Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)

1923-08-30 / 196. (349.) szám

» (7&JRÁfíM I " m-,mi ** Prága, csütörtök, 1923 augusztus 30. t J^Zwt^fSW/%^fí t §tisisSiíi %^^L/ W%4-ljr JrMwOM m. M # w/~Wj£ ísasMihSíuiiKS Sffl WtóáSK*-a^ ali06 ia ^ Telefon 6797. szám- Sürgönyeim: Hírlap, Praha — Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Ruszínszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja HMMBBaarnBi—wm\mmm uraim ... Fe lelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Az álkonszolidáció (g.) Prága, augusztus 29. Aimig Benes Rómában tárgyal és a LJbre Pár öle szerint „olajágat" visz ajándék­ba Mussolininek, amig készül a nem messzi levő genfi tanácskozásokra s igy belejátsza önmagát abba az európai viharzásba, ame­lyet „nagypolitikának" neveznek, addig ide­haza föl gyújtott kedéllyel lobog a „kispoliti- ka“ emésztő tüze — készül a községi vá­lasztás. Benes, akinek a határon túl mindég meg­oldódik a nyelve és aki külföldi utazásai kö­zött az interjúk légióiban szeret eldicsekedni azzal, hogy az ő országában igy meg amúgy bal ad előre a békés konszolidáció, bizonyára most sem fogja elhanyagolni eb­beli kötelességét, de igyekezni fog kifelé szí­nes és tetszetős képet vetíteni Cseh-Szlová- kia belső állapotairól. Mi, akik éljük ezt a konszolidált békét, vagy békés konszolidációit, mióta hozzákap­csolódtunk a prágai politikai élethez, nem le­pődünk meg azon, hogy lehet és szabad a szavak és tettek politikáját mereven elkülö­níteni egymástól, hogy a politikai morál szó nélkül tűri azt, hogy odakünn nagyhangú kijlentések hirdessék azt, aminek mi idebenn semmi, de semmi jelét sem látjuk. Nem lepődünk meg sem ezen, sem azon, amit nap-nap mellett meg kell Írnunk a po­litika száraz eseményeit regisztrálva, mert négy év alatt rájöttünk arra. hogy a prágai politikának fölötte furcsa fogalmai vannak a konszolidációról, az államföntartás művésze­téről, a néppel való demokratikus bánás­módról s általában magáról a politikáról és annak elvi és gyakorlati világáról. Nem kacagunk föl bármennyire komikus is, hogy akadnak politikai faktorok, akik ki­jelentik, hogy a községi választások a kon­szolidációt fogják Szlovenszkóban és Ru- szinszkóban előrevinni, mert jól tudjuk, hogy ők azt értik konszolidáció alatt, hogy a kor­mány akarata és imperatlv cselekedete a poli­tikai szentség fogalmában testesül s hogy mindazok, akiknek ez az akarat fáj és ez a cselekedet a lelkét tépi, vagy a szivébe vág, mindazok, akik a politikáról másként gondol­kodnak, mint a prágai kormány füstöldéjében konzervált agyvelők, elkerülnek a láb alól és mint bukott angyalok sompolyognak el a de­mokrácia menyországát jelentő határokon túlra. Bennünket nem téveszt meg a szó csengése és a hang megejteni szándékolt muzsikája, mi látjuk, hogy tajtékzó szájak­ból ömlik a szó és ismerjük a dudát, amely­ből felénk sajtolják a hangokat. Mi a tettek után irányítjuk a mi politi­kánkat és felőlünk szavalhat a konszolidáció­ról akár Benes, akár más, akinek élethiva­tása a mai kormány életbentartása, mi tud­juk nagyon jól, hogy az ő konszolidációjuk nem a szó benső és nemesebb értelméből nőtt ki, nem arra irányul, hogy az államban élő minden nép megnyugvással élje az álla­mi és a maga nemzeti életét, de kizáróan és egyedül arra, hogy a lábuk alatt lévő talajt megkössék, hogy a saját hatalmuk életét nyugodalmassá tehessék. Ezért látjuk mi úgy a mai helyzeteket, hogy a községi választások nem az állam konszolidációját igyekeznek előmozdítani, mert akkor minek a szurony, a bankó, a sok Hodzsafiók, az erőszak, az ármányos trük­kök s a hajsza mindenki ellen, aki nem ko.r- mányhü, de a mai kormányzati rendszer konszolidációjáért folyik a harc, annak érde­kében dolgozik ma minden kéz, amelynek karja beleölelkezik a prágai jóllakott gyo­morba, vagy megtelt zsebbe. És amint érdekünk, lelki, ekziszíeuciális és politikai érdekünk, hogy az állam konszo­lidálója előre haladjon, úgy nem érdekünk, de veszedelmünk s sorsunknak megpecsételése az, ha a mai kormány és annak szlovenszkói és ruszínszkói kiskirályai számára hoznak kon­szolidációt a községi választások. Ebből a konszolidációból mi nem kérünk többet, ebből eleget kaptunk eddig s amit kaptunk az mind egy-egy bizonyítéka volt ama meggyőződé­sünknek, hogy a kormány konszolidációja nem más, mint egy pusztító vihar, amely de­rékba töri a mi törzsünket, amely nem hagy Szlovenszkó napfényes mezőin egyetlen vi­rágot sem s amely igy messzire hajtja tőlünk az állam oly nehezen várt konszolidációját. Abauj derék magyar és szlovák lakos­sága imponáló jelét adja a választások előtt higgadt gondolkozásának s a föld népének szivből termett őszinteségével ezrével csat­lakozik az ellenzéki pártok soraiba. Hosszúra nyúlt ábrázattal és lelógó orral kullognak ki a falvakból a kormányagitátorok. Kassától Tornáig az ellenzéki pártok egy-egy szilárd erődje a legtöbb falu, ahol a kormánypártok­nak semmi keresnivalójuk nincsen. Hogy mi az oka ennek a szívós ellen­állásnak, arra igen könnyen megkapjuk a választ, ha meghallgatjuk a falvak panaszait. A súlyos adókon s a nemzetiségek erősza­kos elnemzetlenitésén kívül a mai politikai rendszer ezer tüskéje vérezte meg szivét a föld népének. * Zs. községben beszélték nekem az em­berek. H. János kisgazdától megvonták a vadászati engedélyt s vadászfegyverét el­vették. A puskát el fogják árverezni, de azt senki más nem veheti meg, csak egy spicli­szolgálatokat teljesítő, a falu lakosságától ál­talánosan megutált ember. Ez egy látszólag jelentéktelennek látszó eset. Pedig nem úgy van. A szokatlan eljárás az egész községet fölizgatta, mivel a gazdák között sok vadász akad. Természetes, hogy ezek után mindnyájan a keresztényszocialista párt jelölőlistáiét támogatják. Egy puska egy egész közsé­gébe került a kormánynak... * Sz. község évek óta harcol furfanggal elrabolt óvodájáért. Talán tiz interpelláció volt az ügyükben. Simecek Garának azon­ban mindig sikerült az óvodájáért harcoló községet — az ő jólismert eszközeivel — el­ütni törvényes jogaitól. A kilencven százalék magyar lakossággal biró falu kisgyermekei Mikor jön már közzénk egy prágai koffe- j rés ur, akinek nem lesz üres és telitömésre | váró a podgyásza, de aki elhozza nekünk j azt a bizonyos „olajágat", amivel most állí- i tólag Benes Rómában kedveskedik? A községi választások előtt ne várjuk — azután ha erővel é's akarattal vívtuk meg a küzdelmet, elő kell keríteni a prágai dísz­kénekből valahonnan ezt az okjágat is. Elgondolhatjuk, hogy milyen örömmel fogják itt az uj választásokat —■ természete­sen egyhangú ellenzéki listával megejteni. * Színtiszta magyar falvakon vitt keresz­tül az utam. Sehol egy magyar fölirás, mint­ha valahol Morvaországban járna az ember- Az iskolák ügye még ma is változatlanul szomorú. A tornai vasútvonaltól délre eső részen még találni magyar nyelvű állami iskolát. A vasúti vonaltól északra egyetlen egy sincs és nem is lesz addig, amig Simecek Gara boldogítja Keletszlovenszkót. A nép között ez a közmondás járjai: „Azért nem kapunk magyar iskolát, mert a vasúti töltésen innen lakunk." Er­ről pedig a falubeli cseh-czlovák tanító kijelentette, hogy „ez a történelmi nyelv­határ" (!?). * 1920-ban, & képviselőválasztások idején a kassai zsupán társaságában Stodola tar­totta agitációs beszédét N. J. községben- Stodola negyven lóerős sebességgel ontotta az Ígéreteket s igy harsogott: „Kitartás, bi­zalom, barátaim, mindenük meg lesz, arról gondoskodunk s hogy jó dolga legyen a föld­művesnek, az már a mi dolgunk!" A szép Ígéretek szappanbuborékokká váltak. Stodola mestert nem látták többé a vidéken, csak a gazdákat fojtogató adók és egyéb csapások jelentkeztek. Ma N. J.-án oda jutott a. kormánypárt, hogy az ellenzéki vezetőknél könyörögtek listakapcsolásért. A „közeledést" természe­tesen elutasították. „Hogy a kormánypártnak nálunk hire- hamva se maradjon — az már a mi dol­gunk, — mondják most egymásnak moso­lyogva a derék falubeliek.., Egységes polgári jelölőlista Losoncon Megegyezés a kisgazda-, keresztényszociá- lls, jogpárt és zsidó párt között Losonc, augusztus 29. (Saját tudósitónk- tólj A választási előkészületek Losoncon is javában folynak. A mozgalmas napok legne­vezetesebb eseménye az összes őslakos pol­gári pártoknak egy választási csoportban való egyesülése. Ez a Magyar Kisgazda-, Földmives és Kisiparos Párt, a Keresztény­szociális Párt, a Magyar Jogpárt és az Egye­sült Zsidó Párt között létrejött megegyezés előreláthatólag biztosítani fogja a megvá­lasztandó képviselőtestületben a magyar pol­gári elemek fölényét. A jelölőlista összeállí­tása mindenekfölött a város gazdasági érde­kei szempontjából történt és minden érde­keltséget kielégít. A lista elején a következő nevek szerepelnek: Herzog Ignác gyáros és kereskedő, Dortsák Lajos iparos, Giller Já­nos dr. ügyvéd és pártelnök, Tarján Ödön gyáros, Wagner Sándor nyugalmazott pol­gármester, Nagy Sándor iparos, Sacher Gusztáv földbirtokos, Novek Béla gyáros. Sörös Béla református lelkész, Oppenheimer Ferenc dr. ügyvéd, Zorkóczy Ede nyugalma­zott tanár, Halmi León magántisztviselő, Kristóff Sándor pártfőtitkár, Stiga Béla mun­kavezető és pártelnök, Kuszy Emil evangéli­kus lelkész, Tarjány János iparos, Reinfeld Bertalan orvos dr., Fekete István iparos. Steüner Géza kereskedő. Lengyel Dezső gyáros, Hertskó Jenő dr. ügyvéd stb. Vá­lasztási meghatalmazottak: Giller János dr. és Kristóff Sándor. A munkáspártok közül eddig a kommu­nista és a magyar szociáldemokrata párt föl­lépése bizonyos. Két-három kormánypárt is részt vesz a választásban az állami közal­kalmazottakkal és a katonák egy részével és a szavazatoknak körülbelül negyed részére számíthat. Hir szerint a jelenlegi sztaroszta. Voda Gusztáv dr., a Kramár-párt listaveze­tője lesz. Nógrádmegye magyar községeinek túl­nyomó részében a Magyar Kisgazda-, Föld- míves és Kisiparos Párt dominál; mellette néhány helyen csakis a Kommunista Párt és a Keresztényszociális Párt jöhet még szá­mításba. Komárommegyében is színtelen listával operálnak Komáromi tudósítónk jelenti: Barényi Kálmán, a volt Komárommegyei Szent-Péter község jegyzője, azon az alapon, hogy min­denkinek joga van jelölőlistát állítani, össze­írt egy névsort, amelybe természetesen be­levette a tanítókat, vendéglősöket és más olyanokat, akikről azt remélte, hogy a kezé­ben tartja őket és egyenként behivatta a „jelölteket" hivatalába s kit szép szóval, kit fenyegetéssel igyekezett rábírni arra, hogy a jelölést fogadja el és a nyilatkozatot írja alá. A gazdák nem voltak erre hajlandók s azt kivánták, hogy a község saját akarata szerint jelölhessen s ragaszkodtak ahhoz, hogy a jelölőlista ne legyen színtelen és név­telen, hanem a magyar kisgazdapárt nevét viselje. A párt elnökének a jegyző estig ha­ladékot adott arra, hogy gondolkozzon s mi­kor az elnök ifj. Koczor Gyulával, a kisgaz­dapárt ügyvezető elnökével este fölkereste, rövid, nyugodt beszélgetés után egyszerre rájuk támadt, kijelentette, hogy ebbe a do­logba senkit nem enged beavatkozni, mert 10© cscli-sil. koronáért fizettek ma, augusztus 29-én: Zürichben 16.2825 svájci frankot Budapesten 56 500.— magyar koronát Bécsben 208000.— osztrák koronát Berlinben 21945000.— német márkát Vándoruton a választások előtt álló falvakban A falu nem hisz többé az Ígéreteknek — Az ellenzéki pártok riadójára ezrével sorakozik a föld népe az autonómia zászlaja alá — Apró esetek, amelyek egy-egy falujába kerültek a kormánynak A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása Kassa, augusztus 29. A Prágai Magyar Hírlap kassai tudósítója beutazta a községi választásokra készülő. Aba- ujmegyének a Tornától Kassáig terjedő szaka­szait s az útjában szerzett érdekes tapasztala­tokat. — melyek különösen a községi válasz­tások előtt álló abauji falvak hangulatát tük­rözik vissza — az alábbi'riportban közölhetjük: Tornától Kassáig megmozdultak a köz­ségek. A községi választások kiírása a leg­nagyobb munka idején találta a falvak la­kosságát, de ez nem akadályozta meg a köz­ségeket, hogy a Szövetkezett ellenzéki p ’ tok riadójára csatasorba ne álljanak. Szlo- venszkó autonómiájától hangosak ma újra a falvak. Hiába agitál a kormány, hiába hangoz­tatja, hogy a községi képviselőtestületekbe nem szabad belevinni a poiiíikát, a falu nem hisz többé a csalfa Ígéreteknek s tudja, hogy a kormánypárt oldaláról elhangzó „politikamentes községi képviselőtestület" s hasonló jelszavak mögött a legádázabb soviniszta törekvések s politikai célok rejtőznek. most az utcán kódorognak. Az egyik négy­éves csöppséget e napokban gázolta halálra egy szekér. A szülők elkeseredése óriási. „Magyar óvódánkat elvették — mond­ják az emberek — s most kormánytámo­gatásra csábítgatnak." Ilyen erős ellenzék még .nem volt a falu­ban s jaj annak a rolnicka stratnásnak, aki ide a lábát beteszi... * A falun — akár a városban — vezető­szerepet játszanak s kiváltságos helyzetet élveznek a saját fajtájukat áruló elemek. Az egyik község bírája is ilyen húron pendülő férfiú. A képviselőtestület már számtalanszor fölszólította, hogy számoljon el az 1918 óta tett kiadásokról. A biró csöppet sem siet a számadásokkal. A falu utánjárása Pontiustól- Pilátusig kárba veszett, mert a bíró fölöttes hatóságai egyáltalában nem sietnek „hűsé­ges" emberüket megregulázni. Utóvégre egy jó besúgó többet ér egy ezerkétszáz lelket számláló falu minden bajánál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom