Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)
1923-12-29 / 294. (447.) szám
Szombat, december 29. Sápján. ijiezARjími^p megkötött egyezményeket és az 'ezekből folyó intim kap cső latoikat a két ország között formális szerződéssel szentesítsék. A lap emlékeztet arra, hogy Franciaország mily mértékben vetít részt a cseh-szlovák hadsereg szervezésében és utal arra a támogatásra, amelyet Franciaország a kisan- tawtnak és különösen Cseh-Szlov álkiának nyújtott akkor, amikor Magyaro-rs zugban oly eseményeik történtek, amelyek a közvetlen szomszédot nyugtalanító'ag halottak. Végül kijelenti a lap, hogy nem jszabati azt hinni, hogy ez a szerződés akár szelleme, akár p.dig tonnája révén a többi szövetségesekben vagy az ellenségekben aggodalmakat kelthetnek. Az ily szerződések kora lejárt. -\ cseh-szlovák—-francia szerződés nem tar- . aknázza annak kívánságát, hogy esetleg uj ’iarcoikba elegyedjenek, de az a törekvés diktálta, hegy lehetőleg az uj konfiúkfisokat megakadályozzák vagy legalább is távoltartsák. Londonban a kisautaat bomlásáról bűzéinek Az angol politika és a francia—cseh szlovák szövetség — Uj államcsoportok terve London, december 28. A francia—csehszlovák szövetség hire Londonban élénk kommentálásra talált. Az angol politikai körök sajnálják, hogy Cseh-Szlovákia a szerződés által éles ellentétbe került Németországgal és késznek nyilatkozik arra, hogy a német délkeleti határon minden poli ikai konfliktus esetén úgy szerepeljen, mint Francia- ország akaratnélküli megbízottja. Az angol katonai és politikai körök rendkívüli érdeklődéssel ícrdu’nak Lengyelország uj álláspontja felé. Itteni diplomáciai körök azzal számolnak, hogy Lengyelországot föl fogják venni a kisaníantba. Beavatott londoni körök véleménye szerint ez a kisantant bomlását jelentené. Lengyeiorsz'g és Cseh Szlovákia a kisantant szövetségében heves és makacs harcot vívnak majd egymással a vezetésért. Valószínű, hogy lengyel, vagy rofnán vezetés alatt létrejön majd az orosz határ- államok szövetsége, amely Lengyelországot, Romániát, Lettországot és Észtországot foglalná magában, amíg Cseh-Szlovákia Jugoszláviával együtt egy, a franciák felé orientálódó álaímcsoportot alkotna, amelyhez később Görögország és Magyarország is csatlakoznék. Minden jel arra vall, hogy a román és lengyel politika pénzügyi okoknál fogva is erősen közeledik Angliához. A Idsantant jazmári tanácskozásának tárgysorozata A kisantant legközelebb- konferenciáját január 9-én tartják a következő tárgysorozattal: 1. A békeszerződések sérthetetlensége. 2. Egyenjogúság a nemzetközi konferenciákon. 3. Görögországnak a kisantant tagjai sorába való esetleges belépése., 4. A Jugoszlávia, Cseh-Szlováka és Románia között való szövetség kimélyité'se és 5. a kisantant tekintélyének nemzetközi vonatkozásban való megszi lárditása. — A tárgysorozat első pont- jái — amint azt a Venkov estilapja írja — azért fogják tárgyalni, mert Magyarország kísérletet tesz a jóvátétel! kötelezettségek nem- teljesitésére. Bulgária ped g újból be akarja hozni az általános védkötelezettséget. Újra teljes káosz Ruszinszkóban Kizárták a ruszin agrárpárt elégedetlen elemeit — A párt azonban követeli programjának végrehajtását Ungvár, december 28. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A ruszinszkói helyzet áttekintése céljából az alábbiakban röviden összegezzük a közelmúlt eseményeket, hogy a kialakulás felé haladó politikai akciókra rávilágítsunk. Amikor a kormánytámogató pártvezérek közé Kaminszky József dr. is belépett, pártjától a fölhatalmazást amaz Ígéret ellenében kapta meg, hogy Ruszinszkóban rezsim vál tozást hoznak be. A rezsimváltozás helyeit azonban mindössze személyi változások kö vetkeztek be. A halogató politikának tekintélyes ellenzéke a nép tényleges vezetőinek föllépésére emiatt csakhamar mozgolódni kezdett. Ez az ellenzék nem egy-két emberből áll, hanem a kárpátorosz köztársasági föld- mivespárt végrehajtó bizottságának háromnegyed részéből. Ez a végrehajtó bizottság pedig a párt legfőbb szerve, amelynek állás- foglalásától függ a ruszinszkói politika alakulása. Az ellenzék azt a természetes követelést emelte, hogy a prágai kormány Ruszinszkóban rezsimváltozást vezessen be, inért különben a kormánytámogató párt legnagyobb egysége, az úgynevezett Kamin- szky-párt kilép a szövetségből és ismét el- , lenzékbe megy. A legutóbbi pártvezetőségi ülés is ennek a követelésnek jegyében folyt le, a lapok így emlékeztek meg erről az ülésről, mint a '.egharciasabb ülések egyikéről, pedig még etnmi érdemleges nem történt, mert a vég- ehajtó bizottságnak a mai állapotokkal megelégedett tagjaira való tekintettel nem lehe- ett volna egyhangú határozatot hozni. Kaminszky úgy a gyűlés előtt, mint utána, hajthatatlan maradt. Ahhoz a korábbi nyilatkozatához hiven, hogy az ellenzéki raa- ! gatartás csupán egy-két elégedetlen pártve- | zetőségi tagtól ered, kijelentette, hogy az elégedetlenkedők vagy veit mennek, vagy pedig kizáratja őket a párt kebeléből. A helyzet tehát a következő: Az elégedetlen elemek Kaminszkyt el akarják távolítani pártja éléről, hogy a ruszin népet újból az ellenzéki harcba vigyék és a rezsimváltozást kierőszakolják. Kaminszky és Petrigalla pedig — a hatalom erejében és saját népszerűségükben bízva — el akarják távolítani a párt vezetőségéből azokat, akik az ellenzéki magatartást propagálják. Az ellenzékiek azonban óvatosak voltak és nem akarták kenyértörésre vinni az ügyet. Kaminszky és Petrigalla ennek ellenére nem vártak tovább és december 23 án, vasárnap több páríveze- íőségi taggal együtt Munkácson értekezletet tartottak, amelyben kimondották, hegy a „pártbentókat" a párt kebe'éből kizárják és szabad utat engednek nekik, hogy ellenzéki pártot alakítsanak. A kizártak között vannak: Kuríyák, Riskó és Bródy Endre is, a „Karpatoruszkij Visztnik“ felelős szerkesztője. A vasárnapi értekezlet tehát ketté vágta a gordiusi csomót és az elégedetlen elemeket belesegitette az ellenzékiség hajójába. Ezt az a Kaminszky tette meg, aki három- esztendei ellenzéki magatartásával hirt és tiszteletet szerzett magának úgy a ruszin nép előtt, mint az autonómiáért harcoló többi nemzetek szemében! Hir szerint azok a pártvezetőségi tagok, akik az elégedetlenek kizárását indítványozták, maguk sem maradnak tétlenek, hanem lépéseket tesznek abban az irányban, hogy a ruszinszkói rezsimváltozást a prágai kormánnyal keresztiilvitessék, mert ma az egész párt akciója abban összpontosul, hogy Pese- i két eltávolítsa a helyéről és az ukrán irány- 1 zatot megbuktassák. Ezt a célt szolgálta a legutóbbi munkácsi tanitógytilés is, ahol Ro- zsypál korínányzóhelyettes jelenlétében bizalmatlanságot szavaztak az iskolaügyi refe- rátusnak és Pesek azonnali eltávolítását követelték. Politikai riport a legujablb eseménykrői Ungvár, december 28. (Ungvári tudósii tónké 61.) A kárpáx rósz köztársaság- földmiveis pártották kebelén belül — miint arról a P. M. H. már nem egyszer hírt adotü — nagy viharok dúlnak. A párt tagjai ugyanis nem hajlandóik belemenni abba a centralista és megalkuvó politikáiba, amelyet az elnökség a nép megkerülésével iniauigTirálm igyekzetti, Már a legutóbbi munkácsi végrehajtó bizottsági gyűlés is szembe - szállít a prágai agrár-lkorlií eusokkal túlságosan ösiszieimeliegedett elnökséggel. Az a depu- Üáció pedig, amelyet a párt a végrehajtóbi- zottság határozatából a kormányzó elé küldött követelésének előterjesztésére, még csak; jobban kiélezte a helyzetet. Kormányzati körökben mindenütt nagy konsterndeiót lehiet észlelni. A giubernjiuim állandóan aggódva kiformálja Prágát az eseményekről. Egyik hosszú távirat a másikat követi. Gedus, a párt cseh tétlkára, nyomban a munkácsi vég- rehajtóbizottsáigi ütés után Prágába utazott. De öté van már Petrigalla is és hir szerint föliremdelflk rövidesen a vezetőség többi tagját — így főként Kaiminszkyt és Balogh Jutkát is — ad audiendium verbum, hogy kieszel- j:nek valami módot a reniténskedő párt meg- rendsziabállyozására. Beszkiid kormányzó ezzel szemben a jóhiszemű, de csalódott emberek nagy rezignációjával nézii a dolgokat s az események hatása alatt egyre a lemondás gondolatával foglalkozik. S ez nem is csoda, mert látja, liogy öthetes kormányzat után Ruszinszkóban minden a régiben maradt. Őrzik Beszkid Antalt Beszkiid Antal dr. ruszinszkói kormányzó hivatali elöszobájját detekiivek és rendőrök őrzik, akik állandóan figyelemmel kísérik, hogy ki megyen be a kormányzóihoz. A „nem kívánatos elemeket44 egyszerűen nem engedik be. Érdekes, hogy a kormányzó lakosztálya is úgy volt eddig berendezve, hogy az első szobában titkára, a cseh Preiningen a középsőben a kormányzó és az utána következőben Framkenberger aludt. így akarták a gubernátort szinte hermetikusan elzárni párthíveitől és azoktól, akik esetleg informálhatták volna öit a nép igazi hangulatáról. . Senkinek sem kell Frankenbreger! A ruszinszkói szociáldemokrata párt és a VcC-osin vezetése alatt álló eh iborob-írak- ció a ruszinszkói „rezsiiimváltozás44 alkalmával keresztülvitte Prágában, hogy ha Beszkid Antalt, a nagyorosz irányzatnak ezt a tipikus képviselőjét már mindenáron kinevezték kormányzónak, akkor legalább Frankenber- ger távozzék a helyéről. Frankernberger — amint ismeretes — fontos politikai küldetése melleit eddig a földművelésügyi reíerátus vezetője volt Ungváron. Most egy, ugyancsak a földmivelésügyi tárca keretébe tartozó megbízatással! Pozsonyba helyeznék át. A pozsonyi szociáldemokraták azonban tudomást szerezvén a kinevezésről, tiltakoztak Fran- kenberger odajövetele ellen. így a ruszin- szikói politika nagy kártyakeverője most Umgvárról áthelyezve és Pozsonyba kinevezve két állás közt a levegőben lóg, mint Mo— Mondtam én azt a lányomnak. Megmondtam neki, amilyen tök-filkó ez a Kitii, minden pénzét rábízta azokra a csirkefogókra. Most aztán mi lesz? Kiti János szomorúan mondta: — Az lesz, amit Irma bárónő határoz. Rábízom. A bár óné gúnyos csodálkozással felelt: — Rábízza? ugyan mit biz rá? Csak nem gondolja, hogy ezek után még lehet valami közük egymáshoz? Ez nagyon szép dolog volna. Az én lányomnak nem lehet semmi dolga egy kereskedő segéddel. Maga pedig most az, semmi más. Méltóságteljesen nézett Kitii Jánosra, aki semmivé vál tan állt előtte, akart volna mondani valamit, de csak hápogni tudott. Úgy állt ott, hogy még Mariska kisasszony is alig tudta megáilani, hogy el ne nevesse magát. Lett volna ebben a nevetésben egy kis káröröm is, valanté abból az érzésből, hogy úgy kell neki. Kitti János nagy nehezen összeszedte miagát annyira, hogy ennyié ki tudott mondani: — Beszélni szeretnék magával Irma bárónővel — csak egy szót. A báróné most már egész gorombán, minden bárónői méltóságot félrevetve, a maga veleszületett, kedélyes kofaasszonymód- ján mondta: — öregem, erről ne is álmodozzon. Maga nem fog Irmával beszélni soha az életben. Ő sem akarja, én sem engedem. Ez elintézett dolog. Beszélni sem lehet róla... Kitti János lehorgasztoíta a fejét, most érezte végkép, visszavonhatatlanul, hogy mindennek vége, ő visszasülyedt oda, ahonnan jött, a külvárosi semmibe. A bárónő azonban könyörtelenül folytatta: — Nem is arról van szó, hanem arról, hogy maga kárpótlással tartozik a leányomnak. Elibclonditóttá, gazdag embernek adta ki magái, menyasszonyává tette és most itt ül szegény a szégyenben, kompromittálva az egész világ előtt. Ezért neki kárpótlással tartozik. Kiéül János lovagiassága utolsó nagy gesztusával mondta: — Kész vagyok minden elégtételre, amit Irma bárónő vagy bárki más jónak lát. — Lári-fárl — lármázott a báróné. — lift nem elégtételről van szó, nem is tudom, mit ért maga elégtétel alatt. Kinek akar maga elégtételé' adni? Miféle elégtételt? Itt kárpótlásról van szó. A lányomnak maga miatt kára van, ezt meg kei téríteni Kiüli János megaláztatása most már a végsőkig ment. Egészen kicsinynek, meg- semmisiitettnek érezte magát. Már nem is élt igazában, nem kívánt, nem akart semmit, csak mennél előbb menekülni, szabadulni ebből a rettentő helyzetből. De megaláztatása mélyén valami ingerültség rezdült nleg, ezt maiga sem vette észre igazán, mert ,éppen csak megmozdult, de már olyan volt, mint a felismerés első derengése arrói, hogy méltatlanul, szégyenletesen bánnak vele, hogy ezt nem érdemelte, hogy itt megcsufólnak benne valamit, amiben ő a különb: egy tisztességes érzésé, becsületes szándékot. A bárónői név tekintélye még nem omlott előtte össze egészen, még hatott' rá, de már csírázni Próbált a lázadás magva. Csöndes rezignáció- va; mondta: — Mit adhatnék én még? Nincs énnekem semmim.., — Dehogy nincs — mondta a báró né erélyesen. — Itt1 ez a nagy lakás, a sok bútor, mi egymás holmi. Ebből telik kárpótlásra. Kitti János nagyot nézett. Most egyszerre tésztán megérezte, hogy ez már mégis ko- misziság, amit vele csinálnak, ez miár nem bárónői, nem iis úri dolog, ez nem emberség, hanem piszkos, hitvány fosztogatás. Most már semmit sem érzett abból, hogy báróné áll előtte, már csak egy közönséges vén szi- pirtyót látott. Rezignált, elszoimorodott állapota most egy nagyot fordult, szédítő, vak düh íortyant föl benne. Az asztalra ütött öklével és kiabálni kezdett: — Mit akarnak tőlem? Hagyjanak békét. Most már én mondom s.emimi közöm magukhoz. A báróné ijedten hátrált egy lépést. Látta Kifli János szemének fellobbanását, ö már látott effélét nem egyszer és nem várt tőle semmi jót. Ezt a habozását használa fel Mariska kisasszony a közbelépésre. Odaállít a báróné és Kitii János közé és élesen, igazi asszomyi gonosz gyönyörködéssel mondta: — Azt ajánlom a bárónénak, hogy rnosí már elég legyen. Legjobb lesz mielőbb elmenni isiién. Kitii urat éppen eléggé kiipwm- polták eddig is ... Menjen innen báróné, nem jósolok semmi jót, ha itt marad. A báróné gőgösen, de nem egészen őszinte bátorsággal emelte lorgnouját Mariska kisasszonyra és Kitii Jánosra nézve kérdezte: — Kicsoda ez a nőszemély, hogy meg mer engem szólítani? Mariska kisasszony nem várta be Kitii János válaszát, megfelelt maga a bárónémaik. — Ez egy olyan nőszemély, aki maga keresi tisztességes kenyerét, tisztességes munkával. Nem pumpált ki sem Kitii úrtól, sem mástól, sem jótékonysági pénzeket, sem drága ruhákat, sem egyebet. És tisztességes nevet visel, nem úgy, mint némely báróné és nincsen neki d'ajkaságban törvénytelen gyereke se Sz'oinokiniegyé'ben, se másutt. Ez a nőszemély sok mindenféle helyen megfordul, sokat lát és sokat hall, még Háránékrői is. Ne tessék hát olyan nagyon hencegni ezzel a iiös-zeméllyel, mert egyszer csak elmondja mind, amit tud és akkor... A bár óné be se várta a végét. Egy megvető mozdulatot' csinált a íorgnonjával, sarkon fordult és a királynők mozdulatával kivonult. Az ajtóban még megállóit és most már nem királynői hanglejtéssel ezt mondta: — Mondtam mindjárt, hogy kár volt ilyen népséggel összeadni magunkat. Mariska kisasszony nem szólt semmit, csak egy grimaszt vágott utána. Kiüli János a szokatlan indulattól kimerültén rogyott az Íróasztal előtti kar-esszéikbe és az arcát elfödte a tenyerével. XXII. Mos már nem Kitii János, a hirtelen le- vitézlett gavallér szegyei te magát Mariska kisasszony előtt, hanem Kitii János, az egyszer becsületes ember, akiit az emberségében csúfoltak meg. Mariska kisasszony azonban sokkal józanabb, praktikusabb teremtés volt. semhogy sok időt engedjen neki a szégyenkezésre. Sajnálta is, amint az Íróasztalra borulva ült és az arcát a tenyerébe rejtette, nieg tovább is akart vele jutni egy lépéssel abban az irányban, amelybe vinni akarta. (Folyt, köv.) íwB Wf fí lg A!eaj©Js&£sieg®acs«5i© 1 lg karácsaiig! a|éa&fc a leli OTEiiáfal
