Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)

1923-12-24 / 291. (444.) szám

Hétfő, december 24.

23

Az okos asszony, meg a but

Irta Kei sék Ján s.

Személyek:

Pali.

Anna, a felesége.

Feri.

(Kis szalon. Estefelé jár az idő, mikor színházba készülődnek. Anna már esti öltözékben.)

Feri: Nem is tudtam, hogy a színházba készültök. Különben nem alkalmatlankodtam volna.

Pali: Ugyan kérlek Gyerekkori pajtások nem szoktak ragaszkodni a konvencionális társadalmi formaságokhoz.

Anna: No, nem is nagyon ragaszkodik Tegnapelőtt is éjfél után hozott haza téged s mondhatom, szép állapotban.

Pali: Azt nagyon köszönöm, hogy vigyáztál rám s éj idején szöktettél meg a társaságból, mert, bizony isten, azt sem tudom, hogy akkor már fiú voltam-e vagy lány.

Anna: Bizony fiam, jobb is, hogy

nem láttad magadat. De ne beszéljünk eri^ Van már jegye4'1

téri: -Ma nem szándékoztam színházba menni, de majd szerzek egyet.

Pali: Színház után együtt vacsorázunk a Három királyban.

Feri: Helves. Ma úgyis -üres napom van Semmi kitűzött célom.

Anna: Én is ott leszek. Legalább nem lesz olv hangos a cécó, ha asszony is jelen van.

Feri: Ó nagyságos asszony. Végtelen szerencse az ön jelenléte.

Anna: Gondolom, hogy mennyire

szeretnek bennünket a férfiak, mikor a murijukat megzavarjuk és lángoló szenvedélyüket nem engedjük mellékvágányokon kalandozni.

Feri: De nagyságos asszonyom . ..

Anna: Talán maga különb, mint a többiek? Magának csak az az egy szer rencséje hogy nincs felesége. Akármikor jön is haza, akármilyen állapotban. nem kell attól tartania, hogy kukli- prédikáeiót kell hallgatnia.

Pali: Egy leszakadt gombról ...

Anna (Pulihoz!: Te csak hallgass.

Még nincs elfelejtve a tegnapelőtti eset.

Feri: De nagyságos asszonyom ..

Anna: Maga is hallgasson. Még nem fejeztem be. Maguk férfiak csak akkor érzik jól magukat, ha egyedül vannak.

Feri (tiltakozva fölemelkedik).

Anna: Semmi tiltakozás. Igenis. Pár percet szentelnek nekünk a nap huszonnégy órájából, aztán a többi ... a többi a boré. meg a pajtikáké, meg a szép asszonvoké.

Pali: Édes fiam. én még nem vagyok készen és már itt az idő.

Anna: Hát csak készülj. Addig ez az ur majd lesz szives mulattatni.

Ferv .Bizonyára, hisz ő a társaság lelke mindig (Kimenőben). Te Feri. ne hagyd magad. Aztán résen légv, ha vallat. (El).

(Kis szünet).

Anna (hirtelen): Aztán mondja, hol rugatták ne az uramat tegnapelőtt9

Fen. Győrbiró Sándor legénybucsu ját tartottuk az orosz pavillonban.

Anna. Mindjárt gondoltam.

Fen: De azért ne tessék semmi : ;sz- szat gondolni rólunk, nagyságos asz- szonyom.

Anna: Hányán voltak?

Feri: Tizenöten.

Anna: Voltak ott lányok is?

Feri- De nagyságos asszonyom

Anna: Semmi kitérés. Voltak? Nem \oltak? Becsület szavára feleljen No, úgy e voltak? Habozik.

Feri: Csak a pincérlányok, akik kiszolgáltak.

Anna (gúnyosan): Csak a pincérlányok, és . ..

Feri: De kérem . . .

Anna: Nekem ugyan mondhatja. Én gondolom, ilyen volt ott a dinom- dúuom.

7 ri: Tizenöt jóravaló ur. Csak nerc gondolja nagyságos asszonyom.

An. .: Jóravaló ur Tizenöt darab. És mégis az uramat holt részegen hozta haza éjfél után két órakor.

Feri: Hát ez is csí^ azt bizonyítja, nagyságos asszonyom, hogy a mulatság igen ártatlan mulatság volt. Pali nem bírja a bort, elázott s én hazahoz!

ilj hajnal eié.

Téged hívlak most, isteni Bölcseség!

Nézd az embert:

A szenvedély számuma szemetei szórt szemébe és ő, ki ormokon állt. megingott és leszédült és most görcsös kezével a rideg rögöt kaparja; szeméből égi Fényed küllője rég kihullott és fáradt fülét a fojtott Föld felé szorítja, hogy ne hallja éteri derűs muzsikádat, hanem szörnyű kerekek kenetlen csikorgását az Idő feneketlen vak mélyén . . .

A célok kopár szikláin libeg a mindenség Prométje, a dölyfös tudás sebzett keselyűje tépte szivét cafattá és kiszívta hite vérét vágyak vulkáni napja, vergődve sors-bilincsén most önhusát harapja és a szikláknak feszülten üvölt az éjek-éjén . ..

De hallszik már a mélyről bátor uj hajósok dala, kik szavuk friss zászlajával a kellő fényt köszöntik: Bölcsesség, szent északi dús delejfény, kinek súgóra hús magasból messzi ránk süt, a rozzant hajót uj útra fölszerelvén, vonzd magadhoz a bomlott lélekiránytüt.

Oly lét felé vezérelj fénykincskeresőket,

kik csüggünk harmóniádnak csodasugarán —

hol szivárványként fonsz át, uj szántóvetőket

a Fejlődés ős, örök ugarán.

Donászy Kálmán„

Anna (szenvedélyesen): Feri.

Feri: Óh Anna. (Feri magához rántja, meg akarja csókolni.)

Anna (hevesen ellöki): A férjem. Térjen eszére.

‘Feri: Te, te drága.

Pali (belép): Készen vagyok. Mehetünk.

Anna: igen, mehetünk, de Tornay ur nem jön velünk.

Feri (nagy szemet meresztve): De kérem.

Pali: Mit hallok9

Anna: Igen, nejjp jön velünk, mért > én nem akarom.

Pali: Ugyan, mi jut az eszedbe?

Anna: Ez az ur a legjobb barátod- / nak adja ki magát.

Feri: Ugv tudom, az is vagyok.

Anna: Ó, nem azért, mert együtt lumpoltok s mindig éjfél után kerülsz haza. Nem. Ez engem cgv csöppet se bánt. Rövid pár évi házasságom alatt naevon is hozzászoktam ehhez.

Pali: Hát akkor .

Anna: Én nem akarom, mert ez az ur a szerelmével üldöz. Akármerre fór- I didok. a szemével majd elnyel. m

Feri: Bocsánat nagyságos asszonyom !

Anna (folytatva): Igenis, Hisz az

imént is szerelmet. .

Feri: De k'rém.

Anna: ...akart vallani. Én tudom,

Anna: Mikor már részegségében azt sem tudta, hol van.

Feri: De mégis hazajött.

Anna: Igen .A lépcsőn maga hozb fel eszméletlen állapotban Még reggel sem tudta, hol van? Mondja, maga nem szokott berúgni?

Feri: Nem nagyon praktizálom.

Anna: De maga is iszik.

Feri: Azt nem L idom. Én is iszom, talán még többet, mint mások.

Anna: Maga csak nem bánatában iszik?

Feri: Lehet, hogy azért. Csakho ',r a/ én bánatom sokkal nagyobb, mint rr.á: á s igy akármennyit is iszom, nem tudom elaltatni a bánatomat.

Anna: És az uram Tök részeg volt No, annak nincs is bánata.

Feri: De nagyságos asszonyom, biz tositom ... - .

Anna: Ej, ne nagyságos asszonyozzm folyton engemet. Még azt hiszem, hogy miattam lumpolnak. Az egyik azért, mert nem törődik velem ... A másik mc azért . . .

Feri (fellángolva): Mert...

Anna: Mert?

Feri: Mert hát igen maga miatt van. Ó Anna.

Anna: Szép. Ez az oka? Hiszen soha nem hallgattam meg.

Feri: Eltalálta. Éppen ez az oka. Anna: Szép is lenne. Nemde. Elcsavarni a legjobb barátja feleségének a fejét.

Feri: Aki azonban öt év előtt nekem fogadott hűséget' a kiskert ajtóban, egy vadgeszíenyefa árnyékában.

Anna: Gyerekség. Igaz se volt,

Feri: De igaz volt. A csókját most is érzem az ajkamon.

Anna: Igazán? No látja, hogy csak nem tartotta komolynak az egész dolgot.

Feri: Azt mondta megvár, s mikor visszajöttem, már más felesége volt.

Anna: Csak nem várhattam addig, mig megvénülök.

Feri: És a legjobb barátom hódította el.

Anna: No, maga sem busult értem. Nem látszik meg magán a bánat egy cseppet sem.

Feri: Azért, hogy agyon nem lőttem | magam? Persze, igy regényesebb lett í volna.

« Anna: Hát mért nem közeledett i hozzám azóta?

* Feri: Nem akartam zavarni boldog- “ ságukat, meg aztán igazat megvallva, ! nem tudtam hozzászokni ahhoz a gondolathoz, ho^’ maga már másé.

Anna: Úgy kellett magát idehivatnom. Úgy restellem.

Feri: Hálás köszönet értef Anna: Most már látja, tudja, hova jutottam. Nos, mit gondol, hát boldogság az életem?

Feri: Anna.

Anna: Az uram, akit a férfiak tökéletes mintaképének tartottam én is, a világ is, nem mehet társaságba, hogy el ne áznék. Akkor aztán ha hazajön, goromba, vagy olyan, mint egy öntudatlan állat.

hogv azt csak az én gőgös, lesújtó pillantásom akndálvozta meg.

Pali: No de mégis . .

Anna: igen. igen. Szerelmet akart vallani, mint valami kis szinésznőnek, hogy karjaiba zárjon. De én megelőztem a kitörést s elhallgattattam.

Pali: Talán csak képzeled, drágám.

Anna: Mindegy. Nem akarom a köze. lemben Érti uram, hogy társasága a terhemre van.

Feri: (tiltakozó mozdulatot tesz).

Anna: Csak ne próbálja tettét szépit- geíni. Arra ugv sem talál mentséget.

Feri: Megfoghatatlan, Anna. Gondol halta volna, hogy én nem vagyok Po- tifárné.

Anna: Semmi magyarázat. Kérem a karodat. . . Menjünk. (B elé kapaszkodik egy előkelő mozdulattal a férjébe és viszi.)'

Pali: Ha már úgy van. utóvégre is mindig a te akaratod érvényesül. (Feri hez.) Szervusz Ferikém. Majd máskor kimagyarázod ...

Anna: Jó estét! (Levelet vesz ki a kebléből s titkon a bála mögött Ferinek nyújtja.)

Feri (csodálkozva elveszi a levelet).

(Pali és Anna el )

F>eri: Hát miből van ez a/, asszony? Borzasztó helyzetbe hozott, ó, azok az ostoba asszonyok. (Kibontja a levelet s olvassa.) Édes Ferim! Te drágám. Hol nap várj otthon a lakásodon. Hat óra után ott leszek. Tudtam, hogy szerelsz, de bocsáss meg, hogy ily durva tréfát kellett veled űznöm, de nem lehet máskép. férjem gyanúját teljesen eloszlatnom. Most már tudja, hogy mennyire kiálhafioílan vagy előttem, ritkábban fog elhozni, ha ki is bekülümk, node annál gyakrabban és nagyobb _ biztonságban lehetünk együtt boldogságunk kis fészkében. A v'szontlálásra holnap. Pá! Ezer és egy csók. Anna.

Pali (kidugja fejét az ajtón): Mégis itt vagy? Azért csak gyere a színházba, majd kibékitlek benneteket vnlahogv. Szervusz. (El.)

Feri: Szervusz ... O te okos asszony! Te te drága. (Felveszi kalapjáí, megáll a tükör előtt. Meghajtja magát a saját képe előtt.) Ó te buta férfi, nem is érdemelsz akkora boldogságot.

(Függöny.)

Feri: De kérem, hiszen az minden I emberen megesik egyszer-kétszer egy esztendőben.

Anna: Nem egyszer és nem kétszer ; és nem csak egy esztendőben. Hát í miért nem esik meg magán?

Feri: Talán az én szervezetem durvább, erősebb.

Anna: Csak védelmezze, hiszen a barátja ... De én ... *

Fcri^ He maga . . .

Anna: Én élni akarok ... A sors I keresztülhúzta számításomat, de én j nem hagyom eltemetni magamat , . . j Feri: Anna?

Anna: Nos? |

Feri: Nem ... nem. Bocsásson meg. Oly zavart vagyok.

Anna: Látom úgy vergődik, mint a madár a lépen.

Feri) Jól mondja. De még se ... Nem tudom nem akarom . ..

Anna: No hát megmondom én. Azt j hiszi, mi asszonyok nem vesszük észre j a vágyó pillantásokat a lesütött szem- í pillákon. Azt hiszi nem vettem észre, j hogy kisérte sóvárgó szemekkel minden i mozdulatomat. j

Feri: Bocsánat, de .. .

Anna: Semmi de, én tudom. (Erősen ; szemébe nézve): Maga szeret engem.

Feri (kitörve): Úgy van. Őrültség, de j szeretem Anna, azzal a szenvedéllyel, j mely még az ifjúnak első lángját ké- > pezi. Szeretem. Szeretni fogom örökké... Látta vergődésemet, mikor mint elérhetetlen fanton .után tágra nyílt szemekkel kísértem minden mozdulatát... Talán hallotta is a lelkemből feltörő kínos sóhajokat. Szeretem, sze- j retem és most tudja titkomat...

Anna: Tudom. És mert nem akarta bevallani, igy kellett egy kis női csellel ( kipiszkálni.

Feri (megragadja kezét): És maga is 1 szerel. Mondja, hogy igen. Mert külön- ; ben mit érdekelte volna magát az, hogy ■ én szeretem-e magát.

Anna: De elfelejti, hogy már férjnél j vagyok.

Feri: Az nekem mindegy.

Anna: Hogy férjem az ön barátai közé tartozik.

Feri: Mit bánom én? Elvégre is tőlem halászta el magát.

Anna: Tehát a bosszú.

Feri: Nem Anna. Esküszöm, hogy a legtisztább érzelemmel viseltetem maga iránt. Szerelem s most ez a régen elfojtott, eltitkolt érzelem hatalmas erővel tört ki szivemből s jöjjön bármi, érzem, hogy lefelé gurulok a lejtőn, ha maga nem lesz az enyém.

Anna: Merész kívánság.

Feri: De maga is szerel. No nézzen szemembe és tagadja le, ha nem igaz.

Anna: Nem vagyok Potifárné s maga sem József ...

Feri: Nem József, de Romeo vagyok ki meghal Júliáért. Szeret, úgy e no mondja ?

Anna: És ha úgy volna.

Feri (ujjongva): Szeret. Szeret. Ö

drága egyetlen Annuskám. Az enyém vagy. Az enyémnek kellett lenned. (Átkarolja.)

Lecke,

Mily bölcseségve tanít/jussalak.

Hogy boldoggá tchesd jövőd, magad És megáldhassad hült poraiban,

Ki jóra oktatott, kedves fiam?

Nos hát légy önző, durva, szívtelen;

Egy bálványod: önérdeked legyen.

Ne fájjon, hogyha ez mást bánivá sért; Más könnyét, balsorsát ne lásd, ne kérd.

A jót nem tenni, de színlelni kell;

Való szándék jól rejtőzzön el.

Ha lopva élsz, úgy éltél boldogan.

Ez a bölcseség nyitja, kis fiam!

Zivuska Jenő.

_a_______)_Ü——~______ _" dl ~