Prágai Magyar Hirlap, 1924. január (3. évfolyam, 1-26 / 449-474. szám)

1924-01-17 / 14. (462.) szám

X líamsay Macdonald szocializmusa (S. P,) Kassa, január 16, Mm-den tel arra vafli, hogy az a rugó. La- ötmr Paríy hatalomra kerül. A péri egyik .fogfkjmagaslóbb személyisége Raimsay Mac- d-onald, aki pacifista törekvései miatt nehéz •napolkat élt át a háború tartama alatt, de akit azért mtérséfctete, józsamsága, okossága, i«a*- ságsaereieté, kitartása, üst látszik, mégis csak élére állít az egész föleiét átölelő.amgcfl birodalomnak. Fiatalabb korában a Fábián Socrety tagja voí't, azé a szocialista szerve­zeté, amely az értelmiség elitjét foglalta ma­gában s amely a tehető legmagasabb erköl- csiségigd telített társadalmi harmóniára töre­kedett. Ebből a társaságból azért lépett lel, mórt Tna-niíeszujmot bocsátott ki a búr há­ború érdekében. Ra/msay Maocíonátó szocialista, de nem ^nak a szoclafemiisaiiaik a hive, amely oly sók szorosa fi és súlyosan kompromittálta ma­gát a kontinensen. Az ö szocializmusa wm kommunizmius, nem anarcliLzintns, nem a ma- gáríbsrtok eltörlése, nőm a szabadság e.tip- rása, nem az egyenlőség eroszakoíása, nem gazdasági determinizmas és nem osztálybarc. The sociafist mov áment cianü könyvében ki­fejti, hegy a kommunizmus annyit akar mm- denikhivtk juttatta a közös raktárakból, aweny- nyrre szüksége van, teklotet nélkül mrniká- pára, fáradságára, ő azonban csupán aflfly't, amcsi nyáré kinek-te urak a társada ómmal szemben teljesitett szolgálata révén igénye tehet Az amardiia nem ismer kényszerítő, tör­vényhozó áfenot, szabad minden község, minden egyén s az egész világ ezekeefk a szabad egyéneknek és községeknek szövet­séges köztársaságává alakul. A szocialista állam Baikjunín szeriurt életfogytiglani fegy­házra ítélt kunknak való. Egészen más a Ramsay Macdonald szodaMzTnusánafk ide­vágó felfogása. A legnagyobb reménnyel nézi a központi kormányzást s az elten nem őr­zött magánvaigyon s a kapitalizmus értékét és munkát pocsékoló, zavarokkal teljes ter­melése helyébe egyre fokozódó mértékben az állami felügyeletet és termelést kívánja j állítani. Tiltakozik az ellen, hogy ők el akarnák törülni a magánvagyont. Éppen, elteakezöteg. Általánossá szeretnék tenni azt. Az embernek ellen kell őrizni valamit, birtokolni kell vala­mit, mert különben nem őrzi ellen magát, nőm ■rendelikezik magival. Bizonyos dolgok sajá- tudkTiaik mcmlhatása az egyéniség és szemé­lyiség kifejezésének eszköze. Pusztán arra kell vigyázta, hogy -magánéretekek a közér­dek felé ne kerekedjenek s a magány aigyon monopoltesm és kizsákmányolás forrásává n*e váljék. Amit Amerikában és Angliában íátudk. mondja, azt senki sem helyeselheti. A nem­zeti vagyon hétnyolcad része itt is, ott is a .lakosság egynyolcad részéé s a megmaradt nyolcad a nánesség hétnyolcadáé. A jobban Tárcarovatunk: Péntek: Zsoldos László: A farkastanyán. Szombat: Lázár István: Hóvirág. Vasárnap: Tamás Lajos: Az én nagy vlgsá- gom. (Vers.) Lőrlnczy György: Az utolsó levél A filozófus >— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — ; Irta: Körössy Sámuel — Én, mint ez helybéli község tisztelt j bíró ura, szigorúan elrendelem neked, te Gyuri, ez két érdemes községi hatezrek által való megnyiratásodaí, megborotválta- tásodat, úgy nemkülönben megiürdetésedet a Hernád vizében. Mi ve! piszkokban és tet­vesben bővölködőnek talátatsz, ugyannyi- ra, hogy senki te néked e községben sem az 6 istállójában, sem fészerében, sem udvará­nak egy zugában nyughelyei nem hajlandó engedélyezni nagy rondaságod és á lataló­nak mászós voita miatt — Te pedig, asz- szony-íeleségem, ellátod Ökeemét fehér­neművel! Ezen rajtad lévő szutykos ron­gyok fürdés után a vizen eleresztetnek un­dok állatjaival egybe. — Ez dolgok véghez­vitele után jelentkeztek mind a hárman bíró ári személyemnek előtte! Biró uram az asztal mellett ülve, ke­resztbe vetett lábbal, bütykös ujjai közt a kurta pipa szárával megfelelő gesztusokat bökve mondta ki ezt a határozatot. Előtte borzashaju, nagyfejü, kusza- *zakállu, sunyiképü, szedett-vetett cafran­gokba bujt, öreg, kis, görnyedtháiii csavar­gó állt. Hátrább, az ajtó felé, a két bakter hivatalos komo’ysággal hallgatott. Az asz- szony-fe'eség pedig rántást kevert a szug- 4>a, a masinán. Mikor biró uram a fehér­Csütörtök, január 17. lakó, táplálkozó és ruházteodó munkás min­den kívánatos fejlődés ntéilkülözibe*tetícn fel­tétele. A nagy vagyoni különbségeik csupán addig vo.tak indokolva, amíg bizonyos réte­geiket a hatalmasoknaík kellett a társas életbe való beillesjökedésre kényszerítem. Szerve­zett társadalmaikban az anyagi javaik ará­nyos és méltányos megosztására kell töre­kedi rí. Nem Irigyeli azt, tea valaki örököl, csak azt óhajtaná, hogy a tömeg öröksége ne tegyen a legklá'líóbb nyomorúság. Ez pe­dig abkor fog bekövetkezni, ha a kollektív keze ősre aOkalmnas Ipari tőkét s a földet a közösség birtokává teszik. ■ Nem akarja elvenni Raimsay Macdonaü-d szoeialzmoisa az emberek szabadságát sem. A munkás eddig sem volt szabad, hanem a gépnek, a piacnak s a kereskedelmi mágná­sok hierarchiájának a rabszolgájaként . élt. Ezek a tényezők tartották közökben a<zcka*t a feltételeiket, ame vektől sorsa függőit. A pro­letárok éppen ebből az okból kifolyólag kí­vánják, hogy a kereskedelem s a tőke tekn- örzése ne az egyesek feladata legyen, bancon a tömegeké. Ha ez egyszer megvalósul, ak­kor lesz fegyelem és szabadság is a közösség életében. A törvény nem ai’x.dá va a szabad- págnalk, hanoim b tetős rtélca, mórt meggdtsOja, hogy visszaiíIftess emek vele. Az igazi szabad­ság az, amikor valaki kötékssógemas éi es csak jót tesz. Nem erőszakolta a helyes szociaIzmus az egyenlőséget som. Bgyonídstéget som a ter­mészetben nem talákr.ík, &e-in a történetem nem tűr m g ily ősink, Az a>z eszményi társa­dalom, dho. a különbözeik és egyenlő fleniek harmonikus egész létrehozatalára egyesü.mek. Az a fő, hogy érvényre jusson az „equality of opportimiiy“, az afolom egyenlőségének elve, amely azt jelenti, hogy spnlki előtt sínes betéve a művelődés, a boldogulás, a hasznos­sá válás ajtaja. Vissza-utasitja Raimsay MaedonarJd a tör­ténelem mater'aiista felfogását. Ez a geodo at, bár módosított formában, de megtelhető az individualista Buckle-nál is már, tehát nem tartozik a szooSabzimus lényegéhez, nem a szocialista törtek vések termelték. Az az el­mélet, hegy a történelmi változások végső alapja mindig a gazdasági volt, „cnesided and inadequate“, egyoldalú és nem kielégítő, mert a viliágtör lénelam ténye'*ndk magyaráza­tában ez a tényező n::im mellőzhető ugyan soha, de egymagában bem elegendő a mu?t meg világi fására. Az emberiség-ételét hirdeti, nem csupán a zsebe irányítja, hanem más erők is, ido'Ei'aidk, etikai nézeteink, sóvárgá­saink. Ezek teszik a nyomorúságot s az igaz­ság taanságot nagy bajjá, ezek adják meg nekik a robbanték cny s á got s a forradalma siló jelleget. Aki nem érzi, hogy munkája és bére között mily nagy az arányt alapiéig és nem látja a visszásságát annak, hogy dologtalan emberek minő fényesen és kényelmesen é - nők, az se hárem lesz felforgatóvá. A fejlődés indító Oka nem gazdasági, hanem értelmi és erkölcsi. Hasonlóképpen elítéli a>z osztá'yharc ál­láspontját is. A valódi szocialistáinak a béíve s a kiengesztelödés áriaimára ke.l törökeénic, ez azonban osztályharc melteti soha el nem érhető, mórt a*z igazságtatemsirggal jár, az igazságra.anság pedig bosszúra és visszater- lásra ingerel. Az, aki m'ndig csupán a maga osztályán látja, csupán a maga osztályára Hi­vatkozik, amtiiszociiabsía mert az igaz! szo- c'alista az egész társadalom jólétét tartja szem előtt. Marx az osztályharcot azért il­lesztette a szocializmus dogmái közé, mert érezte, hogy a proteiármozgalom el nem Kép­zelhető bizonyos páthosz nélkül. A bérmun­kásnak, gondolta, látnia kiéül az ellenséget és egyesült erővel, oisztályonikéntko.! fel sor aiktoz- nía. Az osztályharc a történelmi mat'orial'z- m«us logikai következménye. Ha azonbar-i amaz megdőlt, nem maradhat érvényben an­nak a folyománya sem. A társadalom fejlő­dését a gazdaságiak mellett más tényezők is alakítják s Így a szoc ializmust támogató párt­nak nem osztálya apón kell megszütétnie. Különösen figyelemreméltó Rantsay Macdonald könyvének a szocialista állam­formára vonaikoző felfogása. Azt mondja, hogy értemHeg a köztársaság iáiban védhe­tő, mint a monarchia, de azért amaz nem tartóz k a szo-cialfemus lényegéhez. Mo-nar- chiábam is elgondiolhafó a szociafeimus. E te- kmtetben Lassaffie-nak az álláspont]\- fogadja *el. Tagadja azt Is, hogy a szocializm js mód­szere a forradalom volna. Igen, ők olyan vál­tozásokat akarniak, amelyik egészem más társadalmait téremtenek, mmt a mos tank aimely változáisdlí forradalmiak, a maitó na­gyon elütök, de azért nem revolúciók ered­ményei. íme, az angol muiníkáspárt vezérének a szocializmust illető nézetei. Meg áísz k raj­tok első tekintetre annak a józan kritikáinak a nyoma, melyet a fabiánnsek a marx'sva rendszerrel sz.vmbon gyakoroltak. Hideg an­gol feje nem hagyja magát etesábittatní a szél. söségektöl, hanem a tényeket, a lehetősége­ket, a gyakorlati étetet nézi s a szocialista el- inétetekbő. puszi In azoknak a tanoknak a h> vévé szegődik, amelyek követését a gazda­sági igazságosság s az egész társadalom java követeli. Természetes, hogy az ő gondolatai is kihívják maguk elten itt-ott a bírálatot. Csupán a föld s az ipari teke meionaiizáCCsát ornl tem. Hogy ez kívánatos, lehetséges-e, na- •gyon. kétséges. „Vcstigra terrent.“ ..'Á'~köz<:lá példák elriasztók. Nem is igen hiszem, hogy : ebben az irányban már a partement;• héí'yze: miatt is sokat tehetne,. Ha azonban sikerül n&k'*1ögalá'bb vatemiit aülwínia a tömegek fel­emelése, az ijesztő vagyoni . különbségek megszüntetése, a szükséges gazdasági nivel- te óőás, az osztályok s a népek békéje, köb csönös megértése érdtekében, akkor már mérhetlenül nagy szolgálatot tesz' nemcsak hazájának, hanem egyszersmind az egész em­beriségnek. nz&T ÍÍNöPSíJsAysft &crvt*xn«9Í„ tarts*! u# txivesfo&t is •»-T? 9 l'Wim»lIIIH|lHil*'lll1l"ll > IMIHMWIIIIIIHUWVIIB IIIHHii ' WPmi|l >I»»,H rüWMWJOBlKIggOW'aj Beoes: Bismarck dióhéjban A lengyel politika elkeseredése Benes elEea Varsó, január 16. (Saját tudósítónktól.) Amire még nem történt példa a lengyel saj­tóban, azt kiváltotta a franc a—cseh-szlovák szövetségi szerződés híre: az összes ellen­zéki és kormánypárti lapok erősen támadják ezt a külipoítikai eseményt. Rosner, a len­gyelek kiváló publicistája a Kurjer Polskiban hatalmas cikket ir a szerződésről, amelynek kiinduló gondo ata az, hogy egyik oldalról a pánszlávizmus, a másikról a francia—cseh­szlovák szerződés alkotja Lengyelország szá­mára a fenyegető veszedelmet. Keserűen ál- tep'tja meg a cikk, hogy Paris Cseh-Sz.ová- kiiát tette rn.g uj politikai rendszerének köz­pontjává és teljesen megfeledkezett Lengyel- országról. Még keserűbben panaszkodik azon a cikk, hogy Franciaország vissza akar tér­ni régi szerelméhez: Oroszországhoz. Len­gyelország úgy érzi magát, nini az a diák, akii érdemet énül consílium abeundít kapott. A lengyel politikai ételben rendkívül sok szó esik erről a szerződésről és mértékadó poli­tikusok Véleménye szerint ez a szerződés Lengyelország számára szo­morú tanulsága annak, hogy nagyon keve­set használt a teagyei kormányok eddigi szervilis politikája. Lengyelország kezdi érezni azt. hogy a francia politika Németországon kivü. a len­gyel pénzügyeket is rúnába. A tengyel köz­vélemény elkeseredése Ben.es elten óriási. Egy lengyel lap keserű iróniával írja, hogy Benes nem más, miint Bismarck dióhéjban. Egy másik lap azt a hírt. hogy Ben est a nép­szövetség leszerelési előadójává választot­ták, azzal a megjegyzéssel közli, hogy ez a tiszttég uj aik.a m.at és terepet fog adni Pe­resnek az intrikákra. A píalzi városok a szeparatizmus ellem Spsyer, január 16. Clives angol fökonzu! előtt egy. a pfalzi városok és falvak képvi­selőiből alakult pfalzi delegáció jelent meg. A városok képviselői a szeparatizmus ellen nyilatkoztak, a f. Ivak delegátusai azonban a .Íeghatárpzotíabban kijelentették, hogy csak autonóm kormány mentheti meg az országot a katasztrófától. A oém:-t szocPldemokraták !fövelrHí a szenátus összehívását. A német szoc'ál e­•mokrata szenátorok k ubV Irvdet intézete a szenátus elnökségéhez, amelyben rámntat- nak arra, hpgy január végén jár le az a ha­táridő. me'ven bein! a szenátusnak te kell tár- gya’ni a kéoviselőház álfa’ elfogadott tevas- latakat, főképpen az ép;tkezés! mozgalomrd és a haditokkantak segélyezéséről szóló ja­vaslatokat. A k’ub ezért a szenátus m'előbb! összehívását követeli. A levelet Heller sze­nátor ’rta alá. neműre vonatkozólag rendelkezett, mélyebb lélegzetet veit, mintha protestáló szándékát akarná bejelenteni. De az ünnepélyes gesz­tusból tartásból, vagy tán szcmpi lantásból megérhette, hogy most „ex ca.thedra** vala a beszéd. Ezért elhúzta a rántást a lyukról, a ko-móthoz ment. Kihúzta az alsó fiókot*. Ki­kotorászott egy négynyüstös ingé*gatyát. Folt hátán folt, az igaz, de tiszta. Odaadta az egyik bakternak: — Ehun van, nesztek — s ment vissza a rántáshoz, A biró ur nem vesz.égetett több szót, hanem vette a kalendáriumot a ükör mögü. és kereste benne: mikor is lesz a sar.ós nagyboídogasszonynapi vásár? Az egyik bakter ■ g a juhnyiró ollót csattogtatta: — No gyüjjék kend, Gyuri! A másik a fejős széket hozta az istál’ó- ből az udvar közepére az álatoknak miatta. Az öreg Gyuri rés) keresve pislogott körül: hogy lehetne meglógni? Debát a kapu bezárva, a bakterok közel s a parancs: pa­rancs! Szomorúan tilt ie hát a kis székre: — No nyúzzatok, ha van le ketek! S a bak tar már vágta is a feje búbján az Összegubancolt pamacsot, azután a tétel sohasemlátta sz kálit. Az öreg Gyuri keser­ves grimaszait észre sern vette. Bokáig járt a szürke kócban. ami Iehu It. A másik bakter meg verte a szappunhabot egy csészében s bátorítva dümiyögött: — Egész szép legény lesz kend. Mcjj- házasitjuk ujborra. Még Dongóné is me­nyecske ám! Csakugyan egész he’yrejött a képe mi­kor megindultak a viz felé. Elöl az öreg, ahogy dukál. Hátul a két bakter, a szappan­nal, meg a fehér ne müvei. Csak a falu végén lett egy kis baj.’ Mikor nyílt teret látott az öreg maga előtt, uccu neki! Átugrotta, az ut árkát s neki a mezőnek. A két bakter utána. Tán ufói se érték volna, ha a kurátor kompérjá- ba be nem akad a lába egy íökindába s has­ra nem esik. Olt osztán elnyúlt, lihegve, mint egy toprongyos béka. A kéí bakter ká­romkodva érte utói. De azért remény a re­mény, hogy belecsimpajkodjon az ember: — Szerelmes gyermekeim, már meg- nyuztatok — beszélt levegő után kapkodva — most a vízbe akartok fojtani? Egész nem­zetségem it» nyőtt fel, üt öregedett meg. itt hótt meg a Hernád mellett, akárcsak én is. Nem fiirclöte meg soha egy se. Hát nem áta lottok igy bánni egy öreg emberrel? Brrr!... — A parancs: parancs — hajtogatta az öreg bakter kérlelhetetlenül s lágyuló szivét megkemenyitette a bírói tekintély varázsa. — De nem tudja meg a biró ur, hogy nem fiirödtom. Adjátok ide az inget-gatyát, felveszem itt a bokorba magamra, oszt meg­van! — De vissza kell menni je’entkezni. Megnézi kendet. Kend olyan mocskos, mini a Kedron patakja. A vak is megszagolja, hogy nem fürdőtH A fiatalabb bakter, a gorombább, mert elvesztette valahol a kalapját a kerge tésben a kompér közt. megunja a fecsegést Meg­fogja az öreg gal ériát s felhúzza a földről: — Semmi prézsmutá'ás, oszt megvan! Gyün kend, oszt megvan! Amit a biró ur parancsolt, annak meg kell lenni, oszt meg­van! Az öreg, mln*t egy legionistajelölt, meg­adta magút. Mentek-anendegéltok a vízhez. Szép rez­gő nyárfák, könnyező fűzfák árnyékába ér~ tek. Egy nefelejtses, kakukfüves tisztáson Se­vetkeztek. — Még szegény Károly királynak se vó$ ilyen fürdőpalotája, mint nekem — hencegett a vén csavargó. Csak mikor a vízre nézett, akkor szomorodott el. — Ne sokáig kínozzatok, gyermekeim, ha már meg kell lenni. Mert még soha nem tróbáltam, mióta kétágú vagyok! — Mink se. Gyuri bácsi! — Tik se? Hét osztán mertek? — Nagy hatalom a biró ur! Muszáj, hát muszáj. Érezték, hogy a közös veszély összébb hozza őket. Az öreg csavargó félve dugta be a lábát Óvatosan, először az egyiket, azután a má­sikat. Libabörös, szurtos karját dideregve dörzsölhette, pedig ugyanám fütött felülről az Isten napja. A gorombább bakter sunyin a háta mögé került s nagyot lódított rajta, hogy derékig tántorodott be a vizbe. — így. oszt megvan! Az öreg megadóan mosolygott. — Nem is hittem, hogy ilyen jó ez,' gyermekeim! Lassan bclemelegedett. Pocskolí. Még le, is bukott. Utóljára még a bak terek kérték: Gyüjjön már ki kend. Elég lesz. \ Az öreg boldogan vigyorgot* s mesélt a maga eszejárásaként: — Tudjátok-e, ki az a Rockefeltér? — Tudja a fene! Mit bánjuk mi. akárki! — Pedig hát az a világon a leggazda­gabb ember. Amerikában lakik. Kétezer- millió dollárja van. Tudiátok-é mennyi az? Ha meg akarná olvasni százas bankókb a, akkor is &zán esztendeig kellene neki élni,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom