Prágai Magyar Hirlap, 1924. január (3. évfolyam, 1-26 / 449-474. szám)
1924-01-11 / 9. (457.) szám
2 Péntek, január II. Borovszky tsjabb magyarellenes kirohanása Prága, január 10. Borovszky Géza magyar szociáldemokrata képviseli) nem elégedett meg azzal a kirohanásával, amelyet egy parlamenti beszédében intézett Magyarország ellen, hanem jónak látta, hogy egy koalíciós lapban, a cseh szociáldemokrata Právo Lidu'ban, megismételje szégyenteljes támadását. A csongrádi merényletről ir és noha minden jóérzésü ember tisztában van azzal, hogy e merényletnek semmi köze nincsen a politikához és az egész világ meggyőződhetett arról, hogy a magyar kormány a legeré’ye- sebben rácsapott a merénylőkre, mégis fölhasználja a szomorú esetet arra, hogy a magyar kormányon üssön egyet és a Bethlem- konmány el távoli fását követelje. Borovszky parlamenti beszédére annak idején jói megfeleli Pa lk öviek Viktor, keresztényszociális ■nemzetgyűlési képviselő, akinek szavait a szlovenszkói és ruszinszkói magyarság a legnagyobb mértékben helyeselte. Mostani kirohanásával is kár volna hosszas abban foglalkozni. Minden magyar ember könnyen megalkothatja ítéletét arról a szociáldemokrata képviselőről, aki magyar ember létére orvul meg Járna dija Magyarországot és aki ellenzéki „politikus létére44 egy koalíciós lapba, ir cikket, hogy ezáltal a magyar kisebbséggel szemben oly fényesem viselkedő prágai kormány jóindulatát megszerezze magának. A német szociáldemokraták sohasem engednének meg maguknak ilyen kirohanást Németország vagy Ausztria ellen, noha ott sem az ő „elvtársaik44 vannak ha {Iáimon. Uj gyorsvonatok Magyarországon keresztül Lemherg hiúméi vonal — Pozsony-iiumei vonal — Uj gyorsvonat Budapest és Bukarest és Budapest és a Tátra között. Prága, január 10. Az európai vasúti társaságok legutóbbi nizzai konferenciáján, melyen huszonöt állam százhuszomnégy delegátussal képviseltette magát, Magyarország javaslatára részletesen kidolgozták a Lengyelországot Magyarországgal összekötő gyorsvomatközle- kedés módozatait. A vonal Cseh-Sziovákián keresztül Magyarországba, onnan Jugoszláviába és Fiúméba vezetne. Az útvonal képe: Lemberg — Lavocne — Sátoraljaújhely — Budapest — Dombóvár — Zágráb — Fiume. Fiúménak beleegyezésétől függ most már egyedül a közlekedés rendszeresitése. — A cseh-szlovákiai delegátus javaslatára elhatározták, hogy ezentúl a nagyon erős Csehszlovák Adria - személyforgalmat nem Ausztrián, hanem Magyarországon át fogják lebonyolitani, Pozsony — Szombathely — Győr — Nagykanizsa — Zágrábon keresztül. A terv végérvényes keresztülvitele immár csak a magyar, jugoszláv és cseh-szlo- vák delegátusok megegyezésén múlik. — Az esztendei gyorsvonatnak Belgrádiig lesz csatlakozása és Budapest—Bukarest között uj gyorsvonatközlekedést létesítenek Nagyváradon és Kolozsváron kérészül. — Budapestről két uj gyorsvonatot indítanak el, az elsőt Nizzáig Bécsen keresztül, a %másbdifkat Kassán kérésztől a Tátrába. Románia nem fárul Uoizá a francia—isch-sziovák szerzőű<ei Duka kijelenti) hogy Benes BuScarest felhatalmazása nélkül tárgyalt — Duka a magyar kölcsönt elgáncsolni igyekszik — Románia a váíaszűton Bukarest, január 9. (Saját tudósítónktól.) A romáin poliiálkai közvélemény a cseh-fran- cia szövetségi szerződés depressziójának hangulatában nagy aggodalmakkal néz a belgrádi konferencia elé. A Románia című lap szerint Duka Belgrádiban még egy utolsó kísérletet tesz a magyar kölcsön megakadd yozá- sára s kívánni fogja annak elismerését, hogy Románia mint háborús fél állott Magyarországgal szemben, következésképpen mentesíteni kell az 1919-lki megsz i ásért járó jóvátétel alól. Duka arra fogja kérni a kisantant képviselőit, hogy válla janak szolidaritást Romániával ebben a kérdésben és tegyék ettől függővé a magyar kölcsönt. A Románia szerint Dukának ez a kísérlete sikertelen lesz, mert a francia—csehszlovák szerződés és Magyarországnak Csehszlovákiához való közeledése nehéz helyzetet teremtett Duka számára. A Románia cikkének utolsó résziében kijelenti, hogy diplomáciai (körökben azt álit- jiálk, hogy Európa keleti á'tomtai közül egyediül Magyarország kapott információt a francia'—cseh-saJO'vák-szövetségiről. Ez azért történi, mert Magyarország i,s fontos szerepet kapott a jövendő kombinációban, amelynek kezdő mozziamata e szövetség. Micsoda uj kl- ábrándulásokait főig még hozni a belgrádi konferencia — kérdezi a lap. Az Adeverui Dukálnak ama kijeiéütését, hogy a belgrádi konferencia nem nagy jeleintöséigiü, komin éntá )a és kiiijeilienti, hogiy eíviliág talán igaza van Duiká- nak, de nincsen kizárva az, hogy a konferencia napirendjének valamely tárgyához fűződő incidens nagyjelentőségűvé válik. A kisan- tantná’, amelynek egyik tagja nagy horderejű diplomáciai tevékenységet fejt ki, az ilyen Incidensek éppen nem valószínűtlenek. Az A devonul egy másik cikké ben, amely a fnancka—cseh szövetség kérdését fejtegeti, ■kijelenti, hogy Románia nem tud szövetkezni olyan politikai kombináció vak amely nemcsak nem biztosítja úgy kelteti, mint nyugati határait támadás eíHiem, hanem kehemetlev helyzetbe juttatná Romániát azzal a szomszéddal szemben, aki egyik határát kétségbe vonná. Románia tehát nem járulhat hozzá ahhoz, hogy a kisantant helyeselje a francia— cseh-szlovák szerződést, csakis azzal a föltétellel, hogy a francia—cseh-szlovák- szövetség nem vonja maga után az Oroszországgal való szövetkezést add g, amíg Oroszország formailag Is el nem ismeri a Dnyeszter-folyót határként. A íap kijelenti, hogy ez a szerződés a Ikis,antant államait ama diitemuma elé áillitja, hogy vállas szamaik Franciaország és Anglia között. Érzelmi és politikai szempontból — jól lehet, Franciaország nem nagyon kényezteti Románcát — Románia Franciaország felé hajlana,, azonban gazdasági és pénzügyi szem- pooJbói Anglia az a tényező, amellyel számolnia kié!?!. Előállott — írja a ap — az az igen súlyos és kényes pillanat, amelyről néhai Taike Jonescu mondotta, hogy leginkább fél tőle. — A bukaresti politikusok rendkívül rosszáé ven veszik, hogy Benes nem értesítette a román kormányt airról, hogy milyen ■lépésre határozta el magát a francia—csehszlovák-szövetség létesítésével. Jorga Miklós cfezkirétien így fejezi ki ezt a föíMborodást: — Kivárnáltos lett volna, hogy kormányunk előzetesen Kiformálva lett légyen erről az aktusról. ■— Hitre jár annak is. hogy a kisan- tant belgrádi konferenciáján szó lesz egy külön gö rög—jogos z l á v—romáu-szövc tsé g r öl, amely akkor jönne létre, ha sikerülne a görög köztársaság megaliakuiiáisáf megalkadá- lyozmi. Bukarest, január 9. (Saját tudósítónktól.) Román politikai körökben az a hír terjedt el, hogy Benes az egész kisantant nevében kötötte meg a francia—cseh-sziovák szerződést. Hivatalos helyről táviratot intéztek Prágához arra nézve, hogy mennyiben telel meg e hir a valóságnak s e táviratra Prága megerősítette, hogy Benes közvetve az egész kisantant nevében kötötte meg a szerződést. Duka külügyminiszter elutazása előtt nyilatkozott a kérdésről és ezeket mondotta: — Románia nem adott senkinek sem fölhatalmazást arra, hogy akár közvetlenül, akár közvetve az ö nevében bármiféle megegyezést kössön, de arra sem, hogy Parisban bárkivel is tanácskozásokat folytasson. Ha Románia tárgyalni akar, úgy azt közvetlenül teszi és közvetítőkre nincs szüksége. Dukának ez a nyilatkozata óriási föltií- nést keltett és érthető érdeklődés nyiivánui meg most az iránt, miképpen intézik e! ezt a kényes ügyet Belgrádban. Á népszövetség tanácsa előbb tanácskozik a magyar kölcsönről, mint a jóvátétel* bizottság Május utolsó vasárnapja a hősi halottak emlékünnepe — Bárczy Apponyiva! és Andrássy- val akarja megcsinálni a liberális frontot kitaláltak, azt akarják reánk is erőszakolni. Budapest, január 10. (Budapesti szerkesztőségünk jelentése.) A Pesti Naplónak Londonban azt a fölvilágo- sitást adták, hogy január 16-án, amikor a népszövetség magyar bizottsága Londonban ülésezik, aláírják a jegyzőkönyveket és kijelölik a Budapestre küldendő népszövetségi ellenőrt. A jóvátétel! bizottság januái második felében hozza meg határozatát a zálogjogok íölfüggesztéséről. Februárban Budapestre érkezik a népszövetség delegációja s megtörténik a belföldi kölcsön fölvétele, a Jegybank fölállítása és a szanálási program végleges megállapítása. E munkálatok befejezése után, március elején megkezdődnek a tárgyalások a külföldi kölcsön fölvételéről. A kp föltünőnek tartja, hogy a jóvátételi bizottság csak a népszövetségi bizottság londoni tanácskozása után ül össze, noha az eddigi program szerint előbb a jóvátételi bizottságnak kellett volna meghozni elvi határozatát, amelyen azután a népszövetség gyakorlati értékű határozata fölépült volna. Javaslat a hősi halottak megünnepléséről A nemzetgyűlés délutáni ülésén Csáky gróf honvédelmi miniszter beterjesztette a hősi halottak emlékének megünnepléséről szóló törvényjavaslatot, amely szerint minden év májusának utolsó vasárnapján megünnepelnék a hősi halottak emlékét. Lukács György az mdemnitási vitában romboló munkának mondotta a fajvédő mozgalmat. Amit az utódállamok a zsidóság külön nemzetiségéről mint statisztikai nóvumot A tájvédelem és az antiszemitizmus szinonim fogalmak. Az antiszemitizmus ellenkezik törvényeink alapvető tételeivel, de nem egyeztethető össze a keresztény világnézettel sem. Bárczy ék liberális ellenzéki frontot alakítanak Politikai körökben elterjedt híreik szerint Bárczy István egységes Iberális ellenzéki fronit alakításán fáradozik, melynek vezéréül Aipponyit óhajtjuk megnyerni. Apponyi és Adrássy, akikkel a dologról tárgyaltak, még neon nyilatkoztak. Az alföldi dandár Héjjas katonai diktatúráját akarta A csongrádi merénylet ügyében lefolytatott nyomozás kiderítette, hogy az alföldi dandár ie adata a mai kormányrendszer eltávolítása volt. Sághi János szerint a katonai diktatúra feje Héjjas lett volna. A dandár szervező munkálatai kiterjedtek az egész Alföldre s a dandár nrnden percben kész volt a hatalom átvételére. — Diószeghy János miniszteri tanácsos a Magyarország munkatársának kijelentette, hogy az Internálási eljárási azok el’en is megindítják. ak;k ha nem is vesznek részt atrocitásokban, de veszélyeztetik a köznyugalmat. — A rendőrség az összes atrocitások nyomozási anyagát egy komplexumként kezeli s újból előveszi a Reiz* mann-. Somogyi—Bacsó-gyi kosság aktáit is. Tárcarovatunk: Szombat: Bányay Béni: Egyszer egy asszony. Vasárnap: Jakab Géza: Ör a Hargitán. Daniéin é-L e n g y e 1 Laura: A feleség. Gábris adója — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Farkas István. Gábris — a községi kisbiró — nagy robajjal nyitott be a korcsmába, ahol javában folyt már a vasárnap délután, kártyajáték. — Hallottátok-e hé!? — kiáltotta lihegve. — Uj adót vetettek megint a nyakunkba. Kíssimon Laci húszait tartott a kezében, biztos nyerés, azért hát nagy mérgesen mordult rá Gábrisra: — Ne lármázzák kend! Nem látja, hogy tartom a bankot!? Gábris valóban nem látta. Előretasz’gál- la magát az emberek között. — Uj adót vetettek ki, halljátok-e llé! A bíró az ivó ajtajában állott. Kérész, ülik iái tett a szobán: —. Honnan tudod te? — Honnán-e? Azt kéret ? Most gyövök a jedző tői, az mondta nekem. » — No akkor rosszkor hallottad, mer éppen egy féldecit akartam fizetni. Gábrisban meghűlt a vér. Hibázott, hogy így tele szájjal hirtelen tudomásra adta a dolgot, de inár késő a szánom bánom. — Még nem egész b z-to.s, még nem egész biztos — mentegetődzött akadozva — csak a jegyző mondta. — De mégis csak van benne valami. Ok; nélkül nem mond a jegyző semmit. Kovács Anita!, a törvénybiró már eleje- j tői fülelt a beszédre. Most odasettenkedett j melléjük. , — Milyen adóról is légyen szó? — kér- ’ dezte kíváncsian, — mer4 arról beszéltetek, amint hallottam. A biró vállat vont. — Gábris beszél valamit. Még én se igazodtam el rajta. Próbálkozz ővele. Gábris kihúzta magát feszesen. A féldc- onek úgyis fuccs, legalább hát a tekintélyt tartja. — A jedző emftette az adót ... — A féldeoi hrtelen elvesztése meg hozzátoldiatta vele: — Még pegyig sok lesz aszongya. — Kár vót pedig ládd memmiondanod. Éppen egy féldecit akartam néked is kém ! De, hogy így újabb fizetségnek a bírit hozod, magamtul is mevvonom a nrtoodkat. Gábrissal forgott a világ. Karikákat hányt a szeme a keserű méregtől. — Ördög bújjon az adójába — gondol' a magában — ihon e, a második féldecit sza- 1 ajtóm el érte. Cse n d esség t ám a dt. A b’ró odament a sarok asztalhoz ahol az idősebb „törvénybéli44 emberek idogá'tok, Azoknak vitte az újságot. — Hm. aszongya Gábris . . . hogy valami tij adót vetettek a nyakunkba. FölíUölték a fejüket rá. — Csak nem? — Kérdezte kétkedőén Kovács kis Imre, a pénztárnok — hisz4 eddig se igen fizettek kasszába! ő mondta. A jedző töl hallotta. Pali bátya — aki a legöregebb esküdíje a falunak — kérkedően rázta a fejét: — Nem lesz abból semmi! Nem hszem én azt, ha maga a főjedző mondta vóna is. Az ital beszél Gábrísbul, akármi légyek. Valaki bólintott rá. —• A‘hibát! így tehát a Gábr's uj adója letárgyalta- tott. A falusi gerusia napirendre tért fölötte, egyebeket meg mit érdekelné? . . . Gábris a korcsmárost kereste a szemével. Hogy meglátta, hozzáment, legalább egy féldecit mégis csak meg szik a maga kontójára. ■ A söntósben azután kiöntötte a haragját: — De, hogy nekem el nem h'szik! Ollyan adó lesz pedig meMlássa, hogy kódún mehet a falu. A jedző s igen osudálkozott rajta, amikor óvasta. A korcsmáros nem értette. Nem is ott járt az esze, mert az egy'k legény az előbb letagadott egy üveg sört. Nem volt egészen bztos benne, azt számolgatta hált most a fejében kinek adott sört a délután. —* Mégis csak letagadta a disznó — mondotta félig hangosan, maga elé. Majd Gábrshoz fordult: — Mit mondóit Gábris? Nem jól hallotton! az mént! — Ollyan uj adó lesz uram, hogy kó- dussá teszi a falut A korcsmáros meglepődött. — Kitől hallotta? — A jedző úrtól. Tüle jövök. — Nono . . . Hát igaz lesz csakugyan? Tegnapelőtt Ibaflottam én is v alant t a városban . . . A korcsmárosmé jött újabb tele üvegeikkel. Odaszólt az urához: — Gálbrisnaik adj egy deoi rumot, úgyis vasárnap van máma! A korcsmáros megrázta a fejét. — Nem lehet szivem, uj adót vetettek a nyakunkba! Spórolni kell! Gábris majdnem lefordult a lábáról. — Két féldec, meg egy egész deci! — járt a fejében, — Istenem! mér4 is tetté4 engem illyen szerencsétlenné!? . . . Dögöllyön meg az is, aki valamikor az adót kitanáta! A korcsmáros odébb akart menni. Odaszólt hát Gábrsnak: — Akar-e valamit?! Gábris egy rettentő nagyot fohászkodott: — Aggyon má4 egy féldecit, ászt a keserves kuruc teremtésit neki! — Ne káromkodjon hé? Nem bántotta senki! Gábris k'düllesztette a mellét: — Nom-e? De uram az a rongyos adó mevviselt márna. Nem is veszem én a nevét még eccer a számra! Én vagyok az első. aki mes^.eveudett! És egy keserves, mély sóhajtással gába öntötte a komisz pálinkát . . . ma-
