Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)
1923-12-24 / 291. (444.) szám
9 Hétfő, december 24. ják meg, hogy sem at eredeti, sem a leszállított dézsmát megfizetni nem tudják. Az elbocsátott és nyugdíjas tisztviselők, az özvegyek tovább éheznek. A kormány nem törődik velük. Bsnes külügyi politikájának eredményei sem nyújtanak vigasztalást. Konferenciákban, nagy reklámmal bevezetett közvetítési kísérletekben, a szomszédoknak küldött vállveregető, leereszkedő nyilatkozatokban és fenyegetésekben az elmúlt évben is élénk és tarka képet mutat fel agilis kü.ügyminisz- terünk tevékenysége. De hol az eredmény? Enyhült az atmoszféra? Nőtt-e a köztársaság konszolidációjába vetett bizalom, kisebbek-e a veszélyek, amelyek Középeurópát állandó bizonytalanságban tartják? Ma már le nem tagadható jelenségek mutatják, hogy a kisantani mindig kétes egysége bom'.ado- zik s ezzel ingadozik befolyása és hatalma. Európában itt is, ott is tüzcsóvák bukkannak fel, majd itt, majd ott kisért egy uj háború veszedelme. És e veszedelmekkel szemben Benes külpolitikája nem nyújt semmi megnyugvást, nem adja a legkisebb biztosítékát sem annak, hogyha a tűz kilobban, úgy a köztársaság népei mentesek maradnak a háború borzalmaitól. Ezek a körülmények állapítják meg a kormány politikájának mérlegét. Ez a politika eredményezte, hogy benn az állam területén belül a népek egymás iránt bizalmatlansággal vannak eltelve, elkeseredéssel fordulnak a sorsukat intéző kormányhatalom felé. Ez a kormánypolitika emelte köztudattá azt, hogy itt van egy uralkodó nemzet és vannak a hatalomból kizárt, elnyomott nemzetek. Ez a politika viseli a felelősségei a gazdasági válság mai méreteiért és állandósulásáért, ennek a politikának bűne az általános e!szegényedés. S a belső politikai helyzet züllöitségét teszi teljessé a külpolitikai helyzet bizonytalansága. így romlottak le a közállapotok a mostani kormányzati rendszer alatt Ennek a rendszernek fentartása az államot hajtja a romlás felé. Miután az állam erősebb, mint egy kormányzati rendszer, az állam életereje félre fogja taszítani ezt a rendszert. Ezért hiábavalók az ügyeskedések, a mesterséges élesztési kísérletek, amelyekkel a kormány saját életét meghosszabbítani akarja. Közeli bukásának szimptomái máris mutatkoznak. A községi és megyei választások kimondották az Ítéletet a kormány és a rendszer felett. Hiába ignorálják az eredményt és hiába helyezkednek szembe vele. Az sem változtat a dolgokon, hogy az ellenzék, legalább ma még, nem követeli olyan erővel, amilyennel joga és ereje volna, ez eredmény konzekvenciáinak a levonását. A kormány és az egész rendszer megkapta a halálos sebet, nyugodtan várhatjuk tehát az elmaradhatatlan véget, a bukást Csak olyan parlamenti többségek, amelyek tudatában vannak a közeli bukásnak, mutatják fel a belső torzsalkodásoknak, gyü- iö ködéseknek azt a visszataszító képét, melyet a kormánykoalíció tár most fel és csak végvonag’ásban levő kormányoknál tapasztalhatni a korrupciónak olyan tobzódását, amely megfertőzi az egész közélet levegőjét s ame yeknek szem- és fu tanúi vagyunk most ebben az államban. Ezek adják meg viszont nekünk, akik évek óta ostromoljuk a mostani rendszert, az erőt és a bizalmat a küzdelem folytatására. Az elmúlt esztendő eseményei bőven adtak alapot a fokozódó bizalomra. A lezaj ott vá asztásoknál a nép bizalmával ajándékozott meg. Szlovenszkó népeinek nagy többsége a mostani rendszer ellen és a mi politikánk mellett nyilatkozott. A választások eredménye uj hadállásokat juttatott kezeinkbe. A községi, járási és megyei képviseletekben a mi embereink helyet kaptak s ezek a he'yek biztosítják nekik, hogy ott is harcoljanak jogainkért, -igazságainkért. A közös érdekek, a közös elnyomottság közelebb hozott minket azokhoz, akik velünk együtt küzdenek az elnyomottak felszabadításáért. Már e'hangzott a legnagyobb ellenzéki párt, a szlovák néppárt részéről a közös munkára, egységes harcra hivó fe’szólitás. Az uj esztendőben tehát egységes erővel vesszük íel a harcot egy rendszer ellen, amely politikájával megbukott, amellyel szembefordult a nép és amely önmagává' megbasonloti Az erőviszonyok a mi javunkra fordultak s mi nem követjük el azt a hibát, hogy ezt ki ne használjuk. Basch Tivadar utóda órás és ékszerész Prága, Jiadriáska 6. szám IOW Gondolatok egy legyőzött nép karácsonyára Irta: Fleischmami Gyula dr., a keresztényszocialista párt főtitkára Kassa, december 22. Nemzeti katasztrófákat a történelem tanúsága szerint csak iassan lehet kiheverni. Az összeomlások után hosszú építő munkának kell következnie. Minden nagy szerencsétlenségünknek megvoltak a maga előzményei is, amelyek szintén lassan érlelték meg a helyzetet és a talajt a kirobbanás számára. A tatárjárás nem pusztíthatta volna el annyira Magyarországot, hogyha az ország belállapotai nem lettek volna annyira léromolva s a gazdasági és politikai gyönge- ség, az erkölcsök megromlása nem gyöngítette volna meg a királyság tekintő.yét és a nemzet ellenállását. A világháború sem tudta volna össze- roppantani Magyarországot, hogyha nem előzi meg azt egy évtizedekre visszanyúló destruktív munka, amely lassan megmérgezte a közé.etet, lezüileszíeíte az erkölcsöket, megmételyezte a nemzeti szellemet, lerombolta a tekintélyt, nevetségessé tette a hitet, idealizmust és hazaszeretetei és megbénította a hazafias erők nemzeti munkáját. Magyarországon csodálatosképpen a modern szellemi és gazdasági irányzatok jórészben csak káros hatásokat tudtak elérni, akár a kapitalizmust, szocializmust, demokráciát vagy a liberalizmust nézzük. A tőke önzése, a liberalizmus kíméletlensége, a szélsőséges szocializmus, a félreértett demokrácia s a rövidlátó feudalizmus nem láttak előre, nem néztek a jövőbe, nem értették meg az idők szavát és a nemzet lelkét. Mindegyik csak önmagát nézte, önmagára gondolt, a nacionalizmus merő formasággá sülyedt és a nemzetet összetartó kapcsok egyre lazultak. A katasztrófa után jött a kétségbeesés rövid, átmeneti korszaka, a zűrzavar, az összes kötelékek felbom asa, az anarchia. Azután következtek a kijózanodás kegyetlen, fájdalmas napjai. A nékülözés, szegénység, éhség és ennek természetes velejárói: öntestünk tmrcangolása, undorító materializmus, az erkölcsök teljes lezü lése, a csak a mának élés, idealizmusnak, szelemnek, kultúrának megvetése, kigúnyolása. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy ez a kérlelhetetlen pusztulás útja. Nem, ez csak a szenvedések iskolája, amelyben csupán az hal el, ami beteg, cseuevész, élet- képtelen. Ebből a talajból, egy ilyen korszakból nőnek ki uj, erős generációk, amelyek az előző kor bűnös romjain egy másik, szebb életet teremtenek. Ezért Igaz a történelem iskolája, ame’y azt tanítja, hogy nagy katasztrófákat egy nemzet csak lassap tud kiheverni. A magyar nép egy második tatárjárás utáni időket él át. A fizikai pusztítást, népe javarészének kiirtását elvégezte a világháború, szellemi, gazdasági, kulturá is tönk- remenése, politikai hatalmának megsemmisítése a vi.ágháboru után következett be. Megmaradt fiaiból sok-sok százezer idegen népek modern rabszolgaságába ke- j ríilt, ahol szegényen, elhagyatva, idegen ha-’ talmaknak kiszolgá'tatva kell megkeresnie j napi kenyerét, védenie kultúráját, faji jel- \ legét. Szétszóródva, súlyos testi és lelki be-; tegségekkel terhelten, kábultan és tehetetle- j nül néz maga e'é s úgy érzi, mintha ereje még mindig fogyóban volna. Külön utakra tévedt és nem talá’ja ön- i magát, mert a nagy, összetartó nemzeti j erők, ideálok meggyöngültek és még mmcTg nem tértek vissza. Azonban már érezni, sejteni lehet, hogy valami ébredez a lelkűnkben, valami látha-! tatlan kötelék kezdi egymáshoz füzögetni: azokat, akik magyarok. Akik magyarok és eddig nem is tudták, j hogy azok. Akik azt hitték, hogy ők csak j mágnások vagy kapita isták, munkások vagy parasztok, polgárok vagy dzsentrik. Egy öltő verse, egy dal melódiája, egy szentmise vagy egy ünnepi előadás, egy Ítélet vagy egy temetés, egy gyűlés vagy egy esküvő mindannyiszor felnyitja a jelenlevők szemelt, megszólaltatja a lelkűk eltemetett érzelmeit — hogy ima, hiszen mi rokonok, testvérek, magyarok vagyunk. Lassan elsimít'mik a nagy osztály eben tétek* és elcsendesül az osztályharc, amikor mindenki egyformán érzi az elszegényedés súlyát -- megszűnnek a felekezeti gyirlö*ségek és a vallásos érzés intenzitásban és türelmessé^ben erősödik, elfelejtik az internacionalizmust, amikor az anyanyelvet bántják és a gyermekeket idegennyelvü iskolába kényszerítik. Ki ne venné észre mindebben a jövő újjászületés előjeleit? Mi itt az idegenben tanuljuk megismerni :gazán önmagunkat. Megájuk, mi a jó és rossz bennünk s mi a jó és rossz másokban. És életrevalóságunkra vall, hogy hssan levetjük a rosszat és fejlesztjük magunkban, átvesszük az idegenektől — a jót. Fejlődtünk és tanultunk sokat s quantitativ veszteségeinket qualitativ értékekkel póto’tuk. Egy nemzet regenerálódásához idő kell. Addig azonban nincs eredményes munka. amíg szellemileg nem regenerálódunk. Minden tevékenységünket ennek kell megelőznie. Va'amikor évszázadok előtt a fizikai erő fölénye és a bátorság juttatott diadalra egy népet. Ma az erkölcsi tisztaság, szellemi fölény és munkaszeretet tehetnek egy nemzetet naggyá. A magyar népnek erkölcseiben kell megtisztulnia, intenzivebb munkát kell végeznie és szellemileg kell először feltárt! adnia. A győző nemzetek tobzódó példáját nem szabad követnie. A legyőzöttnek dolgoznia kell, hogyha ő is gazdag és hatalmas akar lenni újra. Ha az arisztokrata megosztja földjét 1 földnélküli magyar zsellérrel, ha a gyáros tisztességes megélhetést biztosit a magyar munkásnak, ha a magyar középosztály minden erejét megfeszítve fog dolgozni, ha a magyar isko’ában együtt fog versenyt tanulni és készülni a magyar jövőre a történelmi osztály sarja, a magyar munkás és földműves gyermeke és <a Klein Ármin fia s ha azt csöpögtetik millió kis magyar szivébe, hogy az erkölcs, becsület és hazaszeretet a legszebb ideálok, amelyek ha nem is külsőleg, de bensöleg egyedül tehetnek naggyá egy nemzetet — akkor nincs ok kétségbeesésre, akkor materiális korunk bűneit, romlottságát csak átmenetinek kell tekintenünk s akkor a mai generáció nyugodtan mehet pihenni és átadhatja a helyét egy újnak, amelyben már ébredeznek azok a képességek, ame’yekkel uj, szebb hajlékot épít magának a romok fölött. A legyőzött népek karácsonya ma szomorú. Amint azonban a sírok fölött uj élet fakad, úgy fogja majd ismét felváltani lassan a szomorúságot az örcm, a jóét, a megelégedettség. Karácsonyi gyertyák — világítsatok nekünk ia sötétségben! Megteremthető-e az egységes ellenzéki froat? Négy tekintélyes ellenzéki politikus nyilatkozik a P. M. H.-nak Prága, december 22. Az ellenzék tervszerű együttműködése nézetünk szerint alkalmas kard lehet arra, hogy a ma? politika! viszonyok ö'szc-vissza bogozott csomóját szétvágjuk. Éppen ezért örömmel vettünk tudomást arról, begy más ellenzéki pártokban is visszhangra talál ez a fölfogás. A németek részéről az agrárius Mayer József volt az e!sö, aki beszédeivel és cikkeivel előkészítette a talajt Legutóbb a Slovákban olvastunk olyan indlványokat, amelyeket könnyen meg lehetne valósítani. Másfelől azonban sajnálattal kellett tapasztalnunk, hogy az ellenzék együttműködésének igen súlyos akadályai Is vannak, amelyeknek okait főként az egyes pártok heterogén voltában kell keresni. Jellemző, hegy a német polgári pártok is, amelyeket pedig azo* nos nemzeti és gazdasági érdekek lánca köt ösz- sze, sem búdnak egységesen föllépni és ezért nem csoda, ha az ellenzéknek olyan kooperációja, amelyben például a kommunlsrák Is részt vennének, nagy akadályokba ütközik. Mindez azonban nem zárja ki, hogy nyilvános diskusz- szlő ne fejlődjék ki az ellenzék együttműködéséről Ez a szempont vezetett bennünket akkor, amikor több vezető német politikusnak a következő kérdéseket tettük fel: 1. Lehe*sé~es-e czidöszerint valamennyi ellenzéki pártnak együttműködése? 2. Milyen formában lehetne ezt megvalósítani? 3. Meg lehet-e buktatni a mai kormányt az ellenzék közös programjával, ki lehet-e kényszeríteni ily módon az uj választásokat és k!a!aku!hct-e egy az eddiginél erősebb ellenzéki Ironí? Kérdéseinkre négy német politikustól kaptunk választ és reméljük, hogy o nyilatkozatok alapján az ellenzéki sajtóban nemsokára behatóbb eszmecsere alakul ki e fontos taktikai problémáról. A négy választ itt közöljük: Mayer József (német agrárius) Vaahnennyi ellenzéki párt tömörülésének lehetségessé kellene vá nia akkor, ha — eltekintve a föltétlenül szükséges jóakarattól — már eleve arra törekszenek, hogy az egyesülésnek föladatait világcsan körülírják. Ennek az egyesülésnek meghatározott föladatokat kellene kitűzni, olyanokat, amelyek valamennyi ellenzéki pártban közösek, vagy amelyek őket legalább a mostani időpontban érdekelnék. Ilyenek gyanánt említem például: a parlament érvényesülését a törvényhozásban általában. Ma a parlament ebben az irányban valóban csak mellékszinpad, míg az igazi törvényhozás a többségi pártok egyesülésében játszódik fe. Egy további pont volna az uj választások kiírásának elérése. A községi választások eredménye megmutatta, hogy alig van ellenzéki párt, amely ezzel nem nyerhetne, ebből azonban következik az Is, hogy a lakosság többsége a mai rendszerrel nincsen megelégedve. E tömörülésnek formája csak a klubok elnökeinek, vagy kiküldötteinek képviselete (eket, minden más forma túlságosan nehézkes és cs"k ellentéteket Idézne föl. Egy ilyen tömörülés esetében sem leket sr'rrn’aol a fe’cn’og! kormány bukására, j \ többségi pártok ma azt a benyomást kel- j tik, hogy együttműködésüknek mai formáját kölcsönös mandáíumbiztosltó társaság gyűli nt haszná l ék ki, ameddig lehetséges. Az ellenzéknek tömörülése azonban siettetni fogja a lakosság elientáífásának kialakulását a mai rendszer e!?en és közelebb fog hozni az uj választ'sokhoz és ezzel a mai rendszer megváltozásához. Lodgmann-Anen Rudolf dr.: (neme: nemzeti) — Az ellenzéki pártok szorosabb együttműködését kivonatosnak tartom, de nem hiszem, íiogy megválósitasa lehetséges volna. Az e ső akadály az úgynevezett marxista-pártok le.ki állapota. Ezeknél az idők folyamin a punbuszke- seg egy alakja fejlődött ki, ame*y megtiltja nekik, hogy „burzsoa pártokkal“ akárcsak tanácskozásra is üljenek össze. Attól télnek, hogy ,.a pro- Ietár‘‘- szemében veszítenek tekintélyükből, na egy burzsoával közösséget vállalnak, még akkor is, ha érdemben egyetértenek vele. Bizonyítja ezt a kommunisták és a szociáldemokraták magatartása, akik körülbelül három héttel eze.öít nem voltak hajlandók a po gári pártokkal a hiriiédt szeszrendelet feloldáséra vonatkozó javaslatot alá- itm, mivé’ ezzel maguk akarnak foglalkozni. Természetes, hogy a dolog másként alakult volna, ha a javaslatot valamennyi couizök: p-.tr. irta volna alá, meri akkor a házban meg ke leit volna vitatni, mig az egyes pártok javaslatai egyszerűen az asztal alá esnek. A második akadály, hogy több ellenzéki párt titokban reméli, nogy idővel valamilyen módon mégis részt vehet a kormányban. Ez azonban érthető módon befolyásolja maguktartását, amely az elvi el enzeki alapon áiló pártoknak kevésbé megbízhatónak tűnik fel Vannak olyan pártok is, amelyekben kőt irány észlelhető: az egyik, amely elvi ellenzéket csinál, a másik pedig, amely a csehekkel vahmiyen „megegyezést** akarna kötni. Ezek a pártok szinten nem csinálhatnak világos politikát. — Ami az együttműködés tormáját illeti, úgy ez nézetem szerint mellékes és könnyen megtalálható, ha közös belátás vezet rá, ezek hiányát természetesen semmiféle forma nem pótolhatja. A német parlamenti szövetség azért bomlott szét, mivel a belső ellentéteket semmi külső összefoglalás nem győzhette le. — Ami az utolsó kérdést illeti, nézetem szerint ki van zárva a mostani kormány megbuktatása és az uj választások kikényszerítése az ellenzék közös programja által, noha az elvileg elképzelhető. Ennek akadálya éppen abban rejlik, hogy az elenzéknek nincsen közös alapja. Gyakorlatilag úgy fog alakulni a dolog, hogy a mostani kormány mindaddig együtt marad, amíg szak- adozottsága belülről fel nem robbantja. A kormánypártokon belül nagy mennyiségű gyujtóanyag van, hiszen a klerikális Srámek nagyon rosszul illik a nemzeti szocialista huszita-nacionalista miniszterek közé. ahogy viszont a kapitalista-ool- gári nemzeti demokraták ugyancsak rossza’ illenek a proletár szociáldemokratákhoz. Az e’len- zéknek azonban mégsem fog sikerülni fölrobbantani a koalíciót, amely éppen az ellenzék miatt forr össze a „nase repiiblika** je’szava alapján. _ Azoknak a választóknak, akik nem állnak a cseh koalíció táborában, kétségtelenül érdekük a választások kikényszerítése, míg a koalíciónak éppen ellenkező az érdeke, mivel az uj választásokból az ellenzéki pártok megerősödve kerülnének ki. Nem lehet persze tagadni, hogy az uj választások az ellenzéki pártokon belül is élői légnek ellentéteket, mivel bizonyos, hogy sk ellenzéki szociá’demokrata pártok szavazataiknak és i mandátumaiknak egy részét kénytelenek lennének 1 átengedni a többi ellenzéki pártoknak, amint azt a községi választások bebizonyították. Valamennyi párt a választások kikényszerítésére irányuló köi
