Prágai Magyar Hirlap, 1924. január (3. évfolyam, 1-26 / 449-474. szám)

1924-01-01 / 1. (449.) szám

&foi($trJ!acte________________________ Kedd, Január I. JS a szakadékon egy-egy gyönge, hajüiökony pallót. Az ilyen együttes értéke azonban pro­blematikus még akkor is, hogyha a két vLág- nézetet képviselő tábor egyike nem kacsingat is a kormányra jutás lehetőségei felé. A német polgári csoport szintén ketté oszlott. Köztük az ellentéteik — sajnos — napról-napra na­gyobbak. — Az esetleges összefoglaló erőnek igen céltudatosnak, igen szívósnak kellene lennie. Látok ilyemt. Ilyen lehetne a szlovák néppárt. Ám itt' is baj van. A pártban magában ellen­téteket vélek látni s ez a gyanúim a céltuda­tosság és szívósság hiányát okozná. Azután a szlovák néppárt felette ... hogy is mond­jam: fölös. Feszélyezi őt a cseh ravaszság ál­tali — a gyöngébbek kedvéért: a németség s magyarsággal szemben — kitalált vádja az irreden tízmuisnak, államellieniességneík. Félnek, hogy ez az „állam-ellenes,. irredenta44 társaság — kompromittálja őket! Hogy a szlovák nép­pártnak van-e oika a németség és magyarság ..rossz társaságától44 tartania, arról nem aka­rok nyilatkozni, azt legjobban tudják ők ma­gúik Nekik maguknak kell megmiámiök, mi hozza őket közelebb céljaikhoz: a „jó gyere­kek44 szerepe, avagy az „állameiileneisek44 se­gítsége ... — A magyarokról — ugyebár — feles­leges nyilatkozni? ük az ellenzék minden őszinte kooperációjára készek. — Az elmondottakhoz képest én a mai helyzetben a kooperáció létrejöttének legfőbb garanciáját a szlovák néppárt kezdeménye­zésében látnám ha... ha ez a „ha44 nem volna. — A mostani kormány megbuktatásának és az uj választások kiírásának programiját a kooperáció platformjának egyedül nehezen tudom elképzelni Ezt is, de emellett sok másít is.... Azért se, mert egyedül ez a cél — félek tőle — az egész német1 ellenzékei nem fogná lelkesíteni... Persze, a szlovák néppárt s a magyar ellenzék — a magyar-német szociál­demokratákat kivéve — azt hiszem, ezt az alapot' is elfogadná, de mégis úgy érlém, hogv egy ellenzéki biok számára valame'y szilár­dabb alapot kellene teremteni... Hogy mi volna az? Arról sokat lehetne beszélni, de persze, nem a nyilvánosság előtt. Jablonitzky János dr. — A cseh koalíciónak oly hallatlan sze­rencséje van a prágai parlament ellenzékével, iránt amilyen párját ritkító szerencsével tör­téni1 a cseh-tót állam alakulása. Úgy lát­szik, a cseheknek most van a szerencsés ne­gyedórájuk. — Ha kissé komolyabban veszi szem- ügyre valaki a prágai parlament pártviszo­nyait és észire tudja venni azokat a személyi és tárgyi ellentéteket, amelyek a kormánykoa­líciót' alkotó pártokat elválasztják egymástól, csak azon lehet csodálkoznia, miképpen volt lehetséges, hogy a kormánykoalíció ily soká űzhette az egység szemfényvesztését. Ha a siker mások szellemi vagy egyéb elégtelen­ségének mértéke, akkor csak arra lehetne kö­vetkeztetni, hogy az eiienzéi pártoknak po­litikai iskolázottság és politikai belátás tekhi- tében nagyon mélyen alatta keli ál'ianiok a kormánykoalíció pár t|ainak hasonló ehets'éges alatt. — A politikai iskolázatlanság az ellen­zéknél orgiákat üi. Számos olyan helyzet volt a prágai parlament három évi fönnállása alatt, hogy az ellenzéknek könnyű lett volna politikai sikereket aratnia, de a széttagoltság, a kicsinyes féltékenység, részben a számítás a kormányképesség lehetőségére és alacsony párttákintetelk miatt még odáig sem jutott az ellenzék három évi keserves tapasztalatok árán, hogy legalább is egy olyan ért ek ez etet tarthatott volna, amelyen minden párt jelen vau. —- Már a köztársasági! elíimök választásá­nál kínálkozott kitűnő alkalom arra, hogy az ellenzék k öve telese Írnek egy része megvaló­sulhasson. Mindenki tudja, hogy Masarykra leadott szavazatok száma csak tízzel haladta túl az érvényes elnökválasztáshoz szükségelt szavazatok számát. Könnyen el lehet képzelni, hegy mily áldozatokra lettek volna képesek a csehek azért, hogy az elnökválasztást „glafct44 keresztülivihessék, ha az ellenzék fel tudott volna emelkedni legalább az akkori helyzet magaslatára. Én akkor megkíséreltem ennek a kínálkozó alkalomnak jelentőségét és fontosságát több ellenzéki pár! előtt kimutat­ni, azonban törekvésem nem vezetett sikerre. A hadiikölcsőn is oly alkalom volt, ahol lehe­tett és kellett volna az ellenzéki egységet leg­alább ebben a kérdésben elérni s e kérdésnél a cseh kormánykoalíció, hia az egész ellenzék egységesen fellép,.alig bírta volna meg a te- herképességi próbát. — Azt gondolom, hogy nincs még parla­ment, amelyben az egyes ellenzéki pártok oly idegenek volnának egymáshoz, mint ép­pen a cseh parlamentben. Pedig ugyancsak volna elég dk, ami őket összekovácsolhatná. De mintha átok ülne rajtuk. Nem tudnak a kö­zös céldk felé még csak meg sem mozdulni. Ezt észre ke® venni s mert a kormánykoalí­ció pártjai ezt észre iis vették, azért oly ride­gek és visszautasít ók az ellenzéki jogos kö­vetelésekkel szemben s nem tekintik az ellen­zéket erőnek, szervezett organizmusnak, ha­nem csak pártok vegyületének, amelyben egy pártnak sincs magával ragadó ereje. — A prágai parlament ellenzékének poli­tikai éltcte nem mutat erőteljes lüktetést, az erők elaprózódnak s ez az elán ró zás a cseh kormány koalíció erejének a titka. Ha az ellenzéki pártok eddig nem tud­tak egymáshoz közeledni, én nem láták sem­mi reményt arra, hogy ez az ellenzék minit egész, alkothasson ás elérhessen valamit az általa képviselt célok érdekében. Nem látok semmi kilátást arra, hogy akár csak oly szá­mú ellenzéki pártot is lehessen találni egy kö­zös kooperációra, hogy működése a cseh kormánykoalíció önkényuralmának csak né­mi szabályozója lehetne. — Én csak uij választások kiírásában lá­tom a lehetőségét annak, hogy az ellenzék bi­zonyos kérdésekben összehozható legyen. Ha uj választások lesznek kiírva, akkor legalább Szlovenszkón remélői lehetne, hogy a válasz­tók eddigi szenvedéseik alapján a tiszta el­lenzéki alapon álló kere^ztényszociaisa- a gs3BgsBg&aa«ciBaB Tárcarovatunk: Csütörtök: Schöpflin Aladár: Könyvek, írók. Péntek: Törköly A. Géza: Végrendeletünk. (Vers.) Alapy Gyula: Bírák uraiméknak az ő irgal­mas sziveik. Szombat: Maróthy Jenő: A szatyor. Vasárnap: Mécs László: Csöndes esti vágy. (Vers.) S. Szigeti Vilmos: A mese vége. Az első magyar bohém — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Sziklay Ferenc dr. előadása a kassai Kér. Társ. Kör Csokonai-esíéjén „Dr. Földi sirhakna felett44 című ódájá­ban, miután keserű szavakkal fakad ki a magyar nemzet hálátlansága miatt a „bús poéta-orvos44 iránt ezt irja: „...én vejem is csak igy Bánik hazám, bár drága vérem Érte ío!y, érte fogy, érte hűl meg. Lesz még az a kor, melybe’ felettem is Egy hiv magyarnak lantja zokogni fog, S ezt mondja népünk: Óh, miért nem Éltek ez emberi századunkban.44 Az 1796. pozsonyi d'étán lelkesedve kiált föl: „Magyar, hajnal hasad!44 És mikor megcsalódott reménységében, áthúzza az egész tyrtaeusi költeményt s e szavakat jegyzi alá keserűen: * „Ezt minap egy jámbor magyar énekelte S benne a huszadik századot képzelte!44 Az élete végén, sok nehéz csa'ódás után, ezt a prózai vallomást teszi: „Ha irok is, .aminthogy én már enélkül nem tarthatom fent létemet, irok a boldogabb maradéknak, irok a XX. vagy XXI. századnak, amely­ben a magyar vagy igazán magyar lesz, vagy igazán semmi sem.44 A XX. század magyarja, mi vagyunk aposztrofá'va ezekben a sivár jelenből ki­vágyó, a jövöbe áhítozó sorokiban, nekünk kell igazságot szolgáltatnunk az időnap előtt született, korában meg nem értett költőnek, megkeresnünk helyét és jelentőségét az iro­dalmunkban s általában a magyar szellemi élet fejlődésében. * Milyen is volt a magyar közélet a XVIII. század végén? Az egész társadalmat átfogó politikai hangulat a sranda frigiai sipka s a helyébe került császári korona ellen hangolódott. Tliugut miniszter Martinovicsék szobai és papirosforradalmát vérbefojtotta s arra hasz­nálta ki a nagyrafujt veszedelem-szappan­buborékokat, hogy a legmerevebb reakciót ülteti a nyakunkba. A nemesség, a fő- és középrend kötélnek áll, homokba dugott fej* jel csak az ősi konstituciót védi, azt nem látja meg, hogy a jobbágyság megtagadásá­val a nemzet létét fenyegeti. II. József csá­szár, a ka’apos király nemzetellenes rende­letéinek reakciója, a nagy nemzeti felbuzdu­lás elhamvadt, mint annyi más magyar szal- imaláng. Már nem divat a magyar ruha, nem magyar kisgazda és a tót néppárt felé s bizonyos választási eredmények, esetteg bi­zonyos választási megállapodások akkor eze­ket a nagy pártokat végre az itteni őslakosság közös irányú politikájának megalapozására ind Dunák. — Ma már mindinkább előtérbe lép az őslakosság egymásrau talits ágának kérdése anélkül, hogy különösen az hí élő magyar és német kisebbség ezt forszírozná. Ennek a fel­ismerése a megimaradhatás követelménye az itteni egész őslakosságra nézve, nemcsak nemzeti és kulturális téren, de gazdasági vo­natkozásban is. — Normális viszonyok közötti, kitaposott irtaikon nem kell nagy tehetség a parlamenti politikához és általában a politikai irány meg­határozásához, de történelmi időikben, mint amilyenek a maiak, — a békeszerződések el­lenére, sőt talán éppen ezeknek a szerződé­seknek sokszoros lehetetlenségeinél fogára, — helyes politikai irányt adni egy népnek, nagy népcsoportoknak, ehhez talán már tehetség sem elegendő, hanem talán inkább iihlettség keik mely messze távlatokban a köznapi ki­csinyességeken feliül ismeri fel a Célt, mely felé a népet irányítani, melynek elérésére fo­gékonnyá s melynek kiküzdésében iskolázot­tá, haroedizetté kall tenni. — A prágai parlament maii ellenzéke ma­gán viseli általában a polgári elem politikai súlyod regénk minden ismertető vonását, az ellenzéki választók bizonyos fáradtságának anyajegyét s én nem is tartom nagy, elhatá­rozó tettekre képesnek. Nem bizihateim benne, hogy a köznek haszna lehetne belőle. Vélemé- létesülfheíme vagy hogy az bármely parlamen­ti harcot képes volna kibírni, nem is véve kombinációba egy ellenzéki közösséggel szentben a cseh kormány és koalíciója okvet­lenül beköve Lezendö intrikáit. — A gyógyulás, nézetem szerint, más­képp mint a parlament feloszlatásával nem állhat be. Egyesek ereje megér, öd-iik anélkül, nyem az, hegy a mai ellenzéknek légié'jobb talán ahhoz volna ereje, hogy a parlament feloszlatására kényszeritáe a kormányt. — Ha ezt lega ább ezzel az egy egysé­ges fellépésével el tudná érni az ellenzék, a választók megbocsáthatnák minden eddigi hi­báját, bűnét, erő f enségét, fogyatékosságát, tökéletlenségét és meddőségét, mely működé­sét jellemezte. — Nem szabad azonban igazságtálannalk lennem s meg kell állapítanom, hogy az ellen­zék összes sikertelenségének — a háború eredményekén! bekövetkezett erőszakos poli­tikai felfordulásban kereshető gyűlöl ségi s bi­zalmatlansági okokon kívül — legfőbb oka az, hogy a prágai parlament házszabályai a cseh uralom ál andósítása érdekében a szó igazi és becsületes értelmében majdnem a páriámén turizmus megtagadását jelentik. — Uj választásokból kikerülendő erő te1- jesebb ellenzéknek, mely az elődök bizonyos tapasztalataira fog támaszkodhatni, sikerülni fog a házszabályok módosításának hív éréke­dé sével a parlamentéi* némileg visszaadni tu­lajdonképpeni feladatának, az az ellenzék jog­gal fog tarthatni számot a választók és köztiig a kisebbségek hálájára. virtus a magyar beszéd, a külföldi főúri élet megindulásával a társadalom etikája az „an­cien reg!me“ feslett erkölcsvilágához haso­nul. A pikantéria, sőt a trágárság uralkodó tónus a szalonokban, mert ilyen az élet is. A magyar nő helyzete rabszolgasors. Aki többet tud vagy többet akar, mint hímezni vagy tyúkot ültetni, azt kigunyolják. Az el­nyomott nőtársada'om valami ho’dvilágos szentimentalizmuson csámcsog, velük együtt a férfiak közül az elpuhult,' minden nemzetit lenéző schöngeistok. A magyar poézis az „érzékeny44 jelzőt találta ki erre a Joung-i temetőhangulatra, ez az epitetön jellemzi az egész, eialvásra készülő korszakot. Az irodalom? A magyar égen még min­dig Gyöngyösi mester az uralkodó planéta az ő Murányi Vénuszával! Micsoda sze­génység, hogy a köztudatba közel 150 év alatt nem tudott más, újabb poéta beivódni. De hát hol vannak Bessenyeiék nemes tö­rekvései? Kazinczy reformátori munkássá­ga? Virágék klasszikus rajongása? Valljuk meg ősz'ntén. papiroson, legföljebb egy pár rajongó szivében. Az idegen szellem, melyet több-kevesebb tehetséggel utánoztak s ami még nagyobb baj, elszigetelt elveken lova­golva utánoztak, a nemzet egyetemének szi­véhez nem férkőzhetett soha. Akkor meg hol vannak Horváth Adóm, Dugonics s a többi nemzetiesikedő, akik a magyar szelle­met akarták tovább fejleszteni? Kemények, merevek s konzervatív hagyományimáda­tukban fejlődésre képtelenek. Meg aztán csak a varkocs meg a sarkantyú magyar rajtuk, a köntös, a külső, a clkomyás károm­kodások és a körmönfont népies szólás- módok, a lényeg, a tartalom megint csak Az Orosz Nemzeti ianács gyűlésének kulisszatitkaiból Ungvár, december 31. (Ruszinszjkói szerkesztőségünktől.) Az összeomlás után három ruszin ráda (tanács) alakult. Egy Ungváron Volosin vezetése alatt magyar orientációval, egy Huszton Bras- csajkó vezetésével és ukrán irányzattal, a harmadik pedig Eperjesen Beszkid jelenlegi kormányzó vezetésével, mely a esetiekhez való csatlakozás eszméjét képviselte. Ez a három ráda 1919 május 8-án Zsatkov os ak­kori kormányzó kezdeményezésére Ungvá­ron Orosz Nemzeti Tanáccsá egyesült és ki­mondotta a cseh ehhez való csatlakozást. 1919 október 9-én Ungváron egy népgyü- lésen uj rádát alakítottak, melynek kezdemé­nyezői Gagatkó és Beszkid Antal vo'tak. Ezt központi rád árnak nevezték el s elnökül Besz- k'det választották meg és kmondották, hogy a május 8-án megalakult ráda nem jogosult a ruszin nép érdekében való működésre. December 26-án az ungvári keram kai is­kolában gyűltek össze a kormányzó támoga­tói. hogy újból megalak'tsák az Orosz Nem­zeti Tanácsot. A ráda mega’akulása után an­nak elnökéül Macsek kassai ítélőtáblái e’nö- köfc választották meg. Alelnökök Kamlnszky, Gagatkó és Horricsíkó lettek. Titkára Fencsik István lett. A gyűlés alatt érdekes és igen jellemző incidens történt. Mikor arról volt szó. hegy Beszkid kormányzót a ráda diszelnökévé vá­lasszák meg, háromtagú küldöttséget menesz­tettek a kormányzóhoz. A kü’döttség tagja’ voltak: Hadzsega Gyula dr., Fencs’k István dr. és Scsereszky. Mikor a küldöttség a gyü- lésteremből eltávozott, felállott egy Szimnlik nevű izai földmi vés és tiltakozott az ellen, hogy a küldöttség tagjai csak görög katoli­kusokból állanak, a pravoszlávok azonban nincsenek képviselve. Javasolta, hogy Kaba- lyuk pravoszláv pópát s küldjék ki a depu- tációba. Homicskó indítványára a gyü'és ezt el Is határozta, mire Kabalyuk pópa a küldött­ség után ramodott. Pár perc múlva azonban Fencsik és Hadzsega visszatért a gyiiléete- rembe és k-jelentették. hogy Kabalyukkal nem hajlandók küldöttségbe menni. így történt aztán, hogy a kormányzóhoz csak Scseren- szjky és Kabalyuk.-rrentek el. hogy öt a magas tisztség elfogadására felkérjék. Ez az inci­dens, mely nagy felháborodást idézett elő, a görög katolknsok és pravoszlávok közötti el­lentéteket a rádában már megalakulásaikor igen kélesitette. Gagatkóék fuzionálnak a cseh nemzeti szocialistákkal? Uagyárról jelentik: A cseh nemzeti szocialistáik és a ruszin trudova párt delegátusai a minap Beregszászban közös értekezletet tartottak. Az értekezlet a Ga- gaiílkó-féle trudova-párt* föloszlatásiát hatá­roz tá el. A Gagatkó-páirt állítólag beolvad a cseh nemzeti szocialistáik pártjába. A fúzióról eddig hivatalos jelentést nem adtak ki, noha a két párt a Sela értesülése szerint a jöven­dő vá ásatásokon közösen fog föllépni. „idegenből csigázott44, jobbára német. A magyar „publicumnak értelme44 egé­szen mást várt, mint a régi századok kisértő igézését — a sok patikaszagu limonádé is megsavanyodott a szájakban. A költőtől nem jámbor szándékú mükedvelést várt, de el­hivatottságot, a poézistől életet és jövőt! Ezt adta meg Csokonai a magyar nem­zetnek, mert az összes irodalmi irányzatok jó oldalait egyesítette magában, ő egyaránt tanult a német, olasz, francia, angol Íróktól, a klasszikusokról nem is szólva, de kiküszö­bölte költészetéből az összes irányok hibá­ját, az egyoldalúságot s az idegenből hozott szemet a nemzeti élet vadócába oltogatta be. Ebben a nagy munkában csakugyan folyt, fogyott és meghűlt a vére, ő csakugyan hoz­záférkőzött a nemzet szivéhez, kapott is mindent a nemzetétől, hirt, szeretetet, el­ismerést, csak — kenyeret nem. Ebben van Csokonai életének nagy tragikuma, ezért merül a játékos tréfaszeretetböl és mély, „érzékeny44 létekből összetevődött, tarka egyéniség a kétségbeesés sötétségébe, ezért várja a XX. Századot, az igaz magyart, aki elismerje. * Csokonai élete kész regény, amilyet csak a legtökéletesebb művész, minden mű­vészet örök forrása, maga az élet tud irni. Debrecenben született, november 17-én múlt 150 esztendeje, de családja nem ott gyöke­rezett, édes apja a Dunántúlról vándorolt be oda, mint diplomás kirurgus. Emellett a tisz­tes borbé'ymestcrséget is űzte s vidám ke­délyességével. emberi és mesterségének ér­tékeivel el tudta nyerni egy lörzsökös, köz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom