Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)

1923-10-30 / 246. (399.) szám

Kedd, október 30. $ fel Helíer szenátor elten, mert egy vidéki beszédében udvarolt a cseh „eb/társaknak". A párt tékát ma is élesen állást foglal a mai kormányzati rendszer elten és így nem tart­juk kizártnak, hogy kapható lenne egy olyan ellenzéki koncentrációra, amely ad hoc ala­kulna meg a kormány megbuktatására. A kommunisták egyelőre szfinx benyomását keltik. Sajtójuk hallgat, vezetőik nem nyilatkoznak az ellen­zék egységes frontjáról. A múltban gyakran azt a taktikát követték, hogy egyedül ugyan szívesen csinálták végig akár a leglármásabb obstrukciót is, de a többi ellenzéki párttal való együttműködés iránt kevés érdeklődést tanúsítottak. Snreral opportunizmusa köz­ismert. Nem tartjuk azonban kizártnak, hogy a szlovenszkói kommunisták, akik ta­lán legjobban ismerik a nép elkeseredését, ellensúly ózni fogják tudni a Smer ál-szárny lanyhaságát. A Brodecky-csoport erős ellen­zéki szelleme nem titok és a Socialistának tegnapi ünnepi cikke, amely feltűnő erősem ‘hangoztatta a nemzeti kisebbségekkel való együttlhaladás szükségességét, arra enged következtetni, hogy őket soviniszta szem­pontok niem fogják befolyásolni. A Hudek- féle haladó szocialisták nem nyomnak sokat a latban, mégis jellemzőnek tartjuk megem­lítem, hogy végrehajtó bizottságuk legutóbbi határozata műiden kacérkodást a fascisták- kal dezavuálí. A kormánypártok körében íöijegyzésre- niél'tó az a tünet, hogy Stanek, az agrárius klub elnöke, azt az indítványt vetette föl, hogy a morvaországi kormánypárti képvise­lők egymás között szorosabban működjenek együtt. Ha ez a kezdeményezés sikerrel jár, úgy egyfelől megerősödik a régiónál izmus, másfelől pedig meggyöngül a kormánypártok ellent álló ereje. Ezen merni segít Stribrny va- sutügyi miniszter sem, aki a Ceské Slovó- ba irt ünnepi cikkében a németek felé fordul­va bejelentette, hogy a cseh pártok hosszú időre fölkészülnek arra, hogy egyedül ők fognak ebben az államiban kormányozni. Nyílt levél a nemsetgyiilés tagjaihoz Szlovenszkó, október vege. A testi és lelki nyomorúságok mélysé­geiből kiáltunk föl Önökhöz, Képviselő és Szenátor Uraink! Ne hagyják meghallgatla- nul segélykérésünket, mert hiszen jól tudják, hogy nekünk, szegény régi nyugdíjasoknak, az aggodalmak és szenvedések mekkora tö­megét jelenti a rettenetes tél rohamos köze­ledése, midőn nincsen melegítő szobánk, ru­hánk, sőt nagyon sokunknak még táplálé­kunk siocsn. Ne hagyják azt hinnünk, hogy már Önök is belenyugodtak abba, hogy mi mint Isten-embertől elhagyott koldusok pusz­tuljunk el! Október 25.-én már tizennégy hónapja múlt, hogy tiz miniszter ur aláírásával meg­jelent az 1922. évi 247. számú kormányrende­let, mely bevezetőjében kiterjeszti az 1921. évi 99. számú nyugdíjtörvényt a szloven­szkói és ruszinszkói magyar rendszerű nyug­díjasokra is az 1921. év elejétől kezdve; to­vábbá 1—14. szakaszaiban kielégítően ren­dezi uj nyugdijiltetményeinket; 15. szakaszá­ban a végrehajtást a pozsonyi vezérpénz- ügyigazgatóságra bízza; s végre 19. szaka­szában kijeleni, hogy „e rendelet kihirdetése napján lép életbe11. De a hivatalos térvény-és rendelettérban történt kihirdetés óta lefolyt tizennégy hónap alatt, a tíz miniszter ur ha­tározott parancsa ellenére, mindeddig egy tollvonás sem történt az idézett kormány- rendelet végrehajtása iránt. Folyamodtunk már a nevezett-* vezár- pénzügyigazgatósághoz, a szlovenszkói telj­hatalmú miniszter úrhoz, sőt a köztársasági elnök úrhoz is: mindmáig sikertelenül. Most. utolsó kísérletül, Önöket kérjük. Képviselő és Szenátor Uraink: méltóztassék figyelmez- tetniök ama tiz miniszter urat, hogy a tör­vény és az ő aláírásaik jogereje talán tnéig sem a földrajzi hosszúsági fokoktól függ. mert a jogállam alapfogalma szerint, ami tör­vényes és igazságos a köztársaság nyngati felében, ugyanolyan a keleti felében is; to­vábbá hogy a Minta-Svájc eszményével aligha egyeztethető össze, ha a kormányren­delet világos parancsainak teljesülését a végrehajtó közegek tetszésére bizzák; s végro hogy az említett hónapoknak részünk­ről keserves türelemmel végig várt négy­százharminc napja talán már elég lehetett a szóban forgó törvény és rendelet végrehaj­tására. vnétr ffnmxxétnSk íorto*í»í. tfortfsaI uj füvefust is sxerexnif Képviselő és Szenátor Uuaink! Mi meg>- tettük legvégső megengedett lépéseinket sa­nyarú helyzetünk megjavításáért; most Önök­től kérjük és reméljük törvényes igzságunk­Prága, október 28. A Lidové Listy, Srámek miniszter szó­csöve, vasárnapi számában azt a szenzá­ciós bírt közli, hogy kormánykörökben a kormányra nézve kedvezőtlen szlovenszkói választási eredmények után a megyei be­osztásról szóló törvény novelíálását mér­legelik. A törvényt úgy akarják megváltoz­nak immár sürgős érvényesítését ~s talán nem hiába. Tízezer régi nyugdíjas nevében egy elkeserült. tatni, hogy hasonló meglepetések, mint amilyen a kormányt most érte azzal, hogy az ellenzék magához ragadta a megyék vezetését, a jövőben ne fordulhasson elő. A cseh néppárti lapnak ezt a közlését, amely igen jellemző a mai kormányzat gondolkodási módjára, természetesen tel­jes íentaríással közöljük. A magyar kölcsönnek nincsenek belpolitikai feltételei Bethlen miniszterelnök nagy beszéde Balassagyarmaton — Az utódállamok magyar kisebbségei — Társadalmi kölcsönnel nem lehet az ország pénz- ügyi egyensúlyát helyreállítani — A kormány a jövőben is a reálpolitikát fogja követni — A lakásrendelet ügyében összehívták a nemzetgyűlést Prága, október 29. Bethlen István gróf magyar miniszter- eiiiiök Géniből való visszatérése után tegnap újbóli megnyilatkozott. A beszéd érdemi ré­szével lesz még alkalmunk foglalkozni, most A balassagyarmati népgyilés Budapest, október 29. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése.) Szcitovszky Béla, a magyar nemzetgyűlés elnöke Balassagyarmaton tegnap délelőtt beszá- molóbeszédet tartott, amelyen Bethlen Ist­ván gróf miníszterellnök, Rakovs-ziky Iván bel- .ügymfeiszter, Va-ss József népjóléti minisz­ter, Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter és az egységes pántnak igen sok képviselő- tagja vett részt. A miniszterek délelőtt tiz órakor érkeztek meg autón a város főiterére, ahol az érkezőket a város lakossága nagy ünmepiességgel fogadta. A vendégeket Szítra- nyavszky főispán üdvözölte, majd a minisz­terelnök kíséretévé! együtt a vánmeigyieházá­ra ment, ahol küldöttségeket fogaid ott. A kül­döttségek között volt Rakovszky ísván szé- csényi választókerületének ötszáz tagja, akik biztosították a miniszterelnököt bizalmukról s támogatásukról. A nápgyülés a város főterén volt. Szci­tovszky Béla beszédében vtezapilauto'tt a háború befejezése óta kialakult helyzetre és kiiijelentette, hogy Bethlen István gráf minisztere*nők szólalt föl: Rámutatott a felelősség kérdésé­re, amely a kormányzatot terheli, valamiül t az ellenzékinek arra a törekvésére, amellyel Olyan felelősséget akar a kormányra háríta­ni, amelyért a felelősség a kormányt nem terheli. — A kormány — mondotta a miniszter­elnök — nem vállalhat felelősséget a múl­takért, csak attól az időtől kezdve, amikor a hatalmat a kezébe vette. Nem vállalhat felelősséget a fait accomplikért, amelyek a kormány átvétele előtti időben történtek és amelyeknek következményeit az ország ma is sínyli. — Mindezért felelőssé; tesni csak a diktatúrát lehet, az alkotmányos kormány cselekvésének, jogkörének és felelősségé­nek határa meg van szabva, A felelős­ség keretein beiül a kormány mindenért vállalja a felelősséget. Ezután összehasonlí­totta a mai helyzetet a régi helyzettel és megállapította, hogy a mai állapotok sokkal előnyösebbek, mint a régi helyzet volt. Ebben nemcsak a kormánynak, hanem azoknak a tényezőknek is részük van, akik vele együtt dolgoztak, fia még most is van­nak kedvezőtlen tünetek — folytatta — úgy azért nemcsak a kormányt, de más tényezőket is terheli felelősség. Azután visszapillantóit a boteevizumis utáni kormány ok működésére. Az ország helyzete siralmas volt. A teljes külpolitikai izoláltság és az ország ellen folyó propagan­da kompromittálni igyekezett a nemzet meg­maradt becsületét. Olaszország a királykér­dés folytonos hangoztatása miatt neheztelt, Anglia pedig azért a kardesörtetésért, amely látszólag fenyegette Középeurópa békéjét, Franciaország viszont a kisantant mellett állt. A külföldi sajtó visszhangzott a féhér terror elképzelt rémmé séftől és még azok sem állottak szóba a kormánnyal, akiknek ez érdekükben állott volna, mert úgy érezték, hogy az országnak a belpolitikai helyzete la­bilis és könnyen felborulhat a köz­csak egyik legfontosabb részére akarjuk föl­hívni a fegyelmet, amelyben a miniszterelnök minden kétséget kizáró módon leszögezte, hogy a külföldi kölcsönnek nincsenek belpo­litikai feltételei: a belpolitikában a konszolidáció felé veze­tő irányt látja érvényesülni. A szélsőségek eltünedeznek, nem zavarják már a jogot és a törvényt. A társadalmi béke helyreállt. Foglalkozott a tfsztviselőkéreléssel is. A kormányzat legfőbb kötelessége az, hogy a tisztviselői kart megmentse a zülléstől. Ha­sonlóan fontosnak tartja a földibirtekretőrm keresztülvitelét is, mert a szociális békét enéÖkül megteremteni lehetetlen. A gazdasági kérdésekkel foglalkozva rámutatott arra. hogy a helyes gazdasági politika folytatása % szomszéd államoktól is függ. Bethlen párisi és genfi tárgyalásairól megállapította, hogy ezek folyamán a nem­zet presztízséből és szuverenitásából nem vesz i tett semmit. A gazdasági kérdések megoldása kap­csolatos a drágasággal, amely nemcsak Ma­gyarország, hanem egész Európa problémá­ja. A világproblémákat megoldani dedg má­ról holnapra lehetetlen. A ház elnök után béke és a jogrend. Belpolitikai té­ren pedig a kormányok tekintélye nullára süiyedt. Politikai bázisa nem volt. A haitiaInniat koalíció gyakorolta, úgyszólván ellenzék nélkül, ennek a koalíciónak a frak­ciói azonban folytonosan harcoltuk, egymás­sal. A széleskörű választójog a parlamentből kirekesztette az értékes intelligenciát.. Az adminisztráció fontos helyeire olyanok ke­rültek, akikkel rendes közigazgatást lehetet­len volt folytatni. A társadalmi élet elfajult. A társadalom egyes felelőtlen tényezői nem­csak külpolitikai kérdésekkel foglalkoztak, hanem önálló külpolitikát is csináltak. Siral­mas volt akkor az ország hely­zete. A kormánynak nem volt te­kintése, külpolitikailag izolálva volt az or­szág, bent pedig hiányzott a jogrend. A gomibamódra föfezaporodott egyesületek mindegyike állami funkciót akart teljesíteni, ami az ország külpolitikáját kompromittálta. Pénzügyi helyzetünk rettenetes voil-t, mélyen benne voltunk a kötött forgalcimíbam. Sajnos, a krízis azóta is fokozódott. A külpolitikai izoláltság, a jogrend hiánya, a dezorgaiiízált közigazgatás, az önkényes törekvések, a zi­lált közgazdasági és pénzügyi helyzet voltak a nemzeti étet szignaturái. — Ezzel a helyzettel szemben foly­tatta — a mai helyzetet nézve, kiderül, hogy noha még mindig messze vagyunk a céltól, mégis sokkal előbbre vagyunk, mint egyesek hiszik. Külpolitikai téren rendez­tük viszonyunkat Ausztriával, a nagyhatal­mak bizalmát is visszanyertük, ami kitűnik abból, hogy életbevágó kérdésekben Anglia , és Olaszország ina mellettünk állanak. Szomszédainkkal most tárgyalunk, hogy kiküszöböljük azokat az ellentéteket, ame­lyek nélkül a nyugalmat és a megerősödés! lehetőséget megteremteni lehetetlen. Nem azért indítottunk akciót, hogy jogos érde­keinket föláldozzuk, de azért, mert ezen az alapon lehet jogainkat megvédeni. Magyarország és az utódállamok magyarsága — Sokan támadnak azért, hogy fölál­doztuk a szomszédos államok területén élő magyar kisebbségeket. Én ellenkező néze­ten vagyok. A meggondolatlan kijelenté­sek és cselekvések a múltban csak súlyos­bították elszakított testvéreink helyzetét, Meggyőződésem az, hogy abban az eset­ben, ha politikánkat követni fogjuk, elszakí­tott testvéreink helyzete fokozatosan javul­ni fog, mert minden állam többre becsüli a jószomszédi viszonyt, mint azokat a cse­kély előnyöket, amelyeket a kisebbségek elnyomásával megszerezhet. — Beilpolitiikiai fórén — folytatta beszé­dét a mmisztereteiök — befyreáhittottunk a kormány tekintélyét. A parlamentben meg­bízható egységes bázist sikerült megterem­teni. ÁÜIiami funkciót csak az állam gyakorol, ■a köz igazgatásit hozzáértők vezetik és a kö­tött gazdálkodás nehézségiéiből is nagyrészt kijutottunk. Nem fenyeget be miaunké tit a sötét jóvátétel veszedelme. — Sajnos, pénzügyi téren értünk el a legkevesebbet. Föltétlenül szükségünk van a külföldi kölcsönre. Ennek előfeltétele pe­dig a normális kül- és belpolitikai helyzet. Sikerült megteremtenünk ennek garanciáit. Azoknak, akik azt kérdezik, hogy a köl­csönnek milyen belpoiiikai feléteíei vannak, azt felelhetem, hogy belpolitikai feltételek nincsenek, — Előzetes belpolitikai rendcsinálás nél­kül azonban nem lehetett volna megindítani a tárgyalásokat. Akik a feltételekről kérde­zősködnek, azoknak azt felelem, hogy már maga a kérdés is járatlanságot árul el. Nem mentem volna külföldre, ha a föltételek előzetesen nincsenek adva. A külföldi se­gítségre feltétlen szükségünk van, mert a mezőgazdasági termelés csakis a külföldi tőke bevonásával válik lehetővé. Papírból aranyat csinálni lehetetlen. Tehát minden olyan törekvés, amely belföldi kölcsön föl­vételében keresi a kivezető utat. ered­ménytelen. — Megértem, hogy viamnak olyan politi­kusok, akik előtt ismeretlen dolog, hogy egy ilyen akciónak előfeltétele három politikai tényezőnek: a belpolitikai, a külpolitikai és a gazdaságpolitikai tényezőnek egy szintézis­ben való együttműködése. Elhiszem, hogy ezt a három politikai szintézist azok a politi­kai analfabéták, akik a hordószónoklást, a bankettet és legjobb esetben bizonyos dog­mák szegényes rekvizitumát ismerik, nem fogják megérteni. Most azzal jönnek, hogy a nragyiar bankok és vállalatok teremtsék elő a hitelt. Belföldi kölcsönnel a kérdést nem le­het elintézni, mert a korona romlásának há­rom oka van. Az egyik a bizalom csökke­nése saját pénzünk iránt, a másik a költség- vetés deficitje, a harmadik pedig a kereske­delmi mérleg defiéitje és passziv volta. Egy társadalmi kölcsönnel a költségvetés deficit­jét ki tehetne egyenlíteni. Azonban egyetlen frankot, vagy dollárt sem lehetne szerezni másként, mint svájci koronakinálattal. Ennek pedig következménye pénzünk további rom­lása lenne. Azt is mondják, hogy nem köl­csönt kell szerezni, hanem az ország terme­lését kell arra a. fokra fejleszteni, hogy fölös­legeit a fizetési mérlegben érvényesítse és ezzel a korona romlásának útját álljuk. Le­gyünk tisztában azzal, hogy külföldi tőkeim­port nélkül az iparfejlesztés kérdését sem tudjuk megoldani. A gazdasági hitölről szólva megái! api tót­As egész életre Módosítják a szlovenszkói megyei beosztást?

Next

/
Oldalképek
Tartalom