Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)

1923-11-11 / 256. (409.) szám

55 A rendőrtisztviselők minden igyekezete, hogy Dánielt és társait vallomásra bírják, eredménytelen maradt. Az angol sajtó helyesli a kormány eljárását A London News nagy cikkben foglalko­zik az Ulain-esettei. A híradás megemlíti, hogy a kormány határozott magatartását a sajtó és a közvélemény az egész vonalon tá­mogatja. A Times kiemeli, hogy a magyar kormány akciójának gyorsasága a kormány erejét és határozottságát dicséri. A Manches­ter Guardian és a Morningpost szintén fog­lalkoznak a budapesti eseményekkel és he­lyeslik a kormány eljárását. Tárcarovatunk: Kedd: Maróthy Jenő: Kezdet és vég. Szerda: Farkas Jenő dr.: Hubay: Karenin Anna. Csütörtök: Törköly A. Géza: Csillaghullás. (Vers.) Diósy Béla dr.: Hubay Jenő. Péntek: Radnay Oszkár: Szodomá égi Szombat: S c h ö p f 1 i n Aladár: Shakespeare si­kere Budapesten. Vasárnap: Féfa Géza: Porladó ember. (Vers.) L Ő r i n c z y György: Bosszút áll az erdő. Sorsom íiju képzelmem fürge táltosára. Ha felkaphatnék, álmodnék sokat. Repül, sebesen száll a gondolat, Hipp-hopp, mögöttem mesék büszke vára, Valóság lett a tarka délibáb. Utána nyúlok, hátha még elérem, S megyek, futok mindig tovább, tovább. Csak Isten tudja, hogy mi lesz a bérem, Szomjamra forrást vajion hol lelek? Avagy széthordták mindent vakszelek És nem lehet u múltat visszakérnem? Megpróbálom még, hátha tán szabad — S a pattant huru kobzok halk regéje Könnyes dalomnak röpke szárnyat ad. Uram: Artus, fovaghad gyűl köréje, Csatába* hősi társam Páréivá). Téged kerestünk titkos égi Grál, Belőled árad Krisztus drága vére, Mely lelhet enyhít, bűvöl és Igéz, Artus király hí: s tizenkét levente F. serlegért tusázni, halni kész. Vérblborfátyolt sző a naplemente, Halvány ezüsttel vonja bé a hold. Élő csak egy van: kürtje felslkolt, Panaszát Roncevalles völgye visszazengte. Roland! hiába szól a harsona, Illába láttuk oly lélekszakadva. Rá visszhang úgyse válaszol soha. Vasárnap, november II. alatti nyomdából került ki s a legnagyobb ti­tokban lett szétküldve. Ebben terjesztette ö a cárizmus és Oroszország elleni küzdelem gondolatát és a lengyel függetlenség eszmé­jét. Mikor kitört az orosz-japán háború, Pil- sudski Tokióba utazott s felajánlotta a len­gyel függetlenségi szervezetek munkáját az orosz hátának nyugtalan:tása céljából. E munkáját azonban megakadályozta legna­gyobb politikai tT.nfele D>no,va\i, ak: ami; kor megtudta, hogy Pilsudski felajánlotta szolgálatát .a japánoknak után sietett s elle­ne dolgozott, mire a japánok zavarba jöttek s nem vették igénybe a lengyel segítséget. A világháború kitörésekor azután meg­alakította a lengyel légiót s a központi hatal­makkal küzdött az ősi ellenség: az orosz ellen. Mikor azonban a cárizmus Összeomlott s nem kellett már tőle tartani, Pilsudski sza­kítani akart a németekkel, mire ezek 1917 nyarán elfogták s Magdebnrgba zárták, hon­nan csak 1918 novemberében szabadult ki. Ö a legtisztább s leginíranzigensebb lengyel nemzeti és függetlenségi gondolat kifejezője. Kitűnő ismerője az orosz léleknek s az orosz politikai törekvéseknek. Ismeri azt az engesztelhetetlen gyűlöletet, melyet minden orosz érez a lengyel iránt, ismeri azt az er­kölcsi romlottságot, melyet az oroszok a len­gyelek körében terjesztettek, tudja, hogy a történelmi Lengyelország területének túlnyo­mó részét az oroszok foglalták el és ezért őket tartotta a lengyelek legnagyobb ellen­ségének. Mivel az moszt tekinti a legnagyobb el­lenségnek, szerinte oda kell törekedni, hogy Oroszország meggyengüljön s mindama né­pek megerősödjenek, melyek azelőtt orosz uralom alatt voltak, tehát a finnek, esztek, lettek, a kaukázusi népek stb. Ezért nagy­ban propagálta a balti államokkal való szo­rosabb szövetséget, va’ammt egy önálló Uk­rajnának szervezését. Véleménye szerint az volna a legelőnyösebb Lengyelországra néz­ve. ha Oroszország alkotó elemeire bomla- nék. Oroszellenes orientációjából követke­zett az is, hogy kereste a közeledést mind­azokkal az államokkal, melyek oroszellenes politikát folytattak. Ezért közeledett Romá­niához is és kötött vele katonai szerződést. Mint intrarizigens, függetlenségi lengyel, el­lensége a pánszláv gondolatnak s nem ro­konszenvezik ama népekkel, melyek ez esz­mét propagálják, mert ezek Oroszország nagyságát akarják, ami pedig veszedelmes Lengyelországra nézve. Magyarországgal rokonszenvezik s azt tartja, hogy sok közös érdeke van Lengyelországgal. Pilsudskit mint intranzigens lengyelt nem lehet németbarátnak mondani, bizonyos azonban, liogy politikájának nem volt oly támadó éle Németországgal szemben, mint a nemzeti demokratáknak. Ami Franciaorszá­got illeti, lojális volt vele szemben, de ügyeli arra, nehogy a túlzott francia befolyás eset­leg háttérbe szorítsa a lengyel érdekeket. Pilsudski külpolitikai programját magu­kévá tették az összes baloldali pártok, vala­mint a centrum és a kis-lengyelországi kon- zervativek. Sok híve van Pilsudskinak külö­nösen Vilmában és a keleti végeken, hol az orosz közelség érthetővé teszi ezt. Az orosz­ellenes tájékozódásnak markáns reprezen­tánsa Studnicki. Vladiszláv, a kiváló lengyel public'szta, ki csak úgy, mint Pilsudski, a ke­létéi végekről — Dünaburgból — került ki és csak úgy. mint ez. halálos gyűlölettel visel­tetik az oroszok iránt. A háború alatt a köz­ponti hatalmakkal tartott, de m:g Pilsudski Ausztra-Magyarországgal dolgozott együtt, addig ő a németbarát orientációnak volt h'- ve, amiért most háttérbe szorították. Ennek az iránynak hívei nagy bizalmatlansággal vi­seltetnek a cseh-szlovák külpolitika iránt, mert azt tartják, hogy az Oroszországgal va­ló közös határ elérésére törekszik. Az oroszellenes iránnyal szemben áll a nemzeti demokraták németellenes és orosz­barát orientációja. Hogy ezt megérthessük kissé vissza kel! mennünk a lengyel történe­lemben. Lengyelország önállóságának meg­szűnte óta a lengyel nemzet három nagy föl­kelést szervezett a gyűlölt orosz uralom le­rázására, 1794-ben, 1830—31-ben és 1863- ban. A legnagyobb s a leglelkesebb az első volt. a második már gyengébb s a harmadik még erőtlenebb volt, mert a lengyel nép fá­radtabb, fásuttabb és közönyösebb kezdett lenni. Az orosz-japán háború sem hozta meg a remélt változást, sem pedig az utána követ­kező orosz forradalom, melyet a szentpéter­vári kormánynak sikerült elnyomnia. A len­gyelek reményei füstbe mentek. Ez radikális változást idézett e’ő a nemzeti demokrata pártban, mely idáig oroszellenes volt. 1908- ban következett be a fordulat, midőn Dmow- ski ’á-tva az eddigi szertelenségeket, az oroszokhoz kezdett közeledni, azt tartva, hogy az orosz kontúr nyal szemben v.Vó o- jális magatartással többet fognak elérni mint a merev ellenzékteskedéssel. Az oro­szok iák való behódolással együtt nr a neo-szláv eszmék elfogadása és a nagy szláv vizekre való áthajózás. Ennek egyenes következménye volt a németellenes hangulat erősödése is, amit kü­lönben a poroszok a maguk szerencsétlen lengyelüldöző politikájukkal még inkább elő­segítettek. Dmowski és a nemzeti demokra­ták a németeket tartották és tartják vesze­delmesebbeknek a lengyelekre nézve, mert a németek sokkal magasabb miivelíségiiek és szervezettebbek, hatalmasabbak, mint az oroszok. Dmowski oroszbarát, megalkuvó politi­kája azonban nem vezetett semmi ered­ményre, mert az orosz kormány nem enge­dett semmit lengyelellenes magatartásából. A háború kitörésekor a nemzeti de­mokraták programjuk értelmében az oroszok mellé állottak, de midőn Dmowski látta, hogy az oroszok nem fognak győzni, nyu­gatra utazót s Párisuan és jLvuiiuonuan Kez­dett dolgozni Lengyelország érdekében, ami azonban nehezen ment, mert sem a francia, sem az angol kormány az orosz szövetsé­gesre való tekintettel nem akarta elismerni Lengyelország függetlenségét. Ez csak ak­kor következett be, amidőn a cárizmus ösz- szeomlott és Kerenszki kormánya elismerte Lengyelország függetlenségét. Dmowski azután teljesen alávetette ma­gát Franciaország politikájának. A párisi lengyel bizottság kiadásait a francia kormány előlegezte s ezzel lekötötte magának Dmow- skit és az egész bizottságot. Ennek követ­keztében ők nem folytathatnak tiszta len­gyel politikát, hanem kénytelenek alávetni magukat a francia érdekeknek. Ez látható volt eddigi politikájukon s valószínűen Dmowski is francia Útmutatás szerint fog eljárni. ? Francia- és oroszbarát politikájukból fo­lyik, hogy hivatalosan hangoztatják a Cseh­szlovákiával való jó viszony szükségét, bár maguk között szidják a csehieket. Nem akarván a jövendő (nem bolse­vista) Oroszország érzékenységét bántani, ellene vannak egy önálló Ukrajna szervezé­sének s ezért támadták úgy Pilsudskit is, aki támogatta ez eszmét. Innen van továbbá az is, hogy nem sietnek a balti államokkal való szorosabb szövetség kötésével, mert ennek, noha csak védőszövetség volna, mégis csak bizonyos oroszellenes éle van. Innen van az, hogy amikor a nemzetek szövetségében ar­ról volt szó, hogv Észtországot és Lettorszá­got fölvegyék, Paderewski ellenek szava­zott, atni nagy fölháborodóst idézett ‘elő ma­gában Lengyelországban is Ami Magvarm-szág^t illet5, rokonszen­veznek a monarchlsfa, konzervatív, antisze­mita s fajvédő áramlatokkal de külpoliHvai- lag félnek Magyarországhoz közeledni mert azt tar dák, hogy a magyar noh'Eka a neme­tekkel rokonszenvezik s velők egvfítt menni, már nedte T.engyelország. mín+ Fran­ciaország szövetségese, ezt nem teb°F Ami magát Dmowsk't Htet; e^Fte^k, hogv értelmes, eszes és étel vés emb°r ög beteg s ameltett nincsen *?eronr'tec vere. Fog-e mindenben előbbi elveihez ’-a'ncr- kodni. nem tvdfvF’uk. az azonbn« hteorrnns, hogv van benne biznrivos m^oobiavom-^MS s hogv az érzelmekre n°m ad cermrUt ^a- nem ridegen, -z ó^rte^ke^ rrterFrroivp <•'>■<*>-. Vnft esetek ed ni Az b?znPxros. hpgrr " :s kém/feten lesz a reális viszonvokhoz alkal­mazkodni. Decemberben válasza** aV Angiéban London, november 10. Az angol kor­mány tegnapi ülésén az uj választások ki­írásának időpontjáról tanácskozott. A kon­zervatív párt többsége amellett van. hogy a 1 választásokat decemberben tartsák meg. I ... Szemem vágyódva néz egy büszke hadra, Bontott zászlója csattogón repes, \ A gálya száll, száz férfikar evez És partot érnek másnap virradatra. Pogány félhold hatalma ködbe vész, A megváltóiéi már a szent sir ormán — Mért nem lehettem keresztes vitéz? ... A szélkakas zúg, bog a böjti orkán, Meleg ölébe rejt a gót terem; Kékes fény villog selymen, fegyveren. A várúr Jnt, ha tettlt eldalolnám. | Gitárom peng, a szemem könnyre gyűl, j Hitet másnak tesz bús dalába* mostan | F.gy szegény, bohó, kósza troubadour. Pazarlóit kincsből, amit visszahoztam. Csak egy sírhant, maroknyi föld enyém, | Ha görcsösen még ezt se védeném, Pusztulnom kéne rútul, átkozotían. Ha harc, legyen harc, állom emberül. Mienk a fű, föld és mienk a, végvár, Becéző nap ránk máshol nem derül. l)e vész riad: a Játékból elég már: Pogány ököl dong Drégely kőfalán; Győzünk holnap, nagy meghalunk talán, Künn százezernyi bőszült hadi nép vár, De éltem olcsón oda nem adom! S ha elhullok, ml őrzi porié testem :J Zászlós kopja, vagy jeltelen halom?/ Cslllagvllágos, enyhe, nyári esten Folyó vizében gyöngyöket lelek S e gyöngyök: fényes, drága kiínnysze- Néyy égtáj felöl sodrónak színieden; {niek, Ml hátat ég e sok-sok ékkövö’ü S hogy sz’krát verjem véreim ,fez!vében, E gyöngyöket füzérbe én kötöjm! Álarcba* többé nem járok, felérem, .16 táltosom megejt megnyerőiéin: Hív, szólít, vonz egy álom sejtelem — Valóra váltom, esküszöm, leérem... ... £ fto'ty ezt a sorsot adjad énnekem, Forrón köszönöm neked, Istenem 1 öl védi László, Az aranyostollu tyuk — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája. — Irta: Nyáry Andor e A menyecske az utolsó szakajtó lisztet is felsiütötte s éppen akikor húzta ki a kenye­ret a kemencéből, mikor az ura hazajött. — Holnap elviheti a búzát a gőzmalom­ba — szólt neki. — A lisztes Zsák kiürült. Csányi Péter rábólintott: — Jól van. Másnap befogott s a mázsa búzát be­vitte a városba. Délre még vissza is ér. A malom udvarán sűrűén álltak a ko­csik, Csányi Péterinek várnia kellett, amíg rákerül a sor. Hát várt. Az istrángot a lovak hátára vetette, az­tán a kocsisaroglyából fel nyalábolt egy cso­mó szénát s az éhes állatok elé tette. Haád egyenek. Ő maga meg, más dolog hiányá­ban, csendesen szemlélődött az udvaron. Amint nézdelődött, pipázgatott, arra ve­tődött a malmos sárga tyúkja. A lepotyogott buzaszemeket szedegette a kocsik alól. Szép tyuk volt, olyan volt a tolla, mint a színarany, a fején meg bóbita ékeskedett. Az emberek nézték, gyönyörködtek benne. — Milyen tyuk lehet ez? — fcünőlődtek, mert ilyen tyúkot még sohase láttak. Végre is Füstös Töni, aki katona volt s mint ilyen a világháborúban bejárta fél Euró­pát s egy Ízben a Kaukázusban is megfor­dult, azi mondta, hogy mongol tyuk. — Az lehet — hagyta rá Csányi Péter — mert igen szép. Nagyon megtetszett neki a furatollu mongol tyuk. Elgondolta, hogy milyen szép 'lenne az az fi udvarában. Járkálna, ők meg gyönyörködnének benne a feleségével. Mikor az őrléssel rákerült a sor, meg­kérdezte a malmostól: — Nem adja el azt a sárga tyúkot? — Azt a bóbitást? — Azt. Megvenném. A malmos ránézett: — De eladom — mondta. — Csakhogy drága ám. Mert az a tyuk fajos. — Tudom — bólintott Csányi Péter —, mongol. A malmos ráhagyta s megalkudtak a tyúkra. Csányi Péter két malacot Ígért érte. A tyuk lábát összekötötték s minthogy azalatt az őrléssel is végeztek. Péter gazda felült a kocsira, az ölébe fektette a finom tyúkot és elindult hazafelé. — Tudom, megörül az asszony az ara- nyostoiliu tyúknak! A menyecske krumplit hámozott a sze­derfa alatt. Csányi Péter befordult a kapun s mikor meglátta a párját, meg se várta, hogy a ko­csi odaérjen, hangos örömmel újságolta: — No, Zsuzsi, most hoztam ám valamit. Olyant te még nem is láttál. A menyecske megállt a kocsi előtt. — Ugyan mit hozott volna? — kérdezte kíváncsian. Csányi Péter a kabátja szárnyával el­takarta a tyúkot, hogy az asszony mindjárt ne lássa meg, most azonban elővette és elébe tartottal — Bhum-e’ — mondta boldogan. Az asszony visszalépett: — Mi ez? — Tyuk. A menyecske arcára csalódás árnyéko­lód ott: — Minek 02? I A lengyel külügyminiszterváltozás Dmovski és Pilsudski {—) Varsó, november 10. (Saját tudósitónktól.) A lengyel külügy­minisztérium gazdát cserélt. A két balkezü Seyda helyébe a lengyel politikusok egyik legmarkánsabb alakja, a nemzeti demokra­ták vezetője, Dmowski Román került. Seydának hihetetlenül sok kudarca annyira aláásta a nemzeti demokraták presztízsét, hogy helyzetük megmentésére kénytelenek voltak az eddig háttérben tartott Dmowskit tolni előtérbe, hogy kireperálja elődjének ku­darcait. Fog-e az neki sikerülni? Vederemül Annyi bizonyos, hogy Dmowski szellemileg magasan fölötte áll Seydának, de viszont mindinkább elharapódzó betegsége gyakran akadályozza őt munkájában. Dmowski és Pilsudski! E két férfiú a lengyel külpolitika két nagy irányának leg­markánsabb kifejezője s azért e két vezető egyéniség politikájának ismertetésével már Tulajdonképpen jellemeztük a lengyel kül­politika legfőbb irányait. Kevés országnak van olyan kedvezőtlen földrajzi fekvése és oly kevés természetes határa, mint Lengyelországnak. A déli határt kivéve, hol a Kárpátok alkotnak pompás ter­mészetes határt, úgy keleten, mint nyuga­ton, valamint északon nyitott sík területet alkot. Ebből származik a lengyel politikának az az örök kérdése is: melyik a veszedelme­sebb szomszéd, a német, vagy az orosz? Az oroszellenes orientáció vezető em­bere Pilsudski, a volt lengyel államfő, ki most visszavonultan emlékiratain dolgozik. A litvániai végekről származik, honnan oly sok kiváló lengyel férfiú került ki, mint Kosci­uszko, Nickiewicz és még sokan mások. Ko­ra fiatalságául küzdött az orosz cárizmus ellen, melyet a lengyelség legnagyobb ellen­ségének tartott s ezért minden eszközzel el­lene dolgozott. Ezért szerkesztette a „Robot- tűk" című szocialista munkáslapot, mely föld-

Next

/
Oldalképek
Tartalom