Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)

1923-11-09 / 254. (407.) szám

ÍS£' '" atsrd^^*^ BMBSBB^^^^ ' " Sfirsr'ön v«im ^ Hirlap.'~Prnha ­—ji ii^irgj^*8»aBi»jgMfiaggs£sgqgi3g|ro|gpg«^ . n»«wi>yup^qp7P|» Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR ár. A Szlovenszkói és Raszmszkéi Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Izvolszkij tanítványa (p.) Losonc, november 8. Benes külügyi expozéja nem olyan par­lamenti nyilatkozat, amely fölött könnyen napirendre térhetnénk. Benes egyénisége, be­folyása a köztársaság politikájának megálla­pításánál és politikájának kihatása egész Kö- zépeurópának sorsára és békéjére, meg­okolná teszik, hogy az ő működését különö­sen éber figyelemmel kísérjük. Annál inkább legutóbbi emlékezetes expozéját, amelynek Magyarországra vonatkozó kijelentései al­kalmasak arra, hogy bennünk a legnagyobb nyugtalanságot és terveivel szemben a leg­nagyobb bizonytalanságot keltsék föl. Benes, mint mindig, úgy ez alkalommal !s igen szép, jóakarattal telitett nyilatkoza­tokkal vezette be expozéjának azt a részét, amelyben körvonalozni kívánta a köztársa- Ságnak és az egész kisantantnak Magyaror­szággal szemben követendő uj politikáját. Helyesen állapította meg a szomszéd orszá­goknak s különösen a köztársaságnak egy­részt és másrészt Magyarországnak gazda­sági egymásrautaltságát. Helyesen emelte ki, hogy a békés- szomszédi viszony megterem­tése nélkül Középeurópa konszolidációjáról beszélni nem lehet. Kifogástalan nyilatkozatá­nak az a része is, amelyben közölte, hogy Bethlen gróffal folytatott tárgyalásai során a megegyezést kereste és több főpontban meg­egyezésre is jutottak s hogy törekvése köl­csönös jóakarattal a teljes megegyezést biz­tosítani. Végre elismerte Benes azt is, hogy Magyarországnak gazdasági szanálása, a re- paráoiős zálogok fölfüggesztése és a külföldi kölcsön nyújtása utján, nemcsak Magyaror­szágnak speciális érdeke, de előfeltétele Kö­zépeurópa konszolidációiának is. Kicsit későn jutott Benes ennek tudatára, vagy legalább is későn adott kifejezést e meggyőződésének; mégis ezzel is megelégednénk, mert jobb ké­sön, mint soha. Benes nem mulasztotta el, hogy nyilat­kozatának ,dóiudulatii“ részében is olyan hangot használjon, amelv bántóan juttatja ki­fejezésre azt a fölfogását, hegv ha ő tárgval Magyarországgal, akkor nem két egyen­rangú fél ül a tanársknző aszf^nál, hanem ő. a győző leereszkedik a legyőzőhöz s annak jókedvében és mert jól viselkedik, kegveket hallandó adni. Debát ez mar Ben esnek olvan egyéni tulajdonsága. amelyről ő leszokni nem tud. Mi már ezen nem ütközünk meg, csak megállapítjuk, hogy ez a tulajdonsága nem tartozik azok közé, amelvek államférfim nagyságát öregbíteni alkalmasak volnának. Ellenkezőleg, leszállítja egyéb kétségtelenül kiváló tulajdonságainak értékét is. Az örökös hivalkodás és a pro+ektor szerepében való tetszelgés inkább a távolabbi keletnek euró­pai formákat nélkülöző diplomáciájára em­lékeztet. De Benes ur — itt is következetes ma­radt önmagához — a jóindulatú nvlatkoza- tait a végén, egv-két közkeszurt mondattal, halomra dönti s gondoskodik arról, hogv azo­kat senki ne vegye komolyan és lehetetlenné teszi, hogy az érdekelt országok közvélemé­nyeiben tényleg nyugalom és bizalom állmn elő. Előbb méhadankorlvn utasítja el nrgá­tol azt a föltevést, hoe^ ő M^gva^ország be1- ügyeibe kivárnia avatkrznii s ayután a tartós jóviszonv föltétele gvat^nt b;íe;ez' azt a vá- rav°zását, hogv a magyar korrnánvzatban befolvá^r-’ tegyen c««rt ? mostani demokra­tikus elbnzék és kfd“r,ö<-or! 07, emigráció: is A trianoni békes^e-ződé5, g^rantáb’a Ma­gyarországiak, mint önálló "”amnak függet­lenségét. Az állami f"gg^+1enségnek legele­mibb követ űménve. hogv beh'5gyeiben önál­lóan ít> 1 óyVp/tUr. óIV nitiö Vr>rmónyr forrná-''t álht'a " "e k^nr^nvát. Mi nem birálb’V rí rz\ a ' á. d/W. b'-rrrr vájjon Ma- gva'-omz,’g kormánya elég demokra.,:kus-e és magatartásunk': t Magyarorsz Aggal szem­ben nem befolyásolja, hogy nézetünk szerint nekünk szimpatikus, vagy antipatikus kor­mány vezeti az ország ügyeit. Ebben a kér­désben kizárólag Magyarország népe hiva­tott dönteni. De milyen jogon avatkozik Be­nes ebbe a kérdésbe, amikor az ő politikájá­nak fundamentuma a trianoni szerződés és amikor a beavatkozás a trianoni szerződés ffegráns megsértését jelenti. Különben is helytelen az a beállítás, hogy két állam kö­zött a békés szomszédi jóviszonynak alapföl­tétele a két országnak hasonló szellemben ve­zetett kormányzata. A kisálltam létezése már megában megcáfolja Benesnek e tételét. Ro­mánia kormányzata abszolúte nem demokra­tikus és tudtunkkal Románia kormánya nem is ambicionálja, hogy kormányzatát azono­sítsák, vagy hasonlónak mondják a cseh­szlovák állam kormányzatával. Benes vissza fog emlékezni arra is, hogy mostani főprotek- torának, Franciaországnak a háború előtt benső és őszinte szövetségese volt az orosz cári birodalom, noha a két ország kormány­zata között semmi hasonlóság nem volt. Vitatkozni sem lehet afölött, hogy olyan föltételnek fölállítása, kik legyenek a magyar kormány tagjai, a legdurvább beavatkozás egy idegen országnak bélügyeibe. S ha akad ország, amely ilyen föltételeket elfogad, az a züllés és sülyedés legalsóbb fokára jutott már el. Benes mindezt tisztán látja és tuda­tában yan annak, hogy egy önérzetes és. tisz­tességes magyar kormány az ilyen foltéig két köteles a legélesebben vísszautasreáni. Ha nem tenné, úgy a közvéleménynek fölhá- borodása söpörné el. Benes szándékosan ját­szik a tűzzel, amikor a magyar kormánynak közeledését és amint azt expozéjában han­goztatta, a magyar kormánnyal folytatott tárgyalások során lehetővé vált megegye­zésnek létrejöttét lehetetlenné teszi. A köz­társaság elnöke az állam megalakulásának ünnepén mondott üzenetében örömmel adott kifejezést ama reménységnek, hogy Magyar- országgal a békés megegyezés létre fog jönni. Milyen intenciók vezették tehát Benest, hogy három nappal ennek az üzenetnek el­hangzása után a képviselőházban szétosz­lasson minden reményt és maga tegyen lehe­tetlenné minden további közeledést s a meg- békülés és káengeszíeiődés helyett u.jabb bi­zalmatlanságnak, újabb elkeseredésnek és újabb gyűlölködésnek magvait hintse el? Benestől mi nem tagadtuk meg soha ki­váló diplomáciai tulajdonságait, de egyet kénytelenek vagyunk tőle megtagadni és pe­dig azt, hogy politikája, módszere, nyelvezete a legkisebb eredetiséget tartalmazná. Benes sohasem mulasztja el külügyi poli­tikájának demokratikus jellegét kiemelni és rendszerint nyugat felé fordulva teszi meg kijelentéseit. Csodálatos módon az az iskola, amelyet ő egész terjedelmében lekopiroz, nem demokratikus és. nem is nyugati iskola. Benes az orosz cári diplomácia kiváló ta­nítványa. Kijelentéseiben mintha szószerint idézné az orosz cári birodalom volt külügyminiszte­rének, Izvolszkijnak és utódjának, Szasza- novnak stílusát. A háború alatt és a háború után közzétett diplomáciai okmányokból ala­posén ismerjük az'orosz cári birodalom e két boldogtalan emlékű külügyminiszterének stí­lusát. Az osztrák-magyar monarchia külügy­miniszteréhez intézett jegyzékeik kivétel nél­kül mind azzal kezdődnek, hogy Sfmlengő és meleg szavakkal biztosítják a cári kormány abszolút béke-haji ndóságát és ama törekvé­sét hngv a szomszédos monarchiával békés és lojális viszonyt akar teremteni. Azután egyszerre megváltozik a jegyzékek hangba s olyan hangon, amely erősen seitfeti az oro­szok legyözhetlen seregének ere’át, előállt­nak olyan követelésekkel, amelyeket nem le­hetet^ telieskeni és amelyekről már a jegyzék elküldésénél tudták, hogy a morr"^'ia kor- rmmva azokat teljesíteni nem f g'a Fzeknek á minisztereknek a politikája telte lehetet­lenné a két birodalom között a megértést és nagymérvben e politika miatt tört ki a világ­háború. A világháború eredménye ugyan megadta Izvolszkij és Szaszanov politikájá­nak azt az elégtételt, hogy a monarchia szét- omlott, darabokra szakadt, de összeomlott, darabokra szakadt és teljesen lezüllött az orosz birodalom is. Egyes államférfiaknak szándékait abszo­Budapest, november 8. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) A Magyar Országos Tudósító je­lenti: A belügyminisztérium nyomozó osz­tálya több politikust a bajorországi antisze­mita eseményekkel szemben való magatar­tása miatt állandóan figyelemmel kisért. Né­hány nappal ezelőtt liláin Ferenc- nemzet­gyűlési képviselő a. rendőrségen útlevelet kért Bajorországba, amit meg is kapott. Et­től kezdve a rendőrség még éberebben figyelt. Ulain a tegnapi gyorsvonattal Bécs felé indult. Detektívek követték, akik Komárom­ban igazoltatták, iratait lefoglalták és vissza­térésre szólították föl. Ulain délelőtt vissza­érkezett a fővárosba, fölkereste Eckhardt Tibort, akivel hosszasan tárgyalt, majd laká­sára ment. Nemsokára detektívek jelentek meg nála, fölszólították, hogy kövess-e őket a rendőrfőkapitányságra, ahol időközben a le­foglalt iratokból megállapították, hogy Ulain és társai mozgalmat indítottak ia kormány el­távolítására. Ulaint őrizetbe vették. Az ira­tokból kiderült, hogy a mozgalomban Sze­mere Béla dr. főorvos és Bobula Titusz, az „Amerika11 cirnü kp budapesti szerkesztője is részesek. Mindkettőjüket még tegnap dél­után letartóztatták. Hir szerint a letartóztatottak ellen az ügyészség felségsértés miatt indít port. Több újabb letartóztatás várható. Tegnap este ki­hallgatták Ulain cselédjét arra vonatkozóan, hogy Ulain nem érintkezett-e bajor naciona­listákkal. A nyomozást nem a rendőrség politikai, osztálya, hanem az újonnan alakított titkos politikai ügyeket vizsgáló csoport vezeti. A letartóztatással kapcsolatban kü­lönféle hírek terjedtek el. Az egyik fö'íe- vés szerint Ulain az Eskütí-ügy aktáit akarta kivinni az országból, a nyomozás adajíai szerint azonban Hitler részére akart bizonyos iratokat vinni. Ulain állítólag ve­zetője annak a csoportnak, amely Hitle­rekkel all összeköttetésben. A magyar Hitler-csoport „Magyar Kulturliga“ név alatt működött. A Világ arról értesül, hogy Ulain letar­tóztatásával kapcsolatban éjszaka miniszter­tanácsot tartottak. A rendőrség figyelmét az irányította Uiiainra, hogy az utóbbi időben rendkívül sok fiatal­ember jött Magyarországba, akik a né­metországi fölfordu'ásra hivatkozva út­levél és beutazási engedély nélkül, mint menekülök lépték át a határt. A német kö­vetségen és a rendőrség ut’evélosztályán azonban enm jelentkeztek és ezért a de­tektívek figyelni kezdték őket. A detek- íiveknek föltűnt, hogy ezek a fiatalembe­rek rendkívül kőitek^'*/) életmódot foly­tatnak és összejöveteleket tartanaik, ame­lyeken több ismert jobbo'dall politikus is részlvesz. lut bizonyossággal megállapítani nem lehet, De azt igenis meg lehet állapítani, hogy az az ut, amelyet Beüss Magyarországgal szem­ben követ, oda akar vezetni, hogy Magyar- országot a teljes pusztulásba taszítsa. De jól vigyázzon arra, hegy e törekvésének meg­valósítása közben ne juttassa el a saját or­szágát is oda, ahová juttatták tanítómesterei: Izvolszkij és Szaszanov az orosz birodalmat. A Nemzeti Újság értesülése szerint Ulain egy Szemere Béla és társai által szer­kesztett nyilatkozatot vitt 'magával, amely kötelezettséget vállalt a bajor nacionalis­tákkal való együttműködésre. A fajvédő képviselők éjszaka bizalmas értekezletet tartottak. Arról tanácskoztak, hogy a kormánynak e magatartásával szem­ben miként lépjenek föl Ulaint rendkívül erős őrizet alatt tartják £ rendőrségen. Még az ügyvédjét $ern enge­dik hozzá. Ma reggelig tizenöt egyént állí­tottak elő a rendőrségen, akik összeköttetés­ben állottak Ulainnal. Megállapították, hogy a bajor kampóskeresztesek és Ulain között kapcsolat állott fönn, amelynek az volt a célja, hogy a jelenlegi uralmai megdöntsék és a fajvédőket juttassák uralomra. A terv az volt, hogy Hitler személyes vezetésével a kampóskeresztesek Ausztriába vonulnak, ahol egyesülnek az osztrák kampóskeresz- íesekkel és velük együtt vonulnak be Ma­gyarországba, ahol az Ulain vezetése alatt álló csoport csatlakozik hozzájuk. A kor­mányt el akarták távolítani és helyére uj kormányt állítani, amelynek elnöke Göm­bös Gyula,' belügyminisztere pedig Ulain Ferenc lett volna. A terv úgy pattant ki, hogy a rendőr­séghez bizalmas jelentés érkezett a határ­rendőrségek parancsnokaitól, hogy sok kam- póskeresztes . igazolvány nélkül, tiltott utón lépi át a határt és Sopronban gyülekezik. Erre igen erélyes nyomozást indították meg. Megállapították, hogy a Németországból Magyarországra jött kampóskeresztesek egy része Budapesten, nagyobbik része pedig Sopronba gyüleke­zett, ahol Ulahítól várták a jelt arra, hogy akciójukat megkezdjék. A budapesti kam­póskeresztesek Szemere Béla dr. vezér* le te alatt állottak, aki nemrégiben érkezeit meg Bajorországból, ahol Hitlertől kapta meg az instrukciókat. Egyes foglalkozás- nélküli fiatalemberekből Budapesten is megalakult a kampóskeresztes-csoport. A főhadiszállás Sopronban volt Állítólag a szervezetnek fegyverek is állottak rendel­kezésre. A rendőrség Sopronra is kiter­jesztette a nyomozást és reméli, hogy a fegyvereket még a mai nap folyamán kéz- rekeriti. A letartóztatások sora még nincs befejezve. Hir szerint szenzációs letartóz­tatások várhatók. Az elfogottak ellen az ál­lami és társadalmi rend hatályosabb véde!­I®® cseh-szl. haronflírf fizettek ma, november 8-án: Zürichben 16.525 svájci frankot Budapesten 57 300.— magyar koronát Bécsben 207 500.— osztrák koronát Berlinben 1835400000000.— német márkát \ szocialisták SSlfclciíéscrc történt. Ulgíii letartóztatása Tizenöt letartóztatás — Újabb elfogatások várhatók — Kétszáz detektív nyomoz — Hogyan leplezték le a puccsot ? — Az elfo- goitakat állami és társadalmi rend elleni bűncselekménnyel vádolják

Next

/
Oldalképek
Tartalom