Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)
1924-02-07 / 31. (479.) szám
Benes napja (g.) Prága, február 6. A külső politika jelszavas és intniikáikiba lüktető jel-emséig©úbö 1 és a kifelé vetített jelszavaik belpolitikai diapozitív jelnek közvetlen szemléletéből faikad az a meggyőződésünk, hogy Benes a szerencsés konjunktúrák ügyeskedő kártyakeverője és semmi más. Nem az a diplomáciai fenomén, a fiatal, uj európai diplomácia gyerekszobájából kinőtt csodáim, akinek koncepciói világkíalakitóak és kongruensek az elkövetkező politikai kndegöcesedés természetes folyamatával. Nem hat meg bennünket az a ntimbuszos fölmjagasztositiáis, amit a bel- és külföldi kibérelt tol Bemossd szemben sokszor bizarr módon alkalmaz és nem téveszt meg Ítéletünkben az a sok mesterséges fény, amivel politikájának .elárulható útvonalait meigvi.á- gitja, mert tudjuk, hogy ezeken a diszuiakon vajmi ritkán halad, de szívesen és célokat követve járja a fény árnyékában meghúzódó hátsó ösvényeket Nem tartjuk Bánost a jövő emberének, mert értékét csak a nagyon problematikus értékű mának köszönheti, mert egész politikai 'karriérmultja és- kireklamirozott fenomén- jelene oly támaszpontokon nyrgiszik, melyeken az európai történelem szilárd jövője és rázkódtatlan fölépülése el nem képzelhető. De mert a politika (realitása .a jeku adottságaival számoltat le bennünfcét s mert minden értékelésünk Benessel szemben csak az egyéni meggyőződés Ítélete, mely nem zavarja meg a momentán körülmények között sem a belpolitikai, sem a külpolitikai tekintély összeharácsolását, konstatálnunk kell, hogy Beuesnek ma délelőtt a képviselő ház és ma délután a szenátus külügyi bizottsága előtt elmondott expozéja jelentős éggel bir. Jelentőséggel bír még ránk nézve is, akiket a kormányzati rendszer politikája, mint nem sokat számító és megbecsülést nem érdemlő elemet kezd és igyekszik eltakarítani a politikai mozgáis előteréből, mert az a kényszerű helyzet, mely politikai objektumokként leltározott be bennünket az osztozkodó államok egyikébe, egyúttal a nemzeti sorsunknak az állami élettel való összekapcsolódását eredményezte és ezzel szubjektív kötelességeket szabott elénk. Ezt a nemzeti életfán tartási ösztönt, amit a hétköznapi nyelv szótárában politikáinak neveztek el, sohase irányította kicsinyes vagy elvakult indulat s az ebből fakadó vélemény- nyik ván''fásunkat, amit csak meggyőződé se s kritikának nevezhet az elfogultság nélküli szemlélő, ma Benes külpolitikai beszédének síkjára kell beállítanunk. Az expozéról előre tudhattuk a múlt módszeréből következtetve s a jelen skos külpolitikai felületein áttekintve, hogy az nem •lesz sem nagyszabású uj oélolk, sem nagyhatású uj koncepciók bejelentése. A politikai felelősség mai és itteni rettenetesen vérszegény és sápkóros stádiumában a legprimitívebb kötelességteljesitésa külügyi tárca betöltője részéről, elmondása annak, ami a cselekedetekre beváltott múltbeli tervekből sikerültnek beállítható és elmondható, a diplomácia ecsetjével leretusir-oizott és minden szemölcsöt és pu’ykatojásos szeplőt eltüntető preparálás utján kikészített képe a jelennek s a hangzatossá.? és. népszerűség húrjain meghangolt szólam a jövőről és az abba törekedett célokról. A-múlttal és történteikkel szemben a régi ideológia szólamai érvényesültek. A demokrácia, a béke, a szerződések, a kisantant sükségessége, a jóviszonyra való törekvés, a konszolidáció művészete — ezek a közismert és a valóságban vajmi kevéssé erezhető jelszavak röpködtek a mondatok tömkelegében, ezek domborodtak elő az ötvén géppel irt oldal hosszú szórengetegéböl. Szólt a bennünket érzelmileg érdeklő magyar kérdésről is s igyekezett úgy beállítani önmagát, mint Magyarország mentorát és jóielkü barátját. Nem szólt azonban a Magyarországgal való békés együttélés normális és történelmileg adott dőíeltéteteíröl: a csehszlovákiai magyar kisebbségek jogainak tökéletes respektálásáról. Úgy tüntette föl külpolitikáját mint az európai béke kovászát, mint minden oldal felé baráti jobbot nyújtó akaratot — sok jót mondott önmagáról és meg volt elégedve munkájával, és annak eredményeivel. Nem a politikai pártok, de a 'történelem ítél felettem — ebben az állításában benne volt a Krarndr felé mért vágáson kívül az a túlzott önbizalom, önkiit és önértékelés, ami minden lépését eddig jellemezte és jellemzi. Mi a magunk részéről nem is vártunk többet Bemestül. Az expozéjával kapcsolatban tehát nem érezzük a csalódást, de netm is érezzük az abból fakadó meggyőzést és a beábrámidiáá'St a benesi politikába. Nem vár nénik különösebb hullámverést az expozé fölötti vitától sem, amely lehet, hogy pikáns részieteket ás Iroz majd. feliéi, hogy kitomboltat egy pár, a parlamenttelem életben felgyülemlett vihart, de aminek sorsa mindaddig , meg van pecsételve és pozitív eredményeket szülő hatása ki van kapcsolva, míg a külpolitika terén a diktatórikus rendszer uralkodik:, melynek fölényeskedő autokráciája, önszug- gerált és kifelé hipnotizáló ereje úgy hat, mint az ítélőképesség biztonságát a sok átlagemberben megingató, rekllámgázzal töltött fenoméníballiom megjelenése a fejek fölött... A fejek fölött... a demokratikus eszmék dicsőségére FP <IS> Ildiid empüneiü d Ifif&SlMcM® l©SB€aW€!$®§tÉS!€al€ Prága, február 6. A képviselőház külügyi bizottságának mai ülése délelőtt tiz óra után kezdődött meg. Az ülésen a külügyi bizottságnak csaknem minden tagja jelen volt és általában az egész képviselőházban nagy érdeklődés volt észlelhető. Az ülésen a kormány tagjai közül Benes Ede dr. külügyminiszter és Girsa meghatal- mázott miniszter, a külügyminiszter helyettese jelentek meg. Wiíson elparenfáiása Áz ülésen Nésmec képviselő elnökölt, aki elnöki megnyitójában elparentálta Woodrov Wilsont. Ismertette Wilson szerepét a háborúban, a tizennégy pontját, a népek önrendelkezési jogának eszméjét és Wilsont, mint a cseh önállóság és Szlovenszkó „fölszabadításának" nagy propagátoráit jelölte meg. Wilson az igazság oldalán állott a háborúban és nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a háborút mielőbb be lehessen fejezni. Amikor Andrássy külügyminiszter ismeretes jegyzékét elküldte neki, a béke tárgy a! ások alapjául és szelleméül szolgált Wilson tizennégy, pontja. A cseh-szlovák köztársaság köszönettel adózik Wilsonnak, a nagy államiéríiunak, a nagy filozófusnak és embernek. Az elnöki megemlékezést a bizottság tagjai állva hallgatták végig. A német képviselők az elparentálás előtt tüntetőén kivonultak a teremből* Az ellenzék leszavazta a koalíciós pártokat A tárgysorozatra való áttérés előtt az elnök elrendelte a szavazást Mayer, Kaffka, Feyerfeil képviselők amaz indítványa fölött, mely szerint a német képviselők azt kivánlák, hogy a külügymln’szíer külügyi expozéját ne a kü ügyi bizottságban, hanem az azonnal összehívandó képviselőház plénuma előtt tartsa meg. A német munkaközösségnek ezt a javaslatát ki enc szavaza tai hét ellen elfogadták. A javaslat mellett szavaztak a német munka’ özös- ség és a német nemzeti párt tagja], a nőmet szociáldemokra ák és a konimunslák, Nemec elnök kijelentette, hogy a szavazással a külügyi bizottság tárgyalása befejeződött és az ülést be akarta rekeszteni. Hnltíek cseh agrárpárti képviselő, hogy a koalíciós pártok vereségét utólag kendőzze, figyelmeztette az elnököl, hogy a miniszternek a tárgyalási rend értelmében mindenkor jogában áll felszólalnia. Az elnök elfogadta ezt az indítványt és ‘"d szót Benes külügym'niszíernek adta meg. E? az eljár's durva megsértése a tár^/n- lásj rendnek, mert csak a m‘n?szternek áll egyedül jógáim szót kérnie, ami ebben az esetben nem történt meg. Benes expozéja Ezután hozzákezdett Benes expozéja fölolvasásához. Az expozé bevezető részében vázolta az 1919. évi helyzetet s azt hangoztatta, hogy a cseh-szlovák külpolitika a demokrácia elvén alapúk és erős ellentétben á.l minden abszolutizmussal és az arisztokráciával. Lojális politika a tökéletlen béke- szerződésekkel szemben — Az erőszakot — mondotta — minden Formájában elité tjük. Meg vagyunk győződve arról, hogy a nemzeteik között mindég voltaik és mindéig lesznek néz [eltéréseik, de azt alkarjuk, hogy ezeket a nézeteltéréseket demokratikus alapokon az ész argumentumaival oldják meg. Ezek az elvek érvényesültek i politikánkban. — Csak a történelem és nem a politikai pártok fognak Ítélni afölött, hogy politikánk intenciója helyes volt, vagy sem. — Nem hittük, hogy a bolsevista metódusok valami tartósat alkothatnak. Hasonlóképpen világos volt előttünk, hogy a jobboldali reakció is belső egyenetlenséget és a nemzetek meggyöngülését jelenti. Fölüktes- nelk és nem eléggé őszintének bizonyult az az állítás is, hogy Európa mai nehéz helyzetét a békeszerződések okozták. A nehéz helyzet az öt éves pusztításnak és a szociális értékek pusztulásának, nem pedig a békeszerzodés- neik a következménye, — A békeszerződések töké'etlen müvek, azt mindenki tudja és beismeri, de mégis rajtuk alapul Európa politikai struktúrája. Ha a békeszerződéseket nem akarjuk elismerni vagy meg akarnék váíteztatn', akkor niabb zűrzavar, újabb elkeseredettség és újabb véres küzdelem lenne. Ezért szükséges hangsúlyozni, hogy a békeszerződéseket el kell ismerni és azokat érvényesíteni kell. Aki nem akar véres harcokat, annak lojálisabb politikát ke'l követni a békeszerződésekkel szemben. Ezt hangsúlyozzuk úgy a belső elégedetleneknek és irredentáknak, mint szomszédainknak. A szomszédokkal való békesség* belátása — Beláttuk, hogy minél előbb meg kell egyeznünk valamennyi szomszédunkkal, hogy lakosságunknak belső békéjét biztosíthassuk, hogy lakosságunk az alkotó munkának szentelhesse magát. Be kellett bizonyítanunk, hogy az ellenünk a külföldön fölhozott panaszok alaptalanok. Az egész világ békét és nyugalmat, rekonstrukciót és munkát akar. Azok pedig, akik föl- fordulásra számítottak és annak érdekében dolgoztak, csalódtak, mert nem számítottak eléggé az általános nemzetközi fáradtságra. A mi külpolitikánk ehhez a helyzethez igazodott. Ezért nem hitt a felületes forradalmárok sikerében és igyekezett belső nyugalmat teremtve tárgyilagosan tájékoztatni a külföldet nemzetiségi viszonyainkról és igyekezett a szomszédokkal jó viszonyba kerülni. Ezért szentelt a nép- szövetségnek és a külföldi propagandának annyi munkát. — Szükségesnek láttuk azt, hogy a szomszédaink és közöttünk levő vitás kérdéseket megoldjuk és konstruktív munkává!, valamint közvetlen szerződésekkel megerősítsük Európa uj struktúráját, hogy ezzel is eleiét vegyük annak a nézetnek. melyet azok terjesztettek, akik hittek abban, hogy háború "és Ttgyéft kalpai$ti- ják döufení a mai Helyzetet. Ez volt a kis- antant alapeszméje. — Emellett meg voltunk győződve arról, hogy ennek a politikának a következő két alapeszmén kell alapulnia: nem szabad demokráciae íenesnek lennie és nem szabad ellentétbe kerülnie a béke és a nyugalom elérését célzó vüágmozga ómmal. Ezek az eszmék lebegnek a népszövetség szeme előtt is. Azonban ezek az elvek nem akadályozták azt, hogy ne legyünk elkészülve a materiáls védelemre is. Mindenkor materiálisán is elég erősnek kell lennünk, hogy Idejekorán tudjuk megvéde’mezni a tényleges jogot A hisaníant megalakulása Benes ezután részletesen és kronologikus sorrendben elmondta a kisantant megalakulásának körülményeit. Visszautasította azokat a vádakat, amelyek az ellenzék részéről hangzottak el, hogy a kisantant imperialista, militarista és háborús célzattal alakult és hogy az európai reakció eszköze lett Oroszországgal szemben s hogy Olaszországgal és Farnciaországgal ellentétbe kerül. — Amikor erről beszélek — folytatta —, akkor ezt csak azért teszem, hogy emlékeztessem azokat, akik most a cseh-szlo- vák—francia szerződést fogják bírálni, hogy igazságtalanok voltak politikánkkal szemben, amikor az osztrák—cseh-szlovák szerződést igyekeztem megkötni és meg is kötöttem, amikor aláírtam a Jugoszláviával és a Romániával való szövetségi szerződésünket és amikor három Ízben igyekeztem megegyezni Magyarországgal és Lengyel- országgal. Végeredményben is ezeket a törekvéseket megértették a nyugaton, különösen Angliában, majd Németországban és most végeredményben Oroszországban is. A külügyminiszter ezután a cseli-szlo- válv—osztrák viszonyról és Ausztria szanálásáról beszélt, majd igy folytatta: 100 cseh-szl. Koronáért fizettek ma, február 6-án: Zürichben —.— svájci frankot Budapesten 94100.— magyar koronát Bécsben 205900.— osztrák koronát Mintien 12378900 009000*— német márkát C7cbföÁf*M ¥ I «*•- * Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALU OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.
