Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)

1923-12-24 / 291. (444.) szám

*9

Hétfő rtfi-orrlv'r 24.

Hu/ta a k< :*'t De ■< fűi nem bocsátott-! el qőf a másik ke/ével is megfogta

— Magdus szólt kissé elkoinolyod\a és megreszketeft a hangja — Minek adnánk másnak a/* a lakást? Nem jobb volna, ha mi költöznénk belé0

A leány megijedt.

— Mi? .

— Mi Maga. meg én Magda . .. Egy hét kell hozzá min 'össze is mig megesküszünk Milyen jó volna. Mag- dus!

A leány elpirult

— Feri!

— Magdus! Édes kis Magduskal

*

A komor és pedáns igazgató csak csóválhatta a nagy fekete fejét.

— Mi lelte magát ma. Magdus?

— Fphem? Engem? ...

— Máskor mindig olyan komoly. Olyan szótalnn. Ma meg . . . Majdhogynem dalol Talán, ugv befelé, dalol is Egy nap. így megfordul a világ?

Magdus derűsen mosolygott. Igen, egy nap nlnP megfordul a föld. Tegnap még éjszaka volt És most ragyogó hajnal van. Fölbiggyesztette kis piros szálacskáját.

— Az embernek néha jobb kedve van. Haragosan, keserűen ébred föl. Köd van Sötét van. Az ember semmit se lát. Minden olyan bizonytalan és aggasztó. Aztán végigmegyen a Hosz- szu-utcán és azalatt kiderül. A világ ragyog. A világ dalol. És mi vele ragyogunk és vele dalolunk. Az ember egyszerre csak észreveszi, hogy az élet mégis csak szép. Mire végigmegyen a Hosszú-utcán ...

A g*©!clürrB!kirsüly üzlettársa.

Irta: Sas Ede.

I.

Mister Witehall hatalmas és irigyelt tulajdonosa volt Newyork legelső hirdetési irodájának. Reklámjai ott voltak a legmagasabb . hegycsúcsokon, ahová csak a legvakmerőbb turisták kapasz kodnak föl s ott voltak a legmélyebb völgyszakadékokban, ahová szintén csak a legszenvedélyesebb hegymászók zuhannak, ő rendezte a legpompásabb tűzijátékokat, amikor is ragyogó lángbetűk írták az égre: í

í

Vásároljon cipőt Shopkins és Tsa cégnél Franklin Street ÍG7.

nemkülönben az ő alkalmazottai voltak a bájos bölgyíkék, akik a népes avenueken sétálgattak és csodálatosképpen csak a kopasz géntlemenekre vetettek egy-egy kacér pillantást, s mikor a gavallért már a láz gyötörte, ridegen lehűtötték lelkesedését e szavakkal:

— Ugyan kérem, mit akar ön a tar koponyájával? Tegyen kísérletet a He- lios hajnövesztő szerrel, — akkor aztán majd meglátjuk...

így dolgozott mister Wi teli a 11, a reklámkirály, aki történetünk kezdetén épp pazar berendezésű dolgozószobájában ült és valami uj mesterfogáson törte a fejét, amivel egy megifjitó csodabalzsamot akart a piacon jól bevezetni. A dolog nehezen ment, a hirdetés Múzsája nem akart jelentkezni. Éjfél múlt. amikor egyszerre csak a földszintről gyanús nesz ütötte meg a fülét.

— Mi az? — riadt fö’ a mesier. Csak nem zsivánvok garázdálkodnak oda enn az üzl elemben?

Azzal fölkapta forgúp'szto’yát és lesietett a csigalépcsőn, mely szobájából a boltba vezetett, ahol a rengeteg vasszekrény mellett csakugyan egy több, mint gyanús alakot vön észre, szorgos munkába mélyed ve.

— Fö! a kézzé1! — szegezte pisztolyát az éjféli vendégre a rek'ámkirály. S mikor az menekülni próbált, rákiáltott:

— Megállj, vagy lelőlek!

— Tartozom a családomnak azzal, hogy megái’jak, tekintettel arra, hogy életbiztos'tnsi kötvényem ma ie-árt és nem volt időm megújítani, — válaszolt a betörő.

Ez a vál sz imponált mister Wite- hallnak és kíváncsian kérdezte:

— De hogy jutott ön be ide? S ' ogy törte föl a vasszekrényemet? Amely a leghi resebb filadelfiai gyár müve?

A gi/öni/ör.

Irta: Merényi Gyula.

álkor ős jellegben fehér felhőre roboráltam.

Es felsikultott a gyönyör szilaj villámba (hittan,

Eldö gáti az örök parancs szerelni kezd a tenyer,

A ringató habok felelt a szél csókolva leng el.

Száz habra hab sodor, vad ar, vujiidnak ezredévek,

Es minden csókban csillog él a rejtelem az élet.

Alkom hörög, vnlkánlorok, glóbuszt repeszt a kéjem,

Es űz a vágy. a puszta ég, számum teper a: eten.

A remidet égarja ront, a trópus tüze gyógyít,

Es yyöz a csók, és kergetem az évek millióit.

Ölelni jo a fű. a lomb,- epedet vad virágban.

Bozontos prémben úz a ver s virul száz ritka vágyban,

A széni gyönyör mar szárnyát ad hasi tűi víz homályát,

Aztán repülni fenn, s véremben nap sugara fáj át,

S feldöiig a fény, — úgy rettegem és ellopom szemembe, — Es csókolok már milliós sikollyal és csengve;

Barlangnak mélyén fid a ver karmos nász tusukon,

Oltárt emet a félelem s titkot imád a vagyon,

Szivei hasit obszidian, papok imu/a hördül,

A száz bilincsét lön csők, s nem hullhatok a korhűi:

Bús menni kell hetéraként, halvány koloslorszüznek,

Szent kép vagyok, boszorka, kit vörös máglyám űznek,

Lovag vagyok örült baral, kéjenc, kalmár: a minden,

Az u vitat szép, csodaszín, szent csokvirugyal hintem.

A bíüov vagy kerit, kisert ezernyi néma harccal.

Fórra gyönyör után futok más es más furcsa arccal Csatomat ások Szueznél és győzök Maratoniiul Gyáram, bányám van Essenben, New-Yorkbuu száz uajóm áll, Írom u „Minden titkok verseitRodin kezéből nézek,

Gyűjtöm az ócska bélyeget, az aranyat, a mézet:

Gyönyör a bűn, a hir, a dac, a bú, a hit : a minden,

A gyönyörért vet csak lobot a lét a szemeimben !

S a lét örök, mert megölöm minden csókkal halálom:

Az alkotás marad és gyermekem, a másvilági alom A földön, melget megszépít család, haza, az Ember,

Kit csókon at tanulok meg szerelni szerelemmel.

Ó, betlehemi csillag, szerelem, ragyogj, vezess, légy áldott. Veled fogom megváltani az elhagyott világod!

keltát. Tudták, hogy milyen pompás alkalmat ád ez majd annak felsorolá sara, hogy az üzletből mi minden drága holmit vittek el a zsiványok! Elvégre a hirdető iroda régi jó neve elég biztosi tők volt nekik arra. hogy az ellopott holmikat vissza is kapják. Kivált pedig azok a kereskedők ragadták meg szívesen az alkalmat, akik egy kis hamis bukást terveztek és örültek neki, ha üzleteikből a portékát hozzá értő kezek az éj leple alatt észrevétlenül eltávolító Iták.

Az Egyesült-Adamok területén tehát W’scontitól Mexikóig, oly sürü volt a rablógarázdálkodás, hogy a lapok már a rendőrminiszterek fe'függesztését és statáriumot követeltek. Egy gyönyörű reggelen azonban rémült arccal verte föl álmából WitchaM urat a procuristája:

— Nagy baj van, uram! Blackwood mestert az éjszaka elfogták.

Witehall 'űr kiugrott az ágyból, mintha Niagara zúdult vo’na rá. Nem érhette volna su/tóbb menykőcsapás. Elfogták kebelbarátját, iobb kezét, üz- leV lelkét! De nemcsak őt érintette kínosan az eset. hanem Dickson urat is, a végzetes betörés megrendelőjét. Képzelhetjük, milyen szepegve szórón olt a két jeles férfin a hallgatóság között, amikor a h rés haramiát bevezették az igazságszolgáltatás márványcsarnokába! Elvégre semmi szin alatt se lesz rájuk nézve kellemes, ha Blackwood ur a ke- resztkérdések tiizében vallani kezd és leleplezi az egész üzleti trükkök

Blackwood ur azonban már olt állott a bíróság előtt. Mister Witehall egy könnyet morzsolt szét szemében: szegény barátja csúnyául meg volt vasalva. Meg volt elégedve az érdeklődéssel, amelyet iránta a közönség tanúsítóit. Tekintete találkozott két ismerősének: Witehall és Dickson urak ijedt arck'fe- jezésével és titkon bátoritó pillantást lövelt feléjük . ..

— Láthatja, hogy az a cég közönséges szélhámos. Olvastam a reklámjait és a legerősebb szerszámaimat hozom magammal. Na hiszen, volt is arra szükség! A tűz és betörésmentes zár oly könnyen fölpattant, akár egy vékony- héjú dió ...

— Nono. Az bizonyára csak önnek sikerült oly könnyen. Ismerem önt, mister. Láttam az arcképét a Rendőri Panteon illusztrált szaklapban. Ön átkozottul ügyes fickó, mister Blachwood. Ez a betörés az én üzletembe, igazán nagy feltűnést keltett volna mindenfelé.

— Lám! Eszerint ön még köszönettel tartozik nekem, amért ilyen nagyszerű reklámot akartam önnek csinálni.

Witehall e szavakra letette monolitgolyókra töltött revolverét. Agyában fényes eszme villant föl valósággal kor- szaka'kotó a reklámok történetében.

— Uram, — ragadta meg a betörő kezét — van még más programmja is ma éjszakára?

— Nincs. Nem akarom magamat túlságosan megerőltetni. Több nap. mint kolbász.

— Helyes. Akkor szíveskedjék fö1 fáradni az irodámba. Egy üzleti tervemet akarom önnel megbeszélni.

S pár pillanat múlva a reklámk'rá’y és látogatója a kényelmes, öblös karszékekben ültek és hordó-vaskos szivaróriásokból fújták az illatos világoskék füstöt.

— Nos tehát kezdé Witehall, én egy tisztes ajánlatot teszek önnek. Ugyebár, ha ön valahol betörést követ el, a lap k azt rendesen megírják. A cég neve azáltal forgalomba kerül, vagyis: ön reklámot csinál neki. Mit szó'na tehát ahhoz, ha ezt, m'nt uj üzletágat vezetném be vállalatomba? Vagyis ön csak azokra az üzletekre terjesztené ki működéséi. amely cégek azt nálunk megrendelik és díjszabás szerint megfizetik?

Blackwood ur letette a szivarrudat, úgy bámult a hirdetésiroda zsenális főnökére. Aki is csillogó szemmel fejtegette tovább a nem mindennapi üzleti ötletet:

— Ügynökeink bizalmas ajánlatot tennének az illető cégnek, hogy náluk megbatározott időben. — pédául a húsvéti vagy karácsonyi ünnepek elölt, amikor a reklámra legnagyobb szükség van, — betörés fog történni. Ha az üzletet őrz'k. akkor a betörőket áriái inatlanná kell tenni, amely eseíben nem betöréses lopásról, hanem rablásról

van szó, ami persze magasabb díjtáblázat alá esik. Az újságok aztán szenzációs cikkeket imának a merényletről, megrónák a rendőrséget, a kormányt, hogy a közbiztonság Amerikában is ázsiai...

Blackwood mester megveregette leendő üzlettársa vállát:

— Nagyon jól van. Meg kell adni, hogy önből nem hiányzik minden leleményesség.

— Tehát elfogadja ajánlatomat?

Mister Blackwood nagyot szívott szivarján és bólintott.

— All right! Nem bánom . ..

— Az ön tisztelt zsiványbandájának minden tagja vállalatom alkalmazottja lesz, aki meghatározott fizetést és osztalékot kap. ön felelős azért, hogy a fickók másutt be nem törnek, csak ott, ahol azt nekünk megfizetik.

— Természetes. Ingyen nem törünk be sehol. Hanem engedjen meg egy kérdést: mi történik akkor, ha a társulat valamely tagját, vagy akár jó magamat is. a rendőrség fülöncsip?

Mister Witehall mosolygott:

— Azt hiszem, ez ki van zárva. Önök sokkal ügyesebb emberek ...

— De nincs kizárva. Sőt üzletünknek még javára is szolgál, ha valemlyik derék emberemet elcsípik, mert h'szen akkor a lapok annál többet írnak az esetről, ami ügyfeleinknek szintén csak reklám. A szerződésbe tehát, amelyet kötünk, be kell foglalnunk, hogy ha valamely alkalmazottunkat baleset éri s néhány évi szabadságvesztéssel sújtják: a büntetés kiállása után tisztességes jutalomban részesül. Remélem, ezt ön is méltányosnak tartja?

— Ugv van, — intett fejével bele- egyezően mister Witehall. — S ha úgy tetszik, mindjárt írásba is foglalhatjuk megállapodásainkat. ..

A nagynevű betörő méltatlankodva kelt föl a karszékből:

— Ugyan minek? Gentlemanek között az adott szó annyi, mint az irás ...

II.

A legközelebbi jövő fényesen igazolta, hogy mister Witehall és mister Blackwood jól számítottak, amikor az újonnan bevezetett üzletág jövedelmezőségét megjósolták. Az újvilág élelmes kereskedői, am’kor a reklámkirály ügynökei ajánlatot tettek nekik, persze négy- szemközt, egy kis baráti betörésre: hamar megértették a dolgot és hosszabb habozás nélkül kilő’lőtték a hirdetést, azaz hogy a betörést megrendelő blanIlled elmesen meghajolt a bíróság előtt s kezét mellére szorítva, mondá:

— Nagyságos elnök ur, szánom bánom a bűneimet s töredelmes vallomást akarok tenni.

— Azt jól teszi, mert a büntetés kiszabásánál azzal sokat enyhít a sorsán.

A reklámkirály és a kereskedő közel voltak az ájuláshoz. Ez a semmirekellő mindent elárul!

— Igenis — kezdte vallomását a vádlott, — én követtem el a betörést William Dickson ur ékszerkereskedésében. Edison Street 691. szám alatt. Tudtam, hogy ott gazdag zsákmányra teszek szert, erről kezeskedett nekem a régóta fennálló elsőrangú cég kitűnő hírneve . . .

Az ékszeres arca földerült. Ez a vallomás nem is oly rosszul kezdődik.

— Várakozásomban nem is csalódtam, — folytatta töredelmes vallomását a betörő. — Amint a vasajtót fö’feszi- tettem, káprázatos látvány tárult szemeim elé. Dús raktár arany- és ezüstékszerekben, a ' legnagyobb választékban. Látszott, hogy ez az üzlet nem szédelgésen alapszik, hanem a tulajdonos elve az, hogy tisztelt vevőinek megelégedését mindenben kiérdemelje . . .

A hirdetésiroda tulajdonosa és a hirdető kereskedő tündöklő szemmel néztek össze. Ez aztán a jellem! Még itt. a szigorú bírák elölt, feje fölött az igazság pallosával, még itt sem felejti el vállalt kötelességét! Reklámot csinál a rende’ő cégnek, a zsúfolt tárgyaló teremben!

És Blackwood, a vádlott, a reklám vértanúja, törhetlen lélekkel emelt hangon fo’yíatta:

— Szemem a fénytől elhomályosult. Nem tudtam, hová nyúljak hamarább: a remek remontenr órákhoz, amelyekért a cég fiz évi irO-'n-V' —'"ol? A drágaköves gyűrűkhöz, karperecekhez medálionokhoz, amelyek születési és névn: pi ajándékul oly kiválóan alkalmasak? Forgott velem az egész k’ncsesház, amelyben a vidéki megrendelések gyorsan és pontosan teljesítetnek, n;m

j tetsző áruk becseréltetnek, sőt kívánatra a pénz is visszaadatik . .. j Witehall és Dickson urak most már alig bírlak magukon uralkodni. Oda akartak rohanni a terem közepére, hogy össze ölelgessék a vádlottat, akinek tekintete újra fölkereste őket és büszkén, diadalmasan nézett le rájuk: most már tudjátok hogy mdyen fiú vagyok!

A törvényszék bárom esztendőre ítélte cl Blackwood urat, ami az ő bün- lajslroma mellett még elég enyhe bűn-