Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)
1923-12-24 / 291. (444.) szám
28 Hétfő, december 24. Szlovenszkói városaink építkezése. Irta Grófa István az orsz. m. kir. iparművészeti főiskola igazgatója A Kárpátok alján a XI-ik és XH-ik században még nem voltak kiépült városok. A lassú betelepülés ideje ez, amelynek bizonyára meg volt a maga építkezése, ezekből azonban nem maradt ránk semmi. Valószínű, hogy az első észak-szlovenszkói templomok csakúgy, mint a lakóházak, faépítmények voltak, hasonlatosak a galíciai ruthén nép régi faépitkezéséhez. Ez időnek monumentális stílusa a román stílus, ami körülbelül a tatárjárásig terjed. Román stílusa templomok Szlovákiának csak déli felén azon a részen épültek, amelyet a magyarság a honfoglalás idejében száll meg: ilyenek a bénvi és böszörményi kicsiny templomok, amelyek bár faluban épülteik, műemlékeink között mint legöregebbek. jelentős helyei foglalnak el. A Tátra vidékén csupán a szepesváraljai székesegyházon vannak románkori részletek, ami azt mutajta hogy ez a káptalan lég régibb kulturális centruma volt a kárpát- alj i kereszténységnek. Szlovenszkónak inüvésztörélnelme igazában a csúcsíves stílus korával kezdődik. Ez a stílus, amelyet egv helytelen, regi olasz névvel, a gótikussal jelölünk, igazában a középkori polgárságnak stílusa volt. Abban az időben jön létre, amikor virágzó városok létesültek már a mi völgyeinkben is, s a művészet szerető polgárság csudálatos gazdag alkotásokkal tölti meg az Isten- házát. Ez a stílus először Franciaországban fejlődik ki (legszebb alkotását a rcinsi székesegyházat a mostani világháborúban lőtték tönkre) innen terjed el Németországba, Csehországba és hozzánk. A mi gótikus templomiipusaink a német mintát utánozzák és nagyobb építményeink három, közel egymagasságu lemplomhajóval épüllek, mint a német úgynevezett csarnoktemplomok. Csupán az egy kassai székesegyházról tette fel híres műtörténészünk, Henszelmann Imre. hogy az francia minta után készült és Villars D'Honecoun a jeles középkora francia építész adta meg alap tervét. Ennek a francia mesternek ugyanis reánk maradt a vázlatkönyve. A kérdés teljesen még tisztázva nincsen, tény az, hogy a 'kassai székesegyház, melyet a magyar kormányok kiváló szakemberekkel gyönyörűen restauráltak, Szlovenszkö- nak legszebb temploma. De kiváló gótikus alkotások ezenfelül az eperjesi, lőcsei, kör- ! möcbányai, rozsnyói, eseineki és á pozso i nyi templomok. A XIV. század teljesen ki- I fejleszti a csúcsíves építést, az architektúra majd mindenütt teljessé válik, a XV. századra marad azután a templomok berendezésének belső dekorációjának művészi előállítása. Pompás olíártipust alakit ki a kései gótika: a számítás oltárok típusát. Nálunk a Szepesség tele van ilven szárnyas oltárokkal (a legszebbek természetesen a lőcsei Szent Jakab templomban vannak) de találunk belőlük Liptóban, Abaujban, Túróéban, Barsban, sőt még Gömörben is, az igaz, hogy itt csak kettői, az egyiket Hisnvón. a másikat Nagvröcén. Középkori oltárképfeslö mestereink kiválóak voltak és összeköttetésben állottak a külföldi mesterekkel is. Az oltárképek ugyanis kereskedelem tárgyát képezték és híres flamand mesterek képeit nagy péaiz- zel megfizetve vitték el távoli országokba. Sajátságos, hogy mig középkori templomaink bőségben vannak, a középkori polgári építkezés emlékei alig maradtak 'ránk. A város másik legfontosabb építménye a városház, csak Pozsonyban, Bárdfán és Eperjesen maradt ránk a középkorból. Ezenfelül csak nyomai maradtak meg a polgári gótika alkotásainak. Fel kell tenni, hogy középkori polgárságunk lakóházai faépítmények voltak és pedig hosszú,, kez- keny telken épült egyemeletes alkotások. Elpusztult úgyszólván mind, csupán Dob- sina város egy részének faházait * tartom olyanoknak, mini ajnelyek hasonmásai az elpusztult középkori polgári házaknak. Ennek a házcsoportnak jelentőségét eddig nem igen méltatták; végtelen kár lenne müvelődéstörténeknünkre, ha valami tűzvész elpusztítaná. Szlovenszkói városépítőink megfigyelésem szerint három típust követtek épit- bezésükben. Leggyakrabban • szabályos négvszögü teret hagynak a város közepén, ezen áll sokszor a templom, teszem azt Lőcsén, vagy csak a várostorony (Rozsnyón) vagy üresen hagyják, hogy elegendő helyük maradjon a vásárosok számára. Ezt a négyszögü teret azután árkádos házakkal építik körül, amely házak rendszerint emeletesek és mint legelőkelőbb profánépit- mények, a város patríciusainak tulajdonai, így épült meg Zsolna, ahol az árkádok még úgyszólván teljes épségükben megvannak, ilyen a lőcsei piac, amelyről a* árkádos házak már eltűntek s tudtommal már csak egy áll belőlük. A lőcsei főtér egyébként nagyobb a szokásosnál, úgy hogy helyeit adott más építmények mellett a rcnaissancekcui városháznak is. Ellenben üresen maradt Körmöcbányának lejtős négyszögü főtere. Ennél a centrális várostípusnál a mV'"szögü főtér szive és agya a városnak, idetorkollanák a falukból bevezető utak, ide a kisebb utcák. i A másik várostípus, amire ugyancsak a Szlovenszkón találunk legtöbb példát: a hosszában épült város. Ezt a hosszelrendezést rendesen a földrajzi helyzet teszi szükségessé. A város vagy szoros völgyben fekszik, vagy folyó meilettt épült, vagy egyenesen valamely patak folyik végig főutcáján. Kassán, legbájosnbb szlovenszkói varosunknak széles főutcáján patak folyik által, amit csak a legutóbbi időkben boltoztak be. Ez szabta meg a széles főutca menetét, mely egyszersmind vásártere ts volt a középkori városnak. Különös, hogy raj la keresztbe épilve áll az ősi székesegyház; de hiába, középkori felfogás szerint a templom hossztengelyét mindig úgy kellett megépíteni, hogy a szentély kelet leié nézzen s erről az elhelyezésről le nem mondhattak még akkor sem, ha az igy épilett templommal bizonyos fokig az utcát kellett elrekeszteniök. Szakasztott igy áll keresztben a főutcán Cselnek város ősi temploma, amit a Bebakek ópitettek egykor e hosszában épült városban, de hasonló az elrendezése Igló és Eperjes város templomainak is, amely városok szintén hosszanti elhelyezéssel épültek, által- vezetve önön testükön az országutat, amelynek a főutca egyik kiépített része volt. Városaink harmadik típusát azok a városok állapítják meg, amelyek valamely vár körül, illetve vár alá épüllek. Ebben az esetben a város elhelyezése nem szabályos. Függeléke lévén a várnak, a város önállóan, szabadon nem fejlődhetett és szabálytalan utcáival mintegy védelmet keresve húzódik meg a vár tövében, ilyen esetben tehát sem az elsőnek említett centrális elhelyezésről, sem a második típusnak beáilitoU hosszanti elhelyezésről néni beszélhetünk. E zavaró sabb típusra példát nyújtanak Pozsony, továbbá Trencsőn, Szepesváralja. A később: idők a renaissance és barokk ízlés kora a nagy elrendezést nem változtatta meg, de teljesen kifejlesztette a polgáriház típusát és megállapította városaink arculatát. Ezt azonban máskor ismertetjük. Az troaaáom Lassan-lassan divatos lesz Írni és beszélni az „irodalmi kríziséről, aminthogy divattá fajult Spengler nagy gondolatkonstrukcioja is s maholnap ott tartunk, hogy a szellemi bénák és nyomorékok a „Nyugat pusztulását" önnön tehetetlenségük igazolásának fogják hirdetni. Nem ui ez a veszélyes népszerűsítés, amelv soha veszélyesebb nem volt, mint ma; a hanyatló római birodalomban ugyanennyire népszerű volt a Síoa langyos filozófiája s a le- —őzött Hellasz ravasz gondolkozása szofistái a tanulni vágyó ifjúságot megtanították arra, hogv némi ügyességgel miként .ehet védeni és támadni egyazon ügyet. Ha valamely korszak képtelen az önálló produkcióra, ugv a múlt már egyszer felélt kincseihez nyal s azokat interpretálja újból. Ezt a régi, de máig is' változatlan gazságot már Goethe is fölismerte, — innen ered nagy megvetése minden „önálló rendszertadható“ esztétika iránt. Mindezek a megállapítások a korszak diagnózisához tartoznak; a szépitgetés' öncsalás s a fekete pesszimizmus csak újabb űrügy lenne az amúgy is veszedelmes méretekben fejlődő improduktivitásra. Ha a inai Európában körülpillantunk s megfigyeléseink objektív alapjául azt az évszázados tapasztalatot választjuk, a melv — egészen máig — sohasem hagyott cserben: az európai szellem legértékesebb időszakaiban mindio valamely központi aondolat körül kristályosodott át irodalommá és művészetté. — akkor meg kell. hoyy állapítsuk: ilyen központi aondolat ma nincsen. Ennek a hiánynak természetes következményeképpen az irodalomból is hiányoznia kell a gondolat nagy lendületének, az erő bőségének. — általában mindannak, ami egv irodalom lökőereiét, a társadalomra való hatását eredményezi. Az okok itt sokkal mélyebbre nyúlnak s messzebbre vezetnek, mintsem hogv taglalásukat megki- sérelheínők, amely különben is a szociológus dolga; meg kell elégednünk a hideg és szomorú megállapítással, hogv a mai •odalom egész Európában szomorú tükör- le a teljes egyensúlytalanságnak és terv- ens égnek. A magyar irodalom bénultsága a mi zámunkra talán a legszembetűnőbb, áim bár okait i f ’ ' 1'1": mint másutt; 'en alig volt ország, amely a háborút <\s annak ; keményebben érezte volna testén, úri a statisztikai ada- .ut figyelemmel kíséri, az megdöbbenései fogja látni az 1916—17—18-as évek nagy kieséseit, amelyeknek hatása csak ma lett nyilvánvaló s amelyek — hogv csak v példát említsek — az ez évben beirt elemi iskolai tanulók számát a tavalyihoz képest harminc százalékkal csökkentették! Ugyanez a kiesés bénítja meg az irodalmat, ha más formában is. Hiányzik a szellemi ikkreszcencia, az 1914. óta felnövő uj Generáció, a nielv — mint az athéni fáklya versenyekben — átvehetne az előzőtől a fénvt r a világosság kötelességét. ncsenek már lamprtdafovoi-ok s megszakadt a szeileiu termelés folytonossága. rgjobban meglátszik ez a széles alapon épülő, nagy készültséget igénylő epikus üivek hiányában. Más oldalról viszont hiányzik az élet ritmusa, a inelv lírává tudná átkovácsolni az ilyenirányú művészi hátságokat. A drámai termelés gazdagsága csak látszólagos — nagyobbrészt régi eszközökről és régi módszerekről van szó. amelyek a drámát magát, ezt a leginkább reprezentáló műfajt, egv lépéssel sem vitték Hőbbre. Ha lehet, egyebütt még vigasztalanabbak az állapotok. Németországban az erő és céltudatos' szándék illúzióját nem a müvek nívójú, csupán tömege aata meg — s ezt is inkább csak a kívülálló látta igv„ Holott a valóságban a német irunalom válsága sokkal réginbkeletü; az expre^z sxioniznuisnak csődbe kellett jutnia, hogy J;i. auvalo legyen; az ii'odaiom számára uj utak — legalább egyelőre — nem nyilván. semerre sem. a gazdasági és politikai összeomlás még élesebb fényben mutatta meg az irodalom talán nem olyan végzetes, de hasonlóképpen jellemző katasztrófáját. S ma már — a gazuasági katasztrófa következményeképpen — még a kvantitatív termelés is megakadt. Franciaországban eltakarja az eevhely- 1 benáliást a speciális francia irodalompoli- | tika, amely mindig csak egyes műveletet lat. sohasem összefogó rendszereket. A , francia irodalomban uralkodó ötletszerű- i ség, amely az utolsó nagy iskolában, a , szimbolizmusban még nem volt meg. most .re inkább előtérbe került. így aztán irodalom helyett ionodra csak irodalmi j szenzációk maradtak: Benőit. Claudtí Anet, a „Batonaia" néger regényírója s a botrányokkal reklamirozott Margueritte. Bar- busse és Maurice Barrés, aki most halt meg, volt a francia irodalom két legerősebb alakja — voltaképpeni jelentőségük ma már nem irodalmi. Barbusse a ,,Clarté“ feje lett, Barrcs az uszító nacionalizmus hirdetője. Anglián, amelynek legkapósabb íróit (Craith, Thompson) a kontinensen alig ismerik, ugyancsak hasonló a helyzet. Olaszországban a D‘Annunzió hagyományaiból élősködő Guido da Verona a legjelentékenyebb iró. — kell-e ennél több? A nagy északiak hallgatnak, — Indiától ugv látszik, sem újabb bölcsességet, sem újabb irodalmat nem kapunk. A Nobel- Akadémia Írországban keres méltó jelöltet magának, a gael nyelven iró kevésszámúnk őzül. Európa csendes' és kimerült. — az éhesek enni, a haldoklók élni. vagy meg- ''•rini akarnak, de semmiesetre sem aktív, vagy passzív szerepet vállalni az irodalomban. A iövő? Erre igaz lélekkel ma senki sem válaszolhat. Úgy látszik, még sok-sok Gol- gothát kell megjárnia a világnak, mig a derűs szépség nyugalmas öblében magára talál. Morén do. báty szeretnék elmenni messze-messze. Hol nincsen fény. hol minden hanatalan. Nincs ember. élet. harc. csak béke van Ej félek éje halkan meg remegne S én átolvadnék a nagy, néma csendbe ... t Bálványimádó. Irta; Radnay Oszkár. Decembervégei' tél volt. Karácsony napja. Hófelhőkön szűrt világossággal, szomorú csenddel Györgyéknél, ahol a késő délutánban ott ül az ablak- közeli sarokasztalka mellett az öreg Szigeti doktor Kádas Józsival szembe és lassú, önfeledt mozdulatokkal emei- I getik szivarjaikat szájukig, mega... ják, ! visszaeresztik és fújják a füstöt úgy | maeuk elé. Régóta nem szólnak sem- ! mit. I Most az ablakra néz a doktor, i — Hull a hó, — mondja színtelenül | inkább magának. | — Fehér karácsony lesz, — válaszolta ugyanúgy Kádas, i Aztán megint hallgattak, i Percek múltak el a következő hang- I mozdulásig. • — Megint a temetőben van az a bolond fiú. Pedig karácsonykor itlhon maradhatott volna. — A tenger mellé keilelt volna vinni, ott elfelejtené a Béke-szobrot. — Csodálatos asszony ez a Mária. — Ö tette bálványimádóvá. — Visszatéríti, i udom. Karácsonyi rendez Meghívott hozzá minket. A* asszonyok ösztöneik szerint gyógyítanak és minden betegjük meggyógyult még. — Ha máskép csinálta vonni, — magyarázza a doktor. — György esete pszichoaberráció. Béke-szobrot kezd gyúrni. Megvan már a főeszmény, aiatla együtt vannak a kiformált mellékalakok, csak egy figurát keres . . . egyet. .. keres . . . soká keresi. Kimegy az emberek közé, nézi őket az utcán, a munkában, a családban . .. Aztán elszalad előlük, megijed tőlük, mert nincs, nincs békefigura az élők kői'. A temetőbe menekül. Először a friss hantok kornyékére. Ráül a sirpupra és megidézi a megholtakat. Érted öcsém! Csak úgy ismeretlenül, elképzelve őket. Na most megvizsgálja a képzelt embert, örült neki, diadallal jött meg Máriához és dolgozni kezd. De megtorpan hirtelen, ahogy a gondolataiban is emberré válik a megidézett. . . Felmarkolja a formálódó gipszmasszát és lesüpri az asztalról. Vége. Újra kezd keresni. Később a régi sírok közé. És Mária is vele volt többször. Érted ezt?! —- Értem, — szólt halkan Kádas Jo zsi. — Ezt pszichoaberrációnak nevezik az orvosok, mi nagy szomorúságnak. Amikor a művész odáig érkezik el, hogy eszményeihez az emberek közül keres figurát, el kell jutnia a teme tőig. — De meghal ott. Meg kell halnia. És György elviszi magával abba az öcs u ány, rothadó semmibe ezt a szép usz- szonyt is. Jó ez? Szép ez? Művészet ez? Szeretni való? — Nem, nem Szigeti bácsi. Szomorú. Temps pássá ti. CsePP. hófehér topánka volt a lábán Ó. mily negédes-lengén lépkedett S amint a korzón ellibegni látóm. Fölrázta sok rég-holt emlékemet. Nekem is volt a szebb-idős múltakban F.gy hófehér-topánkás asszonyom — De messze jár most! mig magam maradtam Ez idégenbe-huniió alkonyon . . . Dalok születnek . . . Dalok születnek forró éjszakákon. Amikor messzeiár a tiihdérszárnmi álom -- Akire várok, mindhiába várom. ' Akire várok, mindhiába várom. KicsókOlatlan csókomat mind dalra váltom. Dalok szüleinek forró éjszakákon . . . Elekes Dezső dr. Gyógyítsuk meg, ha lehet. — Hát persze, hogy lehet. De nem úgy, amint Mária teszi. Hányszor mondtam, hogy tanuljon medicinát a görögöktől, akik az embernemesitést Taygetussal csinálták. Megvizsgálni a megszületett porontyot és ha idétlen, tessék Spártába vinni, fel a Fente da Etylonra és lehajitani onnan. Aztán ne engedje Mária a hegy alá, ahol ..nnyi görög anya őrült meg. Az én terápiám: élő, mosolygó csecsemők közé ereszteni az ilyen veszteségest és nem a Taygetus lábához, ahol farkasok és keselyük lakmároznak a zsengéken. Fájna a mások apróinak látása, de ez ... ohó! Ez irigység már, tehát ok egy uj s egészséges ivadék kívánására. — Igaz, lehet. — így van, öcsém. Megint csend lett. — Soká díszítik azt a karácsonyfát benl, —- szólt később kissé türelmetlenül már az öreg doktor. — Elbibelődik vele az a kél asszony. Aztán meglepetést is készítenek nekünk. — Itt maradtok? — Itt. György kedvéért. Mária rendezte igy. összehívott bennünket. Az újabb csendben kinyílt most mö göIliik az ajtó. Jött a két asszony. A szőke Mária volt, a fekete haji: Lujza. — Nem jó ez a csend, meg a sötétség, — és az ajtómelletti kapcsolón csettegve fordit.
