Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)

1923-11-09 / 254. (407.) szám

£ mérői szóló törvény alapján indítanak el­járást. A nyomozásba bekapcsolták a rendörfő- kapftányság politikai osztályának detektivjeit is és most Andréka Károly fökapitányhelyet- les vezetésével közel kétszáz detektív nyo­moz az ügyben. Rakovszky Iván belügyminiszter ma dél­előtt kihallgatáson jelent meg Horthy Miklós kormányzónál, akinek jelentést tett a nyo­mozás eddigi eredményeiről. A szociáldemokrata képviselők azt be­szélik, hogy nekik már két hónappal ezelőtt tudomásukra jutott a terv és értesítették ar­ról a rendőrséget, hogy a bajor kampóske- resztesek és a fajvédők között kapcsolat lé­tesült, amelynek célja a kormány eltávolí­tása és a jobboldali politikusok kormányra- juttatása volt. A rendőrség az ő információ­juk alapján indította meg a nyomozást, mely tegnap eredményre vezetett. A nyomozás előreláthatóan még pár na­pig el fog tartani. A nyomozás eredményéről a rendőrség óránként jelentést tesz a bel­ügyminiszternek. aki a kormányzótól való visszatérése után személyesen is megjelent a rendőrségen. Hivatalos jelentést ma délutánig a nyo­mozásról nem adtak ki. Ma este hét órakor a rendőrségen tanácskozás lesz és ekkor fog­ják megállapítani azt, a kommünikét, amelyet a nyilvánosság részére szántak. Az Uj Nemzedék értesülése szerint poli­tikai körökben Ulain letartóztatása óriási föltünést keltett. Az ellenzéki képviselők kö­rében mozgalom indult meg. hogy a leleple­zett puccs ügyében hivják össze a nemzet- gyűlést. Tárgyalják a földreformnovellát Ma délelőtt a parlament delegácíós ter­mében összeült a földmivelési és a pénzügyi bizottság és hozzákezdett a földbiríokno- velía részletes tárgyalásához. Tanácskozás közben Mayer Jánost, Huszár Károlyt, Ug­rón Gábort, Heinrich Ferencet, Eraszt Sán­dort és Wolff Károlyt Belliien István gróf miniszterelnökhöz hivatták. A képviselők másfélóra hosszat tanácskoztak a miniszter- elnökkel. Hivatalos kommüniké szerint a fő­városi választások ügyéről tárgyaltak a kor­mányelnökkel. A kölcsöniigy Ma délelőtt a külügyminisztériumban ta­nácskozás volt, amelyen részt vettek a nép- szövetségnek és a jóvátétel! bizottságnak Budapestre érkezett delegátusai. A tanács­kozások, amelyek informatív célt szolgálnak, a magyar kormány elabo rá túrnia alapián folytak. A kormányzó holnap reggel a kikül­döttek tiszteletére villásreggelit ad a Vár­ban, amelyen Bethlen István gróf miniszter­elnök és Daruváry Géza külügyminiszter is megjelennek. 1 Tárcarovatunk: Szombat: Zsoldos László: őszutó. Vasárnap: Nyáry Andor: Az aranyostollu tyuk. Öl védi László: Sorsom. Jégvirág (Pályanyertes novella.) — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Lázár István VI. A jó Nap kisütött. Mosolyával elárasz­totta a didergő világot. O.yan volt a hóbori- tott vidék, mint egy óriás márványedény, tele aranysárga borral. A három fekete csikó megállt az árenda- ház előtt. Molnár Gergely kiszállott a szán­ból és az udvarra sietett. Akkor kezdődött az árverés. Legalább száz ember szorongott a végrehaitóasztal körül, ki nyereségvágyból, ki kíváncsiságból. — Egy tehén! — kiáltotta ki a végre­hajtó. Az esküdt kivezette a tehenet az istál­lóból. — Kikiáltási ár: hatvan korona! Az emberek körüljárták a tőgyét és a lepényé jé t szakértőén tapogatták. Elekes Ist­ván ott állt a tornácon összefont karral és egykedvűen nézte a gyülekezetei, csak iákkor halványodott el, mikor megpillantotta Molnár Gergelyt a végrehajtó asztala előtt. — Hatvan korona, először! — Hatvanöt! — Hetven! — Hetven korona, először . . . Molnár Gergely hallgatott. — Nyolcvan korona! — Nyolcvanöt! — Száz! — mondta Molnár Gergely. Úgy zúgott az udvar, mint a méhkas. A végrehajtó az emberekre szólt: Lapozgatás az iskolaügyi költségvetésben A magyar iskolaügy „támogatása" számokban kifejezve Megdöbbentő adatok Prága, november 8. Aki világos képet akar magának sze­rezni arról a bánásmódról,- amelyben a kor­mány a nemzeti kisebbségeket részesíti, a legjobban teszi, ha föilapozza a költségvetés iskolaügyi fejezetét, amelyben olyan adato­kat fog találni, amelyek a napnál fényesebben igazolják, hogy a kormány teljesen elhanya­golja a magyar kulturált és a magyar állam­polgárok által fizetett adónak csak egy egé­szen jelentéktelen részét adja vissza a ma­gyarságnak kultúrájának támogatása címén. Vegyük tehát elő az iskolaügyi költség- vetést és nézzük meg, hogy milyen összege­ket szán bennük a kormány a magyar isko­laügynek. Az 1924. évi állami költségvetés XIII. és XIII—A. fejezetében taiáthatju-k meg az is- kolatigyi minisztérium költségvetését. E fe­jezetnek 1. cime a központi igazgatás költsé­geit sorolja föl és erre a célra 13,445.364 ko­ronát irányoz elő. Tudjuk, hogy ebből az összegből semmi sem jut magyar emberek­nek, mert sem a prágai minisztériumban, sem pedig a pozsonyi iskolaügyi referátuson magyar tisztviselőket nem alkalmaznak. A 2. cím, amely az iskolai fölügyelet költségeire prolimmá! 11,680.918 koronát, ugyanebből az okból -szintén semmit sem juttat a magyar­ságnak. A 3. chn a főiskolai oktatásra vonatko­zik. Erre a célra 114,362.117 koronát irányoz elő a költségvetés. Ha utánanézünk, hogy ebből a horribilis összegből mennyit kap a magyar iskolaügy, akkor arra a megdöb­bentő fölfedezésre jutunk, hogy összesen 73.669 koronát, ezt is a fölszámolásban lévő kassai jogakadémia egy hivatalnokának és egy alkalmazottjának fizetésére és a dologi kiadások fedezésére. A 4. cím, amely a középiskolai oktatás költségeit foglalja össze, országok szerint így oszlik meg: Csehország .... 57,635.378 K Morvaország . . . 22,748.855 „ Szilézia ................... 4,110.430 „ Szlo venszkó .... 14,716.294 „ Az utóbbi összegből a magyar középis­kolai oktatásnak a következő morzsák jutnak: A pozsonyi reálgimnázium párhu­zamos magyar osztályai részére 179.872 A komáromi magyar katolikus vá­rosi gimnázium részére .... 52.812 A kassai magyar reálgimnázium párhuzamos osztályai részére . 361.560 A kassai reáliskola magyar párhu­zamos osztályai részére . . . 84.660 — Csendet kérek! Valahogy csönd lett. — Száz korona, először . . . — Száztíz! — kiáltotta egy mészáros. — Százhúsz! — duplázott rá százon felül az alszegi kolléga. — Százhúsz korona először . . . — Százötven! — mondta Molnár Ger­gely. A mészárosok összenéztek. Az egyik odahersintett: — Százhatvan! •— Hetven! Ha -már nem lehet az övék, legalább föl­verik az árát. — Százhetven korona, először . . . — Kétszáz! Csönd. — Nem babszem ez, barátom. Ezt koro­nákban kell kifizetni — kiáltotta az egyik mészáros. Molnár Gergely csendesen bólintott. — Kétszáz korona, először . . . Nem érte meg a kis tehén a kétszáz ko­ronát. — Kétszáz korona, másodszor ... Ki ad töb-bet ér-tc? Senki. Rövid szünet. A kikiáltó újra kezdte: — Kétszáz korona, először . . . Úgy ejtette ki a szótagokat, mintha éne­ket fújt volna. — Először . . . Másodszor . . . Sen-ki töb-bet . . . Harmadszor! Ráperdült a dob. Az esküdt a tehenet a kerthez kötötte. Molnár Gergely letette a két darab százast. Elekes István lehajtott fővel járkált az eresz alatt. — Egy pár hám! Az is a Molnár Gergelyé lett. — Ekék! Boronák! Az is. És minden. Cérna szálat sem vehe­A losonci reform-reálgimn. párhu­zamos magyar osztályai részére 417.468 A rimaszombati egyesült magyar protestáns reálgimáziűm részére 427.904 Az ipolysági magyar reálgimná­zium részére ....... 281.888 Az érsekujvári miagyar katolikus városi gimnázium részére . . . 87.960 1,894.124 A 14,716.294 koronából tehát mindössze ennyi jut a szlovenszkói magyar középisko­lák részére, noha a magyarság Szlovenszkó lakosságának egyharmadrészét alkotja, kul­turális tekintetben pedig joggal emel fokozot­tabb igényeket. A tanítóképzésre szánt összeg országok szerint a következőképpen oszlik meg: Csehország .... 7,176.000 Morvaország . . . 2,587.261 Szilézia . ' . . . . 1,145.250 Szlovenszkó .... 2,452.063 Az utóbbi összegből, amelyet 11 iskola költségeinek fedezésére fordítanak, egy fillér sem jut a magyar oktatásügynek. Az 5. cím a szakoktatás kiadásait tünteti föl. E cim 1. szakasza a szakoktatásnak (ke­reskedelmi akadémiák, kereskedelmi iskolák, ipari szakiskolák és háztartási iskolák) költ­ségeit 89,797.721 koronával prdlminálja. Itt mindössze három magyar vonatkozású tételt találunk, nevezetesen a pozsonyi magyar párhuzamos osztályokkal kiegészített cseh­szlovák kereskedelmi akadémia tételét, mely összesen (tehát nem külön a magyar okta­tás) 1,290.916 koronát kap, továbbá a kassai magyar párhuzamos osztályokkal kiegészí­tett cseh-szlovák ipariskola tételét, amelynek összesen 722.225 korona jut, végül a pozso­nyi háztartási iskolát, amelyen cseh-szlovák, német és magyar tanítás folyik és amelynek összesen 120.281 koronát szánnak. A cim 2. szakasza az ipari iskolákra és szaktanfolya­mokra 12,880.408 koronát fordít azonban — mivel ez a kiadás részletezve nincsen — to­vábbi következtetéseket nem vonhatunk, le belőle, A népoktatásra vonatkozó 6. cim 1. sza­kasza a szlovenszkói népiskolák rendes ki­adásaira 85,523.801 koronát preliminál, azon­ban áz egyes iskolák költségeit — sajnos — nem részletezi, úgy, hogy nem állapíthatjuk meg, hogy a fönti összegből mennyi jut a magyar iskolaügynek. Jellemző, hogy az úgynevezett kisebbségi iskolákra, amelyek a csehesités, illetőleg a szlovákositás érdekeit szolgálják, összesen 55,839.930 koronát for- dit a költségvetés. A szlovenszkói költségek részletezesésénél azonban egy igen szomorú tétellel találkozunk, amely másütt nem for­téit senki, úgy fölverte az árakat. Az embe­rek zugva-morogva tisztultak a ház udva­ráról. —■ Adósság: kétszáznegyvenegy korona. Fentmarad tisztán egyszázhatrvanhat korona ötven Pillér . . . Hanem még ilyen árverésen sem volt — szólt a végrehajtó, Molnár Ger­gelyre tekintve. — Az összes sem ér meg kétszáznegy- venegy koronát! — csutfondároskodott vakki. — Nekem megéri — mosolygott alázato­san —, nekem megéri . . . — Hol szállt meg, Molnár uram? — kér­dezte az esküdt. — Beenmámyná! . . . Beszélget a végreh aj tóval s hát egyszer­re csak nagy sirás hallatszik. Az esküdt kifelé vezeti a tehenet és kirohan a házból az asz- szony meg a gyerekek. — Bimbó! . . . Viszik a Bimbót! — Jertek vissza! — kiáltotta Elekes István. A nagyobbik fin vissza is sompolygo-tt, de az asszony és a kisebbik gyermek a te­hénhez bukdácsoltak. Molnár Gergely az asszonyra tekintett. (Hogy megviselte a bánat! Hová lett üde szépsége? Tele van a homlokod ránccal, sze­gény Nyikó Eszter!) — Bimbó ... Én Istenem! — Bimbó ... — tördelték a gyermekek. Sírva ölelték körül. Még a végrehajtó is síkomorodott. A tehén szo-moruan bámult rá­juk. Molnár Gergely Elekes Istvánra pillo- ga-tott. — Jertek ide . . . kiáltotta ez. Olyan fátyolos volt a kiáltásaI Esküdt uram megzavarodva nézegetett szerte. — Bimbó, édes Bimbó . . . Nem adsz több tejet nekünk . . . drága Bimbó! Váltig nézte a tornácot Molnár Gergely, de csak úgy oldal asiag. Elekes István lefelé indult, odament nagybusán Bimbó tehén mel­Péntek, november 9. dúl elő; nevezetesen az elbocsátott és át nem vett tanítók segélyével. r A 7. cim a külfölddel való kulturális ösz- szeköttetés fejlesztésére 4.6 milliót prelimi­nál. Ez az összeg természetesen főként a szláv államokkal és Franciaországgal való kulturális összeköttetés előmozdítására hi­vatott Diákjóléti célokra 7.5 milliót fordít a költségvetés. Kiváncsiak volnánk, hogy eb­ből mennyi jut a szegény magyar diá­koknak? A 9. cim 126.482 koronát juttat a szlo­venszkói állami műemlék-hivatalnak. A tu­dományos intézetek közül a cseh tudomá­nyos és művészeti akadémiának 900.000 ko­rona, a cseh királyi tudományos társulatnak 150.000 korona, a szlovák Maticának 150 ezer korona és a csehországi német tudomá­nyos, művészeti és irodalmi társaságnak pe­dig 200.000 korona jut, a magyar tudomány­ról és művészetről persze „megfeledkeztek41. A 10. cim 3. szakaszában a zene fejlesz­tésére szánt kiadások között egy 300.000 ko­ronás tételt találunk Smetama müveinek ki­adására. A 4. szakasz a szlovenszkói házi- ipar céljaira 60.700 korona személyi kiadást és 91.000 korona rendes, valamint 65.000 ko­rona rendkívüli dologi kiadást állapit meg, amiből a magyar iparművészet minden való­színűség szerint egy fillért sem fog kapni. A ruszinszkóí költségvetés A költségvetés XIII. fejezete a ruszinsz* kői iskolaügyi költségvetést foglalja magá­ban. A kép itt valamivel kedvezőbb. A be­regszászi reálgimnáziumnak 388.126 korona jut a giimnáiziuimokna és reáliskolákra fordí­tott 1.1 millió koronából. A tanítóképzésre fordított 117.256 koronából azonban egy fil­lért sem lát a magyar iskolaügy. A szakisko­lák költségvetése 500.449 korona, amiből 76.280 korona jut a munkácsi magyar városi kereskedelmi akadémiának, az összeg többi része ellenben a ruszin iskolákra esik. Érthe­tetlen, hogy a költségvetés a beregszászi állami magyar kereskedelmi iskola tételét fölveszi, de üresen hagyja. A nuszimszkói népiskolákra 29,067.275 koronát fordít a költségvetés, de mivel azt nem részletezi, nem tudjuk megállapítani, hogy mennyi jut a magyar iskolákra. A költségvetés a Prosz- vita gyűjteményeinek berendezésére és re­staurálására 20.000? a munkácsi Lehocky- muzeum céljaira pedig 30.000 koronát szán. Az irodalomnak 10.000 korona jut, természe­tesen a magyar irodalom kikapcsolásával. A Proszvita az ungvári szinielőadások fejében 140.000, a vidéki előadások fejében pedig 60.000 koronát kap, míg az összes többi szí­nészetnek 60.000 koronát ad a büdzsé. A ze­ne fejlesztésére fordított kiadások összege 60.000 korona, ebből 40.000 koronát fognak fordítani a ruszin zene támogatására és 20 ezer koronát a Smeta na-centenárium meg­ünneplésére. lé s megfogta felesége kezét: — Eszter ... ne sírj! . . . — Viszik Bimbót! A gyermekek min­dene vót . . . Viszik! . . . Zokogva bujt az ura mellére. — Ne sírj, majd ad az Isten . . . S nagy, fényes könnycsepp perreni le hideg arcán. Úgy érezte Molnár Gergely, hogy a tor­kába vasmarok vágódik. Az a könnycsepp nem a földre perdült, hanem egyenest a szi­vébe hullt és kioltotta a régi gyűlöletnek még a parazsát is! Nagycsendesen oda somfordáit és levette a sapkáját: — Elekes uraim . . . Eltolta magától Elekes István a feleségét, megszegte nyakát és az uzsorás arcába né­zett föllángoló szemmel. — Visszaadom . . . — Mit?! — A tehenet . . . — Kinek? — Magának . . . Az ember felhördült: — Nekem?! Nem merte másodszor is azt mondani, hogy neki . . . — A gyermekeknek , . . hiszen látom... úgy szeretik . . . — Ki innét! — üvöltötte Elekes István s előrehajolt, hogy megrohanja. Eszter asszony fölsikoltott: . — Están! . . . S lefogta karját kétségbeesett erővel: — ... az Istenre kérem! . . . — Ki innét! Tőinkre tettél . . . Koldussá... nyomorulttá ... Ki innét, családom hóhéra! Esküdt ur . . . vigye! . . . Szelíden inteti Molnár Gergely az esküdt­nek, hogy ne vigye Bimbót. Közelebb lépett Elekes Istvánhoz: — Hallgasson meg! Szája széle megrándult

Next

/
Oldalképek
Tartalom