Prágai Magyar Hirlap, 1924. január (3. évfolyam, 1-26 / 449-474. szám)

1924-01-13 / 11. (459.) szám

HL Jm DL évfolyam 11. (459.) szám

Jm ^^-d8L 1?^; Prága, vasárnap, 1924 január 13

M JÜ$ JÍB ^0XSma^^m^mm r Mr™*

. J/V\7í&íA4}4t¥¥}T/1>T>

m Jr dm Jr ’&.JI Jm m Jm Jm m, Jyjf ^ JI? _ - Kiadóhivatal: PrAPa r.. Lmova

m& Wg 'eePSfitóBai olice 18. sx., Telefon 6797. szám.

v&r ^k£F' ^Sas^*^ 3**®r — Sürgönyeim: Ilirlap. Pralia. —

III. évfolyam 11. (459.) szám Prága, vasárnap, 1924 január 13

Előfizetési árak bel- és külföldön; Egész évre 300 Ke, félévre 150 Ke, neg7edévre 76 Ke, egy hónapra 26 Ke. — Egyes szám ára 1*20 Ke,

— Szerkeaztoeóg: Prága II., Sté- pánská-nliee 40. L Telefon : 30349.

— Kiadóhivatal: Prága I., Liliova alice 18. sx., Telefon 6797. szám.

— Sürgönyeim: Hírlap, Praha. —

Főszerkesztő:

PETR0GALLI OSZKÁR dr.

A Szlovenszkói és Rnszinszkéi Szövetkezett Ellenzéki Pártok

politikai napilapja

Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr.

Az ótátrafuredi értekezlet

(ií.) Prága, január 12.

Ótátra/fü-redetn holnap értekezletre ülnek össze a szövetkezett etillemzélkti pártok meg- váiLasz.to*fet megyebizottságii tagijai, hoigy m-eg- betszéljiéik a rövidesein talán mégis csaik összeülő megyei bizottságokban követendő taktf/i- k áljukat és szabályozzák a másik naigy ellenzéki csoporthoz, a szlovák néppárthoz való viszonyukat. Az értekezletnek ez a program - ja olyan nagyfontosságu pontokat ölél át, hogy Igen köinnyen nagyon jelentős hatásokat válthat ki a szloiveniszkói politika - egész struktúrájában

A kormánysajtó már hetek óta Já.zias feszültséggel szemléik hogy az ellenzék milyen előkészületeket tesz a megyei viborok eilső üléseire. A zólyomi- és pozsonytmiegyei szö- vetöke-zett ellenzék konferenciái látható módon Idegesítették a kormányköröket és ezt az idegességet csak fokozták azok a híreik, amelyek a szlovák néppártnak és a szövetkezetit ellenzéki pártok együttműködésének lehetőségéről számoltak he. A koirmiálny érzi és tudja, hogy a megyei közgyűléseken súlyos harook várnak a koalíció programjával megválasztott maroknyi táborra es Érendéjí darabontjaira s ámbár a megyék hatáskört már "joeíőre' alaposain kariillriye-ste, tisztában van azzal is, hogy az ellenzékinek mos t Sol- vonuló friss erői odalent valószínűen nagyobb gondokat fognak neki okozni, mint a parlamenti ellenzék, amdy az immár am-akriomisz- tilkussá vált s a korrupció mocsarába f-uit nemzetgyűlésen részben, mert elvesztette a kedvét, részben pedig, mivel nem képes önmaga elé határozott célokat kitűzni, nagyobb akciókkal nem nyugtalanítja a kormánypártii frontot. Már ebből is az a tanulság kínálkozik, hogy a megyei bizottságokban az eien-: zéknek nem szabad abba a hibába esnie, airnéiy a parlamenti oppozició erejét lankaszt- ja, azaz nem szabad apró csoportokban és megbontott erővel harcba szállnia a koalícióval, 'amelynek különböző pártjait ma már csak egyedül az az elszánt akarat tartja össze, hogy a hatalmat és annak elönyeiit kiélvezhessék addig a napig, ameddig a mostani nemzetgyűlési ciklus tart.

Mint említettük, a koalíció idegesen szemléli a szlovenszkéi eseményeik alakulását, aminek nemcsak belpolitikái, hanem részben külpolitikai okiai is vannak A nyugati közvélemény éppen a legutóbbi napokban reagált iígen élénken a szlovenszkói állapotokra, úgy hoigy a cenzúra jónak látta elkobozni azokat a szemelvényeket, amelyeket egyes újságok az angol lapokból vettek át. Az olasz sajtó és főként a milánói Seoolo szintén beható figyelemmel kliséd a szlovenszkói alapotokat, amire a prágai küilügyminrszteduimhoz közel álló lapok nagyon fölszlsszentelk, sőt Benes esetleges intervenciói ára is céloztak. Kormány körökben mindezeket a sajtó hangokat ugyan a szlovák néppárt propagandájára igyekeznek visszavezetni, ámdie a dolgot nem lehet ily egyszerűen elintézni, hiszen még Sootius Via tor is, akiiről pedig a legjobb akarattal sem lehet elmondani!, hogy elfogult hii- ve a szlovák néppártnak, most készülő könyvében tavaszi tanu'lmányutja közben szerzett tapasztalatai alapján (sok téves beálitása mellett) számtalan olyan adatot hoz föl, amelyeket a kormányzásnak prágai módjára nézve igazán nem lehet hízelgésnek tekinteni. És ugyanannak a* Sootius Viiatornak igen sok fáradságába kerüli ellensúlyozni! ama támadásokat, amelyek igen előkelő angol lapokban, például a liberális Manchester Guardiámban jelöninek meg Ml inka politikájáról. A szloven- sákói keserűségnek tehát visszhangja kél az európai közvéleményben, aminek a belföldön is meg lesz az a hatása, hogy felfokozza az

ellenzék Öntudatát é:S az antonomisták erős akaratát. Meg fog ez nyilvánulná a megyei bizottságokban is, amelyeknek tribünjeiről az egész világ újabb részleteket fog megtudni Szlovenszkó három nemzetének sérelmeiről.

Ilyen élőjelek között üli össze holnap az ótiátrafüredü értekezlet, amelynek különös súlyt ad az, hoigy mögötte több mint egy negyedmillió választó sorakozik föl, akik vala- mennyien elégedetlenek a mai rendszerrel és Szlovenszkó sorsának jobbraíoirdufását s az autonómra eljövetelét várják. E hatalmas tábor bizalma öntsön erőt megyei képviselőinkbe és töltse el őket azzal a büszke tudattál,

; hogy tanácskozásaik menetét százezrek ro-' konszenve kfiséri, aminthogy e százezrek mellettük fognak állam akkor is, ha a kormány netalán akadályokat gördítene közérdekű munkásságuk sikere eilé. Szlovenszkó három nemzete ősszel kinyilvánította', mit akar. A mi megyei képviselőink törekvése pedig kongruens a népakarattal, működésűk tehát Szlovenszkó őslakosságának javát szolgálja,, azért mindenkinek, aki válóban szeme előtt tartja az őslakosság érdekeit, támogatnia kell őket meibéz munkájukban. Nem volt okos dolog, hogy olyanok, akik ezt a célt tűzték ki maguk elé, kicsinyes okókból eltérő -utakat kövessenek.

A maggar eltemeti a liliSUlHi Kölcsön ellen

Hogyan vélekednek a pártok a kölcsönről? — Görgey József, Gömbös Gyula, Szabó József, Beck Lajos és Rassay Károly nyilatkozata a P. M. H. részére

Budapest, január 12.

(Kiküldött munkatársunktól.) A népszövetség jelentésének közzététele után a politikai világot igen élénken foglalkoztatja a külföldi kölcsön ügye. A ködösömről a vé.emé- nyek igen megoszlanak és ezért nem 'tartottuk érdckteCietijnek, hogy a kölcsön ügyéb en az egyes po®t'ka(i párták áításpouíCát meglsmer- jük. A parlament fpüyoisóiin álka'ilmarn volt több poSStilknsdall beszélni. alkilk ihayUk: '\9% pártjaik álláspontját a k'öyetklzőkben voltak Szíveseik a Prágai Magyar Hiiifep részére kifejteni.

Az egységes párt

álláspontjáról Görgey István memzefgyüési képviselő a kiövetkezöikiet mondotta:

— Magyarországnak az a törekvése, hogy aíz utódáfeimcklkia1! mielőbb normális é!s szabad gazdasági kapcsolatot létesítsen. Ennek pedig előfeltétele, hoigy olyan légkör teremtessék, amdy lehetővé teszi, hogy az egyes álaimdk között komoly gazdasági' és kereskedelmi szerződésekéit kössenek. A külföldi kölcsön ebből a szempontból igen nagy jelentőséggel bir, mert csak a külföldi kölcsön segítségével tudják Magyarország gazdasági egyensúlyát helyreáll tani, a koronát stabilizálni és az államháztartás derítés politikusnak kötelessége, hogy küzdjön a jegyzőkönyvek ratifikálása dilién. Az ellenőrzés sullyos volta teljes gazdasági kd- Ibásiziiálás'uinkiat eredményezi és tiszta agrár állaimmá sülyesztíi Magyarországot. Ha elfogadjuk a megállapodásokat, akkor ennek következménye, a magyar ipar visszafejlődése lesz. Az idők abnormális voltának megreiefiően abnormális Intézkedésekkel ^ kél szanálni, a helyzetet. Tiltakozom a magám és pártom nevében az ellen, hogy a • kormány az eddigi mederben folytassa tovább a tanácskozásokat és meg kel állapítanom, hogy már is olyan méretű megállapodásokról van szó, amefl sziknek stormro- zása inkább ma, minit holnap kívánatos.

A Prágai Magyar Hírlap munkatársának külön kérdésére Gömbös egy mondattal válaszolt :

— íria meg, kérem, hogy a kölcsönt mai formájában a legnagyobb nemzeti szerencsétlenségnek tartom, mert a feltéte ek teljesen ilíuzóriussá teszik Magyarország önállóságát.

A párfouklvüíi ellenzéki képviselők

részéről Beck Lajos volt államtitkár a következő nyilatkozatot tette:

cifiét kiküszöbölni. Mind addig, am íg ez meg nem történik, ameddig ezek az előfeltételek nincsenek meg, addig nem ülhetünk le kereskedelmi szerződéseket kötni, mert a gazdasági bizonytalanság nem ad kellő tárgyalási alapot. A kereskedelmi tárgyalások megindítása élőtt igen fontos, hogy az uj vámtarifa életbelépjen, amely már teljesen elő van készítve és a legközelebbi időben a parlament elé kerül. Erre annál inkább szükség van, mert hiszen a bölcsőin törlesztésének első biztosítékául Msigyar- oins'zág vámjövedeiimei lesznek lekötve és ezért pontosan tudnunk kelik hogy milyen bevételire számíthatunk a vámokból. A magyar—cseth-szlov ák kereskedelmi szerző- dés a cseh ipar szempontjából sekk a'1 nagyobb jelentőséggel bir, miint a mi szempontunkból, mert a cseh iparinak sokkal többet jelent a magyar piac, minit a magyar iparnak a Cseh-szlovák piac.

A fajvédők

a leghevesebb ellenzői a-kölcsönnek. A legutolsó két nap alatt is három fajvédő szónok: Eokhardit Tibor, Friedriidh István és Gömbös Gyula szólaltak föl a parlamentbem és élesem bírálták a kölcsönt. Gömbös Gyuila a parlament folyosóin több ujságirónak, köztük a Prágai Magyar Hírlap munkatársának is a következőket mondotta:

— Ha a miniszterelnök és -a többségi párt ratifikálja a külföldi megállapodásokat, akkor gazdasági és politikai Trianonnal állunk szemben, amely a magyar jövőt bizonytalanná, a magyar faj megerősödését 'pedig lehetettemmé teszi. Minden kfflki'isimiere— A kölcsönnek most publikált föltételei csak azt bizonyítják, hogy gazdasági egyensúlyunk helyreállítására a kölcsön milyen nagy segítséget jelentett volna — egy évvel ezelőtt. Ma azonban a 250 millió 'aranykoronát elő tehetne teremteni a jelzett föltételek mellett Magyarországon is, ha a jóvátétel és az ezzel összekötött áldozatok elmaradhatnának. Kiváncsi vagyok, hogy a nemzetgyűlés milyen álláspontot fog elfoglalni a kölcsön ügyében, amely nézetem szerint egyrészt rövid lejáratánál, másrészt kicsiny összegénél fogva teljesen elégtelen arra, hogy Magyarország gazdasági helyzetét szanálja. Nézetem szerint teljességgel lehetetlen, hogy egy szerény tá! lencséért eladjuk egész jövőbeli ipari fejlődésünk és iparfejlesztésünk lehetőségeit.

A liberális ellenzék

álláspontját Rassay Károly a következőkben

körvonalazta:

— A 250 millió aranykoronás kölcsön Magyarország részére teljesen elégtelen. Hogy mik voltak a számítás alapjai, nem tudom, mert a költségvetést évek óta nem ismerem, nem ismerem a kormány bevételi forrásait és teljesen tájékozatlan vagyok kiadásairól is. Ilyen körülmények között nem ismerhetem természetesen a segítés előföltételeit sem. Ha a kölcsön azonban csak az államháztartás deficitjének fedezésére fog szolgálni, a legnagyobb kétely tölt el az iránt, hogy ezt a kölcsönt egyáltalában föl szabad-e venni. Az ország gazdasági helyzetének szanálására eddigi értesüléseim szerint a kölcsönből egy fillért sem fognak fordítani és éppen ezért a liberális ellenzék nem lesz abban a helyzetben, hogy a kölcsönről szóló jegyzőkönyvek ratiíiká- ■ lását megszavazza.

A keresztényszocialista párt

álláspontjáról Szabó József nemzeigytilési képviselő, a magyarországi keresztényszocialista párt főtitkára a következőkben volt szives tájékoztatni:

— Egyszerűen nem hiszem, hogy a kormány a külföldi kölcsönt az eddig ismertetett súlyos föltételek mellett igénybe veszi. Ha mégis megtenné, úgy azt csak azért teszi meg, hogy igazolja a tárgyalások megkezdése előtt hirdetett azt a pénzügyi programját, hogy az ország pénzügyi helyzetét külföldi kölcsön nélkül nem lehet egyensúlyba hozni. A kormány okosabban tenné, hogy — ha látja, hogy eredeti tervei szerint a külföldi kölcsönt nem tudja megszerezni — nem fogadja el a súlyos föltételek miatt ezt a jelentéktelen összeget, amely pénzügyi helyzetünk egyensulyba- hozatalára amúgy is kevés. Ha azonban mégis megtenné, azt hiszem, hogy a nemzetgyűlés annak idején más álláspontra fog helyezkedni.

A kisanlaut és a kölesen

Egy a kormányhoz közelálló politikus a kisantantnak a magyar kölcsön ügyében elfoglalt álláspontjához a következő megjegyzéseket fűzte:

— Egyetlen szó sem igaz abból, hogy a kisaníant saját jószántából változtatta volna meg álláspontját a kölcsön ügyében. Más erők játszottak itt közre. Benesről jól tudjuk, hogy nem segíteni akar Magyarországon, sőt inkább még a lélekzetet is belénk akarja fojtani. A kisantant és Benes voltak azok, akik mindent elkövettek a magyar kölcsön meghiúsítása érdekében mindaddig, amíg egy bizonyos nagyhatalomtól intést nem kaptak. Éppen ezért nagy kétkedéssel kell fogadnunk a kisantantnak velünk szemben tanúsított „jóindulatát".

(b. 1.)

Egy cseh lap lesújtó kritikája a mai rendszerről. A Lidové Líisty figyelemreméltó köve tikeztetéselkieit von le a szeszbotrányból. Azt állítja, hoigy a világon Cseh-Szloválkián kívül nincsen miég egy olyan állam, abol a politikai pártiolkmalk olyan hatalmas szervezetük lenne, mint amilyen szervezetűik a cseh nemzeti szocialistáknak van. A forradalom óta igénybe v-ett ui esziközök gazdag pártokat teremtettek, melyeik busásan fizetett titkárokat, újságírókat és agitátorokat alkalmaztak. „A szeszbotrány rejtéllyéniök kulcsát is ebben lehet föltalálni — véli a L L. — és a szesz- botrányt valószínűen rövidesen követi a cukor-, szén-, petróleum-, ló- és földbirtokbotrány és még Isten tudja, miféle más botrány". A lap s-zerimt a szeszbotrányt nem lehet egy párt végrehajtó bizottságának határozatával vagy e-gyik-másik pártvezér eltárvdi-tásával elintézni, hanem meg kell szüntetni a drága és fényűző pártszervezeti aparátust. Ez a rendszer a háború utáni időből maradt meg, miveí pedig minden téren vissza kell térni a háború előtti élethez, itt is szükséges, hogy a politikai pártok leszállítsák a költségvetésüket, fölösleges alkalmazottaikat elbocsássák és úgy rendezkedjenek be, ahogy azt a párt pénzügyi ereje megengedi.

100 cscii-szl. boronáért

fizettek ma, iarniár 12-én: Zürichben 16.775 sváici frankot Budapesten 34 000.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát

Berlinben 125Í860Q 00Q00Q*— német márkát