Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)

1923-12-22 / 290. (443.) szám

Az ököljogrend (g.) Prága, december 21. Pozsonyban egy újság.rótársamat éjjel, az utcán leütötték. Napokkal ezelőtt egy má­sik velem egykenyéren és vizen élő társa­mat érte Pozsonyban hasonló sors. Szóval úgy tetszik — bár nekem egyáltalában nem tetszik— a dolog, hogy rendszerré váló fej­beütésekkel állunk szemben. Úgy látszik, hogy a szlovenszkói emberi együttélésnek, az úgynevezett társadalomnak mindenhetes jelensége kezd lenni az, hegy azt az embert, aki a világnak leghálátlanabb, de a hivatás alapparancsclatját: az igazság Írását teljesítő mesterségét vállalta magára, az, vagy azok, akiknek fricskát ad ez a hivatásos mester- ségiizés, meglesik és irgalmatlanul véresre püfíölik. Hogy ez a jelenség nekem nem tetszik, ebből ne következtessen arra az újságot ol­vasó, hegy csak azért nem tetszik, mert az esettel kapcsolatosan fölébredhet bennem az a nem kellemes tudat, hogy lehet és elkép­zelhető, hogy egy szép, vagy nemszép este a fejemen egy koppanás kergeti ki belőlem annak önös tudatát, hegy ember vagyok — nem, ne higyjék azt, hogy az, aki ma és itt az igaz és becsületes újságírásra adta a fejét, nem számolt le már régen annak lehetőségé­vel, hogy ezért léket kaphat egyszer a kopo­nyája. Nem a féleleni riadt idegessége ker­geti a toliamra ezt az eseményt, de annak parancsszerii érzése, hogy az újságírók le­ütésének rendczerré fejlődése szomorú és el­gondolkodást kívánó kórtünete a mai állapo­toknak . Nemcsak a kollegiális együttérzés kese­reg bennem és nemcsak annak aggodalma, hogy minket, kik mindennap föllépünk festék és reflektor nélkül, tanulatlan szerepben és súgó nélkül a papirosbrettliken. kezdenek úgy tekinteni az egy tojás értékét produk­cióinkért leszurkoló publikumból egyesek, mint akiket nemcsak kritizálni, fumigálni és oldalbalökcösni, de egyszerűen és amúgy banditásan leütni is lehet, de megszólal ben­nem az a soha ki nem fizetődő altruizmus is, amely mindent beállít a mindenki nagy hatá­rai közé és minden föllökésre, ami bennünket, mint egyéneket ér, pardon nélkül is sebajt tud mondani. És ez a megszólalás arról kezd meg­győzni, hogy a mai társadalomban az embe­rek közötti érintkezési forgalom aranyvalu- tája: a morál katasztrofális bessz állapotában van. Vannak emberek, akik a legönzőbb egyéni érzékenységük valóságos, vagy kép­zelt megsértésére a legönzőbb elégtételt, a balkáni és középkori vérbosszú betyáros tempóit választják s akik az emberi együtt­élés rendjének törvényes normativumrin ter­mészetes könnyedséggel teszik túl magukat. Hogy vannak ilyen emberek, hegy leütögetik a megszólalni merőket, hegy miden nyilvá­nos vitatkozás, polémia és még az elvek ma­gasabb régióiból is kifakadó harc eszközei­ben vad és brutális, hangkában komisz és go­romba, hogy a „gazember44 kifejezése m:: már nem a legutolsó sértés és hegy a betűk egy- besorakozásából ma sokszor oly kifejezések kerülnek a nyomtatott papirosra, amiket az­előtt csak pálinkagőzös korcsmái duhajkodá­soknál használtak — ez a közmorál züllésé­nek mai mélységes stádiumából fakad, És mert a társadalmi élet kialakulása és annak erkölcsi színvonalában történt • elgörbülése szorosan összefügg a ma minden fölött ural­kodó politika külső kirezgéseivel: konstatál­nom kell azt, hogv az agyonpolitizált, az uszításra megtanított és az emberi békés hang helyett a gyűlölet furulvaszőjánál meg­táncoltatott társadalom mai állapotát a poli­tikának köszönheti. Az a politika, amely mindennap arról be­szél a tetteivel mindenkinek, hogy frzudni az annyit jelent, mint opportunitás, eladni lel­ket, meggyőződést és becsületet, ezt úgy hívják, hogy lojalitás, kivenni a kézből a ke­nyeret és dupla adagot mérni annak, akinek tátott a szája a husosfazék felé lihegő bámu­lástól, ezt úgy nevezik, hogy egyenjogúság, ez a politika volt a bacillushordozója annak a morális elkódorgásnak, ami ma a társa­dalmi életben észlelhető. Ez a politika vezette be a maga kivá­lasztottjai számára az ököl jog rend modern barbarizmusát s hogy ez a vad elv megmé­telyez lefelé és kifelé a társadalomban réte­geket és egyéneket, azért elsősorban ez a politika felelős. Ez billentett föl elveket és meghigg.rdt formákat, ez tette úrrá a bosszú i eszközeit és fegyvereit, ez az oka annak, ! hogy amint nincs nemzeti, gazdasági és 1 exisztenciabeli biztonsága ma az embernek, úgy nem lehet biztos érzése a társadalmi ■ renddel, az emberi morállal és az emberies életközösséggel kapcsolatosan. Ahogy a politika fütyül, úgy táncolnak a társadalom kötelékébe szorított gondola-! j tok. Ahol a politika bosszút és gyűlöletet pré- j | dikál, ott megterem az emberek lelkében a ; bosszú és gyűlölet bogáncsa. Ahol a de­mokráciát az erőszak fekélyes testrészének . kötözőanyagául használják, ott a jogrendet | fölváltja az ököljogrend s ahol igy alakul az' ! élet, ott revolver nélkül kockázatos dolog írni j és abból élni, hogy az ember igazat és be­csületeset ir... Ugy-e, igy van, feibekólintott társam? Ugy-e, jó lett volna, hasznos lett volna a teg­napelőtt éjszakán egy jó hatlövetű jószág, de nem élnénk az ököljogrend korszakában, ha | neked és nekem engedélyt adnának ilyen jó- I szág viselésére. Bethlen iOntartásohat felemelt he Pilisiül Magyarország1 nem foirja el az évi tízmilliós Jóvátételt — A magyar miniszterek holnap tanácskoznak Stumessel — Részletek a népszövetség határozatáról Budapest, december 21. . (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelen­tése.) A Havas-ügynökség jelenti: Á népszö­vetségi tanácsnak és a-k!santantnak a. ma­gyar kormánnyal MágyarorSzág pénzügyi új­jáépítése érdekében folytatott kedvező tár­gyalásain a népszövetség egyhangúan a következő határozatot fogadta el: A népszövetség tanácsa elismerését fe­jezi ki azért a jelentékeny segítségért, amelyben a pénzügyi bizottság Magyar- ország újjáépítésének kérdését részesítette. A tanács hozzájárul az első és második jegyzőkönyvhöz és átveszi azokat a köte­lezettségeket, amelyek e jegyzőkönyvek alapján reá hárulnak, mihelyst azok az érdekelt kormányok aláírása után érvénybe lépnek. A tanács a magyar albizottságra ruházza a telhata’mat, hogy meghozza mindazokat a döntéseket, amelyek szüksé­gessé válhatnak a pénzügyi tervnek — a mostani időpont és a tanács legközelebbi rendes ülése között való — kiegészítésére és végrehajtására. A tanács súlyt helyez arra. hogy kifejezze reménységét, hogy mindazok, akiknek hozzájárulása a függő­ben levő és még a jegyzőkönyvek aláírása előtt megoldandó kérdések rendezéséhez szükséges, minden erőfeszítést meg fognak tenni, hogy — mihelyt lehetséges — helyes és méltányos megegyezésre jussanak. Róbert Cecil lord viszapillantott a tár­gyalásokra s abbeli kívánságát fejezte ki, hogy azokat olyan siker koronázza, amint Ausztria újjáépítésénél. Magyarország újjá­építése további lépés Európa gazdasági talpraáílitására. Titulescu román delegátus bizonyos fönntartásokat tett a jóvátétel! ősz- szeg tekintetében. Reméli, (hogy a még függő kérdések megoldásánál a kisantant a tár­gyaló feleknek ugyanarra a jóakaratára szá­míthat, mint most. Gyurics Jugosz'ávia nevé­ben. Benes pedig Cseh-Szloválkia nevében csatlakozott e kijelentéshez. Bethlen István gróf miniszterelnök köszö­netét mondott a népszövetségi tanácsnak és a kormányoknak támogatásukért, de szintén kijelentette, hogy kormánya bizonyos fön- tartásokat tett bizonyos jóvátétel! összegek tekintetében. Honnotaux szerint az egyezmény Euró­pa békéjének megszilárdulását jelenti. Bethlen nevét Seipellel együtt ama nagy férfiak sorá­ban említette, akik ma megteremtették Euró­pa gazdasági újjáépítését. A tanács ülését ez­után Ishii gróf japán delegátus berekesztette. Párisból jelenti a Wolff-iigynökség: A pénzügyi bizottságnak a népszövetség taná­cséihoz terjesztett jelentése megállapítja, hogy i a magyar újjáépítési kölcsön elhelyezése te­kintettel az ország fizetési képességeinek mi­nimális voltára, az ország külső terhének kor- ilátozásét teszi szükségessé. E terhek megálla­pítására a bizottság nem illetékes, csupán arra a kijelentésre szorítkozik, hogy a tria­noni békeszerződésből eredő terhek az át­lagos évi tiz millió aranykoronát nem ha­ladhatják túl. A kölcsön összege 250 millió aranykoronát tesz ki. A népszövetségi tanács által hozott ha­tározati javaslatban említett két jegyzőkönyv részletesen intézkedik a magyar pénzügyek ellenőrzéséről és kifejezésre juttatja az érde­kelt hatalmaknak azt a kötelességét, hogy Magyarországhoz való viszonyukat nem fog­ják különleges előnyökre kihasználni. A nép­szövetség által kidolgozott programnak ke­resztülvitele most már a jóvátételi bizottság­tól függ, amelynek az a feladata, hogy a ma­gyar jóvátétel összegét megállapítsa és a Ma­gyarország vagyonára vonatkozó zálogjogo­kat fölfüggessze. A program végrehajtása ezenkívül Magyarországnak a szomszédos ál­lamokkal és a szövetséges hatalmakkal foly­tatandó tárgyalásoktól függ. Párisból jelenti a MTI.: A jóvátétel! bi­zottság október 17-én hozott határozata ki­mondta, hogy, ha a zálogjogok fölfüggeszte­ne esetén a magyar kormány egy későbbi kölcsönt akar felvenni, úgy ez a későbbi kölcsön vagy részben vagy egészben a jó- vátételi fizetésekre fordítandó. A népszövet­ség pénzügyi bizottsága ezt a döntést a hi­telezők szempontjából nem találta kielégítő­nek, mivel a hitelezők érdeke megkívánja, hogy Magyarországot azalatt a busz év alatt, amíg a kölcsönt le nem törleszti, még az alól a jóvátétel! fizetés és egyéb szolgál­tatás alól is mentesítsék, amelyet eddig tel­jesített. Ezért a bizottság úgy dönött, hogy az az összeg, amelyet Magyarország évente a trianoni békeszerződésből folyó kötele­zettségei tejesítéseképpen fizet, nem halad­hatja meg a tízmillió aranykoronát abban az esetben, ha ez a fizetés a magyar korona stabilitását és a magyar költségvetés egyen­súlyát veszélyezteti. Kívánatos, hogy Ma­gyarország azokból az összegekből, ame­lyeket a jóvátételi szénszállítások megszün­tetése révén megtakarít, egy kölcsöntörlesz- tési alapot létesítsen. Bethlen kijelentette, hogy mivel kormánya tagjaival nem volt módjában érintkezni, csak fentartással járul hozzá az egyezséghez. Hasonlóan nyilat­koztak Titulescu és a kisantant megbízot­tai Is. A pénzügyi bizottság jelentését és a ma­gyar albizotsáig jegyzőkönyveit még nem tették közzé. Hír szerint a jegyzőkönyvnek főbb tartalma a következő: 1. A banképrésí megállítják és a koro­nát stabilizálják. 2. önálló jegybankot állí­tanak föl. 3. A költségvetés egyensúlyát 1926 junius 30-ig helyre kell állítani. 4. Erre a célra 250 millió aranykorona kölcsönt utalnak ki. 5. Magyarországra a népszövet­ségnek felelős ellenőrző főbiztost külde­nek ki. Az ujjáépitésip roigram clöfelételei hir szerint a követlkezk: Magyarország jó viszonyt teremt szom­szédaival. Megállapítják Magyarország kül­földi kötelezettségeit. Magyarország a köl­csön törlesztésének 20 éves ideje a att nem fizet több jóvátételt évi 10 millió arany ko­ronánál. A magyar kormány 1926 ig, a sza­nálási program befejezéséig néni fizet jó­vátételt. Párisból jelentik: A népszövetség taná­csa elfogadta a londoni tervezetet és meg­bízta a pénzügyi albizottságot a kölcsön fel­tételeinek kidolgozására. A pénzügyi bizott­ság bizonyosra veszi, hogy a kölcsön 1926 junius 30-ig képes lesz a magyar költség­vetés egyensúlyát fedezni. Előreláthatóan a kölcsön lebonyolítása a következőképpen fog történni: A jóvátétel! bizottság ma megálía- pitja azokat a föltételeket, amelyek mel­lett hajlandó a zálogjogokat feloldani. Ezt követik az egyes kormányoknak egymás között folytatott tanácskozásai. Eztfíán lesz a pénzügyi bizottság döntő illése, amelyet a jegyzőkönyvek aláírása fog követni. Ezután január 16-án Londonban a jóvátétel! bizottság föloldja a zálogjogo­kat. Februárban érkezik* Budapestre a népszövetség küldöttsége. Ezzel egyidö- beri megkezdik Magyarországon a belső kölcsön jegyzését. Márciusban megérke­zik Budapestre a népszövetség ellenőrző főbiztosa és megkezdődik Magyarország pénzügyi ellenőrzése. Ekkor fölvehető a külföldi kölcsön is. Stinnes ma este érkezik Parisba és hol­nap tárgyal Beth ennel és Kállayval. A ma­gyar miniszterek holnap este indulnak vissza. Benes külügyminiszter ma teát adott Bethlen és Rállay tisztel eér e. Titulescu román megbízóik az Est mun­katársának kijelentette, hogy a magyar kölcsön mos már nem a kisan- tanttól, hanem a nagyhatalmaktól és Ma­gyarországtól függ. A kisantant elment az engedékenység végső határáig, Bethlen so- kalta az évi 10 millió arany koronás jóváté- telif izetést, a kisantant pedig keveselte. Ezért úgy Bethíen, m‘ní a kisauaní csak feltételesen vették tudomásul a döntést, Párisból jelentik: Januárban a kisantant és a nagyhatalmaik között újabb tanácskozás lesz a miég tisztázatlan kérdések rendezé­sére. A Figaro a döntésről megállapítja, hogy annak jóváhagyásához még a jóvátételi bizottság és a magyar kormány hozzájáru­lása szükséges, amely utóbbi túlságosan magasnak tartja az évi tízmillió arany­korona jóvátételi fizetést. Magyarország és a kisantant tárgyalásairól a lap azt írja, hogy egész Európa kivánja. hogy Magyar- ország és szomszédai között békés politika fejlődjön ki, nehogy az ellenőrző bizottság a nagyhatalmak részéről bizalmatlanságot tapasztaljon. Laskine a Republique Francaiseba irt 100 cseh-szl. koronáért fizetted ma, december 21-én: Zürichben 16.812b svájc’ rankot Budapesten 62 600.— magyai koronát Bécsben 207900.— osztrák koronát Berlinben 12369000000000.— némei márkát Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Raszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ ár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom