Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)

1923-10-12 / 231. (384.) szám

a Péntek, október 12. A" szlovenszkói magyar iskolaiigy Irta: Sziklay Ferenc dr. IV. Kassa, október 11. Nagyon érdekes összehasonlítani a ma­gyar és szilO'vak iskolákat az iskolafentartó jogi személy szem-pontjából is. Az iskola fentantója lehet az állam, valamely felekezet, a köz-sóg, vagy magánvállalat (gyár, bánya, stb-). Tudvalevő, hogy a községi és felekeze­ti iskoláiknál az összes dologi kiadások (épü­letek, főn-tartás, fölszerelés), valamint a la­nkák személyi kiadásai is részben a közsé­get, illetőleg az egyházakat terhelik. Az ál­lam csak a személyi kiadásokhoz járni hozzá a -tanítók fizetésének ‘kiegészítése címén. Ez az úgynevezett államsegély, melynek meg­vonása a hírlapi rekrimmációknak é;s parla­menti interpellációknak állandó témája, ez az államsegély az a Damoldeskard, mely azonnal lecsap a tanító s ezzel az iskola fe­jére, mihelyt az iskola vezetősége nem hajt szolgamód fejet a légi ebe tétlenebb kívánsá­goknak. Anyagilag, tehát a legkedvezőbb helyzetiben vannak az állami iskolák. Ilyen azonban a magyar elemi iskolák közt mind­össze 75 van, ami az összes magyar elemi iskolák 9.5 százalékát teszi ki, míg a szlovák iskolák közül 26.6 százalék állami. Vagyis a magyar iskolák 90.5 százalékánál a dologi kiadások, részben a tanítók személyes já­randóságai is az iskolaföntartó községet, vagy egyházat terhelik, az épületek karban­tartását. a fölszerelés pótlását az amúgy is agyomadóztaíott közönség kénytelen egy kü­lön adóból, az iskolai pótadóból fedezni. Csoda-e, hogy ezeket a terheket a lakosság nem bírja, hogy általános a panasz, hogy az iskolaépületek -elhanyagoltak, több helyütt életveszélyesek, legjobb esetben túlzsúfoltak, hogy a tanításihoz szükséges felszerelésből a legszükségesebb sincsen meg, hogy a könyv­tárak lerongyoltak, évek ó'ta föl nem frissi- tettek, ha egyáltalában el nem pusztultak a megszállás idejében történt katonai vandaliz­mus által. Nem meihetünk el szó nélkül az úgyne­vezett vegyes tannyelvű elemi iskoláik mel­lett Ezeknek jogosultsága ott van, ahol ve­gyes ajkú a lakosság s nincsen annyi tankö­teles, hogy megokolt lenne több tanerő beál­lítása. Ezeket az iskolákat a statisztikai kimu­tatás szlovák-magyar tannyelvüekmek könyveli el. A legprimitívebb pedagógiai ér­zék azt követelné, hogy a különböző anya­nyelvű gyermekek osztatlan osztály esetén is, külön, szeperáltan, kiki a maga anyanyel­vén részesüljön tanításban. Ez azonban nem igy van. Néhol, mint például Szinnán (Ab-auj) az első és második összevont osztályban tiszta szlovák tanítást vezettek be a tanfel­ügyelő utasítására. Ez vagy azt jelenti, hogy wmmmammammmammmaEamamBammamammmamsm Tár cár ovaf unk: Szombat: Nimród’. Orosz Sándor: A Magas Tátrában. Vasárnap: Féja Géza: Köszöntő. (Mécs László könyvére.) (Vers.) Molnár Jenő: A púpos Berta. Vándor Ma itt vagyok, holnap meg ott, Szivemben mindig ui halott, Elfeledett, megsiratott. Tengerek, rétek, fák, hegyek, Örökkön hívnak, s én megyek, Hogy itt legyek és ott legyek. Emlékem sehol nem marad, Utánam nem sir árva pad, S levél a fáról nem szakad. Azt sem tudom, mi fáj, mi nem, A hangom már csak rekvietn, Elénekeltem a szivem. Falu Tamás. Levél Luciliushoz .. * (História az őrjöngő Rómából) — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — írta: Raduay Oszkár Vcrskárlátszinüre húzódott be a dom- iaok felöl az egész égbolt, messze onnan, ahol lebukott a nap a város mögött. Belc- ivódott a levegőbe is ez a nehéz szin és olyanná lett, mintha köddé vált volna, ami most ott lebeg a házak közt, letompitja a város közelről • és távolra látszó vonalait. És mintha a Palatínus izza-na legtompábban az egész tájon, ahol a nagy császári kert átfestett lombjai egymásba ölelkeztek, hogy elrejtsék a hatalmas, elővillogó márvány- palotát. a lóidról, ahogy az Olympc&ucs islc­a magyar anyanyelvű gyermekek" két év alatt semmit sem tanulnak meg s a harmadik osztályban újra kell kezdeni az alapfogalmak elsajátítását, vagy jelenti azt a titkos cél­zatot, hogy egy év múlva már a harmaduk és negyedik összevont osztályban is beszün­tetik a magyar 'tanítást. Más helyütt viszont a tanulók szeparálása helyett egy-két tan­tárgynak tiszta szlovák nyelven való tanítá­sát rendelik el (legtöbbször a földrajzi és történelmet), ami pedagógiai képtelenség, mert értelmetlen szajkózásra kényszeríti a gyermeket. így fest nagy vonásokban a magyar elemi népoktatás ügye a demokratikus cseh­szlovák köztársaságban. A középiskoláik ta­nári karai részéről egyre hangosabban hal­latszik a panasz, hogy különösen a falusi elemi iskolákból felkerülő ifjúság szellemi ní­vója. pozitív tudása évrői-évre rohamosan csökken- Ezt a jelenséget másképp nem tud­juk megmagyarázni, csak ha a fentebb il­lusztrált tényeket figyelembe vesszük. Cseh­szlovák körökben többször hangoztatják azt a nemzeti gyűlő létből fakadó otromba rá­galmat. hogy a magyar faj kulturkénfelen. Úgy látszik, hogy ezt az a priori ránkfogotit ostobaságot akarják a kormánykörök a nép­iskolai ügy fokozatos elhanyagol''vri a posteiriori be bizony! tani. A polgári isko’ák 'Az elemi iskoláknál is mostohább elbá­násban részesülnek a magyar polgári isko­lák. Itt is szokás még arányszámot dobni a közvélemény elé. A 108 polgári iskola közül 84 szlovák, 19 magyar és 5 német tannyelvű. Első tekintetre nem olyan ijesztően nagy a — számarány szerint való — hiány, mind­össze 6 százalékot, kerek számban 6 polgári iskolát jelent. De a hivatásos nyilatkozók ■következetesen elhallgatják, hogy ebből a 19 magyar elemi iskolából 13 a leányiskola, polgári fiúiskola mindössze' csak 2 van. koe- dukációs pedig 4. Tessék ezt arányba állíta­ni a fin. illetve koedukáció*; polgári iskolák összességével a 81 -gvei! Akkor — ha már számtani játékot kell űznünk — csak 7.5 szá­zalék a magyar polgári iskolák száma és 16 százalék a hiány, ami 23 fiú. illetve koedu­kációi; polgári iskolát jelent. És ránk nézve a fiú polgári iskolák a fontosabbak, mert a magyar ifjúság legnagyobb tömegének, a földműves, meg munkás és kisiparos osztály gyermekeinek nincsen meg az az iskolájuk, melyben a nekik szükséges ismereteket el­sajátíthatnák, mégpedig az anyanyelvükön. Ez a tátongó szakadék a szépen hangzó elv és a valóság között csak megerősít bennünket abban a föltevésben, amit az elemi iskoláik taglalásánál végső következtetésnek von­tunk le, hogy a mai iskolapolitikának be nem vallott, de nagyon is átlátszó szándéka a magyarság legnagyobb tömegének, az ipa­ros és munkás osztálynak az dmüveletleni- tése. nei is örökfelhőkön fölül trónolnak a minde­nek felett. Lejjebb meg a Tiberis kúszott keresztül a téren. Rá is nehezült, ez a mindinkább sű­rűsödő vérszin és felduzzasztottá, kidombo­rította a tájkép többi vonalai közül. Apró házpontok ültek sűrű sorban a partján, mal­mok, halászoduk, de környező életmozgás nélkül. A folyó elhúzott minden mellett a messze láthatár mögé és vitte magában a vérszinit, amit Róma égboltjáról ömlesztettek belé az isteni császárral rokon halhatatlan istenek. Üres volt a Capitolium környéke is. Pedig ilyenkor, ha eltűnt már a nap a Jani- culus mögé és átlevegözte a nappali forró- ságot a szellő, nagy tömeg kavargóit itt ösz- sze mindig. Praetorian.us-csapatok is sűrűn dobbantották végig zuhogó lépteikkel a kő­lapos nagy teret. Mig most, ha került arra mégis ember, úgy lopta át magát köpenyébe burkolózva a márványoszlopok között, mint egy áprilisi felhöárnyék. A legijesztőbbre dermedt csend, a Pala­tínusra épült császárpalota környékén volt. A kapunál merev katonák álltak a bejárat boltozata alatt, miint valami. Lysippus-szob- rok, pajzzsal, sisakkal, karddal, akiket épp­úgy bevont a vérszin, amint itt is izzottak a numidiai márványoszlopok és a kővéniuszok teste bent, meg a szökőkutak vizsugarai, a fák, a mozaikos kertutak és hátul az óriási palota maga, amely sötét volt most, félel­metes, fél Róma halálos Ítélete. Császár- gyalázás történt a tegnap éjszakai lakomán. Borzalmas gyásza van ma Rómának ezért. A bűnös judeai szűz szenvedi is már bünte­tését egy véres nász minden aljas irtóz.aiá­ban, hogy odavetették a rabszolgáknak. És holnap temetés lesz. Császári parancsra ccnturiók hordták szét a meghívókat erre... És ez a hiány is csak akkor mutatkozik, lila az arány szám os elvnek engedve lemon­dunk az 1919. évi 189. számú törvényben biztosított jogunkról a polgári iskolákat il­letőleg. Ez a törvény úgy rendelkezik, hogy mindazokban a községeikben ,melyekben a kisebbségi elemi iskoláikat összesen 400 ta­nuló látogatja, koedukációs. polgári iskola ál­lítható föl- Végignézve a statisztikai kimuta­tást a következő városokban, illetve közsé­gekben üti meg a tanulók száma a mértéket: Kassa (1489), Dunaszerdahely (569), Deáki (403), Gálám ta (394), Nagyfödémes (581), Pe­red (581), Felsőszeli (510), Nagymegyer (569). Bátorkeszi (485), Magyarszögyén (422). Naszvad (586). Perbete (468), Udvard (693), Tardoskiedd (728), Vágtarkásd (546), Negyed (536). Magyarsók (405), Losonc (791), Léva (811), Guta (1122), Érsekújvár (1465). Csak azokat a községeket soroltam föl, melyek a törvény betűjének megfelelnek, ezeken felül föltétlenül szükséges lenne egy magyar polgári iskola a Bodrogközben, mely zárt magyar területnek az elemi isko­lákon felül egyetlen más iskolája sincsen, valanTnt olyan helyeken, ahol csakis a ma­gyar elemi iskolák hiánya miatt nincsen meg a törvénykövetelte elemi iskolai tanuló-lét­szám, de a magyar anyanyelvű tankötelesek létszáma, megfelel a követelményeknek. (Péld. Nyifra. Nagymihály, Besztercebánya, Zólyom siib.) Erre a kérdésre is van feleletük a hiva­talos nyilatkozatoknak. A volt magyar kor­mányok magyarosító tendenciájának tudják be a polgári iskolák hiányát a magyar terü­leteken, mely kormányok szerintük a nem­zetiségi. vidékeken állítottak tömegesen pol­gári Iskolákat s ennek arányában elhanya­golták a magyar vidékeket. Ezen a ponton a kérdés a szafcisikciiák kérdésével s ezen át Prága, október 11. A parlamentnek rövidesen megkezdődő őszi ülésszaka máris egy kis elevenséget ho­zott a parlament klubjaiba és folyosóiba.. A koalíciós pártok fölkészülnek az őszi ülés­szakra, amely bizonyosan igen sok gondot fog okozni a kormánynak. A tegnapi napon a nemzeti szocialisták és a nemzeti demokraták tartottak kliibértekezletet, amelyet tegnap­előtt a szociáldemokraták klubülése előzött meg. Ismételten jelentettük, hogy eddigi ren­delkezések szerint október 30-án ül össze a nemzetgyűlés. Nem lehetetlen azonban, hogy egy korábbi napot lesznek kénytelenek vá­lasztani. Október végéiig ugyanis okvetlenül össze kell hívni a nemzetgyűlést, másfelől azonban a szlovák néppárt tiltakozik az el­Mélyölü karszékben ült az .agg bölcs a kertre táruló oszlopcsarnok egyik szögle­tén, egészen mozdulatlanul. A vörösszinü alkonyat rajta is végigömlött, de nem mere­vítette szoborrá, mert az erősödő szellő meg-meglibegtette fehér tógája lecsüngő re- dőit és .arca is élt, úgy az összevont horii- lokgyürödések között, mint mély, pislogó szemeiben, amikkel messze elnézett a fák felé. Fáradt volt és nagyon szomorú, mint amilyennek mindig érezte magát, ha lako­mára rendelte a császár a Palatínusra. A meghívások pedig mind sűrűbbek lettek az­óta, hogy az ősz mentor elvonult a palotá­ból, ahol helyette egy vérszomjas praetor- prefektus tanította jóideje már őrjöngésre a különben is terhelt Agrippina-fattyut. A tegnapesti lakoma eseménye • azon­ban minden eddiginél is jobban kimerítette. Arcára az undor és gyűlölet ráncai csomó­zod tak elő, hogy jelenetképeket látott. Kese­rű, szakadt sóhajtásokat lélegzett. Ha vá- nyadtan lecsukta pilláit, ugráltak a szemhéj mögött szemgolyói, szálja köré meg ijedt vonalak rajzolódtak. — Jaj neked, Rónia, jaj neked, Róma! — sziszegte ilyenkor. A jelenetek kergették egymást, hiszen veszedelmes volt az az ünnep. Mindenki tudta, hogy Octavia után most Poppaea kö- vetkezhetik, mert szerelemavatás lesz. És környezetet parancsolt hozzá. Azokból a megmaradtlakból, akik még Agrippinát is látták, meg az első császári asszonyt és tudják a halálukat és ott van arcukon ezért a következő események félelme a hódolat- alázatossággal elkeveredve, amint sápadtan meghajolnak az őrjöngő császár előtt. Ame- tisztszinü tunikában jön közéjük, arany- koszorús fővel. Úgy fogadja ezt a hódolatot, hogy arcán az emberérzeknekböl mindössze csak a fáradtság látszik. a gazdasági helyzettel, annak természeti adottságával függ össze. Nem szabad soha­sem szem elől téveszteni, hogy a kisebbségi jogvédelem egyike a legújabb fogalmaknak s a volt magyar kormányokat semmiféle nem­zetközi jellegű megállapodás nem kötelezte a nemzetiségek nyelvi jogainak védelmére. Az tagadhatatlan, hogy a volt magyar kor­mányok a nemzetiségi ügyet az összes kö­zép- és nyugtaeurópai államok között a leg- lvberálisabban kezelték s emberies tendenciá­juk mindenek előtt azt volt, hogy e mező­gazdaságilag szegényebb vidékek lakossá­gának az ipari berendezkedés révén megél­hetést, kenyeret adjanak. A volt magyar kormányok a nemzetiségi vidékeket indusz- trializálíák, mert e területek mezőgazd'asá- gilag jelentéktelennek, miig a mostani kor­mányzat tendenciája a dezindusztiriálás, ami a vidékek lakosságának az anyagi megélhe­tését fenyegeti alapjában. Az ipari beren­dezkedéshez tanult iparosokra volt szükség s az erre a célra szolgáló szakiskolák előis- koláija a polgári iskola. Ez az oka annak, hogy a szlovák lakosságú vidékeken több a polgári iskola, mint a magyarlakta területe­ken. De ha tényleg követett el hibát az „an- tidemokra t ikusn ak“, , ,impe r i alis tárnak”, , ,re- akciósnak4*, meg nem tudom hirtelen még milyennek mondott magyar kormányzat, eb­ből} logikusan az következik, hogy ugyan­azon hibáikat az ultrademokratikus, liberá­lis, szocialista, progresszív cs éh-szlovák kormányzatnak folytatnia kell? Meg aztán azért sem helytálló a nyilatkozatok érvelé­se, mert az uj rezsim, ahelyett, hogy a hiá­nyokat pótolni igyekeznék, ott is megszün­tette a magyar polgári iskolákat, ahol a volt magyar rezsim fen.tartott ilyeneket. (Például' Kassa, Pozsony, Nyitna stb.) (Folytatjuk.) len, hogy a parlament éppen október 30-án gyűljön össze, mert ez a párt október 30-áí, a turócszentmáríoni deklaráció ötödik évfor­dulóját nemzeti, ünnepnek tekinti. A cseh la­pok viszont arról írnak, hogy a köztársaság elnöke az állam ötödik születésnapja alkal­mával üzenetet készül intézni a nemzetgyű­léshez, amelyet vagy ,a Hradzsinban, vagy pedig a parlament két házának ünnepies együttes ülésén a parlamentben fog fölol­vasni. így tehát nem lehetetlen, hogy a nem­zetgyűlés még október 30-ika előtt ül össze. A minisztertanács szinte permanensen ülésezik. Ma újból összeül, hogy előkészítse az ülésszakot. Tanácskozásainak legfonto­sabb tárgya a költségvetés elkészítése, mely a kormány sajtó szerint ez évben nem fogja fölülhaladni a tizennyolc milliárdot. A minap Csupán a meghívott legszűkebb környe­zet került asztal mellé a tricliniumban, ab­ban a sorrendben a császár mellett, ahogy a boldog uralkodás éveiben volt. Seneca is főhelyet kapott ma; az augustianusok is. Poppaea Sabina pedig feketében jelent meg, de aranykoszorusan aranyos haján. A többi asszonyok azonban csillogtak éksze­reikből tüzelő fényben. És szemben az isteni Cézárral a judeai szűz foglalt helyet, akit Gallapos görög szobrász küldött a libanoni ciprusok országából ajándékba a világok urának, mint a legmámoritóbb asszonyi testet. Zsongó csend volt az asztal körük ami­kor jelt adott a császár a lakoma megkez­désére. Illatos keleti rózsák szóródtak alá a réteges mennyezetről, amely időnkint el­elváltozott. A nehéz biborszövetekkel rejtett ajtók mögül meg bús cithara és flótamuzsika szűrődött át. Aztán sűrűn hordták asztalra ébenfaszinü numidiai rabszolgák a pompás ételeket és szépséges görög bacchánslányok kétfüles kancsókban a nehéz borokat. Keveset evett mindegyik. A császár semmit. Csak bort szürcsölt kedvenc arany­serlegéből és a judeait nézte. Seneca beszélt közben. A halhatatlanságról. Ncro nem figyelte. Rég kiesett már környezetéből az ősz cordubai nevelő, mint ahogy nem is ma­radhatott egy utón a stoicus a sensualistával. De más se figyelte öt. A császárné sűrűsödő könnyein át a judeait próbálta kifürkészni, aki ágyasa lesz ma a császárnak. Az asz- szonyt kereste benne, a fiatalt, a csábitó testet. A habfehér peplum azonban csak karjait és nyakát mutatta belőle, meg ovális, ijedt arcát, riadt, gyönyörű fekete szemeit, lebontott éjsötét haját, amit fehér .rózsa- koszorúval fontak körül. A többiek meg a császárt nézték, aki hangtalanul meredt a dányra. Amikor aztán megmozdult, mindenki A politikai helyzet A köztársaság elnök üzenete — A turócszentmáríoni deklaráció évfordulója — Nem lesz költségvetési provizórium — Intrika a miniszterelnök helyettese körül Nem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom