Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)
1924-02-09 / 33. (481.) szám
3*mGMj1fa(íwíi7fmMg Szombat, február 9. A posvásayba merülő readszer Az a kormányzati rendszer, amely szembehelyezkedik a nép többségével és elvesztette lába alól az erkölcsi alapot, önmagában omlik össze. Ennek az összeomlásnak dicstelen tüneteit látjuk sűrűn fölbukkanni. Nap-nap után jelennek meg leleplezések olyan közéleti visszaélésekről és a közélet terén vezetosze- repet vivő férfiak törvénytelen és illegitim tizeiméiről, amelyek a korrupciónak ijesztő mérveit tárják föl. A panamák részletei mind azt mutatják, hogy itt egy posványbán elmerülő rendszert látunk, A panamák nyomában mind élesebbek és viss za taszít ó bb-ak azok a házi perpatvarok, amelyek a korma m*ko a tieid egyes pártjai között dúlnak. A külügyi helyzet A politikai helyzet tárgyalása alkalmával nem mulasztható el a k ti 1 ü g y i helyzetnek megvitatása sem. A francia—cseh szerződést az európai közvélemény természetesen nem a nyilvánosságra hozott szerződésnek tartalma szerint ítélte meg. Egy szövetség megkötésének, amely kizáróan a barátságot és a jóviszomyí akarja a két állam között megerősíteni, semmi értelme nem volna. Ezt külön szerződés alakjában nem kellett biztosítani, miután ez eddig is meg volt és csak ezért nem lett volna oka ujjongania a francia közvéleménynek. Ennek a szövetségnek jelentőséget az ád, hogy ezzel Cseh-Szlovákia lekötötte magát a francia politika mellett, amely politika az általános megítélés szerint imperialista, Európa békéjét veszélyeztető és egy uj háború kitörését lehetővé tevő politika. Ezzel a szövetségi szerződéssel Benes külügyminiszter a köztársaságot háborús bonyodalmaknak tette kí. Benes kudarca Jugoszláviának Olaszországgal kötött szerződése és Romániának elutasító magatartása Benes francia politikájával szemben megtörte azt az erőt, amelyet a kisantant egysége jelentett. A belgrádi konferencia, ahol ezek a tények napfényre kerültek, hozta meg Benesnek az első nagy és le nem tagadható kudarcot. Megelégedéssel vesszük azokat a jeleket, melyek a kisantant bomlására mutatnak és jóleső érzéssel könyveljük el Benesnek kudarcát. A kisantant egysége jelentette az egységes akaratot Magyarország függetlenségének teljes és végleges megszüntetésére és jelentette az egész magyar nemzet elleni aggressziv, megsemmisítő törekvést. Ennek a politikának állandó szószólója és vezetője Benes külügyminiszter és így minden kudarc, amely e politikájának propagálásában éri őt s amely hatalmának és tekintélyének letűnését vonja maga után, minket megelégedéssel tölt el. A magyar kölesim A híradások szerint Magyarország részére a nemzetközi kölcsön biztosítva van. Ismét a mi megáEapkásáink lehetőségén kívül esik annak megítélése, hogy a megszavazott kölcsön összege elegendő-e azon cél elérésére, hogy Magyarország gazdasági romlásának gátat vessen s lehetővé tegye e szeren, csétlen ország gazdasági újjászületését s hogy különösen nem jön-e későn ez a segítség most már, amikor az ország pénzügyi és gazdasági viszonyai annyira leromlottak, hogy szinte fájdalmasan vigasztalan képet mutatnak? Mi nem felejtjük el, hogy éppen a mi kormányunk volt az, amely hosszú időn át minden eszközt igénybe véve, elgáncsolta, lehetetlenné tette a nemzetközi kölcsönnek megszavazását olyan időben, amikor Magyarországnak Mp- raállitása nem lett volna kétséges. Ml szivünkből kívánjuk, hogy a megszavazott kölcsön előmozdítsa a sok szenvedés és nyomorúság után Magyarország gazdasági megerősödését, népe nyomorúságának csökkenését és politikai megizmosodását. Kívánjuk ezt nemcsak abból a természetes érzésből, amelyet a megmaradt Magyar- országban élő fajtestvéreink iránt érzünk, de kívánnunk kell ezt önmagunk, nemzetünknek itt élő része érdekében is. Mi abból soha titkot nem csináltunk, hogy követeljük, mint politikai meggyőződésünk egyik alapelvét, azt, hogy Magyarországnak a trianoni szerződésben biztosítóit függetlensége valódi és nem látszólagos függetlenség legyen. A közös ellenség ellen kozüs karc A belpolitikai helyzet változatlansága változatlanul követeli elszánt harcunkat a rendszer ellen; változatlanul követeli az egységet a közös ellenség ellen való közös harcban. És változatlanul állítja elénk az igazságot, hogy e harcot eredménnyel csak akkor és úgy fogjuk tudni megvívni, ha Szlovenszkó és Ruszinszkó összes őslakos nemzeteivel a legszorosabb egyetértésben, kitartással és megértéssel dolgozunk a jobb jövőnek megteremtésén. Ha szemlélődéseinket kiterjesztjük az ország határain túlra is, úgy azt látjuk, hogy egyre gyűlik a gyű anyag, amely Európa megsanyargatott népeit Európa egész területének újabb lángbaborifásával fenyegeti. Kell, hogy ez a helyzet komoly magunkbaszállásra intsen mindnyájunkat. Mindnyájunkban elevenen kell élnie annak a tudatnak, hogy ha ilyen időben meghasonlanak azok, akiknek közös félteni- valójuk van, úgy e meghasonlás nemzeteink sírját áshatja meg. A nagy tetszéssel fogadott jelentés után Petrog.alli Oszkár dr.. a központi iroda igazgatója a múlt esztendőben megtartott köz- | igazgatási választásokról számolt be, majd | Korláth Endre dr., a ruszmszkói magyar pár- i tok szövetségének ügyvezető-elnöke ismer- ’ tette a rnszinszkói állapotokat! és sérelmeket. Korláth fölszóla&ása során arra kérte a közös bizottságot, hogy a közelgő ruszmszkói választásokra való tekintettel a közös bizottság részesítse támogatásban a ruszitn- szkói magyar ellenzéki pártokat, hogy az ellenzéki pártszövetségbe tömörült pártok eredményesen vívhassák végig a választási küzdelmet. Sziftassy Béla, a két bizottság adminisztratív elnöke, biztosi tóttá Korláth ot arról, hogy a rnszinszkói ellenzéki pártokat a közös és a vezériöbizottság a legmesszebbmenő erkölcsi támogatáis/ban fogja részesíteni a választások alkalmából. A következő pont Sziklay Ferenc kultur- referens jelentése volt a magyar iskolíaügyi helyzetről. A jelentés körüli rendkívül élénk és magas színvonalú vita indult meg, amelyben resztvettek Fleisdiimann Gyula dr., Kör- mendy-Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő, Dobránszky János, Lelley Jenő, Jab- lonitzky János és Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselők, Isaak Imre, To®t Barna, Kni- ha János, Söröss Béla, Gregorovics Lipót és Egry Ferenc. Egry a kulturreferátus céljaira ezer koronát adományozott. A vita során elhangzott felszólalásokat Petrogalli Oszkár dr., a központi iroda igazgatója összegezte és megállapította, hogy a központi iroda konkretizálva össze fogja gyűjteni az iskolaügyre vonatkozó egész sérelmi anyagot és kellő alkalommal és időben gondoskodni fog arról, hogy ez az anyag a külföldi illetékes fórumok elé kerüljön. A tátrai hóviharok folytán megszakadt telefonösszeköttetés következtében lapzártáig az ülés további lefolyásáról jelentés nem érkezett. A mcgQftf t% tárások ipdeaüoláia Mit tartalmaz a megyei és járási képviseletek tárgyalási nyelvéről szőlő rendelet ? Prága, február 8. A Lldove Listy inai szaunában közli a megyei és járási képviseleteik tárgyalási nyelvéről készített és a napokban megjelenő kormányrendeleteket. A kormányrendetek elővigyázatos intézkedéseket tartalmaznak arra nézve, hogy a nagy z súp ák képviseleteinek ülésein és a járási bizottságok tárgyalásainál a kisebbségek nyelve meg ne haladhassa a föltétlenül szükséges és a legminimálisabbra fogott mértéket. A rendelet első pontja megái lapítja, hogy a zsupán, illetve az a személy, ki a megyei képviseletben vagy a bizotságokban elnököl, továbbá az előadók, jegyzők, hitelesítőik és a megyei tisztviselők kötelesek tárgyalási nyelvül az államnyelvet használni. A második szakasz szerint a megyei képviseleteik tagjai az állaim nyelvén kötelesek felszólalni, de a nemzeti kisebbséghez tartozó tagok a kisebbség nyelvén is felszólalhatnak. A harmadik szakasz szerint azokban a megyékben, amelyekben oly járások vannak, ahol legalább húsz száza'ék nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgár él, a nemzeti kisebbséghez tartozó tagok az illető járásra kiterjedő ügyekben a kisebbség nyelvén szólalhatnák föl, terjeszthetnek elő javaslatokat, kérdéseket és kérelmeket s e nyelven szavazhatnak. A negyedik szakasz szériáit azokban a megyékben, ahol legalább húsz százalék nemzeti kisebbség él, a kisebbséghez tartozó tagok a kisebbség nyelvén szólalhatnak föl stb. Az ötödik szakasz arra biztosit jogot, hegy a kisebbségi képviselők előterjesztésekhez csehszlovák fordítást melléke! hétnek. Ha ezt nem teszik, akkor a zsupáni hivatal gonA hatodik szakasz szerint a kisebbségi képviselők a kisebbség nyelvén tehetik le a fogadalmat. . A hetedik szakasz szerint a kisebbségi képviselők nyilatkozatait cseh-szlovák fordításban jegyzőkönyvezik. A kisebbségi képviselő huszonnégy órán belül maga terjesztheti be a fordítást. A nyolcadik szakasz szerint a zsupán köteles a kisebbség nyelvén beterjesztett kérdésre adott válaszhoz a kisebbség nyelvére való fordítást mellékelni A kilencedik szakasz szerint a kisebbségi tag által beterjesztett fordítás szövegét a zsupán ellenőrzi és kijavíthatja. A tíz és tizenegyedik szakasz arramézve intézkedik, hogy a képviseleteik elé kerülő beadványokra a zsupáni hivatalra vonatkozó rendelkezések bírnak érvénnyel s hogy a képviseletek külső érintkezését a zsupán a nyelvtörvény és annak végrehajtási rendeleté értelmében köteles eszközölni. A járási bizottságok nyelvhasználatára vonatkozó rendelet első szakasza épp úgy, mint a megyei bizottságoknál, kötelezővé teszi a hivatalos tagok részére'az államnyelv használatát. A második szakasz a kisebbségekhez tartozó bizottsági tagok kisebbségi nyelvhasználatáról szól. A harmadik szakasz szerint oly járási bizottságokban, melyeknek hatásköre legalább húsz százaléknyi kisebbséggel bíró bírósági járásokra kiterjed, a kisebbségi bizottsági tagok a kisebbség nyelvén beszélhetnek s a kisebbségi bírósági járásra vonatkozó beadványaikat és panaszaikat e nyelven terjeszthetik elő. A negyedik szakasz szerint legalább húsz százaléknyi nemzeti kisebbdoskodik a fordításról. Ha válaszról van szó, akkor alapú- a cseh-szlováJk fordítás szolgál. seggel bíró járásokban a kisebbségi bizottsági tagok a kisebség nyelvén beszélhetnek Tárcarovatunk: Vasárnap: Csal.may : Poilice verso ... (Vers.) Molnár Jenő tréfái: Hogy lettem tojáskirály? Szederkényi Anna: A lépcsőn. Négy kis kócos árva — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Sz. Szigethv Vilmos Legénykor ómban sokat éjszakáztam s akkor mondta az édesanyám: — Vigyázz az egészségedre, mert a fajtád nem hosszú életű. (Olyasmit találtam mondani, hogy nem baj. Addig élek, ameddig élek.) — Ha pedig mindenáron a padlásra akarod vinni ít bőrödet, hát vidd. De ne merj megházasodni, mert akkor már felelősséggel is tartozol valakinek. Esetleg többeknek. Akkor mesélte el a nagyapám történetét. Az apámét eléggé ismertem magam is. — Nagyapád volt a legdalbb ember, akit életemben láttam. Apád szebb volt, mint ö, a'akra azonban nem olyan karcsú, kigyó- dereku. Viszont asszonybo!ondifásban megint egyformák. Negyven éves volt és özvegy. A házuk egyetlen ajtaján se volt rendes zár, a kertben elhatalmasodott a laboda meg a bodza, a földjeit felesek lopták, a szőllejébon idegenek szüreteltek. Négy apró, kócos gyerek volt ebben a házban, egy öreg oláh asszony viselte a gondjukat. Apád már legénykedett, vendéglőbe járt ebédelni, vacsorára többnyire lányos házakhoz hívták. Mi nem hívtuk, árva voltam magam is, egyik gyám kezéből a máikba kerültem. (Majd n^/d meg alkalom- í.kán Dánieiiozék ezüstjét, az anyám betűit t.uáiod bennük. Az övé volt az ez ékszeres láda is minden tartalmával, amivel Döbröyék hivalkodnak. Az anyámnak gyönyörű fehér nyaka volt, de a gyöngysort soha nem viselte.) Nagyapád egész nap a patika előtt ült, néha bement egy pohár gyomorerősitőre, aztán visszateiepedett a púdra. A fia pipázott, ő nem. Ezt öregurasnak tartotta, már pedig fiatal akart maradni. Fiatal is volt, fiatalos. Ha az oláh gazdaasszony sokat zsörtölődött, hogy gondolni kellene a gyerekekre is, felült a lóra, előfüttyenfette az agarait és hozott haza néhány nyalat. — Elláttam őket egy hétre — mondta büszkén és valószínűleg meg volt róla győ-1 zodve, hogy ő a legjobb apa. Egyszer megfogta a tanítót: — Nézzen néha haza hozzám, bizonyára talál ott gyereket, aki még nem tud olvasni. A honoráriumot vagy az Istenre bízta, vagy kiutalta búzában. — Vihet, amennyit akar. csak vetőmagnak valót hagyjon. Az utcán utámafordiu't minden lánynak, az asszonyokkal bizalmaskodott. Azok nagyokat csaptak a kezére, azért szóba álltak vele másnap is. Legnagyobb fiát. apádat, jobban szerette a többinél. Azt hiszem azért, mert már eljárt vele mir’atni. Puhaszáru csizmát hordtak, azt is maguk tisztították, mert másban nem bíztak meg. Egy zö’d firhanggal borított fai tele volt osizmanadrággal, ezeket felváltva húzták fel, a végén már nem is tudták, melyik kié. Engem megdolgoztattak -a gyámjaim, amiért jó módot hoztam rájuk. Estefelé, mikor lélegzethez jutottam, eljött apád az ablak alá beszélgetni. Kevés szó esett a jövünkről, a jegyzői állás meg-üresedését vártuk, tudtuk, hogy akikor egybekel ünk. Menekülni akartam ebből a Lealázó sorból, amiben éltem s már csak azért sem törődtem mással, mert szerettem az apádat. Az öreg Szigefhy egyszer lóháton jött vala-merről. Egyenesen ült a nyeregben, azért észrevettem rajta-, hogy egész éjjel nem aludt. Korán reggel volt miég, a cselédekkel intézkedtem az udvaron, ö odahívott a kerítéshez. — De friss vagy, pedig nyilván keveset alszol, az esteli íenszterlik elveszik az álmodat. Nagyon vörös lehettem, lángolt iaz arcom, nem tudtam felelni. — Tegnap óta mindig rád gondolok — , folytatta. — Voltaképpen azt formálom magamban az egész utón, hogy megmondjam-e. — Csak tessék, ha úgy tetszik. — De még mennyire tetszik! Hát azt gondoltam, hogy jobb sorsot érdemelsz, mint amilyenben élsz, kergesd el azt az éretlen kölyköt, mert még hírbe hoz. — Kiről beszéi? Lüktetett a szivem, úgy éreztem, hogy feljött a torkomba. — Hát a fiamról, arról a gyerekről. Nem való az hozzád, nem is szeretheted komolyan. Amennyire hebegni tudtam, azt feleltem durcás akaratossággal: — De éppenséggel hogy csakis ötét szeretem. — Bolondság — mondta nagyapád és a kerítést csapkodta a lovaglópálcájával. (Finom mestermunka volt, aranygombbal, címerrel. Az árán föl lehetett volna ruházni négy árvát.) — Régóta nézlek, tetszik nekem az a nagy egészséged, akaraterőd, hát megmondom úgy, ahogy vau: inkább miagamnak szántalak. Azzal átnyúlt, hogy megfogja a kezemet, de én elpattantam onnan. w- Nem tetszik kom ni vau .UatzAlsai. »U ra ■is tessék többet ilyesmit mondani. — Soha komolyabban nem beszéltem. Nézd, fiacskáin, négy kis árvám van, olyan elhagyottak és kócosok szegények, azoknak anya kellene, nekem pedig feleség. Most vagyok a legszebb koromban, nem akarom ilyen prédáivá befejezni az életemet. Attól kezdve nem beszéltem a nagyapáddal, bujkáltam a találkozás elől s ha rám kurjantott, beszaladtam a szobámba, magamra zártaim az ajtót. Néha eljött hozzánk, őzet hozott, vagy fél vaddisznót s maga akarta elmagyarázni, milyen legyen a pác. De engem vasvillával sem tudtak előkeriteni, féltem tőle, a szúrós tekintetétől, amely — azt hiszem — altatni tudott. El is maradt végképpen, de a patika előtt sem ült többet. Néha láttam a zsaluk mögül, amint lovagolt valamerre — úgy jutott a híre hozzám, későn, hogy nyolc-tiz napban egyszer kerül haza. Mindig csak bálba jár, ö ott •a legkülömb legény, pedig elég régóta tart a farsang. Valamelyik mulatságon eszébe jutott valami, hirtelen lóra pattant és jött haza. Csikorgó tél volt az azesztendei, ő pedig — szegény — könnyelmű, mint mindig. Azt mondták, azért hült meg, mert nem ivott egész este egy csöpp bort sem, a mentéjét ped:g panyókára vetette a vállára. Egy hét múlva eltemettük, negyven- három éves volt. Az asszonynépek a harmadik faluból is eljöttek megsiratni. A négy kócos árvától azért nem szabadultam, azok számára már csak engem jelölt ki gondviselésnek a sors. De mit tehettem, mikor nem volt, aki fésülje őket s úgy szerettein az apádat! Szegényt nyugosztalja az isten, azt is többen siratták, mint amennyinek illett.., m
