Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)
1923-11-20 / 263. (416.) szám
Kedd, november 20. —------ - - - ......................------------- — -t*---- - .*uar<— Po iticari a Riiiir-fílcSí örohös ©fgiítipíciífáf Siiricii A birodalmi gyűlés feloszlatása, vagy a diktátora? — Az antant belső ellentétei nem simultak el — Anglia kitart álláspontja mellett és nem vesz részt a szankciókban Prága, november 19. Az európai politika lég ziláltabb problémájának: a német kérdésnek döntő na-p'ára virradtunk. Ma ül össze a nagyköved konferencia, hogy határozzon a katonai ellenőrzés és a trónörökös visszatérése által keletkezett helyzet fölött. Pomcaré uj szankciókat jelent be A mai döntőnek látszó tanácskozást megelőzte Poincarónak újabb vasárnapi szónoklása, amelyet Neuilíyben tartott egy háborús emlékmű leleplezésénél. A beszéd azt az alapelvet szögezte le, hogy a versallest, saint-germadhi, trianoni és neuiliyi szerződések egy teljes épületet alkotnak, amelyet nem lehet egyik helyén megrázkódtatni ané'kül. hogy az mindenhol ne szenvedjen megrázkódtatást. Mikor a jogainkat védjük — mondotta — akkor egyúttal föntartjuk szövetségeseinknek : Gseh-Szlo vakiárnak, Lengyelországnak, Romániának és Jugoszláviának Jogait is. Meg van győződve arról, hogy képesek lesznek Németországot adósságainak megfizetésére kényszeríteni. A mi metódusunk jó. Ezt bizonyítja a valóság és a jog tekintetében is biztonságot érzünk — mondotta Poiocaré. Tovább haladunk utunkon, a béke érdelvében, aggodalmak és gyöngeség nélkül így védelmezzük biztonságiunkat. Németország meg akarta hiúsítani a szövetségközi bizottság akcióját, azon dolgozott titokban, hogy a betiltott katonai formációkat ismét föMitsa s megengedte, hogy visszatérjen az extrónörökös, aki a háborús bűnösök listájának élén áll. Ez erős kihívás a szövetségesekkel Szemben, vakmerő (frech) megsértése a szerződésnek és merénylet a béke el'en. A szankciók gondolata önként tolul előtérbe s ml ezekhez fogunk nyúlni, ha nem kapunk elégtételt s el vagyunk határozva arra, hogy a megszállott területet mindaddig nem ürítjük ki, amíg a Versailles? szerződés minden aláirt szakaszát nem telje- sitik s amig az uj támadási lehetőség jk ellen nem vagyunk kellően megvédve. A kisantant Franciaország vigasztalása A trónörökös visszatérésének kérdése Poinearé beszédén kívül is élénken foglalkoztatja a francia közvéleményt s a Maiin konstatálja, hogy a kisantant demokráciája a németországi monarchia visszaállítása ellen foglal állást s találkozik a francia demokráciának álláspontjával abban a pillanatban, amikor Anglia és Olaszország kijelentik, hogy a német nacionalisták machinációinak elrejtett veszélyét nem látják eléggé tisztán. Vigasztalás lehet számunkra, — írja a lap — 'hogy Franciaország és Belgium nem állanak egyedül ebben kérdésben. A Tevps kijelenti, hogy a kisantant kormányai, amelyek mar megismerték a Habsburgproblémát, a német extrőnörökös visszatérésének hírére éppen -*v?n izgalomban vannak, mint annakidején Károly visszatérése alkalmával. I Németország- nem adja ki a trónörököst A tegnapi napon megnyilatkozott ebben a kérdésben a német birodalmi kancellár is, aki a német néppárt ülésén kijelentette, hogy minden valószínűség szerint azzal a követeléssel fognak elő áll a ni Németországgal szemben, hogy adja ki a trónörököst, de ezt a követelést természetesen e! fogják utasítani. Szólt a kancellár beszédében a passzív ellenállás föladásának szükségességéről s kijelentette, hogy ezt a tényt nem lehet külpolitikai sikertelenség gyanánt felfogni. Az összes politikai és diplomáciai természetű rendszabályok hozzájárultak ahhoz, — mondotta — rtgv a két angolszász hatalom céltudatos együttműködésében, Olaszországnak szomszédától való eltávolodásában és Belgium el- lanyhulásában Franciaország számára oly helyzet következett be, amelyet ez az ország nem viselhet el tartósan. Nem állítja azt. hogy ennek a politikának a hatása a németekre nézve minden körülmények között szerencsés lehet. De az események fejlődésének jelentősége abban rejlik, hogy azok talán egy uj történelmi fejezetet nyitnak meg. Stresemann marad A német kormányválság kérdéséről szólva kijelentette, hogy a jelenlegi kormánynak biztosítania kell a többséget s ha ez nem sikerül, altkor felvetődik az a kérdés, hogy feloszlassák-e a birodalmi gyűlés*, vagy következzék egy direktórium, amely a Pártok kizárásával a gazdasági szövetségekre támaszkodik. Ettől a második lehetőségtől óva inti a német politikát. A német néppárt tegnapi ülése Strese- mannaik bizalmat szavazott s kimondotta, hogy Stresemann kormánya az egyetlen parlamenti lehetőség ma Németországban. Mai jelentéseink: London, november 19. A Daily Express megállapítja, hogy Poincaré tegnapi beszédében efcso alkalommal leplezte le Franciaországnak azt a szándékát, hogy örökké a Ruhrvidéken maradjon. Eddig Poónearé mindig azt hangoztatta,' hogy a Ruihr vidéket a jóvátételek teljesité- | sémeik arányában ki fogják üríteni, most azonban a kiürítést addig a bizonytalan idő- pontiig tolja ki, amikor Franciaország abban a helyzetben lesz, hogy azt hiheti, hogy a támadások ellen meg van védve. Ez a kijelentés annak jele, hogy a megszállást Poinca ré örökösnek tervezi. Ez a kijelentés növeli az antant kebelén belül a nehézségeket s az angol kormány ellent fog állami az ily poptikának s a párisi angol nagykövet utasítást kapott, hogy a mai nagyköveti konferencián minden oly javaslattal, amely további német területek megszállását cé’ozza, sízembefh elye zk ed jék. Berlin, november 19. A Montagsposí jelenti Washingtonból: Megerős'fk azt a hírt. hogy Amerika 100—150 millió dollárnyi hitelt fog nyújtani Németországnak élelmiszereknek, nevezetesen gabonának és fagyasztott húsnak Amerikában való bevásárlására. A kölcsön ügyeit vagy egy segéiyző bizottság, vagy pedig maga a pénzügyminisztérium fogja intézni. — A birodalmi vasutak igazgatósága egy angol bankkonzorciumnak elzálogosította az államvasutak tulajdonában levő bitterfeídeni és lübenaui barnaszénterá- j leteket, hogy a konzorciumtól három nrlíiö j font se téridig hitelt nyerjen szénbeszerzés í céljaira. Az el zálogos itásnak utóhangja lesz a birodalmi gyűlésen, mert egyes pártok ebben a kérdésben föIvMágosítást fognak kérni a kormánytól. Berlin, november 19. Holnap el fog válni, vájjon a birodalmi kormánynak szanálási intézkedései, övezetesen a járadékmárka létesítése és az angol és nme Fkai hitelek felvétele a helyzet javulását fogja-e eredményezni. Főképpen két hitelről van szó: élelmiszer és sízénhifelröl. E hitelek garanciájaként a legmagasabb arisztokrácia három vezehl személyisége és pedig Újest. HohenLhe- Oehringen és Ysenbur? herceg óriási birtokainak harminc százalékát hajlandó elzálo- j gősitani. A hitelnyújtás közvetítését KleefeH j kainuraeínök, ^Stresemann sógora látja el. E i hitelek mellett a birodalmi államvasutak megkapják három milPó font sterling hitelüket angol szén beszerzésére, mert a birodalmi vasutak belátható időn belül nem számíthatnak uhrvidéki szénre. Páris, november 19. (Havas.) A Maiin eíisimeri, hogy -a nagyköveti tanács által kidolgozott tervezetben nincs kifejezetten szó az esetleges szankciókról, de visszautasítja a lap azt a nézetet, hogy a szankciókat nem lehet előre megállapítani, mert ez esetben Berlinben nem történhet intervenció. Remélni kiéül azt, hogy Anglia oly fontos ügyben, mint a HohenzoMernek visszatérése és a német fegyverkezés ellenőrzése, nem fogja a francia-angol konfliktust még inkább ki- iméíyiteni. A Petit Párisién szerint Lord Crewe angol nagykövet tegnap este tudomására adta a nagyköveti konferencia elnökének, Cam- bónnak, hogy az angol kormány kitart álláspontja mellett s különösen a szankciók kérdésében nem csatlakozhaíiik Franciaországhoz. Crewe ismét Londonhoz fordult, hogy oly formát találhasson, mely alapjául szolgálna • a ma délelőtti /tárgyalásoknak. Az Echo de Paris megerősíti, hogy Crewe uj instrukciókat kért kormányától. Tegnap megegyezés jött létre ogy kompromisszum alapján, mely szerint a szövetségközi katonai ellenőrzést Németországban csak részlegesen és időlegesen gyakorolnák a lehetőség határain belül. Az összes szankciókat Németország rossz szándékának újabb megállapításáig a területi és katonai szankciók kizárásával feloldják. A német birodalomhoz intézendő jegyzékben nem történik említés az esetleges gazdasági és adminisztratív szankciókról London, november 19. (Havas.) A Reu- ter-ügynökség úgy tudja, hogy Anglia megbízta párisi nagykövetét, hogy továbbra is elutasító álláspontot foglaljon el a katonai ellenőrzés és a trónörökös visszatérése miatt tervezett szankciókkal szemben. Berlin, november 19. A Welt ain Montag parlamenti körökből arról értesül, hogy a keddi birodalmi gyűlésen nemcsak a Strese- munn-kormány sorsáról, de a német birodalom jövő kormányzati formájáról is dönteni fognak. Ha a kormány összeomlik, úgy kérdéses, vájjon találnak-e parlamentáris alapot egy uj kormány számára s nem lesznek-e kénytelenek a kimondott diktatúrát életbé- léptetni. A német nemzetiek és a szociáldemokraták — hacsak csoda nem történik — Stresemann ellen fognak fordulni s mivel a kommunisták szintén ellenzéki álláspontot foglalnak el, sorsa meg van pecsételve. A német nemzetiek már készítettek egy miniszteri listát, amelyen Walraff, Schlange, Hinze s esetleg fieinze és Seeckt szerepelnek fennek a kormánynak azonban nem lehet többsége s csak direktórium formában kormányozhatna. A német nemzetiek vezetője, Hergt titokban Londonban volt. ahol a többek között Smutssal tárgvalt. Állítólag azt igyekezett kipuhatolni, miképpen viselkednék Anglia egy jobboldali német kormánnyal szemben s útjáról alapos csalódásokkal tért vissza. Düsseldorf, november 19. (Havas.) De- goutte tábornok megtiltotta, liogv az ötszáz mukásnái több munkást foglalkoza tó üzemek részleges, vagy teljes hivatalnok-, vagy mun- wwaHMBaa—bb —mm Tárearovafunk: Szerda: Nyáry Andor: A dohány. Csütörtök: Gergely Sándor: Majd holnap. í. Péntek: Jakab Géza: Este a tetőn (Vers.) Gergely Sándor: Majd holnap. II. Szombat: Ka in mer Jenő: A viharok művészete. Vasárnap: Bányai Kornél: Kövek. (Vers.) Csermely Gyula: Pars pro toto. Ásszonykatonák — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Péehy-Horváíh Rezső 1292-t írtak akkor. Gőgös zsarnokok feje fölött riadtan kongott meg a lélekharang és az elnyomott európai nép,milliók leikébe zuhogva ömlött alá a fény, a világosság és a tiszta látás. Versztté vágyakozás lobogott föl az egyszerű szivek mélyén az emberi szabadság után és mint szilaj orkán ideién a megreszkető épületi alak, megrendülve rázkódtak meg büszke, hatalmas, összelopkodott óriás birodalmak. Széles Európaszeríe lobogó máglyák tüze lobbant az elnyomottak lelkében és mint valami sebesen száguldó hőhullám süvöltött végig a világon a népek mozgalma a hűbériség ellen. Akkor is ádáz gyűlölet lángja tüzelt örökre kiapadhatatlanul a dolgozó emberek lelkében a henye százaik és ezrek ellen, akik csak élik -a világukat és a világ sorját csak annyiban vélik szolgálni, hogy' időnként gondoskodnak egy-cgy háborúról, hogy7 ezrek és százezrek ejtsék ki kezeikből mindörökre a tevékeny munka valamilyen szerszámát. Biborcsóvás, láugnyilm nap fénye gyanánt villám meg a fölzudu'ás a zsarnokok ellen. A békés ipar űző polgárok szövetkeztek a földet túró egyszerű paraszti néppel és fegyverrel kergették el a rajtuk éh'Htödő csarnoki semmittevőket. (Látnivaló, hogy mennyivel gerincesebb és bátrabb világ volt az a mostaninál!) A tizenharmadik század utolsó évtizedében Európaszerte föMobbanó hübérellenes mozgalmak egyik következménye volt a kis helvét köztársaság megalakulása. Mint a krónikák megsá.rgult, ósdi lapjai is bizonyítják, a magyar hadaik gavalléros segítségével hatalomhoz jutott Habsburgok a svájci polgároktól sorra elszegték azokat a kiváltságokat, amelyekkel eddigi uraik: a Hohien- staiüf-császárok ajándékozták meg őket fontos szolgálataik jutalmazásaképpen. Az igazságszerető és kemény gerincű svájciak azonban, akik mint zsoldosok számtalan nép oldalán számtalan csatában mutatták rneg acélos izmaik erejét és becsét, ebbe nem nyugodtak bele. A vierwa'dstáíti tó vidékének lakói, a három őskunton — Úri, Schwyz és Uníerwalden — polgárai összebújtak. Megtalálták Teli Vilmosukat és 1291-ben Rüt iben megalakították az ..örök szövetséggel a hűbériség ellen. És nemsokára fegyverrel mutatták meg, hogy férfias szavuk mellé férfias karral nyomják oda a pe-1 esetet, ha kell: ha az édes honi földet kell j megvédelrríeznÍLök a rajtuk élősködő nagy- urak ellen . . . Hogy egyszerű polgárok imigyen kikez deni mertek a zsarnoki uralom képviselő.i' vei, azt Habsburgi Rudolf sohasem nézte és sohasem bocsátotta'meg a derék svá ciakuak, földjeinek. Szabadság után való k apnóhatatlan vágyakozásukat és szórniuk zásukat engedet'éhségnek vette és mint er gedetíenséget akarta megbosszulni és az éti gedetlenkedöket megbüntetni. Albert herceget zúdította a svájcia nyakába, mindjárt a következő í ben. Fiát ! aki atyja ajándékaképpen Ausztria, Stájer- ország 6s Krajna népeinek uralko.lója volt és aki később, 1296-ban, atyja őrlőébe lépett a némtet trónon, m>g végre a saját unokaöccse, János herceg 1308-ban meggyilkolta őt, a gőgös fejedelmet. Az osztrák herceg fényes lovaghadai sziláiul robogtak vég'g a helvét mezőkön és zuhogó jégeső gyanánt söpörtek végig a csöndes középkori városokon. Akkor még el bizakodó ttak voltak, mert a siker teljesen a nyomukba szegődött. A hadiszerencse — hoppon maradt aggsztíz módjára, akinek minden udvarló udvarlása egyformán kedves, éppen azért, mert udvarló — kacérkodott velük és még nem vetette előre árnyékát Morgarten, Náfels, Ageri . . . Az 1292. esztendő tavaszán tellát Habs- burgi Albert osztrák herceg svájci hódító hadjáratában elérkezett Zürich városának falai alá is. Ez a jelentékeny város rnár akkor is élénk életet élt és a tudomány, irodalom, művészetek, iparűzés és kereskedelem tekintetében rendkívül fontos szerepet játszott. A város képe csinos és tiszta volt, a lakosság lelkében mély gyökeret veri a becsületesség, a tiszta érzés és a józan erkölcs. A város nyugodt harmóniában élt, a ragyogóan tiszta utcákban tiszta hangulat és békés nyugi lom áradt szét. Díszes középkori házak sorjáztak egymás mellé, halk állmodásos templomok boltozata szórt árnyék rajzot a szűk sikátorok kőkockáira: ifra faragványok, dús kőcsipkézet az ódon >atináju házakon, va'skosaras, ónkarikás ablkok, színes üvegfestimények, csúcsíves sa- okerkélyek és saroktornyócskák mindenütt i melyeknek tetején színes lovagszobrok nrneres zászlót szorongatnak: érdekes ci-. mer pajzsok a félelmetes öblű kapubejáratok i fölött; ódon sikátorok fülledt, titok teljes mellű levegővel, félezer esztendős kövezettel, amelyen cifra köntösű, égbemeredező ala bárdu zsoldosok dübörögtek végig . . . A káprázatos hangulatokat fakasztó nevezetes városra fájtak hát a habsburgi lier cég összes fogai. A városig való előrenyomulást a fényes lovagsereg annyival is inkább könnyen megtehette, mert a környéken sikerrel verte szét a svájciak póri seregeit. És amikorra a város falai alá érkezett el, a zürichi férfiak mind-mind messzi jártak városuktól, a hátráló kantom hadakkal. De nem csupán a varos fegyverbiró férfiúi voltak távol vagy haltak meg a csatamezőkön, hanem az egész környék férflai is. A városban nem maradt egyéb férfi, mint azok, akik már voltak emberek és azok, akik még csak lesznek: az öregek és a gyermekek. És egy sereg asz- szonynép. Számra nézve alig néhány ezerén, Ilyen áí'apotok közepette érte a várost Albert herceg váratlan megjelenése a váios kapui előtt. A herceg boldogan reménykedett abban, hogy a szép város hamarosan az övé lesz. Férfiak és katonák liijjám a nők. gyermekek és aggok nem is állhatnak neki ellent és igy egyetlen kardesapás nélkül’ veheti birtokába a városit, minden ingó és ingatlan - marháival együtt. Amikor azonban Albert herceg követei illendő dísszel és harsány trombitaszóval megjelentek a város kapui előtt, hogy a lakosságot békés megadásra szólítsák föl, olyanforma választ kaptak, li-ogy — föl is ut, le is ut . . . Mert a Zürich lek egyáltalában nem gondoltak arra, hogy a nyakukat szépen, engie- 1 elmesen odahajtsák az iga alá és inkább Tárták elpusztulni egy szálig, mint szabad ■árterek, mint élni sokáig rabságban. A bátorlelkü svájci asszonyok r u:eg- álták a maguk Teli Vilmosát. Előállott a soraikból az egyik városi elöljáró délceg termettel megáldott, férfias keménységű fe esége, Hedwig von Burgbal- cíen és erélyes kézzel, a meleg asszonyi szivéből kicsapó hazaszeretettel állott az asz- Stzonytársai élére . . .
