Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)
1923-09-07 / 203. (356.) szám
2 ugyan még olyan utasítást küldött a tanítóknak, hogy tartózkodjanak az agitálástól, később azonban jónak látta rájuk Írni, hogy minden körülmények között agitáljanak és szavazzanak a kormánypárti listákra. A tanítóság körében ez a rendelkezés nagy felháborodást váltott ki, azonban bizonyos, hogy a tanítók nem hajlanak meg e jogtalan terror előtt. Gara-Simicsek működésére nézve igen jellemző a következő esel?: Egy sze- pesmegyei községben annak idején elcsaptak egy tanítót, mivel a vörös hadsereg bevonulása idejében a helyi direktóriumban szerepet vállalt. Azóta hiába szaladt fühöz-fához, hiába könyörgött, hogy fogadják vissza az állásába, mindez semmit sem használt. Most, hogy hátat fordított a kommunista pártnak és felcsapott a cseh s-zociáldemokrata párt kortesének, a kormány elfelejtette minden vétkét és pont a választási küzdelemben reaktiválta. Ilyen eszközökkel dolgozik a kormánykoalíció. Nem csoda, ha ilyen viszonyok között arról kezdenek suttogni az emberek. hogy a kormánypártok már a vesztegetés eszközéhez nyúltak és öt-nyolcszáz koronákat is fizetnek egy voksért. A holicsi véres gyűlés epilógusa Pozsonyból jelenti tudósitónk: A mult- lieti véres holicsi gyűlésnek egyik sebesül'tje: Mikovics András negyvenkétéves Hlinka- párti szlovák két napra rá, augusztus 30-án belehalt sérülésébe. Mikovicsot fölboncolták. Még a gyűlést követő napon letartóztatták és Pozsonyba szállították Paták József föld- mívest, aki egy rendőrrel . erőszakoskodott. Budovics János holicsi földmivest pedig tegnap tartóztatták le és száHitották a pozsonyi államügyészség fogházába. Benne sejtik Mikovics gyilkosát. A szlovenszkói minisztériumban megjelentek Hlinka. Buday és Hanckó szlovák néppárti képviselők, akik közölték a minisztériummal a legutóbbi népgyüléseiken tör- ;ónt események lefolyását és egyidejűén védelmet kértek a rendzavarók ellen. Klofácsék a magyar községek elnemzetlenitése mellett izgatnak Pozsony, szeptember 6. (Saját tudósítónktól.) A tegnapi és a mai nap folyamán Pozsonyban röpcédulákat osztogatott a cseh nemzeti szocialista párt, melyek fölhívják a választókat, hogy a párt listájára szavazzanak és megismertetik velük a párt listáját A fölhívás a cseh-szlovák egység mellett száll síkra, majd szóról-szóra így ir: „A községi választásoknak, főként a városokban, be kell fejezniük azoknak a községeknek nacionalizálását, amelyek a magyarosítás áldozatai?) lettek. A szlovák nép szégyene és gyalázata volna, ha megengedné, hogy a községekben magyarok, vagy renegátok képviseljék.14 A fölhívás nekiront a zsidóknak is és az egészségügy, valamint a lakásügy rendezését azért követeli, hogy ,.a szlovák nép beköltözködhessék a városokba, ott kereskedelmi és ipari üzleteket alapíthasson és véget vessen a zsidó kereskedők kizsákmányolásának44. Végül a szlovák néppárt ellen kel ki a förmedvény. E helyen jegyezzük meg, hogy Pozsony.......................na—mm—mi ii Tá rcarovatunk: Szombat: Falu Tamás: Imádság előre. (Vers.) Donászy Kálmán: Vidéki nyár. (Vers.) Csermely Gyula: Az uzsorás fogai. ___________4. —. ..............— ... ■ / Ác sorgók — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Keleti Márton A körúton két ember téníereg. Az egyik mezítlábas, magas, szikár ember, a másik alacsonyabb, kicsit köpcös. Ez nem mezítlábas. Cipő van rajta, pipa a szájában. Ott állnak a sarkon, látszik rajtuk, hogy nem sietős a dolguk. Dél felé jár, a forgalom élénk, a vendéglők is kezdenek megtelni. Beszélgetnek. Azt mondja a mezítlábas: —- No pajti, most gyerünk be valami jó korcsmába. — Éppen azon fáj a fejem, hogy melyikbe menjünk — feleli a másik. Nevetnek. Egyiknek sincs pénze. Itt ténferegnek a városban és nem tudják, mihez fogjanak. Az egyik valami borpincében volt kihordó, a másik kocsis. Mind a kettőt elküldték. Nem kellett a bor. Ott vesztegeltek a homályos pincében és nem akadt dolguk. Hát elküldték őket. Azóta csak így az utcái: fel és le. Nehéz valamibe bejutni. Annyi az ember és olyan kevés a nüinka. Minden semmiségre kettő-három is akad, A háborúban is voltak, Péntek, szeptember 7tásba. Hogy a ruszinszkói kormánypolitika tökéletesebb legyen, az ungvári polgári párt a kormánytámogatás terén vállvetve dolgozik a kárpáíorosz földműves köztársasági párttal. A jelölőlisták beadása után a hatóságok igyekeztek összeállítani a ruszinszkói statisztikát a jelölőlisták alapján és kimutatták a pártok elhelyezkedésének arányát. Az ösz- szeállitás magán viseli a megtévesztés jellegét, amennyiben csupán azokat a községeket sorolja föl, ahol egy listát adtak be, azaz egyhangú választás lesz. Az eddigi hivatalos kimutatás szerint Ungmegyében 75 községben lesz választás. Ezek közül 65 község agrárpárt!, 1 szociáldemokrata, 1 Volosm-Bracsajkó-párti, 3 szlovák rolnicka, 3 magyar kisgazdapárti. 1 Gagatkó-párti és 1 egyesültpárti listával megy a választásnak. A munkácsi zsuipa területén 147 községből érkezett be a jelölőlistákról szóló statisztika. Eszerint 103 község köztársasági íöld- mivespárti, 8 szociáldemokrata, 4 Volosin, 23 polgári párti (?), 4 egyesültpárti (?), 2 keresztényszocialista és 3 kisgazdapárti listával szavaz. Nagyszőllős megyében 118 község adta be a jelölőlistát. Ezek közül 70 köztársasági földnűvespárti, 6 szociáldemokrata, 4 Volo- sin-párti, 14 egyesültpárti, 11 semleges, pár- tonkiviili, 4 kisgazdapárti, 4 polgári párti, 2 keresztényszocialista, 1 pravoszláv és 1 Gagatkó-párti listával fog szavazni. Beregszászon hét, Nagyszőlősön öt lista kerül bele a választási küzdelembe. Técsőn közös listával szavaznak. A hivatalos statisztika nem teljes és éppen ezzel vezeti félre- a közvéleményt. Rozsnyó és vidéke a választási harcban Rozsnyó, szeptember 5. Vasárnap délig Rozsnyón öt érvényes jelölőlista futott be. A keresztényszocialista- kiisgazdapárti egyesített (listavezetők: Moj- ses István, Járossy Endre), koimimumista- cseh-szlovák egyesített (1. Obercian János, a zsupán! expositura vezetője, 2. Vörösek tanfelügyelő), zsidópárti és egy úgynevezett kisiparos lista, de ezt talán ajánlói vették legkevésbbé komolyan. A cseh-szlováik listán ötödik helyen egy rozsnyói asztalos- mester, Darmo Béla is jelölve van. A kisiparos lista kiállítói csak csehül tartották szükségesnek elkészíteni jelölő Ívűiket. Úgy látszik, ez a lista egyáltalán nem számít a rozsnyói polgárság támogatására. A vidéken a jegyzők a színtelen listákkal nagy terhet vettek nyakukba. Váirbosz- szuréten például elkészült a ,megegyezéses44 jelölő ív, öten már alá is írták, mikor meg invitálta a korcsmába az egész társaságot a jegyző s boldogan fizette a-köziköltséges pálinkákat, amíg egy gazda spekulálni nem kezdett: — Tekintetes jegyző ur, az áll ám a Magyar Gazdában, hogy húsz milliót szavalt meg a kormány a községi választásokra. Hát oszt abból való-e ez az öt liter pálinka? Ezen a ho* isszuréti listán csak öt aláírás maradt, ellenben a kisgazdapárti lista cl is készült, be is nyújtották. A csúcsom! jelölő lis tát átvette a be tiéri jegyző a kisgazdáktól, szabályszerü elismervényt is adott róla, de később meggondolta magát és fenyegetőzni kezdett. Követeli visz- sza az elismervényt, mert hogy a benyújtott listát ő össze fogja tépni. Ki nem hagyhatom innen a szilicei kisgazdapárti elnök önérzetes kijelentését, ami ilyenféleképpen Íródott meg: ... jelentem, hogy a jelölő listát beadtuk, a nyugtát kiadták róla. Nálam van. Nem is adott be Szilicén rajtunk kívül senki listát... Szilicén kuruc magyarok laknak, hirte- lenkezü ,viharedzett, vad magyarok. Nem is adott be Szilicén rajtunk kívül senki listáit ... így ir a szilicei pártelnök s én el is hiszem, hogy igaza van. Bajos lenne Szilicén idegennek boldogulni. Megjelentek a rövidke, hivatalosan szelíd figyelmeztetések is, szóban, írásban: „Elvárom, hogy ---- ur a községi választásokn ál az állaimmal szemben kötelességét teljesítse.41 K. ^mwmmmaaa/ammamm^rn Ficza szenátor választási körútja Érsekújvárról jelenti tudósitónk: Ficza József magyar kisgazdapárti szenátor, Pro- hászka Lajos pártitkár és Fekete János szervezeti alelnök vasárnap Tardoskedden, majd Magyarsók-Szelőce községekbe szálltak ki. ahol lelkesen fogadták őket. A mindkét helyen impozánsan lefolyt népgyülés keretében úgy a szenátor, mint Prohászka titkár lendületes beszédben emlékeztek meg azokról a kritikus, átmeneti időkről, amikor még senki sem volt tisztában a győzők akaratával és azzal, hogy mi vár az uj állam keretébe kényszerült magyarságra, de a párt már akkor, amennyire a cenzúra és a sajtótörvény azt megengedte, hirdette, hogy a magyarságnak az események lefolyását nem szabad ölbe tett kézzel néznie, hanem egy nemzeti és létérdekeiért mindenkor síkra szállni kész pártba kell tömörülnie. Midőn pedig nyilvánvaló lett az, hogy a sovén s a hatalomtól elvakitott kormányirányzat a magyar nemzeti kisebbség szent ügyét csak mint közigazgatási kérdést kezeli, akkor is a párt az elsők között szerepelt, hogy a magyarság ingatag és a szebb jövő fölvirradá- sában hitét vesztett tagjaiba reményt öntsön s biztató^ példával előljárva, törvényben biztosított jogainak kivívására buzdítsa- Jelenleg pedig, mikor egy lépés kínálkozik arra, hogy az őslakosság akarata jusson érvényre, a Hodzsa által fölbérelt Csánki-Neumannok és a maszlagokról szavaló Iélekvásárlókkal szemben a párt nevében figyelmeztetik a magyarságot, hogy okulva az eddigi szomorú tapasztalatokon, ne hallgassanak a politikai kalandorok mézes-mázas Ígérgetéseire, hanem lelkiismeretük szavát követve bocsátkozzanak a községi választásokba, mert csakis akkor maradunk urai saját községünknek s a hősök vérétől áztatott anyaföldnek. Nagyhatású beszédeiket mindhárom község polgárai lelkes éljenzéssel jutalmazták. mnénr ffkox&tkmfc taxt&xot. tartsd ifeé»#e<«essége«Is*«e& srf fkiveföai is bán élénk megütközést váltott ki Okánik polgármesternek az az eljárása, hogy a jelölőlisták elkészítésével a Slovensky Dennik című kormánylap nyomdáját bizta meg, a nyomdatulajdonosokat pedig elutasította azzal a kérésükkel, hogy a város náluk is rendeljen választási nyomtatványokat. Pozsonyban egyébként hetvenkét szavazóhelyiség-ben fognak szavazni és hozzávetőleges becslés szerint száz-százötvenezer koronára becsülik a város választási költségeit. Csánk lék hazuigsásfai A pozsonyi Népújság az utóbbi időben újból azt hireszteli, hogy a földbirtokreform végrehajtása folyamán csakis a Csánki-féle köztársasági kisgazdaszövetség tagjai részesülhetnek a földosztás áldásaiban. így a többi között ezeket írja: „Csak a szövetség tagjai juthatnak földhöz11, „a földreform végrehajtását célzó jövő évi munkaprogramban a szövetségünkbe tartozó községek elsősorban fognak helyet kapni11 és „aki a Népújság hive, aki a szövetség tagja és velünk együtt harcol, annak lesz földje11 stb. Ezek az ostoba és átlátszó kortesfogások senkit sem fognak megtéveszteni, mert hiszen mindenki nagyon jó! tudja, hogy a földreformot még sem lehet úgy egész egyszerűen politikai pártok érdekeinek megfelelő módon kezelni. Ideje volna már annak, hogy a földbirtokhivatal állást foglaljon a Csánki-párt hazudo- zása ellen, mert ez csak diszkreditálja a földbirtokhivatalt, a kormánynak pedig amúgy sem használ. Csánkiék otromba hazugságait ma már csak a vakok, süketek és bolondok veszik készpénznek.---------- -........ ■■ —■------A ruszinszkói választási küzdelem Ungvár, szeptember 6. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Mikor a Kárpátorosz földműves köztársasági párt belement a választási küzdelembe, a cseh lapok furcsának találták, hogy az uj pártalaknlást a magyar ellenzéki lapok nem támadták meg. A magyar ellenzéki lapoknak nem volt okuk a pártot támadni, mivel az uj párt a magyarsággal szemben a barátságos viszony alapjára helyezkedett. Ez azonban csak szólam maradt. Mihelyt az ellenzéki ruszin pártokból egyesülésük után kormánypárt lett és a cseh agrárpárt befolyása alá került, az uj párt azonnal rávetette magát a magyar községekre és azon igyekezett, hogy a kisgazda és kereszténiyszocialista frontot megbontsa. Sajnos, akadtak magyar emberek, akik sértett hiúságból a párt szolgálatába állottak és igyekeztek a magyar ellenzéki pártok egységét megbontani. így történt ez Barkaszó és Csongor be- regmegyei községekben, ahol egy volt kisgazdapárti elnök és elcsapott főesküdt „dolgozott14 a kárpátorosz földművespárt magyarnyelvű igazolványával. Csongoron például azzal kezdte működését a barkaszói magyar nemesi családból származó agitátor, hogy a népet a pap és tanító ellen izgatta és azt a tanácsot adta, hogy ne fizessenek párbért se a papnak, se a tanítónak. A józan csongori magyarok nem ültek fel az izgatásnak, hanem kisgazdapárti listával mentek a válaszaztán csak itt ragadtak a városban. Abból éltek, hogy valami alkalmi munkát csiná'tak. A mezítlábas ismert egy lisztest, annak ke!- lett olykor kisegítő. A cipős meg egy kövér árusnőt. Ez fát és szenet árusított. Sokszor hitta őket, hogy szenet, fát hordjanak fel a lakásokba. Jómódú asszony volt, nem idegenkedett a férfiaktól, de a mezítlábas tetszett neki. A .másik biztatta is, hogy így meg úgy, szánja rá magát a dologra. De az csak a fejét rázta: — Kell az ördögnek az a nagy fazék ■— mondta. A másik hasztalan próbálgatta, hogy igy meg úgy jó volna, lábbelit is vehetne. De az csak a fejét rázta: — Nem kell, nem kell. — Még mondott valamit, amin nagyot nevettek. Megálltak egy pénzesbőlt előtt. A kirakatban pénzek fekszenek. Szép sorjában mindenféle pénz. Ott a mienk is, a legújabb, rajta a szám: 50.000. — többől százat — mondja a cipős. Aztán megbámulják a többit is. Ott az amerikai, olyan az, mintha csak vasalták volna. Török is van, lengyel is, másmilyen rs. Minden van. Arany, ezüst pénzek is szép sorjában. Menynyi mindent adnak érte. Ruhát, cipőt, inget, mindent ezért a hitvány papirosért. Tovább ballagtak. A mezítlábasnak egy kis batyu volt a nadrágszijjához kötve. Ez volt a*vagyona. Ezt lóbálgatta. Valami kevés fehérnemű volt benne, meg egy n ':;a. amit a harctéren kapott. Megálltak a ruhásbolt előtt. Pompás bőrkabátok, öltönyök voltak kirakva. A pipás csettintett. — Azt a ködmönt, ha kicsiphetném — mondta. Látszott rajta, hogy nagyon szeretné, még a pipát is kivette a szájából, úgy nézte. A másik egy pantallót szeretett volna. A. boltos az ajtóban állt és udvariasan azt mbndta: — Parancsolnak valamit az urak? Az emberek nevettek. Jó volna bizony, ha parancsolhatnának. Tovább mentek. A pipás rágyújtott. A másik zsebre- dugott kézzel ment mellette. Az úttest felől a rendőr közeledett feléjük és véglgmustrál- ta őket. — Mit akar a zsaru? — kérdezte a pipás. A rendőr megállt, utánuk nézett. — Még elcsíp — mondta a mezítlábas, siessünk. Delet harangoztak. Bátortalanul, halkan tört elő a hang a nagy zsivajon keresztül. Nem is hallotta azt meg más, mint aki mindig vigyázta. Ki várja a harangot ebben a nagy tömkelegben, ahol minden úgy zajlik, mint a nagy vásárban. Olyan szépen száll bele a lármába, mintha hívogatni akarná valamerre az embereket. Úgy hangzik, mint a messzi furulyaszó. De hát itt nem ismerik azt se. A pipás levette a kalapját, a másik lenézett a földre. Most mind a kettő hozágon- dóit Miért is kóvályognak itt, ezen a fene meleg kövezeten. Otthon most aratnak, énekelnek, fáradnak, izzadnak. Mit is akarnak ök itt? A köböl nem nő ki semmi. Eltéved itt az ember is, a harang is. Eltéved én nem talál sehová. A térre értek. Leültek. Egyik se szólt. Éhesek voltak, de nem akarták mondani. Látták, hogy mint szállnak el mellettük a könnyű kocsik. Úgy mennek, mint a villán. Nem kell már a ló se. Maholnap talán már az ember se. Hazamenni . . . Ez a gondolat motoszkált az agyukban, de ezt se merték kimondani. Igen. az jó volna, de hát tudja az Isten, ha az ember egyszer elszármazik onnan, nehéz visszakerülni. A harang is elhallgatott. Gyerekek jöttek az iskolából, keresztülszaladtak a téren, verekedtek, kiabáltak. A pipás azt számolgatta a fejében, hogy mennyi pénze van még. I Nem akarta elővenni, hátha a másik kér. Vigye el az ördög, ment volna az asszonynak dolgozni Egy öreg asszony kenyeret kinált. A mezítlábas felállt. — Megyek - mondta, egyebet se szólt, csak megindult és elballagott. A másik megvárta, amig eltűnik, majd elővette a pénzt, megszámolta, ő is megindult. A közelben valami kifözés van, ott eszik valamit. A másik pedig bekanyargott a„ mellékutcába és lehajtott fejjel bandukolt tova a földszintes házak között.
