Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)
1923-11-18 / 262. (415.) szám
jJ/tA,/ Jc&pv ,, 3 • .... ..........■év folyam 262. (415.) szám ^ Prága, vasárnap, 1923 november 18 Ik&IftRjfÍRTAP SÍI ^0^ '$S0' <5jfe ^SiP g0B8Eimnnmmig>g»[j^^&8^ ^UJreönyeimi Hírlap, Praha. Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR ér. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. Spiritusz rektor (g.) Prága, november 17. A közgazdasági és politikai közvélemény már hosszabb idő óta tudja azt, hogy a csehszlovákiai szeszgazdálkodás körül az üzleti realitást fölrúgó állapotok uralkodnak s hogy a szesznek a termelőktől való átvételére s a forgalmazására hivatott társaság oly manipulációkat végez, amelyekre a panama közismert fogalma nyugodt lelkiismerettel applikálható s amelyek károsak a termelők érdekeire éppúgy, mint a fogyasztókéra s amelyeket a politikai érdek, jobban mondva a politikai életet hcgemónizá'ló pártérdek köpönyege takar. Ezekről a manipulációkról kíméletlenül lerántotta a leplet Rerries cseh-szlovák szociáldemokrata képviselő a költségvetési bizottság tegnapi ülésén s beszédes számadatokkal világított rá arra a dzsungelra, amelyet nálunk szeszértékesitő társaságnak neveznek s amely társaságban a cseh agráriusok és a nemzeti demokraták játszák a főszerepet. A leleplezések pikantériája, a politikai életbe dobott szenzáció kíuja a számadatokon kívül abban koncentrálódott, hogy Pra- sek, a szenátus elnöke, aki egyúttal elnöke a mezőgazdasági szeszgyárak szövetkezetének is, egy tízmilliós rendelkezési alap fölött diszponál, amely alapot a $Zt?szpémtókbő| létesítettek s amelyet propaganda tulokra használnak föl, értve ez alatt azt, hogy'ebből folyósítják azokat az összegekét, amelyekkel a megvesztegetések folynak. Ez a szenzáció még a politikai morálnak mai s alaposan lefokozott mértéke mellett is kinos és a közállapotokra nézve jellegzetes. Nemcsak az a körülmény? emeli ki Remes képviselő leleplezéseit a politikai élet sabló- nos világából, hogy a koalíció egyik frakciójának képviselője intézett támadást a koalíció két másik pártjának égisze alatt megbúvó intézmény ellen, de az a tény is, hogy napvilágra került egy oly eset. amelyet a pénzügyminiszter erőtlen és a határozottság tekintetében vacilláló fölszólalása sem tudott megcáfolni s hogy világosan áll a politikai közvélemény előtt a mai kormányzati rendszernek egy tipikus vadhajtása. Már önmagában véve az, hogy a szenátus elnöke egyúttal egy az állammal szoros nexusban álló társaságnak, egy ipari üzeniág trösztjének elnöke, erősen kifogásolható eset, amely nem mondható mindennaposnak a politikai funkcionáriusokra nézve fölállított in- taktság és összeférhetetlenség szemüvegén nézve. De hogy ez a dupla elnök oly pénzalap fölött is rendelkezik, amelynek kimondott célja a korrupció, a megvesztegetés, a baksisosztogatás, a társaság érdekében mozgó gépezet kerekeinek sima lendítését biztosító lekenés, ez már annyira kiáltó jelenség, hogy ezzel szemben a normális összeférhetetlenségi kritériumot már mérlegbe sem lehet vetni. Ez már nem egy embernek a privát ügye és szennyese, ez már egy erősen iníiciált politikai rendszerből kiütköző kórtünet, amelyből szomorú következtetéseket lehet levonni a politikai élet morális légkörére vonatkozóan. Ezek a következtetések egy utón haladnak azokkal a meggondolásokkal, amiket eddig, mint szlovenszkói jelenségeket regisztráltunk, amelyek bozzáfüződtek Micsura táblai elnöknek bankelnökségékez s azokhoz a gyakran jelentkező esetekhez, amiknél magas állású és felelősségű közhivatalnokokról derült ki, hogy a hivatali megközelíthetetlenség szféráját áttörték azzal, hogy közkereseti intézményeknél vállaltak és viselnek magánkereseti tisztségeket. Ez az eset, amiről most kell a napi életet vesszőző krónikában megemlékeznünk, csak kiemelkedő mozzanata annak a rendszerré vált és a kormányzati politika védőszárnyai alatt éldegélő szokásnak s markáns tünete annak a nyavalyának, amelyben vergődik és szenved a politikai közélet s amelyben a hamar szerzett stallumokkal együtt megjött mohó étvágy játsza a iőszerepet. Hogy ezzel a rendszerrel szemben mi az álláspontja a demokratikus politika érdekében küzdő ellenzéknek, erre a kérdésre az emberi morál természetes judiciutna adja meg a feleletet. Ez a judicium, amelyet az emberek többségének sikerült átmentenie arra a túlsó partra, aimely?et a. háború piszkosan hullámzó folyója mosott és a béke nem tiszta hullámai mosnak, nem nyilvánul meg j hangos és viharos fölháborodásban, mert hí- J szén a megszokottság bizonyos lehiggadást és a szenvedély letompitását hozza magával, de annak csöndes meggyőződését acélozza meg, hogy azzal a politikával szemben, mely az állam egyik törvényhozó testületének élére állított rektor magnifikuszának megengedi a spirituszpanamákkal és a korrupciós alapokkal való manipulálást, a küzdelem nemcsak a politikai elvekből, de a morális érzésből fakadó kötelesség is. Mussolini nagy beszédet mondott az európai politika kérdéséről és az olasz külső politikáról Róma, november 17. Mussolini miniszterelnök a szenátus tegnapi ülésén válaszolt a külpolitikai helyzettel kapcsolatos kérdésekre s beszédének elején a Stefáni-ügynökség jelentése szerint utalt arra, hogy a jóvátétel! kérdés megoldása ügyében tartott londoni konferencián javaslatot tett s meg van győződve arról, hogy tervezete ima is a legalkalmasabb megoldás a jóvátétel! problémára nézve. A Ruhr-megszállás ügye A Ruhrmegszálferól szólva kiil-eiecifette, thogy Olaszország mérnköknek liküldé r-iv-eb' részt vett a polgári és gazdasági akcióban,'de semrnleset.re sem vett részt a politikai és katonai akcióban. Olaszország nem hívta vissza- a mérnököket, mert ezzel az eljárással semmit sem változtatott volna a francia rendszabályokon, de szétrombolta volna az . antantnak amúgy is kétséges egységét és Németország passzív ellenállását élesztette volna. Azt akarja talán valaki, hogy Olaszország elszakadjon Franciaországtól s hogy véglegesen eltávolodjék háborús sző véts égéséitől, ■hogy bizonyos mértékben kezdeményezést tegyen a Versailles,i béke feloldására nézve s hogy ezért a felelősséget magára vállalja? — kérdezte Mussolini. — Egy ilyen politika Olaszország borzasztó izoláltságát jelentené. Csak arra keli figyelemmel lenni, hogy mint igyekezett és amint lehet, most is igyekszik Anglia meg akadályozni azt, hogy Franciaországgal szakításra kerüljön a sor s akkor meg fogjuk érteni, hogy Olaszországnak legalább is oly elővigyázatosnak kell lennie, mint Angliának. (Tetszés.) Tiszta őrület lenne, ha Olaszország egy szép gesztussal lemondana követeléseiről, mikor szövetségesei eddig egyetlen Urát sem engedték el. neki. A nemzeti kormány arra törekedett, hegy Bo-mar Law javaslata alapján bizalmas olasz- angol egyetértés alakuljon ki s el fog- következni az a nap, amikor erről precíz bizonyítékokat szolgáltathat. Nem lehet a német nemzetet megsemmisítem A nagyköveti konferencia tegnap és ma a katonai ellenőrzés ügyével és a trónörökös visszatérésének kérdésével foglalkozott. Ezekben a kérdésekben is egyetért Olaszország Angliával. Szükségesnek látja különösen hangsúlyozni, hogy az olasz kormány nem járulhat hozzá ahhoz, hogy újabb német területe- I két megszálljanak. (Élénk tetszés.) Nem j lehet és nem szabad arra gondolni, hogy a német nemzetet megsemmisítsék, mert lehet, hogy az már holnap feloldhatatlan alkotó része lesz az európai civilizációnak. Az olasz politika irányelvei Az olasz politika irányelvei a következők : A német adósságnak méltányos összegre való leszállítása és ennek következményeként hasonló arányban a szővetségközS adósságok redukciója; egy elegendően hosszú moratórium engedélyezése Németország számára a természetbeni szállítások kizárásával; a zálogok és garanciák biztosítása — a német kormány hajlandó ezket megadni —, továbbá a zálogok és garanciák megadása után a Ruibrvidék kiürítése, Németország belső ügyeibe való intervenciótól tartózkodás, kivéve a politikai és morális támogatását annak a kormánynak, amely a német bi-1 rodalomban ismét helyreáiiitiía a rendet és Németországot a pénzügyi újraépítés útjára viszi és végül a fsríiiefi jelleg tekintetében . semmi változás. Korié kérdése Ezután Korfu - megszállásának ügyéről szólott s- kijelentette, hogy ezzel Olaszország miegvédeknezte azt a balkáni presztízsét, amely azzal, hogy az olaszok Valónáróí lemondtak, jóformán a semmire ■ sülyedt. Olaszország-megnyerte a genfi csatát s a párisi nagyköveti konferencia hozzájárult az olasz követeléshez. A népszüvetség angol-francia duett Ezután a népszövetség szervezetének problémájáról szólott s kijelentette, hogy a népszövetség francia—angol duetté fejlődött. Olaszország nem kiván a népszö vetségből kilépni, de nem maradhat annak továbbra is tagja, ha oly kevéssé fogják becsiünk amint azt a jelenben teszik. Drammond népszövetségi vezértitkár előtt hangoztatta annak szükségességét, hogy meg kell teremteni a népszövetséget alkotó három nemzetnek abszolút egyenjogúságát. Fiume, a kinos örükség • A fiumei kérdésre nézve kijelentette, hogy ez az előbbi külpolitikának egyik legkínosabb öröksége. Önök tudják. — mondotta— hogy én a szenátus és a kamara elé terjesztettem ratifikálás végett a santa-m arglhie- ritai egyezményt. Fiume a megoldhatatlan kérdések közé tartozik. Jugoszláviának méltányos és humánus és mindkét nemzet érdekeit figyelembevevő megoldást javasoltam s remélem, hogy ennek alapján rövidesen megegyezés jön létre. Hozzáfűzte, hogy Olaszországnak nem szükséges hipnotizálnia magát ezzel az Adria-szögdeititel, mivel a nagyhatalmiak politikájának szélesebb horizonttal kell bírnia. A felkészültség politikája Olaszország béike politikát akar folytatni, de nem szabad vakon bizakodónak lenni, de okosnak és mindenre felkészültnek kell mutatkoznia. Figyelnünk kell például a duna- , menti összes eseményeket. Tegnap a bécsi 1 polgármester annak a kívánságának adott ká- ■ feje zést, hogy Ausztria mielőbb osatlakozbas- - sék Németországhoz. Németország egy bizo- • nyes idő múlva ismét tényező lesz az euró- 3 pai politikában. Oroszország meg íog gyógyulni minden, sebéből és minden szélsőségéből. Holnap már nem fogja a szociális imperializmus politikáját folytatni, de rálép az azelőtt követeit pánszlávisztikus imperializmus útjára. ■ Mivel tehát az egész európai élet olyannyira nyugtalan s a jövő nagyon bizonytalan, éb ernek és fölkészül írnek kell lenn i. (Éljenzés.) Szerencsére nem élünk már az 1920-as évben, amikor Valónál egy általános sztrájktól és belső zavaroktól való félelem következtében ki kellett ürítenünk. Ma az olasz népnek — hála a fascizmusnak meg van a fegyelme, az egysége, a hadserege és a tengerészetc, amely minden próbát képes kiállani akkor, ha a haza érdékei, becsülete és jövője forog kockán. (Általános, viharos tetszés.) Mussolini beszéde után a szenátus elfogadta azt a javaslatot, amely a kormány külügyi politikájának elveit helyesli. A szeszbotrány Prága, november 17. Prásek szenátusi elnöknek a tegnap kirobbant szessbotrányban való szerepe áll ma az érdeklődés középpontjában. A 'koalíciós sajtó természetesen mélységesen hallg.1t a kínos esetről és megelégszik azzal, hogy a parlamenti kőnyomatosnak jelentését, közli minden további kommentár nélkül. Az egyedüli kivétel a szociáldemokrata Právo Liáu. amely azt írja, hogy Remes képviselő a pár: megbízásából mondotta el leleplező beszédéi, mert a párt nem tűrhette, hogy Remesen keresztül a párt becsületét sárral megdobálják. A lap végül követeli a közerkölcs nevében. Ihogy Prásek nyíltan mondja meg, hogy? kit vesztegettek meg a szeszpénzekkel. — A kommunista Rude Pravo az esettel vezércikkben foglalkozik, amelynek rezüméjét ebben a mondatban lehet összefoglalni: „Sehol a világon nem volna lehetséges, hogy megmaradjon állásában egy? törvényhozó testület elnöke, ha bebizonyosodnék róla, hogy milliókkal vesztegette meg a képviselőket és .hivatalokat ... Ez csak Cselh-Szlovákiában lehetséges.*4 A szocialista egyesülés lapja, a. SociaÜsta úgy? véli, hogy nálunk a legnagyobb korrupció szervezője a szenátus elnöke. Ez a lap is követeli, hogy Prásek nyilatkozzék az ellene emelt vádakról. Azzal, hogy a cseh szociáldemokraták tudomásul vették a pénzügyminiszter sem- j mitmondó nyilatkozatát, a költségvetési bizottság napirendre tért az ügy? fölött, amely ezzel azonban elintézve még nincsen. A közvéleményt Becska nyilatkozata távolról sem elégíti ki, hanem a legrészletesebb íölvilágositást, a bűnösök megbüntetését és Prásek távozását követeli. A képviselőház és a szenátus plénuma is kénytelen lesz még visszatérni az ügyre. A német képviselők ugyanis, értesüléseink szerint, sürgős javaslatot terjesztenek be a nemzetgyűléshez a szeszadó eltörléséről, a szeszértékesitő társaság föloszlatá- sáról és a vele kötött szerződés érvénytelenítéséről. amelyet — hir szerint — valamennyi ellenzéki párt alá fog Írni. A nemzetgyűlés két kamarája e javaslat kapcsán tehát kénytelen lesz a koalíciónak ezzel a kinos afférjával behatóan foglalkozni. 100 cseh-szl. koronáért fizettek ma, november 17-én: Zürichben 16.70 svájci frankot Budapesten 57 700.— magyar koronát Bécshen —.— osztrák koronát Berlinben 7,381,500000000.— német márkát
