Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)
1923-11-20 / 263. (416.) szám
Kedd, november 20. káselbocsátásokat eszközöljenek. Azokat a munkaadókat, akik e tilalom ellen cselekednek, öt évig terjedhető fogházzal és százezer <-ranymárkáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtják. Düsseldorf, november 19. -A francia és belga technikai szakértők ma tárgyaltak a német államvasutak delegátusaival a megszállott területek vasutforgaimának ujrc.fö;- . vételéről. A tárgyalásokon elsősorban üzemi anyagszállításokról volt szó, megegyezés azonban a felmer ütő ellentétek miatt nem jött létre, Dortmuiid, november 19. (Wolff.) A franciák Widkede-Ásseln elleni pénteki előretörésük alkalmával elhurcolták a községi elöljárót, egy álflamhivatalnokot, egy vadászt és egy vendéglőst, kinek vendéglőjében egy verekedés alkalmával több francia katona megsebesült. London, november 19. (Havas.) Anglia a Creve párisi angol követnek küldött utasítások szerint állúó’ag támogatja a szövetségeseknek Berleben való energikus tiltakozását, azonban megtagadja a katonai vagy gazdasági szankcióknak mindennemű támogatását. A párisi hivatalos körökhöz még nem érkezett semmi oly jelentés, mely ezeket a híreket megerősítené. Páriában remélik, hogy a nagyköveti konferencia oly alapot fog találni, mely lehetővé teszi az antant föntar- tását. Berlin, november 19. A Welt am Montag müncheni jelentése szerint Kahr főkor- mánybiztos intézkedésére a Hitler-puccs tizennégy tagijának letartóztatását elhalasztották azzal az indokolássá., hogy tekintettel a letartóztatandók szociális helyzetére, menekülés gyanújáról nem lehet szó. A bajor kormány nem tett eleget a birodalmi fő- áíJamügyészség ama követelésének, hogy a Hitüer-Ludendorff hazaárulási ügy aktáit terjessze az államügyészség elé. Berlin, november 19. A birodalmi gyűlés külügyi bizottsága mai ülésén a Ruhr- problérnával, a trónörököskiérdésseí és a szövetségközi ellenőrzés kérdésével foglalkozott. Mussolini beszédének hatása Rómában Róma, november 19. (Saját 'tudósítónk jelentése.) Mussolini szenátusi beszédét a római politikai közvélemény rendkívül nagy Jelentőségűnek tartja már csak azért is, mert az angol állásponthoz való*csatkfleozést erőteljesen domborította ki és feltűnő hevességgel támadta a francia politikát s úgy tüntette föl a dolgot, mintha Főin cáré Olaszországot be- ugratta volna a Ruhr-manöverbe. A páris: kormány ugyanis a Ruhr-megszállás után arra kérte az olasz kormányt, hogy küldjön ki a jóvátétel! érdekeik véde nie céljából technikusokat és mérnököket a Ruhr-vidékre s amikor Musso mi ezt a kérést téliesítetté, a francia követ azzal a kiváns'ggal lépett föl, hogy az olasz mérnökök védőimére csapatokat adjon az olasz kormány. Élénken kom- mentá.ják Musso! ninek azt a kijelentését, hogy Németországot nem szabad elpusztítani s rendkívül érdekes volt, mikor a szenátus egyértelmű helyeslésbe tört ki Mussolini ama kijelentése nyomán, hogy Németországtól ti- zentét millió embert elvettek s ezek után békében kell őt hagyni. Az ellenzéki sajtó is meglepő határozottsággal helyesli Mussolini á.lásfogla'ását s a Popolo Romár.o, amely a leghevesebb el érzéki orgánum, kijelenti, hogy a beszéd urán Olaszország föllé tegezhetik, mert remény van arra, hogy Angliával és Amerikával együtt izolá hatja a francia infekció-fészket. Róma, november 19. A félhivatalos Mes- saggero a volt német trónörökös kiadatásának kérdésével kapcsolatosén s Mussolini szenátusi beszédének alkalmából kijelenti, hogy Olaszország ugyanoly álláspontot foglal el, mint Anglia. Franciaország és Németország e kérdésben meg vannak kötve, mert Franciaország a versaillesi szerződésre hivatkozik, amely a kiadatást követeli, Németország ellenben ezt nem teljesítheti, mert útlevelet állított ki a trónörökös számára. Arra kell tehát várni, hogy az olasz—angol álláspont érvényesüljön Parisban és a francia külügyi hivatalt mérsékeltebb magatartásra késztesse. Ebben a kérdésben általában a szövetségesek egyértelmű határozata nélkül I döntés nem történhet. Róma, november f9. Az ellenzéki „II j Montío‘* Mussolini szenátusi beszédével fog-: iaikozva azt írja, hogy az olasz közvélemény | a Ruhr-megszállás el en van, majd a leghatá-j rozotíabban kije enti, hogy Németország egységének fenyegetése egyértelmű Olaszország egységének fenyegetésével. — Több lap azt Jelenti, hogy Bülow volt német kancelár és '•ri római német követ útban van Róma felé, hogy ott megnyerje Olaszország jó’ndu- ’aíu sem'egességét arra az esetre, ha Stre- semann kénytelen lesz elhatározni magát arra, hogy Franciaország uj követeléseivé! szemben nyílt elíenái'ást tanúsítson. Véres összeütközés: Ilímenauban IHmenat!, november 19. (Wolff.) Szombaton egy főleg vidékről össze csődül t embereikből álló csoport megrohanta a törvény- széki fogházat és ki akarta szabadítani a foglyokat. A rendorcsapatok visszaverték a támadást. Egy bányamunkás elesett, kettő súlyosan megsebesült. Tizennégy foglyot sálkerült a támadóknak kiszabadítani ok. Megállapították, hogy a támadók főképpen E'l- gersburgba való munkások. Elgersburgba Riitíhswelbr-csapatok vonultak be. 4 síügpr Mzofltf gJjmdonDan clilcisi Mf Ólam ügyében ffsszehiv'ák a mentelmi bizottságot -— A bizottság ülésén Diáin is részi vesz — Lázadásra irányuló szövetkezéssel vádolják USamékat Budapest, november 19. (Budapesti szerkesztőségünk telefon- jelentése.) A Neue Zürcber Zeitung arról érte síül, hogy a magyar kölcsönt legkésőbb január havában folyósítják. A kölcsön kisebb részét Párlsban, nagyobbik részét pedig Londonban fogják ©'helyezni. A lap aprói rs értesül, hogy a jóvá'táteli bizottság a kiért hatszázötvenmillió arany- koronás kölcsön tulmagasnak találta. A jó- váételi bizottság véleménye szerint három- százhötvanmillilió aranykorona kölcsön is elegendő lesz ahhoz, hogy a magyar koronát stabilizálják és hogy az államháztartást rendbeihozzálk. Hír szer int a Londonban tartózkodó magyar kiküldöttek a kölcsönre egy nagyobb összegű előleget akarnak felvenni, hogy a koronát máris stabilizálhassák. George RenaM a kölcsönről A Budi pestem tartózkodó George Répáid francia szenátor ma délben fogadta a budapesti sajtó képviselőit és előttük a kölcsönről a következő nyilatkozatot tette: — Magyarország ma súlyos hyzetbeu van>, de Ausztria példája mutatja, ho/y még su'yosabb helyzetben lévő államok is • fölemelkedhetnek. Magyarországnak fő- erejét mezőgazdaságában látom és éppen ezért ezt kell először megsegítem. Magyarországnak meg keli kapnia a kölcsönt, hogy ennek folytán gazdaságilag éppen úgy rendbehozza magát, mint Ausztria. Szükségesnek tartom, hogy Magyar- országot minél előbb kölcsönhöz juttassák. A magyar bizottság megérkezett Londonba Kállay T'bor pénzügyminiszter, Schanűl! Károly földmive'ésügyi államtitkár és Khuen- Héderváry Sándor gróf követség: tanácsos tegnap este megérkeztek Londonba. Valkó Lajos kereskedelmi min'szter, Popovics Sándor, a Jegyintézet kormányzója és Teleszky, János volt pénzügyminiszter ma este érkéz- j nek meg. Korányi Frigyes báró párisi ma-j gyár követ megérkezését keddre várják. * Kiegészítik a nyomozást az Ulain-ügyben Az i gazság üg yminiszte r kunban Nagy Emil ígazságügyrninisztor elnökletével értekezlet volt, amelyen Váry Albert korona- ügyész és Sztrache főügyész, valamint Szá- szy Béla és Meszner ügyészek is részt vettek. Az értekezlet után az igazságügyminiszter újságírók eltt úgy nyilatkozott, hogy a m e gbesz é 1 ás ek ere dmé n yeképp en szükségesnek látta a nyomozást igen fontos irányokban kiegészíteni. Ez az uiabb rendelkezés azonban a mentelmi eljárásra nem lesz befolyással. Rakovszky beSügjyrmmszter vallomása A Reggel értesülése szerint a szombat esti miniszteri értekezlet névszerint mejelöí- te azokat a tanukat, akiket az ügyészségen még ki kel! hallgatni. Négy tanúról van szó. ezek a következők: Rakovszky Iván belügyminiszter, Pakots József nemzetgyűlési képviselő, Seibo! detektivfdügyelő és Vázsonyi János, Vázsonyi Vilmos fia. Az ügyészség vasárnap mind a négy tanút kihallgatta. Rakovszky Iván belügyminiszter az ügyészségen lemondotta, hogy Döhmel leien tkezetí nála és bizonyos dolgokat elárult, rrire ő fegyverbeszolgáltatásl parancsot adott ki melynek minden legális szervezet ©leget tett. Csupán a Szemere-kör tagjai vonakodtak ezer fegyvert beszolg -itatni. A belügyminisztérium a fegyvereket csak a legnagyobb fenyegetés után tudta visszakapni. Pakots József és Vázsonyi János Daliméi szerepének azt a részét ismerhették, amely az úgynevezett fekete listának Vázsonyi ellen irányuló részével áll kapcsolatban, Lázadásra való szövetkezéssel vádolják Ulamt Nagy Emil igazságügy miniszter elnök- lésével az igazságügynrnisztériumban nna délelőtt ismét értekezlet volt, amelyen a>: igazságügyminiszter megállapította, hogy a vádlottaknak a rögtömtélő bíróság elé való állítása nincsen eléggé megokolva. Ennek következtében a rendes bíróság hatáskörébe tartozik az ügy. , A miniszter utasította az ügyészsége;, hogy mihelyst a nemzetgyűlés mentelmi bizottsága fölfüggeszti Uiaiti Ferenc mentelmi jogát, nyomban terjessze be a vádiratot és szorgalmazza a föíárgyalás minél sürgősebben való megtartását. Utalni és társait az Ügyészség a büntetőtörvény- könyv 157. szakaszába ütköző lázadás bűncselekményére való szövetkezéssel vádolja. A büntetés, mivel csupán előkészület! cselekményről van szó, két évtől öt évig terjedhető áHamfcgház. összehivatta valamennyi nőjét a városnak és lelkesítő beszédére m’ndenek elhatározták: tűzhelyeiket hitvesi ágyukat és gyermekeik bölcsőiét az utolsó leheltükig rnegvédelmezik. Mint elszabadult, ádáz haragtól megtébcyödott, lobogó sörényű fúria robogott haza valamiennyi szelíd asszony és tüzes lélekkel kapkodlak ölő szerszámaik után . . . Burghaíden Hedwig pedig kiadta a jelszót: — Minden nő, aki csak mozdulni tud, vegyen magához fegyvert és aztán föl a Lindenhof bástyáira! Ez a Lindenhof egy hír téten magasba szökkenő domb lapos csúcsa a város kellő közepében, a tóból kifolyó Lérnmat folyó' bajpartján. Ősi és kacér maradványa az egykori római Turicmn nevű k asz teli umnak. Széles bástyátok szal agozza körül a hatalmas, fás térséget, ahonnan szédületes mélységbe esik a pillantás, ö'nyi széles bástyák tneredeznek itt a mélységben kavargó folyó fölött és a friss, étes levegőben titokzatos dallamokat ver ki a kóbor szellő a merengve a'ldogáló hársfák gályáin, mintha édes dalok kacagnának egy finom hangszer zengő húrjairól . . . Erre a merészen kiszögellő, zord bástyasétányra gyülekeztek össze az asszonyok, Burghaíden Hedwig férfias szlvü női vitézei. Páncélt, lovagcsizmát, vaskezíyü- ket, sisakot öveztek magukra, párnás asszo- nyi kacsóik pedig Irdeg és komor vasakat szorongattak: öles kardok csengő pengéit, bosszuesövü mordályokat, nehéz pajzsokat, ijja.kaí és csákányokat. A súlyos páncé1- i emezek komoran borultak rá a píhegő, puha asszony! mélák re és irigyen és kárörveude- zően lapították le az élet duzzadó, meleg, illatos és telt forrásait. A szöszke és barna varkocsu női fejekben elszántan csilllámlott meg a nefelejtsek színeit kápráztató helvét szempár, amelyeknek színét a kövér azúrral lemosolygó égbolt is megirigyelhette volna, ha közelebbről látja. Tudták jól a zürichi asszonyok, hogy nehéz munkába ártották bele magukat, amelyből csak egy menekülés lehet: vagy a hősi ha'ál a tűzhely védelmében, vagy a csúfos íegyőzetés és ennek következményeképpen a szolgaság, tehát megint csak a halál! Csak holttesteiken át — fogadkoztak — engedik be az ellenséget a szeretve szeretett drága falak közé, ame'yekért. már meghaltak az apák és a fiák és most nem kevesebb elszántsággal meghalni készültek az assza-1 nyaiik is. Elkeseredetten és komoly borúval! markolódtak össze a kicsiny női öklök és míg a Burgh; Ad en- dandár tagjainak cserepes ajkain láz lüktetett, a szivük mélyén zakatolva riadozott vaaimi szent dobogás. Vakmerőén és gyíMiÖii-ettel néztek le a völgybe és a bíboros lángcsóvákka! dobálózó nap melegen megcsi lám-ó fénybe szőtte .a vasaktól suly-os női fejekét. A csatazaj és a nők fegyveres készülődése természetesen nem történhetett meg holmi buzdító beszédek és zJajlás, fegyver- zörgés nélkül. Dünnyögö lárma zendü.t föl és széles folyamban úszott bele a levegőbe és mint testetlen rém vigyorgott szembe az ellenséges táborral. Azok a tó partján tábort vertek éppen; a páston te epedtek le, ahol zöld selyem-palásttal szo'gál a puha fü- tenger. A Lindenhof komor bástyáiról feléjük áradó zsongás és fegyverlárma úgy furák o dót t közéjük, mint a keskeny hajót est a sustorgó habtarajok közé. De a készülődés nemcsak elhal átszőtt hozzájuk, hanem el is látszott. Látta azt Albert herceg is és nagyokat gondolkozott fölötte. Látta, hogy komoly ellentállés készül és látta, hogy a Lindenhof szédiíöen magas és becsületesen jókarban tünfott bástyáival szemben csak annyit érne a nyíltan, szemtől-szembe intézett harc, minit az izmaelitának a rózsafüzér, a macskának a tükör, a tyúknak a szemüveg . . . Sietve gyülekeztette hát a büszke lovag- hadat és sürgősen eltakarodott Zürich keményen elejbefeszülö bástyái, tornyai és sísakkal övezett kontyosai elől. Az asszonyok kezdtek már fö.ujjongani, hogy vér nélkül, fáradság nélkül rájuk teleped :tt a diadal verőfánye. Burghaíden Hedwig, aki a ágin nem közelebbről is ismerte már az osztrák lelket, komoly maradt. Gya- nakodássál telt el Albert hadának vissza- voíDuiásáva! szemben és leintette a gyöngébbeket, akik a veszély e párolgásával elpárologni érezték a lelkesedésüket és a bátorságukat is és már hánytak volna le magukról páncélt, kardot, pajzsot, sisakot, mindent. Csodálatos ielkiereiét átöm'esztette Burghaíden Hedvig a kételkedők és a gyöngék leikébe és sikerült Is megóvnia az asz- szonytábort a teljes szétszéledéstől. És jól gyanított Burghaíden Hedwig! Ahogy szürkére fakult meg a messzi kékség sápadó homálya, a Limámat kéklő vizszailag- ja által öntözött bársonyos' mezők meg iöl- itták a nnp bíboros korongjának élénk fénytobzódását és ti'láis fé nyesik ok sorakoztak fő! az alkonyati színekben pompázó égperemre. hogy egy-kettőre helyet adjanak a zsongó homályosságnak, míajd pedig a csíllagtalan, kormos sötétségnek: bekövetkezett az, amitő1! az erősleik ü asszony vezér tartott. Vis-z- szaiött az ellenség. A vastag feketeség mindent eltakaró, mindent elnyelő takarója alatt visszaóvakodott az osztrák herceg ser ege. A tó nyugta ti csücskénél, a Limmat kiszakadásánál, a mai Bauschánzl'i nevű kis szigetnél, ahol a Lindenhof bástyáihoz Iánk ásta n fut föl a domboldal, kísérelték meg az orvtámadást» És a sötét éjszakában’ az asszonykatonák egy nagyot sóhajtottak, az Isten trónusa elé helyezték a sorsukat és aztán kemény izmokkal húzták ki a szisszenve elöbnvő sima kardpengét . . . Albert herceg fényes lovagíhadia rövid, küzdelem után fejvesztetten menekült lefelé a Lindenhofról. Kísértetiesen hallatszott utánuk a megszabdalt fejti sebesült társaik ije- delmes jajgatása és az üldöző asszonyok vijjogó kiáltozása. A szivükre örök gyász ült rá és hajnalban, amikor a frissen kelő nap széles aranyos korongja szikrázó tüz- rózsákat ejtett az ébredező tóra és a folyóra: messzi-messzi járt már az osztrák herceg vert serege. Csak a halottak és sebesültek tátongó sebei bizonykodtak, hogy Burg- halden Hedwig és dandára nemcsak a föző- kanálboz és a varrótűhöz értett . . . . . . Egy monumentális festményen láttám a zürichi asszony katonák e nagy tettének legjellegzetesebb jelenetét: azt a pillanatot, amikor a Lindenhof komor bástyafokán elszántan és áííig fölfegyverkezeíten várják az ellenség támadását. Félelmetesein fösfcenek a szelíd .asszonykák a zörgő páncélokban, fejükön a több ok rét ás, rostélyos sisakkal, Öles karddal az ölelésre, fonódásra. termett puhahusu asszonyi kezükben . . - És az ember, a mai kor elpuhuit, megalkuvó embere önkéntelenül is kicsinyt megdöbbenve, kicsinyt csudálkozva. de hatalmas tiszte- ’ettel tekint végig talpig vas pikkelyekbe szőri to-t-t . nemes asszony] alakjukon . . . így védték meg akkor a nők a tűzhelyet, a szülőházat, a gyermeki bölcsőt és a hitvesi ágyasházat . . . Tanuljatok tőlük, napjaink asszonyai! . . . 1292-t írtak akkor . . .
