Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)
1923-09-14 / 208. (361.) szám
58 Péntek, szeptember 14. Prágai magyaron? A szeptember 16-iki községi választásoknál szavazzatok a prágai német polgári pártok listájára, melynek száma: szélt, de a jelenlevő reridörtlsztviseHö beavatkozása miatt a városi ügyekre volt kénytelen hamarosan áttérni. Élesen állást foglalt az ellen, hogy idegen munkásokat aláaknáznak és az állami pályázatoknál a sz!o- vensz’kói vállalkozókat még akkor sem veszik figyelembe, h olcsóbb ajánlatot tesznek. Birálat tárgyává tette a készülő ipartörvényjavaslatot, majd a Pozsonyban föllépő többi párttal foglalkozott. A szociáldemokrata párt korifeusainak működését ismertette és leszögezte, hogy mig a szociáldemokrata vezetők proletárokból milliomosok lettek, addig a keresztényszociális városi tanácsosok még fizetést sem fogadnak el. Jurígával is polemizált és visszautasította azt a kijelentését, hogy szlovák nem szavazhat a keresztény- szociális pártra. Szónok szerint erre a keresztényszociális pártnak igenis joga van, mert a pártnak szlovák alosztálya is van és éppen úgy küzd az autonómiáért, mint Hlinkáék, de különben is Joriga nemrég úgy nyilatkozott egy gyűlésen, hogy a néppárt a nemeteket is meg akarja nyerni ügyének. Jarabek, aki szlovákul is beszélt, beszédének különösen humoros részleteivel igen nagy hatást ért el. Kaiser Gyula németül, majd magyarul szólt és ünneplés fogadalmat tett, hogy utolsó leheletéig küzdeni fog a népért. Varga István csallóközi cipészimesiter lelkes magyar beszédben fölhívta a munkásságot, hogy tömörüljön a kenesztényszooiális zászló alá. Ilyen értelemben beszélt Gáötffy István is. A gyűlésnek különös érdekességet kölcsönzött az, hogy egy zsidó vallása rokkant fogtechnikus, Szende Vilmos is felszólalt és a keresztényszociális párt mellett beszélt. — A keresztényszocláíis párt — úgymond — vallás- és nemzetiségi különbség nélkül szivére vette az elhanyagolt szloven- szkói rokkant ügyet, kötelessége tehát, hogy ehhez a párthoz csatlakozzék. A magyar kisgazdapárt fényes győzelme a feledi járásban Rimaszombat, szeptember 13. (Saját tudósitónktól.) A kormánypártok és azok agitátorainak mindenféle erőszakoskodása és terrorja ellenére a gömörmegyei ieledi járásban az Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos Párt előreláthatóan fényes győzelmet fog aratni a községi választásokon. Nagy Sándor körzeti főtitkár most járta végig újból a feledi járás összes községeit, hogy seregszemlét tartson. Jelentése szerint egy-két községen kívül mindenütt diadalmasan lobog a párt zászlaja. A járásban ugyanis a jelölőlisták a következőképpen oszlanak meg: A magyar kisgazda párt a járáshoz tartozó 54 községből 53 községben állított jelölő-listát s mivel ezek közöl 36 községben egyedül áll, jelötjeit egyhangúan megválasztották. A többi községekben a következő pártokkal ken megküzdenie a pártnak: Hat községben a Csánkí-Neumann- féle párttal, két községben a cseh nemzeti szocialista párttal, hét községben a cseh-szlo- vák szociáldemokrata párttal, négy községben a rolnicka párttal és egy községben az egyesült zsidópárttal. Az előjelek szerint ítélve, valamennyi községiben a magyar kisgazdapárt jélölőfeitáija fog a választásokból az egész feledi járásban győzelmesen kikerülni. A fölsorolt: statisztikai adatokból kitűnik, hogy a községek 67 százalékában a pánt már is edvitte a győzelem pálmáját. r Érsekújvár a választások előtt Érsekújvár, szeptember 13. (Saját tudósítónktól.) A mindent elcse- nesiteni akaró, centralista kormánypolitika azt gondolta, hogy nemsokára a magyarság egyik legnagyobb központja: Érsekújvár érett gyümölcsként fog az ölébe hullani. Csalódott. Az érsekujvári magyarság példás megszervezettséggeí sorakozik az igazság zászlaja alá és elszántan küzdi végig a harcot, tudja jól, hogy a jövendő és nemzeti létünk forog a kockán. A Keresztényszocialista és Magyar Kisgazda Párt szövetkezve Indul a választásokra, közös listával (1. számú) melyen Néder János, a keresztényszociális párt elnöke a listavezető. A szövetkezett pártok mögé csoportosul kivétel nélkül a város magyarsága. A két Párt szombaton a Kossuth Lajos téren közös népgyülést tartott, melyen körülbelül négyezer ember vett részt, A gyűlést Néder János nyitotta meg. Lelkes beszédben vázolta a magyarság komoly helyzetét és figyelmeztette a jelenlevőket arra. hogy sorsdöntő órákat élünk. Utána Holota. János dr., a magyar kisgazdapárt titkára ismertette a választások lényegét, rámutatott a számtalan visszaélésre, melyet a négyéves rablógazdálkodás okozott. Nemcsak gazdasági, hanem súlyos politikai szempontok is érvényesülnek a választásnál; a magyarságnak most kell helyrehozni azokat a hibákat, melyeket 1920-bap az országos választások alkalmával elkövetett. Füle Lajos bőrgyári munkás beszélt ezután. Felvilágosította a munkásságot, hogy ne üljenek fel a kommunista és szociáldemokrata szemfényvesztésnek, hanem kövessék a keresztéhyszocialista pártot, mely aBMBMMMPHHPBWWStMM—BMUUJBUIIIIIIWBWMUIIMJJJIJIIBMBÍ egyedül képviseli a munkásság érdekeit és letekkel is kész a munkásság sérelmeit orvosolni. Poór Ferenc keresztényszocialista központi titkár kijelentette, hogy a kocka immár számunkra is elvetődött. A küzdelmet megkezdtük és együtt akarunk dolgozni szlovák testvéreinkkel (nagy éljenzés) és velük ösz- szefogva fogjuk kivivni Szlovenszkó autonómiáját. Ismertette a magyarság gazdasági kulturális és politikai sérelmeit és kitartásra szólította fel a jelenlevőket. Végül Kukán Béla dr., a magyar kisgazdapárt érsekujvári szervezetének elnöke ösz- szefoglaltia mégegyszer mindazokat az irányelveket, melyeket a magyarságnak a választások alkalmával követnie kell. Bejelentette, hogy a magyarság tudatában van erejének, biztos győzelemre számit és uj rendet fog teremteni a városban. A szövetkezett ellenzéki pártok éltetésével véget ért a hatalmas és impozáns népgyülés. A kéf párt vezetősége a legnagyobb eréllyel dolgozik, hogy a városban ébrenfcart- sa a magyarság öntudatát, figyelmeztessen mindenkit a kötelességre, melyet nemzetével szemben kell teljesítenie. Noha a kormány minden eszközt megragad, a keresz- tényszocialisfei-kisgazda szövetség döntő győzelmet fog aratni Érsekújvárod. Keresztényszociális népgyülés Nyitrán Nyitra, szeptember 13. (Saját tudósítónktól.) A keresztényszoci- á'lis párt nyitrai szervezete vasárnap szépen sikerült gyűlést rendezett, amely — noha nem is volt hirdetve — mégis fölülmúlta valamennyi más pártnak nagy harsonával hirdetett gyűléseit. A gyűlést Jedlicska pártszervezeti elnök nyitotta meg szlovák és magyar nyelven. Brancisci Lajos dr. kanonok, akit a nép általában ,.bölcs kanonoknak1* •nevez, a keresztény eszméről és a szocializmusról tartott érdekfeszitő élőadást. Beszédének végén kijelentette, hogy a párt nem küzd mások vallása ellen, mert küzdelme nagyrészt gazdasági küzdelem. Lelley Jenő dr. keresztényszoóális nemzetgyűlési képviselő szlovák, majd magyar nyelven tartott rögtönzött beszédével frenetikus hatást ért el. A gyűlés délután ötkor a legnagyobb rendben ért véget. A keresztényszociális és a magyar kisgazdapárt listái Nyitramenyében. Nyitra vármegyében az országos miagyar kisgazda-, földmives- és kisiparospárt és az országos keresztényszooiális párt — mint már jelentettük — külön-kü'lön listát nyújtott, be, azonban ezeket kapcsolni fogja. A magyar kisgazdapárt jelöltjei a következők: 1. Holota János dr. Érsekújvár. 2. ifj. Hlavicska János Érsekújvár, 3. Gállá Lajos Udvard, 4. Szekér Gyula Párkány, 5. Berta Ferenc Tardoskedd, 6. Kis István Tököl, 7. Fehér Gábor Nyitrabodok, 8. Baig Árpád G a ramkövesd, 9. Tóth István Mózes Ipolyszalka, 10. Maflától László Garamkö- vesd és il. Fdeza András Érsekújvár. A keresztényszociális párt jelöltjei ezek: 1. Hanák József Nagycétény, 2. Klobusiczky Károly dr. Nyitra, 3. Petrikovics Aladár dr. Nagytapolcsány, 4. Kukba Konstantin Csermely, 5. Nódier János Érsekújvár, 6. Schwarcz István dr. Privigye, 7. Walladh János Aranyosmarót, 8. Szedlicska Gyula Nyitra. 9. HeiczI Kálmán dr. Magyarszöl- gyén, 10. Nemes Flórián Párkány és II. Janeczka Rudolf Nyitra. A kommunisták pozsonyi gyűlését szétverték a rendőrök Pozsony, szeptember 13. (Saját tudósítónktól.) Szerdán este hat órakor — a keresztényszociális párti gyűléssel egyidőben — a kommunista párt is tartott népgyülést a Haltéren. Hogy a kommunisták ereje mennyire megtépázott, a legjobban mutatja, hogy Singerék alig bírtak százszázötven embert összecsőditeni, mig a ke- resztényszociális gyűlést ezrek hallgatták végig. A kommunista gyűlésen Singer Jenő listavezető és még ketten beszéltek. Nem fejezhették be a gyűlést, mert nemsokára kitört a botrány, mire a rendőrség a gyűlést szétverte. Egy Vondracsek nevű, góliátter- metü politikai detektív be akart kisérni egy katonát, aki szintén a népgyülést hallgatta, A katona vonakodott a detektiwel menni 'hivatkozván arra, hogy választó joga var, tehát joga van itt lenni. Vondracsek mégis bekísérte, de csak a Kern vendéglőig jutott vele, mert itt harminc matróz jött, akik ki akarták szabadítani, sőt a nép meg akarfa linceslni Vondracseket, aki erre bemenekült a vendéglőbe. Lovasrendőrök íöttek. akik a tömeget szétzavarták. Sebesülés nem történt. Kémikus jegyzetek a választások margójára Kassa, szeptember 12. (Saját tudósitónktól.) A választások napja erősen közeledik s a kormánypártok kétségbeesett erőlködése is egyre kómiku- sabb esetekben jut kifejezésre Keletszloven- szkón. Ahol megtudják, hogy ellenzéki jelöltlistát is benyújtottak, oda rögtön kiszáll a kassai rolnickár, vagy szociáldemokrata központból egy tucat vörösorru, elborozott hangú agitátor s a legképtelenebb hazugságokkal rémitgetik a népet. „Dupla adót fogtok fizetni — mondja az egyik —. ha a keresztényszocialista, vagy a magyar kisgazdapártra szavaztok.** „Tönkre teszitek a falut s magatokra haragítjátok a prágai „főurakat**, akiknek egy szemrebbenésébe kerül a létezésetek** így óbégat a Tárcarovatunk: Szombat: Lázár István: Az egér. Vasárnap: ölvedy László: Fátyol és kereszt. (Vers.) D á n i e 1 n é-L en gy e 1 Laura: A bidermajer garnitúra. Búcsúzom — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tároája — Irta: Holly Jenő Most aztán már igazán mindegy, hogy mi lesz. Mbst egészen toutegal, hogy hogy lesz ezentúl. Mert úgy, ahogy volt, már úgyse lesz soha. Soha, soha többé. Egyszer, ugy-e bár, úgyis vége van mindennek. No nem? Arz Életnek, ami fáj és a nyárnak, amely bíborba gyullad, mint kék estéken a drága kis hold. Kárminpirosan és- halová- nyan. Istenem, én úgyis tudom ezeket mind. Ezeket a haloványságokat, amik olyan szomorúak, ezeket az etedéit betegségeket. amikről csak néha lehet írni. Néha, valami őszi kapuciner mellett, amikor siri csöndbe zokog az éj. Valahol a Dunepartnál. Este. Sötétben. Csak halkan-halkan. egész piánó, egész finoman, kissé szépernősen, pityeregve. Gyermekded mosollyal. Egy korai dékadausz zuzmarás bánatával. Mert én egyszer költő is voltam. Mondják ők. akik látták, hogy hogyan írtam a verseiket. Egyiket a másik után. A Savoy tér rászán ahol a Nájc íréje presszót olvasta Homotka úr, meg a többi urak. Voltam csak, kérem. Meri most már nem vagyok. Öli, régen nem. Nem is lehetek, kérem. Hogy is lehetnék, amikor komoly családapa lettem. Aki áll ebben a szomorkás életben, Sután és felemásan, mint a tavalyi .szénaboglya a tavaszi mezőkön és gondol az élet komolyságaira, a liázbérre, amit úgy fizetek negyed- 'évenkint, mint a pinty. Pontosan és mosoly- 'kásan. Hogy ne gondolja ez a kövér kis krájzler, aki megvette magának ezt a kis sarokházat a három emelettel, hogy én, irkafirkászó senki, meg akarnék lógni a cinzzel. Meg gondol az otkolónra, amit meg kell venni az asszonynak, mert neki hull a haja. Hull, kérem, hull, mint a Zerko- Virtz falevele, amely suttog, amikor beszél, meg gondol a rendőrségi rovatra, amit meg kell csinálni. Mindennap. Pontosan az istenért, nehogy kimaradjon, mint a múltkor, amikor Kraus Mór elvesztette az cziistórá- >ját a H. P. monogrammal és bejött a szerkesztőségbe és megkérdezte, hogy miféle rend ez itt min álunk, ebben a bús redakcióbán, ahol minden Öreg, a könyvtár meg a ragasztó kisasszony. Csak én vagyok fiatal. A huszonhét szomorú évemmel. Azzal a verskötettel, amit megírtam és azzal a regénnyel, amit meg akartam Írni, de nem Írtam, mert azt mondta Klobuslnszky, a kiadó, hogy mia már nem kell a szerelem meg a grófkisasszony, hanem a szekszuálpatoló- gia. Lehetőleg egy kokiainpriimadounával meg egy leégett nagyherceggel az oldalági Reitcns te in fa mi Máiból. Mondom, hogy mindegy, egészen mindegy, hogy mit fogok csinálni. Nem akarok én. kérem, semmit. Valami bágyadt téli snapszot akarnék néha. Halványzöldet, mint amilyet a párisi kokottok isznak, áruikor memoárt Írnak. Vagy kéket lehetőleg. És sárgát esetleg. Olyant, amilyent Baudelaire ivott, amikor költött. Vagy azt a másikat, amit egy öreg ur szokott szürcsölgetni a szomszéd putikban. Szegény öreg ur! El van keseredve nagyon Hja, a nyugdíj! A nyugdíj, mondja ő és én arra gondolok, hogy 'mit fogok en mondani, amikor hatvan éves leszek és még mindig itt leszek, egy fáradt ivadék, csupa ifjú élet között. Mit fogok mondani? Tényleg erről érdemes beszélni. Erről is Írni kellene valamit. Valami nagyon igazat, amit csak Tolsztoj tudott volna, ha kávéháziba járt volna, mint én és törvényszékre járt volna riportot csinálni. De ö nem ivott feketét és nem fizetett cinzet. se adóátalányt. Ő csak paraszt volt. Egyszerű orosz grófi paraszt, aki az életet figyelte a dús mezőkön és minden este gondolkodott azon, hogy mit kell tenni a romlott fiatalság ellen, amely autóban jár és pezsgőt iszik és nem tudja elhinni, hogy milyen finom a rög szaga meg az ekeszarv. Hanem Murmmot szeret. Murnmot, vagy ha rosszul megy, akár Eszterházyt is, három csillaggal. Erről meg a szerelmiem jut eszembe. Istenem, milyen feledékeny vagyok! Még egy anzikszot se küldtem neki Velencéből. Pedig ott voltam, a loggiák alatt és gondoltam Daniéra, meg Tin torét tóra, meg a szobafestőre. aki háromszázötven koronát kért egy egyszerű mintáért az ebédlőben. Hát lehet ez? Ma, kérem, amikor mindén lejabb ment és 5 korona hatvanért zsirádit lehet kapni a vásártéren? Ma. amikor vége van a konjunktúrának és mindenki redukált? Nem lehet. De azért mégis csak kifizettem. Ami még mind csak semmi ahhoz képest, hogy Tatjána mindennap mosolyog. Mosolyog, lássák. Vagy nem is mosolyog már. Már túl van a mosolyon, ö már sokkal komolyabb ahhoz, hogy egészen egyszerűen csak mosolyogjon, ö ma már háromíhóna- pos, kérem altosán, és úgy néz a szemivei, mint egy drámai szende eliseje táján a direktor előtt, ö már ott van. hogy röhög. Egyenesen és közvetlenül. A szemembe röhög. A tulajdon papája széniébe. Egy huszonhétéves öregedő volt költő szemébe. Aki jár ezen a fányarkás, rongyos világon és ezen az egy hároir.ihónapos szenzáción kívül semmit se talál már. amit érdemes versbe foglalni. Vagy meginni egy kis pici tárcában, amit néha elolvasol, oh kevéssé nyájas olvasó, amikor bambán süt rád ez ,a szeptemberi nap és arra gondolsz, hogy mi a fenének irtain ezt a cikket. Nem tudom, kérlek, hogy kinek irtain. Se neked, se nekem. Egy szétmálló álomnak irtani, amely felcsillan néha a Moigador-nyakkendőm alatt, ahol a szivem van és amelytől szép lassan, feltűnés nélkül búcsúzom. Mint egy hős. Mint egy férfi. Vagy mint egy szomorú emberke, aki az egész életből nem ért meg semmit. Búcsúzom, kérlek szépen, búcsúzom. Még nem tudom, mitől. Talán attól az első verstől, amit megírtam egy diófa alján a stonifai határban, vagy egy Tizian-vázlattól, amit tiz óv előtt pillantottam meg Münchenben. Vagy egy virágcsokortól, amit vettem a Deák-utcában egyszer, gavallér- koromban. Vagy talán magamtól búcsúzom, úgy ahogy itt ülök, tisztelt cim, öregesen és világfájdalmasan a nádszékben, eleven kérdőjel, fragmentum. Roppant kis pont egy szörnyű mondat közepén, aminek értelmét nem tudja senki. Aminek értelme csak néha tud felragyogni a gyermekek szemében, amikor három hónaposak és iszonyú komolyan filozófiát dadognak blazirt papák ma- 'kacskodó fülébe. így lesz ez bizony, magunktól búcsúzunk mi mind. Én is, te is, kedves kis öregem, és átadjuk a szót a három- hónapos utókornak, aki fekszik a bölcsőben és szuszogva alszik, amikor neked is, nekem is arra kell gondolni, hogy mi is volt eddig az élet és ki tudja, mi lesz most ezután?
