Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)
1923-12-29 / 294. (447.) szám
2 Szombat, december 29. Összehasonlítás az osztrák és magyar kölcsön között Bethlen január lő -á Budapest, december 27. (Bajáit- tudósi'tóri'k'tól.) Most, hogy a magyar népszövetségi kölcsön ügye a hosszú ut utolsó állomására érkezett el, érdekes párhuzamba állítani az osztrák kölcsön mozzanataival, amint erről egy vezető pénzügyi szaktekintély informált bennünket. — Az osztrák kölcsön története voltaképpen még az 1919. év végén kezdődött meg. Ekkor játszódott le az az esemény, amely nálunk csak az idén tavasszal következett be. Az osztrák kormány az ánfánt- hatalmaik elé járult kölcsönt kérni. 1919 vége felé indult el Párásba gazdasági minisztereivel Renner osztrák kancellár, tehát negyedfél évvel előzte meg Bethlen Istvánt. A párisi ut külsőségei teljesen kieáégitöek voltak, mert Clemenceau, akkor még Franciaország miniszterelnöke, nem váratta az osztrák ve- zérrérfiakat, noha előtte alig néhány nappal majdnem áldozatává lett egy merényletnek és revolvergolyót viselt átlőtt karjában. Egy túlfűtött betegszobában fogadta az osztrák kancellárt, meghallgatta előterjesztéseit, kérdéseket tett fel, érdeklődött a kölcsönkérés részletei iránt és végül gondoskodott arról, hogy a kormány gazdasági szakemberei kezdjenek haladékalan tárgyalásokat az osztrák miniszterekkel, ami után biztató Ígéretekkel küldte vissza Bécsbe Renner kancellárt. A magyar kölcsönut kronológiájának első mozzanata is Párásban játszódott le azzal a különbséggel, hogy Clemenceau helyett Poincaré miniszterelnök fogadta Bethlent és Kállayt ugyancsak igen barátságosan és ugyancsak alkalmat nyújtott a magyar államférfiaknak a jóvátételi bizottsággal való közvetlen tárgyalásra. — Az osztrák esetre visszatérve, amint Renner Bécsbe visszautazott és Clemenceau megindította a kölcsommüveletet, az osztrák jóvátétel! bizottság elnöke. Sir Wi'liaim Goode, felhatalmazást kapott arra, hogy közvetlenül tárgyaljon a bécsi bankigazgatókkal. az egyéb osztrák gazdasági szakemberekkel és a pártvezérekkel a kölcsönre nézve, Sir Wfli-am Goode nagy ambícióval fogott hozzá feladatához és számítása szerint 450 millió dollár, tehát 2.2 milliárd aranyorona lett volna szükséges Ausztria gazdasági talpraáliitásához. Erről számot adott úgy az osztrák, mint a népszövetségi illetékeseknek és a sajtó utján a nyilvánosságnak is. Felfogását különösen az angol sajtó támogatta a legenergikusabban. Ám a terv realizálása megakadt azon a ponton, hogy ki folyósítsa ezt a horribilis kölcsönt Ausztria számára. Az analógia a magyar esettel itt mindössze annyira mutatkozik, hogy hozzánk is eljöttek a népszövetségi, illetve jóvátételi urak tanulmányozni a garancia erősségeit, amit Magyarországnak saját magának kell nyújtania. — 1921-ben már más eszközökkel tett kísérleteket Ausztria. Olyannak kezdte mutatKifli János szerencséje — A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye — Irta: Schöpflin Aladár — Egy ilyen derék fiatalember... hiszen semmi s:ncs még elveszve, Kitti ur! Kitti János csodálkozva nézett föl rá, hihetetlen arccal, de jól esett neki a barátságos jó szó, a kedves jóindulat. — Nincs semmi elveszve? —■ mond itt keserűen. — Minden el van veszve. — A pénz még nem minden — mondta Mariska kisasszony bizalommal telt hangon. — Csak az történt, hogy Kitti ut nem lehet főbbé az a gazdag ember, aki eddig volt. Szegény ember lesz. De fiatal: ember, derék ember, jól ért egy becsületes mesterségei. Még nagyon boldog ember lehet. Kitti egy kelletten, megvető mozdulatot tett, mintha azt mondta volna: micsoda boldogságról lehet itt sző. Mariska kisasszony erre majdnem hangosan momdía: — Igen. lehet még nagyon boldog. Boldogabb sokkal, mint gazdag ember korában volt. Hát talán bizony olyan nagyon boldog volt eddig? Olyan nagy gyönyörűség volt ez az uraság? Kit! János meghökkent. Ahogy Mariska kisasszony Így egyenesen föltette a kérdést, nem tudott rá igennel felelni. Boldog? Az igazán nem volt?. Inkább sok szenvedést, sok szégyenkezést, sok nehéz, szinte megoldhatatlan komplikációt jelentett neki a gazdagság, az úri élet. Elvesztette az önmagában való bizalmát, viselkedésének a biztonságát, mindig vigyázna kellett magára, ellenőrizni magát, soha sem tudta, nem csinál-c valami i Londonba megy ni magát, hogy a békeszerződések ellenére is kénytelen Németországhoz csatlakozni, ha gazdasági viszonyait mielőbb nem támasztják alá a kölcsönnel. Akkor ugyanis az osztrák korona még nem állott magasan' a márka felett, a német birodalom gazdaságilag még igen életképesnek látszott Ausztriával szemben. Lejátszódtak a különböző népszavazások a csatlakozás kérdésében az egyes tartományok vezető pártjainak kezdeményezésére és a kormány szioleges tiltakozása ellenére. Az eredmény természetesen nem maradt el, mert a népszövetség pénzügyi bizottságának képviselői 1921 áprilisában csakugyan Bécsbe érkeztek és rögtön tárgyaltak a külföldi kölcsön biztosítékairól és a felhasználás módjairól. A lefolyt tárgyalások után optimista hangulat keletkezett Ausztriában, aminek hatása kiterjedt az egész gazdasági életre is. — A befejezett tárgyalások után érdekes esemény történt Becsben. Az ántánt- hatalmaik ottani képviselői megjelentek a kormány előtt és nyíltan kijelölték azt az osztrák politikust, akinek kancellársága megadná a szükséges biztosítékokat a külföldi hatalmak számára és ettől teszik függővé a kölcsön do’gát is. Az ántánt bizalmi embere pedig — mint ismeretes — Schober rendőrfőnök volt, akit végeredményben meg is tettek kancellárnak a külföldi kölcsön érdekében. Erre az ántánthatalmak félmillió font előleget folyósítottak a kölcsönre, annyit, amennyi a pénzügyminiszter által kalkulált egyheti szükségletnek felelt meg. A magyar esettel párhuzamba állítva ezt a mozzanatot, megáilapiithatijuik, hogy ránk is gyakoroltak hasonló nyomást és hogy nem következett be hasonló esemény, annak az az oka, hogy energikus és szilárd vezérférfiaink vannak, élén Bethlen István miniszter elnökkel, másrészt a mi gazdasági erőnk sókkal értékesebb Ausztriáénál. Nekünk tehát nem kellett ilyen áldozattal adózni a külföldi segítségért. — A külföldi kölcsönöknek két fontos részük van. Az egyik a zálogjogok felfüggesztése, a másik pedig a kölcsön folyósítása. Igaz ugyan a magunk esetével szemben, hogy az osztrák népszövetségi kölcsönt ne- gyedféi évvel az első tárgyalások után sokszorosan túljegyezték a külföldi pénzpiacokon, de nem szabad elfelejteni, hogy ezt a kölcsönt nyolc hatalom garantálja, köztük Anglia, Franciaország és Amerika, tehát az osztrák népszövetségi kölcsönnek nagy előnye volt. —1922 tavaszán az ántánt cserbenhagyta Schobert, aki igy megbukott. Seypel prelátus váltotta fel a kancellári székbéh. Seypel tovább folytatta a köles önakciót és sikerült is neki Írásos biztosítékokat kapnia a nagyhatalmaktól a kölcsön ügyére vonatkozóan, aminek folytán megkezdődött az ausztriai gazdasági élet megszilárdulása. Ennek első eredménye az volt, hogy a nagyhibás, mindig elégedetlen volt magával. Alapjában véve rossz ölelte volt, csak az a‘remény ért valamit, hogy majd csak megtanulja az úri életet és valamikor könnyen, biztonságosan elhelyezkedlhe.filc benne. De napról-napra jobban érezte, hogy ennek a reménynek a megvalósnllása még messze van. Tehetségtelennek érezte magát ebben a dologban s ez csak annál megalázóbb érzés volt, mert azelőtt, régi állapotában, a régi mesterségében nemcsak nyugodt önérzettel élt, hanem a rnaga nőmében még kiválóbbnak érezte magát. Restelkedve gondolt' minderre, nem mert Mariska kisasszony szemébe nézni Mariska kisasszony azonban nem könyörült zavarán; erélyesen, határozottan mondta: — Azt hiszi, én nem tudtam, hogy boldogtalan, hogy szenved abban a helyzetben, amibe került? Szégyelltem magamat miatta; most már nem bánom, megmondom, szégyel- tem magamat, miikor láttáim, hogy Hlyen derék fiatalember, mint Kitti ur, micsoda figura lett. Mert, kérem, nem szabad haragudni, de igazán figura volt, nem más. Csak úgy rángatták zsinóron, sohase azt csinálta, amit akart, hanem amit'mások aíkartak, kik ‘kiihasz- nállták, a háta mögött kinevették. Amíg a Mül- 1 érnél volt, első fiaid ember volt az egész környéken. Most mi volt? Amit az a csirkefogó Vasady akart, az történt mindig. Ez pedig magából éli, úgy csinált nrndent, hogy mentői több haszna legyen belőle. Nevetségessé ttette magát, ne haragudjon, de én most már csak megmondom az igazat. Bizony, Kitti ur, csak nevetségessé tette magát az urak előtt. Hát most az lesz, hogy visszatér a régi körébe, a régi mesterségébe, ahol , megbecsülték, kitűnő embernek tartottak, bankok vezérei a miniszterelnök elnöklete alatt értekezletet tartottak az osztrák jegybank felállítása ügyében. Különböző kényszerítő hatások alatt magúikra vállalták az ebből eredő összes terheket is, amik azonban erejükön felül vállalt kötelezettségeknek bizonyultak és amiken aztán korrigálni kellett a későbbiek során. Ezzel a momentummal parallel a, mi esetünk áll most ezen a stádiumon. Nekünk is meg kell alakítanunk a magyar önálló jegybankot, mint a jövő gazdasági élet alapját. A magyar jegybank ügye sokkal valószínűbb dolog, mint amilyen az osztrák volt, hiszen ekörül olyan mozgolódások észlelhetők, amelyekben lényegében benne foglaltatik a jegybankíedezet teljes garanciája. — Még az ellenőrzésre térek ki néhány szóval. Bethlen gróf miniszterelnöknek sikerült ennek lényegét a legminimálisabbra leegyszerűsítenie és igy ez nem jelenthet semmiféle beavatkozást vagy irányítást még olyan mértékben sem, mint amilyen ellenőrzés Ausztriában megyen végbe. Radnay Oszkár. Bethlen Londonba utazik A Morningspost értesülése szerint Bethlen István gróf miniszterelnök január 16-ár Londonba érkezik, hogy résztvegyen a nép- szövetség magyar albizottságának ülésén. Benes politikai szerződést kötött a franciákkal Paris, december 28. A Temps csütörtök esti számárnak vezércikke a Franciaország és Cscih-Szlovákia között kötött politikai megegyezéssel foglalkozik. A lap hangsúlyozza, hogy a hamarosan aláírandó szerződésnek mindenek elöSt az a célja, hogy a békeszerződések által megteremtett politikai helyzeteit változattan megtartsa. Elsősorban a népszövetségi paktum 21. szakaszából is látható definiitűv természetű békepoü'tlkáról van szó. Mindkét' kormány kötelezi magát az össz-s nemzetközi szerződés tisztelet- beníartására annál is inkább, mert ezek a nemzetközi szerződéseik a népszó ve teégnek is alapul szolgálnak. Mindkét álam különösen az Ausztriához való viszonyát szabályozza, mivel Ausztria függetlensége mindkét szerződő fél számára nagyon fontos. Ami Magyarországot illeti, a megegyezés annak biztosítását tartalmazza, hogy Magyarország köteles legyen az 1921-ben tett' Ígéretének betartására, amennyiben habsburgházi királyit nem enged többé Magyarország .trónjára. Franca őrs? ág tekintetbe fogta venni Magyarország kötelezettségeit, mert ez Csehszlovákiát is különösen érdekli A szerződésnek nincs támadó célja Olaszország ellen, sőt barátságos említést fog tartalmazni Cseh-Szlovákiának Olaszországgal való 1921-ben kötött megegyezéséről. A Temps vezércikkírója megjegyzi, hogy titkos katonai konvencióikról szó sincs és a szerződést a népszövetségnél hivatalosom be fogják iktatni. A szerződés aláírása után esetleges fölmerülő nehézségeket döntőbírósági eljárás alapján fogják szabályozni. Paris, december 28. (Havas.) A francia külügyminiszter törvényjavaslatot terjesztett elő, mely a kölcsönös jogvédelemről és jog- segitségröl szóló francia—cseh-szLovák konvenció jóváhagyására vonatkozik. A francia sajtó elragadtatása Páris, december 28. (Havas.) A Figaró mai szórnia kommentálja a francia—csehszlovák szövetségi szerződés tárgyalásait és megjegyzi, hogy Benes dr. a tárgyalásokat nem vezette titokban, mert október 30-án a prágai képviselőihózbam jelentést tett róluk. A lap közli Benes beszédének erre vemakozó részét és emlékezteti ama nyilatkozatára, amelyet a népszövetségi ülésen a defenzív szerződések al'apeive mellett tett, A Francia- országgal megkötendő szerződés ezekkel az alapelveikkel bizonyára megegyezik. A cikk így végződik: — A szerződés Benes dr. •koncepciója szerint csak egy rész-e egy terjedelmes egésznek. Egy nagy épületnek nyugati szárnyát alkotja, amelynek keleti szárnya az Oroszországgal megkötendő analóg szerződés lesz. Az oroszok kibékülése egymás között és azután a nyugattal, egy szláv nemzetnek: a cseheknek közvetítésével, ez a cseh-szloyák kormány reményének csúcsponttá. A szerződési tér vesz étről a Malin is különféle införmáoiólk!aí, közöl és arról ír, hogy gazdasági szempontból már a kereskedelmi •szerződés révén Cseh-Szlovákia Franciaországhoz vain fűzve. Cseh-Szlovákiának nem kell kölcsön, mindössze eszközöket keres arra, hogy pénzügyi helyzetén javítson. A cseh-szlovák köztársaság a szövetséges:k közös alapjának jelentős összegekkel tarozik, amelyek egyrészt a széthullt monarchiától örökölt állami tulajdon, másrészt a saját háborús adósságai folytán jöttek létre. Bizonyos az, hogy Cseh-Szlovákia nem szegény, de egy szövetséges állam és minit ilyen azt hiszi,, hogy igénye vau az éppen olyan előnyös elbánásra és ugyanoly mértékű kedvezményeikre, mint amelyet azok az államok kapnak, amelyek kétségtelenül szegények, de amelyeket — nrnri Magyarországot és Ausztriát — úgy kell tekinteni, mint volt ellenségeket. Franciaország kezét nyújthatja Cseh-Szlovákiának oly kérdések szabályozásáról, amelyek nemzetközi jellegűek és amelyek különösen Olaszországot m'nt a középeurópai államok hitelezőjét érdekli. A lap igy fejezi be cikkéi: — A küszöbön álló francia—oseh-szlovák szövetség szerencsés esemény, amely a kisantant általános álláspontjára — amelyet a januári konferencián Belgrádiban végérvényesen le fognak fektetni — kihatással fog bírni.' A Gaulois a szerződéstervről Írva kijelenti, hogy mindkét kormány már régebben belátta annak szükségességét, hogy a vrrir szerették is, pedig azok vannak olyan jóra- való emberek, mint alkilk Hton körüldongták. Visszatér hozzájuk rendes, derék, munkás ember lesz, boldogulni fog egyszerű polgári módon és százszor boldogabb tesz, mint ebben a cifra viliágban volt. Ezt én mondom magámák Kitti ur. — De a menyasszonyom... — mondta egyszerre Kitti János és hirtelen újra megszállta, pedig már kezdett Mariska k isas z - szony szavaitól kissé magához térni, a boldogtalanság, amint Irma bárónő jutott az eszébe. — A menyasszonya? A bárónő? Hát azt hiszi, menyasszonya még -most is, miikor nincs pénze? Mariska kisasszony gúnyosan elnevette magát. Azteín kissé maga is megijedt a saját agresszivitásától; félt, hogy nagyon is magára haragítja Kittit. Szelíden tette hozzá: — Azt akartam mondani, hogy ha a bárónő igazán a menyasszonya, vagyis, hogy ha igazán szereti, akkor követni fogja a szegénységbe is, segíteni fog, hogy fel tudjon vergődni és akkor boldogabbak tesznek, minit a sok pénzzel. Kitti János szomorúan rázta a fejét. — Ezt maga nem érti, Mariislka kisasz- szony. Egy bárónő nem olyan nő, miint akárki más. Ho-gy vigyem magammal a szegénységbe. ő, tudom, eljönne velem, hiszen bebizonyította, hogy mennyire szeret, de nekem. ez lelkiismereti ügy... En nem vfflie- üeim magammal... — Ezen kár most törni a fejét — mondta Mariska kisasszony. — Beszélnie kell a bárónővel, majd meglátja, miit szói hozzá. Akkor majd elválik. Ezt belátta Kitti János is. Mariska kisasszony pedig élőire tud Iá úgy is, hogy mi lesz a dolog vége. Majd a bárónő fog vele menni Kifli Jánossal a szegénységbe? Jóknak látta azonban erről a kérdésről nem disputáim. Úgyse kell soká várni, majd megválik magától. Igazán nem kellett soká várni: Már benn is volt! a szobában, nem ugyan Irma bárónő, hanem az anyja. Szigorú arccal jött. megállít az ajtóiban, a szemére emelte a lorgnon- ját és úgy nézte végig Mariskát. — Családi jelenet? — kérdezte gúnyosan. — Talán rosszkor jöttem? Kifli János nem felelt neki, nem is igen hallotta, miit mond, odaszailadt hozzá, kezei csókolt. — Úgy aggódtam Irmáért — mondta alázatosan. —- Olyan jó, hogy eljött— — No, no — feleüt a báróné nagyon kimérten és nem ült le a székre, amelyet Kitti János odaítélt neki. — Hát mondja, mi van bt? Nagy veszteség? Kitti János az arcával mutatta, hogy nagy. — De mégis mennyi? > Kitti János egy mozdulatot tolit a kezével, hogy: minden. A báróné most már nagyon szigorú, ellenséges hangon kéiuUztc: — Csak nem azt akarja mondani, hogy minden ott veszett? Hogy koldussá tett? Hogy nem maradt egy vasa sem? — Egy vasaim sem — mondta Kifli János MKgalázottan. A bárónénak csaknem elállt a szava. Egy p llauatig kapkodoJt levegő után, aztán dühbe jött.
