Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)
1923-08-30 / 196. (349.) szám
2 Csütörtök, augusztus 30ez az ő „seftje44 s Koczort azzal fenyegette meg, hogy elvezetteti. Ez csak dióhéjban való összefoglalása egy esetnek, amikor arra törekszenek, hogy „színtelen41 választásokkal hamisítsák meg annak mérlegét. Nemcsak e községekben, de mindenütt ezt a taktikát követik. Minden eszköz jó nekik. Például Barényi ur, aki mindig jó ímagyarnak igyekezett az emberek előtt mutatkozni, de állítólag azt is hangoztatta, hogy ő Hlinka-párti. most a legerőszakosabban fenyegetődzik, könyörög, hogy tegyenek meg neki mindent, különben, ha nem kedve szerint sikerül a választás, akkor negyvennyolc óra alatt elcsapják. Ez a Barényi annyira erőszakoskodik, fenyegetődzik. hogy egy vendéglőst, aki az egyik nap még azt mondta, hogy nem vállal jelöltséget, másnap már arra bírta rá, hogy spicliskedjék neki. A katonák választójoga Hlinka András élesen állást foglalt a katonák választójoga ellen és kijelentette, hogy a szlovák néppárt a katonák választójoga ellen úgy a nagyköveti tanácsnál, mint az egész világ közvéleménye előtt tiltakozni fog, mert nem ellenőrizhető, hogy a katonák egyszerre több helyen nem választanak-e. _ A szociáldemokrata párt a katonák választójoga ellen A szociáldemokrata párt vasárnapi prágai népgyülésén Meisner képviselő állást foglalt a katonák nemzetgyűlési választójoga mellett, de elfogadta a katonák választójoga elleni kifogás jogosultságát a községi választások kérdésében. A Pravo Lidu mai számában rámutat arra, hogy az 1919-iki eredeti választójogi tervezet szerint a katonáknak csak abban a községben akartak választójogot adni, ahol három hónapot töltöttek a bevonulásuk előtt, nem pedig ott, ahol három hónapig szolgálatot teljesítettek. A választási bizottság azon az állásponton volt, hogy a katonának nem lehet érdeke annak a községnek az igazgatásában, aihol véletlenül szolgálatot teljesit, hianem csak az iránt a község iránt viseltethet érdeklődéssel, ahol gazdasági tevékenységet fejt ki. Egyes né-' met városokba cseh katonák kerültek, amit a németek kifogásoltak, de ezt viszont ellensúlyozza az a tény, hogy egyes cseh városok helyőrségeiben német, vagy magyar katonák szolgálnak. Mindenesetre bekövetkezett az a helyzet, hogy egész más vidékre való és csak odavezényelt katonáknak beleszólásuk van abba, hogy a község képviselőtestületének milyen összetétele lesz négy esztendőn keresztül. A cseh pártok pozsonyi küzdelme Pozsonyban erős küzdelem várható a cseh pártok között. A küzdelmet a szociáldemokraták idézik elő azzal, hogy nem hajlandók a cseh pártok közös lajstromába beleegyezni, mert több mandátumra számítanak a képviseltestületben, mint amennyit a megállapodás alapján kapnának. A cseh pártok főképpen az állami tisztviselők szavazataiért fognak versenyezni. A légionáriusok arról' Tárcarovatunk: Péntek: Molnár Jenő tréfái: Egy kis modctrn nyelvészkedés. Idegen szavak tára. Szombat: Szederkényi Anna: Budapest mulat. Vasárnap: Bányai Kornél: Dacos tavaszi ének ősszel. (Vers.) Segesdy László: Asszonyördög. Vigyázz! Síiket és vak szókért, miket az azúrba csak úgy befiityörésziink —: sok gyász esett [már! Akit elérnek, kicsit összerezzen, egy könnyet csihol ki s attól lángba borul — Mázsás üstöket gurítnak röhögő ördögök , [alája: készen a fürdő, hé! — s hegyeset köpnek [felé Végre kinyitja Péter a súlyos Kaput — Leszökik fentről egy angyalka — Magával [viszi, — Rácz Ferenc. Szenzáció „minálunk" — A Prágai Magyar iiirlap eredeti tárcája — Irta: Dutkó Zoltán II. A temetést harmadnapra, keddre tűzték ki. Nem annyira részvétből — az elhunyt vHágéletében sem örvendett valami nagy szeretetnek —, mint inkább kíváncsiságból cts mert erre mifelénk — tudod — valósággal ünnepségszámiba megy, minden temetés, tárgyadnak, hogy önálló jeíöd ti a Js.fi romot állítanak, ameynek élére Okánik polgármester kerülne, de Okánik nem légionárius, hanem agrárpárti. Az agrárpárt azonban wem vesz részit a választásban s így nem jelölnék Oká- j trikót. A köztisztviselők szavazataiért a cseh ! pártok közül a nemzeti demokratapáirt, a szociáldemokraták, a nemzeti szocialisták és a légionáriusok fotgnak küzdeni. Ötödiknek még a gazdasági egyesülés pártja csatlakozik hozzájuk, A cseh pártok több közitisztviselőt fognak jelölni, mint amennyit eredetileg terveztek. A cseh pártok fölhívása A cseh nemzeti demokrata párt, a cseh agrárpárt, a nemzeti szocialisták, a szociál- ! demokrata párt és a Vrabec-féle szlovák keresztényszociális párt közös fölhívást intéztek a választókhoz. A fölhívás a szloven- szkói magyar—német irredentamozgalom veszélyére hívja föl a szlovákság figyelmét és rámutat arra a körülményre, hogy a magyar és német pártok szolgálatában sok szlovák áll. A fölhívás a következő pontokat tartalmazza: 1- A képviselőtestületekbe csak olyan egyéneket jelöljetek, akik a köztársaság alapján állanak és ugj^ nemzeti, mint politikai szempontból öntudatosak. 2. Minden körülmények között utasítsátok vissza nemzeti ellenségeink jelöltlajstromait, valamint azoknak titkos és nyílt szövetségeseit. 3. A vegyes nemzetiségű községekben közös jelölt- lajstromot állítsatok, amely tanúbizonysága legyen annak, hogy méltók vagyunk politikai szabadságunkra. 4. A választások alkalmával csak illő és tisztességes fegyvereket használjatok. 5. Dolgozzatok az államföntartó pártok sikere és győzelme érdekében. 6. Ahol lehetséges, állapodjatok meg egységes jelöltlajstromban. A kommunisták készülődései A kommunisták a Rude Právo értesülése szerint száznegyven keletszlovenszkői községben állítanak önálló jelöltlajstromot. A községi választások határi d® naptára Augusztus 25-től szeptember 16-ig: a választói névjegyzékek a községházán közszemlére kiteendők. Szeptember 1-ig: az 5000-nél több lakosú községekben a sokszorosított választói névjegyzékek kiszolgáltatása iránti kívánság a községi elöljáróságnál bejelentendő. Szeptember 1-ig: a 700-nál kevesebb lakosú községekben az arányiagos választás iránti kérvény a községi elöljárósághoz benyújtandó. Szeptember 2. déli 12 óráig: a jelöltek névjegyzéke és a jelöltek nyilatkozata a községi elöljáróságnál' benyújtandó. Szeptember 8-tól szeptember 16-ig: a jelöltnévjegyzékek a községházán közszemlére kiteendők. Szeptember 8-ig: a jelölt-névjegyzékek összekapcsolása (egyesítése) a pártok választási meghatalmazottéinak nyilatkozatával a községi elöljáróságnál bejelentendő. Szeptember 16-ig a választás megkezdéséig: bizalmiférfiak megnevezhetők. — rengeteg nép gyűlt össze. Ámbár mind a három helybeli orvos, a vén, nyers Németh, a kiváló, die vérszomjasán vágd atkozó Knopf és a finom, fiatal Walter is, egyhangúan sziv- szélhüidést állapított meg, a bányák népe, sőt a hetenkénti zsurok közönsége is különvéleményt jelentett s szerfölött rejtelmesen suttogott a dologról. Az előbbiek a bánya rosszindulatú szellemeinek tulajdonították a tanácsos hirtelen halálát, úgy vélekedvén, hogy a manók bosszulták meg magukat a vén zsugorin, aki elrabolta kincseiket és vasszekrényében halmozta föl. Az intelligencia pedig valami fantasztikus mérgezési históriát eszelt ki, hajdani, hűti énül elhagyott és évtizedeken keresztül bosszúért lihegő haja- donokat keverve az ügyibe. De a bosszu- motivuim vezetőszerepet vitt mindkét táborban s végül is kielégítő magyarázatul szolgált m ii ve 11 nek-mü v e letl enebbne k egyaránt. Mondom, nem valami nagy szeretetnek örvendett a megboldogult. Csak egy embernek nem fért fejébe a dolog sehogyse — és ez a haláleset egyetlen iszeimtanuja volt, Kalocsay dr. Mintha saját magának árnyéka lett volna, úgy ődöngött esténként, bő mialaclopójába burkolózva, a siralmasan megvilágított utcákon. Máskor kedves, elégedett melódiákat dudolgató ajka fotóst értelmetlen, összefüggéstelen szavakat mormogott, — néha meg csak hangtalanul mozgott. A barátja halálán érzett eme igazán példás fájdalomért ki is vívta a polgárság osztatlan elismerését. Egy napon -— hús vét utáni első vasárnap volt — megtérve esti, töprengő sétájáról. megállt a kaszinó kapuján égő gáz lámpa alatt, hogy, órájára tekintsen. Egy pJJarj^tiig Visszhang egy volt „magyar herceg" felhívására Uszíalva, augusztus 29. Fölhívásokat kaptak egyes kiválasztottak, amelyben Odescialchi Livio, volt herceg és volt magyar, a sapiencia bámulatos magaslatára emelkedve, a Szlovenszkóba tartozó volt magyar mágnásoknak világitó szövetnek gyanánt jelöli meg a követendő utat és építi meg részükre az aranyhidat, melyet átlépve, évszázados ama vakságukból, hogy magyaroknak tartották magukat, az okos opportunizmus szem előtt tartásával kigyógyuljanak, öseredeti szlovák mivoltukat fölismerjék és ezt a gyakorlatban is gyümölcsöz tessék. A volt magyar herceg demokratikus érzületére vall, hogy — igaz, csak post serip- tum alakjában — megváltó működését még a 48 előtt már nemességgel biró családokra is kiterjeszti és igazán nem lehet tőle kívánni, hogy aranyhidjának oly teherképességet adjon, hogy az még ezen minimális kvalifikációval sem biró misera plebset is elbírja. A volt magyar herceg rövid fejtegetései is elégségesek, hogy azok a világot és emberiséget mozgató, eddig megoldhatatlannak látszó problémákat is a legegyszerűbb módon elintézzék. íme egy-két példája annak, hogy Odescalchi polgártárs szerint, milyen fölösleges és egy kis sapienciával és okos opportunizmussal könnyen elintézhető érzelmek uralták eddig a gyarló emberiséget: I. Az emberiség túlnyomó többsége ama téve-s meggyőződésben élt, sőt, sajnos, él ma is, hogy a természet által az emberbe oltott nemzeti érzés, amely eddig a legtöbb világ- történelmi eseménynek rugója volt, sőt rugója ma is, nem egy rossz kabát, amelyet, mihelyt kényelmetlenné válik, okos opportunizmusból le lehet vetni és bármely más, kényelmesebb kabáttal fölcseréim, de egy, az emberi szívbe Isten által beoltott legnemesebb érzés, amelyért a világtörténelemben milliók áldozták életüket. A volt magyar herceg ur szerint ezzel az emberi gyarlósággal szakítani kell. Bátor vagyok őt figyelmeztetni, hogy szerény véleményem szerint nem elégséges, hogy csak mi, itt lakó, 48 előtti nemességgel biró magyarok szakítsunk ezzel az emberi gyarlósággal, mert ez sokkal általánosabb, mint azt polgártársunk gondolja. Nagy mértékben szenvednek ebben más nemzetek. Például a csehek is, akik évszázadokon keresztül nem tudtak kigyógyulni ebből a gyarlóságból, amelyért készek voltak nagy áldozatokat hozni, sőt még az okos opportunizmussal is ki tudták egyeztetni. Nem-e kísérelhetné meg fölhívó polgártársunk megváltó ideáit náluk? Hátha hálásabb talajra találna? II. Ama téves nézetben éltünk eddig, hogy lehet valaki egy állam lojális polgára anélkül, hogy nemzeti érzületében máról-holnapra szaltómortálékat kelljen csinálnia és éppen a legfejlettebb államokban, az állam- polgári kötelességek egyforma teljesítése, a jogok és terhek egyforma megosztása mellett, az állam polgárainak nemzeti érzését, a szomszéd házból szűrődő zongoraszőra fülelt. Aztán kihúzta zsebéből az órát. Szép, dupliafedelü aranyórája volt, mely nem csekély mértékben járult hozzá, a maga szolid tekinté'lyességéve 1, hogy gazdája zongora- tanári klientélája oly szép kövérré gyarapodott. Megállt, mondom, és íelpattantotta a ragyogó fedelet. Aztán látta, hogy negyed- nyolcra jár az idő. De már akkor ismét' elöntötte agyát zavaros gondolatainak árja. Nem csukta. be az őr át, hanem szórakozottan bámult az egyenesen álló fedél belső, tükörsima lapjára, melyben hibátlanul látszott nagy, kerek pápaszemes arca. Egy ideig farkasszemet nézett a saját csillogó képeinásával. Pillantása elmerült a saját szeme pillantásába és amint nézett, — nézett merően — arca lassanként olyan kifejezést öltött, minit a fuldoklóé, akit titokzatos mélységeik hínárja húz lefelé, amíg fokozatosan eltűnik e világról válla, nyaka, álla, szeme... Egyszerre roppant kellemetlen érzés fogta el. Össze rázkódott és 'hirtelen, akaratos mozdulattal becsapta az óra fedelét. —■ Gondolatai most még zavarosabbak voltak, amint lassan ballagott fölfelé a kaszinó fehérre meszelt lépcsőin. Alig ért azonban meredek utjának felére, — hirtelen, mintha villám sújtotta volna, megállt, fős szokása ellenére hangosan megszólalt, ámbár egészen egyedül volt: „Ez az! Csak igy történhetett!... Dekát lehetséges egyáltalán az ilyesmi?... meg kell tudnom, rögtön meg kell tudnom44... És már szaladt is visszafelé, mint a forgósáéi, bő köpeuyege szinte foszlott, úgy 1$: amelyet azok a sors ajándéka, vagy átka gyanánt magukkal hoztak a világra, a legteljesebb mértékben tiszteletben tartja. Az Amerikai Egyesült-Államok, Svájc teljes mértékben respektálják polgáraik nemzeti érzését, semmikép sem akadályozzák a külön nemzeti kultúra fejlődését, sőt, hogy a közelben maradjunk, a régi Magyarországban is, évezredes együttélés után, a román megmaradt románnak, a szlovák szlováknak- Az állítólagos magyar elnyomás meséjét ezek a tények meggyőzően cáfolják és azt ma már azok sem hiszik, akik — politikából — még mindig hirdetik. Különben is egész nemzeteket kiirtani nem lehet. Nem sikerült ez évszázadok alatt sem a töröknek a szerbekkel, bolgárokkal, magyarokkal szemben, sem az angoloknak az Írekkel. E meddő törekvés helyett minden állam érdeke megtalálni és biztosítani népei számára a kielégítő együttélés föltételeir. III. Azon téves nézetben voltunk, hogy a nemzeti érzés őszinteségének próbaköve, ragaszkodni ahhoz még akkor is, ha az az okos opportunizmusnak, vagyis érdekünknek nem felel meg. Fölhívó ur meggyőzni iparkodik bennünket fölfogásunk helytelen voltáról- Hiszen mi eddig tévutakon jártunk, midőn mir illetve családaink, őseink magukat századokon át magyaroknak tartották és tévhitükért igen sok esetben életüket is föláldozták, A volt magyar herceg ur fölfogása valószínűen az, hogy 1 annak idején őseink között is voltak sapiens egyének, akik okos opportunizmusból, mihelyt ez reájuk nézve előnnyel járt, magyarokká lettek. Úgy látszik, azt kizártnak tartja, hogy itt tényleg magyarok is voltak. A kérdés tehát nagyon egyszerű, most csak meg kell ismételnünk e példát és akkor, mint jó szlovákok — a sequens alkalomig — ismét rendben vagyunk. És igy tovább az adott példa szerint. Csak a szlovákok ne vegyék észre, hogy az okos opportunizmus adott esetekre mindig készletben van. A stubnyai értekezleten — bár megütöm az erre jogosító minimális mértéket — szerénységből nem veszek részt. Látom azonban lelki szemeim előtt az aranyhid felé tolongó sokaságot. Hátha még fölhivó ur engedett volna a 48-ból. Azt igazán nem lehet kivánni, hogy minden polgárt is fölhivó ur szabadítson meg a magyarságnak reánehezedő ballasztjától, de talán a 48 utáni nemeseket föl lehetne venni. Még egy szerény indítványt ajánlanék a stubnyai értekezlet szives figyelmébe. Demokratikus köztársasági berendezésünknek kétségkívül mindenki által érzett nagy hiánya, hogy címek, rangok nincsenek, sőt még a múltban viselt ilyen megkülönböztetések sincsenek kellően jelezve és kidomborítva. Indítványom az lenne, hogy a stubnyai tömeges értekezlet alapítson egy „Aranyhid44- rendet, amelybe fölvétetik mindenki, aki e mértéket megüti. Jelvényt is kellene hozzá találni (á la kamarási kulcs), amelyet az illető szerényen, de láthatóan viselne. Ez minden mostan érzett ilrt pótolna. Egyrészt, miután az aranyiadon nem léphet llliWwniWMHgi beigett, — mint viharfelhő a szélben. A kapuban ácsorgó néhány Iskolásgyerek csöndes vihogással honorálta az isteneknek való látványt. És aznap este egy kaláberparti, az odafönn várakozó más három uir sajnálatára, sőt őszinte mérgére nem alakulhatott meg. A vétkes mulasztást elkövetett „negye- d'ik“ azonban egyenesen Knopf doktor, ,A vérszomjas44, lakására rohant, (őrákhosszat tárgyalt a doktorral. E tárgyalások eredményeképp másnap reggel, a város mindenrendü és rangú lakosának hangtalan elképedésére s valamennyi ideiglenes és már állandósított rendőrtiszt mozgósításával, azzal a diszkrét hűhóval, mely ily nagy eseményhez illik — letartóztatták Waltert, a finom, fiatal doktor urat, akit Te bizonyára nem ismertél s most mát aligha is fogod megismerhetni. Ez a Walter tudniillik, miután a besztercei törvényszéken kimerítő vallomást tett, még a vizsgálati fogságban méreggel megölte magát. Azt mondják, ravaszul kieszelt terve dugába dőlése miatt kapott hirtelen dührohamálban követte el a tettet. Vallomásából ugyanis kiderült, hogy —- amiről csodálatosképpen senkisem tudott — már a városban nyitott orvosi prakszísának első évétől kezdve intim barátságban állott a különc „kamaragróffal“, akit makacs szívbaja ellen kezelt. Csakhamar megismerte ennek a drágakövek iránt táplált, művészi és filozofikus szempontokkal, főiképp pedig az éleit nagy titkait babonás makacssággal kutató szenvedéllyel szaturált szerctctét. Sőt valósággal „szerelmét, (ismétlem, bogaras vén bányász ,vo}t az öreg.)
