Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)

1923-09-23 / 216. (369.) szám

Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Ruszinszkoi Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Feleíős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. wm Kedvező mérleg (fi.) Prága, szeptember 22­Amikor e sorokat írjuk, a belügyminisz­térium még mindig nem készük el a vasár­napi választások Mvatafos statisztikájának összeállításával. De azokból a jelentésekből amelyek az elmulft héten beözönlöttek hoz­zánk, minden elfogulatlan ember megálla- pitbatija, hogy Szlovenszkóban megbukott a kormány és a hátvédet alkotó cseh koalíciós pártok politikája. A nép világosan kinyilat­koztatta, hogy neki a mai rendszer nem kell de szivvel és lélekkel kívánja az autonómia megvalósítását, amely egyedül tudja a ten­gernyi politikai és gazdasági bajokat enyhí­teni A szlovenszkói és rnszinszkói ellenzéki pártok és vele együtt mi is számtalanszor tolmácsoltuk r kormány előtt a népnek ezt az érzését és fölfogását. A kormány és a sajtó azonban rrem hitt nekünk, álltam eke ré­seknek mondotta a mi megnyilatkozásainkat és lekicsinyelte az erőnket. Alaposan téve­dett, mert a községi választások fényesen igazoltak bennünket és úgy fejezték ki a nép fölfogását, amint azt előre megmon­dottuk. A kormány politikája csúfosan megbu­kott- A koalíciós pártok közül a legsúlyo­sabb vereséget szenvedte a szociáldemok­rata párt A politika történetében ke ps olyan debakl akad, mini áanMy^k.^értvr Markovics pártját érte. A kormánysajtó is egyhangúan beismeri, hogy a szociáldemok­rata párt, amelynek zászlaja alá 1920-ban még ötszázezer választó tartozott, ez alka­lommal alig hetvenezer választót tudott a listáira egyesiteni. A valóságban minden va­lószínűség szerint még kevesebb híve van a szociáldemokráciának, úgy. hogy minden túl­zás nélkül elmondhatjuk, hogy a népitélet valósággal megtizedelte ezt a pártot. A kor­mány szekerét toló törpefrakoiók: a cseh nemzeti szocialisták és a cseh nemzeti de­mokrata párt Szlovenszkóban szót se érde­melnek. Ha a Hodzsa és Srobár rolnioka- pártja viszonylag nem a legrosszabb ered­ménnyel végzett, úgy ennek egyszerű ma­gyarázata az, hogy a kormány és közegei­nek minden terrorja, megtévesztése és csa­lafintasága ennek a pártnak érdekében moz­dul meg. Azonban igy is bizonyos, hogy a cseh agrárpártnak ez a szlovenszkói fiókja sokkal rosszabb eredményeket ért el, mint ahogy azt a pártsajtó és a magánstatisztilkák föl tüntetni szeretnék. Nem szabad ugyanis megfeledkezni róla, hogy a színtelen listáik­kal elért egyhangú választásokat Hodzsáék a maguk javára szeretnék elkönyvelni, noha okiratokkal tudjuk bizonyítani, hogy a szín­telen listák jelöltjei számtalan községben éppen olyan autonómisták, mint mi vagyunk- A mérleg tehát a kormány oldalán horribilis veszteséget tüntet föl: két számottevő pártja közül az egyik teljesen összeroppant a másik pedig csak a terrornak köszönheti kérészeié tét. Az ellenzék számlája ellenben hatalmas nyereséget mutat. A szlovák néppárt erősen megnövekedett és ma valószínűén Szlovén - szkó legnagyobb pártja. A kommunisták tá­borát megduzzasztották a szociáldemokrata pártból menekülő elégedetlenek és elkesere­dettek ezrei. A szövetkezett ellenzéki pártok szövetségének két oszlopa: a keresztény­szociális párt é's a magyar kisgazdapárt — amint azt a miniszterelnök lapja is kényte­len-kelletlen beismeri —, számokban alig ki­fejezhető sikereket érték el. A keresztény­szociális párt Pozsonyban és Kassán, Szlo- venszkó két legnagyobb városában legyűrte minden ellenfelét, a munkásság körében te­kintélyes sikerekét ért cl és a szlovák vidé­keken is diadalmasan- tört előre. A magyar kisgazdapárt zöld zászlaja verh eteti énül lo­bog a magyar falvakban és a keresztény­szociális párttal szövetségben , valósággal összemorzsolta Gsánkiéhnak a magyar nép megrontására fölbérelt csapatát. Az ellen­zék Szlovenszkóban föltétlenül többségben van a kormány fölött és mivel a mai párt­konstelláció mellett Szlovenszkó a mérleg egyensulyozója (erről egyik szlovenszkói laptársunk megfeledkezik!), a leglogikusabb az volna, ha a kormány kiírná a nemzetgyű­lési választásokat és a viszonyok további fejlődésének meghatározását a népre bízná A pártviszonyoknak imént vázolt eltoló­dásából ezeket a következtetésieket kell le­vonnunk: 1. A szövetkezett ellenzéki pártok, a szlovák néppárt és a kommunista párt ha­talmas térfoglalása azt bizonyítja, hogy Szlo­venszkó népe a legnagyobb mértékben elé­gedetlen a mai kormányzati rendszerrel és szivböl kívánja a kormány távozását. Mivel a kormány csák igen csekély több­séggel rendelkezik a parlamentben és ez a többség részben a kormánypártoknak a tör­téneten országokban bekövetkezett lemor­zsolódása miatt, főként azonban azok törzsé­nek, a szociáldemokrata pártnak Szloven­szkóban szenvedett szörnyű veresége miatt irreális és csak a papíron létezik, a községi ►választások eredménye az első nagy lépést jelenti a Kramár—Klofács—Beehyne—Sra- mek—Svehla-rezsim megbuktatása felé. 2. A Szlovák néppárt és a szövetkezett ellenzéki pártok jelentős, megerősödése az autonomista j ,hangulat megerősödésének világos jele év! %iy a vasárnapi választások nagy -vépési' re- ienteneik élőre azon az utón, amelynek vég­pontján Szlovenszkó politikai és gazdasági autonómiája áll. 3. A szövetkezett ellenzéki (pártok mögött áll ma a magyar nép túlnyo­mó többsége. Ez a nemzeti gondolat meg­erősödését’ bizonyítja és a kisebbségi jo­gainknak még fokozottabb védelmét fogja eredményezni. A kormánynak ezzel számol­nia kell és be kell látnia, hogy a magyar nemzet a leghevesebben ellenzi belpolitiká­ját, amely jogtalanokká és szegényekké tett bennünket, csak úgy, miint annak külpoliti­káját, amelynek irányát a határokon túlélő (magyar testvéreink ellen való offenziva ha­tározta meg. A megyei választások alkalmával ■— a [nagy számok törvénye szerint — ezek az összefüggések és tanulságok még pregnán­sabban fognak kifejezésre jutni. Akkor már nem lehet a színtelen listáik komédiájával (operálni, akkor majd csak a nagy pártok fognak egymással mérkőzni, míg a kis helyi alakulások nem zavarják meg a képet. A községi választásokon elért nagyszerű ered­ményeik után az ellenzéki pártok még inkább meg fognak erősödni, mert az embereik, akik legutóbb nem tudták hová áljának, bizonyo­san hozzájuk fognak csatlakozni, nem pedig azokhoz, akiknek csillaga szemmel láthatóan letűnik és akiknek hajója észrevehető mó­dion sülyednd kezd. Azok az emberek pedig, akik vasárnap győzelemre vitték zászlónkat, .,n kivívott diadal után csak annál ngyobb liel- fe esedessel fognak mellette kitartani. A hol­napi vasárnap az erőgyűjtés ünnepe: fö'ük£- szülés szeptember utolsó napjára, a megyei és járási választásokra. A balkáni konfliktusok csak most kezdődnek Egy francia diplomata nyilatkozata a P. M. H. számára Bécs, szeptember 21. Mint előrelátható volt, a görög—olasz konfliktus, ha a nagyköveti konferencia ha­talmi szavával egyidőre elintézést nyert is, egyszerre akuttá tette a Balkán zavaros po­litikájának valamennyi függő kérdését. Te­kintettel a rendkívül bonyolult helyzetre, amelyben a tisztánlátás hijjával csupán kom­binációkkal lehetne eligazodni, kérdést intéz­tem egy, a francia követséghez közelálló magas állású politikushoz, aki — mint a Le- vante alapos ismerője — Franchet d'Esperay tábornokot kisérte. A tanácsos ur a követke­zőkben volt szives a helyzetet vázolni: — A görög kormány kapitulációja a nagyhatalmak egységfrontjával szemben — amelynek belső okaira itt nem térhetek ki — természetes és elkerülhetetlen volt. Nem bo- csájtkozhatom szövetséges államok politikai technikájának bírálatába, csupán azt kell megjegyeznem, hogy a görög—olasz konflik­tus az összeütközések ama fajtájához tarto­zott, amelyekről Poinoaré köztársasági el­nöksége első idejében azt mondotta: „une affaire de prestige est encor assez lóin d‘une affaire de cabinet“. A presztizskonfliktusok zajosan hirdetett megoldása nem jelent győ­zelmet a győzőnek — legalább is nem akko­rát, mint amekkoráról az európai sajtó be­szél —, de nem is jelent vereséget a vesz­tesnek. Ha a preszíizskoníliktus gazdasági­lag nincsen mélyen megalapozva, úgy ered­ményei és veszteségei egyformán efemerek. — Az olasz—görög konfliktus súlypont­ját nem is a csak demonstratív jellegű flotta- tüntetésben s a voltaképpen nem nagy ösz- szegü kártérítés megfizetésében kell keresni. Az uj olasz miniszterelnök, úgy látszik, sok mindenben követi a kitűnő állambölcsósz és lelkes hazafi Macchiavellinek utasításait s igyekszik megbontani az olyan államcsopor­tosulások egységét, amelyek veszélyesek lehetnek Olaszországra. Kevésbé általáno­san: Görögország számára a konfliktus bal­káni része csak most kezdődik., A görög kormány tudvalévőén jegyzékben követelte az albán kormánytól az olasz határai egálla­pitó bizottság odamenekült gyilkosainak ki­adását. Az albán kormány erre igen éles- hangú válaszban közölte, hogy a gyilkosok Görögországban vannak s amennyiben nem adnák ki őket, úgy az albán csapatok görög területen saját fele­lősségükre fogják azokat kézrekeriteni. — Ez, ha háborút nem is, de veszélyes és nyugtalanító határvillongásokat jelent. Másfelől hasonlóan válságos hírek és bizal­mas értesülések érkeznek Szófiából és Bel- grádból is, amelyek — mindenesetre túlozva — húszezer embernél is többre rugó, tüzér­séggel is rendelkező macedón komitácsi bandák jugoszláv területre való betörését jelentik. Bulgária és Jugoszlávia között 1912 óta barátságtalan a viszony, bizonyos rejtélyes kezek gondoskodnak arról, hogy Bulgária a lefegyverzés elle­nére se legyen fegyvertelen, ugyanezek a kezek intézték még máig földerítetten mó­don a bolgár forradalmat — Erről különben a közel jövőben ille­tékes fórumokon még szó lesz. Hozzátarto­zik a helyzet zavarosságához, hogy Jugo­szlávia és Görögország még 1923-ban szer­ződést kötöttek, amelynek titkos katonai klauzuláit egyik fél sem tartotta be s amely igy illuzóriussá vált; jóllehet Gonatasz görög miniszterelnök a szerződés további fönnállá­sáról beszél, Ennek megfelelően a kisantaut Balkán felé irányuló expanzív politikai taktikája egyszerre két helyütt szenvedett súlyos vereséget Jugoszlá­viában és Görögországban. G. P. Jugoszláviában forradalom készül? Prága, szeptember 22. A Lidové Noviny párisi tudósítója távíraitozza: A bolgár kö­vetségtől szerzett értesülésem szerint a kommunista mozgalom kizáróan Ruméi iában járt sikerrel, de most már ott is nyugalom van. A Daily Chronide azt a feltűnést keltő belgrádi hirt közli, hogy a szerbiai illetékes körök hasonló felkeléstől tartamaik. Hír sze­rint Radícs a kommunisták segítségével akarn á tulszigoru belgrádi kormányt meg­buktatni- Radics állítólag a dinasztia semle­ges magatartására számit. Nem lesz háború Fiume miatt Graz, szeptember 22. (Saját tudósítónk­tól.) A Tagespost tegnapi száma egy római diplomata nyilatkozatát közli, mely szerint az olasz—jugoszláv háború Fiume miatt ki­zárt dolog. Egy ily háború esetén Jugoszlá­viának csak egyetlen szövetségese maradna: Cseh-Szlovákia, mert Franciaország semle­ges lenne. Egy Ily háború komolyan veszé­lyeztetné Jugoszláviát' Magyarország, Albá­nia s esetleg Bulgária részéről. A fiumei pro­bléma éppen úgy, mint a korfui kérdés a Ruhr-probléma réisze lesz. Franciaországnak nagy érdeke Olaszország barátságát meg­tartani és Jugoszláviát lecsititani. A megol­dás módja a diplomata szerint az lenne, hogy Fiúmét Olaszországhoz csatolnák, inig Jugo­szlávia oly vámkedvezményekben részesül­ne, boigy kereskedelmét a fiumei kikötőn ke­resztül bonyolíthatná le. Jegyzékcsata Szófia és Belgrád között A bolgár kormány cáfolata — Miért vont ősszé csapatokat a határon Jugoszlávia? Prága, szeptember 22. A küDföldli sajtó szenzációs jelentéseket hoz a bolgár határon történt jugoszláv csa- patösszevonásokról és arról, hogy a szófiai és belgrádi kormány ultimátumszerű jegyzé­ket intéztek egymáshoz. Ezekkel a hírekkel kapcsolatban hivatalosan kijelentik, hogy e hó 10-én a jugoszláv követ figyelmeztette a bolgár kormányt egyes bandák garázdálko­dásaira s ekkor a bolgár kormány' biztosí­totta Jugoszláviát, hogy a bandák megféke­zésére az intézkedéseiket megteszi. Mivel időközben a jugoszláv határon csapatössze­vonások történtek, a szófiai kormány 2,5-én jegyzéket nyújtott át a jugoszláv követnek, melyben közölte a bandák ellen tett rendsza­bályait és csodálkozásának adott kifejeizést, hogy a jugoszláv kormány csapatösszevoná­sokat eszközöl. A bolgár kormány sokkal in­kább tart attól, hogy azok a bandák fognak összeütközéséket provokálni, amelyek Jugo­szláviáiban alakultak a bolgár hatóságok élői elmenekült kommunistákból és parasztokból. A jugoszáv kormány e jegyzékre válaszolva tudomásul vette a bolgár kormány kijelen­tését, de visszautasította azt az állítást, hogy jugoszláv területen bolgár bandák alakultak volna. E hó 19-én a jugoszláv kormány jegy­zékben kijelentette, hogy a határon történt katonai rendszabályok meg akarják akadá­lyozni, hogy a bolgár bandáik átléphessék a határt, de ezeknek nincs támadó szándékuk. Szófia, szeptember 22. Belgrádban hol- ’ gár forradalomról, ellenkormiányról és véres összeütközésekről szóló hírek terjedtek el. A bolgár kormány ezeket megcáfolja és kije­lenti, hogy a heiyenkimt előfordult zavargá­sokat elnyomták és a további zavargások megakadályozása érdekében a statáriumot kihirdették. már tiozxánft farfoeof, tartsd íkötefesséóedyruztx uj fiirefieí is 300 cseh-szl. koronáért fizettek ma, szeptember 22-én: Zürichben 16.95 svájci frankot Budapestem 58 800.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát Berlinben —•— német márkát imiH*'»*i|<lii^i I lllliM H ' im II 1 Pli'IWililWI lliWiá^llMálllW . III III' »IWM

Next

/
Oldalképek
Tartalom