Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)

1923-12-06 / 277. (430.) szám

Vihar Pozsony város közgyűlésén Juriga karzati közbeszóiása miatt Pozsony, december (Saját tudósitóriktól.) Pozsony város képviselőtestülete kedden délután folytatta hétfőn este félbe szakított közgyűlését. A tárgysorozaton csupa kisebb jelentőségű ügy szerepet és ezért a városatyák legnagyobb része a ,pipázó" folyosón dískurált. Fél 'hat órakor azonban, amikor az Erzsébet-árvaház építésének ügye következett, a képviselő­testületi tagok elfoglalták a helyeiket, mert a napirendnek ezt a negyvenedik pontját ál­talános érdeklődés kísérte. A tárgyhoz töb­ben szóltak hozzá. Tomanek Flóris képviselő támogatta a tanács javaslatát, mert az árva­házban szlovák gyermekek is vannak. A cseih pártok viszont ellenezték az árvaiiáznak egy emelet ráépítésével való kibővítését, mert szerintük az árvaház épületében elhe­lyezett cinkográfiai intézet a ,,Slovák“ érde­keltségéhez tartozik és ott készülnek a „Ko- cur“ című élclap kliséi is. Mikor a nemzeti demokrata Rehák dr. főorvos belekezdett beszédébe, a zsúfolásig megtelt karzatról valaki ingerült hangon teli tüdővel odakiáltott Tomanek felé: „Mit be­szélnek ezek ilyen sokat? Köpj nekik oda Tomanek! . . Jurlga Nándor dr. szlovák néppárti képviselő volt, aki nem tagja a kép­viselőtestületnek. A sok szalmacséplés úgy látszik kihozta a sodrából és ezért csinált „műsoron kívüli számot". Okanik Lajos dr, polgármester szinte elszörnyüködve kiáltott fel a helyéről felemelkedő Jurigához: „Kép­viselő ur! Ez nem parlament! Ne tessék közfoefclabáini, különben kiüríthettem a ter­met! . . .“ Juriga azonban nem zavartatta magát és így folytatta a kiabálást: „Addig úgysem lesz itt békesség, amíg a cseheket ki nem dobáljuk!" Okanik erre ingerülten ki­adta az utasítást, hogy a karzat közönsége tá­vozzék. A cseh pártok képviselői ökölbeszo­rított kézzel fenyegetnek a karzaton torka- szakadtából kiáltozó Juriga felé, aki ezt kiáltozza: „Bagázs! Disznóság!" Az elnök tíz percre felfüggeszti az ülést, de a cseh pár­tok a padot verve kijelentik, hogy ők nem távoznak, menjen ki Juriga, mert addig nem tárgyalnak. Néhány polgári ruhában lévő rendőrtiszt is volt a karzaton, de azok nem mertek Jurigához közeledni. MVán a közön­ség lassan kivonul a karzatról, Juriga is el­ment. de a városatyák még ió félóráig az iz­galmas jelenet hatása alatt állottak. A javas­latot elfogadták^ cseh pártok és néhány kommunista szászát ellenében. Lengyel külpolitikai konferencia Varsó, december 5. A külügyminiszté­riumban tegnap azokról a kérdésekről tár­gyaltak, melyek a népszövetség napirend­jén szerepelnek. A tárgyalásokban reszt­vettek Dmovszki külügyminiszter, Seyda helyettes miniszter, Skirmunt londoni követ, Oicovszki berlini követ és a népszövetségi lengyel delegátus, valamint a bukaresti követ. A játttötaflar Rnhrmcgszáilás Prága, december 5. A ruhrvi'délki kérdésben fontos fordulatot jelent a francia külügyminisztériumnak ama hivatalos bejelentése, hogy a passzív ellenál­lás a Ruhr vidékem tényleg megszűnt. A fran­cia és a belga kormány ezért lassanként visszatér a Ruhr vidéknek úgynevezett „lát­hatatlan" megszállására. Bár a francba és bel­ga kormány a passzív ellenállás tényleges megszüntetésének időpontját a düsseldorfi egyezménynek a birodalmi kormány által való ratifikálásában látja, miár is intézkedett, hogy a megszálló csapatokat csoportosítsák át ós a csapatoknak a lakossággal való érint­kezését csökkentsék. A két kormány már in­tézkedéseket tett arra is, hogy a kiutasított, illetve elütéll ruih'rviidlékidk Ítéletei megsem- mlsitessenek. Ha a passzív ellenállás szüire­A Ruszinszkői Iparosok Országos Szövetsége Ungvár, december 4. (Ruszinszkői szerkesztőségünktől.) A Ru- szinszkói Iparosok Országos Szövetségének munkácsi megalakulása volt a kezdet ahhoz, hogy Ruszinszkó iparosai egységes táborba tömörülhessenek. A helyi szervek kiépítése azonban igen nehézkesen megy. December 2-án délelőtt az ungvári Ka­szinó nagytermében az ungvári iparosok gyűlést tartottak, amelynek főtárgya a Ru- szinszkói Iparosok Országos Szövetsége he­lyi szervezetének megalakulása volt. A gyűlésen Egry Ferenc, a helyi szerve­zet ideiglenes elnöke ismertette a szövetség előnyeit. Az elnökség és a tisztikar válasz­tásánál éles ellentétek merültek föl, amelyek az alapszabályok miatt támadtak. A szövetség alapszabályai ugyanis nem úgy vannak megszerkesztve, hogy azok Ru­szinszkó össziparosságának érdekeit kielégít­sék. Egészen más érdekek kapcsolódnak pél­dául a nagyszöllősi iparosok gazdasági éle­tébe, mint az ungváriakéba. Az ungvári ipa­rosság tehát nem akarta magát alávetni az alapszabályok egyes rendelkezéseinek és emiatt még a megalakulás kimondása előtt ellentétek támadtak. Nagyon helyesen tenné tehát a szövet­ség, ha az alapszabályokat még egyszer úgy dolgozná át, hogy a helyi szervek vélemé­nyét is meghallgatná. Amig ez meg nem tör­ténik, félő, hogy az alapszabályokban rejlő fogyatékosságok életképességében fogják meggátolni a szervezetet. Az ungvári gyűlésen különben a szövet­ség helyi elnökéül Egry Ferencet választot­ták meg. Alelnökökké: Rosenfeld Adolfot és Juszkó Jánost. Titkár lett Markovszky volt rendőrkapitány. Ellenőrök: Havassy, Singer és Szinnay. Jegyző Spech István. Pénztáros Szulincsák. Választmányi tagok: Krospál, Weisz, Wittenberger, Varga, Passerbovics, Klein, Mermelstein, Csányi, Kurucz, Berger és Szuhanek lettek. ■ ------ ------------------------oiiBraatiKtRstKsam tele se tovább tart, akikor lassan vissza térnek a január 11-ilke előtti status quo-hotz és fran­cia—belga mé.nmökfbIzottsiág védelmére csak minimális (katonai osztagokat hagynak meg a Ruihrviiidéik'em. Páris, december 5. A Chicago Tribüné azt jelenti, hogy a francia kormány tegnapi határozata alapján iá francia megszálló csa­patok számát tízezer emberre fogják leszál­lítani. A német kormány főn-hatóságát a vámállomásokon, a végrehajtó hatalom fel- használásánál és a hivatalokban mindenütt helyreállítják. A francia vezérkart Düssel­dorfból Mainzbo fogják áthelyezni. A tulaj­donképpeni ipari vidéken pontosan azt az állapotot fogják helyreállítani, mint amilyen a megszállás előtt volt. Tárcarovatunk:: Péntek: Darkó István: Fekete Péter tapaszta­lata. Szombat: Mécs László: Fiatal leány az őszi parkban. (Vers.) Schalkház Sára: A fekete furulya. Sírni szeretnék Sírni szeretnék hosszan, fájón, ligy fáj az élet énnekem, Sírni szeretnék, úgy titokban, Haíkszavu csöndes éjjeken. Sírni szeretnék, felzokogni, Hogy megszakadjon a szívem. — És halott szívvel messze menni, —Ahol nem ismer senkisem. Messze, hogy hírem ne is hatják, Ne gondoljanak rám soha, így halott szívvel messze messze Még boldog lennék valaha. Klimlts Lajos. Bosszú — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Merrei István. Abban a tudatban, hogy szenvedései­ben immár társnője akadt, Kató megelége­detten távozott. Szinte rohant hazafelé s majdnem fellökte a doktor, aki épp akkor fordult be a kapun. — Jónapo't, Kató! — üdvözölte a dok­tor. — Hová szalad oly irammal?... — Haza... a * vőlegényem már való­színűen vár rám. Isten vele, doktor! Ákos gondolataiba merülve ballagott fel a lépcsőn s közben Kornélra gondolt. Csak nem szánta magát rá valami ostobaságra az a fickó? •.. Zajtalanul nyitott be a szép asszony szobájába s kéjeigő mámorban, gyorsított léptekkel közeledett Hildához. A szép asszony felegyenesedett s für­késző, birói tekintettel a doktor arcminwká- jában tanulmányozta annak jellemét. Agya tűzben égett s egy ismeretlen hang állan­dóan a fülébe zúgta: Csak eszköz... eszköz vagy... és semmi egyéb. Ákos ravasz, fö­lényes mosolyában valami különös, lenéző grimaszt látott s arra gondolva, hogy ez az ember megveti öt a múltjáért, odaadó sze­relméért, összerezzent. Ákos idegesen nézte az Asszony szokat­lan, érthetetlen viselkedését. A puha, illatos otthon és a szokott hize'gő fogadás helyett nyirkos, ködös szoba és barátságtalan házi­asszony fogadta. — Mi baja van. édes? — szó alt meg végül a doktor. — Talán rosszul érzi magát? — Nem... csak önnel akarok ma vég­érvényesen rendbe jönni — válaszolt az asszony most már diadalmasan. — Nézzen csak ide, kedves doktor! A világ már nem akarja elhinni a maga házi orvoskodását, gyanakvólag néz ránk és ez a helyzet rám nézve tarthatatlan. A hírnevem forog kockán s ezt nem dobhatom oda pré­dául a maga önzésének. A világban élünk és nem szállhatunk szembe annak felfogásával, önnek tehát most kettő között kell válasz- tanú; vagy a végleges szakítás, vagy a vi­lág akaratának és szokásának a tiszteletben tartása... — De édes Hilda! Elfelejtette már a közös megegyezésünket? Nem emlékszik már a megállapodásunkra, hogy kitaláljuk a házasságnak egy 'kellemesebb, finomabb formuláját, mely végtelen üdeségben, örök ifjan tarája meg a szerelmet? És lássa, mily boldogan éltünk is igy s maga most... — Nem... kedves barátom! Én ezen­nel felbontok mindenféle szerződést és meg­állapodást. Elhatározásomhoz szigorúan ra­gaszkodom, tessék — válasszon! — A maga kívánsága eszerint az, hogy elvegyem feleségül... hogy mint akár­milyen más tucaínöt közönségesen az anya­könyveshez, a paphoz hurcoljam. Hilda, ez rettenetes! Én magát eddig egy magasabb, kiváltságosabb lénynek képzeltem, aki mély gondolkodásával messze túlhaladja a többi nőt, a hétköznapiakat... magát a jövő kor nőjének tartottam, akinek nem a fökötő kö­rül merül ki élete célja. Higyje ed, a tökéle­tes boldogság csak. igy lehetséges, mert amint eldaráljuk a hüségi esküt az oltárnál, mint egy kártyavár roppan össze szerel­münk álomképe, mert a szerelmet csak a kölcsönös szabadság, a teljes függetlenség tarthatja fenn örökös üdeségben... A lelkesültség pírja öntötte- el a doktor arcát, amint e legújabb recipéjét elszavalta. — Maga a házasság után áhítozik? Tudja, mi az? Rabszolgaság, börtön, mely­nek sötétjében elfonnyad, elhervad a szere­lem virága... Közönyösség, unalom váltják fel a mos­tani találkozás perceinek gyönyöreit... — Mostanában minden egyes találkozá­sunk a toivajlás jóleső illúziójával kecsegtet s én állandóan csak hódolatra vagyok kény­szerülve, mert amit viszonzásul kapok, az megbecsülhetetlen, értékes ajándék. Csütörtök, december 6. színkeverése tisztultabb. Egészen p.szkos színkeverése mellett vaunak behízelgő lazú­ros szinjátékai is, formában azonban képei darabosak, vonalvezetése sokszor nem in­dokolt. Kieseübaoh Gáza biztos tudása, alapos iskolára valló állatképei most is gyönyörű­ségei a szemnek. Ragyogó színjáték ömlik el képein, formaérzéke, témamegoldása meg- nyugtatólag hatnak a lélekre. Feltüné.st kel­tett nagy arányú háborús tablója. Aki végig élte az olasz harctér borzalmas fönségét, a természet szépséges harmóniáját megzava­ró emberi erőt, az méltányolni tudja a témá­jában ma unszimpatius kép erejét, igazsá­gát. Háttérben a élelmes Grappa aranyos derűjével, előtérben szürkében borultan az életéért élet ellen küzdő tüzérüteg. Mozga­lom, erő van a képben s azt bizonyltja, hogy Kieselbachnak, az állatrajongónak más témákhoz is lenne ereje. Halász-Bradil Elemiérnek a festés ma már nem probléma. Fölényes technikai tu­dással ragadja meg témáját s biztos köny- nyedséggel oldja meg a maga elé tűzött fel­adatot. Jellemző ereje rendkívüli, amint a „Két pilótafej“-e bizonyít, mely egyszerűsé­gében is lebilincselő. Diszkrét, meleg tónusai most sem tévesztik el hatásukat. Bauer Szilárd örökre nyughatatlan az igazságkeresésben. Az impresszionizmus nyugalmán túl van, valami lázas izgatottság­gal keresi saját erejéből uj kifejező útját. A régi, napfényt kereső modorából egy haszna maradt, a szinek légies tisztasága, melegsé­ge. Feltűnést kelt a „Franc a forradalom"- rótl rajzolt tizenhat tussrajza. A forradalmi élet lázas összevisszasága tükröződik a mü- ! lapokon, melyeken a zűrzavar festői harmó­niába törekszik s egészen egyéni kompozici­onális lendületbe csúcsosodik. A harmadik kis teremben a legnagyobb érték Krón Jenő. Minuciózusán kidolgozott aktrajzai eleven, lendületes kompozíciókba hangolva sokszor meglepik az embert me­részségűkkel, anélkül, hogy a különös elhe­lyezkedés idegenszerűnek lássák. Itt nyertek elhelyezést S’poss epitőmü- vészi alkotásainak fényképei. A varannói zsidótemplom stűszerű, keleti jellegű alkotás, i összhangos,, egységes benyomást keltő úgy formájában, mint belső berendezésében. Si- poss az első teremben egy Taorniznában festett akvarellt is állított ki, melynek ap­rólékos kidolgozottsága egy csöppet sem árt levegős, egységes hatásának. Balczerbő! hiányzik a művészi ihlet. Képei inkább egy rajongó műkedvelő gyek- vé-sei, de formáiban merevek, színben u'án- zások. Síeiier Gizella egy pár régebb képével szerepel, melyeken rendkívül finom tónus és formaérzék mutatkozik, de viszont még nem szabadult föl mesterének, Halász-HradJ El­mérnek 'hatása alól. A kiáíílitáson szerepelnek még Oravec két színben és formában naiv pasztellképpel, Féld (Krón-tanitvány) három ügyes grafikus iskolarajzzal, Antony egy aprólékosan kidol­gozott igénytelen akvarellel és B'kki egy oasztellel. (—y.) — Nos tehát válasszon, drágám! Mi kel­lemesebb... egy unalmas férj, vagy egy alázatos és szerető jóbarát? De Bódaynét a szavalat nem hatotta meg, tántorithatalanul kitartott szilárd el­határozása mellett. Másnap az a képtelen hir kezdett szál- longani Ákosról, hogy komoly szándékban sántikál. A hir váratlanul lepte meg a „Víg ifjak" társaságát s amikor este az elnöki szék üresen maradt s a kompánia gazdátlan lett, senki sem kételkedett többé a hir való­diságában. Néhány hét múlva Hilda diadalmas mo­sollyal vezette puha, hófehér karján az oltár­hoz megjuhászodott férjét, akinek méreg- fogai közben mind kipotyogtak. . Esküvő után néhány nappal Ákos meg­kérdezte feleségét, hogy vájjon mi volt az oka eme gyors elhatározásának? ki asszony erre szelíd mosollyal el­mesélte Kató szerelmi tragédiáját. — Tudom — folytatta egykedvűen Ákos —, hogy a gyönge női nem koponyája a legerősebb acélból készült, mert nincs rá mód és'eszköz, mellyel egy nő elhatározása megmásítható lenne, azt azonban, hog} szándékait a raffinéria irányítja, csak mos; tudtam meg. Most már látom, hogy a női jellemtipus egyik legkiemelkedőbb vonása a rafinériával vegyest erőszak, melyben nem ismer határvonalat. Az asszony felkacagott és szelíden, ölelő mosollyal a férje karjaiba vetette ma­gát... 58 A kassai művészek kiállítása Kassa, december 5. Vasárnap nyílt meg a keletszlovenszkói muzeuim kiállítási termeiben a kassai mű­vészek kiállítása. Három terem falai és vit­rinjei telték meg a régi kassai s az idők fo­lyamán Kassán megtelepedett művészek al­kotásaival. Egységes irányt, egyöntetűséget, hogy úgy mondjuk közös ikolát nem keres­hetünk a kiállításban, az egyetlen összekötő kapocs a lakóhely. A legkülönbözőbb irá­nyok férnek meg egymás mellett, a kiállí­tás rendezősége zsürimentesen* mindegyik művészre magára bízta annak megítélését, hogy mit tart kiállításra érett müvének. Az első terem falait Schiller és Csordák müvei töltik meg. Csordák Lajos hü maradt régi témáihoz. Képei festői utcarészleteket, tájképeket ábrázoltnak, palettája is a régi, a természethez hü, levegős szinek uralkodnak vásznain. Tavalyi kiállítása alkalmával konstatáltuk, hogy az őszülő mester fiatalos lendülettel igyekszik valami újat keresni, erőt vinni a lágy formákba, elszélesiteni az aprólékos technikát. A természettel való szo­rosabb érintkezése, uj meglátások keresése kint a szabad ég alatt, ezt az igyekezetét si­kerrel koronázta, a most kiállított képeinek üde, friss, széles kidolgozásimódja, bátor, sokszor merész ecsettecfinká;a megkapják a nézőt. Schiller Géza fiatal piktor, forradalmár a vele egy terembe jutott Csordák megüle- pedett, biztos vágányokon haladó öntudatos művészete mellett. Stilizált tájképkonKpozi- cióinak és figurálisainak úgyszólván semmi összefüggése nincs a természettel. Ez nem lenne hiba, ha a természettől való elkülön- ződés egy, a lelkében átélt evolúció ered­ménye lenne. Ezt a meggyőződést azonban nem keltik a képei, egyszerűen kiválaszt egy ma divatos festői irányt, melyet kritika nélkül követ. Színei sem tisztultak le, hogy legalább ez tenné elfogadhatókká formában is zavaros alkotásait. Foltynak, aki más kiadásban ugyanazt az 'rányt követi, minit Schiller, legalább a

Next

/
Oldalképek
Tartalom