Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)
1923-09-14 / 208. (361.) szám
Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Raszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. MmmsssalmaBBmmmmummm A fiumei harc (g.) Prága, szeptember 13. Abban a pillanatban, amikor a görög- olasz konfliktus békés befejezését a nagyköveti konferencia kétségtelenül Mussolini és Poincaré szájaize szerint nyélbeütötte, előtérbe sodródott egy második konfliktusos kérdés: Fiume ügye. Úgy látszik, igaza volt Politisnek, a görög érdekeket Genfben védelmező diplomatának, amikor egy francia ujságiró előtt kijelentette, hogy a korfui események nyomán a balkánkrizisnek u.j érája veszi kezdetét. Úgy látszik, a béke nevében történt világelrendezés nem változtatott semmit azon a helyzeten, hogy a Balkán politikailag tűzveszélyes talaj, amelyen lángokat csihol ki a folyton dúló szél még a látszólag megszürkült és elhamvadt parázsból is. A fiumei kérdés forró aktualitását és veszedelmes kiéleződését nemcsak a Mussolini által föltételeinek elfogadására kitűzött szeptember tizenötödiki dátum közelsége eredményezte, de az a körülmény is, hogy az európai politika láza abban a testrészben gyűlt föl legutóbb, ahol mint látens kór húzódott meg a tisztázatlan és bizonytalan fiumei probléma s a lázat, ha sikerült is az egyik organizmusrészben elfojtani, az természetszerűleg átcsapott oda, ahol minden sejt megérett a krizises, lázas stádiumra. Az 'az antipátia, amely Korfu megszállása miatt a jugoszláv közvéleményben tápot nyert Mussolinivel szemben, nem csöndesedéit le azzal, hogy a kérdést a diplomáciai lovagiasság szabályai szerint eljegyzőkönyvelték, de mint eleven politikai erő maradt meg s természetszerűleg kihat arra a frontra, ahol Mussolini áll szemben a belgrádi érdekekkel. Az a diplomáciai győzelemtudat, az az eredményérzet, amely a nagyköveti konferencia határozata után az olasz politikai életet betölti, maga után hozza azt is, hogy a következő lépésnél ismét a makacs nemengedek álláspontjára helyezkedjék s kamatoztassa más téren is azt a tőkét, amit a szilárd és cselekvésekben megnyilvánult akarata megteremtett. A fiumei kérdés igy lett súlyos, válságos, komoly és bizonytalan kimenetelű ütközőpont. Bizonytalan kimenetelűnek mondjuk azért, mert meggyőződésünk, hogy ez a probléma komplikáltabb és bonyolultabb, mint a görög—olasz konfliktus volt. Az utóbbit ugyanis a politikában oly gyakran előforduló véletlenség szülte. Nem robbant ki, mint régi antagónizmus viharfelhője, nem érett meg, mint az idővel elmérgesedő és elgyulladó sebhely, nem volt elődök bűneitől terhelt — jött és elsimult. Úgynevezett egyszerű politikai konfliktus volt. Nem igy a fiumei kérdés. Ez a probléma a békeszerződéssel el nem intézett fogas kérdés, a háborúban antantba összekovácsolt ellentétes érdekek terhelt magzatja. Ez a kérdés már gyújtott, már izgatott kedélyeket, már mozgatta a politikát és magára szedett oly eimérgesitő iniciálásokat, amelyeket Írott recepttel gyógyítani lehetetlenség. Csak a kérdés kiindulási pontjára kell visszatekintenünk s csak lapoznunk kell abban a vaskos könyvben, amelyet Wilson okmányaiból állított össze R. St. Baker s megtaláljuk a mai válságos krízisnek, élesre feszitett helyzetnek elásott aknáit. Rájövünk arra, hogy Olaszországnak, amikor az antant karjaiba vetette magát, az 1915. évi londoni titkos szerződés az Adria fölötti teljes tengeri uralmat biztosította, nem törődve azzal, hogy egy már régebbi s Jugoszláviával kötött szerződés Fiúmét ennek az uj államnak kötötte le. Tette ezt az antant azért, mert abban az időben Bulgáriát a maga oldalára akarta megnyerni s szerb területeket ígért neki, amelyekért Fiúméval akarta Jugoszláviát rekompenzálni. Annak a nagy ellentmondásnak, amely a két szerződés között fönnállóit, már a párisi békekonferencián jelentkezett a hatása, ahol hónapokig tartott az elkeseredett harc ama kérdés körül: kié legyen Fiume? Voltak, akik közvetítő utakat kerestek, Kisázsiában akartak Olaszországnak Fiume helyett gyarmatokat biztosítani s legfőképpen Lloyd George volt ennek az akciónak előharcosa- Fölvetette ezt a kérdést és amikor már-már megoldott volt, Venizelosszal intrikáltatni kezdett az ellen, hogy Kisázsiában az olasz megvethesse lábát. A fiumei kérdés a béke- konferencián: legbeszédesebb bizonyítéka annak az intrikás szellemnek, amely körüllengte a békék bölcsőit. A kérdést tehát nyitva hagyták. Rábízták ,a két érdekelt államra, rábízták a jövőre, amely pedig sohasem simítja, de mindig élesebbé teszi az ellentéteket Ami azóta törNyitra, szeptember 13. (Saját tudósítónktól.) Lapunk hasábjain számos közlemény jelent meg a szlovenszkói választási küzdelem jelenségeiről. Ezek nyomán már régen letettünk arról, hogy az igazság, jogegyenlőség, szabadság és általában a demokrácia kívánalmainak lábbal tiprását fölpanaszoljuk. Régen látjuk, hogy ezek jelszavak csupán, A külföld részére készültek, idebent csak 1-emosolygásra valók. Számtalan panasz fekszik előttünk. Amit az ezekből a panaszokból megalkotott kép mutat, az egoizmusnak, a vakmerőségnek s a sziolgalellküségnek olyan mértékét tárja föl, amely a hihetetlenséggel határos. A vidékről beérkezett tömeges panaszok arra késztettek bennünket, hogy a legiületé- kesebb és legbeavatottabb helyeken közvetlen tájékozást szerzünk róluk és azért tudósítónkat megbíztuk, hogy keresse föl Lelíley Jenő dr. nemzetgyűlési képviselőt, az országos keresztényszociális párt vezérét, aki a következőkben volit szives kérdéseinkre válaszolni : — Kétrem képviselő urat, szíveskedjék a P. M. H. részére a most folyó választási küzdelemről egyet-mást elmondani. — Szívesen. Már egy alkalommal nyilatkoztam lapjuk hasábjain. Akkor is kifejeztem gyanúimat, hogy a választások megtartásában nem hiszek s ma Is — hat nappal az első választási nap előtt — ez a nézetem. Tudom, hogy a hivatalos apparátus módfelett nagy zavarban van. Napról-napra készülnek a statisztikák s azoknak horoszkó- piuma napról-napra sötétebb a kormánytöbbségre nézve. Bizalmas utón értesültem, hogy néhány nappal ezelőtt igen komoly tanácskozások voltak, vájjon a választások megtartását ne halasszák-e el? Döntés nem történt, mert szinte egyhangú volt a nézet, hogy a dolognak csak akkor volna értelme, hogyha a választásokat öt-hat évre el lehene halaszani s ha — persze — ez alatt az idő alatt más politikai irányzat érvényesülne, olyan, amely a nép hangulatát is más irányba terelni képes volna. A pozsonyi minisztériumban is nagyon nyomott a hangulat s meggyőződéseim szerint minden vonalon általános az álhitozás egy kis külpolitikai bonyod’almacska, egy piciny kis határincidens után, amelynek nyomán amolyan sajni-mozgósitás félét lehetne csinálni s ezzel a" választásokat elodázni. — Az állami adminisztráció pompásan működik. Persze, nemcsak a kormánykoalíció javára, de egyszersmind az ellenzék kárára is. Hogyha a hatóságok a mia tapasztalt ta- lálékonyságnk, előzékenységnek, buzgalomnak csak egy negyedrészé fejtették volna ki négy éven át a közönség érdekeinek istápotént: D‘Annunzió puccsa, a rapallói szerződés, Mussolini opportunizmusa és emellett céltudatos politikája, az mind csak arra szolgált, hogy bonyodalmasabbá tegye a fiumei problémát. Most itt van a kérdés, a déli Javorina- kérdés! Most e körül kezd csoportosulni az érdeklődés, az izgalom és a hatalmak fölvonulása. Poincaré, aki tegnap Mussolini mögött volt, ma Belgrádot biztatja, Anglia, aki tegnap Róma ellen tüzelt, lehet, hogy holnap Belgrád ellen fog dörögni. És ebben a vad, intrikás politikai cirkuszban járja mindenki a kötéltáncot, járja a fölkapott diplomatasztár: Benes is, akinek kemény dió a mai szituáció, akinek a fiumei kérdésben megpróbált közvetítése már kutbaesett, de aki megtanulta annak művészetét, mint lehet ma Baldwin felé kacsintani s holnap Poincaré frakkjába kapaszkodni. lásában, akikor az ellenzék ma naigyon rosz- szul nézne ki. — Tessék csak elképzelni, hogyha a kormánynak az adóhivatalokhoz intézett titkos rendeletét az adóvégrehajtásoknak beszünteti A1 re négy esztendei érvénnyel bocsátották volna ki...! Hogyha a zsupánok, járási főnökök és az egész közigazgatás olyan szives, előzékeny 'lett volna négy éven át, mint ma...; Ha valaki négy óv óta számtalanszor megtagadott útlevelét meg akarja kapni, igen ajánlom, forduljon a hatósághoz tizenihatodika előtt s az eredmény el nem marad. Ma mindenki kedves s ők mindenkivel szemben bá- jolóan előzékenyek. Szinte azt kívánná az ember, hogy minden félévben legyen választás ... — Ezzel szemben azonban elképzelhetetlen vakmerőséggel végzik a v ere mását. — Hogy a falusi jegyzők egyszerre milyen meghatóan gondoskodnak arról, hogy a községnek többféle szavazólista nyomtatásával járó költségeket megtakarítsák, hogy milyen önzetlenséggel veszik fel a hivatalos listára a legerősebb ellenzéki polgárokat, azt tudjuk, arról a sajtóban sok szó esett. Persze, a cél: kimutatni a külföld előtt, hogy a nép nem megy az ellenzéki politikával! — Ám ez csupán fogás, ahol bedőlnek néki, oitt legföljebb politikailag szürke lista jön be. De vannak különb esetek is. — Egy járási főnök titkos rendelefe van a kezemben, amelyet a jegyzőknek adott ki: I Azzal kezdődik, hölgy: ^elolvasás után megsemmisítendő". Ez már sokkal világosabb, sokkal határozottabb. De nyilván törvényellenes is. Kitanitja a jegyzőket, hogy a jelölőlistákat pótlás végett adják vissza. Bizonyosan lekésik — így szól a rendelet — a hat órai pótlási terminust. Ha a „hivatalos** listán jelöltek utóbb más jelölést elfogadnak s az utóbbi mellett kitartanak, fel kell őket jelenteni, hogy megbüntethetők legyenek. A jegyző csak vegye át a községi hivatalban neki átadott jelölőlistát, ne adja oda a bírónak — aki a törvény szerint az átvételre jogosult —, tegye félre és a terminus lejártával adja vissza. A bírák pedig a jelölő listákat behozó megbízottak elől egyszerűen — elbújnak. — A jegyzőiknek szigorú parancsuk van a lakosság minden formájú megféltemli'tésére. A korcsimárosokat és traíikosokat. azzal fenyegetik, hogy engedélyeiket három napon belül elvonják. Ahol a terror nem sikerül, a falusi intelligencia előtt sírva könyörögnek, hogy ne adjanak ellenzéki listát, mert kenyerükről, fejükről, családjuk megélhetéséről van szó ... — Tudók egy várost, ahol az ellenzéki falragaszokat a rendőrség legénysége tápte le éjszaka sajátkezűiéig! Az ellenzéki listákon szereplők a fekete táblára kerülnek. Különösen a hátul levők, akiktől nem kell félni, mert talán nem választják meg őket — Elmondottak egy esetet, amikor valaki hónapokon át nem tudott útlevelet kapni, de mert nekilátott az ellenzéki agitáció- nak, háromszor hivatták, hogy útlevelét kiadják. Azt izente vissza, hogy majd a választás után érte meg, csak csinálják meg...! — Hamis hírek költése a pártoknak egyesüléséről és a pártok elnevezésének felcserélése mindennapos trükkök, annyira, hogy már szinte unjuk őket. — És hogy viselkedik a közönség ezekkel -a fogásokkal szemben? — Kilki temperamentuma szerint. A nép csöndesen szemléli a tülekedést és levonja a következményeiket. Tudok esetet, amikor egy falust egyszerű földműves .(szlovák) azt a választ adita a jegyző ajánlatára (a szürke listát akarta a jegyző kierőszkolni): „Nem lehet, jegyző ur, mit szólna a külföld, hogyha a mi falunkról megtudná, hogy az autonómiát dalkudta?*1 Hallottam véres verekedésekről, azt is újságolták nekem, hogy a csendőrségbe is belekötött az elkeseredett nép, még pedig nem eredménytelenül. Az elkeseredés mindenütt olyan nagy, hogy a húrnak tovább feszítése komoly következményekkel járhat. — Ldsr* •• számottevő .befolyással'. az eredményre" mindaz, amit elmondani méltóz- tatott? —• Ez alig látható előre. A mi szervezeteink mindenütt kellő időben felvilágosították a népet. Itt-ott azonban mégis előfordult, hogy egyes félreeső helyeken sikerült lefcé- setni az ellenzéki listát, ott a szürke lista fog érvényesülni. A képviselőtestületekbe tényleg a mi tagjaink fognak bekerülni, őlk fogják vezetni a 'község ügyeit, de a politikai statisztika bizonyos eltolódásoat fog szenvedni. Ez az eltolódás a mi pántunk szlovák tagjainál s a magyarságnál általában nem lesz valami lényeges, félek azonban, hogy a szlovák néppártnál már nagyobb arányokat fog mutatni. Azért, mert a szlovák nép hiszékenyebb, könnyebben befolyásolható. Tudom, hogy a néppárt hatalmas erőfeszítést visz végbe, kérdés csak: mennyire képes megbirkózni a csalás csodálatosan kifejlett jelenségeivel. — A magyar pártok között megvan-e a szükséges egység? — Tökéletesebb is lehetne. Ámde ez nem baj. Mindenesetre kárát fogja szenvedni az ügy maga, de az a jó oldala okvetlen meglesz, hogy tanulni fognak a jövőre és a tapasztalataink nyomán elérő haszon felül fogja múlni a netalán pillanatnyi veszteséget. A keresztényszociális párt pozsonyi gyűlésén zsidó szónok beszélt a párt érdekében Pozsony, szeptember 13. (Saját tudósítónktól.)" Szerdán este hat órákor a keresztényszociális párt impozáns választási népgyülést tartott a Zuckermandli városrészben fekvő Páter Sdherz-terén mintegy . kétezer főnyi hallgatóság jelenlétében. A népgyülést Jarabek Rezső városi tanácsos nyitotta meg, aki egy órás kemény beszédben mutatott rá bajainkra és sérelmeinkre. Először aiz általános politikai helyzetről be100 cseti-szl. koronáért fizettek ma, szeptember 13-án: Zürichben 16.75 svájci frankot Budapesten 58 000.— magyar koronát Bécsben 212100.— osztrák koronát Berlinijén 279 300 000.— német márkát Választási visszaélésén csokorba kötve Lelley Jenő dr. nemzetgyűlési képviselő nyilatkozata a P. M. H. részére fit jjr ~ .OL* *'* ^08. (361.) szám. Ml Prága, péntek, 1923 szeptember 14. m Jw Jsar g vL-Jm Mr M Jm JSM m Jr/ WL ám _ - Kiadóhivatal*. Prága i., Linóvá II tPLnUee 18. ssn, Telefon 6797. szám- Sürgönyeim« Hírlap, Praha. —
