Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)
1923-09-12 / 206. (359.) szám
Japán és a világpolitika (g.) Prága, szeptember 11. Japán, ahol nincs most mosolyos szem, abd megérezték az ember semmiségét' és a Föld örökerejét, ma közelebb esik hozzánk mint évekkel ezelőtt. Nemcsak azért, mert telkünk van s a japáni események megriasztották a lelkeket, nemcsak az emberies részvét érzés&zoiidaritása teremti meg ezt a közelséget, de az a szerep is, melyet Japán- ország a világháborúban játszott s amelynek a világháború utáni kialakulása mint a világpolitika szerves része tűnt fel. A világ- politika pedig mindannyiunk sorsa és érdeklődése. Sokszor remények faim-es mezeje, sokszor egy égdarab, melyen fekete felhőket látunk tornyosulni. A Japánnak szánt világpolitikai szerepen alapos meghúzást végzett a Föld, amely megrázta önmagát, A bámulatos szorgalommal, akarattal és szent lélektüzzel megteremtett Uj-Japán, mely a világháború után a Kelet legerősebb faktora lett, mely az európai fogalmak szerint ismeretlen nacionalizmusból hajtott ki s erősebb militariz- must teremtett meg, mint a néfmeté volt ügyesebb diplomáciát nevelt, mint az angolé és szorgalmasabban mozgott a gazdasági vásárban, mint az amerikai, fájdalmas és évtizedekre kiható visszalökést kapott. Az Ui-Japán legerősebb poliitkai erődítése, gazdasági szivszervézete, tudományos centruma: Tokió romokban hever,' az Uj-Japán Hamburgja, tengeri kereskedelmének hatalmas emporiuma: Yokohama ma pusztulás, üszők és kétségbeesés. Tokió pusztulása az Uj-Japán belső erősségét rombolta le, a Yo- kohama-katasztrófa a tengeri világhatalom törekvéseit vetette vissza. A’ttó.1 lehet tartani, hogy az a belső kontraszt, mely az eleurópaisodott Uj-Japán és a tradíciókon felépült régi Japán között, az európai tudomány és politika kohójában, kicsiszolt zakkós é's pápaszemes Tökerajmók és a kimonós, lampiónos nép világa között fönnállóit, a nagy katasztrófában kiéleződik s hogy az összetartásnak legendás érzése bomlik meg akkor, mikor eddig az Uj-Japánt összetartó elv az a büszke tudat volt, hogy Japán gazdag ország, hogy Japán kereskedelmiével hódítani fog s az a szuggeszció hogy Japán a Kelet szupremativ nagyhatalma. A shanghai koreaiak már kovácsolják a frontot az összetartás ellen s a földrengés első kábulatában is hallatszanak hangok, melyek Korea önállóságát követelik. A belső politikában tehát destruáló hatást válthat ki a földrengés, amelynek politikai jelentősége azonban a külpolitika terén lehet és lesz a legszembetűnőbb. Bizonyos az, hogy Japán, mely eddig agresszív katonai állam volt, hosszú időre levetheti az agresszivitás egyenruháját és a belső építő munka védelmében merül majd ki minden tevékenysége. Bizonyos az, hogy az a feszült viszony, amely a kínai és a dél amerikai piacokon mutatkozó japán térhódítás következtében a konkurrencia érzéséből fakadt Amerika és Japán között, lényegesen enyhült s bizonyos, hogy Kina hatalmasat lélegzik mert nem kell tartania attól, hogy a japáni hóditótörekvések fenyegetőkig jelentkeznek vele szemben. Az amerikai politikát az a körülmény lényegesen tehermentesíti a keleti vizeken fenyegető veszedelmmel szemben követett készenlétbe helyezkedés alól s nem lehetetlen, hogy Amerika politikai aggodalmaitól bizonyos mértékben megszabadulva, közelebb kerül Európához, több figyelmet fordíthat az európai politikára és távolabb kerül Anglitától, amely eddig Japánnak, mint szövetségesnek engedett át oly terepeket, melyekre most maga fogja kinyújtani kezét s ahol összeütközik az amerikai törekvésekkel. Ha Anglia kiépíti a sz;n- gaporei kikötőt, akkor ezt ma csak ^merika ellen építheti s ezzel csak Amerika felé tesz fenyegető lépéseket. A japán néip nagy katasztrófán, a Föld erejének borzalmas diadala az emberi erő és tökéletesség végessége fölött komoly é!s alapvető kihatásokkal lehet a világpolitika irányaira. Mennyiben és mily utakon fog ez a kihatás megnyilvánulni az ma még tengerekre húzódó őszi .köd függönye mögött vibrál, ma csak egy bizonyos, hogy a Kelet nagy politikai együtteséből, mely divergáló törekvésekkel volt teljes, mely háborús ösz- szeütközések lehetőségeit hordozta magában, egy időre kidőlt egy a vezetést vindikáló s expanzív tendenciákkal bíró állam, Egyelőre kibukott az első küzdők sorából egyelőire visszazökkent abba a stádiumba ahonnan rövid idő alatt oly csodálatos gyorsasággal és tempóval emelkedett fel. Hogy ennek a stádiumnak kedvező, vagy kedvezőtlen következményei lesznek-e Európára nézve, azt nehéz lenne ma megál7 lapítani, amikor az európai politika holnapját sem látja senki s amikor a világháború vakító tüze még elhomályosítja a messzi- politikába néző szemünk látását Pcfrogalll Oszkár cs lürküli József a választások celláról A magyar kisgazdapárt rimaszombati nagygyűlése — A gomori magyarság hatalmas tomegmegnyilatkozása Rimaszombat, szeptember 11. (Saját tudósítónktól.) A községi választási harcra fölsorakozott magyar kisgazda- párt szeptember 9-én Törköly József dr. elnöklésével impozáns tömegek előtt tartotta meg rimaszombati népgyiilését, amelynek hatalmas jelentőségét lényegesen fokozta az, hogy a párt Rimaszombatban régen hallott kiváló vezérférfiai is megjelentek, sőt föl is szólaltak. Törköly József megnyitó beszéde A népgyülést Törköly József dr. körzeti elnök nyitotta meg remekbe készült beszéddel, amely igy szólt: — Mélyen tisztelt Párt-gyűlés! Mikor az ősmagyarok nagy küzdelem előtt állottak, mindig bemutatták áldozatukat Istenüknek és buzgó fohásszal kérték az ő nagy segedelmét! — Mi, akik az ősmagyaroknak szerencsétlen utódai vagyunk, akikkel akaratunk nélkül rendelkezett a sors, szintén nagy küzdelem előtt állunk! — Küzdelmünk célja az, hogy ott, ahová állított minket a végzet, mindig megmaradhassunk becsületes, igaz embereknek és becsületes, igaz, jó magyaroknak! Mi meg akarunk állani a förgetegben, szolgálni akarjuk az emberi haladást, meg akarjuk menteni a nemzeti egyéniségünket s biztosítani akarjuk a mi népünknek azt, hogy zavartalanul és boldogan élhesse a maga nemzeti életét! S ezt a nagy célt úgy akarjuk elérni, hogy a magyar műveltséget, képességet és lelki jóságot oly magas fokra óhajtjuk fejleszteni, hogy ez a lelki magasság képes legyen létrehozni a velünk együtt élő és szomszédos népek megértését s végeredményben megteremteni azt, hogy az együttélö és szomszédos népekkel igazán szeressük egymást! — S mikor ez előtt a nagy küzdelem előtt állunk, miként az őseink tevék, mi is bemutatjuk a mi áldozatunkat Istenünknek! Mi nem a fehér lovat áldozzuk föl a nemzeti oltáron, de föláldozzuk lelkűnknek minden nyugalmát, szivünknek minden dobbanását, minden csöpp vérünket, erőnket s minden könnyünket, ami még el nem hullott! — Kedves Testvéreim! Azt hiszem, hogy a mi nagy célunkat s annak elérésére irány- zott törekvésünket az igazság, a jog és a törvény szempontjából jogosan senki sem nehezményezheti meg. — Hiszen ,a köztársaság elnöke mondotta, hogy „hozzá kell szoknunk, a mi népünket pozitiv módon, tehát a mások elleni gyűlölet háttere nélkül szeretni11. — Nos, mi megfogadjuk az elnök ur tanítását s szeretni akarjuk és szeretni is fogjuk mindhalálig a mi népünket, anélkül, hogy mások ellen a gyűlöletet táplálnánk s mi nem akarjuk azt, hogy a mi lelki világunk hasonlóvá formálódjék annak a cself politikusnak a lelki világához, aki nemrég is azzal dicsekedett, hogy már harmincöt éve gyűlöli a magyarokat! De mi nem csak gondolatban, de tettekben is dolgozni akarunk a szeretett uralmáért Mi jól tudjuk, hogy ezt a célt a demokrácia utján érhetjük el leghama- rább, mert az emberi haladás, a nemzetek szabadsága és egyenrangúsága, a szabadság ■ 3Z igazság s az általános emberi boldogság érdekében az igazi demokrácia szükséges. Mi tehát dolgozunk is azért az igazi demokráciáért! Ennek a demokráciának a törvényei között ott van azonban az is, hogy minden hatalom forrása a nép s hogy csak az a kormányzás jó, amely a népek beleegyezésén nyugszik. Nekünk tehát kívánnunk kell, hogy a népakarat megnyilvánulása a törvény határain belül mindig szabadon történhessék! Nekünk kívánnunk kell mindig, hogy az álami életben adassák meg minden alkalom arra, hogy a nép kimondhassa az ítéletét, hogy az ő kormányzása olyan-e, amibe ő beleegyezik. — Egy ilyen alkalom a községi, járási és megyei választás! Ezek eredményében a nép ítél! — Hiába kiáltják a kormány harsonái, hogy ezekből a választásokból ki kell küszöbölni a politikát, ez a kiáltás nálunk süket fülekre talál! Nekünk a törvény adja meg a jogot, hogy politikai pártokba tömörüljünk, hogy amikor kiválasztjuk a mi embereinket, akikre bizni akarjuk a sorsunk intézését, akik a mi emberi és nemzeti politikánkat hiszik és vallják, akkor ez által kimondhassuk a magyar nép ítéletét a minket érő kormányzás fölött! Ezzel a törvényadta jogunkkal élni kell, mert azok a jogkövetelések, amellyel a nemzeti jogok teljes érvényesülését kivánják, másként csak erőtlen jajkiáltások maradnának! Mi pedig teljes erővel akarjuk kifejezésre juttatni azt, hogy nem vagyunk megelégedve a kormányzással, mert mi szabad és egyenrangú nép akarunk lenni, mert a mi nemzeti egyéniségünk állami elismerését törhetet- lenül kívánjuk s mert mi azt akarjuk, hogy teljes legyen a mi népünk nemzeti, gazda- * sági és kulturális szabadsága, mert mi nem engedhetünk abból, hogy a mi szép magyar nyelvünket akadálytalanul használhassuk, hogy gyermekeink magyar nyelven tanulhassanak és művelhessék magukat, hogy a jó közigazgatás nálunk, a mi községünkben magyar tisztviselők által, magyar nyelven történjék s hogy a fölöttünk való bíráskodás is magyarul folyjon! Ennek kifejezést adni szabad és kell! S amikor azt látjuk, hogy hatalmi visszaélésekkel akadályozzák a népünk akaratmegnyilatkozását, akkor ez ellen teljes joggal tiltakozhatunk és tiltakozunk is. — A most folyó választási küzdelemben tehát nem szabad ingadoznunk! Nekünk igazunk van s jogunk is vau a mi igazunkat ki is mondani! — Ha valaki magyarnak született, ha valaki a sors rendeléséből az itt élő magyar nemzeti kisebbség tagja lett, annak föltétien kötelessége a magyar nép nemzeti boldogulásáért minden törvényes fegyverrel küzdeni. Annak kötelessége minden alkalmat fölhasználni arra, hogy népének sorsát előbbre vigye. A magyar becsület forog tehát kockán! Minden magyarnak tudnia kell, hogy hol van most az ő helye, hová kell adnia szavazatát. Aki magyar, az velünk tart, aki azonban nem tart számot arra a szenvedéssel teljes büszkeségre, hogy becsületes, igaz, jó magyarnak vallhatja magát, az mehet akár abba a táborba is, ahol a magyarok elleni gyűlöletet hirdetik! Csak egyet nem vihet magával: a magyarságát, mert azt elvesztette az árulás pillanatában s maga a nép többé őt magyarnak el nem ismeri! — Mikor a levelek hullanak, önkéntelenül is az elmúlás gondolata jut eszünkbe! Vigyázzunk, nehogy bekövetkezzék a magyar nép elmúlása, mert azért felelősek vagyunk még a siron túl is!! — Nemzeti érzésünk meleg legyen az a napsugár, amely még a hideg tél korszakában is képes megtartani a mi szegény magyar népünknek hitét! Ezt az érzést ápoljuk, ezt fejlesszük s akkor az Isten nem hagy el minket!! Törköly József ér. szónoklatát a jelenlévők frenetikus tapssal fogadták. Petrogalli Oszkár beszéde Petrogalli Oszkár dr., a Szövetkezett Ellenzéki Pártok központi igazgatója lépett ezután az emelvényre és zajos tetszésnyilvánításokkal sűrűn megszakított beszédében a kormánynak azzal a kortesjelszavával foglalkozott, hogy a községi választásokból minden politikát ki kell kapcsolni. A hatalmas beszédből kiragadjuk az alábbi progra- matikus részleteket: — Azok, akik a hatalom birtokában vannak, nagyon gyakran szoktak azzal a bölcs tanáccsal szolgálni, hogy nem kell mindenkinek politizálni, a sok politizálás nem jó és káros dolog. Ezt a jó tanácsot természetesein nem kell abszolút értelemben magyarázni, mert az urak, akik ilyen tanáccsal előlépnek, csak azt a politikát tartják rossznak és károsnak, amely a kormányt támadja és szembe helyezkedik az ő politikájával. Ezt a böl- cseséget gyorsan elsajátították a cseh-szlo- vák köztársaság hatalmasai is. Azok, akik a miniszteri bársonyszékekben helyezkedtek el, úgyszintén azok, akik a bársonyszékekkel jó barátságban vannak, kenetteljesen és az unalomig hangoztatják ezt a jó és bölcs tanácsot. Ezen nem is csodálkozom és nem is veszem tőlük rossz néven, mert mindenütt úgy van az, hogy aki följ ütött a hatalom polcára, onnan nem szívesen távozik, mert hatalmon lenni jó s annál biztosabban érzik magukat az ott lévők, minél csöndesebb és némább az istenadta nép. — De viszont nem veheti tőlünk senki rossz néven, ha mi nyugodtan meghallgatjuk ugyan ezeket a tanácsokat, megköszönjük a jóakarata figyelmeztetést, de azt el nem fogadjuk és bátrak vagyunk kijelenteni, hogy igen is, politizálunk és a hatalmas urak politikai működéséről mondunk bírálatokat, ami tartalmaz sok mindent, de lehető legke vesebb jót róluk. 100 cseh-szl. Koronáin fizettek ma, szeptember 11-én: Zürichben 16.625 svájci frankot Budapesten 57 500.— magyar koronát Bécsben 212000.— osztrák koronát Berlinben 197 505000.— német márkát ^ ^ évfolyam 206. (359.) szám. jj Prága, szerda, 1923 szeptember 12. ... _____ — _______ iasa? /Sey - ■ - JU.^ _ - .löílzetéal arak Del- de külföldön; tJ lkM. w mwWm H m B ^ M 8f| nlice la sz., Telefon 6797. szám 9SS^ Vvá* * — Sürgönyeim! Hírlap, Praha. — Főszerkesztő: A Szlovenszkoi és Rnszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.
