Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)
1923-08-11 / 181. (334.) szám
(TdiytGM JjmiGTÁRfflRr/kP H. évfolyam 181. (334.) Prága, szombat, 1923 auguszms ti. Előfizetési éraii t)ol- es Kult'oldu,.. Egész évre 800 Kö, félévre 15U Ke, negyedévre 76 Ke, egy hónapra 26 K<$.— Egyes szám ára 1*20 Ke, — Szerkesztőség: Prága LL., StÖ- pánská-ulice 40. 1. Telefon : 60349. — Kiadóhivatal: Prága. I., Liliova olice 18. sz., Telefon 6797. szám — Sürgönyeim: Hírlap, Praha — Főszerkesztő: PETR06ALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkoi és Ruszinszkéi Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Hajdan és most (p.) Losonc, augusztus 10. A (kánikuláiban nem lehet mindig aktuális kérdésekkel foglalkozni. Néha szabad elmúlt időik bűneit támadni, a bűnöket föltárni, hogy igy a tudományszomjas közönség összehasonlításokat: tehessen és megállapítsa, hogy mi a különbség a múlt és a jelen között. Tanulságos, szemléltető előadást tarthatunk, ha például foglalkozunk egy már megbukott reakciós monarchista állam közállapotaival és igy megértjük a különbséget egy reakciós monarchia és egy demokratikus köztársaság között. Mindig szabatosan kell beszélnünk és épp azért nem elég, ha egyszerűen a monarchia és a köztársaság közötti különbségről beszélünk, mert Velence is köztársaság volt. azért mégis reakciós volt és igy nem lehet a mi mintaképünk. Tudjuk, hogy ott csak a kiváltságosak, a nemesek uralkodtak és a kémkedés, besugás ott nagyon felburjánzott. Viszont vannak monarchiák, amelyekről itt a legkiválóbb államférfiak is elismerik, hogy demokratikus államok. A kisantant királyságai abszolút demokratikusak. Romániában, bár király uralkodik, a szabadság teljes éls a demokrácia a királyságnak az alapja. Ott nincs korrupció, nemzetiségi elnyomás és nincsenek politikai üldözések. Legalább igy tanítják ezt a csehszlovák kormány lapjai. A három betűvel ékeskedő SHS királyság klasszikus földje a szabadságnak és a demokráciának, ott a népek szeretik egymást, nincsenek osztályharcok és nemzetiségi villongások' s főként nincsen militarizmus, mert a szabadság hazájában a szabad és egyakarathan egybeolvadó polgárok akarata és ereje feleslegessé tesz minden erőszakos hatalmat. így csábító példa az összehasonlítás, érdekében foglalkozni a végleg elbukott reakciós cári birodalom közállapotaival. Hátborzongató dolog még csak visszaemlékezni is ezekre a viszonyokra. Az ember ezeket olvasva el sem hiszi, hogy valaha ilyen kormányzati rendszer lehetséges volt. Ma a nemzetek önrendelkezési joga az az alap, amelyen az uj államoknak alkotmánya fölépül, ennek a jognak gyakorlása állapította meg az egyes országok határait. Minden nemzet egyenlő, a kis nemzeteknek ugyanolyan jogaik vannak, mint a nagyoknak. Az uj államokban nincsen nemzet, amely hegemóniát, vagy szupremáciát gyakorolna a többi felett. Minden nemzet egyenlően rendelkezik a nemzeti élet teljességéhez szükséges összes előfeltételekkel. Ezzel szemben mi volt a régi Oroszországban? Ott egy nagy szláv nép élt, az ukrán nemzet. Az autokrata cári kormány semmiféle jogot nem adott neki, nem voltak külön iskoláik, orosz tanítók orosz nyelven tanították gyermekeiket. A hivatalokban orosz csinov.nkok intézkedtek szóban és Írásban egyaránt orosz nyelven. De még tovább is mentek, még leírni is borzalmas, egyszerűen kimondották, hogy külön ukrán nemzet nincs és nincs is külön nemzeti nyelvük. Ha nem is egészen úgy beszélnek, mint az oroszok, az eltérés nem jelent’ semmit, ez csak dialektikus különbség. Az volt a cári kormány cinikus álláspontja, hogy az ukránok boldogok és büszkék lehetnek, hogy őket oroszóknak ismerik el. Ezért mindenki, aki azt merte hirdetni, hogy van külön ukrán nemzet és ennek a nemzetnek külön nyelve, azt államferforgatómaík, állam- ellenes elemnek nevezték, akit a törvény szigorával üldözni és büntetni kell, különösen, ha az önálló nemzeti létből folyólag jogokat is mert hangoztatni. Milyen jó, hogy ezek az időik végleg elmúltaik és milyen' szerencsések vagyunk mi, hogy a megtisztult demokráciának korszakában élünk. Ma már nem lehetséges, hogy egy nemzetet egy kormányzati rendszer el akarjon sikkasztani s minden jogától megfosztani azon á cimen,. hogy kimondja róla, hogy például ez a nemzet is része és tagja az állaimföntartó, hatalmas, dicső nemzetnek. A cári rendszernek sajátosságát képezte, hogy a rendszer körül egy nagy tömeg sereglett, ezek állandóan hirdették magukról, hogy ők a cári trónnak legbiztosabb támaszai és megmentők Ezeknek azután külön kiváltságaik voltak. Őket nem kötötte a törvény. Nekik szabad volt erőszakoskodni, megzavarni békés polgárok összejöveteleit, nem tetsző feliratokat eltávolítani, összetörni. Ők voltak a trón oszlopai és ezért ők kapták a legjobb állásokat — ha nem is értettek hozzá — s a legjobban jövedelmező üzleteket közöttük osztották szét. Nem tudom hamarjában megmondani, hogy nevezték őket, de azt biztosan tudom, hogy nem legiouistáiknak hívták magukat, de mindenesetre ők voltak az államfentartók. jön. A vádlottnak nem használt semmi. Nem hitték el neki, ha arra hivatkozott, hogy ősük könyörületességből adott szállást. Ha kikergette, ezzel csak súlyosbította a helyzetét, mert épp ez mutatta, mennyire ismeri az összesküvők titkos jeleit: a rendőrmegbizott csak egy kis mozdulatot tévesztett el és már ebből is megái lapította, hogy nem baráttal van dolga. Ha tanúra hivatkozott és az nem volt a rendőrség kémje, kihallgatását mellőzték azzal a megokoláissal, hogy a bíróságnak joga van feltenni, hogy ez is részese az összeesküvésnek és igy úgy sem mondana igazat. Bizony rossz ilyen dolgoknak még csak emlékét is felidézni. Elgondolni, hogy volt egy korszak, amikor a társadalom prostituáltjai határoztak becsületes emberek szabadsága felett, tartottak házkutatásokat, foganatosítottak letartóztatásokat. Milyen jó, hogy ez az idő már elmúlt. Ma már csak a demokrácia és szabadság eszméitől áthatott törvények uralkodnak. Ma a tisztességes, munkás polgárnak, bármilyen is legyen politikai meggyőződése, nincs oka féltenie szabadságát. A hatóságok nem üldözik, hanem védelmezik a polgároknak jogait, akár kormánypárti, akár autonómista legyen, akár cseh, akár magyar az illető. Ezen összehasonlító fejtegetésből még egy felemelő tanulságot vonhatunk le Egy olyan rendszer, amely ilyen erkölcstelen, minden szabadsággal és demokráciával ellenkező eszközökkel akarja uralmát föntartani, annak sorsa Aieg van pecsételve, egy ilyen rendszer elrohasztja az egész szervezetet és összeomláshoz viszi az egész épületet. íme, milyen rossz volt hajdan és milyen jó most! Persze egy ilyen rendszernek rengeteg volt az ellensége s miután azoknak, akik e rendszerből éltek, az érdekei kívánták meg, még mesterségesen is szaporították az ellenség számát. A jelszó az volt: Mindenki gyanús, aki él! A rendszer ellenségeivel szemben spiclikkel védekezett. Minden hivatalban a főnök elsősorban politikai exponens volt. A politikai megbízatás képezte főhivatását, még akikor is, ha például a dohányjövedéki beváltó iroda élén állott, vagy egy állami állat- biztosítási ügynökséget vezetett. Az alkalmazottak és a hivatalt igénybevevő felek politikai megbízhatóságáról kellett elsősorban véleményt mondania. De azért az egyenlőséget itt szem előtt tartották, az ellenőrzés alól még a főnők sem volt kivéve. Valamelyik kis Íróasztalnál görnyedve körmölt egy alázatos kis irnokocsika, akiről alig tudta valaki, hogy nem a körmölés az ő főhiva- tásia, de neki megbízása van főnökét és társait ellenőrizni. Szegény békés polgárok gyanútlanul ültek otthonukban, amikor beállított egy kétségbeesett arcú, rongyos ruhájú ember és esdeklő hangon bizalmas beszélgetést kért a családfőtől. Ennek aztán suttogó hangon elmondja, hogy a cári kopók üldözik, mert a népért dolgozott; kéri rejtse el és hogy a könyörületet biztosabban kicsalja, hivatkozik nagy családjára. Ha a szerencsétlen családfőnek a szive megesett az esdeklő könyörgéseitől, úgy másnap már vitték a börtönbe. Ha a cári rendszeren élősködők érdemeket akartak szerezni, úgy ennek legbiztosabb útja az volt: kigondolni egy merényletet, vagy egy nagyobbszabásu összeesküvést. Például kitalálni, hogy a nemzetvédelmi minisztert hivatalos körútja alkalmával meg akarták ölni. A magyar—cseh-szlovák és a cseh-szlovák—magyar kereskedelmi kamara agyé Dréfar Imre magyar képviselő prágai tárgyalásai — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása — Prága, augusztus 10. Az interparlamentáris kereskedelmi konferencia után Drehr Imre magyar nem- ietgyüiési képviselő, kormányfőtanácsos kezdeményező lépéseket tett Budapesten egy magyar—cseh-szlovák kereskedelmi kamara létesítése ügyében s emez akcióját megelőzően, a konferencia tartama alatt — mint arról a Prágai Magyar Hírlap beszámolt — tárgyalásokat folytatott Prágában az illetékes tényezőkkel a cseh-szlovák—magyar kereskedelmi kamara alakítására vonatkozóan. Ez az akció, mely a két állam közötti természetes és mindkét fél érdekeit szolgáló gazdasági forgalom és összeköttetés megteremtését célozza, Budapesten úgy a kormányzati körök, mint az érdekeltek nagy szimpátiájával találkozott. A miagyar kereskedelmi kormány kötelességszerüen támogatja az akciót s az érdekképviseletek, köztük az OMKE, a Csarnok, a Kereskedelmi Testület, az Országos Kereskedők és Iparosok Szövetsége és a Magyar Külkereskedelmi Szövetség, összesen tizennyolc testület egyhangú elhatározására, a magyar— cseh-szlovák kereskedelmi kamara fölállítása céljából egy előkészítő bizottság alakult, mély elnökéül Drehr Imre képviselőt' választotta meg. Drehr Imre, aki az elmúlt heteket Karlsbadban töltötte, tegnap Prágába érkezett, hogy itt a mértékadó körökkel e kérdésben tárgyalásokat folytasson s hogy előmozdítsa azt, hogy cseh-szlovák részről is megkezdődjenek a cseh-szlovák—magyar kamara létesítésének előmunkálatai s hogy a két kamara alakulása lehetőleg egyidejűén mielőbb megtörténhessék s a két kamara parallel kezdje meg tevékenységét. Értesülésünk szerint Drehr Imre ina tárgyalásokat folytatott e kérdésben Novák kereskedelemügyi és Hodzsa földmivelési miniszterekkel, akikkel már az interparlamentáris kereskedelmi konferencia idején e tárgyban behatóan értekezett. Remélhető, hogy az akció mihamarább pozitív sikerrel fog járni s a két kamara intézményes biztositéka lesz a két állam közgazdasági összeköttetésénekA társadalom szemetjéből, nagyobbrészt börtönviselt emberekből gárdát szerveztek és azokat ráuszították a polgárságra, hog? mindenáron leplezzenek le egy nagy összeesküvést. Néha rövid pár nap múlva már tálcán vitték a nagy leleplezést a rendőrfőnökhöz. A leleplezés szerint az összeesküvők fel akarták dönteni a cári trónt, felforgatni az államot. Nagy kémszervezeteik voltok és már minden előkészületet megtettek a katonaság fellázitására. A leleplezett, kémek rendesen olyanok sorából kerültek ki. altok ’m- tonai dolgokban nagy szakértők voltak, például katonai szolgálatot soha nem telje kei: szíjgyártók, birkapásztorok stb. A cári uralom idején ezeket az összeesküvőket rendesen nihilistáknak nevezték, de a. fontoskodó rendőri nyilatkozat főbbet Is elárult’ .említette, hogy a rendőrségnek, súlyos bizony'tékái vannak, amelyek arra mutatnak, .hogy egy vagy több külföldi hálálom keze is benne van az összeesküvésben, azok pénzelték az összeesküvést. Politikai bünperekhen a koronatanúk a rovott múltnak osztályából rekrutálődtak. Azoknak vallomása volt döntő akiknek foglalkozásuk, kenyerük volt az. hogy a vádlottak padjára minél több politikai bűnös kerülLondcn, augusztus 10. (Saját tudósítónktól.) A tegnap: minisztertanács félkeítökor kezdődött s két és egynegyed óra hosszat tartott. A minisztertanács eíöit íord Róbert Cecil informálta a miniszterelnököt Mlile- randdal és Poincaréval folytatott tárgyalásairól* A minisztertanácsról nem adtak ki hivatalos jelentési s általában rendkívül tartózkodó a hangulat. Az elkészített jegyzékről különböző verziók vannak forgalomban, ügy tudják, hogy a jegyzék bizonyos tekintetben propr.gandajeíiegü lesz, mert az angol kormány egész külpolitikai aíapeíveit le fogja abban fektetni. A jegyzék azonkívül fölhívás; fog tartalmazni a világ közvéleményéhez. Bizonyos technikai részletkérdésekre is kiterjeszkedik a jegyzék s nyilatkozik pénzügyi kérdésekről is, továbbá a Ruhr- akció törvényességéről és a Németország fizetőképességét megállapítani hivatott szakértő-bizottságról. Részletesen foglalkozik a szövetségközi háborús adósságok kérdésével is. Az angol kormány kijelenti, hogy leheleden Franciaországhoz és Belgiumhoz csatlakoznia és a passzív ellenállásnak föl- íételnélkiüi föladását követelnie. Vitatja a produktív zálogok eredményességét. Az jegyzékre a választ még nem dolgozták ki. Állítólag jelentősen eltér majd a Francia- országnak és Belgiumnak adandó választól. Elkészült az angol válaszjegyzék London, augusztus 9. Az angol kormány megegyezett a Franciaországnak és Belgiumnak küldendő válaszjegyzék szövegét illetően. A Reuter ügynökség jelentésé szerint a jegyzék szövegét a legrövidebb időn megtáviratozzák Parisnak és Brüsszelnek London, augusztus 10. (Havas.) A Reuter ügynökség jelentése szerint az angol kormány tagjai megegyeztek a Francia10® cseii-szl. koronáén fizettek ma, augusztus 10-én: Zűriekben 16.05 svájci frankot Budapesten 56 500.— magyar koronát Becsben 208 000.— osztrák koronát Beriinben 11720600.— német márkát M angol fcgpíl i fiiéi Höz¥£lcnsen|£re apellál
