Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)

1923-12-02 / 274. (427.) szám

52 A Vasárnap, december 2. A ruszmszkói egyházak tisztelgése Beszkidnél Ungvár, december 1. (Saját tudósítónktól.) A kárpátaljai re­formátus egyházkerület részéről Berták Bé­la püspök, Polchy István helyettes fögond- nok, Biiky Ferenc, ugocsai esperes, Egry Ferenc ungi egyházmegyei gondnok pénte­ken reggel Ungvárra érkeztek, ahol az állo­máson K«!áth Endre dr., Komjáthy Gábor ungi esperessel, a lelkészi lakban pedig az egész ungvári presbitérium és számcss vidé­ki lelkész fogadta őket. A lelkészi lak­ról Beszkid kormányzóhoz mentek, hol Ber- tók Béla püspök mondott üdvözlő beszédet és kérte az egyház sérelmeinek jóindulatú orvoslását. A kormányzó Be-rtók üdvözlő beszédére válaszolva kijelentette, hogy minden igaz ügyet pártol, a sérelmeket meg fogja hallgatni, orvoslásukhoz azonban idő kell s ezért türelmet kér. Ugyanekkor Tahy Ábris püspöki viká­riussal az é'léil római katolikus küldöttség is megjelent a kormányzónál. A kiildötaségben az ungvári klérus tagjain kívül ungvári pa­pokkal Szabó Lajos munkácsi esperes is részt vett. Beszkid Antal kormányzó az üd­vözlő beszédekre ugyanazt válaszolta, min: az előbbi küldöttségnek és kié len tette, hogy egész életén át az igazságot szolgálta. Ezután az ungvári zsidó hitközség kül­döttségét fogadta a kormányzó, amelyet Grünwald főrabbi és Weinberger Izidor hit­községi elnök vezettek. Beszkid Antal kormányzó vasárnap Munkácsra utazik, ho! nagy ünnepséget ren­deznek tiszteletére. „U| római kérdés" Prága, december 1. Ch. Loíseau, aki a háború alatt, amikor Franciaországnak még nem volt hivatalos képviselete a Vatikánnál, a francia köztársa­ság érdekeit képviselte a Kúránál, a Cores- pondant című revüben az „Uj római' kérdés" címmel igen figyelemreméltó cikket irt, amelyben a többi között arról is ir, hogy a bibomoki kollégium tagjainak kétharmad része, a vatikáni méltóságok legtöbbje, az­után a Rómában lévő katolikus intézmények legfőbb vezetője, valamint a Szentszék dip­lomáciai kara majdnem kivétel nélkül, miért kerül ki az olaszok sorából. A francia publi­cista szerint a katolikus hitélet inkább nyert e rendszerrel, mert nagy kérdés, hogy mi történt volna az egyházzal, ha az olasz pápák helyett a német, vagy francia pápák következtek volna Szent Péter trónján. A cikkíró szerint az állami és politikai érdekek ellenben nem szólnak e rendszer mellett. Szerinte nem fötétlenül szükséges, hogy ezt a rendszert a jövőben is fönt ártsák. Ameri- kánaik, vagy a szláv világnak esetleges kö­zeledése a katoüc'zmushoz ugyanis arra fi­gyelmeztetne, hogy az egyház univerzalitása a valóságban csupán egy nemzetet jelent. Loíseau cikke nagy figyelmet keltett a Va­francia katolikusok nem akarják beengedni a németeket a nemzetközi katolikus unióba. Az olaszok ellenben univerzálisabbak, mint ahogy azt a nemzetiségük megengedi, amiért is inkább alkalmasaik arra, hogy az ő soraik­ból válasszák a pápákat és a magas egy­házi méltóságokat. Prága, december 1. A berlini sajtó a megkönnyebbülés érzé­sével köszönti a hosszú kormányválság meg­oldását. A jobb- és baloldali lapok az uj kor­mányt nem illetik sem az elragadtatás, sem a heves támadás szavaival. A lapok tulajdon­képpen nem tartják koalíciós kormánynak Marx kormányát és azt hiszik, hogy össze­tétele miatt inkább számíthat a nacionalis­ták, mint a szociáldemokraták jóindulatára. Bár a birodalmi gyűlés szociáldemokrata frakciója tegnap még nem döntött állásfogla­lásáról, nyilvánvaló, hogy a bajor néppárti Emingernek a kormányban való jelenléte szálka a szociáldemokraták szemében. A Marxévormány előreláthatóan kedden fog a birodalmi gyűlésnek bemutatkozni, amely alkalommal az uj kancel'ár vázolni fogja a kormány programját és fölhatalma­zást fog kérni egy sereg halaszthatatlanul sürgős adóügyi intézkedés megtételére. Ki­mondott bizalmi szavazatot az uj kormány előreláthatóan nem fog kérni. A Berliner Tageblatt az uj kormányról írva, kijelenti, hogy várakozó álláspontra kell helyezkedni és egyelőre nem szabad megvonni a kormánytól a bizalmat, noha a kormány összetétele, főképpen Jarresnek beliigyminisztersége, komoly aggodalmakra ad okot. A lap különösen kiemeli, hogy a kormányban négy bajor van és pedig Gess- ler, Kamm, Höfler és Emminger. — A Vor- warts azt véli, hogy a Marx-kormány bizo­nyára az utolsó, amely az 1920-ban válasz­tott birodalmi gyűlésnek bemutatkozik. Ha a kormány és a birodalmi gyűlés kö­zött konfliktus következik be, akkor a biro­dalmi gyűlést íöloszlatják, azonban ha a kon­fliktus nem is következik be, valószínű, hogy az uj választásokat még jövő év júniusa előtt megejtik. A Vorwarís szintén aggodalmaskodik a négy bajor miniszter miatt és különösen Em- mingert támadja, azt Írva, hogy az olyan kormány, amelyben egy bajor néppárti mi­niszter van, aligha fog erélyesen föllépni Ba­jorországgal szemben. — A Deutsche Allge- meine Zeitung szintén kérdésesnek tartja, hogy a kormányba belépett Hamm és Em­minger hozzá fognak járulni a Berlin és Mün­chen közötti konfliktus megoldásához. A lap ezután fölszólítja az uj kormányt, hogy csat-1 lakozzon a népakarathoz és térjen a jobbol­dali kurzus csapására. — A Lokalanzeiger szerint a Marx-kormány úgy hasonlít a Stre­amikor a. szeparatisták a foglyok szabadon- bocsátását követelték, lőfegyverét használta. Három szeparatista meghalt, tizenkettő meg­sebesült. A francia katonaság erre leíegyve- rezte a német rendőrséget. Lemondott a feorvát helytartó Zágráb, december 1. (Saját tudósítónk­tól.) A horvátországi hely tar ói á.iást meg fogják szüntetni, mihelyst az országot kerü­leteikbe fölosztják. Csűrnics, a jelenlegi hely­tartó azonban benyujtjotta lemondását anél­kül, hogy bevárta volna Horvátország föl- osztását. Poíifkai körölkben a lemondás hí­rét úgy kommentálják, hogy Csiimies nem ért egyet a belgrádi kormánynak Radiícs irányá­ban tamusiitott magatartásával. Gsimícs utóda valószínűen Jambisalk belgrádi fogorvos lesz Itt jegyezzük meg, hogy Krizman képviselő a szkupstinában meginterpelMlta a kormányt éis in tér pdDiáció jában hibáztatta, hogy a kor­mány Radicsnak Londonból való kiutasítását akarja elérni. szeri ávsd Beígrád, december 1. Argonéban most fogják aláirni a török és az albán kormány delegátusai a két ország közötti poíifkai szerződést. A szerződés rendezi az Albánia ás Törökország között felmerült összes füg­gő kérdéseket és megveti a két ország belső viszonyainak az alapjait. Uj választásokra késsül Románia Averescu kormánya a láthatáron — A liberá­lisok szerencsétlen külpolitikája Bukarest, december 1. (Saját tudósítónktól.) Bukarest politikai életét hetek óta a Bratianu-kormány utódjának kérdése foglalkoztatja. A leghatározottab formában be- szé.nek arról, hogy Bratiunu a királynál agitáció; fejt ki abban az irányban, hogy az ő távozása esetén az Averescu-párt vehesse át a kormány­zást. A néppárt vezérlőbizotísága az uj választá­sok kiírásával is foglalkozik, amelyeket az eddigi tervek szerint vagy májusban vagy pedig október­ben fognak megejteni. Az Avereseu-kormány lis­tája is készen van s az eddigi tervek szerint ilyenformán alakulna: Elnök és. beliigym.uiszter: Averescu tábornok; külügyminiszter: Tituiescu; pénzügyminiszter: Argetolanu; közoktatásügy: Mehedenti Simion; hadügy: Rascanu tábornok; a kamara elnöke: Coanda tábornok; a szenátus el­nöke: Negulescu. Nagy feltűnést keltett, hogy a kamara ülésén Lupa dr. parasztpárti képviselő hevesen kikelt a kamarilla ellen s kijelentette, hogy figyelmeztetni fogja a királyt arra, hegy Románia régi dinasztiáit azért kergették el, mert hallgattak a kamarillára. Beszédében heves hangon beszél tovább a dinasz­tiáról és a másik dinasztáról, a Bratianuéról, amely megakadályozza az ország boldogulását. A libe­rális kormány politikája a legszerencsétlenebb, amit csak elképzelni lehet — mondotta. — A kül­földön a legrosszabb hírnevünk van, legyen az Jugoszlávia, Anglia vagy Franciaország. Emlé­keztet a manchesteri konvencióra s figyelmeztet arra, hogy az összes külföldi lapok Románia el­len vannak hangolva. Tárcarovatunk: Kedd: Sixta: Élet. Szerda: Dutkó Zoltán: Búcsú a hhuriyó Naptól. (Vers.) M e r r e 1 István: Bosszú. I. Csütörtök: K 1 i m i t s Lajos: Sírni szeretnék. (Vers.) Merre) István: Bosszú. II. Péntek: Darkó István: Fekete Péter tapaszta­lata. Szombat: Mécs László: Fiatal leány az őszi parkban. (Vers.) Schalkház Sára: A fekete furulya. Az ember tragédiája (... Post voluptatem ...) Vörös fénnyel a tavasz-alkony mint kigyúlt lepel egy katafaíkon az ablakon helángol; 8 vért permetez a bútorokra, mig a Föld kifut forogva az álmos napvilágból. Érzed, mily fent száilur.lt az Űrben? míg ajkam ajzott ajkadra gyürten csókok csokrát cseréli; mint holmi bíbor nászfogatban robogunk e görgő alkonyaiban a vágy hajszolt bús cseléd!. Berúgva most ez alkonyi bcrtul, kis szobánk négy fala kifordul, hogy a végtelent beintse; % míg kebled két alma halma ringat, lezárja halkan ajkainkat a csönd léiekbillncse. Megállt az Idő s nincs Tér, se Emlék, — mely a Lét fölött tart hiába szemét — csak szédítő’ szárnyalás van; s feloldódunk a Végtelenben, mint izzó, mézes fényelemben e bíbor palástban. így csak rohanjunk tovább e balga bolygón, s csak lobogjon elénk szivünkre fojtón a menny tűz drapériája! Egy percet az égi tiizböJ orzunk s aztán pörölyként zúz össze sorsunk legszörnyübb tragédiája. Donászy Kálmán. G!fn: Hubay Jenő Prágában — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Vétek lenne beköszöntőül a banalitások húrján pengetni egyet. Vétek lenne közhelye­ket fölvonultatni, „kultureseményt" hangoz­tatni és „kulímközeledésröl" áradozni akkor, amikor Hubay Jenő dobogóra lépett Prágá­ban. Üres és lekoptatott lenne minden szó. amit jelzőül keresnék magához az esemény­hez, mert „nagyjelentőségű", ezt kifacsarta a politika, „hatalmas", ez nem nyúl bele az érzésvilágomba, „fölemelő", ez nem fejezi ki a művészi értéket és kvalitást. Ha egyszerűen, kimázolás nélkül leirom ezt: Hubay Jenő Prágában van, akkor az, aki tudja, ki Hubay Jenő és mi Prága, tisz­tában lesz e két messzefekvő pólus találko­zásának eseményszerüség'ével, az meginérle- geii egy pillanat alatt önmagában, mit jelent és mit dokumentál az, hogy a magyar mű­vészet, klválasztottan a magyar zeneművé­szet számára is jut ma és Prágában egy este. A magyar Hubay és a esdi Prága — ennek a két fogalomnak könnyű összeolvadnia egy a művészet valóságos átérzésében indifferá- lódott. lélekben, egy oly gondolatvilágban, amelynek könnyenjátszó mérlegén nincsenek mesterséges, beakasztott sulyok, nincsenek a külső élet raffinált reflektorainak csóváiból beengedett fénysugarak, ahol tiszta a logika és szűzies a gondolatokat kiválasztott sejt- világ, ahol nincsenek a művészi értékelésnek más mértékei, mint tisztán érzésbeliek és ab­szolút művésziek, de nehéz" egybekapcsolni e két fogalmat akkor, amikor a történelem és politika jó-, vagy rosszvoltából Hubay mel­lett a magyar jelző úgy kontraszkodik a Prága mellé tett cseh jelzővel szemben, mint amikor két idegen, ellenségesnek tüntetett és a politika egoizmusából ellenségesnek mi­nősített nemzet zászlaját verdesi a szél egy­máshoz. Es mert Hubay róellett természetes tartozék, hozzánőtt testrész, a mi lelkünk szerint szív. az általános prágai ideológia mellett tehertétel a magyar jelző, súlyosnak és a banalitásokon messze fölülemelkedőnek érezzük azt az esti órát, amikor a cseh Prá­gában megsimogatja a magyar Hubay vo­nója a hegedű négy zengő‘húrját. Talán elkövetkezett már az észszerű gondolkodás napja? Talán megtalálta a mű­vészei, a kultúra, az emberiség kifinomodott érzésvilága, a fölfelé törő akarat és teremtő erő azt a könnyebb légkört, amiben átszá- guldhat az emberes, durva és ott fájdalmat, itt örömet jelentő határokon, amivel átszel­heti ez a csodálatosan trillázni- tudó, ez a gyönyörű színharmóniába öltöztetett madár azt a levegőt, amivel a belőle fakadó szár­nyalás! erő viszi és pchclykönnyiiséggel úsz­tatja, ahol napfény aranyozza magából a me­leget s a földre visszaszálló porrá szárad az a sok sár, ami a földön tapadt hozzá, ahol vergődnie kellett, mert szárnyát nyesték és a sárban mocskolták össze a tollazatát? Talán az a démonikus erő, ami belevitte a kultúra és művészet elemei közé a taszítás fizikai jelenségét, a szétbontás kémiai csiráit és amit kisugárzott magából a nemzetre és fajra tagolt életbe belevetett gyiilölség. irigy­ség, megrontás, érdekharc: a politika, kezdi elveszíteni hatását ott, ahol a természetsze­rű ség csak a vonzás törvényét állította föl, csak az összeforrás jelenségét ismerte s ahol a nemzeti és faji tagoltság csak jelleg volt, csak a tartalomba beleszövődő szinsugár, csak az izt megadó fűszer, csak a ritmust megszabó vérmérséklet, de nem az eizárkó- zottságra. és izoláltságra jogot adó tényező. Nem ' merem azt mondani, hogy igen. Nem merek következtetni a mából a hol­napra. mert félek, hogy megsántulva bandu- I kolna vissza arról az útról a gondolatomnak járása, ahol még ma is árkokat és hepe-hü- pas ravasz akadályokat tart fönr a politika. Nem merem azt mondani, hogy nem. Nem merek vétkezni a kultúra emberi aka­dályait átütni képes erejének hite ellen és nem akarok szúrós, színtelen bogáncsot szedni ott, ahol talán már apró bimbók is ütögetik a fejüket, ahol talán már sclymese- dik a fii. a zöld pázsit, a természetes kivirra- dás mosolygó hajnalsugarában. * Vétek lenne Hubay tegnapi koncertjéről száraz és a zene kritikai mércéjével mért méltatást irni. Vétek lenne a tegnapi estről csak kritikát és csak a zenei értéket, kereső hideg mondatokat papírra vetni, mikor teg­tikánban, ahol azt élénken komiméntáltáik. Vercesi, egy vatikáni publicista válaszolt a cikkre és arra hivatkozott, hogy a francia kormány azonnal, mihelyt megújította dip­lomáciai érintkezését a Vatikánnal, ezt mind­járt politikailag ki akarta használni a Kele­ten, Marokkóban és Köz épeu ropában. A Utüim mnfotkozlk le a raan-korntóni A Streseniaim-kormány más küíiíösbeFA — A német pátiok még1 nem foglaltak véglegesen állást semann-kormanyhoz, mint egyik toias a má­sikhoz és csak azért alakították, hogy a dön­tés elől kibújjanak. A lap azt hiszi, hogy a na­cionalisták a helyzetre való tekintettel támo­gatni fogják a kormányt. Bérűn, december 1. (Berlini szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) a Berliner Tage- blatt jelenti Ess énből: A Ruha:vidék gazda­sági helyzetében jelentős fordulat állott be. A Gelsenkirchenben alakult gazdasági tanács tegnap esti ülésén a szakszervezetek kép­viselői megkérdezték a francia delegátust, hogy milyen álláspontra fognak a megszálló hatóságok helyezkedni, ha a munkásság ma zárt tömegekben megjelenik munkahelyein. A franciák válasza az volt, hogy ebben az esetben a munkaadóiknak kell a bérekről és fizetésekről gondoskodni. A szakszervezetek képviselői erre felszólítást intéztek az ösz- szes elbocsátott munkásokhoz és hivata-’no- kokliOiZ, hogy szombaton jelentkezzenek munlkára munkahelyeiken. December 5-től érvénybe lép a termelés fokozásáról és a túlórázásról szóló egyezmény. Remélhető, hogy február 1-itg elérik a termelésnek béke­beli mértékét. Paris, december 1. A német kormány- válság megoldásáról a párisi lapoknak az a véleménye, hogy az uj kormány csupán a címben változott, de lényegében nem. A Ruhr-vidéki termelés konszolidációja Berlin, december 1. (B;r:ini szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) A pártok állá fog­lalásáról még nem lehet bizonyosat tudni. A kommunistáik bizalmatlansági indtványa fedett, a szociáldemokraták is gondolnak ily javaslat megtételére, mely főleg Emmering és Ja-rres ellen irányulna. Pali.lkai körök véleménye szerint nem szerencsés a Marx- kormány összetétele. Tekintettel arra, hogy a kormány jobbfelé kanyarodott, jobb lett volna, ha az élelmezésügyi tárcát a naciona­listáknak juttatták volna. A gazdasági mi­niszteri állásnak Hammal való betöltése csak szükséglépés volt, mert Marxnak nem adott szakember a rendelkezésére. Öaáliő köztársaság1 Báebrichfeen Páris, december 1. (Havas.) A „Le Jour­nal" mainzi jelentése szerint Biebrichben ki­kiáltották az önálló köztársaságot. A rend­őrség számos szeoaratistát letartóztatott és

Next

/
Oldalképek
Tartalom