent László, Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás, Bocskay, Bethlen. Rákóczi és Kossuth, akikről a mostani iskolai köny­vek mélységesen hallgatnak. Az ő szent föl­adatuk, hogy a Jánosikok emlékét elhal vá­ny itsák és történelmi nagyjaink ragyogó alakját fölkeltsék a magyar gyermekek kép­zeletében. Reájuk vár a gyönyörű munka, amelynek célja a jövő nemzedék megmentése nemzetünk számára. Ezt üzenték Ótátnafüredről a magyar férfiak a magyar asszonyoknak, akiknek szi­vében bizonyosan rezonálni fog ez az üzenet, amelynek alapgondolata egy a börtönben sínylődő magyar hölgytől indult ki. Bethlen a magyar itmakrMa Wípiíísíről A magyar demokrácia más lesz, mint az októberi „demokrácia*4 volt — A szociáldemokraták tették tőnkre az országot és diszkre- ditálfák a demokrácia gondolatát — A királyság és a kétkamarás rendszer demokratikus fölépítése — Válasz a kölcsön ellenzőinek — A köicsönakció elsősorban külpolitikai akció — Nincs olyan fel­tétel, amely az ország szuverénitását sérti Budapest, február 11. (Budapesti szerkesztőségünk teleíon- j elemié se.) Hoyos Miksa gróf egységes párti képviselő tegnap Kaposvárott 'beszámoló beszédet tartóit, amelyen Bethlen István gróf miniszterelnök is megjelent és nagy beszédében ki terjeszkedett valamennyi idő­szerű bel- és külpolitikai kérdésre. A mi­niszterelnök beszédéből a következő része­ket közöljük: — Az ország hajótörött, olyan, mint egy hajó vitorlátlanul, árbóctaíatral és tö­rött gépezettel. Az egész magyar társada­lom erejének össze kell fognia, hogy a hajót akcióképessé tegye. A forradalom után ész­revettem, hogy a felső tízezrek duzzogva félreálltak a közéletből, de ezt helytelenül tették, mert nem a fél re vonulás viszi előbb­re a nemzetet, hanem az, hogy mindenki te­hetségéhez és erejéhez mérten előbbre vi­gye a nemzet ügyét. Az a fölfogásom, hogy azok, akiknek a sors többet adott, többel kötelesek a köz javára dolgozni. Ezeknek kell előljárni a jó példával és akkor, ha ál­dozatkészségről van szó. Legyen vége a gyűlöletnek a polgári társadalomban, mert a kibékülés alapjára kell helyezni a nemzet jövőjét. — A kormánynak az a kötelessége, hogy keresse az útját a demokratikus intéz­mények létesítésének és védekezzen azok­tól, akik a demokráciát lehetetlenné teszik. A demokráciának két ellensége van: a. re­akció hívei és azok, akik a szabadsággal és a demokratikus intézményekkel, visszaélnek. Az utóbbi a nagyobb ellenfél, mert nincs nagyobb ellensége a demokráciának annál, aki vele visszaél és a demagógiát támogat­ja. Ezek megrendítik a hitet, a békét, a tár­sadalmi összhangot és a munkát a becsüle­tes emberekben. Kérem a társadalom egyes rétegeit, hogy egymássál kezet fogva segít­sék elő egy demokratikus, boldogabb Ma­gyarország lehetőségét és küszöböljék ki a társada’omból azokat, akik akár a gyűlölet, akár a szabadsággal való visszaé’és elősegí­tésével . és támogatásával azt lehetetlenné tenni igyekeznek. — Az összeomlás és a bolsev izmus után minden . magyar kormánynak bárom szempontra kie iett irányítania figyelmét és jez a mostani kormány föladata is. Az egyik a rend fen tartása, a másik az ország politi­kai életének újjászervezése, mert az össze­omlás után azok a pártok és férfiak, akik addig az ország életét vezették, vagy visz- sza vonultaik, vagy elvesztették népszerűsé­güket. A harmadik feladat, hogy az orszá­got gazdasági és pénzügyi tekintetben a megkötött béke után életképessé tegyük. Az első kérdéssel nem foglalkozom bővebben, mert erről sok szó esik a parlamentben és az újságokban. Konstatálom, hogy a kor­mánynak kötelessége ezeknek az érdekek­nek kielégítése. A második kérdés poirtiai életünk megszervezése. Ennek előhírnöke a kisgazdapárt volt, amely már a háború alatt megkezdte szervezkedését. Az akkori idők nem kedveztek a szervezkedésinek, a hábo­rú után azonban a választójog kiterjesztésé­vel lehetővé vált, hogy a kisgazdatársada­lom befolyást .gyakoroljon a parlamenti életre. — A demokratikus gondolat a háború alatt ‘ törekedett hatékonyabb érvényesü­lésre. Az összeomláskor a szociáldemokrá­cia volt az egyetlen szervezett erő, amely a demokratikus gondolatot kezébe véve, a maga hatalmi törekvéseire használta ki oly formában, hogy végeredményben tönkretette az országot, mert tönkre akar­ta tenni. Majd tönkretette az országban a demokrácia gondolatát is, A forradalom után szükségessé vált, hogy a magyar de­mokrácia valamilyen formában újból meg­induljon, de más utakon, mint a forrada­lom alatt. A eé! az volt, hogy lehetőleg széles rétegeket részesítsünk annak lehe­tőségében, hogy a közügyekre befolyást gyakoroljanak. A mód csak olyan lehetett, hogy elsősorban azokat a széles rétegeket részesítsük hatalomban, amelyek a nem­zeti alapokhoz való ragaszkodásuk révén garantálták, hogy nem viszik a magyar demokráciát olyan lejtőre, mint azok, akik ezt a gondolatot a forradalom idején vették kezükbe. — Ez a szervezik ed és a kisgazdatársa­d>a!mat állította ennek a gondolatnak szol­gálatába. Gondoskodni kellett arról, hogy ezek a tömegek: a kísgazdatársadalom, az intelligencia és a polgári osztály együttesen törekedjenek megvalósitani azokat a fontos célokat, amelyeket maguk elé tűztek. Így született meg az egységes párt, amely egy­felől a magyar társadalmat védi meg a for­radalmaiktól és a felfordulástól, másfelől biz­tosítani akarja azt a fokozatos demokrati­kus fejlődést, amelyre a nemzetinek szüksé­ge van, ha a kor gondola tanaik megfelelően akarja intézményeit berendezni. — A párt programja az, hogy demo­kratikus szellemben alakítsuk át alkotmá­nyunkat, de nem a királyság eltörlésével és a kettős kamara megszüntetésével, ha­nem ezeknek demokratikus fölépítésével. Ha Angliában összeegyeztethető a király­ság a legszélesebb demokráciával, ez ná­lunk is lehetséges lesz. Demokratikus ala­pon kell megszervezni a városi,, községi és megyei adminisztrációnkat, szociális reformjainkat, a földreformot és a kultúr­politikánkat. — Azt mondják az úgynevezett októb­risták, hogy nem demokrácia, hanem reak­ció az, amit mi akarunk. Ezeknek azt fele­lem, hogy a rombolás ebben az országban hosszú ideig tartott, tehát az újjáépítésre a demokratikus irányban még hosszabb időre lesz szükség. Ehhez azonban nyugalom szükséges, mert eddig hiányzott a konszo­lidáció. A puccsok alapjában ingatták meg az ország nyugalmát. A gazdasági gondok megoldása nélkül az alkotmányreformokat nem lehet tető alá hozni. A partement! fe­csegés lehetetlenné tette a nagy horderejű kérdésekkel való foglalkozást. Azt felelem az októbristáknak, hogy a demokrácia eb­ben az országban más lesz, mint az októb­rista demokrácia volt. Amit ők végeznek, az porhintés a külföld szemébe, mert a kül­földön nem tudják, hogy melyek az ország­ban azok az igazi pillérek, amelyeken a demokráciának nyugodnia kell. A mi de­mokráciánknak harmóniában kell maradni a nemzeti érzéssel, a tradícióval, mert csak ez jelenthet fokozatos fejlődést. — A harmadik kérdés az, hogy a kor­mánynak kötelessége az ország anyagi meg­élhetését rekonstruálni és életképessé tenni. Gazdasági életünk tönkremenésének egyik főoka a békeszerződésnek a jóvátételekre vonatkozó fejezete, amely lehetetlenné tette, hogy országunkat a külföldi tőke segítségé­vel ujjáépitsük. Már pedig egy végképp ki­merült, földarabolt és darabjában is elérték­telenedett ország csak a külföldi erők segít­ségével képes saját erejét visszanyerni. Két ut állott rendelkezésre, vagy saját erőnkből -megkiséreljük a talpraállást, vagy a külföld­höz folyamodunk. Az összeomlás után csak az első ut állott rendelkezésünkre, mert eb­ben az időben a külpolitikai atmoszféra még olyan volt, hogy minden kísérlet a külföldi segítségre hiábavaló lett volna. Megjártuk te­hát az első utat, bár láthattuk, hogy ez az ut szomszédainknál, Ausztriában és Németor­szágban, tehát a gazdagabb országokban sem vezetett eredményre. De nem is vezethetett, hiszen a saját erőnkből való fölemelkedésnek kéf eszköze van: az egyik a takarékosság az államháztartásban és a kiadós adóztatás, a másik pedig a termelés tokozása. Mindkettőt egyidősben kellett volna csinálni, de hiányoztak az erőforrások. Tehát bizonyos idő múlva a másik úthoz kellett folyamodni. — Egy éve fáradozunk már, hogy meg­teremtsük a külföldi kölcsön külpolitikai előföftételeit, A tárgyalások csak részben pénzügyiek, mert meg kellett várni a ked­vező atmoszférát, amikor egyik-másik ál­leo csch-szl. koronáért fizettek ma, február 11-én: Zürichben 16.70 svájci frankot Budapesten 94 400.— magyar koronát Bécsiben 206300.— osztrák k' Berlinijei! 12iö9 500 000000*— német r

Next

/
Oldalképek
Tartalom