Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)
1923-12-29 / 294. (447.) szám
A szlovák-magyar probléma Irta: Merrel István, a ker:szté<nyszociális párt szlovák osztályának főtitkára. Nyílra, december 28. A világsajtót ma erősen foglalkoztatja Középeurópa problémája. így például az angol politikai életnek is óhaja, hogy e földrész mielőbbi konszolidációja bekövetkezzék, mert — szerinte — ez volna az egyedüli módja a világbéke főn tartásának, A mi köztársaságunk pedig a középeurópai problémát ma- gábafoglaló elipszisnek egyik fókuszpontja. Benes az egész világot tele trombitáiba, hogy ő a középeurópai konszolidáció megteremtésének a főatyamestere, őre, ő s a köztársaság van hivatva arra, hogy az esetleg itt-ott még lappangó parazsat kioltsa. Benes, ha külföldre megy, mindig ünneplő rLilláját veszi fel, Iha külföldnek szól. ünnepi hangon beszél. E külső ünneplővel sokáig el tudta takarni azt az a sebet, mely már oly régen gennyezik az állam testén. Ez a seb azonban most már annyira kifakadt, hogy többé takarni nem bírja s ’gy a külföld szeme is meglátja. E régóta gennyező seb, a cseh- sz’ovák ellentét. A magyar és német nemzeti kisebbségek zúgolódását Benes természetesnek mondotta, a szlovákokról azonban mindég, mint a leghűségesebb és legboldogabb, \gy cn- íogu és egyenrangú állampolgárokról nyi'at- kozott. A külföld azonban már látni kezdi a reális valót, látni kezdi — a sz'ovák nép elkeseredését. V A szlovák nemzetnek a létért folytatott gigászi küzdelme most érte el a tetőfokot. Ezer esztendőn át élt itt esryütt a magyarokkal, de ez az ezer esztendő nem je’entett részére annyi veszedelmet rmnt a cseh testvér eddig: ötéves uralma. Talán hihetetlenül hangzik, de mégis így van. Ezer esztendő nagy idő és elég ahhoz, hogy egy nemzet megszűnjön létezni. És íme az a csöpp szlovák nemzet ezer esztendőn át tudta megtartani szokásait, nyelvét, nemzeti jellegét, róna autonómiája nem volt. S most szerződésben biztosított autonómiája ellenére is szlovák jellege veszedelemben van, mert mint nemrég egy összejövetelen az egyik cseh képviselő kijelentette: száz esztendő — szerinte — elégséges ahhoz, hogy a szlovák „tájszólás“ megszűnjön s a cseh nyelv uralja az egész köztársaságot. Nemrég a szlovákok csak egyoldalú küzdelmet fejtettek ki. Harcoltak szuverenitásukért, jogaikért. A Sloválk 278. számának vezércikke is például így kezdődik: „Az államfordulat előtt nrnden hivatott tényező elismerte a szlovák nemzet létezését, nyel- vét.“ Ma nemcsak a megnyirbált jogok teljességét követeik, hanem a létért való küzdelmet is hirdetik. A Hlinka-féle s általában a szlovák önvédelmi harc nem a magyarság érdekében történik — mint ezt a cseh sajtó feltüntetni szeretné — hanem a szlovák nép érdekében s csak számbeli gyöngeségéuek tudatában határozza el magát olykor-olykor a magyarsággal, mint az állam egy másik mostohagyermekévei való kooperációra. A tények ezt mutatják. Ezt ma már az egész kul- turvilág látja, csak Benes és kormánya nem akarják belátni, ők tovább is ragasztgatjík a sebfoltot, hirdetvén a köztársaság összes polgárainak megelégedettségét, nyugalmát. A'szlovákság vezérférfiainak soraiból ina gyakran lehet hallani azt a kifakadást, hogy a szlovákok helyzete ma sokkal rosszabb, mint volt a magyarok idejében. Mondják pedig ezt azok, akiknek a nemzetük érdekében kifejtett küzdelemben sokszor nagy szenvedés jutott osztályrészül. Amikor a közéletben, vagy valamely pályán való érvényesülésről volt szó. ott nem volt nemzetiségi kérdés, ott az áHam nrnden egyes polgára teljesen egyenjogú volt. És itt hivatkozrom kell Ivánka Milán dr. „Szlovákok és magyarok1* j cím alatt megjelent könyvére, amelyben gúnyolja a magyar kultúrát, hivatkozással arra, hogy a legtöbb magyar nagyság — idegen nemzet fia. Felesleges volna Ivánka úrral e helyen vitába bocsátkozni, mert ha igaz az, amit állít, úgy ez csak dicséretére válik a magyar nemzetnek, mint tanú jele a más nem- j zetek iránt érzett 'lojalitásának. Ivánka urat azonban megnyugtatom: a mai körülmények 1 között a szlovák nemzet sohasem lesz abban a helyzetben, hogy nagy embereket tudjon adni az államnak, legfeljebb csak ivánhamilá- nokat, srobárokat stb. Mert hiszen annak, hogy egy nemzet nagy férfiakat adjon a hazának, egyik alapvető feltétele a szabadság, egyenjogúság és állami béke. És ez a mi köztársaságunkban nincsen meg. Benes legújabb tirádája Szó sincs határengedményekről — A kisebbségeknek nagyszerűen megy a dolguk — Ária Bethlenről — Parisban nem került szóba a királykérdés Budapest, december 28. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Benes Ede cseh-szlovák külügyminiszter Parisban Orbók Attila, a Tőzsdei Hírlap munkatársa előtt hosszabb nyilatkozatot tett. Orbóknak arra a kérdésére, hogy Magyarország javára szó lehet-e a határok megváltoztatásáról, igy felelt: idebenn. a cseh-szlovák államban föltétlenül tiszteletben tartják. Külügyminiszterünk ezt bizonyosan maga sam hiszi el komolyan. A népszövetségi tanácsban éppen most várnak megvitatásra a cseh-szlovákiai nemzeti kisebbségek panasziratai — Benes valószínűen elolvasta őket —, amelyek számtalan konkrét példával mutatják ki, hogy a cseh-szlovák kormánynak eszeágában sincs e nemzetközi szerződések betartása. Ezek a memoárok a proporcionális választási rendszer gyengéiről éppen úgy megteszik a maguk megjegyzéseit, mint a sajtószabadságról, a népszámlálásról stb. Ha Benes valóban meg van győződve állításainak helyességéről, ám járuljon hozzá ahhoz, hogy a népszövetségi tanács, amelynek szeptember óta ő is tagja, vizsgáló bizottságot küldjön ki az igazság kiderítésére. Az az egy bizonyos, hogy nem nekünk van okunk félni egy pártatlan, tárgyilagos és .semleges nemzetközi bizottság ideérkezésétől. Tehát még egyszer fölkérjük Benesit: fogadja el prepozíciónkat és sürgesse a bizottság kiküldését. Addig azonban ne hivatkozzék egy statisztikára, amelyet tárgyilagosnak soha el nem ismerhetünk. Mert senki sem fogadhat el tárgyilagosnak egy statisztikát, amely a cseh-szlovák köztársaságban mindössze négyszázezer magyar embert akar kimutatni, noha mindenki tudja, hogy legalább kétszerannyi magyar van itt, akár tetszik Benés urnák, akár nem. Olaszország a legbarátibb viszonyba akar jutni Magyarországgal Bonin-Longare gróí, olasz népszövetségi megbízott nyilatkozata a Prágai Magyar Erírlapnak — Ilyen kombinációknak nincsen semmi értelmük. Ez nem egy, de nem is két állam ügye, hanem egész Európáé, mind- azoké a hatalmaké, amelyek a békeszerződést létrehozták. A kisebbségekről ezeket mondotta Benes: — A népszövetség és a békeszerződés által biztosított jogokat föltétlenül respektáljuk, amíg a megszabott kereteket nem lépik túl. A magyar kisebbség érvényesülését biztosítja a proporcionális választójog. A magyarságnak képviselői vannak a parlamentben, lapjaik vannak, harcolhatnak alkotmányos fegyverekkel, kritizálhatnak és támadhatnak. Majd azt vitatta, hogy nem egy millió, hanem négyszázezer magyar él Cseh-Szlovákiában. A statisztika állítólag csak ennyit mutatott ki. A kölcsönről úgy vélekedett Benes, hogy a kedvező elintézésnek Cseh-Szlovákia csak örülni tud. Bízik Magyarország és Cseh-Szlovákia barátságos közeledésében, amelynek első föltétele a békeszerződés őszinte betartása. Úgy látszik — mondotta —, hogy az a lélektani pillanat, amelyre oly sokáig vártunk, itt van. Most közeledhetünk és megérthetjük egymást. Arra a kérdésre, hogy igaz-e, hogy a kölesöntárgyalások kapcsán a királykérdés és a magyar választójog ügye is szóba került, Benes szinte haragosan igy válaszolt: — írja meg, kérem, hogy ez hazugság. Bethlen jelenléte magában biztosította, hogy Magyarország belügyei szóba ne kerüljenek. Még ha ilyen szándék fel is merült volna, annak is meg kellett volna hiúsulnia Bethlen tiltakozásán. Sok állam képviselőjével tárgyaltam már, mióta a külügyminiszteri székben ülök, de eddig — őszintén mondhatom, nemcsak üres udvariasságból — soha lelkesebb meggyőződésű hazafival, mint Bethlen, nem találkoztam. Nagy vehemenciával és lelkesedéssel harcolt a kölcsön ügyében. Ezt a hazaíisá- got méltányolni tudom, mert én is hazafi vagyok, de Bethlen nemcsak hazafi, hanem perspektívája is van, belát a helyzetbe és megérti, hogy Magyarország nem zárkózhat el a szomszédaihoz való közeledés és a szomszédaival való megegyezés elöl. Végül megjegyezte Benes, hogy abban az esetben, ha a magyar parlament az első számú jegyzőkönyvet elfogadja, akkor a kölcsön úgyszólván csak formalitáson múlik. , * Nem hagyhatjuk szó nélkül a cseh-szlovák külügyminiszternek azokat a szavait, amelyek a nemzeti kisebbségeikre vonatkoznak, mert ezek bennünket közvetlenül érintenek. Benes azt mondja, hogy a kisebbségeknek; a békeszerződésben biztosított jogait Páris, december 28. Bonin-Longare gróf, olasz népszövetségi megbízott, a Prágai Magyar Hírlap munkatársának rendkivül érdekes nyilatkozatot tett a magyar kölcsönről. A nyilatkozat érdekességét növeli az a fontos szerep, amelyet az olasz arisztokrata a népszövetségi tárgyalások kulisszái mögött játszott. Olaszország a magyar kérdésben nemcsak politikai szempontok miatt, hanem azért is erősen érdekelve van, mert a. jóvátételi adósságokban Olaszország Magyarországnak legfőbb hitelezője. Bonin-Longare gróf nyilatkozatát alább közöljük; — A népszövetség tanácsának döntése az első fontos lépés azon az utón, amely Magyarország pénzügyi újjáépítéséihez vezet. A fáradságos tárgyalások után elért megegyezés rendkívül kielégítő és megfelel annak a kívánságnak, amely a tanács tárgyalásain általában niegnyilvánult. E tárgyalások menetét kedvezően segítette elő az a bátorító példa, amelyet Ausztria újjáépítése nyújtott. Valóban azt mondhatjuk, hogy az osztrák példa tölti be a tárgyalóik szelleméit és hozzáfűzhetem, hogy Magyar- ország kilátásai még kedvezőbbek, mint Ausztriáé voltak, azoknak a nagy, morális erőforrásoknak következtében, melyekkel Magyarország rendelkezik. — Magyarország esetében a jövátételi bizottság és a népszövetség együttműködése annál inkább hasznos és szükséges, mivel a jóvátételi fizetések teljesítése nincsen elhalasztva a kölcsön végleges amortizálásáig. A jóvátételi bizottság közreműködésével jóvátételi fizetési tervezetet fognak előkészi- tenli, miután Magyarország pénzügyi egyensúlya az általa kért kölcsön utján helyre- állott. — Egyetlen ország sem fogja Magyar- ország gazdasági újjáéledését oly örömmel és rokonszenvvel üdvözölni, mint Olaszország, mely a legbarátibb viszonyba akar Magyarországgal jutni és vele a kereskedelmi árucsere terén meg akarja teremteni a legszivélyesebb együttműködést. Nagy örömömre szolgált, hogy hozzájárulásomat adhattam a tanács tervéhez. Magyarország gazdasági újjáéledése előnyös lesz Magyarország összes szomszédos államaira nézve és Olaszországra nézve is. — A kölcsön végső sikerét illetően a legjobb reménnyel vagyok eltelve. A fönn- forgó nehézségek nem oly természetűek, hogy a kedvező eredményt megakadályozhatnák. A tárgyaló felek között a szívélyesség 'kedvező atmoszféráját lehetett megállapítani. A fcisiantant képviselői oly magatartást tanúsították, amelyet mindenképpen kon- CLtiánsnak kell mondanom. Természetesen szóba kerültek Magyarország szénszállításai is, melyeket a békeszerződés érteimében Jugoszláviának kell teljesítenie, azonban meg kellett állapítanom, hogy Jugoszlávia képviselője e kérdésben különösen konci- liáns magatartást tanúsított. — Bizonyára a szívélyesség és engedékenység szellemének köszönhető, hogy remélnem lehet, hogy a londoni tanácskozásokon a tárgyaló felek minden kérdésben teljesen meg fognak egyezni. Ezt annál is inkább kívánom, mert a kölcsönikérdést gyorsan kell lebonyolítani és minél több időt nyerünk, annál könnyebb lesz a probléma megoldása. Londonban a megállapodások szerint meg fogják állapítani a tárgyalások menetét. Azután megválasztják a főbiztost, aki semleges lesz, miként Ausztria esetében volt. Alig két napja, hogy Zimmerrnann osztrák főbiztos a népszövetség tanácsának a legkedvezőbb jelentést tette Ausztria pénzügyi helyzetéről. Az osztrák kölcsön tárgyalásainak elején a kilátások egyá'íta’ában nem voltak optimisztikusak és az eredmények mégis túlszárnyalták a várakozásokat. Nincs kétségem aziránt, hogy ugyanez fog bekövetkezni Magyarország esetében is. Geszíesi Gyula. Zamoyski gróf az uj lengyel külügyminiszter? Varsó, december 28. Laipjelentések szerint Zaimoyski párisi lengyel követ ma érkezik meg Varsóba. Nincs kizárva, hogy Za- moyslki gróf el fogja fogadni a néki fölkínált külügyminiszteri tárcát. 190 cseti-szl. koronáin fizettek ma, december 28-án: Zürichben 16.70 svájci frankot Budapesten 62 300.— magyar koronát Bécsben 207200.— osztrák koronát lerlinben 12319100000008*— német márkát J )föÁfir7ir " ~ («r.).... *dSL Prága, szombat, 1923 december 29 r ^éí^gmsm^am^ iLJf 8m Jm JB. WfrJmL w - Kiadóhivatal: Prása I., Liliova ” IIS ulice 18. sjl, Telefon 6797. szára. gv — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Rnszinszkői Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALL1 OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.
