Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)

1924-02-10 / 34. (482.) szám

Cffu&ArjMtTy&tmRmP: Vasárnap, február 10. üllü mrm Miriliicl az oipcsll islií- tanplomol leírehiiafiSassi? Márffy őrültséget szimulál — A bombamerényletek nyomozása Budapest, február 9. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) Az Erzsébetvárosi Kör ellen elköve­tett bombamerénylet ügyében a helyzet any- nyira tisztázódott, hogy Márffy vallomása szükségtelenné vált. Az eljárás a tettesek ellen gyilkosságra való szövetkezés és több­rendbeli gyilkosság címen indult nieg. Márffy — úgy látszik — értesülhetett arról, hogy társai mindent bevallottak, ezért őrültséget színlel, fütyül, énekel és táncol és vérhenforgó szemekkel ugrál. A rendőrtiszt- viselőnek arra a kérdésére, hogy milyen esz­tendőben élünk, a következőket mondja: — 2376-ban, 1423 éve születtem. Tizen­hétéves vagyok. Félek, hogy fölfalnak a fehér egerek. Ez a viselkedése csak kihallgatása alkal­mával tart, amint elviszik a főkapitányságról, nyómban kijózanodik. A Magyar li’rlap jelenti: A bombámé- . rénylök előbb a Dohány-utcai zsidátemplo- inot akarták fölrobbantani, a terv azonban Prága, február 9. Egy könyv tizertlaétes-ztendös emlékeket írivott életre... 193Z februárjában Bécsben éltem. A Cafe ele 1‘Europe asszonyszalónjában, ahol karcsú vázákban reszketett minden asztalon a sárga mimóza, éltem akkor és szerelmes voltam az életbe és az Írásba. A kávéházi miliő sokszor fantasztikus és lehetet­len (ismeretségeket hoz össze s így jutottam én el egyszer ahhoz az asztalhoz, ahol Kseszinszkája kisasszony, az orosz cári balletnek csillaga, a Becsben vendégszereplő, csodálatosan karcsú és fantasztikusan öltözködő prímaballerina itta Cor- dial Medoecal a vékony pcrcellánban imbolygó teát. Mát, hogy Volkonszki Szergiusz herceg, a cá­ri szinházak volt igazgatója kiadta emlékiratait s a memoártengerből kihalásztam magamnak ezt a könyvet, eszembe jut a könyv főhősnőjével eltöl­tött- pár órám ott Bécsben, szemben az Tstván- templommal... az elfutott fiatal életből egy- ka­cagás visszhangja, egy kis foszlány az emlékek oszladozó bárányfelhőjéből. Eszembe jut, mint szorongtam a Hofoper kar­zatán, mikor megjelent a Pavillon dér Armadiban nyolc méter hosszú uszályával Kseszinszkája s mint illeszkedett bele a fantáziámba F.lsler Fanny, Lola Montez és Taglioni mellé, mikor egy farsan- gosan meleg februári éjszakán az a kis görög lány, aki nekem pajtásos társam s az orosz követ­ség egyik fiatal diplomatájának szerelmes társa volt, elmesélte nekem, hogy a Hofoperben táncoló orosz haÜerina valamikor a minden oroszok cár­jának szeretője volt. Elmesélte, hogy ez a liezon már véget ért s hogy akkor, amikor még csókos virágokat hajtott, a cár trónörökös volt. hogy a házassága előtt szakított vele, de hogy Kseszinsz­kája azért ma is hatalom és a cári szerető kényes, de érdekes szerepe még nem ért el az utolsó felvonás utolsó szaváig. A cár Süvagfas volt... Most a Kezembe Került könyvből sok mást is megtíudtaim. Megtudtam, hogy Vol- kopszki hercegnek a cári balettnél heves és mindég eredmmyteleTi küzdelmei voltak Kseszinszkája kisasszonnyal, aki akikor Szer­giusz Mihajlovics nagyherceggel* a cérnák egyik nagybátyjával élt együtt s fölötte Kor­látlan hat,ailommal uralkodott. A cárnak ál­landóan az volt az érzése, hogy fiatal éveinek kedves liezon ja sóikat árthatott Kseszinsz,ka­jának s hogy emiatt állandó üldözéseknek van kitéve. A cár lovaglás, volt és. minden esetben a balettáncosnő mellett foglalt állást s sohasem utasított el egyetlen kérést sam, amit az ö nevében terjesztettek -eléje. Meg­történt az, hogy beleavatkozott a heti műsor összeállításába és törölte a balettelőadásokat azzal a megokol ássál, hogy az agyonfárasz- tott balettet kiméiül kell, holott semmi más­ról nem volt szó, múlt arról, hogy Kseszin­szkája meg akarta akadályozni egyik rivális táncosnőjének fölléptét. Egy esetiben a cári színházhoz vendégjátékra szerződtették Ori- maldi drezdai táncosnőt, aki megérkezett Moszkvába és nagy sikert ígérőén vett részt a próbákon. Közvetlenül az előadás előtt megjelent Kseszinszkája az igazgatónál s ki­jelentette, hogy nem engedi meg az előadást, mert a kitűzött balett az ö szerepe. Mivel Volkonszki nem volt bújandó a táncosnő til­takozását elfogadni, az igazgatót másnap Szergiusz nagyherceg elé rendelték, aki ki­jelentett hogv nem tűri azt hogy más tán­colja a kitűzött balettet, mint Kseszinszkája. Volkonszki hiába hivatkozott arra, hogy Gri- maíuJi asszony szerző(!é%iíbg van lekötve s hm'.y a színházaknál nem elveznek u színész­veszélyesnek bizoynulí, miért is ©'határoz- ták, hogy az újpesti zsidótempfomot rob­bantják föl. A merényletet Máriiy Maro- sj Károllyal, valamint Péter Tivadar és Sadó János ipariskolai hallgatóval hajtotta volna végre. Péter a péntek estj istentisztelet al­kalmával berontott volna a templomba és egy kézigránátot az imádkozok közzé ha­jit, A menekü'ök közzé az udvaron Sal’ó kézigránátot vágott volna, mig Marosi a rácson elhelyezett több darabból álló ké­zigránát szerelvényt gyujtózsiuórral fel­robbantó' ía volna. A rendőrség a templomban és a többi bombamerénylet helyén több Ízben Is ház­kutatást tartott. Márffy az összegyűlt bi-. zonyifékok ellenére á!hatatocan tagad, noha Marosi szemében mondta a történte­ké: és azi, hogy a Eevjczky-uícai merény­lő'': u án megrántott eré’yes rendőri nyomo­zás akndá'yozía még az újpesti terv ke­resztülvitelét. nők szerepmonopóii/uimet. Egy pár nappal később Nátnieíorsizágból sifriirozo.lt távirat ér­kezett a színház igazgatóságához. Mivel szo­katlan dolog a svfrirozott távirat, a színház­igazgató az udvar minisztériumaiba ment, ahol megfejtették a szám:jeles táviratot. A távirat az udvar miniszterétől jött, aki a cárral ép­pen Danmstadtban tartózkodott s azt a hatá­rozott parancsot tarta'm.azta, hogy Grimáidi asszonynak nem szabad Moszkvában föl­lépnie. Harc az abroncsos szoknya körül A küzdelem a színházat igazgató herceg és a táncosnő között tovább folyt egész ad­dig, amiig egy a'broocsos szoknya körül ketté nem tört Volkonszki herceg karrierje. A Ga- marg-o című darabban Kseszinszlkújának a második felvonásban nagy tánc-betétje volt. A íáinobetéthez' egy uj Ikiu.ön kosztümöt ké- szittetteik neki és pedig aminek a- képnek ..nyo­mán, amely Katalin cár-nőt a II. József csá­szár tiszteletére adott bálon ábrázolja. Egész Péterváír társasága óriási érdtePdlődésisel te­kintett az előadás elé, amelyet fénnyel, pom­pával és hatalmas reklámmal készítettek elő. Az uto-só napon -meghallotta az igazgató, hegy Kseszinszkája kije ént ette, hogy nem fog az abroncsos szoknyában föllépni. Ennek a k.i- jelenitié-siniek szárnya kelt egész Pétérváron s eljött a szMiáizi este, -amikor a színházat a 1-ageleigiám.sa-bb közönség töltötte be s amikor minden érdeklődés arra irányult, vájjon Kse- sz.inszkáj.a atooncsio-s szoiknyá'bam lép-e föl v-agy sem. Volikonszki herceg az igazgatói páholyban ült, amikor megérkezett hozzá a jelentés, hogy Kseszinszkája ezzel a kijelen­téssel kergette ki a riíhatárosröt öltözőjéből: — Vigye vissza ezt az ocsmányságot, mert ezt sohasem fogom felhúzni Jött a második felvonás és Kseszinszkája abroncsos szoknya nélkül táncolt. Az igazgató másnap birségo-t szabott ki az önkényeskedő színésznőre és ebbe m in-tézkedlásbe tört bele szin-ig-az0'a1 ói pályája. Másnap az udvari miniszter elé hi­vatták s ott azt a parancsot kapta, hegy a rendbírságot vonja vissza. Volkonezkinak elég volt már Ks-esziiuszkája szeszélyeiből, audienciát kért a cártól, ahol -eipanaszólta a táncosnő ely’selhetetlen önkény es^edléseit és fölajánlotta lemondását. A cár a lemondást elfogadta. A táncosnő és tüzérségi felügyelő De Kseszinkája kisasszony a szdpadon kívül is éreztette óriási hatalmát és befo­lyását. Szergiusz nagyherceg, akinek szere­lője volt. a háború alatt a tüzérrég felügye­lője volt s mivel az orosz tüzérség körül alapos bajok voltaik, az oroszországi közönség egész nyíltan beszélt arról, hogy minden tüzérségi baklövésnek Kseszinszkája kisasszony az oka, mert a tüzérségi muníció szállítását az általa pro'ezsált hadseregszálli­tók kapták, akik az orosz tüzérséget soha nem robbanó srapnelekkel látta el. Amikor a forradalom kitört, akkor az általánosan gyű­lölt táncosnőnek menekülnie kellett a Kau­kázusba s gyönyörű palotájába, amelyet pa­zar luxussal rendezett be, Lenin kvártélyoz- ta be magát. Nagy hercegnő lett a táncosnőből A forradalom úgy a cárnak, mint későb­bi szeretőjének, Szergiusz nagyhercegnek halálát jelente ke. De nem jelenítette azt, hogy Kseszinszkája kisasszony számára vége van az uralkodó családok körében történő hódí­tásnak. Már negyven éves volt, amikor Vla­Budapest, február 9. J A társadalom és a sajtó széles rétegeinek figyelmét lebilincselve tartja aiz az eddig is érdekes és ezentúl miég érdekesebbnek ígér­kező esemény, hegy Károlyi Mhály grófot az „Amerikai Magyar Népszava" erélyesen felelősségre vonja és számonkéri tőle, hogy hová fordította azt a 60,000 d-ol.árt is megha­ladó pénzösszeget, amelyet a lap segítségé­vel és közreműködésével még 1914-ben gyűj­tött. Az ügy annyira -kényes és akkora port vert föl, hogy a Prágai Magyar Hírlap is fő­helyen foglalkozott vele. Ismeretes, hogy Károlyi Mihály grófot annakidején eirre a propagaobaníjáiria többek között Friedricih István későbbi miniszterel­nök, Búza Barna, a Károlyi-kormány föl-dimü- veílési minisztere, Barabás Béla, a delegáció volt elnöke, Héderváry Lehel, Zlinszky Ist­ván, Rátli Endre képviselőik is elkísérték. Ezért felkerestük Károlyi néhány kísérő- társát, akik a dologról a következőkben vol­tak szívesek nyilatkozni: Z1 i n s zky István volt képviselő, aki jelenleg aiz Altruista Bank vezérigazgatója, a bank Nádor-utcai palotájának dolgozószobá­jában fogadott és nem kevésbbé lepődött meg, amikor élőül ottani kérésemmel. __ £n- — mondotta — Appouyi és Káro­lyi József grófok ösztökélésére kísértem, el Károlyi. Mihályt. Annakidején fciszó.botiak bennünket’ néhány unkát, ihjegy ki,volna haj- la’ndó saját költségén az expedícióhoz csat­lakozni. A dolog pénzügyi oldaláról azon­ban semmit sérti tudok, mert engem az urak semmi ilyesfélébe nőm avattak bele. Any- myit tudok, hogy gyűjtés folyt, die hogy pon­tosan mennyi és még inkább, hogy mi lett azzal a pénzzel, vagy hová fordították, ar­ról sejtelmem sincs. Felkerestem Hédervár y Lehel volt képviselőt, aki jelien'e-g ügyvéd, Aréna-uti la­kásán. Lekötelező szívélyességgel szóról-sző- ra a következőket mondotta: — Az ügynek tényleg én voltam a tné- nedzser-je, ezért a többi u.r vajmi kcye-set tud önnek mondani erről. — A Károlyi-féle amerikai akciónak egy pénzalap megteremtése volt a célja, ame­lyet az amerikai magyarság adományából „Károlyi-a’ap“ dinem kezelt az amerikai magyar sajtó. A Károlyi akkori független­ségi pol-'íik újának anyagiakban való segí­tésére adták össze az egybegyült pénzt az amerikai magyarság egyesületei és a ma­gánosok. — Minden befolyt összeg egy a Károlyi Mihály nevén levő és az Equitabie Trust Gonipanie banknál elhelyezett betétkönyv­ben lett letéve. Minden cent oda folyt be, abból másnak, mint Károlyi Mihálynak pénzt felvenni nem volt joga. — Az elszámolást közveten elüt ázásunk előtt az amerikai magyar sajtó hasábjain közhírré tettük. Az összeg nagyságára ma inár nem emlékszem; a Verhovay-egylet felajánlott, de be nem folyt összegevei együtt nem hiszem, hogy több lett volna 40—45,000 dolliárnáll. Hogy ez az összeg mennyiben vétetett igénybe a Károlyi ak­ciójára, nem tudom megmondani, hegy ki­nek: mi utaltatott ki, az sem tartozik re ám, de annyb állíthatok, hogy ezen összeget az amerikai magyarok kifejezetten a Károlyi dimirovics András nagyherceget, Cirill nagy­herceg öccsét hódtóira meg a maga számára. Amikor legújabb nagyhercegi szeretője 1920 januárjában a bolsevikiek elől menekült, együtt ment vele Franciaországba, meg­mentve nemcsak életét, hanem óriási értékű ékszereit is. Orosz emigráns körökben úgy tudják, hogy Mária Pavlovna nagyhercegnő halála utánVladimirovics András nagyherceg feleségűi vette Kseszinszlkáját. így volt, mese se volt, csak egy darab abból a történelemből, amibe gyakran szóltak bele hegyes asszonynyelvek és aminek ritmusát apró lábak per- diilése szabta meg nem egyszer. gliu. diszpozíciója alá bocsátották. Hogy válasz­tási vagy sajtó célokra vagy egyebekre mi. yen összegek ford'.itattak, nem tudom, nem az én hatáskörömbe tartozott. Az én feladatom az volt, hegy a helyi bizalmiak­kal konstatálva a gyűjtéseket, azokat a Károlyi-féle szármán, a már említett inté­zetnél elhelyezzem. — Ez meg is történt. A nyilvános elszá­molás után hajóra ütünk és én több, ront kát évi francia fogság után hazajővén, nem szereztem, árról -tudomást, hogy az ö-sz. gok mire fordittattak, de ezeknek hovaforditá- sára úgy se lett volna semmi mgerenciám. — Szilágyi Endre yonkersi löforaiáfus pap barátomtól, aki itt járt Európában, hal­lottam, hegy a pénz egy tekinté yes részét az .amorikai magyarok az amerikai hatósá­gok utján lefogilaltatták és ezen összege' a Szilágyi Emidre elnöklete alatt a.akoli Ame­rikai Magyar Hadifogoly regi ő A'- dó tá­jaira íelihais zn-álták. Ezután a Wenckhelm-pa otában szé elő Török—Magyar Kereskedelmi R.-T. elsőeime- leti irodahelyiségeiben felkerestem F r' A d- r i c h István volt miniszterelnököt, aki egye­nesen kijelentette, hogy nem óhajt ny ab > ni. Hogy miért nem, azt természetesen n m kérdezhettem meg tőle, mert ha nem hai- lamdó nyilatkozni, akkor bizonyára nem haj-. landó azt. sem ínegmondan.i, hogy .miért nem nyilatkozik. ” Mindenese tre köteiesőé^eimnek tartom erről is- beszámoíni. Végül Búza Barna volt földmű ve és- ü-gyi minisztert volt szánd ék ómban meg’é-ni nyilatkozattételire, ak'rö’ azonban úgy érte­sültem, hogy nem tartózkodik jelenleg Bu­dapestem, valamint Barabás Béla sem, aki Aradon ügyvédeskedik. Legcéliráiny-osabb vo.na tenni ész. tereri magát Károlyit megkérdezni az amerika' pén­zekről, de ő gyűjtésben sem fejtett ki na­gyobb buzgalmat, mint most a hallgatásban, amióta illetékes -oldalakról kellemetlen kér- tílésekkel ostromolják. Buda László, Rendőri brufalifás Pozsonyban Pozsony, február 9. (Saját tudósítónktól.) Fölháboritó rendőri brutalitásról értesülök az esti órákban. A Köztársaság-tér 13. szám alatti ház­ban lakik Székely Sándor biztosítási tisztvi­selő. Az apa csütörtökön este leküldte egy korsó sörért a közelben lévő dunautcai Viola­féle vendéglőbe tizenhatéves leányát A Duna-utca sarkán a szolgálatban lévő rendőr a sörös korsóval haladó leányt szó nélkül ha­talmasan arcul ütötte. A fiatal leány az ütés­től elszédülten visszafordult, hazament, ahol elpanaszolfca szüleinek a brutalitást. A szülök nyomban lementek az utcára, ahol a rendőrt időközben fölváltották. A szol­gálatban lévő rendőr annyit mondott, hogy tud róla, hogy egy leány csuszkáit a járdán, amiért a társa „megfenyítette". Az inzultált leány azonban azt állítja, hogy nem csuszkáit. Miután a rendőr nem volt hajlandó meg­nevezni a társát, a szülők a rendőrőrszobába mentek, ahöl a leány az egyik rendőrben föl­ismerte inzuitálóját, de ennek sem a nevét, sem a számát1 nem voltak hajlandók meg­mondani. Rövid táviratok A Saarbrilckener Zeitung jelentése szerint a szepafatisták tegnap kivonultak Trierböl. A Havas-ügynökség buenos-airesi jelentése szerint az argentínai tisztek egy csoportja kikép­zés céljából beosztást nyer a francia hadseregbe. A washingtoni Fehér Házban minden fölvi'á- gositást megtagadnak Macdonaldnak az uj lesze­relési konferecia egybebivását célzó javaslatára vonatkozóan. Zamojszki Rongyéi külügyminiszter csütörtök este Varsóba érkezett, \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ ^ ^ V eh \ Saját készitményü finom férfi £ i és női fehérnemű, asztal- ujj £ \ térítők és mindennemű lenára ^ Árusítás nagyban és kicsinyben jt Egy tánsosEŐrőI, aki a cár szeretője volt... Kseszinszkája kisasszony regényes karrierje — A mindenható ballaítáiicosnö Beszélgetés Károlyi Mihály kíséretével Az Amerikában gyűjtött dollárokról — Héderváry Lehel és ZHnszky István képvise ők nyilatkozata — Friedrích nem hajlandó (nyilatkozni A Prágai Magyar Hírlap eredeti riportja

Next

/
Oldalképek
Tartalom