Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)
1923-10-10 / 229. (382.) szám
A külpolitikai diktátor (g.) Szlovenszkó október 9. ’Á cseh-szlovák politikai élet, amelyben a parlamentárizmusból nyílt pártgazdálkodás lett s amelyben a belső harcok hullámverései dominálják a terepet, betegesen apatikus lett a külpolitika fényeivel szemben. Egy pár tapogatózó újságcikk jelzi ugyan azt, hogy Benes Géniből a. Mradzsinba tette át székhelyét, de a külső politikának problémáival behatóan foglalkozni, annak irányát és befejezett akcióit kritizálni nincs ideje s úgy látszik, mersze a cseh kormánysajtónak. A domináló pártok politikusai még idáig sem mennek, az ő látókörükből teljesen kiesett a külső politika s minden gondjuk az. miképpen tömhetik be a koalíció viharvert hajóján azt a lyukat, amelyet a most lezajlott választások vertek rajta. A német szociáldemokraták igyekeznek elterelni a figyelmet csúfos kudarcuk aktualitásáról s deputációznak a ház elnökénél, a parlament után kiáltanak, sőt a külpolitikai helyzet parlamenti tárgyalását is sürgős szükségnek mondják, de ez a jelenség csak elszigetelt esemény, amely nem rezonál az egész politika hangszerén s amelynek nincs folytatása és nem lesz pozitív eredményié. Ez az apátia, amelyet talán a politikai organizmus idegrendszerének tulíeszitettsége és egyoldalii megterheltsége vált ki, jellemzője annak a demokratikusnak kereszteli ponti kai rendszernek, amelyben élünk. Jellemzője annak, hogy ez a politikai rendszer kiéli önmagát az utolsó leheletéig a belső hatalmi aspirációk kézbentartásában s hogy képtelen és alkalmatlan szervezet arra, hogy a külső politikának belső politikai kihatásait realizálja s ennek érdekében az állam külpolitikai irányát megszabja és a megszabott utón történő haladást kontrolltrozza. Ez a helyzet beiga- zolása annak, hogy amig'a belső politikában az eredetileg értékekből és merő pozitívumokból álló demokrácia helyét azzal az álde- mokráciával töltötték ki, amely kimerül a negatívumokban és amely a demokratikus alkotás helyett a képzelt antidemokrácia elleni pusztító harcot állandósította, addig a külső politika terén a demokratikus elvek tökéletes megcsúfolásával diktatórikus rendszert vezettek be, kisajátítva a külpolitikát egyetlen ember számára, aki a maga önkényes koncepcióira építve, játsza hol Páris- ban, hol Géniben a játszmákat s akiről azt beszéli a fáma és a politikai reklám, hogy a külpolitikai zöld asztalnál csodálatos szerencséje van. Hogy- a demokratikus elvek azt követelnék meg, hogy az állam külpolitikája a legtökéletesebb parlamenti ellenőrzés alatt álljon s hogy annak irányító összetevői az állam minden népének érdekeiből ágazz mák ki, az mezítelen elv, amelyet itt érvénysiteni nem tudnak és nem is akarnak. A külpolitikai diktatúra tehát a legszabadabb mozgási terrénummal, a felelősségnek minden megkötöttsége nélkül tobzódik és Benes, a külső politikának diktátora, a demokrácia által előirt utat gondosan elkerülve állítja be a maga célkitűzéseit és akcióit. Az a körülmény, hogy az európai helyzet alakulása, a középeurópai békének föntartása s a cseh-szlovák gazdasági életnek érzékeny ér- dekhálózata arra kényszeritették a külpolitika diktátorát, hogy a magyarországi kölcsön- üggyel kapcsolatosan bizonyos mértékben változtasson eddigi állásfoglalásán s a merev magatartás helyett a békülékenyebb és megértőbb szomszéd arcát öltse magára, bármennyire is örvendetes és a mi politikánk lelki atmoszférájához közeledő pálfordulás mégsem ok és alap arra, hogy mi, akik a Benes egész külpolitikai koncepcióját rossznak cs hibásnak minősítettük, ma megváltoztassuk vele szemben politikai fölfogásunkat. Nem tehetjük meg ezt azért sem, mert ugyanakkor, amikor Benes némely tekintetben kénytelen volt revideálni a prágai külpolitikának magyar részét, a külső politika ama frontján, ahol a nemzeti kisebbségek jogi védelmének intézményes nemzetközi kiépítése volt a tanácskozás tárgya, Benes a nemzeti kisebbségi érdekekkel ellentétes álláspontot foglalt el s elszánt és hajthatatlan prókátora volt annak a fölfogásnak, amely a nemzeti kisebbségek nemzetk >zi jogorvoslatainak útját megszükiteni s a kisebbségi jogvédelem kérdését a kisebbségekkel megáldott államok belső politikájának határai közé izolálni igyekezett. Amíg tehát az egyik kezével olyasmit alkotott, ami a- szlovenszkói és ruszinszkói magyarság nemzeti és faji lélek világához közelebb esik, addig a másikkal olyan ügyet segített győzelemre, amely ennek a magyarságnak pozitív és életkérdéseit igyekszik lebénítani Ez a körülmény lehetetlenné teszi számunkra azt, hogy revízió alá vegyük a benesi külpolitikával szemben megállapított politikai állásfoglalásunkat s hogy eltérjünk attól a princípiumunktól, hogy a mi politikánknak kiinduló és indukáló pontja a kisebbségi jog és a kisebbségi nemzeti élet szabadságkövetelése. De lehetetlenné teszi a cseh-szlovák külpolitikával szemben fölvonuló ellenzéki magatartásunknak bármily fokú korrigálását az a tény is,' hogy a külső politika irányának a belső politikában történő pozitív realizálása éppen a magyar kérdésben nem történt meg •s hogy a magyar kölcsönnel kapcsolatos prágai álláspont csak a magyar kérdésnek egyik részleges szakaszán változtatott frontot, vagy taktikát, inig a kérdés magva: a magyar kisebbségek jogainak tényleges és. praktikus respektálása terén, tehát a magyar kérdésnek belpolitikai oldalán semmi változást és semmi akaratot, vagy szándékot a megváltozásra nem tudunk fölfedezni. Ezért változatlan a bizalmatlanságunk és az ellenzéki magatartásunk azzal a külpolitikával szemben, amely diktatórikus kisajátítás egy ember számára, amely fölösleges intézménynek tekinti a parlamentet s amely oly messze van ai demokratikus elvek valóságától, mint a mi politikai eszmevilágunk — Benestől! X magyar Közvélemény a Kölcsönről Kedvező hangulat a magyar—cseh-szlovák közeledés érdekében — Magyar- ország teljesen leszerelt — A garanciák a kölcsönnyujtó bankkorök érdekéken állanak —- A kisantant intrikái Budapest, október 9. (ívíkíiídötí munkatársuuktói.) Budapesti politikai körökben a genfi tárgyalások állanak az érdeklődés középpontjában. A különböző politikai csoportokból a legelieutéte- sebb vélemények hangzanak el,"amiért szükségesnek tartottam, hogy különböző pártállásai politikusok véleményét kérjem ki. Alkalmam volt a legkülönbözőbb társadalmi és politikai körökben meggyőződni a magyar közvéleménynek a kölcsön kérdésében uralkodó hangulatáról és információimról a következőkben számolhatok be: A hangulat a magyar—-cseh-szlovák közeledés érdekében általában kedvező. A magyar nép béliét óhajt a sok hercehurca után. Fögondja a gazdasági konszolidáció, aminek előfeltétele a szomszédokkal való legalább is korrekt viszony. Az egész magyar közvélemény meg van győződve arról, hogy magyar részről az ehhez a konszolidációhoz szükséges előfeltételek megvannak az egész vonalon. A közvélemény felfogása szerint a magyar kormány őszinte és minden íöntartás nélkül való trianoni külpolitikát csinál, olyannyira, hogy a társadalom egyes rétegei ezt a politikát túlzottnak minősítik. A politikával foglalkozó összes tényezők általában utalnak arra, hogy Magyar- ország tényleg és teljesen leszerelt, hogy a nagykövetek konferenciája ezt a körülményt csak kevés megszorítással elismerte és hogy ebből kifolyólag a magyar kölcsön sorsára akadály nem származhat. Ami a második, Genfben még le nem tárgyalt kérdést, nevezetesen a kölcsön garanciáit illeti, ez elsősorban a kölcsönt nyújtó bankköröknek és azok kormányainak érdeke, amely körök mindenesetre súlyt helyeznek majd arra, hogy a magyar kormány rendelkezésére bocsátott kölcsönösszeg kizárólag azokra a célokra fordittassék, amelyek a kidolgozandó sza- j nálási tervbe föl vannak véve. A biztosíték tehát aziránt, hogy aj kölcsön bármely csekély része nem tárna-1 dó célokra fordittatlk, a magyar közvéle- J tnény egyhangu felfogása szerint tökéletes. I ily körülmények között a klsantant- nak, jelesen Cseh-Szlovákiának további akadékoskodása a két (lefegyverzési és ellenőrzési) kérdésben kellene, hogy azt a benyomást ke’tse, hogy a kisantant, minden Genfben elhangzott szólam ellenére, nem óhajtja Magyarország talpraállitását, hanem azt meg akarja akdályozni, kiindulva abból a szempontból, hogy nem kívánatos neki a lerongyolódott ország helyett egy gazdaságilag viruló ország, melynek politikai súlya ezzel kapcsolatban megfelelően emelkednék. Ebből kifolyóan az az általános felfogás, hogy ha — amit ugyan nem hisz senki — újabban a kölcsön körül nehézségek merülnének fel, ez kizárólag a kisantant intrikáinak lehetne a következménye. A hangulat — ismétlem — reményteljes, mert kizártnak tartják, hogy a nagyhatalmak kifejezett óhaja ellenére és egész Kö- zépeurópa gazdasági életének kárára, kizárólag ellenszenvből és csak azért, hogy Magyarország ne tudjon lélegzethez jutni, a kisantant, miután beleegyezett abba, hogy a békekötés által az antanthatalmak számára biztosított zálogjog felfüggesz- íessék és a Magyarországnak nyújtandó kölcsön minden reparációs kötelezettségtől nientesittessék, utólag mégis alaptalan vádakba kapaszkodva, a magyr kölcsönt lehetetlenné tegye. Masaryk a magyar kölcsönről Prága, október 9. Masaryk köztársasági elnök Montreaux felé utazva szaíonkocsijá- ban fogadta a bécsi Dcr Abend egyik munkatársát és úgy nyilatkozott előtte, hogy Benes külügyminiszter a genfi tárgyalásokon jó benyomásokat szerzett és teljes bizalommal viseltetik Bethlen magyar miniszterelnöknek békeszeretetc iránt. Az elnök nyilatkozata szerint a magyar kölcsön befejezett tény, de ennek egyetlen előfeltétele az, hogy Magyarország teljesen megváltoztatja eddigi külpolitikáját (!), amely nemcsak Magyarországnak, hanem Magyarország szomszédainak is ártalmára volt. Magyarország ugyanolyan pénzügyi ellenőrzés alá kerül, mint annak idején Ausztria, mert bizonyos kérdéseket nem lehet szentimentálisán kezelni. Ellentétek a szittyák táborában Á faj védelmi csoportnak a napokban a Wenckheim-palotában tartott vacsoráján Friedrich István minit „közlegény" fölajánlotta Gömbös Gyulának a vezérséget. Ez ellen miként a Pesti Hírlap jelenti, a szittyák országos választmánya nyomatékosan tiltakozik, ment senkinek se adott felhatalmazást, hogy a tábor nevében intézkedjék, vagy bárkinek vezérszerepet kínáljon fel. Mert a tábor semmilyen politikai pártnak nem áll szolgálatában. Friedrich István erre a tiltakozásra azzal felelt, Ihogy ő nem is a „sziíy- tyáik", hanem a „Magyar fascisíák" nevében beszélt, mert az utóbbiak nem passzíve, hanem aktive szolgálják a programot. Most derült ki tehát, hogy két különböző szittya tábor van. Az első alakulást ugyanis, mely „Magyar fascísta tábor" néven jött létre, a belügyminiszter nem vette tudomásul és jóváhagyásáról hallani sem akart. Ekkor ni alapszabályt csináltak és Pestmegye közgyűlést te nmében fogadták el a végleges alakadó közgyűlésen, amely tábornak Friedrich szintén tagja lett, még pedig csak közlegény tagja- Ez a tábor a belügyminiszter által jóváhagyott alapszabályokhoz híven ragaszkodik és vezetősége alkotmányos módon rendelkezik. Friedrich István ekkor a feloszlatott keresztény nemzeti párt néhány hozzája ragaszikodó személyes hívével együtt a belügyminiszter által jóvá nem hagyott alapszabály okkal az eredetileg tervezett „Magyar fascistta tábort" ismét megalkotta, pedig amannak ő is felesküdött tagja volt, Daruváry Géza nyilatkozata a genfi tárgyalások eredményéről Budapest, október 9. Daruváry Géza miagyar külügyminiszter Bécsből való megérkezése után fogadta a Magyar Távirati Iroda munkatársát, aki előtt a következő nyilatkozatot tette a genfi tárgyalásokról: — A genfi tárgyalásainkról kiadott hivatalos kommüniké, valamint a miniszterelnöknek hazaérkezése után tett nyilatkozatai már kinieritően tájékoztatták a közvéleményt a kölcsön ügyének, valamint a szomszéd államokkal folytatott egyéb tárgyalásoknak jelenlegi állásáról. A magam részéről azonban szintén kifejezést óhajtok adni őszinte megelégedésemnek afölött, hogy azok a megállapodások, amelyekre Genfben a szomszédos államok képviselőivel jutnunk sikerült, határozott és kifejezett haladást jelentenek abban az irányban, amelyet a magyar kormány kezdettől követett, amidőn állandóan arra törekedett, hogy a szomszédaihoz való viszonyt a függő és megoldatlan kérdések rendezésével tőle telhetőén megjavítsa. — Különösen Benessel vitattuk meg részletesen azokat a kérdéseket, amelyek a két állam között még függőben vannak és megállapodtunk azokban az elvekben, amelyek szerint azok mindkét fél számára elfogadható módon megoldhatók lennének. Idetartoznak azok a megállapodások, amelyek a kereskedelmi szerződés ratifikálásáról, a hafáríncidensek elkerülése céljából teendő intézkedésekről, a vízumok megkönnyitéséröl, az állampolgárság és illetőség kérdéséről, a levéltárak és alapítványok fölosztásáról, végül a pénzügyi, I©0 cseii-szl. tíoropáérl fizettek ma, október 9-én: Zürichben 16.65 svájci frankot Budapesten 58 000.— magyar koronát Bécsben 212000.— osztrák koronát Berlin, 3610950000,— német márkát évfolyam 229. (382.) szám. Prága, szerá Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETRÖGALLI OSZKÁR ár. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.
