Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)

1923-12-24 / 291. (444.) szám

Hétfő, december 24.

29

I Felgyulladt a szobaközép csillár- ' lángja.

— így. Ugy-e kellemesebb?

Aztán az asztalka felé megy, kinyújtja két kezét Szigeti doktornak és Kádas Józsinak.

— Soká voltunk? Megérte. Nagyon szép lett.

— Nagyon szép, — mondta öröm mel Lujza is. — Aranyos hólepel csillog rajta, harmonikus csillingelők muzsikálnak, ha megmozdul valamelyik ág és sok apró gyertya a pompás színes apróságok közt. Aztán alatta . ..

— Csitt Lujza, — nevetett a szőke asszony — Nem szabad elárulni ezeknek a bolondos embereknek a Jézus kát... — hirtelen elszomorodik, hogy körülnézett. — György nem jött még...

— Nem kellett volna elengednie ma.

— dörmögte a doktor

— Nem bírok vele .Szigeti bácsi. Menekül előlem. Azt se tűri már, hogy vele menjek .. .

— Mit készített a karácsonyfa elá Mária? — szólt Kádas Józsi, felállt és az ajtó felé lopózkodott, hogy kizökkentse a kis társaságot szomorúságából.

— Mondja el gyorsan, vagy megnézem. Mária is. Lujza is eléje állnak.

— Türelem, uram. A Jézuska még nem érkezett meg.

Ebben a pillanatban nyílt az ajtó. György jött azon be. Csendben, alig hallhatón Felgyürt gallérjában szinte eltűnt a feje. Télikabátja vastagon volt dóval borítva. Ott volt mögötte Eszti, a szolgálólány, ijedt arccal nézte, a szája is vonaglott, mint ahogy közel lehetett nagyon a síráshoz

— Jó estét. — Köszönt György és megállt az ajtónál.

■ Mária, aki háttal volt feléje, megtán- torodott kicsit, de erős asszony, már egyensúlyban van és szalad eléje.

— György édes, istenem, hogy történt, hogy nem hallottuk a csöngetést kint? ...

— Nem baj Máriám. Nem csöngettem. Nem bírtam volna el a lármáját ma.

— De mért György? ...

— Megvártam az ajtó előtt, amíg észrevesznek.

Mindnyájan elsápadtak. Mária mintha sirt is volna.

György felgombolta kabátját.

— Bocsássatok meg, elfelejtettem levetni.

Eszti segítette, mert Mária közben az ajtó melletti kínai vázában rendezgette az ünnepi pirosrózsákat.

— Hamarább is jöhettél volna, — ; szólt az öreg ur, eléje ment, kezet fogott vele.

— Búcsúzni voltam, — válaszolta.

— És frakkban, György . ..? — kérdezte Mária most már leplezetlen sírással, hogy félve végigkutatta szemé vei őt. ; \

—- Ne haragudj érte Máriám. Nem tudtam róla. Csak erről a pirosrőzsá ról, amit felfűztem, hogy velem legyen eí'v a te virágaid közül. . .

— Hiszen összepréselődött, — és megpróbálta kiegyengetni a gomblyuk- j virág szirmait Lujza.-— Ad majd élöt helyette Mária. Ugye j édes? '

— Jöjj előbb ide a kályha mellé György. Fáztál kint. Hiszen a hó is esik. Egy kis teát hozok, hogy felmele- j gedj.

— Igen. Jó lesz. Érzem már, hogy \

fáztam. ;

— Ülj le gyorsan, aztán hozom kis j

uram. I

Kisietett a szép asszony. Olyan sok j aggódás volt a mozdulataiban.

Karoníogta Györgyöt az öreg doktor

— No gyere fiam. Aztán vége lesz a j bolondságoknak.

Visszaültek a sarokasztalka köve.

— Hull a hó kint, — kezdte kis szünet után Kádas Józsi.

— Nem tudom biztosan. A kabátom havas volt.

— Fehér karácsonyunk lesz legalább.

— igyekezett hangolni Lujza. — Fehér karácsonyfával. Már kész, ott van bent. Nemsokára elkezdjük és meggyujtjuk a gyertyákat... Olyan s?ép lesz a mai karácsony ...

— Bántja a szemem ez a li nagy világosságtok, — beszélt árnyékolt hangon György. — Ha talán kevesebb lámpa égne ...

— Ö, meggyujtjuk ezt a kis asztalit is, ha bántja. — Meg is gyújtotta Lujza i

A nők nemzetközi béke- és szabadságligájának

maniiesziuma.

Szent meggy zödésünk, hogy a civilizált világ fenmaradása csak akkor lehetséges, ha a népek, csakúgy mint az egyének, meghajolnak az emberélet szentsége előtt és arra törekednek, hogy biztosítsák minden emberi lény természetes és tökéletes fejlődését!

Szent meggyőződésünk, hogy az erőszak és a háborúk az élet és javak elpusztításával oly állapotokat idéznek elő, melyeknek nyomában gyülölség, bosszúvágy, kapzsiság és uralomvágy tenyész, és erkölcsi hatásaik éppen olyan borzalmasak a népekre, mint a fizikaiak!

Szent meggyőződésünk, hogy ezek az erkölcsi és anyagi hatások az egész világot áthatják, mert a népek szoros szálakkal vannak egymáshoz fűzve!

Szent meggyőződésünk, hogy e borzalmaknak áldozatai egyedül a gyengék, a békességesek, az asszonyok, a gyermekek, a kéz- és fejmunkások, nem pedig azok a lelkiismeretlen emberek, a kik azokat előidézték!

Szent meggyőződésünk, hogy a nagy birodalmak kormányai történelmük egyes szakaiban hatalmi érdekből, vagy hogy a szomszéd országokat legyűrjék, uralmukat oly népekre kenyszeritették rá, melyek függetlenek szerettek volna maradni, más esemindjárt, aztán az ajtóhoz sietett, kikapcsolta onnan a csiUárégőket, — Jó lesz igy?

— Jó, igen Nagyon köszönöm. Bele kell szoknom abba, hogy visszatérek. De lassan megy.

A bordó ernyővel mélyen takart lámpa vörös világosságot szűrt rá az arcokra. Ez a szín elődomboritotía György arcrétegeit, aláfestette fárad tan bámuló szemeit és minden idegrándulást megmutatott. Szomorú kép voil.

Mária jött be, tálcán hozott gőzölgő teával. Meglepte a félhomály és mintha félne is az ilyentől.

— Istenem, minek ez?

— Én kértem. Nehéz beleszokni egy' szerre.

— Jó lesz minden, meglátod, — tette aggodalommal György elé a csészét és simogatta aztán. Na idd gyorsan kis uram.

— Jó lesz, tudom. Fáztam Mária.

Issza a teát. Mind figyelik.’'

— Megmelegszel György és bemegyünk ünnepelni.

— Ó, szép lesz,. — kezdte Lujza megint. — Olyan az a fenyő, mini amilyeneket kislány koromban álmodtam.

György megrezzent. Letette a csészét.

— Álmodta . . . Borzasztó volt. ..

Mária mindjárt magához ölelte.

— Ugye már nem? Ugye jó igy, hogy

ölellek? ...

György mosolyogva bontotta ki magát asszonya szorításából.

— Miért félsz Mária? Hiszen túl vagyunk már. Csak álmodtam kint, mert elaludtam valahogy az egyik sirdom- bon . ..

— De itt vagy, elmúlt minden. Ugye nem gondolsz rá?

— Nem ártalmasak többé. Úgy vagyok velük, mint az a beteg, aki felgyógyult, de elmeséli elmúlt betegségét.

— Igaz. A gyógyuló beteg szeret be szélni az átszenvédett veszedelmekről. — dünnyögte az öreg Szigeti doktor.

— Nem is veszedelem az enyém.

Egyszerű álom. De nagyon színes. Hallgassátok csak. Mágus lettem. Exo- tikus miseruhában állok egy hatalmas bálvány előtt, egy oltárnál és mély meghajlással nyújtok fel hozzá egy furcsa tábláju könyvet. „Halleluja, dicsőséges bálvány, — énekeltem vallásos ihlettel. — Befejeztem a nagy munkát, aniivel megbíztál, neked uj hiveket, magamnak uj bálványokat teremtettem. Vedd, ó vissza e szent kémiát, amelyben az emberatomok megismerésére tanítottál!“ Aztán rámutattam egy lent nyüzsgő képre. Szép volt az nagyon. Egy tündöklő város, nagy terekkel, pompás palotákkal. A főtéren meg nagy tömeg nép, ép sorfalat áll. Százegy ágvulövés hallatszik és elindul virággal hintett utón, virággal diszitett kocsikon egy menet, az élen egy ősszakállu bácsi, akinek mellén átkötött fehérselyem öv díszelgett, középen aranyos országéi I merrel. A nép meg ujjongott a lelkesedéstől. j

— A királyi palota előtt állt meg a ;

| tökben pedig politikai és gazdasági előnyök megszerzése érdekében alkalmaztak erőszakot!

A nők nemzetközi béke- és szabadságligája, — bár nem utasítja vissza eleve azt, hogy lehetőség esetén együttműködjön a kormányokkal — közvetetlenül a népekhez, a politika és a kapitalizmus áldozataihoz fordul!

.4 liga lelkére köti a népeknek, hogy ne maradjanak meg egymás nemismerésének mostani állapotában és ne engedjék kormányaiktól, a profitot bezsebelőktő! és a sajtótól félrevezetni magukat. Emlékezteti a népeket az őket összefűző szolidaritásra és kéri őket, hogy közös szenvedéseikben engesztelőd] enek meg és testvériesen fogjanak össze a világ újjáépítésére!

.4 liga lelkére köti a népeknek, hogy ébredjenek tudatára végtelen erejüknek, melynek rendeltetése nem a rombolás, hanem az alkotás, az uj gazdasági formák kiépítése, melyek nem a profitot, hanem a szükségletet szolgálják!

A liga lelkére köti a népeknek, hogy ne alkalmazzák többé az erőszak eszközeit, melyek nem méltóak hozzá, hanem az emberek testvériségébe vetett erős hittél békében működjenek az uj világrend megalkotásán!

kocsisor. Bent a írónteremben volt a fogadtatás, ahova eljöttek szeretettel, gyönyörűséggel fék abaditani a királyt, királynéi, akik velük öregedtek, de akik igy csak történelmi játékíigu rák. Ünnepélyes csend. A két ember lejön a trónról az oszlopcsarnokig. Ebben a pillanatban mögöttük surrogó nesszel legördül egy selyemfal a trón elé. Sokan sírtak most. . . Aztán előlép az az öszszakállas ur és beszélni kezd:

,.Legjobban szeretett urunk, asszonyunk, a ti megérlelt nemzettek jött el kezeitekből venni a nagykorusitási ok- irányt. Büszke családi eseményre- gyűltünk elétek; az innen tett következő lépéssel mar magunk indulunk arra az útra, amelyre ti neveltetek, drága szülők. Bennünk büszke érzések mozognak most: nagykorúak vagyunk, magunkban is életképesek. A ti érzésíek a szülőkéi, a mindenekfelett gyönyörű érzés: felnőtt ime a ti folytatódástok és viseli időtlen végtelenig a hozzátok hasonlóságot, véretek nemes összetételét, agyatok finomultságát, szivetek szent szerelmét. .. Nagykorú lett a gyermek és fejét elétek hajtja a szülői áldásért...“

— Aztán másfelé mutattam erről a képről. Egy tiszta, egyszerű szobára, ahol mosolygó anya ült a kitárt ablak előtt, ölében gyügyögő magzatjával, boldogan mutatott az utcára ki és úgy beszélt hozzá, ahogy csak anyák tudják:

„Hallgasd csak szivein kisgyermeke... egy . . . kettő .. . három . . . még egy . . . még . . . ismét. . . Neked is hallanod kell. Mese-mese kisfiam, elindul mindjárt a virágoskocsi . .. Apuka látja, mi is érezzük, ugye? Sírnak majd picit, mert olyan ám az ember, hogy akkor is sir, ha nagy a boldogsága. Aztán, ha felnősz és iskolába kerülsz, könyvet adnak eléd hogy jól tanulj belőle. A nyelvismeretből szép nyelvünket; a számtanból, hogy minden kiszámítható; a mértanbói, hogy gömbölyű ez a világ . . végül történelmet is tanulsz, amelyben annyi ismétlődést fogsz látni... uralmi törekvéseket. .. csak uralmi törekvéseket fiam . .. Vért, sok vért. . . átkot vele .. . Épülést, hogy romboljanak, boldogságot, hogy elpusztuljon később . . . Nagy műveltséget, ami az ember égbemeredő koponyájából gyűl, hullik a földre és ami sárrá lesz lent, hogy lehajoljanak érte, gyilkos golyókká gyúrják és — agyondobálják azokkal egymást... uralmi törekvésekért kisfiam A

A csöppség megijedhetett, mert sírni kezd. Az anyja ringatja, babusgatja

„Ne sirj te kis Éohó. Hiszen ez mind történelem már. Nem hallod, hogy száz egyet lőttek? Azt jelenti ez, hogy elindult a virágoskocsi“.

A kis társaság nagyon örült az álom- mesének.

— Gratulálok asszonyom, — fordult nagy gesztusokkal Máriához az öreg Szigeti doktor. — Nincs már veszedelem. Csak a hidegfürdöket még és

rendiien is van. Érted György ?

Mehettek.

— De folytatódik még, — intene csendre őket György. — Hallgassátok ezt is. Erre még érzékenyebben emlékszem. Hát... nem tudom hogyan, börtönben vagyok. Ott ülök szomorúan az ágyam szélén, háttal az ablaknak. Hideg volt, szorosabban burkolóztam exotikus miseruhámba. Egyszer csak zajt hallok. Mint a tenger, ha nagy nyaláb vizet lódít magából a partra, szét- locsantja a szírieken olyan sajátságos, roppanó sustorgással és csend lesz utána a következő hullámhalálig... úgy tetszett ez is .... szinte jó volt a fü lemnek Ám jön a moraj. Már kiáltások is szakadnak fel belőle. Hallgatózom, mert furcsát érzek .. . Később tisztán hallom is: Éljen a l>éke! ... Mi ez? Bolondság. Mosolyogtam. Hát igv kell ma a békét csinálni?! A zaj azonban épül, toronymagasságra Felugróm, a rácsablakra kapaszkodók Nép, feketéid, zászlókat lobogtató rengeteg nép! . . . Istenem, hátha jól csinálják . . . hátha ők az élőemberek a virágoskocsi diadalához! ... Most a fogház folyosóján is zaj. Az ajtóhoz lapulok. Léptek hangzanak és kulcsnyikorgás. Pedig mintha délelőtt lett volna ... amikor nem nyitnak ajtókat.. Hallom, közéig a kulcsnyikorgás, meg a lépések. Egyszer csak az én ajtómon klappog a zár. Haha! Képzeljétek ... A kulcsár feltárja a vasajtót, odafeszül a forgó- pánt elé, tiszteleg. Bejön az az őszszakállas bácsi, aki a virágoskocsin ment és bíboros párnán könyvet tart elém. Felkapom. A bálvány kémiája volt. Mellemre szorítom és ujjongva rohanok ki köztük, üres, kongó folyosókon végig, a nagy-nagy tömeg közé. Kacagtam, integettem nekik. „Itt vagytok hát ti gyönyörű emberek. Én teremtettelek a szent kémiából a Bálvány dicsőségére !“ De ... figyeljetek ... a nép bámult rám. Aztán kinevettek. Körülfogott néhán3r belőlük, vigasztaltak, sajnáltak. Engem! Aki megteremtette őket...! És amint visszahömpölyögtek a város felé, köztük voitam, sodortak magukkal. Idegenek voltak.

— A nép mindig idegen az iránt, aki fölötte áll és nem előtte, —- szólt csendesen Kádas Józsi.

— Nagy utcába értünk, — mesélte tovább. — Óriási házak közé. Zászlók, ujjongás mindenütt az emeletekről. Egyszer csak eszeveszett mozgás támad, pokoli lárma. — Izgatottan feláll az asztal mellől, néhány lépést előbbre jön és úgy meséli tovább. — „Van még egy csapat, ellenünk jön!“ ordították mindenfelől. „Lőni fognak!“ zúgott a rémület a tömegen végig. Szent isten, kik ezek?! És embereket ölni, amikor elindult rég a virágoskocsi ...! A folyó irányából tényleg látszik most egv felénk futó katonacsapat. A nép oiditozva szétrohan erre. A katonák szuronnyal közelednek és . . . égbevissz* hangzó dörrenés . . itt hörgő sikoly . . . Elbuknak emberek, másik részük szembefordul a katonákkal. . . Megint lövés . . . Megint elbuknak sokan ... És én oü állok köztük és átkozódom ... Ti vadállatok, elég a gyilkolással! Béke van! Boldogságot üzent általam a nag}r Bálvány ... és elindult a virágkocsi. . . Elég a vérből... Hát igy kell most is békét csinálni, hullákon, gjdlkosság- gal. . .?! Senki se figyelt rám ... A fegyverek ropogtak .. . Közéjük akarok rohanni, de elbotlottam a halott ember- testekben és lerogytam a vérbe ... Nehezen ment a feltápászkodás .. . Körülnéztem ... Kiürült az utca .. . Én voltam az egyetlen élő a véres emberek közt. Vacogtató szélvész száguldott át az utcán. Megtántoritott. . . Mintha a pokol ujjongana belőle . . . Mintha diadalmasan kacagná bele minden porci- kámba: „Itt a béke! Nézd azt a halálra kancsalult véres emberpofát, látod Mágus, ez a béke! . . . Mért teremtettél embert...? A Bálvány kémiája s tud többet, mint amennyit Prometeüsz tudott! Hahahaaa ...!!“

Ebben a pillanatban hallatszott az ajtók valamelyike elől a betlehemes fiuk éneke:

„Dicsőség mennyben az Istennek!

Dicsőség földön az embernek!“

György megingott valahogy. Mária ölelte át, aki végig ott állt mögötte és sirt.

Az öreg doktor felállt most, az ajtóhoz lépegetett azzal az 5 sajátságos im-