Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)
1924-02-07 / 31. (479.) szám
a Csütörtök, február 7. — Abban az időben, amikor a klsantan- tot megalakítottuk — formálisan a magyar irredentizmus és nacionalizmus, ténylegesen azonban a háború utáni felfordulás, kaland, nyugtalanság, bizonytalanság, jobb- és baloldali kilengések ellen —, ugyanakkor nem szűntünk meg elveink alapján Magyarországgal tárgyalni. Három izben kíséreltem meg a magyar kormányokkal közvetlenül megegyezni úgy a vitás, mint az egyetemleges politikai kérdésekben, hogy biztosíthassuk a jövő számára a békét és nyugalmat. Még emlékezetemben van a Teleki Pál miniszterelnökkel és Gratz Gusztáv külügyminiszterrel 1921 március 14-én Bruckban tartott értekezletünk. A tárgyalások eredményeit Habsburg Károly első visszatérése megsemmisítette. Néhány hónappal ezután, junius 24-én Bánffy Miklós külügyminiszterrel Marien- badban tanácskoztam és ekkor valamivel messzebbre jutottunk, mint az előző alkalommal. A tanácskozás eredményét újból veszélyeztette a burgenlandi fölkelés. Ebben a válságos helyzetben is meg tudtam őrizni politikánk békés irányzatát. Óva intettem a szövetségeseket és tárgyaltam azután Ausztriával és Magyarországgal, hogy az ügyet békésen intézzék el, hogy ne kerüljön háborús konfliktusra a sor. Ez a lehetőség pedig akkor sokkal közelebb állott, mint ahogy azt egyesek hitték. Ma már megmondhatom, hogy a harmadik kísérlet alkalmával, amikor Bánffy miniszterrel augusztus 26-án Brünnben tanácskoztam, barátságosan akartam a Habsburg-kérdést Olyképpen megoldani, hogy az egyszersmin- denkorra el legyen intézve. Féltem attól, hogy a Kabsburg-kérdés miatt Magyarországgal háborúra kerül a sor. Még mielőtt a tárgyalások befejeződtek volna — már meg is egyeztünk e kérdésben — Károly másodszor ment Magyarországba. A novemberi események: a mozgósítás és az Ismeretes nehéz diplomáciai küzdelem, ma még éíénk emlékezetben van. — Ennek a súlyos konfliktusnak ellenére sem tértünk el politikánktól. A Habsburg Károly miatt támadt viszályban éppen úgy nem engedtünk a magyarok fölfogásának, mint ahogy nem engedhettünk nyugati szövetségeseink nyomásának. A békéért és nyugalomért folyó küzdelmünk teljes mértékben sikerrel járt. Demokratikus politikánknak Középeurópa konszolidációja és nyugalma a célja. — Ez alatt az 1922—23. években a Magyarországgal folyó tárgyalások nem szihiTárcarovatunk: Péntek: Szvatkó Pál: Egy szlovenszkói író regénye. (Egry Viktor: A rácsablakos ház.) Szombat: Sz. Szigethy Vilmos: Négy kis kócos árva. Vasárnap: Csalmay: Pollice verso... (Vers.) Molnár Jenő tréfái: Hogy lettem toiáskí- rály? Szederkényi Anna: A lépcsőn. Két vándor , — Elbeszélés —- A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája Irta: Segesdy László Egy elhagyott, vén országúton, Hol nem járt ember, sem madár — Találkozott két irfijru utas, Két vándor: Elet és Halál. Kaoér, vig ifjú volt -az Elet; Könnyelmű, vidám, friss legény. Dúdolva jött s tömött tarisznya Himbálva ringott jobb kezén. A másik komoly, néma ember; Komor palástba bujt alak — Csontos, nagy arca lázban égett: •Szigor volt rajt’ és bús harag. Két ősi szolga, régi harcos, De mind a kettő büszke jir. — Megá'ltak egy vén szilfa mellett, Ahol az ég a földbe szúr... „Adj Isten" köszönt rá az Elet, „Véletlen e találkozás! Megér annyit c hosszú utón, Mint egy kis zenés áldomás..." „Kívánom néked tiszta szívből Ifjú öcséin" szóltál •.Halál; „Ugyancsak jó a társaság itt. Hol szemünk embert sem talál." tek meg. Nagy nehézségek után oldottuk meg a békeszerződések egyik kérdését a másik után; egyik viszályt a másik után, míg a múlt esztendőben eljutottunk úgyszólván a normális viszonyokhoz. Maradtak ugyan még vitás kérdések, de szilárdan remélem, hogy ezek már nem fogják megváltoztatni a kölcsönös normáüs viszonyokat. A magyar kölcsön — Ebben a pillanatban előtérbekerült Magyarország gazdasági rekonstrukciójának kérdése, amelyben ugyanazt az álláspontot foglaltuk el, mint annak idején az osztrák kérdésben. A népszövetség legutóbbi ülésszakán Bethlen miniszterelnök, kel elvben meggyeztiirtk és a kisantaní másik két tagjával együtt saját kezdeményezésünkből kértük a népszövetséget, hogy kehije meg a Magyarország szanálására irányuló munkálatokat. — Ismét birálgaítak bennünket úgy az egyik, mint a másik oldavól. Az egyiknek sok, a másiknak kevés volt, amit tettünk. Reánk nézve ez nem egyéb, mint folytatása politikánknak, mely a nemzetközi világban jelentőséget és súlyt szerzett nekünk. Nem mondhatunk le Magyarország kérelmére való tekintettel sem jogainkról, sem demokratikus elveinkről. — Különböző alkalmakkor kifejtettem, hogy a kisantaní minden tagjának is érdeke a Magyarországhoz vaíó viszonyának megváltoztatása és hogy elérkezik az az idő, amikor Magyarországgal is szerződéses viszonyba kerülhetünk és amikor a his- antant koncepciója olyan lesz, hogy nem fog Magyarország ellen irányulni, mint ahogy nem irányul Ausztria ellen sem. Nincsen semmi ok, amelyből arra lehelne következtetni, hogy a kisantaní tagjainak mai közelsége és kölcsönös érdekeltsége ne tartana tovább Is. Lengyelország nem lesz tagja a kisantantnak Benes ezután sajnálatának adott kifejezésit, hogy nem került sor a Lengyelországgal való megegyezésre és szerződésre. Ennek oka az, hogy sem Cseh-Sziovékádban, sem Lengyelországban nem volt elegendő megértés. Ezután így folytatta: — Időről-Időre szóba került Lengyel- országnak a kísantantba való belépése. Ez nem felel meg a tényleges helyzetnek. A kisantaní és Lengyelország között több ízben folytak tárgyalások a közös érdekek terén való szoros együttműködés tárgyában. Az együttműködést őszintén kívánatosnak tartom. De mindig ebben a formában: Lengyelország és a kisantaní. Mindegyik állam külön egyezzen meg a kölcsönös érdekek tekintetében. — ■ nrmiTin rny-mi Mi ■ UMfíTmm-tommm inriM .......... Cs ak rosszakaratú emberek szerint vallott kudarcot Benes — Gyakran hangoztattam Olaszországgal való együttműködésünk jelentőségét. A trianoni és a saintgermaini békeszerződések olyan szorosan kötnek egymáshoz, hogy a cseh-szlovákia ipolitikának állandóan számolnia kell az Olaszországgal való együttműködéssel. A közös politikának célja a saintgermaini és trianoni békeszerződés lojális érvényesítése, valamint az osztrák és magyar ügyekben a céltalan vetéiykedés nélkül való együttműködés meghatározása kell, hogy legyen. Meg kel! nyugtatnunk Olaszországot, hogy nem szándékozunk öt megkárosítani és nincsenek olyan terveink, amelyek Olaszország terveivel összeütközésbe kerülnének. Ebben az értelemben kötöttük meg 1921 február 8-án szerződésünket az olasz kormánnyal. Hozzájárulunk a rapalíól olasz—jugoszláv szerződéshez is és a legutóbbi olasz—jugosz'áv szerződést is örömmel üdvözöltük, mert teljes mértékben megfelel elveinknek és intencióinknak, megkönnyíti a helyzetünket és csak a rosszakaratú emberek beszélhetnek a belgrádi konferencián való cseh-szlovák kudarcról. A megváltoztatott orosz politika — ötévi politikánk egyik legfontosabb fejezete Oroszországhoz való viszonyunk kérdése. Valamennyi politikai pártunk 1919 tavaszán kivétel nélkül az intervenció ellen foglalt állási. Nézetem szerint az európai politika és az európai béke Oroszország nélkül clkópze’hetetlen. Ezért kerestünk uj politikai utakat: minél előbb megnyitni az Európa és Oroszország között va'ó összeköttetés ajtaját. — Most nem akarok az ellenkező véleményen levőkkel polemizálni, csak fölemlítem, hogy taktikánkban szerepet játszott az is, hogy meg akartuk menteni mintegy hatvan-nyolcvanezer főnyi hadifoglyunk életét és ezért vettük föl az összeköttetést Oroszországgal. Politikánk nem igazodik az után, hogy valaki későn jön-e vagy sem. (Ez Kramárnaik szó'. A szenk.) Azzal vádoltak bennünket, hogy az orosz emigráció támogatásával az ellenforradalmat támogatjuk. Nem: nem engedjük, hogy az emigráció politikai vagy katonai akciót kezdeményezzen. Az itteni orosz emigránsoknak lehetővé tesszük a megélhetést és a munkát, hogy hazatérhessenek, mihelyt Oroszországban normáüs európai viszonyok lesznek. Csak elősegítjük Oroszország gazdasági és poétikai konszo’idáció- ját azza-, hogy az orosz ifjúságot itt tanulni engedjük. Ezt tartom az Oroszországgal szemben való egyetlen helyes politikának. Nem értettünk egyet a szovjetkormány eszközeivel, de nem fog’a’unk e'vben á!lást a de jure való elismerés ellen, ha őszintén akarjuk, hogy Oroszország szenvedései minél előbb véget érjenek. Oroszországnak de jure való elismerése nézetünk szerint a mai Oroszország fejlődését csak elősegítheti, eltekintve attól, hogy a szovjetrendszer tartani fogja-e magát vagy sem. A génuai konferencián a de jure való elismerés ellen foglaltam állást, mert akkor sem az európai, sem pedig az oroszországi helyzet nem volt eléggé érett Először a gazdasági kapcsolat eszméjét hangoztattam és ezért kötöttük meg Geufben Oroszországgal a szerződést. A jóvátételi kérdést ez évben megoldják — Németországhoz való viszonyunk ma már megszilárdult. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy kapcsolatunk a versa'lles' békeszerződésen alapuljon. — A jóvátétel! problémát reményünk szerint ebben az évben megoldják. Életérde- künk, hogy Franoiország és Németország ebben a kérdésben megegyezzenek. Nézetem szerint a megegyezés pillanata sokkal közelebb van, mintsem azt általánosan hiszik. A mi szerepünk lesz a két állam közötti béke elérésére való közös munka. Cseli-Szlovákb, Francia- ország és .Anglia •— Eddig nem voltunk közvetlen szerződéses viszonyban Franciaországgej és Angliával. Több, mint természetes, hogy a szerződéses kapcsolatnak meg kellett történnie. Franciaország áll érdekeivel 0 nagyhatalmak között a legközelebb köztársaságunkhoz. Az Ausztria és Magyarországgal szemben való cseh-szlovák politika teljes mértékben összhangban van Franciaország érdekeivel. Hasonlóképpen összhangban van Francia ország érdekeivel a Len?yelor"zág- gal, Romániával, Jugoszláviával és Oroszországgal szembeni politika. A szerződéses viszony nem jelentett egyebet, mint az eddigi helyzetnek formába öntését. Benes ezután kifejtette, hogy a szerződésnek nincsen titkos függeléke és mindkét államnak elegendő szabadságot b'ztosit. A szerződés egye'ien egy állam ellen sem irányul. A cseh-szlovák—angol viszony a külügyminiszter szerint öt eszendő óta a legjobb. A népszövetséget nem becsűH tű! A külügyminiszter a népszövetségről beszélve kijelenti, hogy noha nem szkeptikus a népszövetséggel szemben, de nem becsüli túl annak erejét. Ezután Ceh-Szovákia szerződési politikájáról beszélve tiltakozik az ellen, hogy a cseh-szlovák—francia szerzöÉn elmegyek s ők könnyen jönnek, Mint aki szebb utat talált. Mert látod öcsém, tudom én jól; Van igyekezet benned is — De, hogy visszaadjam a kölcsönt: Alkotásodnak lelke nincs .;.“ „Bánmit beszélsz is" szólt az Élet; „Hatalmasabb csak én vagyok!" A Halál szólt: „Hazudj, nem bánom, De ne hazudj ilyen nagyot. Te is, meg én is gyönge szolgák Vagyunk az Ö kezében itt-----De hogyha győzni akarsz egyre: Itt van a pálmád — menj és vidd... A nagy leszámolásnál újra Egy szép napon találkozunk — S tudod öcsén, megsúgom néked: Oda csak száraz fát hozunk. Minden úgy lesz, ’hogy ő akarja És nem, ahogyan mi teszünk — Kár hát a gúnyért, hogyha egyszer Mi is csak semmivé leszünk ...“ Pár percig mentek lassan, csendben — Végre az Élet szólt: „Igaz! Bocsáss meg pajtás hát a gúnyért: Megmarad nekünk a Vigasz...“ Kereszt-ut jött az ut elébe S Halál nyújtotta a kezét — — Elváltaik és az Élet lopva Megtörölte egyik szemét... Két kis porfelhő szállt az égnek A néma vándorok megebt — S egy ifjú csillag játszva fénylett v.uíwti vén Athén felett. — ► , Cseh-SzSovákia és Magyarország 3f£a máv ftosxénft tenri texet&tü &&teeessé$e«Mvtc&: mJ ftíre^eí is BMsőPjr. «* te (Topod „Aniíugy is rég kerestem véled Beszélgetésre az időt" — Szólott az Élet, „ám hiába, Ha dolgom egyre csak leköt. Hisz jói tudod, mi dolgunk nékünk..." ..Tudom" a Halál így felelt — S bő köpenyéből néha-néha Ezüst kaszája kimer ed t. „Tudom, de alkalom adódott; Beszélhetsz most, hisz van idő" — „Hogyan lehet" kacag az Élet, „Hogy a kaszált fü csak kinő? Már régen szemet szóitt ennék em, Hogy amerre te elhaladsz; Salai, komor, csengő kaszával: Csak felületeket aratsz. Ám láthatod, hisz tudásodban Azért én nem kételkedem, Hogy aratásaid nyomában: Csak újra u j élet terein. Úgy gondolom: a gyökerét is Ki kellene minid irtani..." „Ha módom lenne" a Halál szólít „Nem is kellene mondani. De gúnyod azért szörnyű gyenge, Mert ha kaszám mindent arai, Tenéked lenge váraidhoz Munka bizony már nem marad. M,i volna, ha kettőnk között én Barátságot nem értenék? Dolog helyett szemed üresen, Tétlenül nézne szerteszét." „Egészen azért mégse úgy van" Felelt az Élet „a beszéd, Mert viszont, ha én nem teremtek. Osszetehcti ön kezét, — Kezdetben is é n jöttem elsőbb S csak azután kend, úgy bizony!" Hálál mogorván közbevágott: „így nem lesz köztünk jó viszony!" „Hisz sértegetni nem akarnék" Hagyott alább az Élet is — „De ismerd el, hogy minden ember Elsősorban csak nékem hisz. Tőlem kaip Jót, Vidámat, Szépet S Erőt, hogyha majd elbukik .. Halál kacagva'közbe vágott „Mit ér, ha mindez elmúlik...? Meg aztán, nézd, hiába kérkedsz, Hogy tőled él virág, bokor S örül az ember — mind mit ér ez. Ha ott jár folyton a nyomor? E sunyi szolga, látod kérlek, Gyöngíti, mit te alkotói — S alig kerül ki a kezedből, Már nyavalyás és haldokol... Azután ott van a Szegénység, Nyomornak ez a jobbkeze — Betegség, Kényszer, Rossz és Bána Ezek mind jönnek ővele. Amit a Szép és Jó segíthet, Azt elrontja a Rossz hamar — És a Vidámság poharába Irigység Bánatot kavar... S ezer és ezer szolga van még Rontásodra és ellened — S hidd el, az ember olykor-olykor Vidámság nélkül is lehet. Tudok esetei: számtalant is, Mikor kivárnák a halált;
