Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)

1924-02-29 / 50. (498.) szám

Péntek, február 29. $ Március 4-én lesz a főtárgyalás Márffyék ügyében Az ügyészség elkészítette a vádiratot Budapest, február 28. (Budapesti szerkesztőségünk teleio»iele;uése) Az államügyészség Márffy József és társai -tuti ben elkészítette a vádiratot és benyújtotta a bu­dapesti büntetőtörvényszékhez. A Konáry-utcaj és a francia követség ellen elkövetett bombamerénylet miatt az ügyészség Márfiyt, mint felbujtót, Horvát-Halas Józsefet, mint tettestársat, Chrlaszty Józsefet és Varga Jánost pedig mint bűnsegédeket vádolja. Az ügyészség ezenfelül a tervbevett, de megakadá­lyozott bombamerényietek miatt gyilkosság kí­sérletére való szövetkezéssel vádolja a négy vádlottat. A vádirat terjedelmes me gokol ása részletesen ismerteti a bombamerényletek előzményeit és végrehajtását, valamint a rendőri nyomozás ada­tait. Kiterjed arra is, hogy miként tervezték a vádlottak a főkapitányság épületének fölrobbantá­sát, végül arról szól, hogy a vádlottak miként akarták a külföldi kölcsönt megakadályozni azzal, hogy valamelyik nagyhatalom, vagy pedig a kis- antant valamelyik államának budpesti követsége ellen pokolgépes merényletet követnek el. A büntetőtörvényszék a főtárgyalást március 4-ére tűzte ki. A főtárgyalás elnöke FayI Ivor táblabiró lesz, a vádat Doloschiák királyi ügyész, a vádlottak védelmét pedig Ffczely József ügy­véd látja el. Az Est arról értesül, hogy eredetileg az Ösz- szes bombamerényietek ügyét egybe akarták kapcsolni és így az Erzsébetvárosi Kör elleni me­rénylet ügyét is tárgyalni akarták. Ennek azon­ban nehézségei voltak és így március 4-én csak a Koháry- és a Reviczky-utcai merényletek ügyét tárgyalják. ♦♦♦♦♦»♦♦»»♦»»»♦«-»♦♦♦♦»»«»»»« »-fr 44+44+404444444444 • A Httler-pér Folytatták a vádlottak kihallgatását — Újabb zárt tárgyalás München, február 28. A védetem első nagy orrenzivája Kahr ellen a tegnap délutáni főtárgyaláson követ­kezett be. Erre Fölmér vádlott kihallgatása adott alkalmat, ki terhelőén vallott Kahr el­len. ő nyilatkozott először autentikusan a volt fökonrnánybizitos és a körözőlevéllel ül­dözött Erhardt kapitány viszonyáról. Erhardt a bajor végrehajtó hatalomnak egy igazolvá­nyát hordta a zsebében, mely úgy szól, hogy öt nem lehet letartóztatni, mert a bajor kor­mány rendőrtisztviselője. Érdekes volt Pöh- ner vallomásának ama része is, melyben el­mondta, hogy Kahr a vele 1923 szeptember 30-án tartott tanácskozások alkalmával ő<t Szászország és Tbüringia polgári kormány­zójává akarta megnyerni arra az esetre, ha a Berlin elleni felvonulás sikerül. Pöbner az ajánlatot visszautasította, mert akkor még nem volt előtte világos a dolog. Pöliner el­mondotta, hogy Kahr abban a titokzatos táviratban, melyet a bajor miniszterelnökhöz intéztek a november 9-ére virradJfeíjszaka, a monarchia helytartójának és az egész végre­hajtó hatalom birtokosának nevezte magát. A védelem ezután több kérdési tett föl Pöbner- •nek Kahr szerepéről. Hemeter, Pöhner védő­je a következő két kérdést teszi föl: 1. Tud-e róla, hogy 1920 március 14-ére virradó éjjel Kahr habozás nélkül kézbekapa- ritotta a végrehajtó hatalmat oly módon mely tökéletesen megfelel az 1923 november 8. és 9-iki napok módszereinek? , 2. Tud-e Pöhner arról, hogy 1922-ben. mikor a köztársaság védelméről szóló tör­vény Bajorországban nagy izgalmat keltett Kefe* habozás nélkül csatlakozott ahoz a mozgalomhoz, melynek célja az volt, hogy Lerchenfeld törvényes kornu'/iyát a fentihez hasonló módon eltávolítsa. Az elnök hosszabb vita után úgy döntött, (hogy ezeket a kérdéseket 'csak Kahr tanú­kihallgatása után fogják tárgyalni. Roder védő ezután azt a kérdést intézte az állam ügyészhez, hogy igaz-e, hogy Er­hardt kapitányt az államügyészség arról ér­tesítette, hogy le fogják tartóztatni, ha a tár­gyaláson megjelenik. Mikor S'.einlein íöálkm- ügyész izgatottan fölugrott és kijelentette, hogy az egész állítás légből kapott kohol­mány, Roder ügyvéd Így szólt: — Ebben az esetben azt óhajtom közöl­ni a főállamügyész úrral, hogy Erhardt kapi­tány Münchenben, Zendl'ngertor 13. szám alatt lakik. (Viharos derültség.) A ma délelőtti tárgyalást egy órai ké­séssel kezdték meg, mert Ludendorff tábor­nok autődefektus miatt egy órát késett. Há- romnegyedtiz órakor kezdődött meg Kriebcl vádlottnak, a Hitier-féle harci szervezetek katonai vezetőjének kihallgatása. A volt aktív főhadnagy tagja volt a spaai fegyver­szüneti bizottságnak, majd 1920 óta részt vett a bajorországi nacionalista mozgalom­bán és vezetője volt a polgárőrségeknek azoknak 1921-ben bekövetkezett feloszlatá­sáig. Nagy föltünést keltett Kilehelnek az a kijelentése, hogy a polgárőrségek föloszatfásának büno ki­záróan Kahrt terheli, nem pedig Eschericliot,, amint azt eddig hit­ték. Kilehel ezután vallomása további folya­mán nagyon lesújtóan nyilatkozott Kaimról. Olyan embernek jellemezte, akinek mindig van egy rejtett titkos ajtója, amelyen át el­menekül tetteinek következményei elöl. Krie- bel ezután elmondja a nacionalista ifjúsági szervezetekhez való viszonyát egészen a Hitler-féle harci szervezetek parancsnoksá­gának átvételéig. A harci szervezetekről csak a nyilvánosság kizárása mellett hajlandó nyi­latkozni. A bíróság rövid tanácskozás után eleget tesz kérelmének és a termet Ki űrit te ti. A zárt tárgyaláson a sajtó képviselői sem le- I hettek jelen. 4444444444444>44444-*444+t4 44444*‘>44i)^44444444444444444<f444444444444+444+44444444444+4444444444444+4 Naü9 fíiiHiiiiiiista összeeshet! leplezlek le nagprerszágöis Lefoglalták Kun Béla levelét Budapest, február 28. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jele ütése.) A rendőrhatóságok egy igen nagy­arányú komunista összeesküvést leplezik !e. Miskolcon, Sátoraljaújhelyen és Eger kör­nyékén számos személyt, akik valamennyien bele voltak avatva az összeesküvésbe, le­tartóztattak. Rengeteg helyen házkutatást tartottak, amely alkalommal megtalálták Kun Bélának Moszkvából küldött és utasításokat tartalmazó leveleit. A nyomozás érdekében a további részleteket titokban tartják. 4++++4+++++44444444404++4 Henderson késiedének élénk visszhangja támadt Lengyelország biztosítékokat követel — Maciiénak! nem azonosítja magát Henderson magánvéleményével — A beszédet Adler Viktor sugalmazta? Párls, február 28. Az Eoho de Paris úgy tudja, hogy S'kirmum! lengyel követ Macdo- naldtól bizonyos biztosítékokat kíván Hen­derson legutóbbi beszéde maitt. Macdonald válasza meggyőző akart lenni, azonban a len­gyel követ a következőkéi! hozta a miniszter­elnök tudomására: Ha az angol politika va­lóban olyan, mint az Henderson állításaiból kitűnik, úgy a lengyel kormány számára nem marad más hátra, mint lemondani. Lehetetlen volna Lengyelország politikai közvéleményé­ben Anglia iránt azt a bizalmat föntartani, amely Milton Jung missziójával szemben ki­fejezésre jutott. Lengyelország kénytelen volna egymaga védekezni kelet és nyugat, Moszkva és Berlin ellem, amelyeket Anglia nyilatkozatai csak fölbátoritottak. London, február 28. Lloyd George Mac- •diooald beszéde után történt felszólalásában úgy nyüiaitk'Oiziott, hegy Hendersont nem lehet azzal meintegie'tnii, hogy tapasztalatlan, miivel már két háborús kabinetben miniszterséget viselt. Beszédének stílusa nem volt a meg­szokott, amiből arra lehet követikeztetnii, hogy azt egy harmadik személy készítette el, ki­tűnő sifcihussal és pontos érveléssel, A parla­ment folyosóin Lloyd Georgemak ezt a kije­lentését úgy kioimimentáltálk, hogy a második intemaciionálénak Londonban élő főtitkára, Adler Frigyes bizonyos befolyást gyakorolt Henderson beszédének tartalmára. London, február 28. A Henderson beszé­déről indított tegnapi alsóházi vita nem vég­ződött szavazással. Macdonald kijelentette, hotgy Henderson beszéde csupán pártpoliti­kai természetű és nem azonos a kormány politikájával, melyet Macdonald február 12- én részletesen kifejtett az alsóházban. í 44 4444444444444444+++4++44444Í4444 *444 Megállapították a nyitrai gyilkos kilétét Nevét a nyomozás érdekében titokban tartják — Újabb részletek a rablógyilkosságról Pozsony, február 28. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Kole- nati Katica meggyilkoltatása nagy izgalmat váltott ki Nyitrán. A kiváncsiak egész tö­mege vette körül azt a házat, amelyben a gyilkosság történt. A bűntettet csak szer­dán reggel fedezték föl a szomszédok, akik­nek föltűnt, hogy Kolenátiné már két nap óta nem mutatkozott. Az áldozatot zsebkendővel fojtották meg, majd ágytakaróval bontották be és fejére törülközőt dobtak a gyilkosok. A nyomozás megállapította, hogy fulladás .okozta a halálát. Az a szoba, amelyben a hulla feküdi, igen egyszerűen volt bebuto- rozva, csak egy asztal és egy divány volt benne és a legteljesebb rendben volt. Az áldozat és gyilkosa között tehát dulakodás­ra nem került a sor. Minden jelből arra le­het következtetni, hogy a gyilkos a helyi viszonyokkal alaposan ismerős egyén volt, aki jóban volt a szerencsétlen áldozattal. Sokan tudják, hogy Kolenátiné már évek előtt megjósolta erőszakos halálát, azért mindig revolvert hordott magánál és éjszaka senkinek sem nyitott ajtót. Már ebből is az következik, hogy a gyilkosnak vagy a gyil­kosoknak jól kellett őt ismerniük. Valószí­nűnek látszik, hogy a gyilkos hátulról ütést mért rá, majd fojtogatni kezdte és aléltsá- gában azután néhány újabb ütéssel véget vetett az életének. A szomszédos szoba tel­jesen fel volt forgatva, ami arra enged kö­vetkeztetni, hogy a gyilkosok ott értékek után kutattak. Mindent szétdobáltak, az ágyneműt széthányták, a szekrényeket ki- iesziíetíék. Az asztalon üres ékszerkazettát hagytak, a padlón pedig 50.000 koronáról szóló takarékbetéti könyvet találtak, amely .,7000“ jeligével volt ellátva. Ezt a takarék­könyvecskét nem merték elvinni, mert attól féltek, hogy nyomukra vezet. A mosdó­szekrényben lévő lavórban véres vizet ta­láltak, ami arra mutat, hogy a gyilkos távo­zása* előtt megmosta a kezét, hogy szörnyű tettének ezt a vádoló jelét eltüntesse kezé­ről. A gyilkos nyomában Birlnger megyei főorvos és a vizsgáló­bíró röviddel azután, hogy a gyilkosságról hirt szereztek, helyszíni szemlét tartottak. A nyomozás biztatóan halad előre. Mint már jelentettük, tegnap délben letartóztat­ták az áldozat egyik albérlőjét, egy kaszir- nőí, aki azonban igazolta, hogy Nagytapol- csányban volt, honnan csak kedden délben tért vissza. Egy kihallgatott egyén azt vallotta, hogy hétfőn délben egy magas, sovány, sapkás fiatalembert látott bemenni a vár­aljai házba, amelyben Kolenáti Katica la­kott. A nyomozásnak minden valószínű­ség szerint sikerült megállapítani ennek a személynek kilétét, de azt a nyomozás ér­dekében egyelőre titokban tartják. Az áldozat alacsony termetű, aranyfogu és ápolttestü nő volt. Az egész város jól is­merte. Káríyavetéssel és titkos találkák rendezésével foglalkozott. A nyomozás so­rán az áldozat lakásán egy albumot talál­tak, amelyben számos előkelő társadalmi helyzetben lévő nyitrai hölgy fényképe volt. Fölteszik, hogy Kolenáti Katica csak azért helyezte el e hölgyek fényképét az albumá­ba, mert ilyen módon nagyobb keresetet re­mélt. Amennyiben a nyomozás szükségesnek fogja mutatni, ki fogják hallgatni azokat a hölgyeket, akiknek fényképét az albumban találták. Kolenáti Katica előélete: Már kiskorá­ban is igen csintalan gyermek volt. Iskolás­lány korában egy alkalommal beugrott egy ! mézet árusító kereskedő mézébe, amikor is egy cirkuszigazgató gondjaiba vette és ki- íanittatta. Miután nevelő apjával bejárta a felvilágot, egy asztalos vette feleségül. Há­zasságuk azonban szerencsétlen volt, férje Amerikába menekült el előle, az asszony utána ment. hogy kibékítse, de ez nem sike­rült, amire elváltak. Amerikából azután visszatért Nyitrára, ahol kártyavetéssel fog­lalkozott egy ideig. Itt érte utói a végzet. A német nemzetlek sürgetik az elnökválasztást Berlin, február 28. A birodalmi gyűlés német nemzeti frakciója javaslatot nyújtott be, amelyben azt indítványozza, hogy a biro­dalmi gyűlési választásokkal egyidejűén ejt­sék meg a birodalmi elnök választását is. Hanikáné egyszer már meg akarta mérgezni a férjét Az anyós konokul tagad — Ítélet késő éjjel­re várható Brünu, február 28. A Hamka gyilkossági pör mai tárgyaló-1 sáp az elnök felolvassa Hapilkánié anyjának leányához intézett egyik levelét, melyet neki a börtönbe küldött. A levélben közli leányá-; viail, hogy értesülése szerint Vesely mindent magára fog vállalni, •csupán azért aggódik, hogy egy Jenák nevű egyén elleniük fog vallani. Az elnök ezután keresztkérdéseket intéz Hanikánóhoz a fegy- vervásárlás körülményeiről és rámutat Ha- nikáné többszörös ellentmondásaira. Elnök: Az előbb azt vallotta, hogy Vesely arra kérte önt, hogy szerezzen neki igazolványt, amelynek segítségével a had­gyakorlaton levő Hanika kapitányt fölkeres­heti, hogy agyonlőjje. Ebből nyilvánvaló, hogy a fegyver-vásárlás céljáról tett egyéb vallomásai nem igazak. Hanikáné: Csak anyám tanácsára vallottam azokat. A méreg nem hat Elnök Haniiikánéhoz: Az ön anyja egy­szer mondott valamit Vesélynek, amiből arra lelhet következtetni, hogy Hanikát már egy­szer el akarták tenni láb alól. Tésztát sütött melytől Hanika megbetegedett, úgy, hogy kórházba kellett szállítani. Felesége bement a kórházba és azt mondta az orvosoknak, hogy férje csak képzelődik, hogy mieigmér- gezték, mert mindenki eveit a tésztáiból és senkinek sem történt semmi baja, csak neki, mert gyomorbajos. Mikor férje hazajött a kórházból, nagy lármát csapott, hogy meg- mérgezték. Az államügyész Hanikáuié vallomása vé­gén megkérdezi, hogy ha annyira hideg ter­mészetű volt, miért járt kizáróan férf'társa- ságba. Hanikáné: Nagyon szívesen voltam férfiakkal együtt, azonban intimitások soha­sem történtek közöttünk. Az anyós kihallgatása Charvat Franciska, Haokáné anyjának kihallgatása következett ezután. Nem érzi magát bűnösnek. Az elnök az iratokból meg- állapitja, hogy a férje az örültek házában halt meg demenfia paralitiicában, mely betegsége kietikus eredetű volt. A vádlott az elnök kérdésére elmondja, hogy férje halála után bába volt és szeretőt tartott, ki anyagilag tá­mogatta. A vádlott ezután óvatosan kitért az elnöknek ama kérdései elől, hogy vájjon til­tott segítségben részesitette-e pácienseit. Az elnök azután az kérdezte, hogy tudott-e leá­nyának Mensikkel, majd később Hamikával való viszonyáról. Charvatné: Tudtam róla, nem tö­rődtem vele, hanem azt mondtam a lánynak, hogy csfrmhon, amit alkar. — Leányának há­zasságáról nyilatkozva kijelenti, hogy az 'eleinte zavartalan volt, később azonban ál­landó nézeteltérések voltak napirenden. Leá­nya a válásról az utóbbi időben többször tett neki említést. Férjéről hallani sem akart •és ezért utazott el többször vidékre és Fran- zensbadfea. Veselynek Ostnanlban tett láto­gatásakor a két férfi majdnem összevere­kedett. Elnök: Milyen volt leányának viszo­nya Vesely hez? -I Charvat: Gyerekkoruktól fogva na­gyon kedvelték egymást. Elnök: Benső viszony nem volt kö­zöttük? < Charvat: Nem tudom. Becézték egy- . mást és ezt a kapitány nem nagyon szerette.' Charvatné kihallgását ma délelőtt foly­tatták, kihallgatása a déli órákig tartott. A vádlottat többször szembesiteték Veselyvel, aki a leglényegesebb dolgokat sokszor egé­szen másképpen beszélte el, mint Charvat­né. Az utóbbi többször ellentmondásokba is keveredett. A legutolsó szembesítés alkal­mával Vesely úgy nyilatkozott, hogy nénié­nek (Charvatnének) megígérte, hogy azon­nal főbelövi magát, mihelyt észreveszi, hogy a csendőrség a nyomában van. A védelem összecsap az elnökkel Goller, Vesely védője, e meglepő vallo­más jegyzőkönyvbe vételét indítványozta, de az elnök ehhez hozzá nem járult. A védő és a főtárgyalási elnök között izgatott izó- váltás támadt, amelynek során Goller az egész jegyzőkönyv felolvasását kérte. Loch- mann, Hanikáné védője pedig az elnök ama kijelentésének jegyzőkönyvbe vételét indít­ványozta, hogy nem hisz a vádlottnak, mi­vel ez a kijelentése ellenkezik a perrendtar­tással és föntartotta magának a semmiségi panasz bejelentésének jogát. Goller védő újabb indítványt terjesztett elő aziránt, hogy gyorsírót alkalmazzanak a

Next

/
Oldalképek
Tartalom