Prágai Magyar Hirlap, 1924. január (3. évfolyam, 1-26 / 449-474. szám)

1924-01-01 / 1. (449.) szám

3 Kedd; Január 1. _______ ____________________________________zr/wfWJWGwxfmim? Sc hmidt szenátor mandátuma Prága, december 31. A keresztényszocial sta párt elnöki ta­nácsa december 22-én Pöstyénben tartott ülésén elhatározta, hogy közzéteszi azokat az okiratokat, amelyek a Schimdt-esetre vo­natkoznak, nevezetesen a párt pozsonyi helyi szervezetének decemberi 11-én hozott kizáró határozatát, a szenátornak erre adott vála­szát, végül az elnök tanácsnak december 22-én meghozott határozatát. A helyi szer­vezet határozatát annak idején közöltük, most pedig az elnöki tanácsnak azt a hatá­rozatát tesszük közzé megokol ásával együtt, amely jóváhagyja a pozsonyi szervezet állás­foglalását. Az országos elnöki tanács helyben­hagyja a pozsonyi helyi szervezet vezető­ségének 1923 december hó 11-én kelt -azt a határozatát, amellyel Schmidt Károly Jenő urat, evangélikus föesperest a keresztény- szociáliis pártból 1923 december hó 1-d ha­tállyal .kizárta, öt szenátori mandátumának letételére felszólította. Erről Schmidt Károly Jenő evangéli­kus főesperes urat azzal a fölszólít ássál rendeli értesíteni, hogy mandátuma letéte­lének megtörténtéről a párt országos köz­pontját jelen határozat kézbesítésétől szá­mított nyolc nap alatt értesítse. Ilyen érte­sítés be nem érkezte esetére utasítja az elnöki tanács a párt elnökségét, hogy a törvény 13. szakasza alapján a választói bíróságnál Schmidt Károly Jenő ur mandá­tumának megsemmisítése végett .a kellő lépéseket megtegye. E határozat ellen a szervezeti sza­bályzat idézett rendelkezése szerint to­vábbi jogorvoslatnak helye nincs. Indokolás: Az országos elnöki tanács a határozat érdemi felülbírálása előtt Schmidt Károly Jenő urnák 1923 december hó 14-én kelt s az iratokhoz csatolt beadványában foglal­tak alapján vizsgálat tárgyává tette a po­zsonyi helyi szervezet vezetőségének ille­tékességét s 'megállapította, hogy az a ha­tározat meghozatalára illetékes volt. Schmidt Károly Jenő ur ugyanis a fent említett beadványban közli, hogy a kizáró határozatot tudomásul nem veszi s az ellen is tiltakozik, hogy a párt az ő szemé­lyével foglalkozzék s indokolja ezt azzal, hogy ő az országos keresztényszooiális pártnak nem tagja, belépését a pártiba se szóval, se írásban be nem jelentette, párt- fogadalimait nem tett s párttag jogait és kö­telességeit nem gyakorolta, pártil'.etmé- nyeket nem fizetett. Ez az állítás azonban épp oly téves, mint amilyen téves annak indokolása. Schmidt Károly Jenő evangélikus fő- esperes ur akkor, amidőn az országos ke- resztényszooiális párt szenátori jelölőlistá­ján jelöltetett, a törvény által megkívánt nyilatkozatot aláírta. E nyilatkozatban ki­jelentette, hogy az országos keresztény- szooiális párt jelölését elvállalja s más párt •tiszteletben álló debreceni polgár leányának a kezét. Az asszony, Diószegi Sára, egyike volt azon kevés hölgyeknek, akik valóban müveitek voltak. Nemcsak elmecsiszoltság­ból állott a műveltsége, de lelki nemességből is. íme, az átöröklés tényei a gyermekben. A'vézna kis Miska gyerek anyjától örökölte elmélyedő, érzékeny leikét, apjától a dévaj, tréfaszerető természetét. Mint apró gyermek már csodaszámba ment Magától tanulta meg a betűvetést s ötéves korában már ver­seket csinált. Ez a nagy tehetség némi ked­vezést csikart ki professzoraiból, akik any- nyira mégsem voltak vakok, hogy meg ne lássák a gyermek tudásvágyát és kiváltsá­gos képességeit, de a kedvezés el is kényez­tette, visszaél a jósággal s minél jobban cse­peredik, annál gyakrabban ütközik össze a szigorú kollégium lélektelen kaszárnya- fegyelmével. Éjjelezése — mikor 'kis cellájában gyer­tyafény mellett rontja a szemét és egész­ségét az olasz, francia, német költőkön, filo­zófián, történelmen, szóval mindenen, ami betű —, maga az éjjelezés is fegyelmi vét­ség s mikor tarkázza a tanulást a nóta, pipa­szó, p’áne mikor mint „publicus professor" az alája rendelt (majdnem vele egykorú) diákjaival teszi ezt meg, a vaskalapos civis- erkölccsel, a hidegszivüvé kijegecesedefct iskolai fegyelemmel kenyértörésre kerül a dolog. így elmondva az esetet, úgy tűnhetik föl az egész, mintha másfélszázad távlatából szépíteni igyekeznek a rakoncátlan diák ki- csapatásának históriáját, hiszen a tudós pro­fesszorok, bármennyire is ismerték és el­ismerték Vitéz Miska tehetségét, nem sejt­részéről történendő jelölést el nem fogad. E nyilatkozattal ő magát az országos ké­rész tényszociális párt tagjává avatta akikor is, hogyha ezirányban egyébként ilyen nyilatkozatot — aminek ellenkezője egyéb­ként hitelesen bízó nyitható — nem is tett volna. A jelölés után megtörtént választás el­fogadása, a szenátora tisztséggel járó jogok — elég itt az immunitás jogára rámutatni — birtoklása másnak, mint aiz őt megválasz­tott párt elveivel, való egyetértés konklu- dems tényének a lehető leg’iiberáiisabb er­kölcsi felfogás szerint sem Ítélhető. Miután pedig Schmidt Károly Jenő ur az országos keresztényszociális párttól nyert szenátori megbízatását a legutolsó ideig le nem tette, aimi pedig, hogyha ma­gát időközben netán bekövetkezett okok­nál fogva a pánt tagjának nem tekintette volna, ugyancsak a legliberállisabb erkölcsi felfogás szerint feltétlen (kötelessége leen- dett: az országos elnöki tanács megálla­pítja, hogy Schmidt Károly Jenő ur a pánt­nak tagja lett, éveken át maradt, hogy te­hát kizárása felett a szervezeti szabályok érteimében a pozsonyi helyi csoport veze­tősége határozni illetékes volit. Az elnöki tanács ugyanezekből az okokból meg ál ’ap i tand ó nafk 'találta a saját illetékességét is és Schmidt Károly Jenő urnák fent már említett, 1923. évi decem­ber hó 14-én kelt, a keresztényszooiális párt német csoportjának vezetőségéhez címzett beadványát a szervezeti szabá­lyokban megengedett fellebbezésnek tekin­tette s így asz ügy érdemében határozott. A határozat érdemben teljesen indo- kolitmak jelentkezik. A pozsonyi helyi pártszervezet veze­tősége határozatának alapiját képező tény­állást Schmidt Károly Jenő ur nemcsak hogy nem támadta meg, de annak valódi­ságát részben megerősítette akkor, amidőn kijelentette, hogy a párttag kötelességeit sohasem teljesítette, mindazáltal az orszá­gos elnöki anács a tényállást magát is felülvizsgálta és azt helyesen roegá'llapi- fottniak, a belőle levont konzekvenciákat 'helyesen kifejtetteknek találta. A fent előadottak szerint a rendelkező rész értelmében kellett határozni. Kelt Pöstyénben, a keresztényszocia- [ista párt elnöki tanácsának 1923. évi de­cember hó 22-én tartott üléséből. Az elnökség. * A párt elnöksége még a következő meg­jegyzéseket fűzi a határozathoz: — Megállapítani kívánjuk még az idő­közben megjelent hírlapi közleményeikre való tékán tettel a következőket: — A keresizténysízocialiista párt az érsek­újvári választókerület képviselői és az ér- sekujvári és kassai választókerületekből ala­kított együttes szenátorválasztókerület jelö- lőláisáját illetően semmiféle párttal megállapo­dást nem kötött. Annál kevésbé köthetett a német nemzeti párttal, mert hiszen ez a párt annakidején nálunk még meg sem volt ala­kítva, nem működött. ___________ —em b——maiTiiiHaii>»xnimwmi»aaag«a««pg—■a hették utóvégre, hogy valamikor Csokonai, fogalom lesz belőle. Ha mélyebbre nézünk azonban a dologba, egy egyszerű iskola­törvényszéki esetnél sokkal nagyobb a tör­ténet fontossága. Csak Jókai örökszép regé­nyére, a „Mégis mozog a föld“-re kell gon­dolnunk, a „Csittvári krónikára" s Csokonai jelentőségének későbbi kiszélesedésére (mel­lékes, hogy Jókai Kisfaludy Károlyról min­tázta az ö regényhősét, az eset analóg) s ak­kor belátjuk, hogy az összetűzés nem a deb­receni borbély fiának liajbaakaszkodása az alma mater puritán erkölcseivel, de a halad­ni vágyó, fiatal Magyarország első előőrsi csatározása a régi, megkövült s eliszaposo­dott Magyarországgal. Csokonai több volt diákkorában is már, mint egyszerű diák. Kazinczy elismeri róla már akkor is, szemtül-szembe, hogy „az ur versel kedvesen folynak s az ideák nemesek és nem földön csuszók". Pedig mit küldhe­tett neki a diák? Névnapi, disznó-tori kö­szöntőverseket, halotti búcsúztatókat, horá- ciuisi stílusban irt ódákat s más effélét. Szinte csodálatos az ifjú éleslátása, hogy észreveszi a magyarság haladásának akadá­lyait. Béka-egér-harca a magyar politikai küzdelmek éles persziflázsa. „Az állatok be­szélgetése" a magyarság külsőségekben, henye cifrálkodásban kimerülő nemzeties- kedését szatirizálja, a „Mennyei diéta" az ország vélt sarokpilléreit: a pragmatica sanctiót, a karok és rendek alkotmányosdi játékát a diétákon, a királyválasztást stb. is ki meri kezdeni. A kicsapott diák, a relegált „publicus professor" útnak indul. Nézzünk egy kissé a tarsolyába, mit visz magával Debrecenből. — Tény az, hogy a keresztényszocialista párt az ő listáján a némtség részére is jelölt egyeseket, mert hiszen a párt német osztálya már akikor működött, de ez a jelölés magától értetődően másként szóba sem jöhetett, mint úgy, hogy a listára német keresztényszocia­lista vétetik fel. — Schmidt Károly Jenő urat illetően be fogjuk bizonyítani, hogy neki a szenátori mandátumot mint keres zté nys z o c ialista man­dátumot ajánlottuk fel, be fogjuk bizonyítani azt is, hogy ő a mandátum vállalásakor ma­gát keresztényszocialistáknak vallotta. Ezzl az ügy hírlapi tárgyalását befeje­zettnek nyilvánítjuk. A közönségnek módja leend annakidején az ügy elintézéséről érte­sülést szereznie. Nyolcán MkMH cl a csongrádi bomfoameréniiiefcf Az összes tetteseket letartóztatták — Egy tényleges főhadnagy volt az értelmi szerző — A tetfesek mindannyian tagjai az ÉME-nek — Vallanak a merénylő!: Budapest, december 31. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) A Tőzsdei Hírlap jelenti, hogy a csongrádi bombamerénylet ügyében elkészült a szakértői vélemény. A merénylet német nyeles kézigránáttal történt, amilyet a tette­sek vagy Németországban szerezhették, vagy pedig az annak idjén Csongrádon átvonuló német hadsereg valamelyik tagjától kaphat­tak. A vizsgálat megállap tóttá, hogy a bom­ba nem a terem nagy ablakán, hanem a fö­lötte lévő szükebb kis ablakon repült be. An­nak, aki a bombát elhajította, kitűnő célzó embernek kellett lennie. Valószínű, hogy a bombavető a kézikránátdobásban régtől fog­va ki van képezve. A detektívek a pénteken este Szegeden letartóztatott Török Mihály nemzeti hadse­regbeli tizedest Csongrádra vitték, ahol szembesítik a többi letartóztatottal. Ö volt az az egyenruhás ember, aki a merénylet előtt a bálterem ajtajának zárát vizsgálgatta é>s az ajtót be akarta zárni. A nyomozó közegek bi­zonyosra veszik, hogy Töröknek köze van a merénylethez. A csongrádi főszolgabírói hivatal annak dokumentálására, hogy a két áldozatot Csongrád halottjának tekinti, a község területén két hetes zenetilalmat ren­delt el. A csendőrség föltevése szerint a merény­letet Bölönyi követte el, akinek Forgó, Nagy, Simkó és Fülöp gazdálkodók, valamint Zu- bek tanító segítettek. A nyomozó hatóságok valószínűnek tartják, hogy az elfogottaknak titkos fegyverkészleteik vannak, mert a ház­kutatásnál revolvereket és egyéb lőfegyve­reket találtak náluk. A kihallgatások befejezése után a hu­szonöt előállított személy közül a detektívek tizennégyet, akik alibit igazoltak, szabadon engedtek. A nyomozást vezető rendőrkapi­tány véleménye szerint .a még előzetes letar­tóztatásban lévő tizenegy gyanúsított közül is többet szabadon engednek, mivel nincs kö­zük a merénylethez. A nyomozás tegnap este eredményre ve­zetett. Diószeghy János miniszteri tanácsos, a nyomozás vezetője hivatalos közleményt adott át az MTI.-nak, amely szerint a csong­rádi bombamerénylet ügyében a rendőri nyomozást befejezték. Valamennyi tettest letartóztatták és bekísérték a szegedi ügyészség fogházába. A bombát Simkó László huszonkétéves gazdálkodó hajította be a bálterembe. A. merénylet értelmi szerzője Piroska János tényleges főhadnagy, festőművész volt, akit a nyomozó hatóságok a szegedi ve­gyesdandár parancsnokságának hozzájáru­lásával szintén letartóztattak. A bűncse­lekményben a következők részesek: Zubek Mihály fölfüggesztett tanitó, Kasztell Sán­dor gépész, Sági Rókus földmlves, Piroska György kereskedő, Bölönyi Miklós har-. mincegyéves foglalkozásnélküli egyén, aki híres céldobó és egy téglával futtában el­találja a nyulaí. Bölönyi oktatta ki Simkót a bomba dobására. A bűnsegédek között van továbbá Forgó Ferenc gazdálkodó is. A tettesek beismerő vallomást tettek. Va­lamennyien tagjai az Ébredő Magyarok Egyesületének. Az egyik tettes vallomása alapján ma reggel a nyomozó hatóságok nagyobb mennyiségű robbanóanyagot és patront találtak. Simkó beismerte, hogy a kézigránátot ő dobta be a bálterembe. A vizsgálat megálla­pította, hogy a gránátot Piroska János fő­hadnagy lakásáról hozták. Bölönyi a helyszí­nen átadta Simkónak, aki a hétszáz gram súlyú gránátot, amelyben kétszázötven gram ekrazit volt, bedobta a bálterembe. Bizonyos, hogy a tettesek már régebben készültek a bűntényre. Néhány hét előtt a kereskedők mulatsága ellen is merényletet akartak elkö­vetni, a bomba azonban akkor nem robbant föl. A bombát akkor a rendőrségre vitték, de ártalmatlannak találták. A csongrádi merénylőket és bűntársaikat a szegedi csillagbörtönbe szállították. A le­tartóztatottak között van Fülöp Sándor volt hadnagy is. Az Est jelenti: A tettet Piroska Jánosnál karácsony első napián határozták el. Piros­kánál Bölönyi Miklós, Simkó János, Sági János, Piroska György és Fülöp Andor vol­tak jelen. Bölönyi kioktatta Ságit a bombával való bánásra és azt mondta Simkónak, hogy a bomba nem veszélyes. Simkó vallomásában elmondta, hogy ő veszélytelen büzbombát Alapos tudást nemcsak a klasszikus tudomá­nyokból, a históriából, de a francia íölvilágo- sultság képviselőiből is, különösen Rousseau- ból és Volíaire-ből. Ez a tudás s a magyar politikai életből való kiábrándultsága sok te­kintetben világpolgárrá mázolják. Biirgertől, akit Kazinczy ajánlott a figyelmébe, a költé­szetnek és az életnek összetartozását tanulta meg, ellentétben a korában divatos holdvilág­költészettel. Blumauer olvasása a vaskos ko­mikumot leste el, amely csak még jobban fü­tötte szatirikus hajlandóságát. Nem felejtette ki utikészletéből az aggódó nemzet- és haza­szeretetét, reményét egy szebb jövőben, megsértett büszkeségét még nem tudta le­vetni. Mindezek pedig egy nemes, melanchó- liára hajlamos, minden akcióra azonnal rea­gáló, finom kedélyt, megalkudni nem tudó szabadságvágyat takartak. így jutott föl Pozsonyba a már említet­tem diétára. Sok mindent várt ottan, fölébre­dést, uj útra indulást — és lett a nagy hűhó­val megindult országgyűlésből adminisztrá­ciós sivár aktus. „Diétái Magyar Múzsája" kimúlik a diétával együtt s tarsolyából egy nagy darab fogy el a — reménységből. Igaz, hogy megtalálja újra. A „magyar nemesség fölülését" lelkes ódával köszönti újra Komá­romban, de a fényes inszurrekció is szalma- lángnak bizonyul. Újabb csalódás, de a duna- menti város, ha a hazafit nem, az embert bol­dogítja legalább Lilla szerelmével. Rövid álomboldogság ez is, egyetlen derűs lapja annak a tanulságos szép regénynek, amely­nek cime Csokonai élete. Csak arra jó, hogy az egyéni boldogság reményéből is kiábrán­dítsa a költőt. Vajda Juliánná leányasszony, bizony, mig szerelmese odajár, hogy a házas­ság rózsaláncai mellé valami biztos megélhe­tés láncait keresse, amire nem is hittük volna képesnek a mi első bohémünket, a halálig si­ratott Lilla a kezét egy — fakereskedőnek nyújtja. Most már dalolhatja a „földiekkel játszó égi tüneményhez": „Bájoló lágy trillák, Tarka képzetek! Kedv, remények, Lillák Isten vétetek!" Mindent elvesztett a költő, reményét a haza föltámadásában, reményét a saját boldogsá­gában, a magába szivott szkepticizmus meg­győződéssé kezd lenni s a minden ideálban csalódott ember a materializmushoz jut közel. Maga tesz erről vallomást „Az ember a poé- zis első tárgya" c. ódájában. A Dunántúlra rándul, apái földjére s két­ségbeesett hangulatában megírja a — Do­rottyát, a kacagtató, máig meg nem fakulta első „furcsa vitézi versezetet". Micsoda szi- nes, kootrasztdus jellem, micsoda alig kima­gyarázható ellentétekben tobzódó egyéniség! A dunántúli járás-kelésnek, vendégeske­désnek van azonban komoly oldala is. Megis­merkedik a Hunniás és Rudolfiás költőjével, az „ötszáz énekek" dalosával, Pálóczi Hor­váth Ádámmal. A világpolgár elánml a vas­magyar lelkesedésén, az ősi dicsőség rajongó imádatán, már ő is a régi példákon akarja megmutatni a nemzete útját, megfogan benne az első magyar éposz, az Árpádiász eszméje. (Zrínyit akkor még senki nem ismerte.) Megy haza dolgozni Debrecenbe, de bizony in vetés helyett csak szerteszórt verseinek kévébe kötését tudta megvalósítani. A kis családi ház

Next

/
Oldalképek
Tartalom