Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)
1923-11-01 / 248. (401.) szám
3 Benes expozéja (fi.) Prága, október 31. Négy hónap külpolitikai történetét és öt utazásának tapasztalatait foglalta össze Benes tegnapi expozéjában, amelyet élénk érdeklődéssel vártunk mi is, hiszen ismételten követeltük, hogy a külügyminiszter nagyfontos- sággal biró tárgyalásairól számoljon be a nyilvánosságnak. Alig van külügyminiszter Európában, akinek kormánya és parlamentje olyan korlátlan plein pouvoirt adott, mint amilyennel Benes bír és ő bőségesen ki is használja ezt a kedvező helyzetet s azt teszi, amit akar. A nemzetgyűlésnek egyedüli sze*- repe csak az, hogy rámondja az áment a fait acoomplit-k egész halmazára. Benes azonban nem elégszik meg azzal, hogy idehaza korlátlan ura a kiflii gyek intézésének. Ambíciója messzebb fekvő célok felé hajtja és olyan térre sodorja, amely már kívül esik a számára megadott lehetőségeknek. Európa legfiatalabb k®ügyminisztere, aki egy egyébként aránylag igen kicsiny államot képvisel a nemzetek . társadalmában, ettől az ambíciótól ösztökélve nem elégszik meg azzal, hogy megtartsa, amit elért, hanem súlyos világproblémák megoldására törekszik, noha erre sem elegendő hatalma, sem elegendő lehetősége, sem pedig elegendő tapasztalata nincsen. Tegnap is a magister mundi szerepében tetszelgett magának, amikor az olyannyira bonyolult német kérdésben, amelyben ez az állam közvetlenül nincs is érdekelve, a prágai parlamenti tribünről tanácsokat osztogatott a közvetlenül érdekelt nagyhatalmaknak. Talán újból tápot akart adni a cseh sajtó ama legendájának, hogy BaMwin és Pomcaré csak az ő közvetítésétől és jószolgálataítól várja a jóvátétel! kérdés megoldását? A cseh-szlovák állam polgárait ezeknél a tanácsoknál sokkal jobban érdekli Benes beszédének az a része, amely a szorosan vett cseh-szlovák külpolitikára vonatkozik. A közvélemény mindenekelőtt határozott és világos feleletet várt arra a kérdésre, hogy a köztársaság kormánya Franciaországgal csakugyan katonai szeződést készül-e kötni. Benesnek az a dodonai jóslata, hogy állam fejének párisi látogatása alkalmával a „bensőbb és rendszeresebb" együttműködésről is beszélgettek, 'távolról sem elégítheti ki a lakosság megokolt kíváncsiságát. Reméljük, hogy Benes a ma megindult külügyi vita során még alkalmat fog találni, hogy erre a kérdésre apodiktikus választ adjon. Hasonlóképpen több részletet -szeretnénk hallani Olaszországnak viszonyáról a kisantantíhoz. amelyeknek pontos ismerete nélkül a közvélemény nem alkothat magának világos fogalmat például arról, hogy a kisantant általunk már annyiszor ostorozott politikai képletének milyen a teherbíró képessége különösen Romániára való tekintettel. Igen szívesen vettük volna azt is, ha Benes a lengyel külügyminiszteri székben bekövetkezett változás kapcsán félreérthetetlen módon tájékozAz öreg erdőőr elhallgat, mindketten belebámulnak a már fogyó gyertyalángba, eszük messze az évtizedek előtt történt eseményen révedé z. Most a nyiladékon roppan az ág. A két férfi önkéntelenül! meg rázkódik és fegyveréhez kap. De mig az öreg jobbjával puskája után nyúl, baljával leszorítja társát, hogy az valamilyen meggondolatlanságot el ne kövessen. A sir tisztásának szélén ekkor fehér alak jelenik meg, öreg parasiziember szürke szűrben. Lassan a sírhoz megy, leveszi kalapját, félve rátekint a sírkeresztre, aztán a kerítésen behajolva kihúzza a földiből az egyik gyertyát, szűre ujjábói egy másikat vesz elő s. annak helyébe teszi. Miután igy mind a hármat kicserélte, letérdel, egy-két percig imádkozik, azután még egy félénk pillantást vetvén a sírkeresztre, azon az utón, ahogy jött, csendesen eltávozik. Csak miikor már jól eimehetett, engedi el az öreg erdőőr társának lefogott karját és keserűen, szomorú hangon suttogja: — Most tehát tudom, hogyan került akkor ide a negyedik gyertyavég! A Koszt a András, az Isten bocsásson meg neki! Még ülnek egy darabig szótlanul, némán, mint amilyen néma, nesztelen aiz éjszaka. Lelkűk kinő a testből s keresi a mindentudó irgalmas Istent. Majd kuvik jön valahonnan hangtalan szárnyalással, odacsalta a fény, ráül egy fára s kividd-kividd kiabál. Aztán felemelkedik az öreg: — Gyerünk, öcsém, ma biztosak lehetünk, hogy ebbe az erdőbe senlki se teszi a lábát. A kuv'k még szól egy darabig, aztán, ő is odébb áll és magúra marad a sir. tatott volna bennünket e szomszédunk valódi érzületeiről. Beszédének Lengyelországra vonatkozó része ugyan a jövőre nézve telve volt gyönyörű reménységekkel, de már a jelenre nézve úgy hatott, mint egy rezignált lemondás. Igen tanulságos ez már abból a szempontból is, mert Dmowsky Román személyében olyan politikus került a lengyel külügyminiszteri székbe, akit egy időben csehbará'tnak tartottak. Ha még ilyen körülmények között sincsen Benesnek egyetlenegy biztató szava, úgy ez annak jele, hogvt ~ cseh-szlovák—lengyel viszony teljesen elmérgesedett. A tegnapi expozé gerincét azonban nem ezek a kérdések alkották, hanem a magyar probléma. Már külsőleg is kifejezésre jutott ez azzal, hogy a szónok ismételten visszatért a magyar kölcsönre, Amely Párában, Londonban, Rómában, Szíriájában és Genfbeu egyaránt foglalkoztatta és amely a csehszlovák külpolitika legutóbbi hónapjainak történetében oly nagy szerepet játszott. A magyar kérdés különben is központi helyet foglal el a kisantant koncepciójában, ez ragasztja hozzá Romániát és ez határozza meg minden jelentősebb cselekvését. A szloven- szkói és ruszinszkói magyarság szempontjából viszont a cseh-szlovák—magyar viszony alakulása minden egyéb külpolitikai torté- nést messzire fölülmúló fontossággal bir. Ebből a szempontból kiindulva örültünk annak, hogy' Benes fejtegetései legnagyobb részükben barátságosak voltak. Őszintén- helyeseltük azt a korrekt bejelentést is, h )gy a cseh-szlovák köztársaság nem akar beavatkozni Magyarország belső ügyeibe (véBudapest, október 31. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A budapesti lapok mindegyike közli Benes cseh-szlovák külügyminiszternek a prágai parlament tegnapi ülésén elmondott expozéját, kommentárt azonban csak a legitimista Magyarság és a fajvédő Szózat fűznek hozzá. A Magyarság „Prágai leves11 című vezércikkében a többi között a következőket Írja: „Attól tartunk, hogy abba a támogatásba, amelyet a kisantant, de különösen Benes urék tanúsítanak Magyarország konszolidációja és a'magyar kölcsön ügye iránt, nagyon könnyen belepusztulhatunk. Beneséket nem nyerhetjük meg, de el sem áltathatjuk, mert a béke címe alatt ők nem azt akarják, amit mi, hiszen ha azt akarnák, amit mi: a határok fölnyitását, a gazdasági és szellemi forgalom megkönnyítését és az elnyomott kisebbségek javára a békeszerződés végrehajtását, akkor önmaguk alatt vágnák el a fát. Egy ilyen megegyezés alapjában ingathatná meg létezésüket. Drumondnak Bukarestből hozzánk adresszált nyilatkozata sejteni engedi, hogy ők, a népszövetséggel a háttérben, hogyan értelmezik a megegyezést. Egyszerre bele akarnak ülni a zsebünkbe és a gyomrunkba, hogy rajta tartsák kezüket minden garasunkon és minden moccanásunkon. Az elnyomott magyarság panasza pedig Sir Drumond nyilatkozata szerint csak akkor hallatszik föl majd ebbe a népszövetségi menyországba, ha a hóditó álalmok külön törvényt hoznának ellenük, sérelmükre, vagy elpusztításukra. Ha törvény nélkül, pusztán a hatalom és az erőszak jogán semmisítik meg őket és fosztják ki anyagi s kulturális javaikból és jogaikból, az nem gilt, arra a népszövetség ugyan a füle botját sem mozgatja. íme, ez az a támogatás, amelyet akár Benes uréktól, akár népszövetségi patrónu- saiktól várhatunk. Miközben a csehekkel pa-1 rolázgatunk, el fogjuk veszíteni az egyetlen tényezőnek, Lengyelországnak a szimpátiáját, amely valóban nem gyöngeségünk alapján bízik bennünk, de csakugyan erősnek akarna bennünket látni és föltámadásuntoat óhajtja." A Szózat Benes beszédének teljes szövegét meg akarja várni állásfoglalása előtt, de már most kijelenti, hogy minden magyar ember a végletekig ellenszegül annak, hogy azokat, akik az országot romba döntötték, megcsonkításához juttatták, valaha is megtűrjék magyar földön. Megállapítja., hogy Benes beszéde éles ellentétben van Bethlen miniszterelnöknek a nemzetgyűlés tegnapi ülésén elmondott beszédével. Az igazságügyminiszteri válság Jelentettük tegnap, hogy Nagy Emil igazságügy miniszter a Ház izgalmas ülésén megírta lemondó levelét és átadta a miniszterelnöknek. Az igazságügyminiszter ujságleményünk szerint ezt nem is szabad akar- *.*?) és ezé't n.;gy %olt. a meglepetésünk, amikor Benes e bejelentés után szinte egy szuszra, ugyanannak a mondatnak mellék- mondatában arra figyelmezetette Budapestet hogy a jó szomszédi viszonyt az is nagyban megerősítené, ha a magyar kormány :ehc:5vé tenné a demokratikus ellenzék és az emigráció érvényesülését. Őszintén szólva ezt a mondatot nem értjük egészen. Mert a „demokratikus" ellenzék, amint mi látjuk, Magyarországon igenis érvényesülésre talál. A szociáldemokrácia súlyának megfelelően van képviselve a parlamentben, ugyancsak helyet foglalnak benne azok a pártok is, amelyek a demokrácia és a liberalizmus eszméit Írták a zászlójukra. így tehát a demokratikus ellenzék a Magyarországon érvényes közjog ‘keretei között teljesen érvényesítheti a maga alkotmányos befolyását. Meg vagyunk győződve arról is, hogy ennek az ellenzéknek zöme nem fogja megköszönni Benesnek ío- gadatlan prókátoroskodását. Ami pedig az emigrációt illeti, tudvalevő dolog, hogy az olyan elemekből áll, akik vagy a kommunizmust hirdették, vagy pedig a jelenlegi állapotot erőszakai akarják fölforgatni. Alig hisz- szük, hogy Benes, aki mindig a konszolidáció szép igéjét hangoztatja, ezeknek az erőszakos törekvéseknek diadalmaskodását komolyan óhajtaná, mert hiszen egy újabb tűzfészek kigyulladása ismét késleltetné a különben is mankón járó középeurópai konszolidáció bekövetkezését. Lehet, hogy Benes, amikor ismét pártfogásába vette az emigránsokat, nem is gondolta végig ötletének minden lehető következményét. Írók előtt kijelentette, hogy régi ellentét van közte és a pénzügyminiszter között. A tárcája körébe vágó dolgoknál sem kapja meg azokat az összegeket, amelyekre okvetlenül szüksége van. Például a fogházak élelmezésére és fűtésére sem kap eleget. Az igazságügyminiszter lemondásával kapcsolatban a miniszterelnökség sajtóosztálya a következőket közli: A lemondás még nem befejezett tény. Bethlen Nagy Emilt alkalmasint lemondása visszavonására fogja birni. A miniszterelnök nevében Daruváry Géza külügyminiszter máris fölkereste Nagy Emilt, hogy szándékának megváltoztatására rábírja. A késő esti órákban elterjedt a híre annak, hogy az igazságügyminiszter visszavonta a lemondását. Ha Nagy Emil mégis megmaradna eredeti szándéka mellett, akkor utódja valószínűen Sebess Dénes kúriai biró lesz, akit már többször emlegettek igazság- ügy miniszternek. Nagy Emil egyébként tegnap a késő éjjeli órákban a következő levelet intézte Bétáién István gróf miniszterelnökhöz: — Mélyen tisztelt Barátom! A nemzetgyűlés mai 'ülésén Szilágyi Lajos képviselő ur a kormány pénzügyi politikáját kifogásolta és eközben hátam mögött valaki tréfás hangon az én hasonló gondolkodásomra utalt. A megjegyzésre én ugyancsak tréfásan igent intettem a fejemmel. Ezen egyik legbensőbb és tiszteletreméltó barátom (Be- senyey Zénó képviselőről van szó. Szerk.) ■annyira fölháborodott, hogy még az üléstermet is elhagyta. Miután ebben az irányban való fölfogásom közismert, azt mindig nyíltan ki is fejeztem és bár . éppen ezért barátom fölháborodúsát tréfás fölháboro- dásom miatt nem tartom megokoltnak, mindazonáltal ez az incidens megérlelte bennem azt a meggyőződést, hogy — mivel a pénzügyi politika terén táplált fölfogásom engem miniszteri állásomban állandóan feszélyezett helyzetben tart — igazságügyminiszteri állásomról lemondok és mint képviselő óhajtom a jövőben hazámmal szemben való kötelességemet leróni. Budapest, 1923 október 30. Régi tisztelő őszinte híved * Nagy Emil. A kormányhoz közel álló lapok véleménye szerint a tréfás incidensnek nem lesz komolyabb következménye és Nagy Emil megtartja tárcáját. Az igazságügyminiszter a Pesti Napló munkatársa előtt úgy nyilatkozott, hogy BeHilen öt maradásra akarja birni, ő azonban föntartotta lemondását. Egyébként ő is és Bethlen is gondolkodnak még a dolgon. A kormány sarkalatos politikájával — mondotta az igazságügyminiszter — egyetért, azt azonban nem titkolja, hogy a pénzügyi politika terén más nézetei vannak. Nagy Emil visszavonta lemondását Nagy Emil igazságügyminiszter a lemondásával kapcsolatban elterjedt hírekről az MTI, munkatársának a következőket jelentette ki: — A pénzügyi és gazdasági politikává! szemben elfoglalt ellentétes álláspontom régebbi keletű a fajvédö-folok megalakulásánál. Ezekhez az ellentétekhez hozzájárult a valorizálatlan bankhitelek és a mezőgazdasági hitel kérdéseiben való ellentét is. Ennek következtében az a kényszerhelyzet állott elő, mintha én ezáltal a fajvédőkkel egy állásponton lennék, akiknek ebben a tekintetben az álláspontjuk véletlenül megegyezik az enyémmel. A Bessenyey-féle közbeszólás azután végleg kirobbantotta a helyzetet. Tekintettel arra, hogy Bethlen nem fogadta e! lemondásomat és hogy Bes- senyey levelet intézett hozzám, amelyben sajnálkozását fejezte ki tegnapi heves köz- . beszólása miatt, lemondásom tudomásulvételét nem szorgalmazom és eltökéltem magamat arra, hogy karácsonyig a pénzügyi politikával még fejbólintás alakjában sem foglalkozom. Elnapolták a nemzetgyűlést A nemzetgyűlés tegnapi folytatólagos ülésén viharos jelenetek játszódtak te. Szi-1 Iágyi Lajos beszéde után Eckhardt Tibor hangoztatta, hogy a kormánynak, mielőtt a külföldi kölcsönt fölvenné, a belföld minden erőforrását ki kell mentenie. A parlamentben folyton indemnitási viták és személyeskedések folynak. Most ő mondja, hogy miért nem jönnek a házszabályrevizióval. (P e y e r köz-, bekiált: Az orgoványi és siófoki gjdlkossá- j gokkal, mert egyszer azt is le kell tárgyalni, j Azért kell a házszabály, hogy ne lehessen a i gyilkosságokat szóvá tenni. Óriási zaj a Ház j minden oldalán.) Bethlen István gróf mi- 1 niszterelnök válaszolt a felszólalásokra. Megokolta, hogy miért kéri a kormány a Háznak újból való elnapolását. A mostani elhalasztás- • nak ugyanolyan oka van, mint a múltkorinak. ■ A népszövetség pénzügyi bizottságának tag- i iái a napokban érkeznek Budapestre. A kormány összes tagjai ebben az időben el lesz-1 nek foglalva a kibontakozási tervek kidolgo- • zásával. Ezt mindenki megértheti, aki nem akarja félreérteni. A szociáldemokrata párt' ma ugródeszkául szolgál azoknak a képvisel löknek ... (Óriási zaj tört ki. A s z o c i a 1 i s- i ták a fajvédők felé kiáltoznak: Gyilkosoknak sohasem nyújtunk segédkezet. Ulain a szocialisták felé kiált: Milliókra menő támo-; gatást kapnak. Bethlen : Egy szó sem ! igaz. Ulain : Nem tudom, hogy szokoiban,: vagy koronában kapják-e? Erre a kijelentésre fölzudul a szocialista sziget és a sérté-'! sek halmazával illeti a fajvédőket. Az elnök , képtelen a rendet föntartani, végül is kényte-, len az ülést fölfüggeszteni.) Szünet után a. miniszterelnök folytatta beszédét: Eckhardt í hangoztatta — mondotta —. hogy a kölcsön- ügyben nem lehet semmiféle megalázó folté-' íelbe belemenni. Kijelentem, hogy mi sem1 megyünk bele semmiféle ilyen föltételbe, A leghatározottabban tiltakozom a kérdésnek ilyen formában való beállítása ellen. A kormány természetesen az ország érdekeinek megvédésére törekszik. Az az állítás, hogy1 mi ezt az álláspontot föladtuk volna, nem más, mint perfid inszinuáció, amelyet a leghatározottabban visszautasítok. Szóvá tették azt is, hogy a külügyminiszter látogatást tett október 28-án a cseh-szlovák követségen. Ez csak egyszerű udvariassági aktus volt, amelyet a budapesti osztrák, vagy német követ éppen úgy megtett. A külügyminiszter ezzel tartozott a külügyi érdekeknek. Miöl Emil fissiiiopii icmofiűását Benes expozéjának visszhangja — Viharos ülés után elnapolták a Házat Csütörtök, november 1.
