Prágai Magyar Hirlap, 1924. január (3. évfolyam, 1-26 / 449-474. szám)
1924-01-31 / 26. (474.) szám
■a Csütörtök, január 31. A csereié Cig ’nypör a pozsonyi törvényszéken — Börtönre Léitek a digányvajdát Poizsony, január 30. (Saját tudósítónktól.) Cigányok ültek a vádlottak padján. Sztojka (Horvát) Pál hatvanéves lőkereskcdö az egyik, Danis Csuri- Buri harminckilencéves lóhajcsár a másik. Mind a kettő a Szered melletti Nagysur községből való. Sztojka amolyan vajdaféle a nagysuri cigánysoron. Igén nagy tekintélye várj a purdé'k között, vagyonosabb ember, akinek nyolc-tiz lova ficánkol állandóan az istállójában. A vád az volt ellenük, hogy a szenei országos vásáron furfangos módon kicsalták Horváth Péter egyiigyü dunatoro- nyi gazdálkodó négyezerkoronás lovát és otthagytak neki „cserébe" egy girhes, pár száz koronát érő gebét, A cigányok persze tagadtak, mint a karikacsapás. Sztojka egy minden hájjal megkent, ravasz cigány, aki Riedler elnök kérdésére, hogy bűnösnek érzi-e magát, cigá- nyos dialektusban, magyarul mondja: — Ártatlanok vagyunk mi, kérem, tekintetes királi tervénysék, mint az a ma sile- tett bárány. Csere vót az, kérem, kezsit-lá- bát csókulom a tervénybiró uraknak. Fgyik- nek a kettő közül muszáj károsodni a cserén. Csere-csali, csere-csali... (Derültség.) Horváth Péter, a károsult gazda elmondta, hogy nem is akart a vásáron szóba állni cigánnyal, de egy Orisek Lipót nevű „rendes polgárember" szólította meg, van-e lova eladó? — Van hát, mondtam; eladnám a pejlovamat kétezer pöngöért. Nyomban adott ötven pengőt előlegbe, azután behívott a korcsmába, hogy ott vannak a „kuncsaftok". Hát én ott csak a Sztojkáékat találtam, akik nyomban „áldomás"-ivással gyűltek. Vót a Sztojkának egy lova, azt mondta, valódi „angol telivér" Ott előttem Ígért érte Orisek (aki mint fölhajtó szerepelt) kétezer pengőt. Belementem a botba, még felpénzt is Ígértek. Ha angol telivér, mondok, az jobb lehet, mint az én pejlovam. Megittunk két liter bort, kimegyek az utcára és látom ám, hogy az én pejlovam helyébe egy nyavalyás gebe van tolva. Se vevőnek, se cigánynak meg már híre sincs. Az én lovam bellibe ott hagyták a beste lelkek a gebét, ami még útközben kidőlt az istrárigbul... Az elnök szembesíti a károsult gazdát a cigányokkal. — „Megnyilatkoztam" nektek — mondja dühösen Horváth gazdhiram —, hogy azért a gebéért nem adom az én szép lovam ... — De his valódi ánglius vót azs! — vág közbe újabb derültség közben Sztojka. — Ánglius vót az öregapád! — fakad ki a keserűség Horváth gazdából és már azon nyomban neki is ugrik a cigánynak, ha az örök meg nem akadályozzák a tettlegcsség- ben. Mészáros Géza szenei községi jegyző tanúkihallgatása után a bíróság csalásért liat- hatliavi börtönre ítéli a két cigányt. Csűri nyomban megnyugszik, csak a „vajdá“-nak nem megy a fejébe az Ítélet. — Sok lesz az, tekintetes uraim, — kezdi a mókát. — Cserebót vót az, nem más. Mi abbul élünk, hogy cserilünk. Adót fizetünk a kincstárnak, instálom ... Az elnök: Itt nem lehet alkudni. Megnyugszik, vagy fellebbez? A táblán még többet is kaphat... Sztojka (élgondolkozva): Hát ha már a Csűri is megnyugodott, én se lebbezck. De mi lesz a hat rajkómmal otthon? Terebessy dr. ügyész is megnyugodott és igy az Ítélet jogerős. (r. j.) # ****** **-***#4H* ****♦♦♦ *♦♦*♦♦♦♦♦♦ A. francia spekula tor vény Paris, január 30. (Saját tudósitónktól.) A szenátus tegnap este elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely szerint a valutaspekulánsokat három hónaptól húrom évig és ezer franktól húszezer frankig terjedő pénzbüntetéssel sújtják. Ezt a büntetést alkalmazzák azokkal szemben is, akik oly manipulációkat folytatnak,, amelyek az állami értékpapírok árfolyamúnak süllyedését célozzák. Németország nem fizethet megszállási költségeket A szakértői bizottság Berlinben ülésezik Berlin, január 30. (Berlini szerkesztőségünk telefonjelentése.) A szakértői bizottság tegnap este ideérkezett és ma délelőtt tizenegy órakor megtartotta első ülését. A New York Héráid értesülése szerint a német arany- jegybank terve ki van dolgozva. Ellntétben a birodalmi bank clnökénd^ tervével, a bizottság az aranyjegy bank Vs a pénzkiboc.sáíó- barik egyesítését kívánja. Megállapította a bizottság, hogy a német vasutak nem is sejtett jövedelmeket jelenthetnek. A vasúti hálózat értékét 28—30 millió aranymárkára becsülték. A vasutak nemcsak a birodalmi költségvetés rendje, de a Németországnak adandó kölcsön garanciájaként is tekinthetők. A német háborús terhek bizottsága kidolgozott anyagot bocsátott a szakértő bizottság rendelkezésére, amelyből kitűnik, hogy Németország pénzügyi helyzete folytán készpénzfizetéseket jóvátételi célokra nem eszközölhet és hogy a költségvetés egyensúlya nem teszi lehetővé a megszállási költségek megfizetését. Bessz van, de Budapest farsangol Az elitbálok seregszemléje — „Nem ütik a fogászt agyon!" — Jenő Simon bálba megy — A „Ti kegyelmetek úri jelenlétével meg ékesített compánia" — Egy újságíró, akinek frakkja van A Prágai Magyar Hírlap farsangi riportja Budapest, 1924 farsang. A hó még tavaly leesett, aztán elmúlt a karácsony, az újév, a vizkereszt, a hó elolvadt, újra lee-setf, tegnap elolvadt és ma megint olyan biztosan mutatja a hőmérő a mínusz tizet, hogy az ember gondolkodóba esik rajt'a, talán már ezek az évszakok is valami konfliktusba keveredtek (népszövetség elé az üggyel!) mert hisz itt minden héten keresztül megy az‘ember mind a négy évszakon. Még ez is máskép volt régen. Emlékszem kis gyermekkoromban, hogy a falusi községházát egy éjszaka úgy beszitálta a hó, 'hogy reggel mi gyerekek, a padlás-lurkón másztunk ki az udvarra, hogy elkotorjuk a havat, viszont nyáron olyan melegek voltak, -hogy kikerestük hol a legkeskenyebb az utca és ott szaladtunk át rajta a járda egyik hiis oldaláról a másikra. Most nincs semmi a régiből, falán a háború örökre magával vitt minden normális folyamatot, de talán még sem volt ideje lehajolni mindenért és ezért itthagyott nekünk néhány emléket az azelőttiről, ahol megtalálhatjuk régi önmagunkat, ... de ezek az emlékek is mintha kicsit megfaidfak volna. Óh, a budapesti farsang, az ő tarka uszályával most is végigsöpör, csak mintha egy kicsit rojtos volna, vagy talán egy kicsit kopott . . . óh . . . azok a jó öreg budai és belvárosi utcák most is liajnaítájt ugyanolyan embereket, társaságokat, csoportokat látnak, többé-kevésbé jókedvűen hazabandukolni, amikor házmestereikkel kapunyitáskor versenyt ásítanak. A budapesti farsang még egy emlék a régből, amelyik ma még van, de lassan év- ről-évre fakul, mint az emberek kedvenc ruhája, mígnem végleg nyugdíjba ikerül, aztán elfelejtik, mintha sohasem lett volna. Még ma van farsang, sőt ma még mindenki elengedhetetlennek tartja, hogy egykét görbe éjszakával, mókával áldozzák neki, ... ma még minden társadalmi ' kaszt’, egyesület, alakulat szinte kötelességének tartja leróni megemlékezését, ha másképp nem, hát bál, táncestély, álarcos mulatság alakjában. A legelőkelőbb arisztokratától az utolsó iasszig mindenki hálózik, táncol a maga körében rogyásig, ezen az egy, vagy egynéhány estén. Leizzadja az ingét, gallérját, manzseftáját. néha még a ruháján is átüt a verejték, rakja a lábát másfélórás csárdáson, reggelfelé alig bírja a karját, a nagy tumultusban agyonlök dösik egymást, letapossák egymás tyúkszemét és másnap azt mondják: tyüh de jól mulattam! Ez Budapest farsangkor, de azt hiszem ugyanilyen minden világváros. * Az idei szezonnyitó a Közgazdsz bál volt, amely tradícióinál fogva egyike az elitbáloknak. Január 12-én tartották a pesti Vigadóban. Fővédnökei mind a magyar arisztokrácia sorából kerültek ki: Zichy János, Apponyi Albert, Csekoniís István, Cziráky József. Jankovich-Bésán Endre, Károlyi József grófok, Pallavichini György őrgróf. A bál specialitása, hogy az előkelőségeket a „botos" urak fogadják. Nem emlékszem hányán voltak, talán tizenöten, de mind egyforma diszimagyar ruhában, hosszú diszes pálcával a kezükben és ők vezetik fel az előkelő meghívottakat a terembe a heroldok sorfala között. De bármilyen diszes is ez a bál, azt hiszem igazán jói mujatni nem igen lehet, mert az .,étikéi" szigorú szabályai alaposan belepréselik az emberbe valódi jókedvéi:. A nagy elitbálok közül a második a Technikus bál, szintén a pesti V'gadóban volt január 16-án. A hall, lépcsőház és termek minden zeg-zugáró! a technikusok p'ros- Hiiér színe mosolygott. A bál fényé*- emelte, hogy József főherceg, Auguszta főherceg- asszony. Zsófia főhercegnő és József Ferenc főherceg is megjelentek; a táncot József Ferenc egy hölggyel és a bálelnök Zsó- í a főhercegnővel nydotía meg egy ne'.vk kü- '■ ’• ii feníartnt" emelvény- u. 1 A harmadik lezml- F ciithák íre'yet január 19-én tartottak a Szent Geilért-szálló termeiben, áz a Medikus bál, ahol szintén megjelentek a főhercegek és amely annyira széles vigalmi keretek között mozgott, hogy a tánczenét nemcsak Radics Béla cigányprímás, de Fricsay Richárd honvédzenekara is szolgáltatta. Sőt éjfélkor kottát osztogattak a megjelenteknek ingyen, amelyet Szlatipay Sándor zeneszerző szerzett külön eza lkai ómra „Báléj" címen. Ezen a három monsfrebálon végigv'b- rált a néző előtt csárdásozva, bosztonozva, jávázva, simizve és tangózva Budapest het- volléja olyan pazar elenganciával és olyan előírásos divat-reprezeníálással, hogy am'g az ember nézte, bizony elfelejtette, hogy itt háború, két forradalom és sok más nyomorúság robogott keresztül, rabláncán súlyos áldozatokkal. itt bizony csakis elegáns és gáláns err bérnek van helye, mert amikor a Vigadó bérlete , egy estére két millió korona, igaz, hogy száz és száz villanylánggal locsolgat- ja cserébe a vendégeket minden oldalról és amikor a cigánybanda másfél milliót kap egy éjszakára, igaz, hogy még a márványoszlopok is majd táncrapcrdülnek szavára és amikor meghívókkal és táncrendekkel és a jó ég tudja mi mindennel együtt 25 millió kiadása van a rendezőségnek, akkor ide csak elegáns és gáláns ember jöhet, akiről még amikor a bőrét húzzák, azt is mosolyogva tűri. És a két leendő elitbálról mit szóljak? Vájjon milyen lesz a Protestáns bál, amikor csak az ismerkedési estre is már kibérlik a kéfmillós Gellértet és éjfélig együtt voltak. Milyen lesz akkor maga a bál? és mekkora büdzséje lesz? Békében talán elég lett volna az összeg Magyarország egészévi költségvetésére. És milyen lesz a Széchenyi-bál február 1-én, amelyet egy álló hónapja január 1-je óta rendeznek? Tessék elképzelni, mit sem sejtő kedves olvasó: busz ember (a rende- zöbizottság) harminc nap óta folyton a bálról és megint csak a bálról tanácskozik. Be kell számolnom, hogy ezidén elmarad a Jogászbál, amely pedig békében az elitek élén vágtatott. Hogy miért, miért nem? nem tudni, de helyette — kérem szépen — volt Fogász-bál. A jószivü és mulatniyágyó fog- technikusok, úgy látszik, hogy ne maradjanak a jogászok szégyenben amiatt, hogy ezidén nem csendült föl a: „Nem ütik a jogászt agyon...“, murit rendeztek január 19-én és azzal a csárdással nyitották meg a bált, hogy: „Nem ütik a fogászt agyon..." A többi bál is garmadával szakadt az ifjú január nyakába. A budai Vigadó, a pesti és budai Katolikus Kör, a Tiszti Kaszinó cs egyáltalában, ahol valamirevaló nagyobb a táncterem, mind megnyitották kapuikat és bizony, az egyik ajtón ki az egyik bál, a másikon be a másik, még talán rendesen kitakarítani sincs idő a termet. Csak azokat a bálokat jegyzem ide, melyek az átlagon fölülemelkednek, mert ki győzne az összesekről beszámolni, hisz a lap egész mai számát azokkal tölthefném meg. Január 12-én a Charité Poliklinika, 19-én a Tornászok, Gázmű vések és Általános Fogyasztási Szövetkezet, 22-én a Regnum Ma- rianurn, 23-án a Margit-Fgyesiilet és az Iparosok hálóztak. Kevés a csárdás, meg a koszton, ellenben a sok javának, fox-bluenak, meg tatigó- milongának alig lehet a végét kivárni, különben is úgy hasonlítanak egymásra, hogy az egyiknek a zenéjére egész bátran lehet járni a másikat, különösen a terem távoli sarkában, ahol a zenét már nem hallani. A diáikbáiok legnagyobb érdekessége, hogy egyáltalában nemi bálok, ellenben mii- jókedv helyett az igazi uralkodik, persze sok •érdekességgel és ku liszt ltokkal tarkítva. Voltain ilyen kis bálban és véletlenül találkoztam egy egyetemi hallgató ismerősömmel, ott állt a sarokban szánalmasan lemondó ábrásat tál. Amikor meglátott, odaszaladt hozzám) •’ — Jaj de szeretek táncolni! — Hát mért nem táncol akkor? — Nem lehet, kérem, nem lehet, nem az enyém a lakkcipő a lábamon. Csak egyet bosztonoztam és már nézze, hogy kirepedt. Nem akarom, hogy továbbmenten, mert akkor meg kell fizetnem... és lemondóan mutatott lábára. ...Az egyik dnákikollégiuimban Jenő Simon bálra készül következőképpen: Ingmellet Udvardy kollegától, manzsettáí Korpástól, szurokingkabátot Csoóktól, mel.gombot Erdélyitől, fuszeklit Bartától, keztyüí Erdőssytől, cipőt Faragótól, kölni vizet Ká- komyitől és kapu pénzre valót Getringer kollegától kér; nadrágja neki is van. ... És miközben Radics Béla. brassói Kozák Gábor, Berkes Béla, Magyari Imre, Banda Marci vagy Toli Jancsi hírneves cigányprímások minden porcikát megrezeg- tetően húzzák, azalatt Jenő Simon olyan hamisítatlan eleganciával csárdásozik rája, mintha a tyúkszemén kívül más is az övé volna. Az excentrikus és különcködő momentumokban sincs hiány. A Foederatio Emerica- na katolikus diákegyesület meghívója például így szó!: Tekintetes és MéMóságos Asszonyunk! Mi szerette szép Hugunik! BizödaLmas nagy jó Urunk, kedves Urumk-bátyánk! Ajánljuk Kegyeim eteknek a 1 ázatós sz oígá: a tunk at. Isten, hogy Nagyságtokat minden kívánság szerén,t való testi s lelki jókkal és jó egészséges hosszú élettel megáldja — szívből kívánjuk. — Továbbá igaz szívből kívánjuk Kegyelmeteknek, örvendetes hirt hullámok a Foederatio Fmericana vigassága felől, melynek napját az magas pártfogók, convenfbeli urak ö kegye Ilinek közönséges akaratjából az jövő február havának 18-ik napjára, es.fi 9 órakor, kincses Buda öreg városában,* Szent Geilértről nevezett szállás-ház híres- neves márvány falai közt és ékes kertjében meglenni rendeltünk. Minthogy ezen vigasság úri atyafiak jelenlétében szokott végbe z- vitetödni, ehhez képest az Ti Kegyelmeteket alázatosan kérjük, hogy az felülmondott napon, esti 9 órakor az régi, boldog óráik és elfeledett jókedv fölserkentésére megjelenni és az itteni leendő úri compániát az Kegyelmetek úri jelenlétével megékcsiteni mélíóz- tassék. — lm reliquo alázatosan ajánlván magunkat Nagyságtok kegyes protec ti ójában és garantiá,iában, kívánjuk, tartsa és éltesse Isten Nagyságtokaí 'kedves jó egészségben," * Hosszú farsangunk van ezidén, in ár cin# 5-ig tart, tehát alapos a kilátás, hogy még öt hétig egymás sarkát tapossák a bálok. Már most hirdetik a M. Kir. Yacibt-Club bálját, a Katolikus bált, az Atléta-bált és még huszonnégy kisebb bált. A Szepesi-bál február 7-én lesz a Szent GeHért-szállóban. Fővédnökei: Bariba Richárd, a kabinetiroda főnöke, Csáky Imre és Károiy' grófok, Walkó Lajos kereskedelmi• miniszter és Gratz Gusztáv volt külügyminiszter. A tiszta jövedelmet a Szepesi- Otthon javára fordítják. Az idény extravagáns szenzációja a Riporter-bál lesz február 1-cn, álarcos murival egybekötve. Vau egy ujságiró-i-smerősöm, szegénynek elromlott az egész farsangja, meit ezidén szert tett va'ahogy egy frakkra. — Most van frakkom és mégsem mehetek sehová. Tavaly nem volt akkor sokkal több bálban voltam. — Hát miért nem mehetsz? — kérdem tőle. — Miért? Kérlek, az összes munkatársak tudják, hogy van frakkom és már hetekkel előre lefoglalják, rám még nem került sor. Mondhatom, az összes bálokban jelen volt a frakkom, az már csárdásozhat. mint egy támemester. De a Riporter-bálra k ipa párnázó :r magamnak, hacsak lehet, a frakkomat. ... Azután tovább, tovább, tovább. Asztalos-bál. Vendéglős-bál, Műszerész-bál, Pincér-bál, Cigány-bál, Kofa-bál... Siber-bál ás talán Bál-bál is. Mindenki táncol, az egész Budapest tándéleiött a Szabadság-téren az Arany- borjn előtt este pedig a mulatókban és a bálokban. A Kora bálon hajnalig riszáliák. a Cipész-bálon hajnalig talpalják, a Futbalista- báiou hajnalig rúgják a csárdást és minden bálon néhányon berúgnak. Budapest mulat. Budapest farsangol és bessz van. hát még mit csinálna Budapest, ha hossz volna? Buda László. Bombát dobtak a kovnói operára Varsó, január 30. Kovnóból jelentik, hogy a tegnapi operaelőadás alkalmával, amikor is számos magas állású állami tisztviselő és no- tabilltás volt a színházban, az opera épületére bombát dobták.
