Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)

1923-11-18 / 262. (415.) szám

8 Vasárnap, november Í8. sz in-szkot egyetlen zsupává alakítják át, az­zal a nép érdekét egyáltalán nem szolgálják mert a távoleső közigazgatási központok fel­keresése igen sok pénzt és időt fog felemész­teni. Ruszinszkó nyugati határainak minél sürgősebb rendezése pedig Ruszmszkónak nyűit sebe, mivel e beosztás Üngvárt legértéke­sebb vidékétől szakítja el, am$ly földrajzi fekvése miatt is csak Ungvárhoz tartozhatik. Az uj kormányzó tehát, ha majd elfog­lalja díszes hivatalát, a legnehezebb köz- igazgatási és politikai problémákkal találja magái szemben. Nagyon félünk tőle, hogy meg fog ismétlődni az. ami a Zsatkovics kor­mányzósága idején történt, azaz a rendszer megmarad, csupán a személyekben történik változás. Prága ugyanis még nem okúit eléggé! Az antant most éli leglrliiüisail éráit Poincaré válasza BaSáwinnak — Az angol trőabeszéd — Franciaország külön akcióval fenyegetőzik Prága, november 17. Baldwin csütörtöki alsóházi beszédét Andglia védővámpolitikájáról Poincarénak címezte. Baldwmnak a diplomata nyelv hű­vös mezébe öl töző tetett szakszerű fejtegeté­sei kétségtelen világossággal adták Poincaré tudtára, hogy Anglia a védővám szankcióját lépteti életbe a külfölddel — értsd Francia- országgal — szemben, ha ne in respektálja Anglia éJetérdekeit s tovább űzi imperialista politikáját. Poincaré siet tegnapi beszédében válaszolni a Downing Stréeten elhangzott fe­nyegetésre és megszokott jogászi rabuliszíi- kájáva! kápráztatta e! a francia kamarái, melynek középpontjában ismét a Versailles! békeszerződés sérthetetlenségéről alkotott tétéi, a Poiarvé-polifika sark viliaga állott Volt azonban egy rész-e Baldwin fejte­getéseinek, melyre Poincárénak nyílt választ kellett adnia. Ez a szakértői konferencia kérdése volt. Poincaré meglepő nyíltsággal jelentette ki. hogy Franciaország nem fo­gadhatta el Amerika és Anglia javaslatait a szakértői konferencia illetékességére il’etően hatáskörére nézve, mert azeseíben a konfe­rencia egész biztosan leszállította volna a német adósságokat Franciaország pedig semmi esetre sem egv-ezhet bele Németor­szággal szemben fen álló követelésetek leszál­lításába, míg a szövetségközi adósságok kérdése nincsen rendezve. Ezért követelte azt, hogy a német fizetőképességet csak hét évre állapítsák meg. A Poincaré beszédéből ismét csak azt látjuk, hogy bár Poincaré be­vallja, hogy szemben találja magával az egész világ közvéleményét, rendíthetetlen'"! kitart eddigi politikája mellett. Pedig nemcsak a Baldwin-beszéd, (hanem az angol királynak tegnapi trónbeszéde is komoly intelem Polfl- carénak, ha súlyt helyezne Anglia és Fran­ciaország barátságára. Az angol király sze­rencsétlenségnek tartja, hogy a francia kor­mány meghiúsította a szakértői konferenciát melynek munkája a jóvátétel! probléma meg­oldásához vezetett volna, mely nélkül Eirő- Pa katasztrofális gazdasági viszonyai meg nem javulhatnak, amely oka az angliai óriási m unk a né lk ül iségnek i s. A jóvátétel! kérdés mellett a trónörökös visszatérésének és a szövetségközi katonai ellenőrzésnek kérdése az, m-ely elmélyíti a francia éls angol kormány közötti szakadékot. Tagadhatatlan, hogy mindkét részről kísér­leteket tesznek az ellentétek egyensúlyozá­sára. Erre vall a legutóbbi Reuter-ügynök ség jelentése is, mely szerint az ellentétek nem teljesen áthidialhatatlanok. Az bizonyos, hogy Anglia semmiféle szankcióba, különösen pedig a megszállás kiterjesztésébe nem megy be­le, bár elismeri, hogy mindkét ügy megköve­teli, hogy a szövetségesek a német kormány­nál tiltakozzanak. Nem szabad azonban a trónörökösből mártírt csinálni — mondja az angol álláspont — s ezáltal befolyását a ré­met tömegekre megnövelni és nem szabad semmilyen oly elsietett akciót kezdeni, mely növelné a németországi káoszt. Mai jeler.téseurk a kővetkezők: Páris, november 17. (Havas.) A Matln nagy fontosságot tulajdonit a Prágából és Var­sóból érkezett ama híreknek, melyek a né­met trónörökös visszaérkezésére vonatkoz­nak s megalapítja, hogy a Németországgal szomszédos, fe’szabadjtott országoknak 5o- guk van szavukat hal’attil, ha a német táma­dó po’iíikának újraéledését látják. Cseh­szlovákja és Lengyelország közvéleménye — Írja a francia lap — aggodalommal szem­léli a Ho^etizollerek visszatérését és a szö­vetség-köz,! katona} e’fenörzés meghiúsítását. London, november 17. A laook nyugta­lanító ;e!enféseket hoznak a nagyköveti kon­ferencia tárgya’ásairől melyeken most din eT az antant sorsa. Az antant a legsúlyosabb krí­zisét éli. Anglia és Franciaország homlok- egyenest el’enkező állásponton vannak a ttónörökös kérdésben és a ka'ona! ellenőr­zés kérdésében. Páris, november 17. A Maiin úgy érte­sül, hogy Poincaré miniszterelnök azt a ké­rést intézte a nagyköveti konferenciához, hogy legkésőbb ma esfg üliön össze. Páris. november 17. A Reuter-ügynökség kommünikéjével szemben megállapítható, hogy Anglia és Franciaország között válto­zatlanul éles az ellentét. Erre a körülményre vezethető vissza a nagyköved konferencia ídésénck hófőre va’ó elhalasztása. Francia- ország azt akarja, hogy ArHia hétfőig dönt­sön, vájjon részt vesz-e a Franciaország ál­tal javasolt közös akcióba i Németország el­len. Ha Anglia a részivételt megtagadja, ak­kor Franciaország egyedül intéz energikus jegyzéket Németországhoz. Hamburg kato­nai megszállásának tervét elejtették, ezzel szemben a francia kormánynak az a szándé­ka, hogy újabb gazdasági kényszerintézke­déseket léptessen életbe a megszállott terü­leteken. A német kormánynak be fogják je­lenteni, hogy a megszállott területeket a jó­vátétel teljes megfizetése esetén sem ürítik ki mindaddig, amíg a birodalom folytatja jo­gosulatlan fegyverkezését. A jegyzék ki fog­ja jelenteni, hogy Barmennel és Elberfeid-.’e: együtt újabb száz négyzetmértföld területet fognak „megszállani, két uiabb vasútvonallal együtt. Washkigon, november 16. A Reuter- ügynökség jeleníti: Coociidge elnök vélemé­nye szerint az amerikai közvélemény szim­pátiával kiséri az antanthatalmaiknak a Hő­be nzollem-monarchia visszaállításának meg- gátiását célzó törekvéseit, bár az amerikai kormány maga, tekintettel tradícióira, e kér­désben mit sem tehet. Petrásek cikkéinek visszhang!a Prága, november 17. Petrásek Ágostonnak, a keresztényszo­ciális párt szlovák osztálya elnökének a P. M. H. pénteki számlában megjelent cikke, amelyben népszavazást ajánl Szlovenszkó autonómiájáról, élénk feltűnést keltett politi­kai körökben. A miniszterelnökhöz közel álló Venkov már is válaszol Petrásek cik­kére és azt írja, hogy az általa ajánlott nép­szavazás eredménye ugyan nem kétséges. A lap szerint Petrásek Szlovenszkónak miméi nagyobb „elhajlását44 akarja elérni Prágától. Elhalasztották a görög választásokat Athén, november 17. Lapjelentések sze­rint a választásokat két héttel elhalasztották. A kormány beleegyezett a választások előtti referendumba. Véres kommunista harc a bolgár katonákkal Szóda, november 17. Az anarchista kommu­nisták tegnap tiz órakor este titkos gyűlést tar­tottak Kazanlikban, Mikor éjjel a gyűlésről haza­felé tartottak, a tnilicia egy őrségével találkoztak. A kommunisták revolverekkel megtámadták a ka­tonákat s kettőt közölök lelőttek, egyet életve­szélyesen megsebesítettek. A harmadik katona kórházba szállítás közben meghalt. A gyilkosok elmenekültek. A rendőrség Kazanlikban és Plovdi- vóban körülbelül húsz kommunistát tartóztatott le, kik ellen felmerült a bünrészesség gyanúja. Rövid táviratok:. A török kormány elhatározta, hogy a Ban- que d‘Athenet véglegesen bezárja. Vilma holland királynő Koolent, a katolikusok vezetőjét és a második kamara elnökét bízta meg az uj kabinet megalakításával. Az angol alsóházat a választások után, 1924 január 8-ára fogják egybehívni. — (Srobár karácsony előtt tér haza.) Srobár a Venkovhoz irt levelében többi között bejelenti, hogy még karácsony előtt visszatér Amerikából. I ...........W...—in ...........MII! I .............I IHM MII ■ A miniszterelnök kibújik a felelősség alól Prága, november 17. Említettük, hogy a képviselőim költ­ségvetési bizottságának azon az ülésén, ame­lyen a miniszterelnökség költségvetésével foglalkoztak, Svehla miniszter elnök sértő ki­jelentést tett a# ellenzékről Azt mondotta ugyanis, hogy azok. akik nem akarnak részt- v-enni a kormányban „gyávák és tudatla­nok44. Mivel ez a sértő kitétel csak az ellen­zékre vonatkozhatott, a bizottság ellenzéki tagjai elégtételt követeltek Svehlától, aki kezdetben nem mutatkozott, később azonban a Ceské Slovo szerint úgy nyilatkozott, hogy ezt a németországi szociáldemokratákra ér­tette, akik nem akarnak résztvenni a kor­mányban. A miniszterelnöknek ez a mentege­tőzése tenné szeresen csak kibúvó, mert be­szédében a németországi viszonyokkal egy­általában nem foglalkozott, de különben is alig hihető el, hogy Németország belső viszo­nyaiba akart volna beavatkozni. Kaminszky a kormányzóváltozásról Ungvár, november 17. (Ruszinszkóí szerkesztőségünktől.) Ami­kor Ungváron elterjedt a híre annak, hogy Beszkid Antal dr. eperjesi ügyvéd, volt ma­gyar országgyűlési képviselő lesz Ruszin- szkó kormányzója, a hír az egész várost fel­villanyozta. A kormányzó kinevezésének hal­latára Kaminszky József dr., a kárpátoro-sz fölcümives köztársasági párt titkára, aki ép­pen Prágába akart utazni, ez utazását elha­lasztotta. Az uj kormányzó kinevezésével kapcsolatban a párttitkár lapunk rnszmszkói szerkesztője előtt a következőképpen nyilat­kozott: —- Beszkid Antal dr., akj körülbelül hat­van éves, földbirtokos és ügyvéd, Rnszin- szkónak tényleges kormányzója lesz. Arra a kérdésre, hogy mi az álláspontja a nagyzsuparendszerről, Kaminszky kijelen­tette. hogy maga is annak a híve, hogy egész Ruszinszkó egyetlen nagyzsupa legyen. Példaképpen felhozta a yrxugati államokat, ahol sokkal nagyobb közigazgatási területek vannak. Szerinte Ruszmszkóban a járások számát is apasztani kell. de ezeket a járá­sokat nagyobb önkormányzattal kell ellátni. Zsupanátus elegendő egy, mert hiszen az úgyis csak í:'..bóvliéi fórum, mely után a gubemi uin köve tkezik. Arra a kérdésre, Iiogv Ruszinszkó nyu­gati határainak ügye miként és mikor fog rendezés alá kerülni. Kaminszky azt felette, hogy azt majd a prágai törvényhozás illetve a ruszmszkói szojm fogja a szlovákokkal va­ló közös megegyezés utján elrendezni. E nyilatkozatokból élénken kiviláglik, •hogy mennyire eltért a kárpátaljai föl dm Íves köztársasági párt attól a programtól, amely­nek alapján korábban a Kaminszky-párt éve­ken át ellenzéki politikát csinált. Ha Ru­Tárcarovatunk: Kedd: P é c h y-H o r v á t h Rezső: Asszonykato- nák. Szerda: Nyáry Andor: A dohány. Csütörtök: Gergely Sándor: Majd holnap. I. Péntek: Jakab Géza: Este a tetőn (Vers.) Gergely Sándor: Majd holnap. II. Szombat: Kainmer Jenő: A viharok művészete. Vasárnap: Bányai Koméi: Kövek. (Vers.) Csermely Gyula: Pars pro toto. Porladó ember Nem kósza hír mondta emígyen. régi törvény, hogy így esett: porladó ember nézi, küldi, simogatja a szíveket. Hidd el, hogy ö ragyog a holdban, ‘isit, mormol a réti patak: ha közel ér, felém párázik, úgy érzem, belőle fakadt. Reggel nyári rák alatt mentem, gyümölcsök ajka nyíl, nevet: ö ért fiatal búzás nyárba, télen ezüst testünk felett. Mindig a vér szép muzsikája, vagy védő erős köntösünk, kezének Intő, hűvös uiián iordul agyunk, álmunk, delünk. Síkságon, dombon, hegyek ormán vígan, vagy búsan ballagok: kőben karjának büszke képe * múlandó sírja a homok. héja Géza. Bosszút áll az erdő — A. Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Lőrinczy György Eszem ágába se jutott volna, hogy ki­mozduljak nyájas kis villánkból s a fenyő­parkból, mely beárnyékolta. Pihentem. Es a pihenés jól esett. Körös$5rüÍ a nyugalom derűs és békés képe mosolygott rám, és szegény lázongó idegeim, ámíket úgy föl­zaklattak a rajtam elkövetett alávaló gazsá­gokkal, igazán lecsillapodtak. Még abban is megnyugodtam, hogy mindig a zsivány győz. Napsugár ébresztett és csillagfény ál- tatgatott. Kósza szellő tékozolva, ingyen hordta a helyembe a parfümöt, milMófélc virág illatát: az erdő mámorából össze­kevert dús drogériát. Szinte azt éreztem, hogy a Bükk csodálatos völgyeiben nem le­vegő van, hanem életelixir. Ha iélekzetet vészén az ember, a halhatatlanságot szívja magába* Milyen jő, hogy a szeretetreméltó irótársak nem tudják! Nekik jó tudniillik. Megpukkadnának. Bizalmas magányban a világrenddel, megtanulja itt az ember a tudományok tu­dományát: az igazságot. Hogy milyen hiábavaló minden dicsőség, ami az embe­rektől származik. Mert csak egy van, ami örökszép: a tisztaság. A tiszta levegő, a tiszta napsugár, a tiszta forrásvíz. Es mind­ezek édes gyermeke: a tiszta gondolat. Nem az Írásban van az alkotás igazi gyönyöre. Az írásban már ott lappang, bujkál vagy settenkedik Lucifer számító álnoksága. Tet­szeni, megejtem, hódítani akarja a lelket... De azok a villámok, amik átcikáznak az agyvelőn, ezen a fürge és megtöltheteflcn j áram gyűjtőn! Ami mindem’ megfejt vágyj megért és maga mégis örökké titok marad, még magamagának is. Azok tiszták. Angya­lok gyújtják és röpítik közvetetlemil a lé- lekbe. Még s-enkivel se találkoztak. Azonban az egyik reggelen mindez úgy eltűnt, mintha csak álmodtam, vagy a föld nyelte volna el. A mindenen átragyogó derűt sehotse láttam. A nap bujkált. A vi­rágillatnak se híre, se hamva. A szűz leve­gőt kiszorítva a helyéből, nenéz, lusta és kövér porfelhő terpeszkedik és mindent el­borít szanaszét. A iélekzet elfúl A lombok fáradtan aláh anyatlanak, amint a szürke és könyörtelen lidérc gorombán rájok ülepedik. Mi történt itt? Boszorkányok jártak itt az éjszaka? Akik kicserélték a világot? Alighanem. A park alatt, a patak part­ján, az erdő és a hegy tövében elkanyargó utón fával megrakva szekerek döcögnek el. Tiz szekér, húsz szekér, száz szekér, sorba, egymásután. Valamennyien csöndesen és rendben ott feküsznek az erdő hullái: a le­döntött daliák, a szép sudár biikkök. Milyen szelíd, milyen néma hasábok! Ez a boszor- kányfölvonulás, úgy látszik, nem is ér véget mindaddig, inig az erdőt végképpen el nem hordják. Az utón, amerre elhúzódnak, fölleg- gé verik a mészköves port. Az száll, vagyis mászik és mindenen elterül. A fákon, a vil­lákon, a patakparti nefelejtsbokrokon. A por tolakodó, mint minden Senki. Mindenüvé be­furakodik. akár tetszik, akár nem. Sőt da­cára annak, hogy nem tetszik. Csak az ara­nyért kell a föld alá menni, küzdeni és dol­gozni. A por utánad kuncsorog. Vége az illatnak, a csöndnek, az élet- italnak! Meneküljön, aki tud! Be, az erdőbe! * i Különös találkozás volt ez, mikor újra szembekerültem az erdővel. Az ember néha, hosszú idők múltán találkozik a régi ellen­ségével és egyszerre azt érzi, hogy az az ellenség tulajdonképpen jó barát. Már évek óta nem vadásztam s az emlékemben min­dig annak a kötekedő erdőnek a képe élt, amelyiknek csalítja, bozótja minduntalan beleakad a puskaszijjamba, mintha vissza­rángatna a vadüldözésből: ne menj tovább! Ne bántsd! Vagy az, mikor a zúzmara fa­gyos körmei között összegémberedik, mint­ha a bekecsébe és a kucsmája alá bújna. Begombolkozik, nehogy bizalmas titkait el­árulja. Nekem, az ellenségnek. Néha jajszó borzong át rajta; a fegyverdörrenés után megrezzen a rémülettől, mintha a golyó Őt érte volna. Vagy didereg: juj, be fázom! Szép volt az erdő akkor is. Az ellenség is szép, ha igazi. És ha — nemes. De milyen másképpen néz most re ám.! Hogy mosolyog! Milyen szelíden susog! Mintha csak áhitatosan imádkoznék. Vagy szerelmet vallana, ami mindegy. Az Isten lakik itt, a iák lelkében. A szegény Ember! Milyen nevetségesen kicsiny a maga fontos­kodó komolyságával, ezek között a mosoly­gó óriások között! Hogy elfelejti a gőgjét, amivel fölényét Önhitten fitogtatja! A szép sudár fák nem hencegnek és nem locsog­nak; ők élnek. Csöndben és figyelmesen hallgatják a koncertet, amit művészei tarta­nak. Egyszer a patak mesél, a fák hallgat­nak. Máskor a fák mesélnek, sőt dalolnak és a patak hallgatja. A virágok és a lepkék kacérkodnak. A kiváncsi madarak és a fé­lénk vagy óvatos vadak leskelődnek. Cifra bogarak és csigák kényelmesen barangol­nak szanaszét. Hányféle élet! Hányféle cél!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom